Kisalföld, 1967. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-16 / 219. szám

Ősz a kereskedelemben Mostanában mind kevésbé lehet a kereskedelemben csúcs­forgalomról beszélni. A nö­vekvő vásárlókedv, az immár rendszeressé vált kedvezmé­nyes kiárusítások, leértékelé­sek, vásárok és megyénkben nem utolsósorban a nagy ide­genforgalom mindig vonzza a vásárlókat. Mégis az év ne­gyedik negyedéve igényli a ke­reskedelmi dolgozóktól a leg­nagyobb munkát. Ez az igazi csúcsforgalmi időszak. Sokévi tapasztalat bizonyítja, hogy az évi forgalom legnagyobb ré­sze ekkor bonyolódik le. Elég csak az őszi beszerzésekre, a karácsonyi vásárokra gondol­ni. Minden évszak, de a negye­dik negyedév kiváltképpen nagy feladatokat ró az iparon kívül a kis- és nagykereske­delmi vállalatokra. Be kell szerezni az árut, gondoskodni kell az eljuttatásról a boltok­ba. Fel kell mérni a várható igényeket. Nagy feladat ez. Mégis, az ipar felkészülése, az áru elosztása, az, hogy a vá­sárló elégedetten távozik-e a boltból vagy sem, a boltokban realizálódik. Sokszor volt már szó erről. S hogy mindinkább és mind gyakrabban szó esik róla, azt napjainkban a gazdaságirányí­tás új rendszerére való felké­szülés diktálja a kereskedelmi dolgozóknak is. Gyakran­­ kissé talán túl gyakran is esik szó mostaná­ban a bolti dolgozók hibáiról: udvariatlanok, közömbösek, nem kereskednek, nem segítik a vevőt a vásárlásban. Anél­kül, hogy munkájuk hibáinak elkendőzése lenne a cél, az tény, hogy egyoldalú ez a meg­állapítás. Alig hallani a ke­reskedelmi dolgozók ezreiről és ezreiről, akik becsületesen, rendesen végzik nehéz, felelős­ségteljes munkájukat — sok­szor, ha tíz kezük volna, az se lenne elég —, és a néhány, valóban rossz munkát végző­ről általánosítunk. A kereske­delmi dolgozók nemegyszer bizonyságot tettek szakmájuk iránti szeretetükről, szaktudá­sukról, szorgalmukról ebben az évben is. A kiárusítások alkal­mával napi forgalmuk öt-, né­ha tízszeresét bonyolították le. Ám éppen a rendeseken, a becsületeseken múlik, hogy megteremtsék azt a légkört, amelyben nincs helye az ud­variatlan, a közömbös, a szak­ma iránt nem érdeklődő ke­reskedelmi dolgozóknak. A gazdaságirányítás új rendszerében a szakma szere­­tete, megbecsülése, a jó keres­kedői szellem anyagiakban is kifejezésre jut. Megváltoznak ugyanis a bérezési formák, jobban függenek majd a for­galom növelésétől, a jobb ke­reskedelmi munkától. Ezenkí­vül a többletérdekeltség, pél­dául a nyereségrészesedés, a jutalom is jobban alkalmaz­kodik a ténylegesen végzett munkához. Az új gazdasági mechaniz­musban tehát nagy jelentőség­gel bír és fokozottan érvénye­sül az anyagi érdekeltség el­ve. Mindinkább előtérbe ke­rül, mindinkább létkérdés lesz a jó munka. A korábbi, egyen­­lősdihez hasonló részesedéssel szemben differenciáltabb lesz az anyagi érdekeltség elvének alkalmazása. Több lesz a tisz­ta jutalékos bérezés, amely döntően függ a forgalomtól. Már most is mutatkozik és az új gazdasági mechanizmus érvénybe lépésétől kezdve mindinkább mutatkozni fog a vállalatok közötti egészséges verseny keretében az árubő­ség, a nagy áruválaszték. Ter­mészetes, hogy a vásárló a leg­több esetben az olyan boltba megy majd, ahol ugyanabból az árucikkből udvariasabban, szakszerűbben szolgálják ki. Még nagyobb szerepet kap te­hát a jövőben a szakmai to­vábbképzés, a kulturált eladói tevékenység. A gazdasági mechanizmus azonban nem csodaszer. A jö­vőben is lesznek olyan cikkek, amelyekből a keresletet nem lehet folyamatosan vagy tel­jes egészében fedezni. Az el­adó dolga lesz, hogy a vásárló­nak ha lehet a keresett cikket pótló más cikket ajánljon. Megváltozik az a helyzet, hogy a boltokban általában azt le­­hetett kapni, amit az ipar ép­­­­pen gyártott. Az új gazdasági­­ mechanizmusban is előfordul­hat ilyen objektív tényező, de a gazdaságirányítás új rend­szere nagyobb lehetőséget ad a boltvezetőnek és a vállala­toknak arra, hogy öntevéke­nyen intézkedhessenek a hi­ánycikkek csökkentésére. Se­gíti ezt a törekvést a vállala­tok közötti egészséges verseny és az a verseny is, amely majd az egyes boltok között az eddi­ginél elevenebben alakul ki. Az egészséges konkurrencia s ez­zel együtt a nagyobb önálló­ság tágabb teret ad a keres­kedelemnek arra, hogy végre élelmesen, ügyesen keresked­­hessék. Új boltok nyílnak, új fcikkek jelennek meg a pia­con. Ennek máris tanúi va­gyunk. Nincs igazuk azok­nak, akik ebben a versenyben valamiféle kapitalista élet-ha­lál versenyt látnak. Erről nincs szó. A verseny szocialista ver­seny lesz és marad, s a kon­kurrencia nem mások kímélet­len letaposása, hanem az ed­diginél frissebb, egészségesebb kereskedői szellem érvényre juttatásának eszköze lesz, mert a versenyfeltételek mindenki számára adottak. Fontos kérdések ezek. Ép­pen ezért nem felesleges oly gyakran hangoztatni, hogy az ipar és a kereskedelem kö­zötti kapcsolat igen figyelem­re méltó tényezője az új gaz­dasági mechanizmus érvénye­sülésének. Ez így van. Meny­nyire így van ebből követke­zően az, hogy a kereskede­lemben dolgozó ember egyéni munkájának, helytállásának is mind nagyobb lesz a jelentő­sége, az értéke az egész nép­gazdaság szempontjából. Min­den, ami az új gazdasági mechanizmusban történik, végeredményben az embert, az ő jobblétét, kényelmét, életszínvonalának emelését szolgálja, s ebben jelentős szerep jut a kereskedelemnek. Nagy a kereskedelmi dol­gozók feladata, felelősségtel­jes, sokrétű, a munkájuk. Le­hetetlen erről anélkül szólni, hogy ne essék szó azokról, akikkel nekik mindenperces kapcsolatuk van, a vevőkről Nekik is hozzá kell segíteniük a saját érdekükben is, hogy a kereskedelmi dolgozók mun­kája jobb lehessen. Ha vala­milyen áru nincs, arról leg­kevésbé az eladó tehet. Ha az áru nem jó, azt nem ő készí­tette. Emellett is igaz: többet és jobbat képesek adni a ke­reskedelem dolgozói. Most már anyagi érdekük is fűződik ehhez, komoly anyagi érde­kük. Ez a negyedév az utolsó fu­tam az új gazdaságirányítás érvénybe lépése előtt. Ké­szüljenek fel a jövő évre a jók még jobb munkával, azok, akikre eddig jogosak voltak a panaszok, a jók példájának követésével. Nemcsak pénzt, erkölcsi megbecsülést is hoz ez nekik és a szakmának. V. Gy. 172032 VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ára: 50 fillér AZ MSZMP GYŐR - SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR, 1967. SZEPTEMBER 16., SZOMBAT________________________* XXIII. ÉVFOLYAM, 219. SZÁM 7— -----------------------­ — Földcsuszamlás Dél-Arábiában . Bemutatkozik: az Országos Z Anyag- és Árhivatal — Hét vége a sportpályákon ______________________________________________________________________/ 4 tartalomból: Z \ — Csehszlovák pártküldöttség Győrött Tegnap délelőtt kétnapos lá­togatásra érkezett Győrbe egy háromtagú csehszlovák kül­döttség. Tagjai: Frantisek Dvorsky, a bratislavai kerületi pártbizottság vezető titkára, Jozef Zrank, a bratislavai vá­rosi pártbizottság vezető titká­ra és Albert Kostyal, a kerü­leti tanács elnöke. A vendégeket az MSZMP Győr-Sopron megyei bizottsá­gának székházában fogadták a megye párt- és állami vezetői: Pataki László, a megyei párt­­bizottság első titkára, Nagy Gyula titkár, Kovács György osztályvezető, Gombos Ferenc, a megyei tanács végrehajtó bi­zottságának elnöke és Geren­dai László, a Megyei Rendőr­­kapitányság vezetője. Pataki László, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára tájékoztatót adott Győr-Sopron megye helyzeté­ről, lakóiról. Mint az ezt kö­vető beszélgetésből kiderült, a szomszédos, baráti ország és megye vezetői jól tájékozottak országunk és megyénk életé­ről. Dvorsky elvtárs régi is­merősként érdeklődött a leg­utóbbi látogatása óta történ­tekről. A vendégek ellátogatnak a győri Pamutszövő- és Műbőr­­gyárba, valamint a Lajta- Hansági Állami Gazdaságba. Vendégek és vendéglátók a pártszékház előtt. A paraszti összefogás új formája Megalakult a kapuvári területi tsz-szövetség A kapuvári községi pártbi­zottság székházának tanács­termében jöttek össze tegnap délelőtt a csornai, a kapuvári és a soproni járás termelőszö­vetkezeteinek küldöttei, hogy a területi tsz-szövetség meg­alakításáról határozzanak. A küldöttgyűlésen részt vett Zámbó József, a megyei párt­­bizottság titkára, országgyűlési képviselő, dr. Tar Imre, a­z A szövetkezeti parasztság örömmel fogadta a IX. párt­­kongresszus határozatát, amely javasolta a közös gazdaságok területi szövetségeinek létre­hozását — kezdte beszámoló­ját Meggyesi Vendel. — A ter­melőszövetkezetek társadalmi együttműködési és képviseleti­­ MSZMP Központi Bizottságá-­­ nak munkatársa, dr. Simka­­ István, az Országos Termelő-­­ szövetkezeti Tanács titkára. A küldöttgyűlést Farkas Mi­hály, a bezi termelőszövetke­zet és a területi előkészítő bizottság elnöke vezette. Az előkészítő bizottság beszámoló­ját Meggyesi Vendel, a pe­­resztegi tsz elnöke, az előké­szítő bizottság tagja ismertet­te, szerveinek létrejötte történel­mileg új dolog, de a lenini szö­vetkezeti elv megvalósításának következetes folytatása. A szö­vetségek jelentősen segíthetik a­­termelőszövetkeztek önálló, vállalatszerű gazdálkodását, demokratikus működését, a paraszti élet társadalmi, gazda­sági és kulturális színvonalá­nak növekedését. A területi szövetség létre­hozásának alapja az a politi­kai, szervezeti és gazdasági fej­lődés, amelyen a szövetkezeti mozgalom az átszervezés be­fejezése, Győr-Sopron megyé­ben 1959 tavasza óta végbe­ment. Indoka, hogy a gazda­ságirányítási rendszer reform­jával párhuzamosan a gazdál­kodás új feltételei jönnek lét­re, amelyeknek felismerésé­ben, kihasználásában segítőre szorulnak a tsz-ek. A szövet­ség megalakítását indokolja a közös gazdaságok növekvő ön­állóságának erősítése is. A ter­melőszövetkezetek olyan ön­kéntesen létrehozott termelési társulások, amelyek szövetke­zeti alapon, nagyüzemi kere­tek között — a közös és a háztáji gazdaságok együttmű­ködésével — önálló vállalati gazdálkodást folytatnak. A szövetkezetek tulajdonában és használatában lévő termelőesz­közök felett a tagság, illetve a választott vezetők rendel­kezhetnek csak. A gazdálkodás és a működés alapvető kérdé­seiben is — a törvények be­tartása mellett — kizárólag a tagságnak és a bizalmát él­vező vezetőknek van joga dön­teni. Képviseleti szervüket is saját maguk, önálló elhatáro­zásból hozzák létre a szövet­kezetek. A területi szövetség a tagszövetkezetek szerve, mun­kájáért ezeknek a gazdaságok­nak tartozik felelősséggel. A szövetkezetek életébe, gazdál­kodásába nem avatkozhat be­le, megbízás alapján látja el feladatait, segítséget, érdekvé­delmet nyújtva. A történelemben először A vitában elhangzott felszólalásokra válaszol Meggyesi Vendel Népgazdasági érdek, tsz-érdek Az előadó hangsúlyozta: a­­ saját képviseleti szerv létreho­zása, a szövetkezetek gazdasá­gi, szervezeti önállóságának jelentős erősítése nem jelenti a szocialista államtól való füg­­getlenítést. A szövetkezetek és területi szövetségeik tevé­kenységének alapvető megha­tározója marad ezután is a népgazdaság szükséglete kí­vánsága. Ez azonban nem el­lenkezik a gazdaságok érde­keivel. A területi sz­övetség legfontosabb feladata lesz, hogy segítsen a lehető leg­job­ban összeegyeztetni a tsz-ek érdekeit a népgazdaság, az egész társadalom érdekeivel. A felvásárlási árak és az anyagi érdekeltséget figyelem­be vevő közgazdasági eszkö­zök alapos ismerete mellett a tsz-ek vezetőinek állandóan tájékozódniuk kell a belső piac és a külkereskedelem i­gé­nyeiről. Ebben a tájékozódás­­ban ott lesz segítőként a kép­viseleti szerv. A szövetség minden bizony­­nyal elősegíti a szövetkezetek gazdálkodásának fejlesztését, az erőforrások hatékonyabb kihasználását, a termelés jöve­delmezőségének fokozását, a növekvő társadalmi szükségle­tek, mind magasabb szinten történő kielégítését. Azzal, hogy támogatja a gazdasági kapcsolatok kiépítését. az ér­tékesítésben, a beszerzésben, a (Folytatás a 3. oldalon)

Next