Kisalföld, 1967. december (12. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-01 / 284. szám
1967. december 1., péntek Ifjúsági pályázat A vártnál lényegesen több pályamunkát nyújtottak be a győri Magyar Vagon- és Gépgyárban a „Kiváló ifjú mérnök” és a „Kiváló ifjú technikus” pályázatra. A dolgozatokat az alapszervi zsűrik már értékelték. Szombaton délelőtt a gyár gazdasági és társadalmi vezetői is megnézik őket. A vállalati zsűri véleménye alapján jelölik ki azokat, akik az országos pályázaton részt vehetnek. • • Ötezeréves írásjelek A szovjet tudósok, miután megvizsgálták a türkméniai Altindepe ősi település kiásása során talált leleteket, feltételezik, hogy a tudomány előtt eddig ismeretlen, eltűnt civilizációra bukkantak. Az egyik kurgánban olyan agyagszobrokat találtak, amelyeknek karján és hátán furcsa jelzések és vonalkák láthatók. A tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy a titokzatos jelek körülbelül ötezeréves ősi írás nyomai. (MTI.) Fényvezérlési traktor A „vezető nélküli” traktorok sorában is különös figyelmet érdemel a Grúz Tudományos Akadémia kutatóinak kezdeményezése. Elvi működése abban különbözik a többitől, hogy fényhatások alapján kormányozza önmagát. Tükör áll kapcsolatban egy villanymotorral, a szántóföldről a tükörre verődő fénysugarak érzékeny felfogó berendezésre vetítődnek, amely a kapott hatások alapján irányítja a kormányművet. Az elektromos szem az egész mezőt figyeli. Érzékeli a felszántott és felszántatlan terület közötti eltérést, s finom impulzusokkal vezeti rá a traktorkereket a barázdára. A bemutató alkalmával kiderült, hogy a bonyolult automatika további tökéletesítésével a legkülönbözőbb szántóföldi műveletekre „oktatni” lehet az erőgépet. (Ks.) Öttevény kilenc éve Már nem kérdezik: mire adjuk a pénzt? Kiálltak akkor az emberek a kapuk elé. Csoportosan beszélgettek, mondogatták, hallotta? Háromszáz forint adót kell fizetnünk évente a községfejlesztésbe. Ennyit kidobni! Mire? Legalább tudnánk, miért fizetjük ezt a rengeteg pénzt! Azok, akik nem osztották véleményüket a kétkedőkkel, összeültek a tanácselnökkel, Dömötör Adolffal. Mert látták a fetőségeket. Ők is beszélgettek. Csoportosan, kettesével, hármasával, a falu népével. Tényekkel kell érvelni. Felmutatni valamit, amiből látják az emberek: nem hiába adjuk a pénzt. Mivel is kezdjék? Akkor, 1959-ben a községnek több mint a fele petróleumlámpával világított. A villanyhálózat másik része korszerűtlen, felújításra váró... Rosszak az utak..., a Kastély és a Dózsa utcában sokszor térdig ér a sár ... Az iskola? Egészségtelen, nedves, sötét, kicsi... Orvoslakás? Volt, de egyben a rendelővel ... ■■Mm* ■■■■■■■■ Mivel kezdjék? Jöttek a tanácstagok, járdát kérünk, orvoslakást, villanyt, iskolát, nem akarunk már tovább a sárba süllyedni. Néha-néha nehéz volt megértetni, hogy egyszerre mindent nem lehet. Folyamatosan, ahogyan a jogos igényekhez mért kevés pénz megengedi. Ez volt 1958—59-ben. És még sok-sok zsúpfedeles ház. Ahová csak a szem ellátott, mindenhol ezt nézhette. A közös erő, az összefogás, a jobb, szebb utáni óhaj segített. •«(mvi :::::::: Ezeket mondja a tanácselnök, Dömötör Adolf, aki együtt kezdte a község népével a jobbért való harcot 1958-tól Sétálgattunk a faluban a tanácstitkárral, Erdélyi Ernőnével. Eltűntek a szalmatetős házak. A cseréptetők legtöbbjén karcsún emelkednek a televízió csillogó antennái. Az egyik ház konyhájából a mosógép dugása, a másik ház szobájából porszívó mozgása „zavarja” az utca csendjét. Jó volt hallgatni... így beszélnek az orvosi rendelőről: egészségügyi kombinát! Orvosi lakás, rendelővel, gyógyszertár gyógyszerészlakással. Az állatorvosnak is itt, a tágas épületben jutott hely. Az apróságok jöttek az iskolából. Nem a régi nedves, egészségtelen épületből, hanem a világos, tiszta, meleg, 1 900 000 forint költséggel épült szép iskolából. A régiben is tanul még egy-két osztály, így oldják meg a tantestületben, hogy a délutáni tanítás megszűnjék. Szabadpolcos könyvtár kapott még itt helyet. Jövőre szeretnék, ha minden házban lenne egy olvasó. Lehetőségek? Vannak. Kétezernyolcszáztizennégy kötet, 514 beiratkozott olvasó. Az évente kölcsönzött könyvek száma 8950. Kétezerötszáz lakosú községben szép ez a szám és biztató. Sokat mentünk, míg visszatértünk a tanácsházára. A cipőmre néztem. Nem sáros, nem poros. Múlt, jelen. S a jövő? A legfontosabb: a kultúrált élet alapvető feltételei megvannak. Kérések, feladatok azonban vannak bőven. A választások előtti gyűléseken közös kérés volt az óvoda. Ez a legközelebbi nagy terv. A másik a járda. Ha így halad az építése, 1970 helyett már 1969-ben befejezik ezt is. Ebben a munkálatban sokat segít Öttevény lakossága. ■■■P■■■■ A távoli terveket sorolni korai még. Jobb az eredményekről beszélgetni. A falu népe jelenleg a fogyasztási és értékesítő szövetkezet ígéretét várja: Abc-áruház és vendéglő. Ráférne ez is a község szorgalmas népére. Azokra, akik már nem állnak ki az utcakapuba csoportosan kérdezgetni, tanakodni: mire adjuk a pénzt? Mire? Tudják. S bíznak azokban, akik gazdálkodnak a pénzükkel becsületesen, hogy aztán közös erővel, egyetértéssel arra fordítsák, amiből az egész községnek haszna, öröme van. — Csala — KISALFÖLD Alapítók és szorgalmas fenntartók Férjhez ment a brigád HÁROM ESZTENDŐVEL ezelőtt már jól összeforrott közösség volt a Richards Finomposztógyár kapuvári telepén a Zrínyi Ilona brigád. A majdnem hat évvel ezelőtt létrehozott kivarróüzem (a kivarrás a gyapjúszövőipar sajátossága, a szálhibák eltüntetését jelenti) alapítói közül toborozták a munkacsoportot. Tagjai mind a nyolcan akkor még lányok voltak, hosszú hajúak, kontyosak. Lassanként elfogytak a lányok, férjhez ment a brigád. Ma már nyolc gyereke van a nagy családdá ért közösségnek. Kiss György-né, a brigádvezető nemcsak a munkában, példamutatásban jár elöl; napjainkban második szülési szabadságát tölti. ÖTEN JÖTTEK LE a kivarróüzem irodájába. Névsorban Cserpes Istvánná az első. Horváth Sándorné, Koller Pálné, Papp Lászlóné (Hány P-vel írja a nevét? — Hárommal!) és Túri Jánosné. — Ugye, haragszanak? Beszélgetni munkaidőben, micsoda pazarlás! Elmaradnak a munkájukkal — próbálom bizonygatni, hogy együttérzek velük. — Sose mentegetőddzék — mondja egyikük. — Mi sohasem maradunk le. Vasárnap sem pihen a tű a kezünkben, ha úgy hozza a szükség... — ... szeptember vége óta még nem volt szabad vasárnapunk — fűzi hozzá Horváthné. Érdekes, hogy hangjából nem a méltatlankodás csendül ki, inkább egy kis büszkeség. Bár nehezen hihető, hogy családanyák lévén nagy örömmel jönnek a hét egyetlen pihenőnapján dolgozni. Nagymosás, takarítás, ünnepi ebéd megfőzése, a gyerekkel való foglalkozás, közös pihenés, séta a családdal. Ez illik, erre lenne inkább szüksége az aszszonykáknak, nem pedig a hetek, hónapok óta egyfolytában tartó munkára. Még akkor sem, ha jól megfizetnek érte. TÜRELMESEN végighallgatják érveimet, aztán Kollerné szól meggyőzően: — Kezdetben sem tudott volna lebeszélni bennünket, nem most, a végén. A múlt vasárnap volt az utolsó ünnepi műszak. Elmúlt, befejeztük, megtettük, mert szép szóval megkértek rá bennünket. Tudja maga is, a szép szó mindennél többet ér. Szüksége volt munkánkra a vállalatnak, ötvenezer négyzetméter szövetet kellett terven felül gyártania. Nemcsak mi jöttünk be pihenőnap nélkül. Kattogtak a szövőgépek Győrben is, pörögtek az orsók a soproni telepen is. Legközelebb majd mi kérünk valamit a vállalattól. Jóbeszédű asszonyok — nyugtázom magamban, és „ráadásul” igazuk van. — Mennyi a fizetésük? — Átlagban ezernégyszáz. Vállaltuk, hogy a 6,25-ös órabér helyett hat forint negyvenet érünk el — felel Turiné. — Nőknek, Kapuváron, nem megvetendő kereset — toldja meg Papp Lászlóné. — Nagyon megkedvelték a kapuvári lányok, asszonyok a varrodát (mi csak így hívjuk röviden), nem kell Győrbe vagy Sopronba utaznunk. Hatvankettő február 6-án harmincan alapítottuk, most száznegyvenen vagyunk. Többnek is tudna munkát adni itt a Richards, hely lenne csak. Jólesik hallani: alapítottuk. Jogilag nem fedi a valóságot ez a szó, hogy „alapítottuk”. (Hiszen a Richards Finomposztógyár hozta létre a kivarrót, bizony, nem kis anyagi befektetéssel. Eddig sem volt olcsó, ezután még drágább lesz a nyers szövet Kapuvárra vitele, majd Győrbe visszaszállítása.) Mégis igaz, mert megszerették, életük elemévé, tevékenységük részévé vált az ottani lányoknak, asszonyoknak a varroda. KÖZÖS ÉLMÉNYEK, örömök, kirándulások, együttmunkálkodás — mindez jellemalakító tényezők sora. „Mióta brigádban dolgozunk, más körülöttünk a levegő is. Melegebb, mint egykor. Nincsenek titkaink, de vannak együttes örömeink. Járni kezd valamelyikünk gyereke, prémiumot kapott az egyik férj, meggyógyult a nagymama ... Ha kell, elmegyünk maltert, téglát hordani, ha építkezik valamelyikünk. És együtt látogatjuk meg, ha beteg...” (Kulcsár) !» Várbalogáj háza Ma lesz az első rendezvény Művelődési házat építeni — különösen kis falunak — egy kicsit hőstett is. Három—négy évnél hamarabb aligha készül el, és ez a néhány év sok áldozat vállalásával jár a falu vezetőinek és lakóinak egyaránt. Az elkészült művelődési ház átadásának pillanata így nemcsak formálisan ünnepélyes, hanem valójában, tartalom szerint is az. Ezt az ünnepélyességet, meghatottságot érezték a múlt hét végén az alig ezer lelkes Várbalog lakói, amikor Lombos Ferenc, a megyei tanács vb elnöke megnyitotta a házat. Az építkezés hároméves történetéről a községi tanács elnöke számolt be a gondolat megszületéséről, az első kapavágástól kezdve a növekvő falakon át a legutolsó estéig, amikor a várbalogi asszonyok utolsót igazítottak a függönyökön. A művelődési ház nagytermében kétszáz néző fér el, s a nem túl széles, de mély színpad színházi előadásokra is alkalmas. A vendégszereplőket két öltöző várja, a falu ifjait és öregeit pedig egy ízlésesen berendezett klubszoba televízióval. Az építkezés 600 000 forintba került. A tanácstitkár szerint a legtöbbet a Lajta- Hansági Állami Gazdaságnak köszönhetik, amely fuvarral, pénzzel segítette a várbalogi tervek megvalósulását. Hozzájárult a termelőszövetkezet is, a falu lakói kétszázezer forint értékű társadalmi munkát adtak. Kilencen kaptak ezért kitüntetést az avatóünnepségen. A kultúrá két tervéről Riba Lajosné pedagógussal, a művelődési ház igazgatójával beszélgettünk. — Azt kérdezték tőlem, megveszik-e Várbalogon a tízforintos színházjegyeket. Meg , bizony, nem lesz üres a ház. Tárgyalni akarunk a győri Kisfaludy Színházzal is, a Déryné Színházzal is, és szívesen látjuk azt a társulatot, amelyiktől előnyösebb ajánlatot kapunk. Meghívunk néhány irodalmi színpadot, színjátszó csoportot is. — A várbalogi fiatalok milyen amatőr csoportban lép- * nek fel? — Irodalmi színpadunk és tánccsoportunk van. Nehezen boldogulunk egy-egy műsor összeállításával, betanulásával. A fiatalok zöme gyárba jár és közülük sok a váltott műszakos, csak minden második, harmadik héten számíthatunk rá. A határőrség néhány katonája is szívesen töltötte ná■ lünk a szabad idejét, de természetesen a szolgálat nem teszi lehetővé, hogy gyakran szerepeljenek velünk. Azt hiszem, ez a gond más faluban is megvan, nekünk tehát ezekkel a feltételekkel kell jó kulturális életet teremtenünk. — Például a klubban. — Rédai József fiatal vilanyszerelő a nyáron klubvezetői tanfolyamot végzett, most őt bíztuk meg a klub megszervezésével. A progra- mot rövidesen összeállítjuk, s azt is várjuk az új művelődési I I háztól, érdekes rendezvé- i I nyelüktől, hogy elhódítja a kocsma vendégeinek azt a ré-szét, akiket szívesen látnánk a klub falai között. A tsz-akadémia és a nők akadémiájának előadásait eddig az iskolában tartották, most az is átköltözik az új épületbe. A művelődési ház első rendezvényére ma este is kerül sor, az akadémia mai vendége, előadója Tóth László. s a Lajta-Hansági Állami gazda-ág igazgatója lesz. ( te) | Az attadott a víz megbecsülésének „tapintható” szimbóluma. S ezúttal nem a római kori ivóvíz-szolgáltató építmények az érdekesek, hanem a bulgáriai hálózat, amely mezőgazdasági, öntözési célokat szolgál. Márpedig az öntözéses kertészet bolgár módszere régóta fogalom, nálunk is: friss primőr áruk, nagy hozam és gazdaságosság — a szorgalmas s hozzáértő munkán kívül. Nos, az aquadukt már a termelőszövetkezetek összefogásaként szállít vizet nagyüzemi termeléshez. Vasbetonoszlopokon betonteknő, vagy csőrendszer „átkel” utakon, mélyedéseken is, és a helyszínen, a szántóföldeknél már a földön kígyózik a zsilipekkel s hasonló berendezésekkel ellátott betonárok. Mennyibe kerül? Tallán nem is ez a lényeges, hanem a következmény, amelynek egyik bizonyítéka a megyénken átvonuló hatalmas kamionok állandó és hosszú sora, Európa piacaira viszik a kelendő árut. Korkövetelmény az öntözéses gazdálkodás, különösen vízben gazdag vidéken, mint például a Kisalföld. Milliókkal mérhető az öntözéssel kapcsolatos eddigi beruházás, és a további fejlesztés közben különböző tanácskozásokon napirendre kerül a múlt értékelése, a gyakorlati munka mérlege az újabb döntések előtt. A megyei Népi Ellenőrzési Bizottság az előző években már elemezte s az idén is alapos vizsgálatot folytatott a mezőgazdasági öntözőgazdálkodás hatékonyságáról. Az összefoglaló jelentést a minap vitatta meg kibővített ülésén a MNEB. Az alapos elemzéshez szükséges részletességgel jelölték meg a vizsgálat célját. Az öntözőgazdálkodás fejlesztését szolgáló beruházások mértéke, területi elhelyezése, műszaki színvonala mennyiben felel meg a mezőgazdasági termelési céloknak? Milyen a hatékonyság? A gazdaságokon belüli öntözés nagysága, aránya megfelel-e az üzemgazdasági és ökonómiai követelményeknek? Az öntözőtelepek megvalósításánál , gondoskodtak-e a vízrendezésről, a lecsapoló csatornahálózatról, hogy megelőzzék az elmocsarasodást, elszikesedést? Megvalósultak-e a járulékos beruházások? Gondoskodnak-e az elhasználódott öntözőberendezések folyamatos pótlásáról? A gazdaságokban milyen tényezők gátolják a jövedelmező öntözőgazdálkodás kialakítását, illetve folytatását? Az amortizációs alapképzés bevezetésének mi- ilyen a hatása az öntözőgaz-dálkodásra? A MNEB tanácskozásán bemutattak egy grafikont: száz év alatt hogyan alakult, hullámzott az évi napfény- és csapadékmennyiség. A legfrissebbhez hasonló végletek — tavaly 778, az idén legfeljebb 400 milliméternyi a csapadék — rendre ismétlődnek kisebbnagyobb időközzel. Tehát általánosnak mondható ez a hullámzás. (Vajon nem lehetne-e ezt a meggyőző grafikont kicsinyítve sokszorosítani és eljuttatni a mezőgazdasági üzemeknek.?) A csapadékingadozást jelentős kilengések is tarkítják. A megyében kedvezőek a domborzati viszonyok, s a talajnemek tagozódása ugyancsak megfelelő, így csekély kivételtől eltekintve a talajok alkalmasak az öntözéses gazdálkodásra. A területi adottságokon túlmenően az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek már túljutottak a kezdet kezdetén, kialakultak azok a nagyüzemi üzemszervezési, agrotechnikai, munkaszervezési és jövedelmezőségi előfeltételek, amelyek lehetővé teszik a magasabb követelményeket támasztó öntözőgazdálkodás kiépítését. Így, üzemek zömmel szántóföldön öntöznek, lényegesen kisebb a rét- és legelőöntözés az állami gazdaságokban és a termelőszövetkezetekben is egyaránt, és egészen alárendelt a szőlők, gyümölcsösük ellátása mesterséges csapadékkal. Kap vizet: kukorica, silókukorica, étkezési borsó, bab, cukorrépa, takarmányrépa, cikória, dohány, napraforgó, burgonya, lucerna, vöröshere stb. Hogy milyen eredménynyel? A statisztikák tekintélyes hozamnövekedést tanúsítanak, s nemcsak száraz évben, hanem csapadékos esztendőben is a jó időpontban alkalmazott öntözés hatása megmutatkozik a terméseredményekben. Az öntözési üzemág gépállománya mégis csökkent az elmúlt években: a csapadékos években nagy mértékű selejtezés történt A következtetés kézenfekvő, nem gondozták megfelelően a gépi berendezéseket, nyilván ezért került sor az aránylag korai selejtezésre. Indokolt tehát a javaslat, hogy intézményesen kellene gondoskodni az öntözés gépi berendezéseinek megfelelő állagmegóvásáról. Nem rendszeres, folyamatos az öntözőcsatornák karbantartása sem. A főcsatornák nem képesek felvenni az öntözőcsatornák csurgalékvizét, gyomorsodnak, eliszaposodnak. A vízszállító árkok gaztalanításáról sem gondoskodnak mindenütt, sőt előfordul, hogy útrövidítésként betöméssel „biztosítanak” átjárást de árasztás előtt nem tisztítják meg. Itt-ott tapasztalható, hogy karbantartás helyett vitatják a hovatartozást, jóllehet a Vízügyi Igazgatóság tájékoztatása szerint ez már lezárt ügy, legfeljebb magyarázkodó kifogásnak említhetik. Az első évek nehézségei után javult a termelőszövetkezeteknél is a gépek kihasználása. Kettős műszakot ugyan neon, de a nyújtott műszakot általánosan bevezették. A gépek hatékonyabb kihasználását gátolja a viszonylagos munkaerőhiány is. Szakemberképzéssel nincs baj , alkalmazásuknál már inkább. Ugyanis a csapadékos időszakban könnyen lemondanak róluk megfelelő foglalkoztatás helyett, s amikor viszont öntözni kellene, már nincs elegendő szakember. Továbbá az öntözés idényjellege miatt is nehézségekbe ütközik a szakmunkások állandó foglalkoztatása. A megoldás? Semmiképpen sem az, hogy a folyamatos utánpótlás rendre elkallódjék. Több szakma elsajátítása? ! Termelőszövetkezetek közötti társulás külön öntözőbrigádra, amelynek tagjai gondoskodnának a karbantartásról, esetleg javításról is? Az öntözéses gazdálkodás bővülésével erre is kell megoldást találni. Az öntözésre eddig bekapcsolt területen kívül a Kis- Rába mentén a szabályozás befejezésével további százezer hold juthat vízhez. S amelyik gazdaságban már forintban számolják az öntözés hatását, ott igyekeznek megteremteni valamennyi feltételt a magasabb hozamokért a talajerőutánpótlástól a vegyszerezésig. Ott már nemcsak életmentő az öntözés, vagy a biztonságos termelés biztosítéka, hanem hozamnövelő erő. Ehhez segítséget jelent majd az újjászervezendő szaktanácsadás. Emellett kollektív tapasztalatcserére nyújt alkalmat, ha a termelőszövetkezeti szövetségek időközönként öntözési ankétra hívják meg az érdekelteket. Minden lehetőséget meg kell ragadni megyénk öntözési adottságainak minél szakszerűbb kihasználására. S ehhez tevékeny segítséget, hozzájárulást jelent a 3VINEB elemző vizsgálata, amelynek anyagát a tanácskozás vitájával kiegészítve adják át az érdekelt szerveknek. J. F. Hatékonyabb öntözőgazdálkodást!