Kisalföld, 1968. szeptember (13. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-01 / 205. szám

1968. szeptember 1., vasárnap A szakmabeliek mondják: „Közülünk “ Mindenki ismeri a Mo­sonmagyaróvári Mezőgazda­­sági Gépgyárban Stárits Sándort. Jóformán ott az üzemben nőtt fel az azóta már nyugdíjba ment szakik között. Meg az itt-ott fellel­hető öreg gépek, új színt kapott, a réginél jobb és szeleb életet megért falak kö­zött. i A szerszámüzemiek kü­lönösen szeretik Stárits Sán­dort: szakmabelijük, szer­számlakatos. Azok közül való, akikre azt mondják, hogy ezermester. Mert a szerszámlakatosok azok! Jól tud bánni az embe­rekkel. Előléptették, csoport­­vezetővé. Aztán amikor az előkészítő gyárrészleg párt­titkára, Klein István iskolá­ra ment, az örökébe lépett. Légrádi Károly, a vállalat pártbizottságának titkára mondta, hogy sokat nyert Szárits elvtárssal a kommu­nisták közössége, és egyút­tal az egész gyárrészleg. Hétszáznál is többen dol­goznak az előkészítőben. A pártalapszervezet 65 tagot számlál. — Ezért is határozott úgy az alapszervezet és a válla­lati végrehajtó bizottság, hogy az újjáválasztó tag­gyűlések után három részre bontjuk az alapszervezetet — mondja Stárits Sándor. — A mostaninál kisebb létszá­mú alapszervezeteknek óriási előnyük, hogy tagjaik isme­rik egymást, a közvetlen ba­ráti és munkatársi kapcsola­tok révén javulhat a politi­kai munka. Nem mindenki szeret sok ember előtt be­szélni, így majd azok is fel­tárulkoznak egy-egy párt­­csoport-értekezleten, taggyű­lésen, akiket eddig kevés szavának ismertünk. Május óta foglalkoztatja a gyárrészleg kommunistáit az ősszel sorra kerülő vezető­­ség-újjáválasztó taggyűlés előkészítése. Már az új szer­vezeti felosztásnak megfele­lően választották meg a je­lölő bizottságokat. — Mit visz az újjáválasz­tó taggyűlésre a vezetőség? — érdeklődöm a titkártól. — Majd a tagság eldönti: jót-e vagy rosszat — kezdi. — Első teendőnk az volt, hogy elővettük a két évvel ezelőtti vezetőség-újjává­­lasztó taggyűlés jegyzőköny­vét, határozatait. A tagság elvi továbbképzését jelölte meg akkor a közösség a leg­fontosabb célként. Nem a legszebb vonás az önelégült­ség, viszont jóleső érzés megállapítani: érdemes volt munkálkodnunk, olykor vi­tatkoznunk és érvelnünk, helyes és egészséges a tag­ság tájékozódása. — Szívesen hallanék egy példát — szólok közbe. — Nos, legutóbb a cseh­szlovákiai eseményekkel kapcsolatban nagyon egyér­telmű, egybehangzó volt tagságunk álláspontja. Kivé­tel nélkül helyesnek tartot­ta a kormány és a Központi Bizottság döntését, az ág­­csemnyői és a pozsonyi egyezményben foglaltak megtartását. — Mosonmagyaróváron és a környéken majdnem min­den családnak van rokona vagy barátja Szlovákiában. A helyzet alapos ismerete is segítette a valóság felisme­rését, azt, hogy Csehszlová­kiában ellenforradalom ké­szül. Vállalatunk négyezer dolgozója küldött azokban a napokban meggyőződéstől fűzött táviratot az MSZMP Központi Bizottságának. — Nemegyszer a viharos vezetőségi ülést hasonló han­gulatú taggyűlés követte az új gazdasági mechanizmust megelőző időkben — foly­tatja Stárits elvtárs. — Sokan felvetették: nem túl­zás-e a vezetők fizetésének, jutalmának megállapítása, ha jól megy a bolt? Sokal­­lották a vezetők és a beosz­tottak fizetése közötti kü­lönbséget. Elcsitultak aztán a kétkedők, amikor megma­gyaráztuk nekik: mekkora felelősséggel jár négyezer ember kenyerének, munká­jának biztosítása, hogy nem­csak az ómechanizmusban kellett foggal-körömmel har­colni­­ a ritkán beszerezhető anyagokért, hanem egy ide­ig az újban is úgy lesz... Belemelegszik a magyará­zatba. Csak az újabb kérdés után váltja gondolatait: — Segítik-e a gazdasági és szakvezetők az alapszervezet tevékenységét? — Kilenc termelési egy­ség tartozik a mostani, nagy alapszervezethez. Vezetőinek négyötöde párttag. Ritkán fordul elő, hogy bármelyi­kük is hiányozna a taggyű­lésről. És beosztottaik sem maradnak távol. Egyszer fordult elő, hogy valamelyik munkás sürgős túlórára hi­vatkozva nem jött el kö­zénk — beszéli a titkár. — Megértően fogadják a gaz­dasági vezetők a bírálatot. Kifogásoltuk például, hogy kevés figyelmet fordítanak a brigádok segítésére, patro­­nálására. Rövid idő alatt változtattak a helyzeten. Rengeteg segítséget nyújta­nak nekünk kommunisták­nak, amikor elsőként velünk közlik az üzemek előtt álló termelési feladatokat, vagy a befejezett munka büszke­ségre okot adó, anyagiak­ban, erkölcsi elismerésben kikristályosodó eredményeit. Helyes, ha minderről elő­ször a párttagok értesülnek, és elejét veszik az esetleges félremagyarázásoknak. Kü­lönösen nagyra értékeli tag­ságunk, vezetőségünk az idő­ben történő hiteles tájékoz­tatást. Alapfeltétele ez a jó politizálásnak. Hosszan idézhetném még Stárits elvtárs szavait. A pillanatképhez alighanem, ennyi is elegendő: egy erős alapszervezet vezetői példá­san készülnek számot adni két év munkájáról. Tizenöt új taggal gyarapodott az elő­készítő kommunistáinak családja. jórészt fiatalokkal. A gyárrészleg háromnegyed része szocialista brigádokban dolgozik. Két szocialista üzemrészt és egy szocialista osztályt is számon tartanak közöttük. Ha csak ezt az eredményt tekintenénk a két év alatt elértekből, akkor is így vé­lekedhetnénk: jól dolgoztak az előkészítő párt tagjai. (Kulcsár) KISALFÖLD Beiratkozás a füzetekkel A nyári szünidő utolsó napja volt a tegnapi. Holnap már mindenütt évnyitókat tartanak, aztán megkezdődik a munka, a tanulás. Szép számmal akad vevő ezen a napon is Győrött a Köztársaság téri papír- és­ íróskerboltban. Diákok, ki­csinyek és nagyok jönnek a boltba. Kosarat fognak, az­tán „felfedező” útra indul­nak a pultok között. Vonal­zót, ecsetet, ceruzát — eset­leg mást keresnek. Amit ép­pen elfelejtettek. Van, aki most veszi meg füzeteit. Elfogódott, kedves pillanatok, találkozás a kék füzetekkel. A diákok boldo­gan kezükbe veszik a csoma­got, és talán meg is számol­ják, mi, mennyi van benne Mennyivel több, mint ta-­ valy... — Még most is szép a for-­­ galom — mondja az üzlet­vezető, Bihari Lászlóné. Me­leg tekintettel figyeli az író­szerek sokaságán csodálko­zó, fénylő szemű kisdiáko­kat. — Pénteken kellett volna jönniük, a csúcsforgalom­ban! Hatvanezer forint ér­tékű volt a forgalmunk, négyszerese az átlagosnak! Mennyi izguló kis vásárló? Az utolsó nap már csen­des aránylag. Hiszen a fü­zetekkel még otthon is fog­lalkozni kell. Szép kék pa­pírba kell csomagolni. Rövi­­ desen aztán lassan megtelnek a ma még üres füzetlapok .. — ju — ­ Megpihen a vándor Elszállnak az évek, minden szilaj erő megtörik, fehéred­ni kezd a haj, nyugodtabb lassúbb a járás. Az ember csodálkozva nézi a változá­sokat, és hirtelen rádöbben hogy itt az ideje elköszönni a munkatársaktól, a munká­tól, várja az otthon melege, a csendes pihenés. Richter Ferenc cipész nyugdíjba megy. Negyvenhét éven át, majdnem egy em­beröltőn keresztül fogva tar­totta a szakma, amelyet már gyerekkorában is szeretett. Most elköszön. Bácsalmásról indult el if­jú segédként, hogy az akko­ri szokás szerint bejárja az országot, távoli városokat, falvakat lásson, és gyűjtse a tudást. Kiskunhalas, Szolnok, Pest híres cipészeinél leste el a szakma fortélyait. Haragos­­zöld hegyoldalak, kopár me­zők, harsogó búzatáblák kí­sérték vándorlásait. Vállán batyujával, szívében az em­berek gondjaival érkezett Győrbe. Dolgozott, és mun­káján keresztül megismer­ték, megszerették az embe­rek. Megnősült. Otthont, munkát adott neki a város. Egyedül javította műhelyé­ben a cipőket. Nyugtalansá­ga űzte közösségbe, társakat keresett, akikkel megoszt­hatná baját, örömét, így lé­pett be a szövetkezetbe. Meg­becsülték szorgalmát, tudá­sát. Gyorsan elszaladt a ti­zenhét év. — Itt a Győri Cipész Szö­vetkezetben nyugodt volt az életem, mindig biztos a hol­napi kenyér. És ha gondja­im voltak, testvériesen meg­osztoztam rajtuk a többiek­kel. Soha egy percre sem bántam meg, hogy ezt a szakmát választottam. Cipő mindig kell az embereknek. Ma már van is elég. Eltűn­tek az utcákról a mezítlábas gyerekek. Talán valamit én is segítettem benne. Üzenem a fiataloknak, üljenek nyu­godtan háromlábú suszter­székre. Nem fognak csalód­ni a szakmában. Egészséges, pirospozsgás arca még fiatalos, de hófe­hér haja árulkodik elszállt éveiről. Látom munkatársai arcán, ahogy a kaptafa fölé hajol­nak, hiányolják majd. Meg­szokták tréfálkozó kedvét, segítését. — Nem megyek el végleg. Hiányozna a műhely, a mun­ka. Kell a társak közelsége, és a pénz is nyugdíjkiegészí­­tőként. Sok időm lesz majd. Balatonalmádiban van egy kis telkünk, lejárogatok oda, hogy jobban teljék az idő. Király Imre Mosonmagyaróvár Nemzetközi tudományos értekezlet A Magyar Agrártudomá­nyi Egyesület, az Állatorvo­sok Társasága és a Magyar Mikrobiológiai Társaság, mint a MOTESZ tagja, nem­zetközi értekezletet tart szeptember 2—5. között Mo­sonmagyaróváron, az Agrár­­tudományi Főiskola fennál­lásának 150. évfordulója al­kalmából. A tudományos ta­nácskozás kerekasztal-kon­­ferenciával kezdődik, számos belföldi és külföldi résztve­vővel: orvosok, állatorvosok és mezőgazdászok a meghí­vottak. Szeptember 4-én a vendégek Pannonhalmára, majd Tihanyba látogatnak el. 3 Tanácsülésen vitatta meg pénteken Győrött az ifjúság védelmével kapcsolatos ten­nivalókat Győr Város Taná­csa. Ezenkívül felülvizsgál­ták a tanácsrendeleteket, és a tanácstagok, a meghívot­tak tájékoztatást kaptak a fejlesztési alap idei, első fél­évi felhasználásáról. Az ifjúság védelmével kap­csolatban a tanácsülés meg­állapította, hogy a város ipa­ri jellege megnehezíti a gyer­mekek­­ szülői ellenőrzését. Abban a családban, ahol az apa is, az anya is dolgozik (különösen ha három mű­szakban), a kiskorúak kellő ellenőrzését, szabad idejük jó és hasznos eltöltését csak nehezen tudják megoldani. A rendezett, kiegyensúlyozott életet élő családoknál is na­gyon gondos, összehangolt életritmust kell kialakítani ahhoz, hogy a gyermekek ne­velésével járó feladataiknak eleget tudjanak tenni. Győrött a 9 802 általános iskolás korú tanuló közül kö­rülbelül 100 gyermeket tar­tanak nyilván az iskolák, akik a többiekhez képest hát­rányos helyzetben vannak, vagy erkölcsileg veszélyezte­tő környezetben élnek. A hátrányos és veszélyeztető környezetet legtöbb esetben megfelelő keresettel rendel­kező, de iszákos, léha élet­módot folytató szülők ala­kítják ki. A szülők által elhanyagolt kiskorúakkal évek óta foko­zott figyelemmel foglalkoz­nak az iskolák: korrepetál­ják őket, előnyben részesül­nek, ha napközi otthonba ké­rik felvételüket, gyakrabban látogatják meg a hátrányos helyzetben lévő gyermekek családját. A látogatásokat az osztályfőnökkel, az iskola if­júságvédelmi megbízottjával és a szülői munkaközösség tagjával közösen bonyolítják le. Néhány iskola felvette a kapcsolatot a gyermeküket elhanyagoló szülők munka­helyével. A kezdeményezés csak ideig-óráig járt ered­ménnyel, mert az üzemek­ben csupán néhány esetben beszélgettek el a goromba, iszákos szülőkkel. Az ilyen nevelésnek vajmi kevés ered­ménye van. A napirendi pont feletti vitát részleteiben nehéz len­ne ismertetni, mindenesetre a vitában felszólalók nagy lelkiismeretességgel, a gyer­mekek iránti szeretetből és felelősséggel beszéltek a ne­héz helyzetben élő gyerme­kek sorsáról, az ifjúság vé­delméről. A vitában felszólalók kö­zül Czigány Jenő a szülők és a pedagógusok között ki­alakítandó kölcsönös biza­lomról szólt. Legyen közvet­len kapcsolat az iskola és a szülői ház között, a szülők a pedagógusokban ne csak a fegyelmező, a rosszat bünte­tő embert lássák, hanem lás­sák a nevelőt, a jóakarót, a szülő helyettesét. Bács József javasolta, hogy a tanács végrehajtó bizottsá­ga és a pénzügyi szervek vizsgálják meg: van-e lehe­tőség még több bentlakásos napközi otthon létrehozásá­ra, s ha van, hozzá kell fogni a felépítésükhöz. Monori Já­nos tanácstaggal együtt java­solta, hogy újra hozzák létre az ifjúságvédelmi csoporto­kat, amelyek rendszeresen el­lenőrzik majd a városban a fiatalok szórakozását, visel­kedését. Lombos Ferenc, a megyei tanács vb elnöke is szót kért a vitában. Megjegyezte, hogy jó törvényeink vannak, ame­lyek az ifjúság védelmét szolgálják. Alkalmazásukra ezután még nagyobb gondot kell fordítani. De a törvények nem pótolják a szülőt, nem pótolják a pedagógust sem. Ki kell zökkenteni a szülő­ket a közönyből, ne engedjék meg, hogy fiúk, lányuk éj­félkor még az utcákon csa­tangoljon. Módos Dezsőné, a városi tanács vb elnökhelyet­tese a fiatalokat védő köz­szellem kialakításáról be­szélt. Fontosnak tartja a szü­lői munkaközösségek és az iskolák még közvetlenebb kapcsolatának kialakítását. Kovács József pedagógus szintén a közvélemény for­málásáról szólt, és hiányolta a szülői ellenőrző tevékeny­séget. A tanácsülés határozati ja­vaslatokban foglalta össze az ifjúság védelmével kapcsola­tos teendőket. Ellenőrizzük, védjük a fiatalokat Győr Véres Tanácsának ülése Negyvennégy fan roh­ant, ezer pedagógus Az idén megyénkben 986 pedagógus jelentkezett a szakosított ideológiai tanfo­lyamokra. Legnagyobb ér­deklődés a „Korunk fő gaz­dasági és politikai kérdései” és „A marxista etika és marxista esztétika alapjai” című tanfolyamokat előzte meg, és sokan kérték felvé­telüket a matematika, fizi­ka, kémia, biológia tanításá­nak világnézeti kérdéseivel foglalkozó előadássorozatra is. Ezeket a sorozatokat a Pedagógus Továbbképzési Központ szervezi. Munkájá­nak célja az önképzés szor­galmazása. A munkaközös­ségi foglalkozások előtt ki­küldik feldolgozásra a kö­telező és javasolt irodalmi anyagot. A negyvennégy tanfolyam vitafórumain sor kerül a gyakorlati tapaszta­latok megbeszélésére is. Ebben az évben először indul vezetőképző tanfo­lyam, ahol olyan vezetésel­mélet és gyakorlati ismere­tek feldolgozása, elsajátítá­sa történik, amelyek az irá­nyítás korszerűsítésének elengedhetetlen feltételei. Új és fontos feladat a hon­védelmi ismeret tanítása, a jubileumi évfordulók méltó megünneplése és a nevelői munka hatékonyabbá tétele. Ezekre is előkészít a tanfo­lyam. A taní­tóképző és a TIT együttműködésével ismét megindul a Dr. Kovács Pál Szabóegyetem pedagógiai ta­gozata. Idén is meghirdetik a pe­dagógiai pályázatot, a díja­kat 1969-ben a pedagógus­napon adják ki. A témakö­rök a három történelmi év­fordulóval vannak kapcso­latban. A Gépalkatrész Ellátó Vállalat felkészült az őszi mezőgazdasági munkára A Mezőgazdasági Gépal­katrész Ellátó Vállalat vi­déki telepein és a központi raktárakban felkészültek az őszi mezőgazdasági munkák gépparkjának „kiszolgálásá­ra”, a vállalat az előzetes igények ismeretében elegen­dő felszerelést, alkatrészt és kiszolgáló berendezést tarta­lékolt, úgyhogy az ellátásnál nem várhatók komolyabb zavarok. Különösen nagy az érdek­lődés a nyári szárazságtól kiszikkadt földben elkopott ekevas- és kormánylemez­­cseregarnitúrák iránt. Az igény 50—80 százalékkal meghaladja a tavalyit, en­nek ellenére a nap mint nap érkező megrendeléseket hiánytalanul ki tudják elé­gíteni. Egyedül a régebbi tí­pusú PE—336-os ekénél szá­mítanak kisebb alkatrész­­hiányra. A vállalat különben hozzávetőleg 30 féle szántó­eszközhöz biztosított csere­alkatrészt. A kukorica betakarításán országszerte 550 ZMÁJ tí­pusú jugoszláv kombájn dol­gozik. A vállalat a nyár fo­lyamán többször is érintke­zésbe lépett a gyártó céggel és kereskedelmi megbízottai­­val, ennek ellenére a kom­­bájnalkatrész-ellátás jelen­leg sem megnyugtató. Nincs fennakadás a vetőgépalkat­részek terén és ha szükség van, a szerelők gyorsan hoz­zájuthatnak a traktorok al­katrészeihez is. (MTI

Next