Kisalföld, 1963. augusztus (8. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-28 / 200. szám
1963. augusztus 28., szerda KISALFÖLD A TÁRCSÁS EMBER Kaviccsal megrakott lovaskocsi kocog a kunszigeti— öttevényi bekötő úton. A budapest—bécsi főútvonalra tart. Mikor az emelkedőhöz ér, egy idős ember áll ki a műútra, tárcsájával megállítja a Győr felől közeledő gépkocsit, és csak akkor engedi tovább, amikor a lovaskocsi már a főútvonalra ért. A gépkocsivezető barátságosan köszön és gázt ad ... — Meg kell állítani ilyenkor a forgalmat — magyarázza az ember. — Igaz, hogy a főútvonalon a járműveknek van elsőbbségük, de ha a kaviccsal megrakott kocsi megállna az emelkedőn, a lovak már nem tudnák elindítani, visszarántaná őket a nagy teher . Aztán mutatja a sarkon levő diófát. Nagy seb éktelenkedik a kérgén. Oda csúszott vissza még tavaly az egyik kocsi, amelyik megállt az emelkedőn. A kunszigeti Zöld Mező és az öttevényi Kossuth Tsz bízta meg idős Kuller Ferencet a forgalom irányításával itt a két út találkozásánál. Az öttevényi kavicsbányából kilenc, a kunszigeti kavicsbányából pedig hét kocsi hordja naponta a kavicsot a vasútállomásra. — Baleset? — Mióta itt vagyok, még nem történt. Áprilisban, mikor a kavicsbányákban megkezdődött a munka, még nem volt útjelző tárcsája idős Kuller Ferencnek. Meséli, hogy sokan autóstopposnak gondolták. El akarták vinni Budapest vagy Bécs felé. A tárcsával hivatalos embernek tekintik a gépkocsivezetők, belföldiek is, külföldiek is. A tárcsás ember őrhelye egy kis szék a sarkon. Innen belátja mind a két utat. Segítsége a kis Szabó Ferike. Vizet hoz, ha megszomjazik, és ha nem jön kocsi, ritkul a forgalom, szóval tartja. Egy külföldi rendszámú kocsi közeledik. Megáll. Németül kérdez a vezetője. Kuller Ferenc németül válaszol. — Sokan megállnak itt tájékozódni — mondja. — Ha visszafelé jönnek, újra megállnak, elbeszélgetünk. Gyerekkoromban tanultam a német szót. Egy levelet húz elő kabátja zsebéből. Németországból, Rostockból kapta. Megismerkedett már finnekkel, franciákkal, bolgárokkal, olaszokkal, osztrákokkal, lengyelekkel. A rostockiak kétszer is meglátogatták, míg Magyarországon tartózkodtak, mivel az első találkozáskor éhesek voltak, és idős Kuller Ferenc igazította útba őket a vendéglő felé. — A finneken mosolyogtunk egyszer — meséli. Ők is megéheztek, mikor Öttevényig értek. Tőle kérdezték meg, hol kapható jó magyaros étel. Elvezette őket a vendéglőbe. Rizses húst kért a vendégeknek. De az olyan erős volt, hogy a külföldiek az első falat után csak úgy könnyeztek. A szomszédos asztalnál magyarok ültek, és mosolyogtak a külföldieken. Nem akarták megsérteni őket, ezért azt mondta idős Kuller Ferenc, hogy a magyarok azért mosolyognak, mert ügyetlenségből kidöntötték a sört. Ezen azután a finnek is nevettek. Végül jót kacagott az egész vendéglő. Újra kocsik jönnek a bekötőúton. Eligazítja a forgalmat, és ismét az őrhelyre is. — Ilyenkor mindig izgalom fog el. Jól csinálom-e? Sohasem hittem volna, hogy még itt is lehet lámpaláza az embernek. Pedig a rendőrök is azt mondják, jól csinálom. Az autók szakadatlanul robognak az országúton. Az egyik nap 2500-at számlált Némelyik kocsiból, a külföldiekből is a toljesás emberre köszönnek a gépkocsivezetők. Ismerősök. Ismerősként köszön vissza nekik Kuller Ferenc is. A diófa alatt, az őrhelyen egy táskában kovácsszerszámok lapulnak. — Ezek is a szolgálathoz tartoznak? — Ha szükség van rájuk. Az úton meglazulhat a lovakon a patkó, mint ahogy már sokszor előfordult, akkor hidegen patkozok, itt a diófa alatt, hogy meg ne sántuljon a ló. A diófa ad árnyékot a meleg napban Kuller Ferencnek, de a diófa védte az esőtől is. Úgy hallotta, hogy a hideg őszi időkre őrbódét kap. Szükség is lesz rá, mert hajnali négytől naponta este nyolcig, tízig nehéz szabadban az őrhelyen. Pék Imre Mezőgazdasági kiállítás Nagycenken A Hazafias Népfront soproni járási Bizottsága, valamint a járási tanács szeptember 13-, 14- és 15-én nagyszabású mezőgazdasági kiállítást rendez Nagycenk községben. A kiállítás a járás mezőgazdasági termelőszövetkezeteinek fejlődését mutatja be. Érdekesnek ígérkezik a háromnapos rendezvény alkalmával tartandó országos lovasbajnokság, mely az ország legjobb lovasversenyzőit szólítja nyeregbe. A nagycenki mezőgazdasági kiállítás, valamint a lovasbajnokság iránt megyeszerte nagy érdeklődés nyilvánul meg. ír mezőgazdasági szakkönyv. Az őszibarack Állami gazdaságok, termelőszövetkezetek és magánemberek egyre többen érdeklődnek a mi megyénkben is az őszibarack termesztése iránt. Az őszibarack nagyon ízletes gyümölcs, könnyen és jó áron értékesíthető. Telepítés vitán az összes gyümölcs közül csaknem legkorábban terem. Az őszibarack termesztéséhez ad nagyon hasznos segítséget, útmutatást id. Mohácsy Mátyás, Maliga Pál, ifj. Mohácsy Pál könyve, amelynek címe: Az őszibarack. A könyv először 1959- ben jelent meg, most átdolgozva másodszor jelentette meg a Mezőgazdasági Kiadó. A szép kivitelű könyv ismerteti az őszibarack biológiáját, a nálunk termesztett fajtákat, a telepítés és a művelés legjobb módszereit Budapesten a Margitsziget mellett, a sportuszoda szomszédságában üdülőhajó horgonyoz a Dunán. A horgonyt nem néhány napra vagy órára eresztették le, hanem hoszszú hónapokra. Visegrád a hajó neve, és kabinjaiban mindössze a hetedik csoport tölti egyhetes szabadságát Több mint fél évszázadon keresztül kofahajóként közlekedett Mohács és Budapest között, és kirándulókat hordott Visegrádra. Sok ezer kilométert úszott a Dunán. Letelt a szolgálata, és annak rendje-módja szerint kimustrálták. A SZOT megvásárolta, és csaknem tízmillió forint költséggel átalakíttatta üdülőhajónak. Stílszerű még a gondnoki iroda is, amely egy kabinban kapott helyet. Nagy Imre gondnok a néhány hetes működésről ezt mondja: — Csaknem ezren vendégeskedtek már a hajón. 118-an férnek el kényelmesen ebben a vízi üdülőben, nagyrészt kétágyas kabinokban. Szebb helyen nem is horgonyozhatott volna le a Visegrád. Pazar kilátás nyílik a fedélzetről a Rózsadombra és a budai hegyekre. Itt a Margitsziget, és néhány perc a belváros. A szomszédban az uszoda és több táncos szórakozóhely. A beutalók egy hétre szólnak. Csak vidékieket fogad a Visegrád. Akik meg akarják ismerni a fővárost, azokat gazdag program fogadja: városnézés, múzeum-, színházlátogatás stb. — De ha valaki ki sem teszi a lábát a hajóról, akkor is jól érzi magát nálunk — állítja a gondnok. Aki megtekinti a hajót, osztozik ebben a véleményben. A kabinok nagy részéhez lépcső vezet a hajó gyomrába. Az alsó ágy már a vízszint alatt van. Ha forról tűz is a nap felülről, hűsít oldalról és alulról a Duna vize. Meg a ventillátorok, amelyekkel minden szobát felszereltek. Mint egy ékszerdoboz, olyan belülről a hajó. A berendezés modern, ízléses. A helyiségek nem tágasak, de kényelmesek. Az ebédlőt ötletesen eszpresszóval párosították. Nem hiányzik a bárpult sem. A büfében minden kapható negyedosztályú áron. Van külön televíziós szoba. A hátsó fedélzetet hatalmas pálmafa díszíti. Ez amolyan intim sarok, szerelmespárok, fiatal házasok részére alakították ki. A hajó napozófedélzete is minden igényt kielégít, közepén a zuhanyozóval. És szőnyegek mindenütt, még a fedélzeten is, hogy az átforrósodott padlózat ne égesse az üdülők talpát. Saját konyhája van a Visegrádnak. Kétféle választékban főznek. Csak azért nem készítenek többfélét, mert a hajóméretek határt szabnak a konyhának is. Egyébként a kiemelt üdülők közé tartozik a Visegrád. Ez azt jelenti, hogy olyan ellátásban részesülnek a vendégek, mint Lillafüreden, Galyatetőn és Pécs- Mecseken. A hetedik csoport vendégei Fejér, Békés megyéből és csereüdültetés formájában Csehszlovákiából érkeztek. Többen üdültek már a Visegrádon Győrből és a megyéből is. Ha jégzajlás nem szól közbe, december közepén a téli kikötőbe vontatják. Márciusban azonban már a sziget mellett várja a Duna és Budapest vidéki rajongóit. A Szakszervezetek Győr-Sopron megyei Tanácsa 190 beutalót kapott a második fél évre a dunai üdülőhajóra. Ezeket már ki is osztotta. A beutaltak gondtalan pihenéséről 25 főnyi személyzet gondoskodik. Ezen felül hét hajós is tartózkodik a hajón. Van három gépüzemvezető, ugyanannyi matróz és egy vitorlás. Biztonságos tehát a vízi élet a Visegrádon. Üdülőhajó a Dunán Szomszédban az uszoda — Szőnyeg borítja még a napozófedélzetet is — Csak vidékieknek Jövő héten kezdődik a cukorgyártási idény A cukorgyárak többségében már befejeződött a szokásos évi nagyjavítás, karbantartás. A 11 cukorgyár a tervek szerint 30 000 vagonnal több répát dolgoz fel az idén, s a tavalyinál körülbelül 3000 vagonnal több cukrot termel. Az új cukorból még az idén mintegy 7000 vagonnyit ad át az ipar többek között jugoszláv, görög, olasz, svájc, svéd és közelkeleti exportra. Mintegy 50 millió forintot fordítottak korszerűsítésre, új gépekre, amelyekből csaknem mindegyik cukorgyárnak jutott. A gyárak termeléséhez szükséges mintegy 1000 idénymunkásból ötezret már felvettek, s ez a létszám a feldolgozáshoz elegendő is, az üzemeken belüli anyagmozgatáshoz azonban még mintegy ezer fő hiányzik. Lépegető és körforgó kemencék a Győri Szerszámgépgyár új hőkezelő üzemében A gépgyártásnál fontos művelet az acélból készülő tengelyek, fogaskerekek, és más alkatrészek hőkezelése. Ezzel az anyagot megmunkálásra alkalmasabbá, a kész alkatrészt száárdabbá, kopásállóbbá teszik. Az utóbbi időben a hőkezelés technológiája is nagyot fejlődött, és a Győri Szerszámgépgyárban ennek megfelelően hajtják végre a műszaki fejlesztést. Külföldi tanulmányutakon szerzett tapasztalatok felhasználásával kezdték meg a napokban az új hőkezelő üzem építését Az épület földszintjén tárolják és készítik majd elő az anyagot, és az emeleten elhelyezett kemencékben végzik a hőkezelést. A szállítást felső pályás konveyorokkal, görgősorokkal és felvonókkal gépesítik. A nehéz fizikai munkát teljesen kiküszöbölik. A hagyományos kamrás kemencéknél is megszüntetik a kézi be- és kirakást. Teljesen automatikusan működik a már beérkezett két külföldi karusszelkemence, melyekben körforgásban érik el a megkívánt hőfokot a járművekhez gyártott fogaskerekek. Ritkaságszámba megy az Ausztriából megrendelt legújabb típusú úgynevezett lépegetős alagútkemence, melynél a beépített rácsozat lépegetve viszi előre a megfelelő hőmérséklet eléréséig a hőkezelésre szánt alkatrészeket. A berendezéshez védőgázt is lehet használni, amivel tevementes szép, tiszta felületet nyernek. Teljesítménye óránként 700kiló, a régi kamrás kemencéké 100 kiló. Az összes elektromos kémének bekapcsolását, hőn tartását és kikapcsolását központi vezérlőteremből irányítják. Az új hőkezelő, üzem előreláhatólag egy év múlva készül el a Győri Szerszámgépgyárban. 3 Tartalom - forma nélkül Azt akartuk megtudni a szövetkezettől: ki az esélyes a versenyben, melyik munkacsapat jár az élen? Nem tudják. Illetve nem akarnak addig beszélni — ebben igazuk van —, a verseny eredményeiről, amíg a közgyűlést nem tájékoztatták. Mikor a közgyűlés megszavazta a versenyt, arról is szó volt: a növényápolás befejezésekor a versenybizottság átnézi a munkacsapatok területeit, az istállókat, és pontozással értékel, vagyis „megadja a versenynek, ami a versenyé.” Ez elmaradt. A Kisalföld július 7-i számában írtunk a hédervári szövetkezet versenyéről. Ügyes, ötletes kezdeményezésként említettük meg. Szövetkezeten belül olyan üzemágak között hirdettek versenyt, ahol „szorított a erdő”, és amelyek jól jövedelmeznek a közösnek. A szövetkezet jutalmat tűzött ki az élenjáróknak, összesen 2000 forintot. Azt mondják a szövetkezetiek: részben az aratás miatt feledkeztek meg a versenyről, siettek, gonddal bajtódtak. Emberileg érthető, mindenki hajlamos nagy gondban a feledésre. De mégsem lehet ezzel magyarázni a mulasztást. Ha versenyt kezdenek bármikor, bármiben, arról nem szabad megfeledkezni. Az eredmény nagyrészt a versenyszellem ébrentartásától függ. És éppen az eredmény végett szervezték meg a versenyt! Igaz, a brigádvezetők azért meg-megnézték a határt, milyen a répa, milyen a bab. Nagyon szép mind az öt munkacsapaté, a köztes bab is jó termést ígér. Nekifogtak a munkának az emberek. De különösen a két istállóban tapasztalható változás. Szebbek, tisztábbak az állatok, jól gondozzák őket, rendezik a helyüket. (Ez különösen lényeges pontja a versenynek.) A tej, mióta versenyeznek, 1000 literrel több havonta! Az utolsó cseppig kifejik a tejet, betartják pontosan a fejési időt. Tisztaságban — mondják —én mégis az új istálló fiatal dolgozói vezetnek. Vigyázni kell az értékeléskor, hogy az igazságos legyen. A régi istálló, ahol a gondozók is idősebbek, vakolathullató, öreg épület. Az újban könnyebben veszi észre a szem a „tisztaságot”, jóllehet a régiben kétszer, annyit kellett takarítaniuk. Körülbelül két hónap múlva értékel a szövetkezet. Addig is jó lenne valami előzetes tájékoztató a versenyről. Azt mondják, ez csak formaság? De olyan formaság, amire szüksége van a tartalomnak. Akár egy szép képnek szép keretre. gszm ! Gyártmány- és újítási kiállítás Mosonmagyaróváron A Mosonmagyaróvári Fémszerelvénygyár kiállítása az első, amely a szemlélő elé kerül. Hűtőkompresszorból négyet állított ki a vállalat. Ezen a négy gyártmányon szemléltetik a technológiai változtatásokat, újításokat Az első kompresszor még 17, a második már 16 kilót nyomott. A különféle újítások és módosítások után sikerült 14, majd 8 kilogrammra csökkenteni a kompreszszor súlyát. A látogatók hosszasan időznek a gyönyörű kivitelű MO 3-as típusú félautomata krémkávéfőző előtt. Ez a gép egy óra alatt 380 adag feketét főz. Nem gőzzel működik, hanem 80 fokos meleg vízzel is jó kávét ad. A gép kezelője tetszés szerint 11 fokozatban szabályozhatja a kávé minőségét. A Fogkefegyár ugyancsak az új gyártmányaival jelent meg a kiállításon. Olyan kefék prototípusát is bemutatják, amelynek sorozatgyártását csak a negyedik negyedévben, vagy jövőre kezdik meg. Új gyártmánynak számít, az üzletekben még nem kapható a kefével is felszerelt szemöldöklésű. A Mezőgazdasági Gépgyár a kiállítási teremben kis modelleken mutatja be gyártmányait. Ott láthatjuk az FVE 2-es kétvasú függesztett és az FVE 3 típusú háromvasú váltva forgató eske kicsinyített mását. A több mint háromezer látogató közül sokan írtak a kiállítás vendégkönyvébe. A könyv tanúsága szerint tetszik a kiállítás a mosonmagyaróváriaknak és a városban megforduló idegeneknek is, mert azt kérik a rendezőségtől, több alkalommal szervezzenek ilyen szemet gyönyörködtető és tanulságos kiállítást. A látogatók kívánsága volt az is, hogy augusztus 31. helyett szeptember 5-én legyen a kiállítás zárása, így az iskolások is meglátogathatják a kiállítást, amelynek célja volt: bemutatni a város iparát, ipari fejlődését. A célt elérték, mert akik látták a kiállítást, meggyőződhettek arról, hogy kicsi ugyan a város, de ipara számottevő, büszkék lehetnek rá a ma Cseresznyék István sonmagyarovának. K. J. Halk tánczene szűrődik ki az utcára a mosonmagyaróvári művelődési házból. A járókelők megállnak néhány percre, hallgatják a zenét, s közben a jókora betűkből rótt felírást tanulmányozzák: Gyártmány- és újítási kiál- N. J. litás.