Kisalföld, 1962. július (7. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-01 / 152. szám

2 Jean Paul Sartre a hékeszerető erők ta­lálkozójáról írók azt szememre vetik­, hogy pesszimista va­gyok. Nekem azonban meggyőződésem, hogy a jö­vőben megszületik az új em­ber, akiben a magasfokú szellemi fejlettség párosul a testi fejlettséggel, a sok irányban érdeklődő ember­­amilyen néhány már élt e földön, a reneszánsz korában Jean Paul Sartre, a neves francia író-filozófus mondta e szavakat az egyik moszkvai szállodában az újságírók kis csoportjával beszélgetve. S Sartre búcsúzott Moszkvától, de rövid időre. Megígérte, hogy visszatér júliusban, és részt vesz az általános lesze­relés és a béke jegyében ösz­­szehívott világkongresszuson. A beszélgetés idején termé­szetesen többször szóba ke­rült a kongresszus. — Sokat várok tőle — mondja Sartre —, mivel fon­tosnak és tartalmában új­szerűnek ígérkezik. Újszerű­nek, mert minden bizonnyal le kell mondani a békeharc néhány régi, hangzatos szó­­nokiasságot árasztó módsze­réről. Új formák kellenek a leszerelésért folyó harcban. Nem véletlenül kapta a kong­resszus „a leszerelési és bé­ke-világkongresszus” nevet. Maga a „béke” szó, még ha gyönyörű is, mégis absztrakt, míg a­ leszerelés egészen konkrét folyama­t, amelyért a népeknek harcolniuk kell. J­ean Paul Sartre úgy véli, hogy a kongresz­­szusnak módjában lesz gyakorlati megoldáso­kat kidolgozni, s az egyes országok számára megtalálni a leszerelésért foly­ó küzde­lem különböző útjait. Nem szabad a fegyverkezési haj­sza és a háború deklaratív elítélésével beérni, mint ahogy ez régebben olykor előfordult. — Nem kis feladatok áll-» nak a kultúra munkásai előtt * — hangsúlyozza Sartre. — ■ Napjainkban a kultúrát meg-* fertőzte a hidegháború be-­ tegsége. A tudományt is ka- * tonai célok szolgálatába ál-"­sztották. Ez így nem mehet » tovább. Javaslom, hogy hív-* ják össze a kultúra munka- » sainak külön világössze­jöve- * lelét. Ezen az összejövetelen — el lehet majd beszélgetni ar- • ról, hogyan adjuk vissza a J kultúrának egyetemes em­ m­beri jellegét, hogyan teremt-* sük meg a népek közti ba- 2 rátságot szolgáló egységes vi-* lágkultúrát. M­egígérte Sartre, hogy 2 ezt az elgondolást ■ megvitatja a szovjet­ írókkal és tudósokkal a ■ moszkvai kongresszuson. Az ■ újságírók megkérdik tőle,­­ tudomása van-e arról, hogy ■ a nyugatnémet hatóságok a­­ napokban megtiltották Victo- ■ rio de Sica rendezőnek, hogy * az egykori bergen-berseni, koncentrációs tábor terüle- ■ tén forgassa az „Altonai fog­­­­lyok” című film jeleneteit. ■ Kiderült, hogy Sartre most ■ hall erről először. J — Egyébként a színdara- J[ bőm alapján készülő film elé * gördített akadályoknak nincs » különösebb jelentőségük. “ Ám, ebben az aktusban ép-* pen az a hidegháború mu-* tatkozik meg kulturális té-« ren, amelyről említést , tét-2 tem. Sajnos, az NSZK-ban* még él a náci szellem. Ta-' lán éppen ez az oka annak,» hogy az NSZK — igen ke-2 vés író kivételével — ma* semmit sem ad a világkultú-■ rúnak. * Egészen természetes, hogy 2 Sartre-t kérdésekkel halmoz-*' zák el szovjetunióbeli tar - * tózkodása során szerzett be-« nyomásairól. ■ — Az 1954—55. években * jártam a Szovjetunióban. Fo- " gadtatásom ellen nem te­he- . lek panaszt. Párizsba vissza-" térve azonban csupán any-2 nyit mondhattam, hogy in-» hűbb gépeket, mint embere- t, két láttam. Most más benyo- » másaim vannak. Sok ember-* . Mint tegnapi számunkban ’közöltük, a fiúbrigádok kö­­­­zötti munkaverseny eredmé­­■ nyertek hirdetésére csak­­ pénteken este, a zászlólevo­­­­nás után került sor az osli­­Sziklai Sándor önkéntes if­­­júsági táborban. Délután­­zajlott le a két rivális bri­­gád között a labdarúgó-mér­­­­kőzés, amely 2:2-es félidő­­után 5:5 arányú döntetlen­­­nel ért véget. A találg­at­á­­­soknak megfelelően a sop­­­roni Bort­nem­issza és a­­ győri Törpe-brigád tagjai­­holtversenyben szerezték­­ meg az első helyet is a­­ munkaversenyben is. He­lyenkénti átlaguk 5,09 köb- 1 méter naponta, a legmaga­sabb az eddigi évek teljesít­­i­m­ényei között. Büszkék is­­ magukra a fiúk, jogosan.­­ Jutalmul tortákat kaptak a­­ KISZ kapuvári járási bi­zottságától, amelyet az ün­nepi műsor után közösen­­fogyasztottak el a 24. sátor­iban, a soproniak „rezidenc­­­ciájában”.­­ A jó vacsorát a záróesti­­ kulturális rendezvény köz­t vette. Monológokat, szatírá­­i­kat, énekszámokat, zenés , összeállításokat adtak elő a­­ legügyesebb és legbátrabb stáborlakók. Kedvesek, hu­morosak volta­k bemutatott számok, jól illeszkedtek az est hangulatába. különösen a 16. számú soproni sátor Széchenyi-brigádjának tag­jaiból alakult komikus együt­tes nyerte el a közönség tet­szését: anekdotákkal szóra­koztatták társaikat. Ugyan­csak megtapsolták a nézők­­a Győri Szerszámgépgyár és Jés a 34. számú leánysátor­­ lakóinak csasztuskáját, , amelyben a tábor nevezetes­­ eseményeit örökítették meg,­­és kifigurázták, aki okot­­ adott rá. A tábor egyik leg-­­fiatalabb tagja, Orbán Já­nos, a MOFÉM-brigádból, O­­harmonikaszólóival pincsí­tette a műsort. Természetes, kedvességével, előadásmódjá­val Szabadházi Anna, a 35. számú sátor lakója hívta fel magára a figyelmet. A műsor után nagy tábor­tüzet gyújtottak a fiúk és a lányok, s körülötte ülve énekeltek, míg a határőrség tánczenekara meg nem érke­zett. A friss talpalávaló ha­marosan elvonta a tűztől a fiatalokat. Szombat reggel mindenki leadta a szerelékét, és étke­zés után várta a teherautó­kat, amelyekkel a kapuvári vasútállomásra és Győrbe utaztak. A táborban két hétig az ifjúsági szervezetek vezetőit képezték, 348-at a megyéből. Dicséretes, hogy nemcsak a politikai foglalkozásokon, hanem a kétkezi munkában is részt vettek mindig a fia­talok. A soproni és a győri csoportok között az idén mély barátság szövődött. Olyannyira, hogy elhatároz­ták, találkozót rendeznek Sopronban két hét múlva. A győriek ma, vasárnap este gyűlnek össze az ifjúsági házban, hogy megbeszéljék és összegyűjtsék a tapaszta­latukat, majd pedig táncol­janak, szórakozzanak. — b — - tel találkoztam, beszélget­tem. Ez nem azt jelenti, hogy mindenben egyetértettek fe­lem, vagy ellenkezőleg, hogy mindenben ellent mondtak. Nagyon emberi kapcsolatok alakultak ki, s ettől már nincs messze a barátság. Első látogatásom idején sok pohárköszöntő hangzott el a barátságról. De csak most mondhatom el, hogy remé­lem, barátokat szereztem a Szovjetunióban ... art­re véleménye szerint a közös békeharc új erői éppen a szoros érintkezésben, a kapcsolatok­ban születnek meg. A fran­cia filozófus ismételten hang­súlyozta a hangos frázisok­kal szemben érzett antipá­­tiá­ját. — Ne kérdezzék olyan sok­szor tőlem, hogy kiállok-e a békéért — mondja Sartre. — Leningrádban láttam a híres „fehér éjszakákat”, Puskin párbajának színhe­­­­lyét és a Dosztojevszkij-há­­j­­at. Inkább arról kérdezze­tek, vajon kedves-e mindaz­­ nekem?! S én így fogok vá­laszolni: igen, kedves. Ré-­­­gebben a háború végzetes­­ következményei csupán a­­ francia civilizáció pusztulá­­­sával kapcsolatos gondolata­tokkal társultak bennem.­­ Most azonban láttam a ki-r­esi, ősi orosz Rosztovot. A jaroszlávi Rosztov az egyik legszebb város, ahol jártam. S meggyőződésem: mindenki, aki meglátogatja ezt a csodá­latos várost, minden sugal­­m­­azás nélkül így válaszol: nem akarom, hogy Rosztov romba dőljön! V. A. Az osli ifjúsági építőtáborból jelentjük Döntetlen a munkában és a sportban KISALFÖLD Minisztertanács laoszban VIENTIANE (MTI) A laoszi koalíciós kormány szombaton megtartotta má­sodik minisztertanácsát, amelyen belpolitikai, kérdé­ i­sek kerültek szóba. A ki-­­adott nyilatkozat szerint­­ megalakult a tűzszüneti ve­­­­gyes bizottság, amelyben egyenlő arányban vesznek részt a baloldal, a semleges irányzat és a jobboldal kép­viselői. Tovább két-három­­ tagból álló, katonai és pol­gári vegyes bizottságot ala­kítottak a három laoszi irányzat katonai és polgári igazgatási szervei egyesítésé- ! K­irir»k­rzVzí»KáT*íí IMS. justu& L. \ A növekvő exportfeladatokról nyilatkozik a vagongyár vezérigazgatója Mint már közöltük, a Győ­­ri Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyár küldöttsége Lakatos Albert vezérigazgató vezeté­sével Egyiptomban járt, s ott kereskedelmi tárgyalásokat flytatott. A küldöttség útjá­­nak céljáról, s eredményes­ül kér­eztük Lakatos Albert úrtársat, aki a következőket mondotta: „ Ütünk közvetlen célja az volt, hogy az egyiptomi megrendelő kívánsága tekin­etében megegyezést hozzunk étre. Ugyanis a jövő év első élére szállítandó 27 étkező­­kocsiba televíziós készülék beszerelését kívánta az egyiptomi fél. A vasúti ko­csik rázkódása a televíziós vételt lehetetlenné teszi. Er­ről a megrendelőket — első­sorban a közlekedési minisz­tert — futópróbán győztük meg, így­ ettől az igénytől el­álltak. Televízió helyett rá­dióberendezést építünk az ét­kezőkocsiba. Az egyiptomi vasutak az ottani televíziós társasággal együtt kísérlete­ket végeznek megfelelő tele­víziós rendszer kidolgozása céljából és ennek sikere ese­tén a televíziókat Egyiptom­ban építik majd a kocsikba. Mi a helyét készítjük el gyár­tás közben. — Megállapodtunk ezenkí­vül 50 hálókocsi leszállításá­nak határidejében. Erre 1962. októbere és decembere között kerül sor. — Egyptomi részről érdek­lődés mutatkozik egy elnöki különvonat iránt, amely 3 részből: étkező-, háló- és sza­lonkocsiból áll. Ajánlatunkat augusztus végéig nyújtjuk be. A közeljövőben verseny­tárgyalást hirdetnek 12 pos­takocsira, és 60 kalauzkocsi­ra. Bízunk benne, hogy a ver­senytárgyalás számunkra eredményesen végződik. — Személyes élményei? — Nem először voltam Egyiptomban. A külkereske­delem vezetői és személye­sen a miniszter nagyon szí­vélyesen fogadtak bennün­ket. Időnk nagy részét le­­­kötötték a tárgyalások, ame­lyek a 40 fokon felüli hő­ségben fárasztóak voltak. Kairó idegenforgalmi látvá­nyosságai nagyon értékesek, érdekesek és tanulságosak. Sajátosan keveredik a gaz­dagság, a régről örökölt anyagi és szociális elmara­dottsággal. Szebb, maradan­dóbb élményt nyújtott Alexandria, ez az ősi kul­túrájú tengerparti város. Hazafelé útba ejtettük Ró­mát, Velencét. Rómában egy műanyaggyártó céggel tárgyaltunk, az egyiptomi kocsik sajátos díszítése ké­szítésének ügyében. — Meddig tartott az egyip­tomi út? — Négy hétig. — Egyéb exportmegrende­lések nem várhatók a közel­jövőben? — Függőben van az ar­gentin megrendelés, ötven­hat személykocsi gyártásá­ról folytattunk éppen tár­gyalásokat, s már csak a szerződés aláírása volt hátra, amikor a kormány lemon­dott. Azóta is egymást vál­tották Argentínában a kor­mányok. Mihelyt lehetséges, minden bizonnyal létrejön a gazdasági megegyezés. Szál­lításra azonban már csak 1964-ben kerülhet sor. Bul­gáriából előzetes tájékozó­dás érkezett hat diesel-mo­toros kocsira, olyan típu­súakra, amilyeneket Burma számára készítettünk. — Jelenleg a lengyel mo­torvonatok kötik le erőnk jelentős részét. Egyelőre hat­­vanra van megrendelésünk — Az exportfeladatok te­hát nagyok. S mint Lakatos elvtárs tájékoztatójából ki­tűnik, különösen nagyok a minőségi kívánalmak. A gyár kollektívájára nagy próbát jelentenek ezek. Ho­gyan értékeli a gyár vezér­­igazgatója a kollektíva fel­­készültségét? — A gyár műszaki és szakmunkásgárdája képes e feladatoknak eleget tenni. Különösen sokat fejlődtek fiataljaink. A KISZ nagy eredményeket ért el az ifjú­sági brigádok szervezésében A régebbi gyakorlattól elté­rően, a műszaki vezetők nagy gondot fordítanak a fiatalok nevelésére, szakmai képzésére. A törődés meg is hozza gyümölcsét: elmond­hatjuk, hogy a fiatal gár­dára is biztosan támaszkod­hatunk a megnövekedett és állandóan növekvő felada­taink megvalósításában. — Hol dolgoznak a leg­jobb ifjúsági brigádok? — A motor-gyáregységben valamint a vagon-gépüzem­­ben. De valamennyi gyár­egységben megtalálhatók a példamutató, nagyszerű fia­talok. Csak elismeréssel le­het beszélni róluk. — És milyen nehézségeik vannak a gyár vezetőinek? — Főleg külsők. Sok gon­dot okoznak a gyártmá­nyainkba beépítendő elek­tromos berendezések. Ez iparági szinten elhanyagolt kérdés, s nálunk üt vissza, sokszor igen keservesen Legutóbb a személykocsik villamos berendezései okoz­tak zavart, de kellemetlen meglepetésektől állandóan tartanunk kell. Népgazda­sági érdek, hogy e kérdés­ben mielőbb rendet teremt­senek. A népgazdaság sok felesleges kiadást, mi pedig rengeteg izgalmat, energiát takaríthatnánk így meg. — Hogyan zárják az első félévet? — Sok küzdelem árán tel­jesítjük exporttervünket A hídüzemben a tervszerűség­ben van hiba — fejezte be nyilatkozatát Lakatos Al­bert, a győri Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyár vezér­­igazgatója. Jakus T­h­osm. Külföldi hírek MOSZKVA (MTI) Gromiko szovjet külügy-­­­miniszter pénteken ebédet adott annak a kínai és az észak-vietnami küldöttségnek­­ a tiszteletére, amelyek Genf­­ felé utaztakban Moszkvába, érkeztek, ahonnan folytatják 1­1 útjukat a laoszi kérdéssel foglalkozó nemzetközi érte-1­­­kezletre.­­­­ BELGRÁD Belgrádban aláírták Ju­­j­u­goszlávia és Kína között a mintegy hatmillió dolláros­­ forgalmat előirányzó 1962.­­ . évi árucsereforgalmi jegyző-­­­könyvet. DAR-ES-SALAAM ‘ A tanganyikai nemzetgyű-­­ lés jóváhagyta a kormány-­­­nak azt a javaslatát, hogy­­ december 9-én, Tanganyika , függetlenségének első évfor- ;­­ dulóján kiáltsák ki a köz-­­ társaságot. (­­ LONDON , Ez év májusában Angliában­­ 267 sztrájk volt. A sztrájkok-­­­ban 59 500 dolgozó vett részt.­­ A múlt évi sztrájkok száma­­ összesített adatok szerint­­ 2701, a sztrájkokban 770 000­­ munkás vett részt a kiesett munkanapok száma megha­ladja a hárommilliót. ItOMA Tovább gyűrűzik az olasz nyomdászok sztrájkja. Csü­­örtökön Rómában nem je­­entek meg az újságok. To ■inóban és Milanóban pedig bába vártak lapjukra a La slampa és az Il Gimno olva­­sói. A sztrájkolok új bérszer­­ződést követelnek. PÁRIZS (MTI) Franciaországban nagy fel­­háborodást váltott ki az a hír, hogy nemcsak Schröder külü­gyminiszter, hanem Hans Globke háborús bű­­nös, a nürnbergi fajüldöző örvények kommentátora is ■lkíséri Adenauert franciaor­­zági hivatalos útjára. „Ade­­lauer — írja az Humanité — a franciaországi agresszió egmarkánsabb képviselőinek­ársaságában jön hozzánk, hogy a francia—német ba­­átság mellett tüntessen. Ez a sötét komédia nem téveszt­­heti meg azokat, akik tisz­­ában vannak azzal, hogy a­egyvergyárosok szövetségé­­nek semmi köze a két nép ba­rátságához.” Népszavazás Nigériában Algéria népe ma dönt népszavazáson az ország jövőjéről Algéria 11 millió lakosá­nak közel háromnegyed része arab-berber keverék, 17 százaléka berber, 10 százaléka pedig európai eredetű. Az európaiak Fran­ciaországból, Sza­nyolországból, illetőleg Olaszországból vándoroltak be Algériába, s ma már többségükben csupán franciául beszélnek. A 2 382 000 négyzetkilométer nagyságú or­szág területén a népesség rendkívül egye­netlenül oszlik meg. Míg Algéria északi részén az átlagos népsűrűség 34 fő négy­zetkilométerenként, addig a 2 000 000 négy­zetkilométer nagyságú szaharai területeken az átlagos népsűrűség csupán 1 fő/négy­­zetkilométer. A lakosságnak majdnem egyham­ada vá­rosokban és Algéria legfontosabb városait — a lakosság arányának megfelelő nagy­ságú körrel — ábrázoltuk térképünkön, és külön kiemeltük megerősített írással azo­kat a városokat, ahol európaiak is élnek. Az ország fővárosa a 800.000 lakosú Algír után, nagyságrendben a 400 000 lakosú Oran, a 220 000 fős Constantine, illetőleg a 150 000 lakosú Bone következik. Az Algériából élő európaiak legnagyobb része az említett városokra koncentrálódik. Az utóbbi hó­napokban körülbelül 300—400 ezer európai hagyta el Algériát, csupán Oran városából mintegy 150 000 európai hajózott át Fran­ciaországba. Az európai lakosság nagyarányú kiván­dorlása mellett mintegy 200 000 arab visz­­szatelepülése folyik a szomszédos Tunézia és Marokkó területéről, ahová a felszaba­dító háború idején a francia katonaság megtorló hadműveletei elöl menekültek.

Next