Kisalföld, 1965. augusztus (10. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-01 / 180. szám
1965. augusztus L, vasárnap Pályakezdők VAN diplomájuk szép tervük lelkesedésük — Neve? — Tréfálsz? Egy padban ültünk évekig és a nevemet kérdezed? No, de a te dolgod. Játsszunk hivatalosért. Jankó Ferenc vagyok. Teljesen új mezőgazdasági gépészmérnöki diplomával a zsebemben, pontosabban a fiókomban. — Miért ezt a pályát választotta? — Ezt már igazán nem illet elfelejtened! Eleinte azt hittem, jobb lesz nekem az érettségi után munkát keresnem. Minek terheljem tovább anyámékat? Tudod, mennyire szerettem a matematikát! Ahogy akkor mondtuk: csíptem a matekot és az ábrázolót. Valami kevés közöm a mezőgazdasághoz is volt. Mikor a kérdőíveket osztották, habozás nélkül beírtam a mezőgépészt. Nem is tudom, meglepett-e valakit. — Munkahelye? — Jelenleg a győri vágóhíd. Persze ez magyarázatra szorul, igaz? Előfelvételis voltam, egy évig dolgoztam. Így az első évemet kisebb tőkével kezdhettem. Aztán a nyári szünetben társadalmi ösztöndíj után néztem. Sopronban a húsüzemmel sikerült szerződést kötnöm. Félévet kell Győrben töltenem, utána Kapuvárra kerülök. — Milyen a munkaköre? — Tulajdonképpen nincs is. A reggeli gyorssal jövök Sopronból, rendszerint gyalog kisétálok a vágóhídra, és nézelődöm. Ismerkedem a gépekkel, a műszaki adatokkal, egyszóval mindennel, ami valahogy összefügg a leendő feladataimmal. És várok. — Mire? — Kissé frázisként hangált, de az első komoly erőpróbára. Tudod, hány kollokvium, hány rajz van a várakozásom mögött? Persze minden kezdőé mögött. Egyébként nem vagyok türelmetlen. Van néhány speciális gép, amivel minél előbb meg akarok ismerkedni. — Fizetése? — Ezt magadtól is kitalálhattad volna. A kezdő mérnöki fizetés ezerháromszáz forint. Most sok megy el az utazásra, ha albérletben lakom majd, akkor arra. Amikor az egyetemre jelentkeztem, tudtam, hogy így lesz... — Neve? — Nemes Mária. Foglalkozásom matematika-fizika-politechnika szakos általános iskolai tanár. Ez a sok minden, amit itt lát az asztalomon, órarend, tölcsér, tolltartó, dobozok, sőt cipőhúzó nem értéktelen kacat. Ha úgy tetszik, mesterségem címere, a gyakorlati foglalkozásokon készítettük, és majd az én diákjaim is csinálnak hasonlót. — Miért ezt a pályát választotta? — Erre azt szokták felelni, hogy ..mert szeretem a gyerekeket”. Hát én szeretem őket, de az igazsághoz tartozik, hogy eredetileg orvosnak készültem. Aztán itt volt lehetőség tanulni, s nem bántam meg. A Szegedi Tanárképző Főiskolán végeztem. Szép pálya ez. Honnan tudom? Gondolom. Hiszem. — Munkahelye? — Egyelőre csak annyit tudok, Győrben tanítok. A munkahelyemet hamarosan megmondják. Izgalommal várom. — Akkor még a beosz tásáról sem tud monda ni semmit? — Legfeljebb a régiről. Amikor Bácsalmáson voltam két hétig gyakorlaton. Már az első napon öt órát helyettesítettem. Azt az izgalmat, amit a katedra az első alkalommal jelent, csak az tudja, aki már érezte. Én erre emlékszem vissza legszívesebben a főiskolai éveimből. A többire is — a vizsgaidőszakok kivételével —, de az igaziak mégiscsak a bácsalmási napok voltak. — Hogyan képzeli el az első órákat és majd a többit? — Ahogy minden kezdő pedagógus elképzeli. Kiforrott terveim még nincsenek. Szigorúnak és igazságosnak kell lennem úgy, hogy közben a gyerekek megszeressék a matematikát, mint ahogyan én is megszerettem. — A fizetése? — A kezdő pedagógusoké ezerkétszáz forint. Albérletben lakom majd Győrben, mert itt a kenyrétalapi Peresznyák-tagból nehéz bejárni, és villany sincs nálunk. A fizetésemből ruházkodni, művelődni szeretnék és segíteni az otthoniakat, legalább töredékét visszaadni annak, amit a négy év alatt rám költöttek, hogy tanár lehessek. Két pályakezdő fiatal, tele lelkesedéssel. Rajtuk is áll, mi valósul majd meg szép terveikből. M.—G. KISALFÖLD Három nap jó idő, 25000 hold aratás Gondot okoz a gabona szárítása • Kevés a tarlószántás Tegnap délelőtt a megyei mezőgazdasági operatív bizottság ülésén Haraszti László, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának vezetője adott tájékoztatót a gabonabetakarításról. Jelentés szerint a termelőszövetkezetek a gabona 53 százalékát aratták le a hét végéig. Annak ellenére, hogy ezen a héten is megyeszerte 22— 25 milliméter csapadék hullott, s mindössze három olyan nap volt, amelyet végigdolgozhattak a gépek, 25 000 holddal nőtt a learatott terület. A búzának 42 százalékát, körülbelül 30 500 holdat arattak le a gazdaságok, a kenyérgabonának — rozzsal együtt — 40 százalékát. Jól előrehaladt a tavaszi árpa betakarítása. Ennek a fontos takarmánygabonának 88 százalékát vágták le lábáról, s már csak mintegy 3000 hold tavaszi árpa van aratatlan. Az öszszes learatott gabonának 86 százalékát vágták le a gépek, s csak 14 százalék a kézi aratás. A járások sorrendje az aratásban a következő: Az aratással nem halad együtt a szalmalehúzás és a tarlószántás. Ez csak részben magyarázható az esős időjárással, tapasztalatok szerint az arra alkalmas időben is nagyon vontatott, roszszul szervezett a szalma öszszehordása, kazalozása. Ebből következik az is, hogy a traktorok nem tudnak szántani, az erőgépek nagy része munka nélkül áll a gépállomások és a termelőszövetkezetek udvarán. A szalma összetakarítása a győri járás szövetkezeteiben halad legjobban. Itt a kombájnnal és rendrevágóval aratott terület 47 százalékán már kazalban van a szalma. A mosonmagyaróvári járásban viszont a 6574 holdból csak 1591 holdat takarítottak öszsze (24 százalék). A tarlószántással a csornai járásban vannak legelőbbre; a 18 900 hold tarlóból 4200 holdat szántottak fel. Ez is csak 22 százalék! A minden munkával megkésett mosonmagyaróvári járásban pedig a 7652 hold tarlóból mindössze 720 holdat törtek fel. Tervek szerint augusztus végéig 43 900 hold földet kellene vetésre előkészíteniük a szövetkezeteknek, de július utolsó napjáig csak 1500 hold vetőszántást végeztek. A tervezett 35 000 hold nyári mélyszántásból is csak 1100 holdon fejezték be ezt a munkát. Ha rövid időn belül nem gyorsul meg lényegesen a talajmunka, számolni kell azzal, hogy az őszi szántásvetés igen nehéz feladat lesz majd a közös gazdaságok legtöbbjének. Az operatív bizottsági ülésen az egyik legtöbbet emlegetett téma volt, milyen sok gondot okoz a sok esőtől nedves gabona szárítása. A győri és a csornai járás néhány szövetkezetében már a betakarítást is lassítani kellett, mert nem tudták elhelyezni a gabonát. A Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat három műszakban dolgozó Farmer típusú szárítógépeivel naponta 30 vagon gabonát tud megszárítani, s csak annyi terményt vehet át, amennyit négy napon belül feldolgozhatnak a szárítógépek. Az operatív bizottság felhívja a szövetkezetek figyelmét, hogy saját szárítógépeiket is éjjel-nappal üzemeltessék. A gabona szárítására vegyék igénybe a hideglevegős szénaszárító berendezéseket is. A Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat zsákokat kölcsönöz a gazdaságoknak a szárításhoz. 1. Kapuvári járás 69 % 2. Csornai járás 60 „ 3. Győri járás 48 „ 4. Soproni járás 48 „ 5. Móvári járás 44 „ Gabonaszárítás ventillátorral Sok gondot okoz — a csapadékos időjárás miatt — a gabonafélék raktározásánál a betakarított termények majdnem mindenütt igen magas víztartalma. A Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat raktári befogadóképessége, gabonaátvételi munkaüteme a normális 14,5 százalékos nedvességtartalom mellett folyamatos,- - zavartalan lehetne. Az elmúlt napokban beszállított és átvett gabonáknál 17—20 százalékos víztartalmat mértek. Ilyen víztartalom mellett a gabona alkalmatlan a raktározásra, természetes, hogy mesterséges szárításáról kell gondoskodni. A többlet nedvesség kivonása, iletve elpárologtatása időhöz és feltételekhez kötött munkafolyamat. Éppen a feltételek (száraz, napos idő, elegendő szárítógép-kapacitás) hiánya idézte elő az átmeneti gabona-átvételi nehézségeket a győri járásban is. A felvásárló vállalat naponként csak 16 vagon gabonát képes a járásban szárítani, ezzel szemben a kombájnok napi teljesítménye állag 140—180 vagon. (Természetesen nem minden gabonát kell szárítani.) Termelőszövetkezeti és népgazdasági érdek a gabonaforgalmazás, illetve a gabonaszárítás meggyorsítása. Milyen lehetőségük van erre a termelőszövetkezeteknek? A győri járásban például 14 szövetkezet rendelkezik hideglevegős széna szárító-berendezéssel, ventillátorral. Ezeket zsákolt termények szárítására egyszerűen és kifogástalanul fel lehet használni. A megyében elsőnek a fertődi Új Tavasz Termelőszövetkezet vezetői alkalmazták ezt a módszert, és — mintrövid tapasztalatcserénkén láttuk — sikerrel. Példájuk követendő azért is, mert ezzel az egyébként elég magas szárítási költség fizetésétől mentesülnek a gazdaságok. A szárítás módja lényegében azonos a lucerna szárításával. A fertődiek, mivel szárítóberendezésükre lucernát még nem raktak, a kazal helyének egyharmad részén 380 mázsa árpát szárítanak. (Ennél jóval többet is lehet egyszerre szárítani.) Az árpa víztartalma szárítóra helyezéskor 17,9 százalék volt, háromórás ventillátoros szellőztetés után 17,6 százalékra csökkent. Ez azt jelenti, hogy a ventillátor járatására alkalmas időben 30—40 órás átfurazással raktárképes lesz a termény. Mire kell ügyelni a módszer alkalmazásánál? A ventillátorok nagyobb része jelenleg pihen. Ha a berendezésre már kazlat raktak, a ventillátort át kell helyezni úgy, hogy megfelelő terület maradjon a zsákok lerakására. Fontos a ventillátor tökéletes rögzítése, nehogy működés közben elmozduljon. A ventillátor zsákok felőli részénél deszkából kb. kétméteres légutat kell készíteni, nehogy eltávozzon a beáramló levegő. A zsákok elhelyezése a légúton egyenlő magasságban és vastagságban történjen, hogy minden irányban azonos legyen a levegő nyomása és átáramlása. Igen lényeges, hogy a zsákok teljes befogadóképességük 60 —70 százalékát tartalmazzák. A lazábban töltött zsákok ugyanis jobban egymáshoz simulnak, közöttük nem maradnak hézagok. A legalsó sorban elhelyezett zsákok alá szorosan összeillesztve deszkákat kell rakni, hogy a talajtól ne nedvesedjenek. Az eső elleni védekezésre kéznél legyen a ponyva is. A fertődiek példája nyomán megyénk szénaszárítóval rendelkező termelőszövetkezetei sok vagon termény szárítását végezhetik el. Segítve önmagukon, kifogva a rendkívül csapadékos időjáráson. Török Miklós nyári ruházati vásár Augusztus 2-a és 21-e között ismét megrendezik a hagyományos nyári ruházati vásárt. A vásár tartama alatt 30 és 60 százalékkal mérséklik egész sor ruházati cikk alátt Az árengedményes cikkeket kijelölt boltokban és áruházakban árusítják, mert a cél az, hogy a kijelölt helyeket nagy tömegben és választékban láthassák el áruval. „Építőt keresünk Az igazgatóval történt beszélgetésem nem úgy végződött, ahogy vártam. Amikor elbúcsúztam, ezt mondta: „Legjobb lenne, ha hirdetést csinálna az anyagából. Ilyet: Építőt keresünk.” Nem kis keserűség volt Bakó János igazgató hangjában. A Könnyűipari Alkatrészgyártó és Ellátó Vállalat 39- es számú soproni gyárában 1963 őszén csővázas iskolabútorok prototípusait készítették el. A vezérigazgatóság 1964-re, amikorra az új termékek gyártását tervezték, raktárt ígért a soproniaknak. A raktárt nem kapták meg, de azóta a régi gyártmányaik mellett az iskolabútorokat is készítik. — Nézze meg a kezemet, nem kérkedem vele. — Forintos nagyságú vízhólyag, bőrkeményedés rajta. — A többi vezető keze is ilyen. Elsején leállt az öntöde. A gépeket kivittük, s az 500 négyzetméteres helyiséget lebetonoztuk. A gépek alapját is elkészítettük. Ide hozzuk majd át a zsúfolt üzemünkből a csőgyártást. Talán egyszer nem pepecselünk majd, hanem gyártunk. Szalaggyártásban. A füstös falú öntödében állunk Bakó János igazgatóval. Két kőműves az egyik sarokban falat vés. Gyári munkások. — Menjünk tovább — mondja az igazgató. — Amit az előbb mondtam, az csak tervezgetés. A valóság kevésbé derűs. Egy keskeny, hosszú műhelyben a falhoz lapulva megyünk végig. Középen a gépek előtt óvatosan kocsit húznak. A helyiség csőszékekkel van tele. — Alig lehet levegőt venni tőlük. — Nyolcvanötezer széket kell ilyen körülmények között legyártanunk. Ha lenne helyünk, az emberek novemberre elkészülnének. De így? Rengeteg az anyagmozgatás, a fölösleges munka, így csak drágán lehet dolgozni. Az udvaron sok mázsarnyi cső, sötétbarnák a rájuk rakódott rozsdától. — Ez a nyersanyagunk. Eredetileg feketék voltak. Ha lenne raktárunk, harmada idő alatt rozsdátlanítanánk a csövekket Ez az egy munkafázis kifizetné az új raktárakat. Azaz csak az építésüket. A három 24-szer 12 négyzetméter nagyságú csővázas épület elemeit ugyanis már megkaptuk. Le kellene betonozni az alapjukat, mi még össze is szerelnénk. Az építőknek csak az oldalfalakat kellene felhúzni. Másfél milliós munka, s minden gondunkat megoldaná. WUU9BBSB ■S9KBSBB Ez hát a valóság és a zsúfolt műhelyek, amiről az igazgató beszélt. Az öntödében felszabaduló hely ugyanis nem oldja meg a raktározás gondját. Tavaly volt építőjük, pénzük viszont nem. Most még bosszantóbb a helyzet. Az igazgató szavaiból úgy veszem ki, hogy legszívesebben megtanulnának falat rakni Pedig ha lenne a gyárnak helye, megkétszerezhetnék a termelést. Csak iskolaszékekből száztízezerre lenne évente szükség. Iskolapadból az idén tizenötezret tudnak gyártani, pedig 40 000 is kevés lenne. A többi csővázas termékük, a forgószék, a varrógép-állvány iránt szintén nagy a kereslet. Termékeikkel később külföldi piacokra is betörhetnének. A három csővázas épülettel átszervezhetnék a gyártást, s lenne mód a termelés növelésére. Munkaszervezés nélkül nem lehet eredményesen termelni. Azokban a helyiségekben viszont, ahol most dolgoznak, hiába szerveznék át a munkát. Két hete, amikor késtek a szállítók, a kultúrtermet és az irodák előtti folyosót is székekkel tömték tele. Az udvaron százezreket emészt el a rozsda.— Négy éve életveszélyes irodában dolgozom. Már akkor ki kellett volna cserélni az épület fölött a födémet. De hát még a gyártó épületekre sem kaptunk építőket — mondja az igazgató. —ferenczi— autiBisca BBBBBB99 iseaetf ssESZKaad a Szárljelentkezés lesz felsőfokú technikumokba Az idén is nagyarányú volt a túljelentkezés az egyetemeken, a főiskolákon. A felvételre vágyó pályázók 50,3 százaléka volt nő. Az új felvételi rendszer, amely megszüntette a származás szerinti kategorizálást, az idén nem okozott torzulást, a munkás és parasztszármazású fiatalok általában megfelelő arányban kerültek be a felsőoktatási intézményekbe. Az egyes ipari és mezőgazdasási jellágú friscof ofen technikumokra pótjelentkezéseket írnak ki. Erről az érdekelteket sajtó útján értesítik majd. Az 1965—1966-os tanévre az egyetemek és főiskolák 3000-féle egyetemi jegyzetet igényeltek, másfélmillió példányban. A tanév megkezdéséig ebből 18 jegyzet áll majd a hallgatók rendelkezésére, a többit a reformterv alapján átdolgozva — a tanulmányi év során KASZítik el. 5 Kapusi István koinbájnos az élen A Gépállomások Megyei Igazgatóságának értékelése szerint a gépállomások és gépjavító vállalatok kombajnosai közül legjobb eredményt Kapusi István, a Töltéstavas Gépállomás traktorosa érte el: 276 holdról vágta le, illetve csépelte el a termést, összesen 35 vagon gabonát. Második az ugyancsak töltéstavas Tóth Lajos, aki a múlt héten első volt. Teljesítménye: 263 hold, illetve 37 vagon. A rendrevágóval dolgozó traktorosok közül a legjobb teljesítménnyel eddig Jurai Lajos, a Beledi Gépállomás traktorosa dolgozott: 560 hold gabonát vágott le gépével. Közvetlenül nyomában van Major Gyula (Beledi Gépállomás), 550 holdat aratott. Árvíz 1965 Két hétig a magyar könyvkiadás új csúcseredménye. Ennyi idő alatt készült el az „Árvíz 1965” című dokumentum gyűjtemény a Kossuth Kiadó kezdeményezésére és gondozásában. A könyv előszavát Fehér Lajos, a kormány elnökhelyettese, az árvízvédelmi kormánybizottság elnöke írta. Dióséi László, Bertalan István, Sípos Gyula, Keszthelyi Zoltán, Lantos László, Tímár Máté, Egri Viktor, Németh László, Baráth Endre, Barkovits István, Galabárdi Zoltán, Csohány Gabriella, Moldován Tamás, Szentiványi Kálmán, Ruffy Péter, Fehér Klára, Oravecz Paula, Bánomölgyi Miklós, Bencze László, Barabás Tibor, László Miklós, Szabó Pál, Ilkei Csaba, Dobozy Imre, Szilvási Lajos, Baktai Ferenc, Bodrogi Sándor, Szabó László, Zalka Miklós, Szeberényi Lehel és Garai Gábor tollából sorakoztak fel a nagy „természetháborúban’ tanúsított rengeteg erőfeszítést, szívós küzdelmet megörökítő tárcákét, riporvfereekafé (MS)