Kisalföld, 1964. július (9. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-01 / 152. szám

l USA, június 1., szerda ta A győri Köztisztasági Vállalat „vándorló” útépítői a múlt héten az Árpád út és a Lukács Sándor utca sarkán dolgoztak. A nagy forgalmú kerékpárúton közlekedők megnyugvással vették tudomásul: nem kell kerülgetni az úttest megrepedezett részeit. LÉBÉNYI LEVÉL Feledhetetlen. Ilyen jellemekkel ritkán találkozik az ember. Jellem? Tévedés. Az élő rajongást igen, ez az igazi neve. Állandóan a földön él, de mintha mégsem itt lenne, neki a reális egyben az ideálisát is.jelenti, mert mindent úgy fogad el az első pillanatban, ahogy van, de akarva-akaratlanul, tisztaságával megszépíti, derűssé változtatja a komor színeket is. Nevetni úgy tud, hogy szinte felröppen tőle a felhőkbe, sírni is láttam, de még akkor sem látszott öszszetörtnek, mint mások. Járkál a világban, mindenre rácsodálkozik, s aztán már úgy tudja tulajdonának a tárgyakat, gondolatokat, barátokat, mintha az első másodperc, amelyben megismerte őket, örök időktől tartana. Amikor elgondolkozik, arca kisimul, száját összezárja, s hajtincseivel babrál. Amikor szórakozott, szeme kerekre tágul, túlnéz mindenen és mindenkin, halkan dudorász. Amikor, figyel, picit kidugja a nyelve hegyét, s a ceruzája végét rágja. Fütyörészni is szokott. Egyébként imádja a bambit, és a csokoládét úgy majszolja, mint egy kisgyerek. Kedvelt szórakozása a napozás, de közben mindig elhagyja a hajcsatjait. Preki a tánc nem ritmus, hanem két ember nagy találkozása. ő volt az első, aki arra kért, szerezzem meg Erdélyi József egyik kötetét, amelyből az előadó azt a páratlanul szép szerelmes verset olvasta fel, mert ő le akarja másolni. Igen, mert neki a szerelem vers, költészet, tiszta szépség. Talán nem is tudja, csak sejti, csak titokban érzi, hogy ez is valami olyan nagy dolog, amelyért lángolni lehet. Ő mindenért lángolt, mindent tudni akar. Ha hall számára idegen kifejezést, nem restellt megkérdezni: ez mit jelent? Vitatkozni is felnőttes modorban, de annál gyermekibben. Egyetlen mentsvára az a magabiztos hit, amivel a világ dolgai felé közeledik. Ha valami rosszról hall, elhal, felháborodik, számára érthetetlen, miért vannak rossz emberek. Neki szörnyű dolog, hogy az emberek találkoznak és elválnak egymástól, neki a mindennapi búcsúzkodás is fáj, mert az elszakadást értelmetlennek találja. Őszintesége zavarba ejtő. Nyíltságával a legkényelmetlenebb helyzeteket tudja teremteni, s ugyanezeket meg is tudja menteni. Ha nem sikerült volna megfigyelnem, hogy minden, de mindsja érdekli, azt mondanám rá, hogy álmodozó kis idealista. Magatárásában egyelőre ezek a legfeltűnőbb vonások, de nem elsősorban az alapvetőek. Csupa változékonyság, kitárulkozás és bezárkózás, megannyi rejtett zug, villanásnyi mozdulat és gondolat, maga az érésben, alakulófélben lévő forrongó fiatal lélek. Csak örülni tudok, hogy tíz és tíz komolykodó, megfontoltnak látszó s néhány felszínes társam között őt is megtaláltam, a kis rajongót. Rácz Zoltán * Következik: Turmix. Gondozott legelők A csornai járás termelőszövetkezeteiben 10 377 hold legelő vann. A legelők tiszták, gondozottak. Már kora tavasszal, a víztől mentes területeken megkezdték a tüskeirtást, a vakondtúrások eltérítését. Négyezer holdat vegyes műtrágyával szórtak be, egy-egy hold legelő 160— 160 kiló műtrágyát kapott. Ott ,ahol szakaszosan legeltettek, anegyedik szakaszt már kaszálták, a járásban mintegy 600 holdat. A szanyi mintalegelőt a tavaszi víz miatt nem tudták megművelni, legeltetni. Most lekaszálták, és, holdanként 3 mázsa vegyes műtrágyát szórtak rá, hogy az év második felében dús füvet legeltethessenek. EISAtFÖ®» Az SZZSD miniszteri konferenciája 1964. június 22-től 27-ig Moszkvában megtartották a szocialista országok vasúti együttműködési szervezete (SZZSD) miniszteri konferenciájának IX. ülésszakát. A tanácskozás résztvevői megelégedéssel vették tudomásul, hogy az elmúlt évben a tagországok, valamint a szervezet főbizottsága jelentős munkát végeztek a nemzetközi forgalom növekvő feladatainak megoldására. A fokozódó követelményeknek megfelelően az ülésszak egy sor fontos kérdést tárgyalt meg a tagországok gazdasági és műszaki együttműködésének elmélyítésével és megjavításával kapcsolatban. Tárgyaltak a romlandó áruk szállításának meggyorsításáról, a vasutak villamosításának, valamint kibernetikai berendezések vasúti közlekedésben való alkalmazásának kérdéseiről. Megvitatták a tagországok 1965—1970. közötti távlati együttműködési tervét a tudományos kutatási, tervezési és szerkesztési feladatok megoldásában. (MTI) Nem változik a vizsgálatok rendje A közelmúltban közlemény jelent meg arról, hogy a gépjárművezetők alkalmassági vizsgálatát az Egészségügyi Minisztérium, a Belügyminisztérium, a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium együttes rendelete alapján a tanácsok egészségügyi intézményei fogják végezni. Az új rendszer életbeléptetését július 1-ről későbbi időpontra halasztották. További intézkedésiig a vizsgálatok rendje változatlan marad. (MTI.) ASZTALRAKÓ KERÉKPÁRON a határba indul. Kapa van a vázhoz erősítve. A férfi fején szalmakalap, alatta az arca barna, csak őszülő szemöldöke fehér. Azt kérdezi tőlem, hogy hány évesnek nézem. Nem tudom megmondani, ő válaszol saját kérdésére. — Hatvanöt vagyok, tavaly még kaszáltam az aratás alatt sarkolva voltam a gépek után. — Most hova siet? — Fél napi kapálni való maradt, azt akarom befejezni, mert holnap már aratunk. — Kaszát fog megint? — Asztagrakó, kazalozó leszek. Szükség van arra is aratás alatt, olyan szükség, mint a kaszásra. A vági Úttörő Tsz-ben a kazalrakás, osztagrakás mesterének tartják Vámos Bélát. Úgy mondta: „holnap már aratunk”. — Az első napon még nincs szükség kazalrakóra. — Nem árt készenlétbe állni. Egy rendrevágó arat, meg a kézi kaszások. A kombájn szedi fel a rendrevágó után a gabonát, a szalmát pedig kazalba rakják. VÁGÓN jól megszervezték az aratást. Mindenki tudja, mi lesz a dolga. Vámos Bélát úgy kérte meg a vezetőség, hogy az idén vállalja a kazallakást, másokat osztanak be sarkolóknak. Olyan tájékozott az aratás rendjéről, mintha a vezetőség között lenne beosztása. Tudja, hogy a Szanyi Gépállomástól várnak egy kombájnt az aratás idejének a felére, de még nem biztos, hogy megérkezik. — Szívesen vállalta a kazalozást? — Szívesen. Először azért, mert ezt a munkát is meg kell tenni, másodszor meg azért, mert minket is éppen úgy premizálnak, mint az aratókat. Az aratók, a szalmalehúzók, a kazalozók egyaránt az aratás idején ,keresett munkaegység után kapnak prémiumot. Ez jó így, mert mindenki szívesen vállal munkát, ezért nálunk, gondolom, nem lesz baj az aratással. — A fiatalok közül mennek-e aratni? — Mennek. Inkább kaszásnak, kévekötőnek. Pedig jó lett volna, ha a kazalozáshoz is jelentkeztek volna. Jönnek oda is, de adogatóinak. Nem ártana a tsz-nek, ha egy-két fiatalember megtanulná az asztagrakást, a kazalrakást, hogyan kell a szarvakat behajtani vagy tetőzni, hogy be ne ázzék a szalma ... Ha kiöregszünk mi kazallakók, legyen, aki ahelyünkbe áll. Természetesen ez a fiatalokon is múlik, nemcsak a téeszen. ELBÚCSÚZIK, siet befejezni a kapálást, hogy aratás kezdetekor villával a kezében a munkahelyén lehessen. — pék — Nappal is legények Pity mallett, amikor a rábacsanaki árpa- aratók munkához látak. Az első percekben nehéznek érezték a karjukat, testük áhította a pázsit puihaságát. Aludni vol na jó, gondolta a traktoros, amikor elindította a gépet, de a hajnali hűvösség , és a traktor lesz , messze kergette kő-zeléből az ólálkodó filmot. Aki éjszaka legény, nappal se legyen gyengébb — egyengette derekát a fiatalember. Rábacsang kon : ugyanis búcsú volt, és a jó bor meg a ■ muzsikaszó ellenáll :hatatlan marasztaló- ja a férfinépnek. Aztán hajnalban aratás ... Az árpa nem várhat még a búcsú kedvéért sem, megérett a kaszára. Esőfelhők szürkítik az eget. A hat-vanholdas árpatarlón végigpásztul a reggeli szellő. Álló gabonát már csak a tábla sarkában, mintegy két holdon talál. Gasztonyi Lajos rendrevágó gépe leterítette a többit. — Két napi munka — mosolyog — holnap vagy holnapután kombájn szedi fel a rendet. Addig száradnia kell. Most nem hiányzik az eső. Aggódva kémleli az eget. Hol vannak a kaszások és a marokszedő lányok? Hol van az izzasztó nyári munka hajdani „romantikája?” Két kaszást látunk itt is, de ők csak az elmaradt gabonaszálakat suhintják le. Biró István épp a kaszáját feni, komótos mozdulattal, Zalka Kálmán pedig a tágas tábla túlsó végében dolgozik■■ — Azért szükség lesz az idén is a jó kaszásra — simogatja lombos bajuszát Jandó Imre, a rábacsanaki tsz elnök. (Néhány perce érkezett a faluból.) — Van dőlt gabonánk is, és e héten megkezdjük a búza aratását. Ötven pár kaszás készül a határba. Két kombájn, egy rendrevágó és egy aratógép dolgozik majd. A traktor nekivág a maradék árpának. — Ezt a sarkot hagytam utoljára, mert itt megdőlt a gabona — mondja a traktoros —, szükség lesz Pista bácsiék kaszájára. Zalka Kálmán is segítségére siet Biró Istvánnak. Most mind a ketten a gépnek segítenek. — Azért elkel még az öreg szerszám — hunyorít maszkásan Zalka Kálmán a fiatal traktorosra. Gyorsan végeznek. Biró István leteszi a kaszát, és a dűlőúti bokorhoz ballag. Nagyot húz a demizsonból — Jobbat ittál tegnap, igaz-e koma? — így a társa, aztán arról beszélnek, lesz-e idén is mozgó büfé a földeken. Mert tavaly elégedettek voltak a földművesszövetkezeti vendéglőkkel. — Adunk fuvart, csak legyen hűsítő ital bőven a tikkadt torkúaknak — jegyzi meg az elnök. Nincs már lábon álló őszi árpa a rábacsanaki határban. Az aratók ma még boros kancsó mellé ülnek este és táncolnak is, a búcsúmásnapi mulatságon... (szaptub) Antii iad fái, az élet! (Tudósítónktól). E jelszóval fogadták a múlt hét utolsó napjaiban Kőszegeni a véradómozgalom első országos konferenciáján megjelent mintegy ötszáz küldöttet a felújított vár kultúrtermében. E konferencián első ízben cserélték ki tapasztalataikat országos szinten a véradómozgalomban részt vevő vezető szervek képviselői, a vöröskeresztes aktíváin valamint a kiváló véradók. Június hó 26-án és június hó 27-én a konferencia résztvevői a térítésmentes véradás, a véradók szervezése és a véradók megtartása, a Vöröskereszt szerepe a véradónapok előkészítésében és lebonyolításában és végül a térítésmentes véradómozgalom társadalmasítása, a véradók társadalmi megbecsülése címmel 35 előadást, illetve referátumot hallgattak meg. A véradó-mozgalommal kapcsolatiban levők az egyes témák után kifejthették észrevételeiket, elmondhatták jó tapasztalataikat, de beszélhettek a mozgalmat akadályozó tényezőkről is. A tanácskozást dr. Rostás István, a Magyar Vöröskereszt főtitkára nyitotta meg. Rámutatott, hogy 1960-ban 2300, 1963-ban 42 000, ez év első öt hónapjában 35 000 liter vért adtak a segítőkész emberek térítésmentesen. A mozgalom fejlesztésére szükség van, mert a gyógyintézetek mind több vért igényelnek. A konferencián felszólaltak a román és az osztrák szervek küldöttei is. Büszkeséggel beszéltek kiváló eredményeikről. A konferencián megyénkből 25 küldött vett részt dr. Domby Elemér, a Győri Vérellátó Alközpont vezető főorvosa és Kő Antal szervező vezetésével. A küldöttek között ott voltak a megyei véradó-állomások vezetői, a vöröskeresztes aktívák és a megye kiváló véradói. A konferenciát szombaton délután öt órakor R. Hollán Zsuzsa dr., az Országos Vérellátó Szolgálat Központi Kutatóintézet igazgató főorvosa zárta be. Az Országos Tervhivatal elnöke, a pénzügyminiszter és az építésügyi miniszter a Központi Döntőbizottság elnökével egyetértésben új rendeletet adott ki a lakóházak, illetve lakások átadás-átvételének megszigorításáról, a hibák bejelentési eljárásának egységesítéséről és a javítások meggyorsításáról. A lakóépületek átvételé- r ről 1961-ben kiadott rendel- kezést most azzal bővítették, hogy az építtető — a korábbi szabálytól eltérően — csak akkor köteles átvenni a lakóházat, ha már befejeződtek a szerződésben meghatározott munkák. Fontos feltétel azonban, hogy az átvételnél már ne maradjanak olyan hibák és hiányok az épületen, amelyek a lakóház rendeltetésszerű használatát akadályozzák és javításuk ■ vagy pótlásuk 30 napnál tovább tartana. A rendelet hangsúlyozza, hogy a kivitelezőnek haladéktalanul, tehát még az átadás-átvétel idején meg kell kezdeni a jegyzőkönyvben felvett és elismert hibák kijavítását, a hiányok pótlását. Ezeket a munkákat köteles 30 napon belül elvégezni, s legfeljebb télen vállalhat hosszabb határidőt, hogy ha a hideg akadályozza a munkát. Az új rendelet részletesen intézkedik a lakóházak rejtett hibáinak bejelentéséről. A régi rendelkezéstől eltérően most már nemcsak az épület kezelőjének kötelessége, hogy jelentse a hibát az építtetőnek, de maga a lakó is figyelmeztetheti a hibára a ház kezelőjét, vagy közvetlenül az építtetőt. Ha a hiba az épület, vagy a lakkás rendeltetésszerű használatát gátolja, akkor az építtetőnek öt napon belül értesíteni kell a kivitelezőt. Ezután közös helyszíni vizsgálat alapján jegyzőkönyvben kell kijelölni a gyors javítás határidejét, sőt kötbért kell megállapítani, amellyel a kivitelezőt sújtják, ha késik a javítással. Az új lakóházak szavatossági ideje — mint ismeretes — egy év. A rejtett hibákért tehát csak a jótállás lejártáig felelős a kivitelező. Ezért az új rendelet előírja, hogy az átadást követő 11. hónapban utófelülvizsgálati eljáráson kell ellenőrizni a lakóházat, így az építtető a rejtett hibák gondos felmérésével még a jótállás lejárta előtt érvényesítheti szavatossági igényeit és lehetővé válik, hogy a lakók felesleges zaklatása nélkül nem apránként, hanem egyszerre javítsák ki a feltárt hibákat. Hangsúlyozza azonban a rendelet, hogy az utófelülvizsgálati eljárás meggyorsítása érdekében rendkívül körültekintően kell előkészíteni ezta vizsgálatot. Ezért a lakóknak és az épület kezelőjének bejelentései, valamint az építtetők helyszíni vizsgálata alapján már előre össze kell állítani a hibák jegyzékét. Az új rendelet július 1-én lép érvénybe. (MTI) Rendelet a lakóházak átadásának megszigorításáról és a hibák kijavításáról Utófelülvizsgálati eljárás Kötöttáruexport terven felül Túlteljesítette első féléves exporttervét a Mosonmagyaróvári Kötöttárugyár. Mivel bármennyit eladhatnának külföldön — jórészt nyugati országokban — kötött fehérneműkből ,az év elején vállalták az üzem dolgozói, hogy az év végéig 50 tonna kötött holmit gyártanak exportra terven felül. A vállalásból június 30-ig 32 tonnát teljesítettek, ami azt jelenti, hogy a tervezettnél körülbelül 300 000-rel többet termeltek exportra. A második félévre csupán 18 tonna maradt a vállalásból, és ezzel lehetőség nyílt arra, hogy több árut gyártsanak a belkereskedelem részére. Augusztusban két újabb varion szalagot helyeznek üzembe a 3-as számú konfekcionáló csarnokban. Műszaki fejlesztést hajtanak végre ebben az évben a szárításnál is, és ezzel megteremtik a lehetőséget arra, hogy jövőre kétezer tonnára emeljék az évi termelést.