Kisalföld, 1962. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-01 / 26. szám

IMS. február 1., csütörtök ­ Óriáskerék a győri vidámparknak A Wilhelm Pieck-gyári fiatalok a KISZ kezdemé­nyezésére nagy számban vesznek részt a társadalmi munkában. Tavaly az ,,ifjú­ság a szocializmusért” moz­galomban 770 KISZ tag és sok szervezeten kívüli, ösz­­szesen 1150 fiatal teljesítet­te az előírt követelménye­ket, ezek között 20 órás társadalmi munkát. A mo­torgyáregységiek üzemük áttelepítésénél vállaltak védnökséget, más üzemek fiataljai a győri vidámpark építését segítették elő. A 22-es vagonalkatrész üzem­ben megtakarított anyagból elkészítették a vadaskert kerítésének oszlopait. Az idén még nagyobb m­unkára vállalkoztak. Óriás­kereket terveztek a vidám­park részére. Az óriáskerék építésében részt vesznek a híd II., a vagon­gyáregység, a gépgyáregység, az energia üzem, valamint a szerkesz­tési főosztály dolgozói. A tervrajzok már készülnek és úgy számítják, hogy má­jus elsejére át is adhatják a vidámparknak az óriás­kereket. A vagongyári fiatalok újabban a szakma ifjú mes­tere vizsgálra is nem mo­delleket, vagy dísztárgya­kat, hanem a gyár termelé­sét előmozdító hasznos mun­kadarabokat készítenek. Ed­dig 54 fiatal nyerte el a szakma ifjú mestere arany, ezüst vagy bronz fokozatát. Az idei első vizsgát február végén tartják a központi szerszámüzemben. (MTI.) Az iparban csökkent, a mezőgazdaságban nőtt a balesetek száma A Szakszervezetek Megyei Tanácsának elnöksége leg­utóbbi ülésén meghallgatta az SZMT munkavédelmi fe­lelősének tájékoztatóját az üzemi balesetek 1961. évi alakulásáról. A beszámoló érdekes ösz­­szehasonlítást tartalmaz Győr-Sopron megye nehéz­ipari üzemeinek munkavé­delmi állapotáról. Addig, amíg az ötvenes években (1952—53-ban) egyedül a győri Vagon gyárban havon­ta 115—120-an szenvedtek balesetet, 1961-ben, hóna­pokra bontva, a megye va­lamennyi vasas üzemében nem fordult elő ennyi sérü­lés. Az iparban 1960-hoz viszonyítva csökkenés álla­pítható meg a balesetek és az emiatt kiesett munka­órák számában. Kivétel né­hány textilüzem: a SOTEX, a volt Győri Fonoda, és a Soproni Pamutipar. Ezek­ben az üzemekben jelentő­sen felülmúlta a balesetek száma az elmúlt évit. E kö­rülmény összefügg azokkal a nagyarányú átszervezések­kel, amelyek ezekben az üzemekben történtek. Nem mintha természetes követ­kezménye, velejárója lenne a balesetek szaporodása az ilyen munkáknak. Inkább mutatja, hogy az átszerve­zéseknél, gépek, berendezé­s­ek szerelésénél, költöztetés­nél nem jártak el kellő óva­tossággal, nem fordítottak elég figyelmet a dolgozók testi épségének megóvására. Nemritkán az összevissza­ság, rendetlenül szanaszéj­­jel hagyott alkatrészek, el­hunyt munkaeszközök okoz­tak bajt, másutt a szaksze­rűtlenül végzett szállítások. Fontos népgazdasági ér­dek a gépek felújítása, át­csoportosítása, amellyel a termelés folyamatában az anyagok és termékek cél­talan ide-oda utaztatását megszüntetik. E nagyarányú munkák erősen igénybe ve­szik a műszaki vezetők tu­dását, s figyelmét, sokfelé kell ügyelniük, intézked­niük. Mégsem helyes mel­lőzni az óvatossági rend­szabályok ellenőrzését, a dolgozók balesetvédelmi ok­tatását Szembetűnően nőtt a bal­esetek száma a Lajtahan­­sági Állami Gazdaságban. Itt is nagyarányú átszerve­zést hajtottak végre. Az ezzel kapcsolatos szakmai tennivalókra a gazdaság ve­zetői nyilván nagyobb gon­dot fordítottak, mint az új körülményekhez igazodó munkavédelmi előírások ki­dolgozására, s ezeknek is­mertetésére. Salinger tavasszal a Szovjetunióba utazik Washington (Reuter) Salinger, a Fehér Ház saj­tófőnöke kedden este közölte újságírókkal, hogy Adzsubej­­nek, az Izvesztyija főszer­kesztőjének meghívására áp­rilis végén vagy május ele­jén a Szovjetunióba látogat. (MTI) K­ISALFÖLD Szakszervezeti szervek ú­­jj­á­választ­ása a Győri Szerszámgépgyárban Ma kezdődött meg a Győ­ri Szerszámgépgyárban a szakszervezeti szervek újjá­­választása. A vállalat szak­­szervezeti bizottsága már novemberben megkezdte a választások előkészítését. Aktívaértekezleten tár­gyalták meg a választások előkészítésének legfontosabb feladatait. Minden gyáregy­ségben, üzemegységben a bizalmi választások előké­szítésére megbízottat válasz­tottak. A megbízottak fel­adata volt, hogy elbeszél­gessenek a dolgozókkal, meghallgassák véleményü­ket, és a javaslatok alapján jelöljék újonnan a bizal­miakat. A szakszervezeti bizottság a szervezeti felépítésben változtatásokat hozott, me­lyek az újraválasztások után lépnek életbe. A szer­vezési változásokat a gya­korlat követelte meg. A szerszám gyáregységben a vezető bizalmi helyett mű­helybizottságot választanak. A bizottság öt tagból áll majd, hogy a szakszervezeti feladatokat jobban el tud­ják látni. A motor gyáregy­ségtől elkülönül a kísérleti üzem, a melegüzemből ki­válik a hegesztőműhely és ezek a változások megköve­telik, hogy ott, ahol eddig egy bizalmi volt, most töb­bet válasszanak. Az új szakszervezeti szer­vek célkitűzése lesz a szer­vezettség fokozása, a mun­kaverseny megszervezése, és a munkásvédelem fokozot­­tab javítása, ellenőrzése. KÉSZÜL A HÚSVÉTI NYUSZI A Győri Keksz- és Ostyagyárban már készül a húsvéti csokoládé nyúl és tojás (MTI Fotó : Urbán Nándor felvétele) ................................'»TlIBBIi ■■■■!■■■ ■■ ■■■■■■■! EZRET ÉRŐ EMBER — Tudja, miről emlegetik magát a fa­luban? — Nem hallottam még. — Arról, hogy „ezer munkaegységes”. — A fiatalember elmo­solyodik. — No, nem egé­szen. ■— Miért, mennyi hiányzik az ezerből? — ötven — elősze­di a fiókból a mun­kaegységkönyvet, föl­lapozza. — Éppen 950 mun­kaegységem van. — Az is sok — szól közbe az anyja, cirógatja tekintetével a fiát. Az olyan vé­kony emberke. Még a 24 éve se látszik meg rajta. Nem is a termetében lehet az erő, amivel össze­gyűjtötte a sok egy­séget. Inkább a szor­galma, akarata segít­hette. — Milyen munkát végez a szövetkezet­ben? — Nemcsak a mun­kától függ az, hogy mennyi egysége van valakinek — széket húz, közel az asztal­hoz. Folytatja. — Az állattenyésztésben is előfordul, hogy rosz­­szabbul keres a gon­dozó. — A szorgalom a lényeg. Három óra­kor kel szegény­kém ... — A fiú pil­lantása leinti az any­ját. — Aki elvállalja a szarvasmarhák gon­dozását, annak bi­zony korán kell kel­nie. — Hány állatot gondoz? — Tizenhetet. Eny­­nyit fejek, tisztán tartok, no, meg vi­­lágra segítem a bor­jaikat, gondozom őket. A múlt évben 14 borjút neveltem föl. — Azért hány egy­séget kap? — Ha három hó­napos korára eléri a borjú a 160 kilót, 9 munkaegységet szá­mol érte a dunakiliti Felszabadulás Tsz. — Mind a tizen­négyért megkapta a 9—9 munkaegység­et ? Örömre lobban a fiatalember. — Meg bizony. Volt köztük 180 ki­lós is. Itt jártak a Mezőgazdasági Aka­démia szakemberei és megcsodálták a 180 kilós borjút. Azt mondták, ha úsző lenne, „jó pénzért” elvinnék. Azért a borjúért 12 egységet kaptam. — Jó helye van az állatoknak. Jó a ta­karmány. — A ma­ma gyorsan megcá­folja. — Nem minden a takarmány, a szál­lás. Lelkiismeretes­ség kell a gyámolta­lanokhoz ... — Majd én — szól közbe a fiú, restellj, hogy anyja magasz­talja. — Vigyázni kell rájuk, az igaz. Mert ha egy kicsit többet szopnak, már bá­gyadtak, hasmenésük lesz. Meg a tisztaság nagyon fontos a bor­júknál. Nem lehet alattuk szennyes az alom. — Mióta dolgozik az istállóban? — Ezerkilencszáz­­ötvenhét óta. Nem is volt legényéletem. — No, miért? — Mire hazajövök, fáradt vagyok. Nincs kedvem későn pará­déba vágni magam és leányok után né­zegetni. Ha meg el­megyek valahová búcsúba, tíz órakor már ott kell hagy­nom a nagy vigal­mat, mert nem tud­nék hajnal 3 órakor fölkelni. — De néha azért akadna valaki a szö­vetkezetben, helyet­tesnek? — Nem igen. Meg... — gondolkodik, mondja-e, aztán ki­böki: — Nem is sze­retem másra bízni. Bólint rá az any­­­ja és mondja, hogy: — Mikor jutalom­kiránduláson volt a Jóska, én helyettesí­tettem. Hiába akar­tam annyit fejni, mint ő, nekem nem adták le a tejet. Csak úgy melléke­sen megjegyzem Posvancz néninek: — Jó is, hogy ed­dig még nem ért rá udvarolni a fia. El­kel a keresete a né­pes családnak. — Nem adja haza mostanában — mond­ja az asszony, s hogy ne azt higgyem, si­ránkozik miatta, büszkén újságolja: házat épít. A fiú magyarázza: — Szerintem ez a legfontosabb. A szö­vetkezet honnan ad­na nekem lakást? Ha megnősülök, ho­va vigyem az asz­­szonyt? Jobb, ha a fiatalok külön van­nak. Ahogy vetik ágyukat, úgy feküsz­­nek bele. Előkerül a terv­rajz, kisimul az asz­talon, körül álljuk. — Úgy épül, hogy még bővíteni lehet. — örül neki a fiú. — Hamarosan asz­­szony után kell néz­ni — próbálom bíz­tatni. — Hát nem tu­dom, hogy futja-e az időmből. Gondoltam, egy-két évig elmen­nék a növényter­mesztésbe dolgozni. Közbeszól az anya: — Nem engedlek. — Tudom. Meg én sem hagyom ott szí­vesen az állatokat. Eszébe jut valami. Hangosan fölnevet, és kacarászva mond­ja: — Megvan! Hát megkérem az elnö­köt, az asszonynak való lányokat ren­delje hozzám, és majd munka közben kiválasztom a ked­vemre valót. Arra nem sokat adok, mennyit hoz a ház­hoz. Megvesszük együtt... ami kell... G. Szabó Mária ­ Múlt év őszén a Földmű­velésügyi Minisztérium ide­jében felhívta a gépállomá­sok figyelmét a téli, nagy gépkarbantartó munkákra. A minisztérium rendelete szerint december 15-ig kel­lett megkötni a gépek javí­tására, karbantartására vo­natkozó szerződéseket a gépállomások és a kijelölt mezőgazdasági gépjavító vállalatok között, hogy a gépjavító vállalatok felké­szülhessenek a téli kam­pányra. A kijelölt vállalatok kö­zött van a Győri Mezőgaz­dasági Gépjavító Vállalat is. Hozzá tartozik a Dunán­túl gépállomásainak négy motortípusa. S ha a decem­ber 15-ig beérkezett szerző­déseket kellene a vállalat­nak valóra váltania, a hely­szűkösségen kívül semmi gondja nem lenne a veze­tőségnek. Azonban az tör­tént, hogy a kitűzött határ­időre a gépállomásoknak csak a fele juttatta el szer­ződését a vállalathoz. A beérkezett szerződések alapján az első negyedévben naponta 8 motort kellett volna megjavítani. Azonban ez a szám januárban 14-re emelkedett. Késedelem a gépállomások részéről December 15-e után egy ideig nem érkezett a válla­lathoz új szerződés. A vál­lalat minden szükséges al­katrészt beszerzett, és fel­készült a munkára úgy, hogy pontosan a kijelölt napra tudott volna javítani. A Földművelésügyi Minisz­térium időközben február 28-ra gépszemlét írt elő a gépállomásoknak. Ezután új szerződések tömkelege ju­tott el a vállalathoz. Ezek­ben a gépállomások mind február első felére kérik a gépek kijavítását. Győr- Sopron és Komárom megye gépállomásai kivételével, minden megyéből érkeznek még ma is megkésett szer­ződések. A gépállomások könnyel­műen vették a Földműve­lésügyi Minisztérium rende­letét, s csak akkor döbben­tek rá a téli karbantartás fontosságára, amikor a szemléket elrendelték. Ez a könnyelműség azután a vál­lalatnak okozott és okoz ma is gondot. A december 15-ig jelentkező 30 gépállomás helyett ma 170 gépállomás gépeit kell a vállalatnak rendbehoznia. S a vállalat nem akar elmaradni, még így is időben, pontosan a kijelölt napra igyekszik tel­jesíteni a megrendeléseket Ezt pedig csak nehéz körül­mények között tudja meg­valósítani. Útszervezés, anyagbeszerzés A vállalat vezetősége hu­szonnégy munkást csoporto­sított át ideiglenesen más munkaterületekről a motor­javítóba. A munkaerőcso­portosítás jó intézkedés volt, s a megnövekedett létszám­mal el lehet végezni a javí­tásokat, motorszereléseket. Azonban a 24 munkaerő ott hiányzik, ahol eddig dolgo­zott Ebből lemaradás szár­mazik, amit a téli kampány után, az átcsoportosítás megszűntével be kell hozni a vállalatnak. Az előre nem látott, s ezért be nem tervezhető munka az anyagbeszerzés­ben is gondot okoz. Sok motorban ki kell cserélni a hengerhüvelyeket és du­gattyúkat. Az Autóalkat­részkereskedelmi Vállalatok nem rendelkeznek, vagy csak hiányosan ezekkel az alkatrészekkel. Győrött is és Budapesten is megfordult a vállalat anyagbeszerzője, de csaknem mindig üres kézzel tért haza. Edzett hen­­gerhüvely és dugattyú olyan ritkának bizonyult, mint a fehér holló. Csepeli gyár foglalkozik ezeknek az al­katrészeknek a gyártásával. A kereskedelmi vállalatok­nak szorosabb kapcsolatot kellene teremtenie a gyár­ral, hogy ezek a fontos al­katrészek ne hiányozzanak a gépjavító vállalatoknál. A tapasztalat azt mutatja, hogy minden nehézség elle­nére a vállalat teljesíti téli vállalását, és márciusig be­fejezi a gépkarbantartást Természetesen a gépállomá­sok nem türelmetlenkedhet­nek amiatt, ha fbruár 10-e helyett február végén kap­ják vissza a motorokat. Ha előre gondoskodtak volna saját területükről, nem kel­lene a február 28-i szemle miatt aggódniuk. De a ta­nulságot levonhatják­ min­dent idejében, hogy a me­zőgazdaság ne szenvedjen gépekből hiányt Pék Imre Mezőgazdasági gépek téli karbantartása a Győri Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatnál Aki becsületesen ellenőrzi magát Konyhán találkoztam a tökéletes pontossággal. Van ott egy boltvezető, Pozsgai Ferenc, aki nyolcadik éve boltvezető, és még sohasem volt leltárhiánya. Többlete sem volt, tehát nem káro­sítja meg a vevőket Úgy mentem be abba a boltba, mintha vásárolni akarnék valamit, odaálltam a többi közé. Figyeltem Pozsgai Ferencet, hogyan dolgozik. Meglepő volt, él­mény volt nézni. Gondol­tam ugyan, hogy precíz em­ber, de hogy ilyen embe­rien precíz lehet valaki, azt nem is tudtam elkép­zelni. Nincs a modorában semmi merevség, a mozdu­latai nem gépiesek és az udvariassága sem unott is­mételgetés. Pozsgai Ferenc rendkívül fürge, gyors em­ber, bár jó negyvenes, tes­tes férfi, és olyan lelkesen dolgozik, mintha mostaná­ban kezdte volna a keres­kedő munkát. Egyedül dol­gozik a boltban. Pillanatok alatt kiszolgál egy embert, sorbarakja a pulton, amit kér az illető, aztán a köpenye felső zse­béből előránt egy blokk­­papírt, igen gyorsan ráírja a számokat, hogy mi mibe kerül. Egy szempillantással egyezteti, hogy hány tétel a vásárlás, aztán hamar összeadja a számokat. Újra ránéz a megvásárolt áru­cikkre, végigfut az árakon, majd ismét összeadja a szá­mokat. Közben beszél, mondja a számítást. Azt is elismétli, hogy mennyi jár vissza. Mindez nagyon rö­vid idő alatt történik meg. A papírt, a számítást oda­teszi a vásárló elé, s az haza is viheti. Pozsgai Fe­rencnek nem kell nyilván­tartás, nem kell napi elszá­molás. Biztos a dolgában. A bevételt postára adja, és amikor hónapok múlva jön a leltározás, kiderül, hogy Pozsgai Ferenc jól számolt, becsületesen ellenőrizte ma­gát minden vásárlásnál, minden vásárlója előtt. Ő maga azt tartja legfon­tosabbnak az árukezelésben, hogy az áru átvétele na­gyon alapos, pontos legyen, mert a számlán éppúgy le­het tévedés, mint a csoma­golásban. Háromszor „pipál ki”, vagyis jelöl meg min­den számlát. Ha néhány percig nincs vevő a boltban, nem tétlen­kedik, hanem cukrot, lisztet vagy sót mér zacskóba, hogy amikor jönnek a vevők, azonnal átadhassa nekik, ne kelljen várniuk. Szerény ember. Mikor megtudta, hogy újságíró vagyok, kért, hogy ne írjak róla. Úgy érzi, nincs abban semmi különös, ahogyan dolgozik. „Szív kell hozzá — mond­ta — és a mai világban nálunk minden kereskedő­nek lehet szive”. Vettem tőle szappant és cipőkré­met. Vásárlója lettem, s így már nyugodtan írok. A vevő megérzi, hogy milyen szive van a boltosnak. •*. 3.

Next