Kisalföld, 1962. augusztus (7. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-01 / 178. szám

­962. augusztus 1., szerda Dolgoznának, de... Sopronban, a Kisfaludy Mégsem kezdődhet el a park utca és a Móricz Zsigmond létesítése, mert útjába áll utca által határolt épületek egy kis magánkert. Most kötött parkot­ akarnak léte- folynak a csereingatlan síteni a lakók. A Mátyás ügyében , a tárgyalások, és Király utcai házak lakói is ha azok sikerrel járnak, ak­­jelezték, hogy számítsanak bor már semmi akadály az ő társadalmi munkájuk­ sem lesz, ra is. Megvalósulás esetén ez lenne a városban a há­zak közötti, legnagyobb park. Mindhárom utca lakóinak érdeke ennek a parknak a létrehozása, mert a közélben játszótér nincs, a Mátyás ki­rály utcai házak udvara keskeny, s több mint 300 gyermek él az említett ut­cák házaiban. A Móricz Zsigmond utca egyik lakója, Haller János indította el az akciót, mely­nek nyomán több mint 100 lakó 1653 munkaórát aján­lott fel. A munkában ker­tészek is részt vennének. Hasonló a helyzet a volt Nagyuszodánál is. A város lakói 1700 társadalmi mun­kaórát ajánlottak fel a rendbe hozására. Kezdeni mégsem lehet, mert bürok­ratikus akadályokat kell el­hárítani az útból. összesen 3353­ munkaóra, azaz 419 munkanap a felaján­lás. Az érdekeltek aláírásuk­kal igazolták, hogy szívesen, önként vállalják a munkát. Parkot akarnak, uszodát sze­retnének. Az illetékesek há­rítsák el az akadályokat a lelkes társadalmi munkások útjából. Táborozás hegyen-völgyön A Magyar Úttörők Szövet­ségének Győr-Sopron me­gyei elnöksége az idén is mindent megtett azért, hogy az általános iskolák kisdobo­sai és úttörői kellemesen és hasznosan töltsék el a nagy nyári szünidőt. A régi tábo­rok mellett újakat építettek a társadalmi szervekkel és intézményekkel karöltve, hogy megyénkből minél több pajtás üdülhessen és nyaral­hasson úttörőtáborokban. A tanév végétől kezdve­ a balatonszárszói, az ördögréti, a brennberg-völgyi és a­ csá­ki erdei táborban (Révfülöp és Bal­atonszepezdi között) eddig valamivel több mint n­yolcszáz általános iskolat­anuló nyarait. A pajtások azonban nem­csak nyaralással töltötték és töltik idejüket, hanem veze­tőik képezik őket, hogy az új tanévben még jobban el­végezhessék a rájuk bízott feladatokat, ördögréten ifi vezetők és őrsvezetők kap­nak útmutatást a foglalkozá­sok levezetéséhez, érdekessé tételéhez, a győri úttörő­­csapatok őrsvezetői és raj­­vezető-helyettesei pedig a csáki erdőben utaznak né­hány nap múlva, s két he­tet töltenek országunk egyik legszebb táján kirándulással, üdüléssel. Csak mértékkel! Minden bizonnyal jó szándékú ember é­les, aki levélírásra szánta el magát, közölve szerkesztőségünk­kel­ .Nem­ tudja összeegyez-­­ tetni,­­hogy a-nap egyik ol­dalán sznk.i h­irdeti: „küzd- - jünk az alkoholizmus el­len”, a másik oldalán pedig hírt ad a Likőripari Vál­lalat telepének felújításá­ról. Azt írja: „Magamban már le is mondtam a napi kisfröccsömről, hogy ha­zafias kötelességemnek ele­get téve betartsam az El­nöki Tanács nemrégen meg­jelent rendeletét. De ha fel­lendül a likőripar, hogyan küzdjünk az alkoholizmus ellen?” Tisztelet a levélírónak jószándékáért, de valahogy furcsa módon képzeli el az egész társadalomnak gon­dot okozó betegség elleni harcot. A szeszes italt túl­ságosan kedvelő emberek­nek azt szoktuk tanácsol­ni: csak mértékkel! És akik a józanságért hadakoznak, azok ne tartsanak mérté­ket? Nem, senki sem kí­vánja bj-től, másoktól sem, hogy lemondjon a napi kis­­fröccséről, de ő sem kíván­hatja, hogy most aztán földig romboljunk minden likőrgyárat, sörgyárat, bo­rospincét, égessük fel gyö­nyörű szőlőinket. Millió­szám élnek a mi hazámé­ban is emberek, akik na­ponta megisszák féldecijü­ket, nagyfröccsüket, pohár sörüket (esetleg kettőt is), de nem alkoholisták. Él­nek emberek, akiknek név­napjukon, születésnapju­kon kedves ajándék egy palack bor, egy üveg likőr, és a töltött káposzta után szívesebben isznak egy korsó sört, mint almuskát. Senkinek sem vétenek ez­zel. Az alkoholizmus ellen harcolunk, és nem a mér­tékletes alkoholfogyasztás ellen. Mert a kettő nem ugyanaz. Az alkoholizmus betegség, amely családok életét fertőzi meg, embe­reket tesz tönkre, kárt okoz, bűnbe visz. A beteg­ség ellen hadakoznunk kell, felvilágosító szóval, orvosi segítséggel és állami tör­­­­­­vényekkel is. De. .azért kor­szerűsítik, a Likőripari Vál­lalat telepét, szőlőt felépí­tenek a gazdaságok szép üvegekben jó italokat árul­nak a boltok. És a kettőt össze lehet egyeztetni, mert az ország lakóinak igen nagy több­sége józan ember, akik fo­gyasztanak ugyan szeszes italt, de csak mértékkel. (F) KISALFÖLD A jó hírnév hoteles A múlt hétéii 53 fia­tal hízott marhát érté­kesített a peresztegi Sza­badság Tsz, amiből 45 extrém minőségű volt. A 260 mázsa húsért 433 000 forintot kapott a szövetkezet. Az állat­gondozókat jó munká­jukért 4500 forinttal ju­talmazták. Két évvel ezelőtt egy év alatt tu­dott értékesíteni a szö­vetkezet 59 extrém mi­nőségű hízott marhát. Az első fél évben az állattartási bevételi ter­vét 128 százalékra telje­sítette a tsz, és biztosí­totta sertésből, szarvas­­marhából a jövő évi hiz­lalni valót. Eddig a pe­­resztegieket növény­­termesztésükről emle­gették, mint olyan szö­vetkezetét, amelyiktől érdemes tanulni. Szeret­né a tsz ezt a jóhírnevet az állattenyésztéssel is kiérdemelni. Egy pártmunkás naplójából Május elején érkezett Himódra Garai Sándor, a Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyárból. Segítőnek küldte az üzem, ■ a város a gondokkal küzdő szö­vetkezetbe. A kertészet eddig 75 000 forintot jövedelmezett. Kel­lemes meglepetés érte a ta­gokat. Nem nehéz itt vissza­adni az emberek hitét. Mi­kor látták, hogy az öntöző­­berendezés nem „csapta” be őket, sőt a vártnál szebb a határ, szinte felfrissültek. ■ -s* Meghallottam , hogy elne­veztek „kormánybiztosnak”. Néhány napig nem tudtam kimenni a határba, Józsi bá­csi szemrehányást tett. „Azt gondoltuk, hogy már itt ha­gyott bennünket”. Jólesett. Talán megszerettek már? Rá­jöttem, hogy egészen kis dol­goktól függ a bizalom. Ezék az emberek már nagyon sok­szor csalódtak, és nem hisz­nek. Keveset kell ígérnem, de nagyon sokat kell tennem értük.­­ Két hét múlva aratunk. Részben kapálatlanok még a táblák. Hogyan ébresszük fel az emberekben a felelősség­­érzetet, lelkiismeretet? Van­nak itt olyan tagok, akikre hallgatnak, jó gazda hírében állnak. De ők nagyon csen­desek. Sohasem kérdezték a véleményüket. Munkaegység­előleget kellene adni aratás előtt az állandó, munkások­nak. Takarmány is elkelne a háztájiba... Valamit vala­miért! Beszélnem kellene azokkal az „elcsendesedett” emberekkel. Nekik van véle­ményük, csak föl kellene rázni őket! * Két tsz-tag kérte felvéte­lét a pártba. Az egyiket azért nem akarják fölvenni tagjelöltnek mert 19 holdja volt, mielőtt megalakult a szövetkezet. Az öregek mond­ják: „meglazulnak a so­raink”. Félnek a friss, új erő­től, ami életet vinne a párt­munkába. Pedig ennek az embernek tekintélye van a szövetkezetben, nem a 19 hold miatt. Hallgatnak rá, a munkája tette ■ tekintélyes­sé. A másik tag traktoros. Valami különös mende-mon­­da kering körülötte. Állító­lag valamelyik távoli köz­ségben hangoskodott az el­lenforradalom alatt. De nem akad a községben egyetlen ember sem, aki tényekkel igazolná az állítását. Megkezdtük az aratást. Tudtunk fizetni 5—600 fo­rint előleget, és adunk majd árpát a háztáji állatoknak. Érdekes és mozgalmas volt az aratás előtti közgyűlés. Mindenki megkapálta kétszer a vállalt kukoricát, répát, sőt volt olyan is, aki három­szor. Mennyi ,,kis” segítőnk van! Nyüzsög a tarló az úttörők­től. Vasárnap is összehoza­­ták egy tábla kéveit. Né­hányszor vittem nekik cuk­rot, tegnap pedig a mező­gazdász küldött ki 35 cso­maggal. Azért egyedül csak a vízhordó haragszik. Sokat isznak a gyerekek a cukorra. Ma panaszkodtak nekem. Azt kérdezték: „Miért nincsenek megelégedve a m­unkánkkal, Sanyi b­ácsi? Talán nem is fogjuk megkapni azt, amit ígértek?” Mennyire él itt a bizalmatlanság még a gyere­kekben is! Faggattam őket, hogy honnan hallották ezt? Megtudták, hogy a tanács­ülésen szóvá tette a tanács­elnök: a gyerekek csak hű­­sölnek, nem dolgoznak. Per­sze, a tanácselnök akkor ment ki a határba, amikor a forró déli nap elől egy órára behúzódtak a hűvös fák alá. Néhány hónapi itt­létem alatt már tapasztaltam néhányszor ilyen merevséget a vezetők részéről. Ha érez­nék, hogy mennyit ronta­nak ezzel! * A házi néni azt állítja, hogy fogytam, mindig sza­ladok, és sohasem elégedett a „fogyasztásommal”. Pedig a sok évi üzemi sápadtság után alaposan megbámul­tam. Szeretem ezt a falut. Még sok tennivalóm van. Ellent­mondások a vezetőségben, aminek a közösség látja ká­rát, merevség, bizalmatlan­ság ... No, meg a tagjelölt­­felvételek! Hogyan is értes­sem meg néhány emberrel, hogy a szorgalmasan végzett munka, a közösség szeretete a legjobb ajánlat a párttag­ságra? Most már tudom: azok kö­zött leszek ezután, akik til­takoznak az ilyen szólás el­len: „Himód nehéz falu”. Védeni fogom a himódiakat. Ha visszakapjá­k a hitüket, sokra viszik még ezek az emberek...ti. Szabó Mária Agyagosszergény határában, kint a tarlón lovas járgánnyal és elevátorral kazalozzák a szalmát a letakarított gabonaföld szélén. Két járgány dolgozik, két kazal készül egyszerre a határ különböző részein. Eleinte három elevátorral rakták a szalmát, de a harmadikhoz tartozó emberek most arat­nak. Ők fiatalabbak, mint a többi kazal­lakó, és most már sietni kell az aratással. Idős emberek rakják a szalmát, legtöbbjük már elmúlt hatvan éves. Számukra igen jó ez a munka, nem megerőltető, és mégis elég sokat dolgozhatnak, kereshetnek. Az agyagosszergényi Győzelem Termelő­­szövetkezet tíz tagja dolgozik egy-egy ka­zalnál: négy kocsis hordja a kombájnszal­mát négy ember a kazalon áll (ők a tulaj­donképpeni kazallakók), egy kocsis a jár­­gányt hajtja a lovaival, és végül van a csapatban egy „kazálsimogató”. A simoga­­tás abban áll, hogy Radics Ferenc hosszú nyelű gereblyével fésüli, egyengeti, szépíti a kazal oldalát.. Négy méter hosszú a ge­reblye nyele. A kazalmester természetesen fönt dolgozik, Radics Ferenc mégis azt mondja, hogy itt ő a szakmai főember, ő irányítja a munkát. Megmondja, hogy hova tegyenek még, és hogy hova ne tegyenek. Alulról jobban látszik, miként alakul a ka­zal oldala. A két ló, Juci és Fecske felváltva dolgo­zik, óránként váltják egymást. Amíg az egyik járkál körbe-körbe, a másik legel. Nyolc szalmakazlat raktak már az idén az agyagosszergényi szövetkezetben. Mind nagy és szép kazal. Azon igyekeznek a szö­vetkezet tagjai, hogy az összes szalma biz­tonságban legyen, mert nagy szükség lesz rá, mind egy szálig. 3 ELSŐK VOLTAK Tavaly a karácsonyi ünne­pek előtti napon a vagon 26-os üzem kollektívája , a délelőtti műszak befejezése­kor röpgyűlést tartott. — A szocialista üzem cím elnye­réséért versenyzünk a jövő év elsejétől — volt együttes elhatározásuk. A gépműhely kollektívája határozta el el­sőnek: a szocialista munka­­versenyt magasabb színvo­nalra emeli. Az év első fele elmúlt, időszerű tehát a számvetés arról, mit valósítottak meg az üzem dolgozói vállalá­saikból, mennyire jutottak előre a „szocialista módon dolgozni és élni” célkitűzés valóra váltásában. Selejt nélkül Az üzemrész veszedelme a vasúti személykocsik csap­ágytokjának megmunkálásá­nál keletkezett selejt. Ez a gyártmány igen kényes, nagy figyelmet, pontosságot kíván. .Hatszáznyolcvan csapágytok elkészítése há­rult a huszonhatos üzemre. Ha kettő selejtre sikerül, máris túllépték a tűrési szá­zalékot. Ezt megelőzendő, az üzem párt-, gazdasági és szakszervezeti vezetői­­az idős szakmunkásokkal, a művezetőkkel, technikusok­kal minden brigádban, ter­melési egységben megbeszé­lést tartottak. Kicserélték a dolgozók tapasztalataikat, fi­gyelmeztették egymást, mire kell különösen ügyelni, mi­ként kell a szerszámokat előkészíteni a munkához. A legkényesebb munkafolya­matot végző hét dolgozó brigádot alakított. Külön dolgozva ők vitték a pálmát a selejt magas százalékával. Az Xigrai Andor vezetésével alakult brigád húsz százalé­kos selej­tcsökken­tést vállalt, s fél­ év óta selejtmentesen dolgozik. Hogyan történt e fordulat? — Csak segítettünk egy­másnak — mondja a brigád­­vezető. — Ez a „csak” azt jelenti, hogy valamennyi brigádtaggal sikerült megér­tetni: személyes érdeke a pontos, selejt nélküli mun­ka, s nem okos százalékokat hajszolni, hiszen az elrontott munkadarab kár az üzem­nek és az egyes dolgozónak is. A minőségi szemlélet meggyökerezése eredményez­te a kifogástalan munkát, s a brigád tagjai az elmúlt fél­ évben nem fizettek egy fil­lér kártérítést sem, nevüket a legkiválóbbak között em­legetik. Más változás is történt a brigádtagok szemléletében. Míg „egyéni” korában min­denki féltve őrizte a szerszá­mok, kések élezésének, be­állításának titkát, most ezek a brigád közkincsévé lettek, a munka megkönnyítésére, jobbátételére szolgáltak. Ily módon került az elsők közé az Ugrai-brigád, s kívüle még 5 új brigád alakult a huszonhatos üzemben. Most már alig dolgozik valaki egymagában, s az sem a sa­ját jószántából. Próbaidős brigádtagok A XXII. kongresszus ne­vet, viselő brigádból alakulá­sakor kihagyták az egyik vé­sést. Az egyébként régi, jó szakmunkás gyakran nézett a pohár fenekére, a nézege­tésnek pedig igazolatlan mu­lasztás volt a következmé­nye. E fegyelmezetlensége miatt kihagyták a brigádból, s ezt ő igen zokon vette. Okolt érte sokakat. Mígnem a brigádtagok kereken meg­mondták, rossz helyen ke­reskedik, ha bűnbakot haj­szol, csak saját magát, fe­gyelmezetlenségét okolhatja. Félévi próbaidőt szabtak ki számára.­­ Ezalatt vagy józan élet­re tér,­­ akkor helye lesz a brigádban, vagy még az üzemben sem tűrik meg. A türelemnek vége, nem szé­gyenkezik miatta az egész üzem, gondolja meg tehát, ez az utolsó alkalom ,— szólt a kemény intelem. A nyers, kertelés nélküli beszéd hasz­nálja­ a próbaidő kisiklás nélkül telt el, s a brigád új tag felvételére készül. A Petőfi-brigádból viszont most küldték próbaidőre egy revolveresztergályost, akinek teljesítménye az állandó se­gítség ellenére is szégyenle­tesen alacsony volt. Ugyan­azon a gépen, ugyanolyan munkával egy ipari tanuló jobb eredményt ért el, mint a brigádtag. — Próbáljon meg egyedül dolgozni — szólt a brigádhatározat. S azóta két brigád is összefog érte, hogy eredménye elérje az átlagos szintet, és kiérde­melje újból a brigádtagsá­got. Egy brigád — egy újítás így szólt a vállalás,­ de ennél jóval többet valósítot­tak meg a gépműhelyben. Az Egyetértés brigád ör­vénylő menetmarót és egy készüléket szerkesztett. Ez a készülék egy csapágycsésze helyett kettőt fog be meg­munkálásra. Alkalmazásá­val 20—25 százalékkal csök­kent a munkára fordított idő. Az újítások révén a munka termelékenyebbé vált: az évi vállalásban elő­irányzott normaóra-növeke­dését már eddig elérte a szocialista üzem címért küz­dő együttes, a selejtcsökken­­tésre vonatkozót ugyancsak. Az eredmények még job­bak is lehetnének, ha az anyagellátás hullámzása nem kényszerítené, rájuk olykor­ a hajrámunkát. Az üzem dol­gozói megértik, hogy az or­szág nem bővelkedik nyers­anyagban. — De — mint mondják —, a huszonnegye­dik órában mindig előkerül az anyag, de ilyenkor a ha­mar munkától rengeteg el is pocsékolódik. Egyenlete­sebb ellátással jóval keve­sebb anyag kellene — mond­ják. — Nehéz volt az a fél év, de a következő sem lesz könnyebb — vélekednek a következő feladatokról. Nem is keresik a könnyebbik vé­gét a dolognak, erről tanús­kodik a párt VIII. kongresz­­szusára tett pótfelajánlásuk. Ennél számba vették a fél év sikereit, s a még kiaknázat­lan tartalékokat, s úgy állí­tották össze vállalásaikat, hogy azokat valóban nem lesz könnyű teljesíteniük. . .—.

Next