Kisalföld, 1963. február (8. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-01 / 26. szám
2 NDK kormánynyilatkozat a bonni-párizsi szerződésről A Német Demokratikus Köztársaság kormánya csütörtökön nyilatkozatot tett közzé a nyugatnémet—francia megállapodásról. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya megállapítja, hogy a nyugatnémet— francia megállapodás kiáltó ellentétben van az ENSZ alapokmányának több cikkelyével és durván sérti a Hitler-ellenes koalíció célkitűzéseit, határozatait. A nyilatkozat megállapítja, hogy a Német Demokratikus Köztársaság állást foglal amellett, hogy az NDK a béke, a demokrácia és az antimilitarizmus alapján együttműködjék és megértésre jusson Franciaországgal és valamennyi európai állammal. A párizsi bonni szerződést az agresszió és a háború szelleme hatja át. A megállapodásnak a Szovjetunió, a szocialista országok ellen irányuló célkitűzései abból is kitűnik, hogy de Gaulle Adenauer előtt kifejezetten kötelezte magát arra: Franciaország sohasem ír alá barátsági szerződést a Szovjetunióval. Az NDK kormánya nemzeti kötelességének tartja, hogy felhívja a figyelmet azokra a veszélyekre, amelyekkel a párizsi összeesküvés a német népet, és mindenekelőtt Nyugat-Németország lakosságát fenyegeti. A paktum újabb akadályokat gördít a német kérdés békés rendezése és a nyugat-berlini helyzet normalizálása elé. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya megállapítja: a nyugatnémet— francia szerződés azt a célt követi, hogy nyomást gyakoroljon a NATO-államok ama köreire, amelyek józanabbul ítélik meg a nemzetközi erőviszonyokat és készek arra, hogy tárgyalások útján rendezzék a vitás nemzetközi kérdéseket. Rendkívül veszélyes e szerződés Franciaország számára is. A nyugatnémet militaristák számára a párizsi összeesküvés nem utolsó sorban olyan eszköz, amellyel ma „békés úton” ugyanazt akarják elérni, amit a második világháborúban Franciaország katonai megtámadásával kényszerítettek ki. Ezzel szemben a Német Demokratikus Köztársaság kormánya következetesen a megértés és a béke politikáját folytatja, amelyet az NSZEP VI. pártkongresszusán előterjesztett, és az észszerű megállapodást sürgető javaslatok ismét megerősítettek — hangoztatja az NDK kormánynyilatkozata. (MTI.) A merénylők pere Párizsban De Gaulle merénylőinek perében csütörtökön megkezdődött a bűnügy tárgyalása. A bíróság három napig tartó vita után elutasította a védelemnek a rendkívüli katonai bíróság törvényessége és összetétele ellen emelt kifogásait. Az ügyvédek bejelentették: az Államtanácshoz fellebbeznek és nem vállalják tovább a védelmet. Az államügyész az ügyvédi kamara elnökéhez fordult, aki utasította az ügyvédeket, hogy hivatalból kirendelt védőkként továbbra is lássan el feladatukat. Az ügyvédek „időhúzási hadműveletébe” Bastien Thiry vádlott is bekapcsolódott Közölte a bírósággal, hogy vádlott-társaival együtt nem három ízben, hanem hétszer kísérelt meg merényletet de Gaulle ellen. Ha meg akartuk volna ölni, a köztársasági elnök már régen halott lenne, mi azonban csak el akartuk rabolni — mondotta. A vádirat csak hárm merényletről szól, ezért kiegészítésre szorul — jelentette ki, de hozzáfűzte, hogy a részleteket csak a vizsgálóbíró előtt hajlandó elmondani, ezért a vizsgálat felújítását kéri. A bíróság nem adott helyt a vádlott kérésének és megkezdte a vádirat ismertetését. (MTI). JÓSLATOK Dúl a vita, röpködnek a keserű szemrehányások a Nyugaton. Feltűnően kemény szavak. Az amerikai sajtó nyíltan kimondja, hogy „Franciaország atompolitikáját olyan eszköznek tartja, amely az egész nyugati szövetséget darabokra zúzhatja”. De nemcsak de Gaulle kapja meg a magáét. Selwyn Lloyd volt angol külügy- és pénzügyminiszter egy újságcikkben kifejtette, hogy „az Egyesült Államok nem úgy vezeti a szövetséget, ahogyan kellene és ezzel előmozdítja a Nyugat szétzüllését”. S végül Adenauer gyanakodva tekint mind az angol, mind az amerikai kormányra: vajon nem akarnak a német kérdésben úgy megegyezni a Szovjetunióval, hogy ezzel feladják a nyugatnémet kormány érdekeit és terveit? Íme, kölcsönösen bomlasztó tevékenységgel vádolják egymást. Valóban bomlana a NATO? Erős túlzás lenne azt állítani, de szemmel láthatólag eltűnt a régebbi összhang. Persze, de Gaulle elnök is szeretne egységes Nyugati-Európát, — de francia vezetéssel. Anglia is egységes Nyugatot akar, — de olyat, amelyet az angol—amerikai kettős irányít. Az Egyesült Államok is zárt sorokat kíván: mindenki legyen egyenrangúan másodrangú — de amerikai fennhatóság alatt, így azután elmondhatjuk, hogy valamennyien egységet akarnak, csak éppen mindegyikük másképpen. Végül is, melyiknek szemrehányása jogos és melyiké nem? Melyiknek a jóslata megalapozott és melyiké nem? Nehéz lenne most eldönteni, de ha az ember a különféle atomhatalmi elképzeléseket és katonai tervezgetéseket látja, azt óhajtja, hogy vajha mindegyikük jóslata velóraválna. T. I. KISALFÖLD Csőmbe zsoldosainak új gazdája Jól tájékozott londoni körök értesülése szerint Szaúd- Arábiából toborzó ügynökök érkeztek Európába Csembe, a bukott katangai diktátor zsoldospilótáinak felkutatására. A kongói központi kormány ugyanis szélnek eresztette a katangai légierő külföldi személyzetét, s a zsoldosok egy 62 tagú katangai csoportja január utolsó napjaiban Brüsszelbe érkezett. A szaud-arábiai kormány Csembe kipróbált zsoldospilótáit kívánja alkalmazni az Egyesült Államoktól kapott új vadászgépein. A szaud-arábiai légierő több pilótája nemrégen egy Jemen elleni akció során Egyiptomban szállt le, s menedékjogot kérve az EAK kormányától. Ezért döntött Szaúd-Arábia úgy, hogy új gépeit kizárólag külföldi személyzettel engedi felszállni. (MTI 1963. február 1., péntek Jobb megelőzni a tezet... A Die Warheit című nyugat-berlini lap csütörtöki számában ismertette Hruscsov szovjet miniszterelnöknek a nyugat-berlini lakosság képviselőivel január 18-án Berliniben folytatott beszélgetését. A tudósításnak ezt a címet adták: „Jobb megelőzni, mint eloltani a tüzet”. Hruscsov a Szovjetuniónak a két német államhoz fűződő kapcsolatairól, Nyugat-Berlinre utalva , ezeket mondotta: Mi felajánljuk barátságunkat, hogy ez a barátság gyümölcsöző legyen, és Európa valamennyi népe élvezhesse a békének e gyümölcseit. Nincsenek semmiféle imperialista vagy agresszív céljaink. Véleményünk szerint minden népnek magának kell eldöntenie, milyen társadalmi-politikai rendszerben akar élni. — Nemcsak az NDK lakóival, hanem minden némettel is baráti viszonyban kívánunk élni. Ha a Szovjetuniót és NyugatNémetországot baráti kapcsolatok fűznék egymáshoz, akkor nem lenne háború. Ez szilárd meggyőződésem. Hruscsov hangoztatta, hogy alá kell írni a német békeszerződést és részletesen elemezte a Nyugat-Berlinnek, mint szabad városnak adandó szovjet biztosítékokat. Nyugat-Berlin jövőbeni szerettéről szólva így érvelt: — Nyugat-Berlin bennünket egyesítő és összekapcsoló láncszem, európai öz£Z6 kötő kapocs lesz, amely előmozdítja az államok közötti jóviszonyt. — Mi most Nyugat-Berlin?" Feszültségek és súrlódások forrása. Ezért végre, üljünk le Franciaországgal, Angliával és Amerikával közösen és dolgozzunk ki biztosítékokat. Ám, tessék: állomásozzanak Nyugat-Berlinben csapatok az Egyesült Nemzetek Szervezetének zászlaja alatt. — Ha a nyugati hatalmak nélkül irnánk alá a békeszerződést, akkor Nyugat-Berlint ennek ellenére érintetlenül hagynánk. Csupán a következőképpen járnánk el: az összekötő utak a Német Demokratikus Köztársaság hatáskörébe kerülnének, véget érne a megszállási időszak, semmissé válnának a megszálló hatalmak jogai, mert e területen a rendet a békeszerződés szavatolná. Az NDK államhatáráról feltett kérdésekre válaszolva Hruscsov rámutatott: e probléma az NDK államügye. A határt 1961. augusztus 13-án azért zárták le, hogy eltorlaszolják az utat a szocializmus ellenségei előtt. — A határ az állami szuverenitás kérdéséhez tartozik. Ha egy állam nem ellenőrzi határait, akkor nem szuverén. Nézzék csak, amióta a falat felépítették, Nyugat-Berlin több gondot okoz a nyugatnak, mint a keletnek. Amikor még nem volt meg a fal, a nyugat-berlini résen át az imperializmus mélyen a szocialista táborba hatolhatott. Hruscsov végezetül megemlítette, hogy az NDK részéről már elhangzottak ésszerű ajánlatok és javaslatok a munkások, alkalmazottak és tudósok jobb életkörülményeinek megteremtésére. A nyugat-berlini szenátus azonban nem fogadta el ezeket a javaslatokat. Ezért továbbra is a békeszerződés a legfontosabb. (MTI.) Ve GAULLE. Adenauer: Sajnos, én sem bírok már vele! Öregségére Úgy látszik, megveszett!!! (Endrődi István rajza) Kennedy de Gaulle elszigetelésére törekszik A Frankfurter Allgemeine Zeitung washingtoni tudósítója azt jelenti, hogy Kennedy elnök egyelőre várakozó álláspontra helyezkedik és tovább akarja folytatni eddigi európai politikáját. A Fehér Ház véleménye szerint az NSZK kulcsszerepet játszhatik a brüszszeli cserepek eltakarításában — írja a tudósító. — Washington május végéig döntő kezdeményezéseket vár Bonntól. Ehhez tartozik annak lehetősége, hogy a Bundestag késlelteti a nyugatnémet—francia szerződés ratifikálását, hogy beszüntetik az egykori Francia— Afrika számára nyújtott gazdasági segélyt és kitartanak az öt közös piaci ország de Gaulle-ellenes közös frontja mellett. — Magasrangú amerikai kormánytisztviselők elismerik — folytatja a tudósító —, hogy az Egyesült Államok még nem rendelkezik alternatív tervekkel eddigi európai politikája helyett. Ezért még nem lehet számítani egy világos és határozott amerikai reakcióra. Ezért mondta le az elnök sajtóértekezletét, ezért tartózkodnak a Fehér Ház és a külügyminisztérium szóvivői minden kommentártól. A Fehér Ház által elrendelt hallgatás azonban nem leplezi azt a tényt, hogy az Egyesült Államok a következő heteikben és hónapokban minden rendelkezésre álló eszközt felhasznál majd , de Gaule elszigetelésére. A LONDON Macmillan angol miniszterelnök csütörtökön délután az alsóházban bejelentette, hogy üzenetet intézett a nemzeti közösségi országok miniszterelnökeihez. Munkáspárti felszólalásokra válaszolva hangoztatta azonban, hogy „helyénvaló, ha a nemzetközösség vezetőivel megindult üzenetváltás egyelőre titokban marad.” A miniszterelnök arra a kérdésre sem volt hajlandó válaszolni, hogy szándékában áll-e a közeljövőben nemzetközösségi értekezletet összehívni. A magánjellegű látogatáson Londonban tartózkodó Krag dán miniszterelnök csütörtökön délelőtt két óra hosszat tanácskozott Macmillannel. A megbeszélésekről nem adtak ki tájékoztatót- HAGA Luns külügyminiszter csütörtökön a holland alsóház ülésén beszámolt a brüsszeli tárgyalások kudarcáról. Azt a véleményét fejtegette, hogy Anglia közös piaci tagságát csak átmenetileg akadályozták meg és elutasította a francia álláspontot. Kijelentette, hogy „Anglia lényegében része az európai konsnansnek” és az Európáról, mint független „harmadik erőről” vallott gaulleista elképzeléseket nemcsak illúziónak, hanem halálos veszélynek is minősítette az úgynevezett szabad világ szempontjából. OSLO A norvég miniszterelnök csütörtökön közölte, hogy nem vonták vissza Norvégia közös piaci tagsági kérelmét és mindaddig nem vonják vissza, amíg Anglia ugyanezt nem teszi. A csütörtökön kétnapos magánjellegű látogatásra Oslóba érkezett Nilsson svéd külügyminiszter megérkezésekor sajtónyilatkozatban jelentette be, hogy továbbra is érvényben van Svédországnak a közös piaccal való társas viszony létrehozására irányuló kérelme. A miniszter a brüsszeli kudarcra utalva hangoztatta, hogy „most az európai szabadkereskedelmi társulást kell fejlesztenünk." BONN Az amerikai nagykövetség szóvivője csütörtökön bejelentette, hogy Walter Dowling, az Egyesült Államok bonni nagykövete a jövő héten Washingtonba utazik tárgyalásokra az európai közös piacon belül kialakult helyzetről. A nagykövet, akit állítólag Kennedy elnök személyesen rendelt haza, hogy jelentést tegyen a bonni kormánynak a brüsszeli tárgyalásokon elfoglalt álláspontjáról, legalább egy hétig az amerikai fővárosban marad. (MTI.) Az Egyesült Államok újabb Kuba-ellenes akciói Az Egyesült Államok kormánya — mint a Reuter hírül adja — szerdán jegyzéket juttatott el az amerikai államok szervezetéhez. A jegyzék azt állítja, hogy Fidel Castro kubai miniszterelnök január 16-i beszédében — amelyben, mint ismeretes, támogatásáról biztosította a latin-amerikai felszabadító mozgalmakat — „hadat üzent a nyugati féltekének”. , , Washington uszító hangú jegyzékében arra buzdítja latin-amerikai szövetségeseit, hogy „fokozzák éberségüket Castro kommunista felforgató tevékenysége miatt.” Az AFP jelentése szerint Washingtonban hivatalosan bejelentették: növelni fogják a Kubával szemben fekvő floridai Homestead légitámaszpontján elhelyezett F— 104 típusú vadászgépek számát. (MTI) Az ENSZ kongói veszteséglistája New Yorkban közzétették a kongói ENSZ-erők veszteséglistáját. A kongói ENSZ- beavatkozás kezdete óta a világszervezet egységeinek vesztesége 127 halott és 133 sebesült. (MTI) A professzor kevesli a pokolgépet A Mississippi állambeli Oxford városkában napról napra robbannak a bombák, a pokolgépek. A merényletek gondos, kitervezett módszer szerint folynak. A robbanóanyagokat James Meredith lakása, szüleinek, ismerőseinek, barátainak lakóhelyeközelében helyezték el. És ezzel a metódussal a fajüldözők élén a hírhedt Barnett kormányzóval mégis elérték céljukat. Meredith az egyetlen néger diák, akit csak a központi csapatok bevetésével sikerült az egyetemre bejuttatni, érthető okokból nem bírta tovább. „Elviselhetetlen számomra — mondotta —, hogy kívülem még sok ártatlan ember életét is veszélybe döntsem. Kilépek az egyetemről.” A Meredith-ügy annak idején nagy port vert fel. Most az amerikai sajtó, a hivatalos körök igyekeznek a fejleményeket agyonhallgatni. Ez érthető, hiszen világosan bebizonyosodott, hogy az amerikai kormány intézkedései „energikus” akciói tulajdonképpen csak a felszínen mozognak. Hozzátartozik az amerikai kormány katonai politikájához, hogy az Egyesült Államok kormánya napjainkban nagy fontosságot tulajdonít különböző, vagy volt gyarmati területeknek. Egyre mohóbban tekint Afrika felé és ennek a politikának képezte stratégiai hátterét, hogy annakidején megindították a törvényes eljárást Barnett kormányzó és társai ellen. Az már más lapra tartozik, hogy az ég világon semmi sem történt. Lefolytattak egy-két formális kihallgatást, de Barnett pia épp olyan hatalmas, mint néhány hónappal ezelőtt. És miközben Mississippi államban tevékenykednek a pokolgépes merénylők, egy nyugatnémet „személyiségnek” is volt megjegyzése a faji problémákhoz. Az illetőt von der Heydte professzornak hívják és a nyugatnémet hadsereg tartalékos tábornoka. — Korántsem elég, ami Oxfordban történik — mondotta. — Radikálisabb eszközökhöz kell nyúlni. A feketéket mindenünnen ki kell szorítani, és ha ez akadályokba ütközik, egyszerűen meg kell őket semmisíteni. A képsorozat végül úgy válik teljessé, ha felfigyelünk egy rövid hírre. A nyugat-németországi Flensburg városában bírósági tárgyalást tartottak. A vádlott Martin Fellenz, egykori SS főcsoportvezető negyvenezer ember meggyilkolásáért felelős. Különböző koncentrációs táborok parancsnoka volt. A bíróság egyszerű megoldást választott: kihallgatták Feilenz volt bajtársait, akik megesküdtek rá, hogy egykori parancsnokuk derést, becsületes férfiú. Ezután pillanatok alatt elhangzott a felmentő ítélet. Nos, amint azt idéztük, Heydte professzor kevesli az oxfordi póknépeket. Radikálisabb intézkedésekre akarja rábírni az amerikai fajgyűlölőket. Bizonyára jól tudja, milyen módszereket tart igazán kielégítőnek Martin Fellenz volt SS főcsoportvezetővel és a flensburgi ítélettel valószínűleg száz százalékosan elégedett. (sümegi)