Kisalföld, 1966. február (11. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-01 / 26. szám
1966. február 1. kezd Hitelesítés millióban számolva Nehezen hihető, hogy az Országos Mérésügyi Hivatal győri kirendeltségének tíz hitelesítő és három hordójelző munkatársa tavaly Győr-Sopron, Komárom és Veszprém megyében egymillió-háromszázezer hitelesítési vizsgálatot végzett. Tizenhét mérőeszköz háromezer fajtáját, illetve típusát hitelesítették tizenkét hónap alatt. A kirendeltség dolgozóinak a legtöbb elfoglaltságot a belkereskedelem mérőeszközeinek vizsgálata adta, mivel azok a leghasználtabbak. A hitelesítendő tárgyak és mérőeszközök között a mennyiségért járó pálmát mégis az üvegpoharaik vitték el. A kirendeltségnek az Ajkai Üveggyárban szolgálatot teljesítő munkatársa egymillióegyszázezer üvegpoharat nyilvánított hitelesnek, azaz fél, egy, két decissé stb. Az úgynevezett kalmársúlyokat, tehát a közönséges súlyokat az országban egyedül a Győri Lakatos és Fém tömegcikk-gyártó Ktsz képzik. A szövetkezet súlygyártó részlegével szemközt vár az Országos Mérésügyi Hivatal győri kirendeltsége, nem kellett tehát messzire vinni a hitelesítendő súlyokat. A győri súlyokkal együtt tavaly a három megyében kétszázezret hitelesítettek. A mértékhitelesítők újságolták, hogy január elsejétől újabb műszerrel gazdagodott a kirendeltség, vákuum- és manométer-vizsgáló berendezést kaptak. Az országban mindössze hat van belőle. Nem kell ezután vákuummérőket és manométereket a fővárosba szállítani hitelesítés céljából, a győriek is hitelesíthetik. Talán még sohasem volt olyan népes a Pókhálóművek igazgatói értkezlete, mint a mai nap. Érthető, hiszen a Művek élejében sorsdöntő tanácskozásra jöttek össze a fő- és alosztályvezetők. A minisztérium gazdaságfejlesztési osztályának vezetője, Bendicsek kortárs, hosszan, alaposan, reggel nyolctól tizenkét óráig ismertette azokat az új módszereket, amelyeket a gazdaságirányítás reformjához szükséges alkalmazni. — Új módon akarunk irányítani. A minisztériumból mi csak általános elvi útmutatásokat adunk ki. Az önállóság — a Pókhatóművekben is — a jövőben szinte mindenre kiterjed. A szaktársak joga lesz annak meghatározása, hogy az általános érdekeket szolgálva mit, hogyan termeljenek. — Nagyon fontos lesz — hangsúlyozta Bendicsek —, hogy a népgazdasági és a lakossági érdeket szolgálva az értékesítéssel is behatóan foglalkozzanak. A jó munka növeli, a minőségben és választékosságban hiányos termelés pedig csökkenti a vállalat eredményességét. Aki igyekszik, annak az egyéni jövedelme is növekszik. A hanyagoké csökken. Amikor a bérezés, a felújítás, a karbantartás, a létszámalakulás metodikáját is elmondotta a minisztériumi főelőadó, akkor átadta a szót a Pókhálóművek vezetőinek. — Én — szólalt meg elsőnek az ebédszünet után Százlábú igazgató — úgy vélem, a legfontosabb, a legelső az alapvető láncszem megragadása. *— Nagyszerű az igazgató szaktárs javaslata! — folytatta a vitát Filléres szaktárs, a pénzügyi osztály vezetője. — De — vette át a szót az adminisztrációs osztály vezetője, Toll szaktárs — mi legyen az első, legfontosabb láncszem? — Igen, én is ammonda vagyok — kapcsolódott az értekezleti témába Pokos szaktárs, a raktár főosztályvezetője —, az első alapvető láncszem nagyon lényeges, jól meg kell ragadnunk. — Nem végezne értekezletünk jó munkát — hallatta a szavát Kontroll kartárs, az ellenőrzési főosztály vezetője —, ha nem kellő hozzáállással fonnánk hozzá a teendőkhöz, ezért feltétlenül meg kell találnunk azt a bizonyos, legfontosabb, alapvető láncszemet. Már rég letelt a munkaidő is, de senki sem mozdult. Nem sajnálták az időt. Kitartottak amellett, hogy érdemes társadalmi munkában is keresni a döntő, a legfontosabb, megragadandó első láncszemet. Este hat óra lehetett, amikor Rezsi kartárs, a karbantartó üzemfőosztályvezetője szólalt fel: — Azt akarjuk eldönteni, hogy a népgazdaság-irányítás reformjának megvalósítását hol kezdjük el. Ez valóban nagyon fontos. Lélegzetet vett, majd így folytatta: — Bendicsek kartárs hangsúlyozta, hogy a Pókhálóműveknek öntevékenyen az értékesítéssel is sokágúon szükséges foglalkoznia. Ez is nagyon helyes. Tökéletesen egyetértek vele. Nem tudom eléggé hangsúlyozni, mennyire igaza van Rendicsek szaktársnak. Érdemes volna tehát a kereskedelmi kapcsolatok ápolása céljából meghívni hozzánk az értékesítő vállalatokat. Rendszeres találkozásokra gondolok mert itt a gyárban lehet legjobb sikerrel feketézés, konyakozás közben kedvet adni a vásárláshoz. Ám, hogy ezt sikerrel tegyük, véleményem szerint a reprezentációs költséget érdemes felemelni. Ez szerintem a legfontosabb, a legelső, az alapvető láncszem. Az arcok a javaslat hallatára felragyogtak. Végre van konkrét, megfogható javaslat, a legfontosabb, a legelső, az alapvető láncszem megragadására. Csak a minisztériumi főosztályvezető jelezte, hogy ■ szeretne még valamit mondani. Százlábú igazgató azonban „nem vette észre". A vitát lezárta. — Csak elismeréssel beszélhetek Rezsi szaktársról, aki a gazdaságirányítás reformjának csomópontját a lényegében ragadta meg. Mégiscsak megtaláltuk a legfontosabbat, a legelső, az alapvető láncszemet. Meg is fogjuk ragadni. Lányai Sándor A láncszem A kísérleti építkezések éve Az építésügyi Minisztérium műszaki fejlesztési főosztályának tervei szerint az idén 11 kísérleti építkezésen próbálnak ki az építők újfajta épületszerkezeteket, munkamódszereket, különleges anyagokat. A múlt évi 40 millió helyett csaknem 60 millió forintot fordítanak a kísérletekre. Fontos cél a kísérleti munkák koncentrálása, mert általában sokáig elhúzódnak a próbák, és késleltetik az új eljárások felhasználását. KISALFÖLD Egészségügyiek béremelése A Győr-Sopron megyei egészségügyi intézmények párt-, szakszervezeti és gazdasági vezetői a múlt héten tartották megbeszéléseiket, melyeken alapos mérlegelés után besorolták a dolgozókat az új bérezési kategóriákba. Megyénk egészségügyi szervei összesen 325 576 forintot kaptak béremelésre. Ebből 284 956 forintot osztottak ki a szakképzett ápolónők, aszszisztensek, gyermekgondozónők és a műszaki alkalmazottak között. A megye béremelési kereten kívül 40 620 forintot is kapott a kisegítő állományú dolgozók bérének növelésére. Ebből az összegből mintegy 701 szakképzetlen segédmunkás, takarító és konyhai kisegítő munkás részesül fizetésemelésben . Az illetékes egészségügyi szervek termelési értekezleteken ismertették a fizetésemelést a 2673 dolgozóval, akiknek február 1. után növekszik havi keresetük. ('■'így József felv.) Érettségizett ipari tanulók Február elsején kezdődnek a jelentkezések az iparitanuló-intézetekbe. Az általános iskolák 8. osztályos tanulói erre a célra — és általában a továbbtanulás megjelölésére — jelentkezési lapo kapnak. Akik az előző években végezték el az általános iskola 8 osztályát és a gimnázium negyedik osztályát végző fiatalok a MÜM-intézetekben, vagy az üzemekben jelentkezhetnek ipari tanulóknak, ez utóbbiak június 20-tól augusztus 15-ig. Megyénk legnagyobb ipari üzemében, a Magyar Vagon- ésGépgyárban az idén 805 ipari tanulót vesznek fel 16 szakmára, köztük 60 érettségizettet. Az érettségizett fiúk az autószerelő és a villanyszerelő szakmában két év múlva szerzik meg a szakmunkás-bizonyítványt. Ezúttal első ízben esztergályosnak is felvesznek érettségizetteket mindössze másfél éves tanulási idővel. A tapasztalat szerint az érettségizett szakmunkások jól megállják helyüket, és mindannyian megtalálják számításukat. Az idők folyamán csoportvezetők, művezetők lehetnek, vagy egyetemi tanulmányokat is folytathatnak, mindenképpen igen hasznosítják gyakorlati képzésüket. Képünkön tavaly érettségizett fiatalok a gépjármű villamossági műszerész szakmát tanulják a vagongyárban, oktatójukkal Fazekas Istvánnal. A munka megszerettetése, változtatás az iskola nevelési módszerein. Ez a kettő adhatná alapját a mezőgazdasági szakma újbóli megbecsülésének. A szülők felelőssége persze ugyanennyi. Röviden összefoglalva a véleményeket — így látják ketten. Érdekes, hogy a gyerekeket egyikük sem hibáztatja. Nem is lehet: ők nem tehetnek arról, hogy a nagyüzemi gazdálkodásra való áttéréssel a munka szépségét, romantikáját nem tudtuk átmenteni. Pedig — igaza van mindkettőjüknek — bármilyen szakmában, a mezőgazdaságiban pedig nélkülözhetetlenül itt kezdődik a pályaválasztás. A jó kereset, a falu kulturális életének városivá fejlődése csak másodsorban ösztönző. PÉK IMRE — RÁCZ ERNŐ A vaskohászat terve A vaskohászatban 1966. nem annyira a mennyiség, inkább a minőség javításának éve. Az idén 1 615 000 torna nyersvasat és 2 288 000 tonna acélt gyártanak, körülbelül 1 százalékkal többet, mint tavaly, a gyártmányok összetétele, minősége azonban ennél sokkal nagyobb mértékben változik. Szinte valamennyi kohászati üzemben megkezdik az idén az eddigieknél értékesebb, szilárdabb acélok egyegy új típusának gyártását. Az egyik legfontosabb feladat a földgázhálózat kiépítéséhez szükséges csövek gyártásának megoldása. Tekintve, hogy a csöveknek 15—30 atmoszférás nyomást is ki kell bírniuk, nemcsak az acélnak, hanem a hegesztésnek is egészen tökéletesnek kell lennie. A vaskohászati termékek minőségének javulása az építőipart is jelentősen segíti Megoldották például az előregyártott épületelemekhez szükséges nagy szilárdságú betonacélok, a hidegen húzott, a betonhoz jól tapadó rovátkári acélhuzalok előállítását. A minőségátadása következtében a vaskohászat exportja is jelentős lesz, megközelíti az egymilliárd devizaforintot. (MTI.) 1t Elszakadnak a gyökerek A fertődi termelőszövetkezetnek 249 tagja van. Közülük 105 nyugdíjas, illetve öregségi járulékos. Harmincévesnél fiatalabb, két férfi, egy asszony. Tizenöt férfi és négy asszony harminc és negyven életév között van. A tsz tagjai közül kilencvenhárman születtek a múlt század utolsó három évtizedében. A legidősebb tsz-tag születését 1877-ben jegyezték be az egyházközség anyakönyvébe. Az átlagos életkor: 61 év. Tavaly 33 forint 65 fillért fizettek egy munkaegységre, és egy dolgozó tag évi átlagjövedelme 18 534 forint volt a kosásból. Munkaerő-utánpótlás még sincs, a fiatalok máshol keresnek maguknak, munkát. Hogy a miértre választ kapjunk, két tsz-tagot kérdeztünk meg. Egyik az idősebb korosztályhoz tartozik, a másik fiatal. Beszéljenek ők. Varga Domonkos, 63 éves. Megalakulástól tagja a termelőszövetkezetnek. — Hogy miért nincs, aki a munkában a helyünkre álljon? Sokat gondolkoztam én ezen. Amire jutottam, elmondom, talán jó lesz okulásul. — Kezdeném az óvodánál. Ha bemegyek, azt látom, hogy a csöpp emberek autóval, repülővel, rakétával játszanak. De nincs ott játékkapu, nincs játékosa. Megszeretik az autót, repülőt, és azt is elfelejtetjük velük, milyen is az az eke. Az iskolában van politechnika. Abból áll, hogy egy évben két napra málnaszedésre viszik ki a gyerekeket. Két nap alatt nem tudja megszeretni a földet, nem ismeri meg a munkát. A paraszti munka szeretetére már az óvodában kellene nevelni a gyerekeket. Gyerekkoromban, ha ebédet vittem apámnak, amíg ebédelt, próbálgattam a kapálást. Először kivittem fél sort, majd egyet, kettőt, és lassan megtanultam kapálni. Most hol tanul a gyerek? Igaz, nagyobb tudás kell a gazdálkodáshoz most, igen nagy szükség van az elméletre, de aki nem tanult meg kaszálni, kapálni, az géppel sem érti rendesen a módját. Látok traktorosokat, akik igen értenek a géphez, de nem tudják szántás után beszegni a földet. Nem a caftás az oka ennek, hanem az, hogy neM neveljük a paraszti munka szeretetére. Lassan oda jutunk, ahogy a városi fiatal nem ismeri ezt a munkát, éppen úgy a falusi fiatal sem. — Rossz szájak elkiabálták a tsz-ek „dühös” nevét, rossz hírét. Hova jutottunk? Ha egy legény udvarolni jár a lányhoz, a leány apja megkérdi : „Milyen szakmád van!” A fiatal mondja: „A téeszben dolgozom ’. A leány apja elkergeti, hogy „az nem szakma". — Sokan mondják: ha jobban fizetnénk, jönnének. Én azt mondom: pénzzel nem lehet csalogatni. Próbáljuk sporttal, kultúrműsorokkal csalogatni. Mire jutunk? Mikor kapálni kellene, akkor is a futballt rúgják, mert arra szoktattuk őket. Én azt mondom: kell a sport, kell a mozi, hiszen most is azon mérgelődöm, hogy ezután csak hétköznap játszik a Dózsa-mozi. Szóval kell a sport, de a leves is csak úgy jó, ha nem sózzák el. — Ebben a faluban ha húsz év alatt két házat eladtak, az sok volt. Most egy év alatt 15—20 ház tűzfalára lehetne ráírni: eladó. Lassan lesz olyan ház, amely nem talál örökösre. — Elgondolkoztam azon is, hogy hiányzik már a romantika. Tudom, azt gondolja, azért mondom ezt parasztember létemre mert hallottam a rádióban, olvastam az újságban. Nem is azt a romantikát értem, amit emlegetnek. Ahogy a kézi arató, akármilyen fáradt is, örömet talál a kaszálásban — hát nem öröm az, ha igazi az a rend? — úgy a kombájnos is találhat romantikát a gépben. Mert megvan a szépség a mai fejlett világban is. Szív kell, ragaszkodás a géphez, a munkához. Ez adná azt a romantikát, amit én értek a szó mögött. — Én ezt tudom mondani. Jó volna, ha mind megírná. Talán segítek vele. * Varga Elek, 42 éves. Az állattenyésztési brigád vezetője. — Hét évvel ezelőtt, a termelőszövetkezet alakulásakor a legfiatalabb tagok közé tartoztam. . Azóta alig akad új jelentkező a fiatalok közül. Pedig a kereset nálunk különb, mint a városba járók átlaga. Aki csak ezerháromszázat tud összehozni a termelőszövetkezetben havonta, az nem nagyon erőlteti meg magát a közös munkában. — A szabad idő kevés. Különösen az állattenyésztőknél, ahol még a vasárnap is foglalt. Ez az egyik ok. Még a 7—800 munkaegység, amit megszerezhetnének, sem csábítja a fiatalokat. — Minden ember szeretné tudni, mit kap a munkájáért, mire számíthat. A termelőszövetkezetben csak zárszámadáskor derül ki mennyit ért a munkánk. És ugyanazért a munkáért nem mindig ugyanannyi a jövedelem. Elemi csapás, anyagi kár tönkreteheti az igyekezetet. Az árszabályozás, az új gazdaságpolitika kedvet öntött az emberekbe, de a fiatalításunkat nem oldja meg. Ez hosszabb út. Nekünk is többet kellene tenni érte, és a falusi iskoláknak is. Nem szabadna azzal tanulásra nógatni a gyerekeket: „Igyekezz, különben csak téesztag lesz belőled__” Sohasem éreztem számkivetettnek magamat, amiért a mezőgazdaságban dolgozom, de a gyerekem már megkérdezte tőlem: „Apu, te ugye rossz tanuló voltál?" A szülőkben meg úgy él tovább ez a szemlélet, hogy szégyellik már, ha parasztnak alkalmas a gyerek. Persze, mert igen sok gyengén tanuló gyereket küldenek a szülők a városba, továbbtanulásra, a tehetségesebbjét pedig, aki a szülei ösztönzésére, vagy a föld szeretetéből otthon marad — sajnálják, lenézik. — Most már ott tartunk, hogy nincs ember, aki az udvarokból a trágyát vontatóra rakja. Büdös ez a munka — mondják a fiatalok. Említhetek-e egy másik példát, a győri Baromfifeldolgozó Vállalat telepét? Ha nálunk egy asszonynak olyan munkát ajánlanék, mint ami ott van, a képembe nevetne. És mégis vállalják: — Mennyivel kap többet a városból az, aki hajnalban indul faluról, késő délután vagy este érkezik vissza? Itt is van presszó, étterem, bisztró, mozi, televízió, futballmeccs, azelőtt a Kisfaludy Színház is bérletes előadásokat tartott. Van egy jó hírű énekkarunk ... Még egyszer kérdezem: mennyivel jobb a szórakozási lehetősége a városon élőnek? — Elszakadnak a gyökerek, amelyek az embereket a természethez kötik. Sokan már most kérdezik: Minek a mezőgazdasági szakiskola? Minek? Az apja mellett most már nem tanulja meg a gyerek ezt a szakmát, csak az iskola taníthatja meg rá... — ötvenkilenc óta, a vasárnapokat is beleértve, csak akkor voltam szabad, ha megbetegedtem. Ezt vállalni, ezt elvégezni csak a gazdálkodás szenvedélyéből lehet. Ezért is nem tudok mást mondani: a korlátolt szabad idő és a bizonytalan jövedelemalakulás miatt húzódnak a város felé a fiatalop.