Kisalföld, 1970. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-01 / 1. szám

2 Az esztendő fordulóján írta: Darvasi István Az esztendő utolsó napja és az új év első napja árta­­lapán semmit sem zár le és semmit sem kezd el, nacsak nem magát a naptári vagy a kuitvegvetesi evet. Mégis el­várják a pontikusoktól és a sajtótól is, hogy az év végén merleget vonjanak és bepil­lantsanak a jövőbe,­­a nemzetközi események­ről gyakran kap a közvéle­­mény áttekintő és elemző ké­pet év közben is, mi akadá­­lya lenne tehát, hogy ilyen kép az esztendő végén is ké­szüljön? A mögöttünk lévő tizenkét hónap amúgy is elég gazdag volt eseményekben, köztük olyanokban is, ame­lyek valóban lehetővé tesz­nek óvatos előrelátást. A diplomácia és a publi­cisztika — nem véletlenül — a tárgyalások évének keresz­telte el az 1969-es esztendőt. Ha arra gondolunk, hogy bár redménytelenül, de folynak Párizsban a vietnami hadvi­selő felek közötti tárgyalá­sok, ha a kommunista és munkáspártok moszkvai ta­nácskozásainak eredményei­re, a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom erősödő és növekvő egységére gondo­lunk, e név máris megilleti a búcsúzó esztendőt. Még inkább ráillik ez a név 1969-re, ha emlékezetünkbe idézzük a Varsói Szerződés tagállamainak az európai biz­tonsági konferencia összehí­vását kezdeményező buda­pesti felhívását, ugyanezen országok külügyminiszterei­nek az év őszén Prágában megismételt indítványát, az ezek nyomán felpezsdült po­litikai életet, a megkezdő­dött és azóta is tartó két- és sokoldalú politikai, diplomá­ciai és társadalmi megbeszé­léseket. Számítsuk hozzá mindehhez a stratégiai fegy­verrendszerek korlátozása tárgyában Helsinkiben meg­indult szovjet—amerikai elő­készítő tárgyalásokat, az „érintkezés nélkül eltelt hosz­­szú évek után végre újból megkezdődött szovjet—kínai megbeszéléseket! Teljes mér­tékben igazolódik, hogy 1969. valóban a tárgyalások éve volt. És még ez sem minden! A Német Szövetségi Köz­társaságban választások vol­tak és — bár még nem tud­hatjuk, mit hoz a jövő — annyi máris tény, hogy kez­detinek nevezhető pozitív külpolitikai gesztuson ta­pasztalhatók az új kormány részéről. Hallható volt né­hány megnyilatkozás arról is, hogy nem mindenben a korábbi kormányokhoz ha­sonlóan kívánja alakítani kapcsolatait a szocialista or­szágokkal. Csak futólag szólunk ezek után a nyugati világ, az At­lanti Szövetség és a Közös Piac államainak egymás kö­zötti tárgyalásairól, amelyek nem utolsó sorban azért fon­tosak, mert napirendjü­k köz­vetlenül vagy közvetve a szo­cialista országok politikájá­nak a burzsoá világra gyako­rolt hatását és saját, békét akaró közvéleményük nyo­mását tükrözte.­­ Sikertelenségük miatt csak utolsó sorban, de meg kell említenünk a közel-keleti konfliktus rendezéséről, pon­tosabban az izraeli agresszió következményeinek felszámo­lásáról folyó nagyhatalmi tárgyalásokat is. Mindebből természetesen az következik, hogy 1970 valószínűleg szintén a tárgya­lások éve lesz. Annál is in­kább, mert az európai bizton­sági konferencia egyelőre még nem jött létre, és bár a szocialista országok javasla­tot tettek az időpontra, sem­­ ebben, sem a konferencia összehívásában nincs még egyetértés valamennyi érde­kelt fél között. Elégedetten állapíthatjuk meg, hogy a vitás nemzetkö­zi kérdések tárgyalások útján való megoldásának gondola­ta, a szocialista országok bé­kés­ egymás mellett élési po­litikájának ez a fontos elve már bejárta a világ­­nagy ré­szét és ma már sehol sem talál süket fülekre, ponto­sabban sehol sem tudnak vele eredményesen szembe­szegülni. Nagy változás ez azokhoz az időkhöz képest, amikor a hidegháború jeges szelei fúj­­dogáltak világunkban és a különböző társadalmi rend­szerű országok közötti érint­kezés jószerével kimerült a diplomáciai kapcsolatok­­ puszta fenntartásában. Alig­ha vitathatja bárki, hogy ezt a változást a szocialista vi­lágrendszer létrejötte, meg­erősödése, a klasszikus érte­lemben vett gyarmati rend­szer széthullása, a nemzetközi erőviszonyoknak a béke, a haladás, a nemzeti független­ség erői javára történt törté­nelmi jelentőségű átbillené­se és az imperializmus vál­ságának mindezek következ­tében történt további elmé­lyülése idézte elő. A szaporodó tárgyalások láttán nem könnyelműség azt mondani, hogy a zöld asztal egyre nagyobb, fontosabb szerepet játszik a világrend­­szerek küzdelmében, bár saj­nos egyelőre — úgy látszik elég sokáig — a fegyverekről sem lehet lemondani. A tárgyalóasztalnál nem folyik vér, de a küzdelem ott sem könnyű. Az imperialis­ta ellenfél nem kockáztatja a pusztulással fenyegető világ­háborút, ám a tárgyalóasz­talnál szeretné elérni azt, amit fegyverrel már nem tud. Ezért nincs helye sem­miféle kritikátlan optimiz­musnak. A túlzott optimiz­mus azért is indokolatlan, mert a nemzetközi élet nagy kérdései még mindig meg­oldatlanok.­­ Néhány kez­deti lépéstől eltekintve még nem született átfogó leszere­lési megállapodás, megoldat­lan az európai biztonság. Az Egyesült Államok új elnöke szegre akasztotta választási programját és a közvélemény megtévesztését szolgáló lépé­sekkel próbálja elterelni a fi­gyelmet arról, hogy folytatni akarja a vietnami háborút. Háborúnak nevezhető állapot uralkodik a Közel-Keleten is. A tárgyalások, a tárgyalási hajlandóság tehát nem egye­bek, mint kezd­eti lehetősé­gek, amelyek az eddiginél kedvezőbb harci feltételeket teremtenek a nemzetközi po­litika nagy és égető kérdései­nek megoldásához. Nem indokolt­­azonban a pesszimizmus sem. Másfél­két évtizedre visszatekintve jól látható a nagy változás, a nemzetközi helyzet kedvező fejlődése. Ezt a tendenciát már nem lehet megváltoztat­ni, mert a történelem kere­két lehet ugyan lassítani, meg lehet állítani egy-egy pillanatra, de visszafordítani nem lehet. Úgy illik, hogy az eszten­dő végén szóljunk hazánk külpolitikájáról is. A párt és a kormány politikájával egyetértő, azt támogató min­den magyar dolgozó ember jóleső érzéssel gondolhat ar­ra, hogy a Magyar Népköz­­társaság nemzetközi tekinté­lye arányaiban messze meg­haladja hazánk területének nagyságát, lakosságának szá­mát. Ez külpolitikánk követ­kezetes elviségének, a prole­tár internacionalizmushoz, a Szovjetunióhoz, a szocialista országok egységéhez való hű­ségünknek köszönhető. Ez te­szi lehetővé, hogy segítsük a nemzetközi helyzet kedvező vonásainak erősödését és eredményesen munkálkod­junk mindenütt, ahol a béke, a haladás, a nemzeti függet­lenség szolgálatáról van szó. DETROIT A Chrysler után a General Motors autógyár is bejelen­tette, hogy korlátozza január­ban az autótermelést. A leg­nagyobb amerikai autógyártó cég kedden közölte, hogy 12 összeszerelő üzemében két­szer lesz termelés-leállítás, amely 64 600 munkást érint és bizonytalan időre elbocsá­tanak 3800 időszaki munkást. BRAZZAVILLE Brazzaville-Kongó szerdán a Kongói­­ Népi Köztársaság nevet vette fel. Az új nem­zeti lobogó vörös színű, kö­zepén sarló és kalapács van, valamint két zöld pálma és a bal felső sarokban egy sár­ga csillag. Az ország nem­zeti himnusza az internacio­­nálé lesz. KOPPENHÁGA A dán rendőrség letartóz­tatott egy csinos fiatalasz­­szonyt, aki karácsony előes­téjén egy óriásméretű nap­szemüveg mögé rejtőzve és egy játékpisztollyal felfegy­verkezve kirabolt egy kop­penhágai bankot. A fiatal­­asszony elmondotta, hogy egyedül él hároméves kislá­nyával és pénzre volt szük­sége karácsony előtt. BUENOS AIRES Szokatlan tüntetést tartot­tak Rosario argentínai város háziasszonyai az állandó drágaság elleni tiltakozásul. Az asszonyok üres bevásár­lószatyrokkal vonultak vé­gig a város utcáin és ezzel fejezték ki elégedetlenségü­ket a közszükségleti cikkek áremelkedésével. A tüntetést az argentin általános mun­­kásszövetség és az argentin nőszövetség szervezte. A HAIFA Nyugati hírügynökségek jelentik, hogy az öt ágyúna­szád szombaton délután be­futott Haifa izraeli kikötőbe. TOKIÓ Japánban a választójogi törvény megsértése miatt 518 személyt tartóztattak le. Mint a japán kormány ked­di ülésén a nemzetbiztonsági bizn++R.gfy el­nöke a letartóztatottak közül 323 személyt azzal vádolnak, hogy megvesztegette a vá­lasztókat a december 27-én lezajlott parlamenti válasz­tások során, a többiek zsa­rolták a választókat és meg­sértették a választási kam­pányra vonatkozó rendelke­zést, valamint más törvény­be ütköző cselekményeket követtek el. SANTIAGO Chilében 29,3 százalékkal emelkedtek az árak 1969 fo­lyamán — közölte az Ultima Hora című újság az ország gazdaságügyi minisztériumá­nak adataira hivatkozva. 1968-ban ez a növekedés 27,9 százalék volt. SEATTLE Megkapta a működési en­gedélyt a világ legnagyobb utasszállító gépe a Boeing— 747, amely valószínűleg ja­nuárban indul első hivatalos útjára, fedélzetén 362 utas­sal. TELEX KISALFÖLD Újévi í­­zlet az szov­et néphez Az SZKP Központi Bizott­sága, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége és a minisztertanács az újév al­kalmából üdvözletet intézett a szovjet néphez. Az SZKP Központi Bizott­sága, a Legfelső Tanács El­nöksége és a Szovjet Minisz­tertanács­ ugyancsak szívé­lyes hangú újévi üdvözlettel fordult a szocialista orszá­gok népeihez, a tőkés orszá­gok kommunista-­ és mun­káspártjaihoz, munkásosztá­lyához, dolgozó parasztjai­hoz és haladó értelmiségé­hez, a gyarmati igától sza­badult népekhez, valamint az imperializmus ellen, a sza­badságért és a függetlensé­gért küzdő harcosokhoz. (TASZSZ, MTI) Interkozmosz—2 Moszkva (MTI) A Föld ionoszféráját kuta­tó Interkozmosz—2 műhold, amelyet a szocialista orszá­gok együttműködésével de­cember 25-én bocsátottak fel, folytatja repülését . A kísérletben résztvevő szocialista országok ionosz­féra kutató obszervatóriumai és a „Majak” rendszerű adó vételére szolgáló állomásai továbbra is összehangoltan végzik a megfigyelést. Kuba ünnepe A kubai forradalom 11. évfordulóját ünnepli a haladó világ. Tizenegy évvel ezelőtt, január 1-én 90 kilométernyire a legerősebb és legagresszívebb imperialista nagyhatalom­tól, egy elmaradott, a végsőkig kizsákmányolt nép hosszú, fegyveres forradalmi harc után kivívta szabadságát, s ezzel lehetőséget teremtett az új élet kezdésére. A forradalom győzelme óta eltelt tizenegy év bebizonyí­totta, hogy a kubai nép élni tudott a szabadsággal. Az ame­rikai monopóliumok érdekében eltorzított szerkezetű gaz­daságban megkezdődött az építő munka, a szocialista állam megteremtése. Kuba történelmének utolsó éveiben az a legjellemzőbb, ahogyan az egész nép a szocializmus útjára lépett, s a fenyegetések ellenére szembefordult a kizsákmá­nyoló amerikai részvénytársaságokkal, a bankárok hatal­mával, birtokba vette az őt jogosan megillető földet, az ipari üzemeket, és megteremtette a társadalmi előrehaladás fel­tételeit. A kubai nép visszaverte az imperializmus minden agresszióját, a testvéri szocialista országok segítségével meghiúsította mindazokat a cselszövéseket, amelyeknek a célja a kubai forradalom megfojtása volt. A kubai nép sike­resen azon fáradozik, hogy megszilárdítsa népgazdaságát és végképp felszámolja az elmaradottságot hazájában.. A for­radalom megnyitotta a kultúra, a to­dás, a tanulás birodal­mát mindenki­ előtt, százezreknek biztosított új otthont és új emberi életet az egész lakosságnak. A forradalom évfordulója alkalmából szívből kívánunk sikereket az amerikai kontinensen szocializmust építő kubai népnek. , Kín ★ Hazánk párt és állami ve­zető személyiségei távirat­ban köszöntötték nemzeti ünnepükön a kubai vezető­ket! Péter János külügyminisz­ter az évforduló alkalmából táviratban üdvözölte dr. Raul Roa Garcia kubai kül­ügyminisztert. A SZOT, a KISZ, a Hazafias Népfront és a Nőtanács ugyancsak küldött üdvözlő táviratot ku­bai testvérszervezetének. • (MTI) fi­ncip eseményeiről Párizs válaszát várja a világ NDK állásfoglalás­a Az óesztendő utolsó nap­ján változatlanul nagy ter­jedelmet kap a viágsajtó­­ban és a hírügynökségi tu­dósításokban a „cherbourgi hajók” ügye. 1969 legvégének csakugyan egyik legfeltűnőbb eseménye volt az öt hajó ki­csempészése Franciaország egyik legnagyobb kikötőjé­ből. Miközben a hajók talán már meg is érkeztek, vagy éppen e sorok olvasásának idején érkeznek meg Izrael valamelyik kikötőjébe, a vi­­lágközvélemény érdeklődé­sének középpontjában már nem is a hajók állnak. Inkább az érdekli a vilá­got, hogy Franciaország vé­­gülis mit tesz majd a dolog­ban? Mennyiben hat az egész ügy a francia—izraeli, Pá­rizs és az arab országok —, az utóbbi időben mindin­kább javuló —, kapcsolatait. A Párizsból érkező jelen­tések szerint ebben a kényes és a francia kormányt za­varba ejtő ügyben attól függ majd Pompidouék döntése, hogy milyen az arab orszá­gok állásfoglalása. Ez utóbbi pedig, az eddigi jelek szerint, vegyes. Amíg például az egyik algériai újság kereken kijelenti: lehetetlen, hogy a francia kormány nem, tudott volna az ügyről — tehát elég­gé nyíltan teszi felelőssé és támadja Párizst —, s hasonló hangok fedezhetők fel egyik­másik szíriai és libanoni or­gánumban is, addig az egyip­tomi sajtó igen mérsékelt és tárgyilagos hangon foglalko­zik Franciaország szerepével. Mindenesetre­ érdeklődés­sel várja az egész világ a to­vábbi fejleményeket. Annyi bizonyos: az eset nehéz lec­két adott fel Pártosnak, s most van igazán szükség a francia diplomácia rugal­masságára, hogy a „kényes egyensúlyt” egyfelől az arab államokhoz, másfelől Izrael­hez fűződő kapcsolataiban meg tudja tartani. Érdekes hír érkezett Ber­linből is. A Horizont című te­kintélyes politikai hetilap közölte Hermann Matern­­nel, az NSZEP politikai bi­zottsági tagjával folytatott interjúját. Matern kijelentet­te: az NDK kész tárgyaláso­kat folytatni az NSZK kor­mányával. A két német ál­lam békés egymás mellett élésére, ehhez pedig nemzet­közi jogi érvényű szerződé­sekre van szükség, olyanok­ra, amelyek rendezik a köl­csönös kapcsolatokat, kizár­ják az erőszak alkalmazását és a másik állam belügyeibe való beavatkozást — mon­dotta, egyebek között, Ma­tern, világosan körvonalazta az NDK állásfoglalását, amely a szocialista országok legutóbbi (moszkvai) tanács­kozásának szellemét tükrözi. Talán a szeptemberi válasz­tások után kétségtelenül ru­galmasabbá lett, de et múlt­nak még mindig túl sok örökségét magával vonszoló bonni politikát is rugalma­sabbá teszi, az új esztendő, s közelebb hozza a realitások­nak nemcsak elméleti, de kézzel fogható gyakorlati el­ismeréséhez is. (RS) Villámgyűlést tartott az év utolsó napján a Győr­kapron megyei Mz­őgazdasági Gépjavító Vállalat Március 21-e ifjúsági brigádja abból az üg­őből, hogy a vállalt kötelezettségüknek eleget tettek. Társadalmi munkában 100 órát vállaltak a brigád tagjai, s ezt 30 órával túlteljesítették. A munkacsoport tagjai a munkapad mellett tartott megbeszélésen értékelték az 1969. év eredményeit, megbeszélték az 1970. esztendő teendőit és boldog új esztendőt kívántak egymásnak. (sieber sándor felve) 1970. január 1., csütörtök­ Messzim a vízumkényszer A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ÉS A FINN KÖZTÁRSASÁG KÖZÖTT A Magyar Népköztársaság és a Finn Köztársaság között a ví­zumkényszer megszüntetése i .1. - gyában Budapesten 1969. októ­ber 1-én aláírt egyezmény csü­törtökön lép hatályba. Az egyez­ménynek megfelelően 1970. ja­nuár 1-től érvényes útiokmány birtokában vízum nélkül utaz­hatnak a magyar állampolgá­rok a Finn Köztársaságba, il­letve a finn állampolgárok a M Magyar Népköztársaság területé­be. (MTI) FELHÍVÁS A kisiparosok, magánke­reskedők, az önálló szellemi foglalkozásúak, valamint az egyéb kerese­tszerű tevékeny­ségből származó adóköteles jövedelemmel rendelkező személyek az 1969. évben el­ért adóköteles tiszta jövedel­mükről 1970. január 15-ig adóbevallást kötelesek be­nyújtani az illetékes tanács pénzügyi osztályához (szak­igazgatási szervéhez). Nem kell adóbevallást ad­ni annak, aki adómentesség­ben részesül, aki adóátalány útján adózik, ha az adóköte­les tiszta jövedelmének nö­vekedése az adóévben (1969. év) a 20%-ot nem haladta meg, aki a továbbiakban is kizárólag ingatlan bérbeadá­sából származó jövedelem­mel rendelkezik. Adóbevallást köteles adni az adózó, ha az adómentes­ség vagy adóátalányozás fel­tételeinek már nem felel meg vagy akit az adóhatóság adóbevallás adására felhív. Az adóbevallás késedelmes benyújtása bírság kiszabását vonja maga után. Győr-Sopron megyei Tanács V. B. I. pénzügyi osztálya. (*)

Next