Kisalföld, 1969. június (14. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-01 / 124. szám
2 KISALFÖLD Magyar —osztrák záróközlemény Fock Jenőnek, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnökének ausztriai látogatásáról Fock Jenő, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke, dr. Josef Klaus szövetségi kancellár meghívására 1969. május 27- től 31-ig hivatalos látogatást tett Ausztriában. Útjára elkísérte dr. Tímár Mátyás miniszterelnökhelyettes, Pója Frigyes, a külügyminiszter első helyettese, dr. Baczoni Jenő, a külkereskedelmi miniszter első helyettese, dr. Szekér Gyula, a nehézipari miniszter első helyettese, dr. Rosta Endre a Kulturális Kapcsolatok Intézetének ügyvezető elnöke, Kurján Sándor nagykövet, a külügyminisztérium csoportfőnöke. Fock Jenő miniszterelnököt fogadta Franz Jonas szövetségi elnök, látogatást tett dr. Josef Klaus szövetségi kancellárnál, dr. Hermann Wilhelm alkancellárnál és dr. Kurt Waldheim külügyminiszternél. A magyar Minisztertanács elnöke látogatása során kulturális intézményeket, lakó- és ipartelepeket tekintett meg. Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke és dr. Josef Klaus szövetségi kancellár tárgyalt a kétoldalú kapcsolatokról és az országaikat érintő nemzetközi kérdésekről. A magyar kormány képviselői és az illetékes osztrák szakminiszterek külön megbeszéléseiken elsősorban a kétoldalú kapcsolatok továbbfejlesztésével foglalkoztak. A kormányfők megelégedéssel állapították meg, hogy a dr. Josef Klaus szövetségi kancellár 1967. évi magyarországi látogatása óta eltelt időszakban minden területen továbbfejlődtek országaik kétoldalú kapcsolatai. Mindkét fél egyetértett azzal, hogy az elmúlt években kedvezően fejlődtek a gazdasági kapcsolatok. A két ország árucsereforgalma 1950— 1960 között megháromszorozódott és 1960-tól 1968-ig csaknem megkétszereződött. Egyetértés alakult ki abban is, hogy reális lehetőségek vannak a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok továbbfejlesztésére mind az árucsere eddigi, hagyományos formájában, mind a két ország vállalatainak együttműködésében. Az elért eredményeket figyelembe véve a tárgyaló felek mindenekelőtt kívánatosnak tartják a kooperációt —, többek között — az alumíniumiparban, a vegyiparban, a járműiparban, továbbá az együttműködést az energiatermelés (villamosenergia, kőolaj- és földgáz) területén. A kereskedelmi vegyesbizottság 1969. őszére előirányzott megbeszéléseinek feladata lesz, hogy — a most lezajlott tárgyalásoknak megfelelően —, megvizsgálja a gazdasági kapcsolatok továbbfejlesztését. A látogatás során dr. Tímár Mátyás miniszterelnökhelyettes és dr. Theodor Pifil-Percevic közoktatásügyi miniszter egyezményt írt alá a műszaki-tudományos együttműködésről. A felek megelégedéssel állapították meg, hogy a magyar—osztrák határügyi vegyesbizottságok hasznosan tevékenykednek. A magyar fél tájékoztatást adott azokról az intézkedésekről, amelyeket a tartós nyugalom érdekében a közös határon eddig végrehajtott. Az osztrák fél ezt a közlést megelégedéssel vette tudomásul és kifejezte azt a meggyőződését, hogy ezeknek az intézkedéseknek a befejezése továbbra is pozitív hatással lesz a határterületén. A látogatás alkalmat nyújtott a nemzetközi kérdések megtárgyalására. Ennek során különös figyelmet szenteltek az európai biztonság kérdésének. Ezzel kapcsolatban mindkét fél kifejtette álláspontját, a március 17-i budapesti felhívásnak megfelelő, európai biztonsági konferencia tervéről. Azonosan ítélték meg a konferencia jelentőségét, egyetértettek abban, hogy azt alaposan elő kell készíteni. Hangsúlyozták, hogy a különböző társadalmi rendszerű európai államok együttműködésének erősítése minden területen alkalmas arra, hogy fejlessze az európai biztonság kérdésének megoldásához szükséges, kölcsönös bizalom légkörét. Mindkét fél hangsúlyozta az Egyesült Nemzetek Szervezetének szerepét a világbéke fenntartásában és a vitás nemzetközi kérdések meg-oldásában. Megelégedéssel nyilatkoztak a két ország együttműködéséről az Európai Gazdasági Bizottságban, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségben, az UNIDO- ban és a Duna-bizottságban. Célszerűnek tartják, hogy a nemzetközi szervezetekben ez az együttműködés tovább mélyüljön és erősödjék. A kormányfők egyetértettek abban, hogy az atomsorompó-szerződés jelentősen hozzájárul az általános és teljes leszerelés megvalósításához és a világbéke biztosításához. A felek nagy figyelemmel kísérik a genfi leszerelési bizottság tárgyalásait, és bíznak abban, hogy a leszerelést további hatékony intézkedések segítik elő. A délkelet-ázsiai helyzettel kapcsolatban a felek kifejezték azt a reményüket, hogy a jelenleg Párizsban folyó tárgyalások a vietnami kérdés mielőbbi megoldásához vezetnek az 1954-es genfi megállapodás alapján, amely szerint a vietnami népnek lehetővé kell tenni, hogy maga dönthessen jövőjéről. A közel-keleti helyzet kérdésében a felek aggodalmuknak adtak kifejezést. Remélik, hogy a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i határozata alapján a konfliktust sikerül úgy megoldani, hogy megvalósuljon a térség valódi békéje. A baráti légkörben folytatott tárgyalásokon a felek végül hangsúlyozták a két ország felelős államférfiai személyes találkozóinak jelentőségét, a kétoldalú kapcsolatok minden területen lehetséges továbbfejlesztése, a béke és a nemzetközi megértés fenntartása érdekében. Ugyancsak hasznosnak tartják, hogy a két ország kormányának tagjai és vezető tisztviselői a jövőben is folytassák a véleménycserét a feleket kölcsönösen érdeklő valamennyi kérdésről. Fock Jenő miniszterelnökosonczi Pálnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének a nevében hivatalos magyarországi látogatásra hívta meg Franz Jonas köztársasági elnököt, aki a meghívást köszönettel elfogadta. Az időpontban diplomáciai úton állapodnak meg. (MTI) 1969. június 1., vasárnap Komócsin Zoltán nyilatkozata a nemzetközi tanácskozás előkészítő bizottságának befejező ülésszakáról Moszkva A kommunista és munkáspártok június 5-én Moszkvában kezdődő nemzetközi tanácskozásnak előkészítő bizottsága pénteken, a szovjet fővárosban befejezte munkáját. Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az előkészítő bizottság munkájában résztvevő magyar küldöttség vezetője válaszolt Heves Józsefnek, az MTI és Nemes Jánosnak, a Népszabadság moszkvai tudósítójának kérdéseire: az alábbiakban közöljük Komócsin Zoltán nyilatkozatát. Kérdés: hogyan értékeli Komócsin elvtárs a kommunista és munkáspártok tanácskozását előkészítő 15 hónapos időszakot és az előkészítő bizottság most befejeződött moszkvai ülésszakának eredményeit? Válasz: ismeretes, hogy a kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozásának előkészítése a múlt év februárjában, a Budapesten megtartott konzultatív találkozóval kezdődött meg. A tanácskozás előkészítő bizottsága 1968. novemberéig Budapesten több ülést tartott. A nemzetközi tanácskozás elé terjesztendő fő dokumentumtervezetet egy munkacsoport készítette elő, amely Budapesten működött. Ez év márciusában, pártunk javaslatára, a testvérpártok egyhangú akaratának és elhatározásának megfelelően, Moszkvában folytatódott az előkészítő munka. Ez fejeződött be az előkészítő bizottság mostani, május 23—30. közötti ülésszakán. Az előkészítő bizottság munkájában részt vett testvérpártok képviselői nagy feladatot oldottak meg. Többször is, részletekbe menően megvitatták a fő dokumentum-tervezetet, és a testvérpártok központi bizottságainak állásfoglalásai után most alapul elfogadták és a nemzetközi tanácskozás elé terjesztik azt. Az előkészítő bizottság alapul elfogadta és a nemzetközi tanácskozás elé terjeszt még három fontos dokumentum-tervezetet: a vietnami nép harcával való szolidaritás nyilatkozatát; a világ népeihez intézendő békefelhívást; valamint a Lenincentenárium megünneplésére felszólító állásfoglalásnak tervezetét. A testvérpártok túlnyomó többségével együtt mi is azt valljuk, hogy a fő dokumentum-tervezet teljes mértékben megfelel a múlt év februárjában, a budapesti találkozón a nemzetközi tanácskozásra közösen elfogadott napirendnek: „Az imperializmus elleni harc feladatai a jelenlegi szakaszban és a kommunista és munkáspártok, valamint az összes antiimperialista erők akcióegysége”. Kérdése szerint az előkészítő munka fő eredménye abban összegezhető, hogy elkészültek a fő okmánytervezetek? Válasz: mi a magunk részéről az egész előkészítő munkafolyamat nagy jelentőségét abban látjuk, hogy fokozatosan, lépésről lépésre előrehaladva egyre erősebb lett az egységre való törekvés a kommunista és munkáspártok között. Ennek során kifejezésre jutott a testvérpártok egységes akarata az antiimperialista harc egyéb erőivel való szorosabb együttműködésre. A tévedés veszélye nélkül még azt is állíthatjuk, hogy a tizenöthónapos előkészítő munkának, egyébként minden mást megelőző, — legnagyobb eredménye, amiért érdemes volt időt áldozni és erőfeszítéseket tenni az, hogy ma a nemzetközi munkásmozgalom egysége erősebb, a közös összefogás kilátásai összehasonlíthatatlanul jobbak, mint az elmúlt év elején voltak, amikor Budapesten munkához kezdtünk. Kérdés: Komócsin elvtárs az egész 15 hónapos időszakban részt vett az előkészületekben és közelről figyelemmel kísérhette a munka alakulását. Miben látja ennek a tevékenységnek legjellegzetesebb sajátosságait és legfontosabb tanulságait a nemzetközi kommunista mozgalom fejlődése szempontjából? Válasz: Az előkészítő bizottság valamennyi ülésén a részvevő küldöttségek nyílt, elvi, elvtársi vitát folytattak. Ezt természetesnek tartjuk. A mai világhelyzet és a nemzetközi kommunista mozgalom állapota indokolttá teszi a vitákat. Egy dologban azonban nincsen vita a testvérpártok között. Valamennyien egyetértenek abban — s ezt a meggyőződésüket a küldöttségek nyomatékosan kifejezésre is juttatták —, hogy az egész előkészítő munkát az elvtársi nyíltság, a demokratizmus és a kollektivitás szelleme hatotta át. A dokumentum-tervezetben alapvetően tükröződik az annak kidolgozásában részt vett testvérpártok politikája. Valamennyi küldöttség arra törekedett, hogy a dokumentumban minél jobban kifejezésre jusson saját pártjának az álláspontja. Ezt természetesnek tartjuk. Ugyanakkor azt is látni kell, és el kell fogadni, hogy e törekvéseknek határai vannak. Mint minden testvérpárt, mi is tudnánk olyan további javaslatokat tenni, amelyek a dokumentumot még közelebb hoznák elképzeléseinkhez. Tény azonban, hogy a többoldalú párttalálkozókon a közösen elfogadott dokumentumoknak csakis abban az esetben van lehetőségük és értelmük, ha — amennyibe az csak lehetséges — kölcsönösen tudomásul veszi valamennyi részvevő igényeit. Kérdés: Tudjuk, nem akar jóslásokba bocsátkozni Komócsin elvtárs, mégis, talán mondhatna pár szót, mit vár a június 5-én kezdődő nemzetközi tanácskozástól? Válasz: Azt túlzás nélkül megállapíthatjuk, hogy a kommunista és munkáspártok június 5-én Moszkvában kezdődő tanácskozása — hála a testvérpártok kollektív erőfeszítéseinek — jól megalapozott. A vita alapjául szolgáló fő dokumentum-tervezet és a többi előterjesztés is nagy lehetőséget biztosít arra, hogy a testvérpártok küldöttségeinek vezetői nyílt, elvi eszmecsere keretében kifejtsék álláspontjaikat a mai világhelyzet fő kérdéseiről, valamint a nemzetközi kommunista mozgalomban és az összes antiimperialista erők egységének kikovácsolásáért folytatott harcban előttünk álló feladatokról. A kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozása a nemzetközi kommunista mozgalom egységéért folytatott küzdelem és erőfeszítések igen fontos állomása lesz. Biztosak vagyunk abban, hogy a június 5-én kezdődő megbeszélések új távlatokat nyitnak meg előttünk és a jövőben elérhető új sikerek forrásává válnak. Megragadom az alkalmat annak hangsúlyozására: a magyar küldöttség ugyanúgy, mint az összes testvérpártok küldöttsége, a legnagyobb elismeréssel és köszönettel emlékezik meg arról, hogy az SZKP Központi Bizottsága kitűnő feltételeket biztosított és hatalmas munkát végzett az előkészítő bizottság ülésének sikere érdekében. (MTI.) Egy hét a világban Eseményekben gazdag volt a hét, s a felsoroltakon kívül okkal lehetne még tárgyalni fontos problémákat, mindenekelőtt a hétről hétre fő és állandó válságnak számító vietnami háborút, amelyben, sajnos, a helyzet változatlan, s csupán az érdemelt különös figyelmet, hogy „házi válság” kerekedik Washington és saigoni bábja nézetkülönbségeiből. (Persze a farok csak azért kísérelheti meg csóválni a kutyát, mert befolyásos amerikai körök állnak Saigon és a háború folytatása mögött.) A főbb események sorában mostanában mind gyakrabban szerepelnek kontinensünk ügyei: a két világrendszer határán egyre követelőbben, egyre sürgetőbben jelentkezik az európai biztonság problémája. Pártplénum Prágában Aligha vitatható, hogy a csehszlovákiai antiszocialista erők sok kárt okozott tevékenysége következményeinek felszámolása és a velük kapcsolatos nyugati remények végleges lehűlése közvetve — és alapvetően — érinti az európai biztonság kérdését. A csehszlovákiai szocialista konszolidáció fontos állomása volt a héten a CSKP Központi Bizottságának plénuma, amelyen a párt első titkára, Gustáv Husak tartott beszámolót, megjelölte a fő feladatokat és elemezte valamennyi ellentmondásában a kialakult helyzetet. Husak alapvetőnek minősítette a párt marxista-leninista egységének helyreállítását, mert csak ekként növelhető a CSKP cselekvőképessége, ami az ország feltornyosult gazdasági problémái megoldásának záloga. Urnák előtt a franciák Az sem kétséges, hogy kontinensünk politikai légkörét, s a kelet-nyugati kapcsolatokat is befolyásolja, ki lesz az Elysée-palota új lakója. Ez a kérdés aligha dől el az elnökválasztás első fordulójában. Ekképpen az utóbbi két év alatt tizenkettedszer kell urnához járulniuk az emiatt egyre jobban zúgolódó franciáknak. Nem új dolog, hogy Pompidou és Poher a nagytőke két variánsa. Ennek megfelelően programjuk is sokban hasonló. A Humanité „Pom—Poher” szóvicce teljesen jogos. Ami Pompidout illeti, kétségtelen, hogy máris végrehajtotta azokat a változásokat De Gaulle vonalán, amelyekre a gaulleisták és a mögöttük álló tőkés körök szemszögéből elkerülhetetlenek és szükségesek voltak. Poher viszont az atlantisták törzskörének „bosszúját” képviseli, így mégiscsak tetemes a különbség Pompidou újsütetű atlantizmusa és Poheré között. Pompidou a gualleizmus revideált politikáját jelenti. Poher a korábbiak teljes elvetését. A megosztott baloldalnak sok szavazata vész el — éppen a megosztottság folytán. Pedig ha Duclos lehetne a második helyezett az első forduló után, számottevő szavazatmennyiség adhatna figyelmeztetést már a startnál az új elnöknek. A NATO és a Közel-Kelet A francia helyzet alakulása élénk izgalmat kelt nyugati körökben. E tekintetben a legharsányabban persze a nyugatnémetek — főleg az „erős ember”, Strauss — viselkednek. Éppen emiatt sem minősíthető csupán rutintalálkozónak a NATO-hadügyminiszterek heti brüsszeli konferenciája, amelynek a fegyverkezési program szerepelt napirendjén, és mind több szó esett — és várhatóan esik még — a nyugateurópaiak atomfegyverkezéséről. S ha Wilson elutasította is a napokban Strauss Londonban felvetett „nukleáris elképzeléseit”, nem szabad elfeledkezni arról, hogy nemcsak Párizsban változik a helyzet, de Wilson sarkában is ott vannak a konzervatívok. A NATO-értekezlet ráütötte a pecsétet a földközi-tengeri közös flotta tervére. Ez is jelzi számunkra a közelkeleti válság igazi közelségét, ahol a tűzpárbaj szinte állandósult az arab és az izraeli erők között. Hír érkezett viszont arról, hogy a New York-i négyhatalmi konferenciát elnapolják. Valójában eddig nem derült ki, hogy az általános elvek leszögezésén kívül ért-e el eredményt a négyhatalmi értekezlet. Fordulat Szudánban A közel-keleti térség fontos eseménye a szudáni politikai fordulat. Bizonyítja ugyanis az imperialista erőfeszítések eredménytelenségét az arab világ haladó folyamatainak megállítására, éppen a közel-keleti tarthatatlan helyzetben. Igaz, Szudánban 1964. októberében már végbement némileg hasonló változás, amelyet aztán a reakció kitérített irányából. Nem szabad tehát elhamarkodottan megítélni a szudáni baloldal lehetőségeit, hiszen most olyan erőkkel szövetkezve lett részese a hatalomnak, amely erők eddig egyensúlyozni próbáltak a jobboldal és a baloldal között. Mindenesetre a hét második felére olyan hírek érkeztek, hogy az új kormányzat okulni látszik a korábbi tanulságból és keményen leszámol a reakció képviselőivel. Avar János Ünnepi könyvhét (Folytatás az 1. oldalról.) valásza nevelésben, mint amilyent Kodály Zoltán indított el a magyar zenei nevelésben. Végül szólt az öntevékeny művészeti mozgalom megváltozott feladatairól, azokról a torzulásokról, amelyeket az új gazdasági mechanizmus elveinek merev és formális alkalmazása okoz a művészeti és kulturális életben. — Ismeri a győri színház és a megyei könyvtár építése körüli vitákat és az évről évre tolódó határidőket, s mint az országgyűlés kulturális bizottságának tagja, támogatásáról biztosította a győrieket. Hozzátette azonban, hogy a siker érdekében a helyi vezetőknek is mindent meg kell tenniük. Este hat órakor a városi tanács dísztermében nyitották meg a könyvhetet. Pernesz Gyula, a megyei könyvtár igazgatójának köszöntője után Darvas József mondott ünnepi beszédet. Ezúttal nem a kultúrpolitikus, hanem az író beszélt hitvallásáról, munkájáról, terveiről. De legszemélyesebb vallomásában is a közéleti ember szólalt meg. Perédy László Darvas Író és kor című tanulmányából, Szende Bessy a Részeg eső című regényből olvasott fel részletet. A Kisfaludy Színház művészein kívül a Kiváló együttes címmel kitüntetett Ifjúsági Irodalmi Színpad működött közre. Vallomások címmel mai magyar költők verseiből adott műsort