Kisalföld, 1964. február (9. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-01 / 26. szám

1964. február 1., szombat KISALFÖLD Új módszerrel termelékenyebben dolgoznak a Győri Kötöttkesztyűgyárbban A Győri , Kötött­kesztyű­gyárnak ebben az évben há­rom nagyon fontos feladatot k­ell megoldania. A Buda­pestről Celldömölkre telepí­tendő gumitextilgyártást úgy akarják lebonyolítani, hogy közben a tervteljesítés fo­lyamatos legyen. Ezt a célt szolgálták a celldömölkiek budapesti tapasztalatcsere­­látogatásai és a 151 új tex­tilgyári munkás alkalmazá­sa, betanítása. Másik fontos feladat a Váci Kötöttárugyárból Cell­dömölkre telepíteni a sza­bott kesztyűk gyártását. Ezt a nagy munkát 1964 első ne­gyedének végéig szintén be akarják fejezni. Sietnek lebonyolítani az áttelepítést, mert ebben az évben majdnem kétszer any­­nyi kesztyűt kell legyárta­niuk mint tavaly. Az egy­millió 241 060 pár kesztyűt csak úgy tudják elkészíteni, ha az üzem átszervezése nem húzódik el, s a gépek be­szerelése után azonnal meg­kezdődhet a termelés. A régi gépparkal A harmadik feladat vég­rehajtása a győri központra vár. Az állandóan növekvő tervszámok 1964-re már olyan szintót érnek el, amelyről néhány éve még álmodni sem mertek. 1950- ben mindössze 232 600 pár kesztyűt gyártott a vállalat. Tavaly már 2 657 435 pár kesztyűt szállított a Győri Kötöttkesztyűgyár bel- és külföldi megrendelésre. Az idén 2 921 300 pár kesztyű gyártását tervezik. Mindezt a régi gépparkkal akarják elérni, hiszen új gépek beál­lítására nincs is mód, mert már most is nagy zsúfoltság van a munkatermekben. .A műszaki vezetők tavaly az úgynevezett blokkos rendszer megvalósításáról tárgyaltak. Sok számítgatás, tervezgetés után először ta­valy a negyedig negyedév­ben próbálták­ ki egy üzem­részben. A meglévő gépeket blokkokra osztották, vagyis harmincasával csoportosítot­ták. Egy-egy blokkra külön programozást készítettek. Ez a program tartalmazza mű­szakonként részletesen a gyártási tervet. Ennek alap­ján a műszak vezetője átve­szi az anyagraktárból a fo­nalat — általában 10 000 pár kesztyű gyártásához elegen­dőt — gépcsoportonként fió­kokba rakja, majd naponta elosztja a feladatokat. Egy­­egy műszak végén minden kötő tudja, mennyi hiány­zik a havi tervének teljesí­téséből. (A fonalat előkészít­ve, lemérve, mindig megta­lálja a fiókjában.) Kiállítás nélkül Azelőtt egy dolgozó csak 60 pár kesztyű kötéséhez szükséges anyagot vehetett ki a raktárból. Ha megkö­tötte, sorba kellett állnia, hogy leméresse a kész gyárt­mányt, így számolt el a nyersanyagról. Sok felesle­ges időveszteség, terrger sok adminisztráció keletkezett ebből. De nemcsak a gyako­ri sorbanállás, hanem a még gyakoribb gyártmány­­változás is lassította a mun­ka tempóját. Előfordult, hogy egy kötőgépet egy hét alatt négyszer is át kellett állítani újabb gyártmányra. Az átállítás és az új gyárt­mányféleség termelési „fo­gásainak” elsajátítása ugyan­csak sok időpazarlással járt. A blokkrendszerrel most megszüntették az anyagért való sorbanállást és a sok gépátállítgatást. Van olyan kötő, aki december óta egy­fajta gyártmányon dolgozik. Érthető, hogy a munkafo­lyamatok már tökéletesen beidegződtek, könnyebb a termelés, a tervteljesítés. A blokkok alkalmazása megkönnyítette ,a könyvelést és a műhely irányító munká­ját is. Áttekinthetőbbek a tervek és kézzelfoghatóbbak a teljesítmények. Először­­a szalaggyártásnál alkalmazták az új blokk­rendszert. A termelés­ és a termelékenység megnöveke­dett. A tenyerező üzemrész­ben például a harmadik ne­gyedévben — amíg a régi módszerrel dolgoztak — 97,4 százalékos volt a te­rvtelje­­sítés. Év végére — a blokk­rendszerrel — 99,4 százalékos tervteljesítést ért el a te­nyerező­ üzem. Az ujjazókná­l is három százalékkal növe­kedett a termelékenység. Divatkesztyűgyártás blokkrendszerrel Ezek az eredmények adták a bíztatást ahhoz, hogy már a múlt év novemberében hozzálássanak a divatkesz­tyűt gyártó üzem blokkosí­­tásának megszervezéséhez. Január elsejétől már a di­vatkesztyű is blokkrendszer­­ben készül a gyárban, ösz­­szesített eredmények még nincsenek, de a részeredmé­nyek biztatóak. A kötődének január 29-ig például a terv szerint 218 780 pár kesztyűt kellett volna gyártani. Ehe­lyett 236 218 párat gyártott. Sok üzemben tapasztalha­tó, hogy az újítás — bármi­, igen hasznos — az első idő­ben nehezen talál támoga­tókra. A Győri Kötöttkesz­tyűgyár műszakiai is szá­moltak a munkások idegen­kedésével. Kellemesen csa­lódtak. A kötők zöme szíve­sen fogadta az újítást. Segí­tettek a blokkrendszer meg­honosításában, legtöbbjük nagyobb fegyelemmel, még odaadóbban dolgozott, így igyekezett áthidalni a kez­deti nehézségeket. Ha vol­tak is néhányan, akik nem hittek a blokkrendszer elő­nyeiben, ma már talán ők a legodaadóbb támogatói. Szívesen hallják, hogy rö­videsen a megmunkáló üzemben is megszervezik a blokkot, és ezzel a Győri Kötöttkesztyűgyár valameny­­nyi üzemében az új mód­szerrel gyártják majd a kesztyűt. Kristóf János Hol az elnök ? Magyarfalván a január 15-i zárszámadó közgyűlé­sen, lemondott a tsz elnök. Arra hivatkozott, hogy bár 28 forint 50 fülért fizetnek egy-egy munkaegységre, ami a járásban nem a leg­rosszabb eredmény, mégis a tsz adottságait nem tud­ták kihasználni. Szakkép­zettebb, hozzáértőbb ember kell ide elnöknek, aki töb­bet tud produkálni. A tag­ság egyhangúlag elfogadta az elnök lemondását, és tapssal köszöntötte Polgár Jánost, a Soproni Állami Gazdaság egyik üzemegy­ségének vezetőjét, aki vál­lalta az elnöki beosztást. Polgár János már több­ször említette a soproni járási tanácson, hogy szí­vesen menne tsz-be dol­gozni. A járási tanács ja­vaslatára Polgár Jánost, aki kitűnő mezőgazdasági szakember hírében áll, a tagság megválasztotta új elnöknek. Ő is örömmel vette a falu bizalmát. El is mondta székfoglaló be­szédjét, vázolta terveit, az­tán a termelőszövetkezet párttitkárjával és a járási tanács egyik vezető beosz­tású szakemberével meg is tekintette a gazdaságot. De azóta sem a termelő­­szövetkezetben nem látták, sem a járási tanácson. Hi­vatalát már át kellett vol­na vennie, mert a régi el­nök felmondási ideje le­járt. Naponta keresték a járástól is, a tsz-től is tele­fonon, de nem találták. Már olyan hírek is járják, hogy meggondolta magát, meg hogy addig nem megy, míg a papírjait el nem in­tézi a gazdaságban. De legalább életjelt ad­na! Mert nem múlik el nap, hogy a tagság ne ér­deklődne a tsz párttitkárá­tól az új elnök után. A párttitkár tanácstalan, nem tudja megmondani, mikor jön az elnök. A já­rás mezőgazdasági osztá­lyán sem tudják megnyug­tatni a párttitkárt. Naponta cseng a telefon: a tsz hívja a járási tanácsot, a járási tanács hívja az állami gaz­daságot. .. És két hét óta ez a kérdés: hol az elnök? p— i — Pályaválasztók figyelmébe Mezőgazdasági és Kerté­szeti Technikumban Kősze­gen folytathatják a tanulást azok az általános iskolát végzett tanulók, akik kedvet éreznek a mezőgazdasági szakmához. Az iskola négy­éves, a tanulók képesítő vizsgát tesznek, majd főisko­lán, egyetemen folytathatják a tanulmányaikat, vagy el­helyezkedhetnek szövetkeze­tekben. Az iskolába jelent­kezők kollégiumban is lak­hatnak, és jó tanulmányi eredménnyel kedvezményt kapnak a díjfizetésben. Szak­körök, sportkörök, népi tánc­csoportok teszik hangulato­sabbá, otthonosabbá a kollé­giumi életet Jól halad a sörgyári építkezés, de a Fenyves Szálloda nem készül el az idén Melegen fogadott újítás adhatják az épületeket ren­deltetésüknek­ készülnie. A második ütem­Hogyan lehet megteremte­ni az építkezés feltételeit mí­nusz 5 fok alatti hideg idő­ben? A téli építkezés mód­szereivel ismerkedtem az ÉM. Győr megyei Építőipari Vállalat soproni építkezésein. A Sörgyár rekonstrukciója során az idén sor kerül a pa­lackfejtő üzem és a köz­tervre, melyben az étterem, konyhák, bár, csatorna, víz, gáz, utak építése szerepel, csak múlt év közepén kapott a vállalat megrendelést. Ezért helyesebb volt a má­sodik ütemtervben szereplő épületeiket felhúzni. A másik nehézséget az úgynevezett nyílászáró szer­kezetek okozzák. Az alumi­­niumalapanyago­t a Székesfe­hérvári Könnyűfémipari Vál­lalat szállítja a budapesti ÉM- vállalatnak. Ez utóbbi 1963. augusztusára ígérte a nyílás­záró szerkezetek szállításét. A szerkezetek nem váltak be. Át kellett tervezni őket. Ez újabb határidő-módosí­tás. Ez év júniusára ígérték az első ütemtervben épült rész nyílászáró szerkezeteit, míg a második ütemtervéét, szeptember 30-ra. Az átter­vezett szerkeze­tek üvegezé­sére még nincs vállalkozó, illetőleg ilyen még nincs is az országban. Az elkészítés végső határideje 1964. de­cember 31. A fentebb vázolt nehézségek arra engednek következtetni, hogy az új szálloda 1965 májusa előtt nem nyílhat meg. A sok al­vállalkozó kooperációjának hibái, lemaradásai okozzák ezt a határidőeltolódásit. A Sörgyárban jól használ­ják az Erőmű adta forró gőzt. A lovén Fenyves Szál­loda építésénél azonban va­ponti irodaépület befejezésé­re. A másik nagyszabású építkezés a Lővérekben a Fenyves Szálloda. Folyamatos munkával Az ÉM­ tavaly nyáron ho­zott rendelkezése szerint úgy kellett a téli munkákat meg­szervezni, hogy mínusz 5 fok alatti időben is foglalkoztas­sák a dolgozókat. A soproni főépítésvezetőség a nyáron elkészítette a terveket. A Sörgyárban az Erőműtől ka­pott gőzt hősugárzókon eresztik a helyiségekbe. Tíz ilyen hősugárzást létesítettek,, és ezek kellemes meleget árasztanak. Megszakítás nél­kül folyik a Sörgyárban a munka. Az építés vezetői saeszott határidő ételt ál­lami másrt kellett kigondol­ni. A soproni főépítésveze­tőség tmk-részleg­ének dolgo­zói újítása: gázolajfűtésű hő­­légfúvó berendezést szerkesz­tettek. A meleget ventillá­tor hajtja az épületrészekbe. Kellemes meleg van azok­ban az emeleti szállodahelyi­ségekben, ahol a hőlégsugár­­zó­­ működnek. A vállalat kőművesei falat húznak, va­kolnak, a gépészeti berende­zéseket szerelik. (Az újítási díjat még nem fizették f­i, most még „kísérleti stádium­ban” van a hőlégsugárzó. Az ott járók viszont megállapít­hatták: jól sikerült „kísér­let.”) Kooperációs nehézségek Az eredeti terveik szerint a szállodai résznek ez év május 34-ig kellett volna e.­ Nem a téliesítésen múlik .Végeredményben megálla­pítható, hogy az építőipari vállalat mindent elkövetett a határidők betartására. Jól előkészült a téli munkákra, szinte minden dolgozóját­­foglalkoztatja. Mégis döcög a munka, lassul a tempó. Ha: meglennének a nyílás­záró szerkezetek, ha: a gé­pészeti munkák gyorsabban haladnának, ha: az egy to­­ronydarut leszámítva, több korszerű gép állna rendel­kezésre, ha: az alvállalkozók betartanák a határidőket stb., st­b. A sok „ha” között szinte elveszett, a soproni fő­építésvezetőség jóakarata, a kitűnően előkészített teljesí­tés, mert a Fenyves Szállo­da, mely Sopron idegenfor­galmi fejlődésének egyik fon­tos láncszeme — úgy látszik — mégsem készül el határ­időre. H­íradó) Készül a sörgyári palackfejtő tetőzete 3 Viharos közgyűlés Hogyan gazdálkodtak Rábapordányban ? Tavaly 38 forint 50 fillért ért egy munkaegység a rába­­pordányi szövetkezetben. Az idén 27 forint 29 fillért. Ez a szövetkezet mindig a já­rás legjobb közös gazdaságai közé tartozott. S most? Pén­teken délelőtt tartották a zárszámadó közgyűlést. Na­gyon sokan voltak, ajtót se lehetett nyitni. És nagyon sokan elmondták a vélemé­nyüket. Ebben a szövetkezetben 23­­92 munkaegységgel töb­bet használtak fel a terve­zettnél, egy holdra 9 munka­egységgel többet. Az összes cukorrépa két-három évvel ezelőtt istállótr­ágy­ázott, il­letve tavasszal trágyázott és szántott földbe került, sőt egy táblán cukorrépa után ismét cukorrépát vetettek. A len több mint 2000 mázsával adott kevesebbet a tervezett­nél. A hízó sertések takar­mány mérgezést kaptak, 21 sertéssel kevesebbet tudott értékesíteni a közös, mint ahogy tervezte. Kár lett bú­zából, cukorrépából, lenből, dohányból, kertészetből, gyü­mölcsösből, a növénytermesz­tésből összesen: 998 ezer fo­rint. Mit mond erre az elnök? „Elnéző voltam, nem min­dig következetes, nagyobb fegyelmet kellett volna tar­tani a tagok, de a vezetőségi tagok között ■’ is.” (Az elnök súlyosan megbetegedett, s az utóbbi időben elég sokat volt távol a közöstől.) Mit mondanak a tagok? Baranyai Jenő szerint a növénytermesztésben van a fő hiba, különösen a zab, árpa termesztésében. A szán­tás jó volt, de a­­magány rossz. Elmondta, hogy évköz­ben, ha maradt munkálatla­­nul föld, kérdezték, mi lesz vele, biztosan az volt a vá­lasz: vetünk oda silót. Nem szabad ilyen könnyelműen venni a takarmánytermesz­­tést, merit az állatok sínylik meg. — Sokat járom a határt — említette Németh Pali bácsi —, sokszor bosszankod­tam. Ak­kor is, amikor lát­tam a drága műtrágyát sza­naszét heverni, a bikálnt zöld lóherrel etetni, az álla­tok előtt tuskós kukoricát. Hát van nekünk agronómu­­sunk, brigádvezetőnk­? Rom­lik a takarmány a kazlakban, aratáskor a lovak bokáig jártak a­­ búzakévékbe, így nem lehet gazdálkodni, tag­­társak! Horváth G. Ferenc arra panaszkodott, hogy gondat­lan a gépjavítás. Ha valami hibát vesz észre a gépkeze­lő, megkérdezi tőle a mű­helyfőnök: „Azért még megy?” „Menni megy azért.” „Ak­kor hadd menjen!” — ez a válasz rá, s megy a gép, amíg teljesen el nem rom­lik. Kránitz Imre megemlítet­te: az elnök lemondásával még nincs megoldva a szö­vetkezeti gondja. Nemcsak az elnökön múlott, hogy ilyen rosszul sikerült az esztendő. Felelősségb­e kell vonni a rosszul dolgozókat, de jó né­hány vezetőségi tagot is. Az ellenőrző bizottság el­nöke, Orbán Miklós a veze­tőséget hibáztatta azért, hogy nem segítette az ellenőrző bizottság munkáját. Többen említették, hogy igazságta­lan volt a kenyérgabona el­osztása. Ugyanis munkaegy­ségre osztotta a szövetkezet, nem szükséglet szerint, s mint Pintér Béla nagycsa­ládos is megjegyezte: „Ne­kem a tehenet kellett elad­ni, hogy elég kenyerem le­gyen, másnál meg a malar­coknak is jut.” A föld tanúskodik az évi munkáról — mondta Löveg­­jártó László —, ezért a mimi­káért még az egységet se igen érdemeljük meg, nem a jutalmat. Igaz, hogy bele-,­­ézte a szövetkezet határ­időre a vetést, de ha kézzel szórtuk volna a magot, ak­kor is lett volna olyan, mint most. Ebben a községben a gondatlanság, pocsékolás miatt legalább két mázsa búza elveszett holdanként. A múlt héten szalmát vettünk ki a kazalból,, két kosárral gyűjtöttük össze a szem­let. Erre mondott példát Ta­kács István is: a disznók nem eszik a darát, ment jó­laknak az alomból a szem­mel. Bírálta az agronómust, amiért előbbre való neki be­lépni a kocsmába, mint ki­menni a határba. Úgyis mondhatnék, viha­ros közgyűlés volt Rábapor­dányban. Tizenegy forinttal ér kevesebbet a munkaegy­ség, mint tavaly! Mert a ter­vezés is rossz volt, amit jó­váhagyott ugyan ,a közgyű­lés. Csak egy példát: Száz­­üzemn­él kilóval akarták ér­tékesíteni a sertéseket. Csak 100—105 kilóval tudták elad­ni. Tavasszal kellett ötven holdról betakarítani a kuko­ricatermést, ekkor vágták majdnem 320 holdról le a szárt, és tavaszra maradt 800—1000 hold föld szántása. Egy év alatt szinte másfél év munkáját kellett elvé­gezni. S ekkor kellett volna a legjobban összefogni és éppen ekkor hiányzott a ve­zetőség, a tagság részéről, is a gondosság, a következetes­ség. Rossz volt a gazdasági vezetés, de nem a szakmai tudás, hanem a lelkiismere­tesség hiánya miatt. Hanya­gok, gondatlanok voltak a tagok, nem gazda módjára gazdálkodtak értékeikkel. Tanulságos esztendő volt ez a rábapordányiaknak. Minden egyes tag a saját zsebén érzi most, hogy meny­nyit jelent év végén, ha év­közben nem végzi lelkiisme­retesen a munkáját. Új ve­zetőséget választ a szövet­kezet, nagyon meggondolja, hogy kiket. De nincs olyan vezetőség, amelyik a „régi dicsőséghez híven” virágoz­­tatná ezt a szövetkezetet, ha a tagok, okulva a 63-as esz­tendőből, nem állnak a veze­tőség mellé, nem végzik a munkájukat olyan becsület­tel, mint néhány évvel ez­előtt!­ gsz. Felkészülés a tavaszra A Győr-Sopron megyei­­Tanács mezőgazdasági osz­tályának szervezésével és irányításával a héten há­romnapos tanfolyamok kez­dődtek a járásokban. A szö­vetkezeti elnökök mind a három napon részt vesznek a tanfolyamon, majd a kö­zös gazdaságokból — más­más napokon — azok a szakemberek, akik érdekel­tek a témával kapcsolato­san. Általában az első nap a tavaszi munka szervezé­séről, az anyagi ösztönzés módjáról tanácskoznak, majd a második napon a gépi munka szervezéséről lesz szó, a harmadik nap az el­lenőrző bizottság feladatai­ról, munkamódszeréről, a fegyelmi bizottságok gond­jairól beszélgetnek. Az elő­adásokat a járási tanácsok mezőgazdasági osztályainak munkatársai tartják.

Next