Kisalföld, 1965. szeptember (10. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-01 / 205. szám
2 A jövendő fáklyája Már úgy látszott, hogy nincs kiút: a gazdasági világválság gőzhengere utolérte az angyalföldi munkást, az alföldi parasztot, és , csak idő kérdése, hogy mikor roppantja össze. Már úgy látszott, hogy némán fog a gőzhenger alá feküdni, mert annyi ereje sincs, hogy segélyért kiáltson ... 1930 perzselően forró nyarán mintegy félmillió dolgozó ember — családtagjaikkal együtt a magyar nép egynegyede, — nézett szembe azzal a — mi nemzedékünk, számára elképzelhetetlen — távlattal, hogy a tél folyamán, ha addig nem történik valami, családjával együtt éhenhal. A nyomor megdöbbentő formában fakadt fel. Győrött 1500-an a munkanélküliek közül — kemény, büszke emberek — azzal a kéréssel fordultak a városházához, hogy adjanak nekik koldulási engedélyt. Karcagon 195-en írták alá azt a kérelmet, amely így végződött: „Ha követeléseinket nem teljesítik, zárjanak be minket a börtönbe, legalább ott nem fordulunk fel éhen.’’ Budapesten a tömeg péküzleteket vert széjjel, hogy egy falat kenyérhez jusson. „A nemzet egy nagy csalán, amelynek össze kell tartani. Mindannyiunknak tűrni és dolgozni kell, hogy közelebb jussunk céljainkhoz’’ — ez volt minden, amit Horthy Miklós örömés jósága mondani tudott a salgótarjáni munkanélküli bányászoknak. A Főméltóságú Aszszony nyomorenyhítő akciója, „100 kis rongyos felruházása’, a „szegények, karácsonyfája” .— ez volt minden, amit a Horthy-rendszer „tenni’ tudott az éhhalállal küzdők érdekében. De volt egy erő, amely megálljt kiáltott az éhhalálnak: a láthatatlan, a föld alá kényszerített, rendőrkapoktól “ hajszült, börtönkamrákban gyötört, és mégis mindenütt jelenlévő elpusztíthatatlan és megtörhetetlen párt, a Kommunisták Magyarországi Pártja. A csepeli viskókban, ferencvárosi barakkokban, hódmezővásárhelyi tanyákon kézről kézre jártak a sokszorosított röplapok. „Ki az utcára! Védekezzetek a véresen vagdalkozó rendőrkarddal, a földmunkás anyák testébe fúródó csendőrszuronnyal szemben!” A röplapok nyomán ökölbe szorított kezű emberek jelentek meg a Rákóczi úton, kiszikkadt kubikosasszonyok nekimentek acsendőröknek Kiskundorozsmán, a csongrádi csendőröket csak a kivezényelt katonaság mentette ki a tömeg gyűrűjéből. 1930 elején az utcára mentek a munkanélküliek Szegeden, Debrecenben, Gyöngyösön, Szentesen, Miskolcon, Kiskunfélegyházán. Ha az éhezőket parlamenti interpellációkkal meg lehetett volna nyugtatni, a Szociáldemokrata Párt vezetői bizonyára nem határozták volna el, hogy tüntetést szerveznek. De a tömegek nélkülük is kimentek az utcára. A Szociáldemokrata Párt — bármilyenek voltak is vezetői — munkáspárt volt, a munkások sorsa nem lehetett közömbös számára. Így született meg a határozat: 1930 szeptember 1-én legyen néma tüntetés Budapesten és a munkásvárosokban. „Munkások! Munkanélküliek! Elvtársak! Nem csendes sétára, hanem harcos, bátor tüntetésre hív benneteket szeptember 1-én a déli órákban a Nagykorútra a timismanisták Magyarországi Pártja. Tüntessetek a régi győzelmes elszántsággal: Munkát! Kenyeret!’’ —hangzott a kommunisták szava. Meleg hétfői nap volt. A 11 órára kitűzött tüntetés útvonalán már 9 órakor sűrűsödtek a járókelők. Tíz órára az Andrássy-út (a mai Népköztársaság útja) feketés lett a tüntetőktől. Fegyelmezett, komor fenyegető sorokban hömpölygött — egyelőre némán — a tömeg. „A tömegjáró erdő rengeteg, ha megáll, vér a gyökere. Termőföld talpa, tenyere, százezer hegy a kenyere, itala nem férne köréek s a ködök kérhegyet födnek, a tömegnek nincs kenyere” — írta később a százezres tömegben menetelő József Attila. És egyszerre csak megszólalt: „Munkál! Kenyeret! ’ „Éljen a Szovjetunió!” „Éljen a Kommunista Internacionálé!” A tüntető sorok között — először bátortalanul majd erőre kapva — egyszerre csak feszengett: „...A föld fog sarkából kidőlni, semmik vagyunk s minden leszünk.. Jelentem, hogy 1930 évi szeptember hó 1-én déli 1 -12 órakor a főparancsnok úr szóbeli parancsára 10 lovassal az Iparcsarnok melletti játszótérre lettem kiküldve” — írja feletteseinek Nagy Károly rendőrfelügyelő. „Alighogy az Iparcsarnokot elhagytuk, az úttesten, a járdán és a pázsiton összegyűlt tömeg pfujozni és Szidalmazni kezdett bennünket, mire én kardot rántottam... A tömeg „le a zsarukkal"’ szavakat kiabálta, az összetört üveges márványlapokkal dobálódzva közeledtek felénk, mire lőfegyver használatát rendeltem el... A tömeg csak' akkor kezdett menekülni, amikor '3' sebesültek" jajgatását hallották'’. Darnyik János galgahévizi építőmunkás holtan borult a kövezetre. De a tömeg nem hagyta magát. A késő délutáni órákig folyt a harci barikádharc a forradalmi Pest utcáin. A budapesti proletárokkal egy sorban haladtak e vidéki éhezők. Győr, Pécs, Szeged, Miskolc, Debrecen, Kaposvár, Székesfehérvár többezres munkás tömegei visszhangozták a pesti jelszavakat. Békésgyulán a tömeg a börtön elé vonult, a letartóztatott kommunisták kiszabadítását követelte. Sopronban a katonaságot vetették be a tüntetők ellen. És másnap már tudta az egész világ: a magyar proletariátus nem hagyja magát! A világsajtó első oldalon tárgyalta a budapesti eseményeket. A Pravda egész oldalas tudósításban számolt be a harcokról. Prágában szolidaritás-gyűléseket tartottak. Franciaországban, „Szeptember 1 Bizottságok’’ alakultak a magyar munkások segítségére. A tüntetés megrázta az egész országot. Az uralkodó osztály pánikba esett. A koronatanács rendkívüli ülése foglalkozott a tüntetéssel. Soron kívül közmunkákat rendeltek el — és utasították a rendőrséget a fokozott fegyverhasználatra. A közmunkák később belevesztek a „magy. kir. ’ bürokrácia szövevényébe. A fokozott fegyverhasználat viszont megvalósult: Balmazújváros és Nyírtura halottal tanúsítják. A múlt kísértet® — a jövendő fáklyája” — így jellemezte a tüntetést Kun Béla. A fáklya még sokáig világított. Fénye azt az Utat mutatta, amely a munkásosztály végleges felszabadulásához vezetett. Borsányi György, a Párttörténeti Intézet tudományos munkatársa. Nagyszabású tüntetésre készülnek a washingtoni négerek Dr. Martin Luther King bejelentette, hogy még az idén nagyszabású, az 1963- hoz hasonló arányú tüntetést kíván ,szervezni Washingtonban, ha a kongresszus továbbra sem ad önkormányzatot az amerikai fővárosnak. King elítélte ugyan az esetleges erőszakos megmozdulásokat — amelyeknek Washingtonban egyre több előjele mutatkozik —, de hangoztatta, hogy a főváros lakosságának többségét kilövő négereknek meg kell mutatniuk erejüket és határozottságukat. (MTI.) Szeptember 14-én kezdődik a zsinat utolsó ülésszaka A Santa Crocae templomból a San Giovanni bazilikához vezető ünnepélyes körmenettel kezdődik majd szeptember 14-én a zsinat negyedik ülésszaka. Mint a Vatikán részéről közölték, a körmenetet a pápa vezeti majd és a katolikus egyház több mint háromszáz vezető személyisége, bíborosok, püspökök, stb. vesz részt rajta. A Vatikán azt is közölte, hogy a pápa akarata folytán ez lesz a zsinat Utolsó ülésszaka. Nagy figyelmet keltett ez a bejelentés, mert — mint ismeretes — a zsinat munkája még távol áll a befejezéstől. Egyelőre nem tudni, hogyan akarják egy ülésszak folyamán elvégezni mindazt, amit nem sikerült három év vitái során elintézni. Úgy tűnik, hogy a pápa lényegében meghajlott a kúria bíborosainak véleménye előtt. Az elmúlt napokban a kúria bíborosai és a konzervatív csoportok nyílt támadásba mentek át nemcsak Olaszországban. Elég, ha emlékeztetünk a holland egyház, valamint az angol jezsuiták lapja elleni éles támadásra. Az igazi támadás Alfrink bíboros ellen irányul, aki tudvalévőleg az egyház és a zsinat újító csoportjának vezetője, illetve egyik legfőbb képviselője. Egyes megfigyelők arra a következtetésre jutottak, hogy I. Pál pápa igyekszik kompromisszumot létrehozni a két szembenálló irányzat között, s nem akarja, hogy az egyik vagy másik csoport felülkerekedjék. . . . .. Annyi bizonyos, ha azt akarják, hogy a zsinat komoly munkát végezzen, akkor a szeptember 14-én kezdődő ülésszaknak — karácso- nyi szünettel, egybekötve — legalább tavaszig kell tartania. Ha viszont már november végére be akarják, fejezni a tanácskozást, ez azt jelenti majd, hogy elnyomják a vitát és megakadályozzák, hogy a zsinat valamit is megújítson. (MTI.) Mostmmrk Tizenkettei fölélték a katasztrófát Gyorshírben jelentik a hírügynökségek, hogy kedden délután megtalálták a svájci gleccser-csuszámlás 12 túlélőjét. A katasztrófa legújabb mérlege eszerint a következőképpen alakul: 91 eltűnt, három azonosított és három felismerhetetlen halott. Az eltűntek között 59 olasz államőpolgár. A mentési munkálatokat kedd délután a nagy hideg, a rossz' piac, "köd és" eső miatt nagy elővigyázatossággal folytatták. Alpinista mentőpilóták szétrobbantották az Allalin g-lecseinek azt a részét, amely újabb csuszamlással fenyegette a környéket. A veszélyes vállalkozásban részt vett Hermann Geiger mentőpilóta is, aki különleges,sítalpakra szerelt repülőgépe segítségével 1 év alatt 3182 turistát mentett már meg. (MTI.) (26.) A szőke, akit a többi csak Szöszinek szólított, belekarolt, visszavezette a szobába. — Ugyan, mit keresed! Biztosan megfájdult a feje, és hazament... Láttam, hogy sápadozott, amikor beoltottad a cigit! TÁNCOLTÁK. Szöszi hozzásimult, hogy a fiú úgy érezte, szédül. Egy még közelebb fészkelődő mozdulatra szorosan zárta körül a karjával. — Úgy, úgy! — duruzsolta Szöszi. — Nem Bora való lehozzad, aki rosszul lesz egy cigi kiáltásától, hanem én! A fiú hallgatott, nem értettevilágosan Szöszit. De jó volt vele táncolni, borzolta idegeit a fiatal nő felajánlkozása. S már nem érezte annyira Bora hiányát. A pálinka és az előbb aratott győzelem is részegítette. Látta, hogy azzal az egyetlen mozdulattal elfogadtatta magát a társasággal. I *«• I Tíz órát fújtak a gyár dudái, de az asszony még ébren volt. Öntudatlanul is odafigyelt ,a kürtök ismerős kórusára, és külön kihallotta belőlük a keleti villamosközpont lágy dallamú tervét, mely mindannyiszor gyermekkorára emlékeztette, a Pokolhegy tetején álló barakkra. Apjára emlékeztette, a fekete, lobogó tekintetű, különös emberre. Nagyon szerette. Mindössze hétesztendős volt, amikor anyja egy választási gyűlésen csendőrsortűz áldozata lett, s apjuk a három gyereket is magával hozta Zsábárétről Endrődtelepre. A hosszú kürtszó előhívta a gyerekekkor képeit, de emlékezete ernyőjén nem tudtak megélesedni a képek, elfedték őket mai gondjai. Állt a nagyszoba ablakában, mely szembenézett a gyárakkal. A toronyház nyolcadik emeletéről szép látvány volt az éjszakai város. TÍZ ÓRA ELMÚLT, és még sem a fia, sem a férje nem jött még. Férjéről sejtette, hogy *■ szüleinél van, de hol lehet a fia ilyen kölsön? Hogy mostani nyugtalan idegállapotában is ennyi minden felbukkant emlékeiből, nyilván annak a következménye volt, hogy estefelé becsengetett hozzá gyermekkori barátnője, Ladó Martonné, a kisebbik Kökény-leány. Ott laktak egymáshoz közel, ők a Pokolhegyen, lakásokká s legényszállóvá átalakított világháborús pluszbarakkban, Irénék a Pokolvölgyben. A Pokolvölgy, a Víztorony-domb, a temetőkert, a Lindák-erdő volt gyermekkoruk színtere. Ladóék az autóút túlsó oldalán mostanában kaptak lakást, s hallotta, hogy ők is itt laknak; felkereste, mert régen találkoztak. Ladóné, leplezetlenül fürkészve arcában, megkérdezte: — Mi van veled? Olyan zaklatottnak látszol! — Talán mert fáradt vagyok. — Nagyon látszik rajtad És ne haragudj .. . mintha el is hanyagolnád magad! CSAK AKKOR nézett végig magán, s vette észre, hogy hazaérkezésekor sietségében egy mosásra váró, összegyűrődött pongyoláját vette föl, és lába is a roszszabbik papucsba tévedt, talpa félig leszakadt, rég ki kellett volna dobnia, de tartogatta, mert takarításhoz megfelelt. Miután Ladóné elköszönt, a tükör elé ült, hosszan vizsgálta magát. Nem csoda, hogy úgy beszélt Irén, valóban elhanyagoltnak látszik. És az arca is, fedezte fel meglepetten, az arca is más. ■V»1 Fáradt, szeme fénytelen, kissé lesoványodott, a haja kocos. Hetek óta nem jutott el fodrászhoz. Ezeket a felismeréseket, minthogy férje egyre késett, lassanként kapcsolatba hozta az immár ismétlődő kimaradásokkal, férjének az utóbbi időben tapasztalt elhidegülésével Éjfél felé megjött a fia. Aggódóan és indulatán uralkodva kémlelte. — Szervusz, fiam! — köszöntötte, s beidegzetten csókra nyújtotta arcát. — Csókolom — mondta Géza, éppen csak arcát érintette egy pillanatra anyja hús, sima arcához, netán ment be a szobájába. LEVETETTE ingét, hogy felvegye pizsamakabátját, az anyja meglátta kezén a kötést. — Mi az? Mi történt? —sietett hozzá. — Semmi. Egy srác véletlenül hozzányomta a cigit. — Ki kötötte be? Mutasd! —s nyúlt a kötésért, vékony ujjával felszakította a ragasztószalag egyik ágát. A fiú dühösen elrántotta a kezét. — Hagyd a fenébe! Az anya néhány pillanatra megbénult. — Fiam!... Hogy beszélsz anyáddal! A fiú pizsamakabátjába bújt, a cipőjét kezdte kifűzni. — Egyáltalán hol voltál ilyen sokáig? ... Éjfél van, rég ágyban volna a helyed! A fiú piszmogott a cipővel, föl sem nézett anyjára. (Folytatjuk) KISALFÖLD IMS. szeptember 1., szerda Jegyzet egy verseskönyvhöz Csoszogi, az öreg suszter, a betlehemi királyok ,és a kis Balázs, akinek üveggolyót ígér a mamája, ha elalszik, gyermekkorunk kedves alakjai, József Attila verseiből és elbeszéléseiből ismertük meg őket. Egy szép kiállítású könyvecske lapjain most ismét megjelentek a Móra Kiadó jóvoltából, amely egy kis gyűjteményt adott közre József Attila verseiből Bartócz Ilona válogatásában, Reich Károly illusztrációjával. Anélkül, hogy túlértékelnénk a Lángos csillag" című kötet jelentőségét, reméljük, több lesz a szokásos gyűjteménynél Manapság ugyanis, ha az általános iskola felsőbb ■vagy a középiskola alsóbb osztályaiba járó tanulókat megkérdezzük, kedvenc költőik neve között aligalig szerepel József Attila. Mintha elfelejtették volna az üveggolyót és az ondórért farkú kismalacokat, amelyekről olyan szívesen olvastak, hallottak annak idején. Ennek talán az is lehet az oka, hogy a tankönyvek még mindig elég egyoldalúan csak politikai költészetét tárgyalják a költőnek. Ludas ebben az ötvenes évek agyonelemző, a mindenben politikai jelentést kereső tanítási módszere is. Végül, de nem utolsó sorban József Attila költészete tartalmilag, formailag sokkal modernebb, bonyolultabb, és első olvasásra nehezebben érthető, mint például Petőfié. Nos, a kötet versei hozzáértő pedagógus vagy gyermeke olvasmányait okosan irányító szülő kezében ha kulcsot nem is, de irányt mutató táblát jelenthetnek ahhoz, hogy , egy nyolc—tizenkét éves, gyermek a maga korához illő ismeretek birtokában megismerkedhessen József Attila bonyolult, de nagyon is logikus, kristálytiszta költészetével. Megismerhet azokból a kifejezésekből, képekből néhányat, amelyek a későbbiekben nemcsak azt teszik számára lehetővé, hogy megértse a költő hallatlanul gazdag és sokrétű mondanivalóját, hanem azt is, hogy a magáénak érezze minden sorát. . .. — Miért Derül az ember szíve, amikor nap nap után olvashatja az újságokban, miként , bővül az OTP- hitelakciók választéka: Rádió, televízió, mosógép, porszívó, padlókefélő, öröklakás, építési kölcsönök, bútor, szőnyeg, függöny ... súrolni iádok. És mától kezdve a legújabb: a Lehet hetven literes hűtőszekrény is megvásárolható, vagy mint a hirdetés is mondja: „már 8400 forint lefizetésével hazavihető? ’ Igazán jó dolog ez! Mert az éléskamráthelyettesítő hűtőszekrény nagyon hasznos annak a családnak, amelynek minden tagja dolgozik. A háziasszony most, akár egy hétre előre elkészítheti a félkész vacsorát vagy egyéb húsételt, aztán már csak a hűtőszekrény dolga azt tárolni. Ahol kisbaba van, ott kül - lönösen áldás a hűtő. Azonban valami még nincs rendjén! Az, hogy a Lehel hűtőszekrény OTP- hitelakciója szeptember elsején kezdődik. Mikor is használják legtöbbet.«:hűtőszekrényt? Tavasztól őszig, azaz nyáron. A nyár — ha ugyan volt az idén — már elmúlt. Szeptembertől áprilisig kevésbé van szükség a Lehelre. Viszont van egy előnye, hogy: részletre megveheti bárki. — k —