Kisalföld, 1969. március (14. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-01 / 50. szám

s A nap eseményeiről Nyugat-berlini nyilatkozat Nixon Rimában és Párizsban A NEMZETKÖZI közvéle­mény az elmúlt napokban feszült érdeklődéssel figyelte a Nyugat-Berlin körül ala­kuló fejleményeket. Nem volt vitás, hogy a nyugat-berlini szenátus az NDK javaslatára csak formailag mondja ki a választást, a döntés Bonn­ban történik. Úgy látszik — hacsak az utolsó pillanatban nem jön közbe valami várat­lan fordulat —, hogy a Rajna partján ismét, mint már any­­agiszor, a hidegháborús szel­lem győzedelmeskedett a jó­­zanság felett. Miután ugyanis Diehl államtitkár, a bonni kormány szóvivője kijelen­tette: „Minden amellett szól, hogy a nyugatnémet elnök­­választásokat március 5-én mégis Nyugat-Berlinben tart­ják meg”, kijelentését Schütz nyugat-berlini kormányzó polgármester szinte szó sze­rint megismételte egy sajtó­­konferencián. Az NDK vezető lapja, a Neues Deutschland kommen­tárban állapítja meg: ismét megkerülték Bonnban és Nyugat-Berlinben a probléma magvát, azt az alapvető tényt, hogy Nyugat-Berlin nem tartozik a Német Szö­vetségi Köztársasághoz. NIXON nyugat-európai körútja most már nemcsak diplomáciai értelemben, nem­csak a kulisszák mögött, ha­nem a szó közvetlen értel­mében is mind viharosabbá válik. Miközben a római Quirinale-palotában folytak az amerikai—olasz tárgyalá­sok, tüntetések egész soroza­ta kavarta fel az „örök vá­ros’’ megszokott rendjét. Az egyetemen súlyos közelharcot vívtak a baloldali és jobb­oldali diákok, számos helyen tekintélyes tömegek tüntet­tek a NATO és Amerika egész politikája ellen. A tün­tetések során több száz elő­állítás és sebesülés történt, sőt egy fiatal egyetemista, a 24 éves Domenico Congedo az egyetemi verekedés során életét vesztette. Amikor az amerikai elnök távozott a Quirinale-palotá­­ból, és megkoszorúzta az Is­meretlen Katona sírját, egy barna esőkabátot viselő fia­talember életét kockáztatva az autók és motoros testőrök menetébe vetette magát, állí­tólag azért, hogy — mint ké­sőbb vallotta — írásos petí­ciót adjon át az Egyesült Ál­lamok elnökének. A férfit némi dulakodás után őrizetbe vették. EZ AZ INCIDENS nyilván­valóan gyerekjátéknak bizo­nyul ahhoz a problémához képest, amelyek De Gaulle elnök párizsi rezidenciáján, a tárgyalóasztalnál várják Nixont. Az amerikai elnök az érkezésekor az Orly re­pülőtéren „az Egyesült Álla­mok legrégibb barátjának és szövetségesének” nevezte ugyan Franciaországot, és De Gaulle is szólt „két országot összekötő két évszázados ba­rátságról” , de a szépen for­mált mondatok nem téveszt­hettek meg senkit. Johnson elnöksége alatt a két ország jó viszonyának csak romjai maradtak meg, és senkinek sem lehetett illúziója afelől: az Atlanti-óceánon átívelő híd újjáépítése — ha egyál­talán megkeződik — még esztendőket vehet igénybe. (KS.) | Naményi Géza | A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány, a Minisztertanács Tájékoztatá­si Hivatala, a kormány tit­kársága, az MSZMP Ország­házi Bizottsága és a Magyar Újságírók Országos Szövetsé­ge mély megrendüléssel köz­li, hogy Naményi Géza elv­társ, a Minisztertanács Tájé­koztatási Hivatalának veze­tője február 28-án, élete 53. évébben, hosszú szenvedés után elhunyt. Temetése már­cius 4-én, kedden, 13 órakor lesz a Farkasréti temetőben, a fővárosi tanács által ado­mányozott díszsírhelyen. Na­ményi Géza elvtársat a Mi­nisztertanács saját halottjá­nak tekinti. (MTI) Táviratok a világból SAIGON Hatalmas pergőtűzzel és rakétatámadásokkal folyta­tódott pénteken a DNFF har­coló alakulatainak immáron hatodik napja tartó támadá­sa, közben felszabadították a pacifikációs program kere­tében létesített számos, úgy­nevezett stratégiai falu la­kosságát. A nép mindenütt odaadóan támogatta a DNFF hadműveleteit. MOSZKVA Nyikolaj Podgornir, a Szov­jetunió Legfelső Tanácsa El­nökségének elnöke pénteken a Kremlben fogadta Stefan Jedrychowstoi lengyel kül­ügyminisztert és beszélgetést folytatott vele. KOTOR A , jugoszláviai Rotorban egy hatalmas hóembert építet­tek az iskolások, a hóember összeomlott, egy hétéves fiút maga alá temetett és megölt. (MTI) Újkori kalandozások Párizs megér egy misét — Jugoszlávia legnagyobb szi­gete, Krk, egy egésznapos ki­rándulást. Motoros halász­bárkákon pöfögünk Kraljevi­­ca kikötőjéből úticélunk, Nji­­vice felé. Csoportunk tagjai­nak többsége első alkalom­mal szállt tengerre, az utazás így még érdekesebb. Lassan mögöttünk marad a világító­­torony, és a bakari öböl be­járata. Párában úszva Rijeka (Fiume) körvonalai látsza­nak, szomszédságában ezüs­tösen csillognak a szikrázó napsütésben a kőolaj finomító tartályai. A motorosok ráérősen sze­lik a sima tükrű tengert. Krk sirályai felreppennek a parti kövekről, vijjogva ka­varognak a kis hajók körül, ügyesen felcsippentik a víz­ből a kenyérdarabokat, kifli­­töredékeket. Most a tiszta, át­tetsző tengerre figyelünk, a 8—10 méternyi mélységben is jól kivehető tengeriuborka­­t­ermést szemrevételezzük. El­haladunk az omisaji öböl mellett — délután itt für­­dünk majd —, és ismét a bokros-köves Krk-sziget sze­szélyes partvonala az egyet­len látnivaló. Hirtelen rémület tölti el az asszonyokat, mert valaki el­kiáltja magát: — Ott, a nyílt tenger irá­nyában cápa úszik! Láttam a vízből kibukkanó hatalmas testet. Cápa a Fiumei öbölbe leg­alább olyan ritkán merész­kedik, mint amilyen ritka a fehér holló. Motorosbárkánk bennszülött vezetője is csen­desen mosolyog a bajusza alatt, s hogy eloszlassa a ké­telyeket, a távolba mutat. Vagy 2—3 kilométerre tőlünk fekete házak villannak elő a kékítő-kék tengerből. Pajkos delfinek, őket vélte a ta­pasztalatlanság cápának. Amíg a delfinekre figyel­tünk, a motor csendesen do­hogva vitt közelebb célunk­hoz, melynek közvetlen köze­lében újabb meglepetés vár. Először nem értettük, miért távolodunk el vagy 300 mé­terre a parttól, hiszen eddig szinte karnyújtásnyira hajóz­tunk attól. Többen nem hit­tek a szemüknek, amikor tisztes távolban , mezítele­nül fürdő embereket pillan­tottunk meg. Krk-sziget, a parton drótkerítéssel és őrök­kel védett nudista strandja előtt haladtunk. Néhányan „életveszélyes fenyegetéseket” engedtek meg maguknak, az IBUSZ-vezetőt kárhoztatták, miért nem hívta fel a figyel­met erre is a programban... Következő napunk kissé zsúfoltnak ígérkezik. A dél­előttöt Rijekában töltjük. Itt lehetőség nyílik szűkre sza­bott valuta keretünktől meg­válni. Ha a fürdőhelyek a sok idegen miatt nemzetkö­ziek, Rijeka — Jugoszlávia egész tengeri forgalmának fele itt bonyolódik, jelentős a kikötő tranzit forgalma is Csehszlovákia, Ausztria és hazánk vonatkozásában — méginkább soknyelvű. Ebben természetesen nemcsak a nagy számban ideérkező ha­jók legénységei a „ludasak”. A történelem is gyakorta pró­bára tette ezt a több mint száztízezer lakosú várost. Rijeka birtoklásáért hol a rómaiak, hol a Habsburgok, hol mások törték magukat. A gyakran változó gazda el­lenére ragaszkodók is tudtak lenni Rijeka polgárai. Bi­zonyság erre, hogy Miksa császár 1515-ben a civitas fidenissima, a leghűségesebb város címet adományozta a városnak. Legújabb történel­me során, 1919. szeptember 12-én olasz szabadcsapatok szállták meg, s kikiáltották „Fiume Szabadállamot”. Az így nyert „önállóságot” nem sokáig élvezte Rijeka. 1924 májusában az olasz fa­siszta állam bekebelezte a ki­kötővárost. Több mint két évtized múlva került Jugosz­lávia birtokába: az 1947-es párizsi békeszerződés alap­ján megkapják Olaszország­tól az isztriai félszigetet, Ri­­jekát, Zadart (Zara) és a Pe­lagraz-szigeteket. Szabó Zsigmond (Folytatjuk.) Egymást érik a hajók a rijekai kikötőben, és a távolabb levő dokkokban is, ahol a hosszú útról érkező óceánjárókat „kozmetikázzák”, felülvizsgálják a hajótestet, kijavítják a hí­b­ók­ot KISALFÖLD Magyar-szovjet kulturális egyezmény Határozat a népi ülnökök újraválasztásáról Ülést tartott az Elnöki Tanács A Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tar­tott. Megerősítette a Magyar Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége között kötött kulturális és tudományos együttműködési egyezményt. Törvényerejű rendeletével a Felsőfokú Híradás- és Mű­szeripari Technikum, vala­mint a Felsőfokú Villamos­­gépipari Technikum egyesí­tésével létrehozta a műve­lődésügyi miniszter felügye­lete alatt álló Kandó Kál­mán Villamosipari Műszaki Főiskolát. Elhatározta megyei (fővá­rosi) bírósági és járási bírósági (városi, városi kerületi bíró­sági) népi ülnökök 1969. má­jus 16. és június 30. közötti választását. Megtárgyalta és elfogadta az igazságügyminiszter je­lentését a kegyelmi ügyek intézésének 1968. évi tapasz­talatairól. Végül a szarvasi járáshoz tartozó örménykút község területén Kardos néven új község szervezését határozta el. ★ Tizenkét esztendővel ez­előtt írta alá a Magyar Nép­köztársaság és a Szovjetunió kormánya az első kulturá­lis és tudományos együttmű­ködési egyezményt. Ennek alapján sokrétű, gazdag kul­turális csere fejlődött ki or­szágaink között. 1966 júniu­sában került sor a magyar— szovjet kulturális és tudo­mányos együttműködés táv­lati tervének kidolgozására. 1967 májusában megalakult a magyar—szovjet kormány­közi kulturális együttműkö­dési bizottság, amely újabb lehetőségeket tárt fel kapcso­lataink bővítésére. Az 1968. novemberében aláírt új egyezmény alapvető vonása, hogy a kulturális és tudomá­nyos cserék mellett a közös munkára — együttes kutatá­sokra, alkotásokra — helye­zi a hangsúlyt. Ennek megfelelően mind­két fél széleskörűen fejleszti a kooperációt és a szakosí­tást, támogatja közös kutató­intézetek és tudományos la­boratóriumok felállítását, ku­tató-, tervező- és szerkesztő­­kollektívák létrehozását, a közös és kölcsönös publikáci­ós tevékenységet. A szakem­berek megkülönböztetett fi­gyelmet fordítanak a társa­dalomtudományok eredmé­nyeinek az ideológiai harc­ban való közös felhasználá­sára. Külön fejezet foglalkozik a kölcsönös szakemberképzés­sel, az oktatási együttműkö­déssel. Ennek keretében a két fél elősegíti a felsőokta­tási intézmények és az egyes tanszékek közötti közvetlen kapcsolatok kibővítését, az oktató-nevelő és kutató tevé­kenység öszehangolását. Tá­mogatják oktatók, nyelv- és irodalomtanárok, lektorok közreműködését és munka­­vállalását egymás országá­ban. Az eddiginél szélesebb keretek között teszik lehető­vé egyetemi hallgatók és as­piránsok képzését egymás egyetemein és főiskoláin, to­vábbá részvételüket terme­lési gyakorlatokon, nyelvtan­­folyamokon, és szoros együtt­működést valósítanak meg a tudományos minősítés terüle­tén. A szerződő felek elősegítik a közös művészeti és közmű­velődési alkotó tevékenység valamennyi hasznos formá­ját, művek közös kiadását, közös szerzői kollektívák lét­rehozását, a gyártási és szol­gáltatási kooperációt, közös művészeti fesztiválok, továb­bá találkozók szervezését, amelyeken időszerű elméleti, művészeti problémákat vitat­nak meg. Különös gondot fordítanak műfordítók képzésére és to­vábbképzésére. Arra szintén lehetőség nyílik, hogy a kul­turális és tudományos élet képviselői saját kezdeménye­zésükre is tanulmányutat te­hessenek a másik országban, közvetlenül alakítsanak ki személyes kapcsolatokat. Rögzíti az egyezmény a kul­turális külkereskedelem fel­adatait is. Az egyezmény nagy jelen­tőséget tulajdonít a szocia­lista országok közötti többol­dalú kulturális és tudomá­nyos együttműködés további tökéletesítésének. Az 1956-ban megválasztott bírósági népi ülnökök meg­bízatása lejár. A népi ülnö­köket, üzemek, vállalatok, ál­lami gazdaságok, termelőszö­vetkezetek, társadalmi szer­vek és intézmények dolgozói, valamint a lakóközösségek jelölik, és az illetékes taná­csok választják meg. * A Kandó Kálmán Villa­mosipari Műszaki Főiskola gyenge és erősáramú karokra tagozódik, híradásipari, mű­szeripari, alkatrészgyártó, villamosgép- és készülék­­gyártó és automatika szakon képez üzemmérnököket. A főiskola nappali tagozatán a képzési idő három év. A Kandó Kálmán Villa­mosipari Műszaki Főiskolára való jelentkezés és felvétel rendje azonos a műszaki fel­sőoktatási intézmények je­lentkezési és felvételi rend­jével. (MTI) . ­ szovjet kormány jegyzéke az ROK kormányhoz arányúvá és egyre tűrhetetle­nebbé válik a Német Szövet­ségi Köztársaság hatóságai­nak arra irányuló tevékeny­sége, hogy bevonják Nyugat- Ber­lint revamsista háborús készülődéseikbe.” A városban széltében-hosz­­szában törvényellenesen fia­talokat toboroznak a nyugat­német hadseregbe. A bonni hadügyminisztérium­nak, a Bundeswehr parancsnoksá­gának és a nyugatnémet rendőrhatóságoknak megren­delései alapján számos nyu­gat-berlini vállalatnál meg­szervezték a stratégiai ren­deltetésű hadi- és egyéb ter­mékek gyártását. E katonai rendeltetésű áru­kat azután titokban a Német Szövetségi Köztársaságba jut­tatják a Német Demokra­tikus Köztársaság területén át vezető útvonalakon, amit csak az említett útvonalak­kal való kirívó visszaélésnek lehet tekinteni. Tekintettel nemzetközi kö­telezettségeire és felelősségé­re, azzal kapcsolatban, hogy ne engedje meg a militarista és revansista erők újabb ag­ressziójának veszélyét, továb­bá a Szovjetunió és az NDK 1964. június 12-én kelt ba­rátsági, kölcsönös segélynyúj­tási és együttműködési szer­ződésből kiindulva, a szovjet kormány felkéri a Német Demokratikus Köztársaság kormányát, hogy az NDK és Nyugat-Berlin közötti útvo­nalak fölött gyakorolt ellen­őrző funkcióinak megfelelő­en, vegye fontolóra olyan intézkedések foganatosítását, amelynek célja meghiúsítani a Német Szövetségi Köztár­saság és Nyugat-Berlin ható­ságainak és polgárainak a szocialista államok biztonsá­gát és az európai béke érde­keit sértő törvénytelen mili­tarista tevékenységét. (MTI.) Berlin (TASZSZ) P. A. Abraszimov berlini szovjet nagykövet pénteken felkereste Otto Wintert, a Német Demokratikus Köztár­saság külügyminiszterét és átnyújtotta neki a szovjet kormány jegyzékét: „A szovjet kormány szá­mos bizonyítékkal rendelke­zik arra, hogy egyre nagyobb 1969. március 1., szom­bat Munkatudományi bizottság alakult — Az ergonómia a mun­kapszichológia, munkaszo­ciológia és munkafiziológia együttes jelentése, röviden m­unkatudomány — mondta Andrási Béla, a Magyar Va­gon- és Gépgyár pszichológu­sa, a most alakult ergonó­miai munkabizottság elnöke. Az új szerv az MTESZ ipargazdasági bizottságának tagjaiból alakult, egyelőre hármas céllal kezdi munká­ját. A győri munkatudomá­nyi bizottságnak elő kell ké­szítenie azt a nemzetközi er­gonómiai konferenciát, ame­lyet az idén rendeznek Győr­ben. Felmérik a Győr-Sopron megyei közgazdászok és mű­szakiak munkakörét és kö­rülményeit és jelentést készí­tenek róla. A harmadik fel­adata a csoportnak, hogy a megye nagy vállalatainál, gyárakban ismeretterjesztő előadásokat tartsanak a mun­katudomány alkalmazhatósá­gáról, hasznáról.

Next