Kisalföld, 1962. augusztus (7. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-01 / 178. szám
962. augusztus 1., szerda Dolgoznának, de... Sopronban, a Kisfaludy Mégsem kezdődhet el a park utca és a Móricz Zsigmond létesítése, mert útjába áll utca által határolt épületek egy kis magánkert. Most kötött parkot akarnak léte- folynak a csereingatlan síteni a lakók. A Mátyás ügyében , a tárgyalások, és Király utcai házak lakói is ha azok sikerrel járnak, akjelezték, hogy számítsanak bor már semmi akadály az ő társadalmi munkájuk sem lesz, ra is. Megvalósulás esetén ez lenne a városban a házak közötti, legnagyobb park. Mindhárom utca lakóinak érdeke ennek a parknak a létrehozása, mert a közélben játszótér nincs, a Mátyás király utcai házak udvara keskeny, s több mint 300 gyermek él az említett utcák házaiban. A Móricz Zsigmond utca egyik lakója, Haller János indította el az akciót, melynek nyomán több mint 100 lakó 1653 munkaórát ajánlott fel. A munkában kertészek is részt vennének. Hasonló a helyzet a volt Nagyuszodánál is. A város lakói 1700 társadalmi munkaórát ajánlottak fel a rendbe hozására. Kezdeni mégsem lehet, mert bürokratikus akadályokat kell elhárítani az útból. összesen 3353 munkaóra, azaz 419 munkanap a felajánlás. Az érdekeltek aláírásukkal igazolták, hogy szívesen, önként vállalják a munkát. Parkot akarnak, uszodát szeretnének. Az illetékesek hárítsák el az akadályokat a lelkes társadalmi munkások útjából. Táborozás hegyen-völgyön A Magyar Úttörők Szövetségének Győr-Sopron megyei elnöksége az idén is mindent megtett azért, hogy az általános iskolák kisdobosai és úttörői kellemesen és hasznosan töltsék el a nagy nyári szünidőt. A régi táborok mellett újakat építettek a társadalmi szervekkel és intézményekkel karöltve, hogy megyénkből minél több pajtás üdülhessen és nyaralhasson úttörőtáborokban. A tanév végétől kezdve a balatonszárszói, az ördögréti, a brennberg-völgyi és a csáki erdei táborban (Révfülöp és Balatonszepezdi között) eddig valamivel több mint nyolcszáz általános iskolatanuló nyarait. A pajtások azonban nemcsak nyaralással töltötték és töltik idejüket, hanem vezetőik képezik őket, hogy az új tanévben még jobban elvégezhessék a rájuk bízott feladatokat, ördögréten ifi vezetők és őrsvezetők kapnak útmutatást a foglalkozások levezetéséhez, érdekessé tételéhez, a győri úttörőcsapatok őrsvezetői és rajvezető-helyettesei pedig a csáki erdőben utaznak néhány nap múlva, s két hetet töltenek országunk egyik legszebb táján kirándulással, üdüléssel. Csak mértékkel! Minden bizonnyal jó szándékú ember éles, aki levélírásra szánta el magát, közölve szerkesztőségünkkel .Nem tudja összeegyez- tetni,hogy a-nap egyik oldalán sznk.i hirdeti: „küzd- - jünk az alkoholizmus ellen”, a másik oldalán pedig hírt ad a Likőripari Vállalat telepének felújításáról. Azt írja: „Magamban már le is mondtam a napi kisfröccsömről, hogy hazafias kötelességemnek eleget téve betartsam az Elnöki Tanács nemrégen megjelent rendeletét. De ha fellendül a likőripar, hogyan küzdjünk az alkoholizmus ellen?” Tisztelet a levélírónak jószándékáért, de valahogy furcsa módon képzeli el az egész társadalomnak gondot okozó betegség elleni harcot. A szeszes italt túlságosan kedvelő embereknek azt szoktuk tanácsolni: csak mértékkel! És akik a józanságért hadakoznak, azok ne tartsanak mértéket? Nem, senki sem kívánja bj-től, másoktól sem, hogy lemondjon a napi kisfröccséről, de ő sem kívánhatja, hogy most aztán földig romboljunk minden likőrgyárat, sörgyárat, borospincét, égessük fel gyönyörű szőlőinket. Milliószám élnek a mi hazáméban is emberek, akik naponta megisszák féldecijüket, nagyfröccsüket, pohár sörüket (esetleg kettőt is), de nem alkoholisták. Élnek emberek, akiknek névnapjukon, születésnapjukon kedves ajándék egy palack bor, egy üveg likőr, és a töltött káposzta után szívesebben isznak egy korsó sört, mint almuskát. Senkinek sem vétenek ezzel. Az alkoholizmus ellen harcolunk, és nem a mértékletes alkoholfogyasztás ellen. Mert a kettő nem ugyanaz. Az alkoholizmus betegség, amely családok életét fertőzi meg, embereket tesz tönkre, kárt okoz, bűnbe visz. A betegség ellen hadakoznunk kell, felvilágosító szóval, orvosi segítséggel és állami törvényekkel is. De. .azért korszerűsítik, a Likőripari Vállalat telepét, szőlőt felépítenek a gazdaságok szép üvegekben jó italokat árulnak a boltok. És a kettőt össze lehet egyeztetni, mert az ország lakóinak igen nagy többsége józan ember, akik fogyasztanak ugyan szeszes italt, de csak mértékkel. (F) KISALFÖLD A jó hírnév hoteles A múlt hétéii 53 fiatal hízott marhát értékesített a peresztegi Szabadság Tsz, amiből 45 extrém minőségű volt. A 260 mázsa húsért 433 000 forintot kapott a szövetkezet. Az állatgondozókat jó munkájukért 4500 forinttal jutalmazták. Két évvel ezelőtt egy év alatt tudott értékesíteni a szövetkezet 59 extrém minőségű hízott marhát. Az első fél évben az állattartási bevételi tervét 128 százalékra teljesítette a tsz, és biztosította sertésből, szarvasmarhából a jövő évi hizlalni valót. Eddig a peresztegieket növénytermesztésükről emlegették, mint olyan szövetkezetét, amelyiktől érdemes tanulni. Szeretné a tsz ezt a jóhírnevet az állattenyésztéssel is kiérdemelni. Egy pártmunkás naplójából Május elején érkezett Himódra Garai Sándor, a Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyárból. Segítőnek küldte az üzem, ■ a város a gondokkal küzdő szövetkezetbe. A kertészet eddig 75 000 forintot jövedelmezett. Kellemes meglepetés érte a tagokat. Nem nehéz itt visszaadni az emberek hitét. Mikor látták, hogy az öntözőberendezés nem „csapta” be őket, sőt a vártnál szebb a határ, szinte felfrissültek. ■ -s* Meghallottam , hogy elneveztek „kormánybiztosnak”. Néhány napig nem tudtam kimenni a határba, Józsi bácsi szemrehányást tett. „Azt gondoltuk, hogy már itt hagyott bennünket”. Jólesett. Talán megszerettek már? Rájöttem, hogy egészen kis dolgoktól függ a bizalom. Ezék az emberek már nagyon sokszor csalódtak, és nem hisznek. Keveset kell ígérnem, de nagyon sokat kell tennem értük. Két hét múlva aratunk. Részben kapálatlanok még a táblák. Hogyan ébresszük fel az emberekben a felelősségérzetet, lelkiismeretet? Vannak itt olyan tagok, akikre hallgatnak, jó gazda hírében állnak. De ők nagyon csendesek. Sohasem kérdezték a véleményüket. Munkaegységelőleget kellene adni aratás előtt az állandó, munkásoknak. Takarmány is elkelne a háztájiba... Valamit valamiért! Beszélnem kellene azokkal az „elcsendesedett” emberekkel. Nekik van véleményük, csak föl kellene rázni őket! * Két tsz-tag kérte felvételét a pártba. Az egyiket azért nem akarják fölvenni tagjelöltnek mert 19 holdja volt, mielőtt megalakult a szövetkezet. Az öregek mondják: „meglazulnak a soraink”. Félnek a friss, új erőtől, ami életet vinne a pártmunkába. Pedig ennek az embernek tekintélye van a szövetkezetben, nem a 19 hold miatt. Hallgatnak rá, a munkája tette ■ tekintélyessé. A másik tag traktoros. Valami különös mende-monda kering körülötte. Állítólag valamelyik távoli községben hangoskodott az ellenforradalom alatt. De nem akad a községben egyetlen ember sem, aki tényekkel igazolná az állítását. Megkezdtük az aratást. Tudtunk fizetni 5—600 forint előleget, és adunk majd árpát a háztáji állatoknak. Érdekes és mozgalmas volt az aratás előtti közgyűlés. Mindenki megkapálta kétszer a vállalt kukoricát, répát, sőt volt olyan is, aki háromszor. Mennyi ,,kis” segítőnk van! Nyüzsög a tarló az úttörőktől. Vasárnap is összehozaták egy tábla kéveit. Néhányszor vittem nekik cukrot, tegnap pedig a mezőgazdász küldött ki 35 csomaggal. Azért egyedül csak a vízhordó haragszik. Sokat isznak a gyerekek a cukorra. Ma panaszkodtak nekem. Azt kérdezték: „Miért nincsenek megelégedve a munkánkkal, Sanyi bácsi? Talán nem is fogjuk megkapni azt, amit ígértek?” Mennyire él itt a bizalmatlanság még a gyerekekben is! Faggattam őket, hogy honnan hallották ezt? Megtudták, hogy a tanácsülésen szóvá tette a tanácselnök: a gyerekek csak hűsölnek, nem dolgoznak. Persze, a tanácselnök akkor ment ki a határba, amikor a forró déli nap elől egy órára behúzódtak a hűvös fák alá. Néhány hónapi ittlétem alatt már tapasztaltam néhányszor ilyen merevséget a vezetők részéről. Ha éreznék, hogy mennyit rontanak ezzel! * A házi néni azt állítja, hogy fogytam, mindig szaladok, és sohasem elégedett a „fogyasztásommal”. Pedig a sok évi üzemi sápadtság után alaposan megbámultam. Szeretem ezt a falut. Még sok tennivalóm van. Ellentmondások a vezetőségben, aminek a közösség látja kárát, merevség, bizalmatlanság ... No, meg a tagjelöltfelvételek! Hogyan is értessem meg néhány emberrel, hogy a szorgalmasan végzett munka, a közösség szeretete a legjobb ajánlat a párttagságra? Most már tudom: azok között leszek ezután, akik tiltakoznak az ilyen szólás ellen: „Himód nehéz falu”. Védeni fogom a himódiakat. Ha visszakapják a hitüket, sokra viszik még ezek az emberek...ti. Szabó Mária Agyagosszergény határában, kint a tarlón lovas járgánnyal és elevátorral kazalozzák a szalmát a letakarított gabonaföld szélén. Két járgány dolgozik, két kazal készül egyszerre a határ különböző részein. Eleinte három elevátorral rakták a szalmát, de a harmadikhoz tartozó emberek most aratnak. Ők fiatalabbak, mint a többi kazallakó, és most már sietni kell az aratással. Idős emberek rakják a szalmát, legtöbbjük már elmúlt hatvan éves. Számukra igen jó ez a munka, nem megerőltető, és mégis elég sokat dolgozhatnak, kereshetnek. Az agyagosszergényi Győzelem Termelőszövetkezet tíz tagja dolgozik egy-egy kazalnál: négy kocsis hordja a kombájnszalmát négy ember a kazalon áll (ők a tulajdonképpeni kazallakók), egy kocsis a járgányt hajtja a lovaival, és végül van a csapatban egy „kazálsimogató”. A simogatás abban áll, hogy Radics Ferenc hosszú nyelű gereblyével fésüli, egyengeti, szépíti a kazal oldalát.. Négy méter hosszú a gereblye nyele. A kazalmester természetesen fönt dolgozik, Radics Ferenc mégis azt mondja, hogy itt ő a szakmai főember, ő irányítja a munkát. Megmondja, hogy hova tegyenek még, és hogy hova ne tegyenek. Alulról jobban látszik, miként alakul a kazal oldala. A két ló, Juci és Fecske felváltva dolgozik, óránként váltják egymást. Amíg az egyik járkál körbe-körbe, a másik legel. Nyolc szalmakazlat raktak már az idén az agyagosszergényi szövetkezetben. Mind nagy és szép kazal. Azon igyekeznek a szövetkezet tagjai, hogy az összes szalma biztonságban legyen, mert nagy szükség lesz rá, mind egy szálig. 3 ELSŐK VOLTAK Tavaly a karácsonyi ünnepek előtti napon a vagon 26-os üzem kollektívája , a délelőtti műszak befejezésekor röpgyűlést tartott. — A szocialista üzem cím elnyeréséért versenyzünk a jövő év elsejétől — volt együttes elhatározásuk. A gépműhely kollektívája határozta el elsőnek: a szocialista munkaversenyt magasabb színvonalra emeli. Az év első fele elmúlt, időszerű tehát a számvetés arról, mit valósítottak meg az üzem dolgozói vállalásaikból, mennyire jutottak előre a „szocialista módon dolgozni és élni” célkitűzés valóra váltásában. Selejt nélkül Az üzemrész veszedelme a vasúti személykocsik csapágytokjának megmunkálásánál keletkezett selejt. Ez a gyártmány igen kényes, nagy figyelmet, pontosságot kíván. .Hatszáznyolcvan csapágytok elkészítése hárult a huszonhatos üzemre. Ha kettő selejtre sikerül, máris túllépték a tűrési százalékot. Ezt megelőzendő, az üzem párt-, gazdasági és szakszervezeti vezetőiaz idős szakmunkásokkal, a művezetőkkel, technikusokkal minden brigádban, termelési egységben megbeszélést tartottak. Kicserélték a dolgozók tapasztalataikat, figyelmeztették egymást, mire kell különösen ügyelni, miként kell a szerszámokat előkészíteni a munkához. A legkényesebb munkafolyamatot végző hét dolgozó brigádot alakított. Külön dolgozva ők vitték a pálmát a selejt magas százalékával. Az Xigrai Andor vezetésével alakult brigád húsz százalékos selejtcsökkentést vállalt, s fél év óta selejtmentesen dolgozik. Hogyan történt e fordulat? — Csak segítettünk egymásnak — mondja a brigádvezető. — Ez a „csak” azt jelenti, hogy valamennyi brigádtaggal sikerült megértetni: személyes érdeke a pontos, selejt nélküli munka, s nem okos százalékokat hajszolni, hiszen az elrontott munkadarab kár az üzemnek és az egyes dolgozónak is. A minőségi szemlélet meggyökerezése eredményezte a kifogástalan munkát, s a brigád tagjai az elmúlt fél évben nem fizettek egy fillér kártérítést sem, nevüket a legkiválóbbak között emlegetik. Más változás is történt a brigádtagok szemléletében. Míg „egyéni” korában mindenki féltve őrizte a szerszámok, kések élezésének, beállításának titkát, most ezek a brigád közkincsévé lettek, a munka megkönnyítésére, jobbátételére szolgáltak. Ily módon került az elsők közé az Ugrai-brigád, s kívüle még 5 új brigád alakult a huszonhatos üzemben. Most már alig dolgozik valaki egymagában, s az sem a saját jószántából. Próbaidős brigádtagok A XXII. kongresszus nevet, viselő brigádból alakulásakor kihagyták az egyik vésést. Az egyébként régi, jó szakmunkás gyakran nézett a pohár fenekére, a nézegetésnek pedig igazolatlan mulasztás volt a következménye. E fegyelmezetlensége miatt kihagyták a brigádból, s ezt ő igen zokon vette. Okolt érte sokakat. Mígnem a brigádtagok kereken megmondták, rossz helyen kereskedik, ha bűnbakot hajszol, csak saját magát, fegyelmezetlenségét okolhatja. Félévi próbaidőt szabtak ki számára. Ezalatt vagy józan életre tér, akkor helye lesz a brigádban, vagy még az üzemben sem tűrik meg. A türelemnek vége, nem szégyenkezik miatta az egész üzem, gondolja meg tehát, ez az utolsó alkalom ,— szólt a kemény intelem. A nyers, kertelés nélküli beszéd használja a próbaidő kisiklás nélkül telt el, s a brigád új tag felvételére készül. A Petőfi-brigádból viszont most küldték próbaidőre egy revolveresztergályost, akinek teljesítménye az állandó segítség ellenére is szégyenletesen alacsony volt. Ugyanazon a gépen, ugyanolyan munkával egy ipari tanuló jobb eredményt ért el, mint a brigádtag. — Próbáljon meg egyedül dolgozni — szólt a brigádhatározat. S azóta két brigád is összefog érte, hogy eredménye elérje az átlagos szintet, és kiérdemelje újból a brigádtagságot. Egy brigád — egy újítás így szólt a vállalás, de ennél jóval többet valósítottak meg a gépműhelyben. Az Egyetértés brigád örvénylő menetmarót és egy készüléket szerkesztett. Ez a készülék egy csapágycsésze helyett kettőt fog be megmunkálásra. Alkalmazásával 20—25 százalékkal csökkent a munkára fordított idő. Az újítások révén a munka termelékenyebbé vált: az évi vállalásban előirányzott normaóra-növekedését már eddig elérte a szocialista üzem címért küzdő együttes, a selejtcsökkentésre vonatkozót ugyancsak. Az eredmények még jobbak is lehetnének, ha az anyagellátás hullámzása nem kényszerítené, rájuk olykor a hajrámunkát. Az üzem dolgozói megértik, hogy az ország nem bővelkedik nyersanyagban. — De — mint mondják —, a huszonnegyedik órában mindig előkerül az anyag, de ilyenkor a hamar munkától rengeteg el is pocsékolódik. Egyenletesebb ellátással jóval kevesebb anyag kellene — mondják. — Nehéz volt az a fél év, de a következő sem lesz könnyebb — vélekednek a következő feladatokról. Nem is keresik a könnyebbik végét a dolognak, erről tanúskodik a párt VIII. kongreszszusára tett pótfelajánlásuk. Ennél számba vették a fél év sikereit, s a még kiaknázatlan tartalékokat, s úgy állították össze vállalásaikat, hogy azokat valóban nem lesz könnyű teljesíteniük. . .—.