Kisalföld, 1970. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-14 / 38. szám

2 Kádár János fogadta Moszkva küldöttségét Koszorúzások Budapest felszabadulásának évfordulóján Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első tit­kára pénteken fogadta Moszkva város küldöttségét, amely V. V. Grisinnek, az SZKP Politikai Bizottsága póttagjának, a Moszkva városi Pártbizottság első titkárának vezetésével ha­zánkban tartózkodik. A szívélyes légkörű találkozón részt vett­­Németh Károly az­ MSZMP.. Politikai Bizottságának PD tagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára, Sarlós István, a Fővárosi Tanács végrehajtó bizottságának elnöke, jelen­tétt F. J. Tyitov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete, az MSZMP Politikai Bizott­ altábornagy helyezte el a ke­ságának póttagja, Venéczi János, Szépvölgyi Zoltán és Katona Imre titkárok helyez­ték el. Ezután Moszkva vá­ros küldöttsége koszorúzott, Budapest felszabadulásá­nak 25. évfordulója alkalmá­ból pénteken délelőtt koszo­rúzási ünnepség volt a fel­szabadító harcokban elesett szovjet hősök gellérthegyi emlékművénél. A talapzat előtt a fegyveres erők tagjai álltak díszőrséget, az emlék­művel szemben katonai dísz­század sorakozott fel. A ze­nekar eljátszotta a szovjet és a magyar himnuszt, majd megkezdődött a koszorúzás. Az első koszorút a Buda­pesti Pártbizottság nevében Németh Károly első titkár, a­ely V. V. Grisinnek, az SZKP Politikai Bizottsága póttagjának, a Moszkva vá­rosi Pártbizottság első titká­rának, vezetésével tartózko­dik hazánkban. A Szovjetunió budapesti nagykövetségének képvisele­tében F. J. Tyitov nagykövet, valamint G. K. Gvozd altá­bornagy, katonai és légügyi attasé, az ideiglenesen Ma­gyarországon állomásozó szovjet csapatok parancsnok­sága részéről B. P. Ivanov altábornagy, P. M. Petrenko altábornagy és M. I. Szoroki ü­gyelet virágait. Ezután koszorúval tiszte­legtek a hősök emlékének a Fővárosi Tanács, a budapesti fegyveres testületek, a Ha­zatias Népfront buda­pesti bi­zottsága, a Szakszer­vezetek budapesti Tanácsának képvi­selői, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség budapesti bizottságának, a Magyar Partizámszövetségnek kül­döttségei. A kegyeletes megemléke­zés — amelyen Böjti János külügyminiszter-helyetes is részt vett — az Internacio­nálé hangjaival ért véget. Budapest felszabadulásá­nak 25. évfordulója alkalmá­ból pénteken délben koszo­rúzási ünnepség volt a fővá­ros felszabadításáért vívott harcok során hősi halált halt román katonák síremlékénél a rákosligeti temetőben. A román és a magyar himnusz elhangzása után az MSZMP Budapesti Bizottsága nevé­ben Szépvölgyi Zoltán titkár és Jávor János, a XVII. ke­rületi pártbizottság titkára helyezett el koszorút. A Ro­mánn Szocialista Köztársaság budapesti nagykövetsége ne­vében Dumitru Turcus nagy­követ, Ioan Bochis és Jan Leontescu nagykövetségi ta­nácsosok koszorúztak. (MTI) Budapest felszabadulásának 25. évfordulója alk­a­jából a Vér­mezőn, a Budai önkéntes Ezred emlékművénél is koszorúzást rendeztek. A Budapesti Pártbizottság nevében Venéczi János, az I. kerületi pártbizottság nevében Kada István k­oszorúzott. (MTI Foto — Vikovszki Ferenc felvétele — RS) „Lenin és Moszkva” Kiállítás a Nemzeti Galériában Pénte­ken a Nemzeti Galé­riában ünnepélyese­n meg­nyílt a „Lenin és Moszkva” című kiállítás, amelynek anyagát a szovjet főváros ajándékozta a felszabadulá­sának 25. évfordulóját ün­neplő Budapestnek. A kiállí­tást Sarlós István üdvözlő szavai után V. V. Grisin, Moszkva város küldöttségé­nek vezetője nyitotta meg. Örömét fejezte ki, hogy együtt ünnepelhetik a buda­pestiekkel a magyar főváros felszabadulásának negyed­­százados jubileumát. (MTI) Bombatámadás az Abu Zabal-i gyár ellen Bocs Sándor, az MTI tudó­sítója jelenti Kairóból. Az izraeli légierő csütörtö­kön reggel barbár támadást hajtott végre az egyiptomi Abu Zabal község ellen, amely Kairótól északkeletre fekszik, mintegy harminc ki­lométerre a fővárostól. A tá­madás napján az­ MTI tudó­sítója a külföldi sajtó több képviselőjével együtt felke­reste a támadás színhelyét. A példátlan kegyetlenség­gel kitervelt és végrehajtott terrortámadás célpontja az Abu Zabal-i állami fémko­hászati üzem volt, amelynek az égvilágon semmi köze sincs a hadiiparhoz, hiszen fennállása óta vasszerkeze­teket gyárt, főként a betono­záshoz szükséges gömbvasa­kat és huzalokat. A tudósítókat Ahmed Fah­­ni fiatal mérnök tájékoztatta, aki maga is sérüléseket szen­vedett. A legsúlyosabb találat a mechanikai műhelyt érte, a jagevoben ott lelték halálu­kat, a sebesülteket késedelem nélkül kórházba szállították. A gyár gyakorlatilag megbé­nult. Két-három műhely, köz­tük a karbantartó és az áram­­fejlesztő teljesen romba dőlt, de a többi is súlyosan meg­rongálódott. A tudósítók még füstölgő romok között, szétszórt, ösz­­szezsugorodott gömbvasakon, fémlemezeken, apró darabok­ra tört tetőcserepeken lép­kedve járták be a pusztulás színhelyét. Az összeomlott mechanikai műhely közelé­ben döglött ló teteme hevert kifordult belekkel. A gyár­kapunál fehér lepedőbe csa­vart halottat helyeztek el egy taxi hátsó ülésén. A kocsi kö­zelében középkorú férfi zo­kogott vigasztalhatatlanul. A hivatalos jelentésekből kitűnik, hogy a támadást két amerikai gyártmányú, Phan­tom típusú­ izraeli gép haj­­­totta végre. A gyilkos akció során rakétákat, nemzetközi­leg tiltott napalmbombákat és időzített bombákat vetet­tek be. KISALFÖLD Megbeszélések Moszkvában Moszkva (MTI) Nyikolaj Patolicsev szovjet külkereskedelmi miniszter pénteken baráti megbeszélést folytatott dr. Bíró József ma­gyar külkereskedelmi minisz­terrel, Horst Sültével, az NDK külgazdasági miniszterével és Andrej Barcak csehszlovák külkereskedelmi miniszterrel. Ez alkalommal megvitat­ták a folyó évi árucserefor­galmi jegyzőkönyvi megálla­podások végrehajtásának me­netét, valamint a kereskedel­mi kapcsolatok fejlesztésének kérdéseit. Heves csaták Saigon (MTI) Csütörtökön szinte egész nap állt a harc a Que Son folyó völgyében, Da Nangtól 42 kilométerrel délre, ahol a kora délelőtti órákban a par­tizánok megtámadták az ame­rikai tengerészgyalogosok egyik ötvenfőnyi járőrét, az 1. tengerészgyalogos zászló­alj főhadiszállásától három kilométernyire. Másfélórás csata zajlott le Saigontól 66 kilométerrel északkeletre csütörtökön egy másik partizánosztag és egy amerikai gyalogosalakulat között. Magyar-bolgár együttműködés Szófia (MTI) A magyar és a bolgár nép közismerten nagy történelmi múltra tekintő­­kapcsolatai az utóbbi években sok új vonás­ ,­sal gyarapodtak: gazdasági együttműködésük tartalmilag gazdagodott és sokrétűbbé lett, formájában pedig korsze­rűsödött. Kereskedelmi forgalmunk az idén tizenöt százalékkal nő a tavalyihoz képest és eléri a hatvanmillió rubel értéket. Ám a magyar—bolgár gaz­dasági együttmyűködés ma már korántsem merül ki az áru­forgalom állandó bővítésé­ben. Ha csupán a legutóbbi hónapok eseményeire teki­nr­tünk vissza, világossá válik ez. Decemberben dunai hajó­zási egyezményt is aláírtak a két ország képviselői, ezt megelőzően pedig magyar műszaki és tudományos napo­kat tartottak Szófiában és az ország 11 vidéki városában, s a legjobb magyar szakem­berek előadásait követő vi­tákban több mint négyszá­zan vettek részt. December közepén került sor Szófiában az utóbbi más­fél évtized legnagyobb ma­gyar—bolgár üzletkötésére, amelynek értelmében hazánk mintegy kilencmillió rubel értékbeli erőmű-berendezése­ket szállít az épülő devnjiu "szódagyárhoz. Ez már több is egyszerű üzletkötésnél, mivel általa a m­agyar ipar bolgár beruházásban vesz részt je­lentős volumennel, amelyet majd a gyár termékében ka­punk vissza... Magasabb szintet és korsze­rűbb­­ formát­ jelent az In­­transzmas’és Agromas is, e két közös tulajdonú magyar— bolgár vállalat, amelyek ép­pen az idén tavasszal ünnep­ük megalakulásuk ötödik év­fordulóját. Ezeknek a valóban hasznosnak bizonyult közös társaságoknak igen nagy je­lentőséget tulajdonítanak Bulgáriában, de másutt is: az Agromashoz nemrégiben betársult a Szovjetunió is. nap eseményeiről Egy „tévedés“ elítélő világvisszhangja Folytatódik a véleménycsere MEGRENDÍTŐ helyszíni tudósítások számolnak be a Kairótól 30 kilométernyire fekvő Abu Zabal-i vasgyár ellen intézett légitámadásról, amelynek 70 halálos áldozata volt. Az izraeli sajtó ragasz­kodik a hivatalos verzióhoz, amely szerint „tévedésből” bombázták az üzemet, és „há­borúban minden előfordulhat s minden hadsereg követhet el tévedéseket”. A világsajtóban azonban igen rossz visszhangja van az ügynek. „A történelem nem ismer olyan népet, amelyet bombázásokkal kapitulációra lehetett volna kényszeríteni’ — állapítja meg a moszkvai Za Rubezsom című hetilap, hangsúlyozva, hogy a közel­­keleti válság katonai „meg­oldására” irányuló ameri­kai—izraeli terv kudarcra van ítélve. A New York Times „megbocsáthatatlan lépésnek” nevezi ezt a légi­támadást, hangoztatva: „Ezek a támadások, folytatásuk ese­tén, rendkívüli veszélyeket rejtenek magukban”. A Kom­­muniszt című jugoszláv heti­lap úgy látja, hogy most, amikor Izrael immár polgári célpontokat támad az EAK- ban, Nixon pedig, „ha szük­séges”, új bombázókat és ra­kétákat fog szállítani Tel- Aviv-nak, a konfliktus nö­vekvőben van, és kiterjed­het sokkal nagyobb terüle­tekre is. A FRANCIA SAJTÓ is he­vesen reagál. Az Izraelt tá­mogató Figaro és Aurore de­fenzív álláspontot foglalnak el: hangsúlyozzák a légitá­madás „tévedés” jellegét. A­­­­aulleista Nation az izraeli légierő „céltévesztését” így, idézőjelben emelíti, nem sok hitelt adva neki. „Nyilván­való, hogy a béke érdeke megköveteli, hogy az izraeli kormányt figyelmeztessék minden kalandorpoli­tikával szemben” — írja a lap. Az Humanité „kiszámított téve­désnek” minősíti a bombá­zást, a Combat „gyilkosnak és kártékonynak” nevezi, holott ez a lap rendszerint Izraelt támogatja. „Akár ha tévedés is ez a támadás, az sem menti ezt a megenged­hetetlen s politikailag káros akciót” — írja a Combat. Élesen elítéli az Abu Zabal-i gyár elleni bombázást a ró­mai Unita is. „MÉG NEM TÁRGYAL­TUNK, csak véleményt cse­réltünk” — ezzel tért haza Varsóból Duckwitz államtit­kár. A nyugatnémet—lengyel eszmecsere rövidesen folyta­tódik, és folyik a vélemény­­csere szovjet—nyugatnémet viszonylatban is. Ennek egyik eseménye volt Scheel bonni külügyminiszter pénteki „ki­szállása”: Indiába utaztában megállt Moszkvában, és to­vábbutazása előtt eszmecse­rét folytatott Szemjonov kül­ügyminiszter-helyettessel. A KÉT NÉMET ÁLLAM kapcsolataiban is előrelépés várható. Azt várják, hogy Willy Brandt bonni kancellár a napokban válaszol Willi Stoph, az NDK miniszterel­nöke levelére, amely a sze­mélyes megbeszélések meg­indítását javasolta. Aligha kétséges, hogy Brandt e kez­deményezésre kedvező vá­laszt ad, hiszen nem vállal­hatja magára annak felelős­ségét, hogy­­ nem tárgyal az NDK-val, amikor minden korábbi megnyilatkozásában tárgyalási készségét hangoz­nia. ÍRS) 1910. február 14., szombat Rumor még a tájékozódásnál tart megelőzően Rumor a köztár­sasági párt vezetőit kereste fel, hogy tisztázza velük az új koalíciós kormányban való részvételükkel kapcsolatos feltételeket. A találkozó után a köztár­sasági párt vezetője, Ugo­­a Maifa újságíróknak kijelen­tette, hogy véleménye szerint adva vannak az összes felté­telek az olaszországi politi­kai válság gyors megoldásá­ra. Az Olasz Szocialista Párt főtitkára, De Martino sokkal borúlátóbbnak bizonyult, amikor kijelentette, hogy a négy párt koalíciójából ösz­­szetevődő kormány megalakí­tása, amelyre Rumor törek­szik, „nem nagyon valószínű". Rumor egyébként a jövő héten kezdi meg hivatalos kormányalakítási tárgyalá­sait. , Olaszországban­­ pénteken valóságos közlekedési káosz volt, mivel a közlekedési dol­gozók az egész országra ki­terjedő 24 órás általános sztrájkot tartottak. A sztrájk­kal a közlekedési szakszer­vezetek egyébként új mun­kaszerződés megkötését és a közlekedési struktúra megre­formálását követelik. Róma (MTI) Mariano Rumor pénteken az Olasz Szocialista Párt és az egységes szocialista párt vezetőivel folytatott puhato­lózó megbeszéléseket. Ezt A nyugatnémet kormány döntés előtt a III. befejező rész. A másik új momen­tum az európai biz­tonsági értekezlettel kapcsolatos általában pozitív magatartás, bár itt is van fenntartás, nemcsak ami a „gondos” előkészítést illeti (a nemzetközi kapcsolatok törté­netében nem egyszer fordult elő, hogy egy értekezletet olyan „gondosan” készítettek elő, hogy az sohasem ült ösz­­sze — bár nem hiszem, hogy így értelmezendő Brandt ál­lásfoglalása, időhúzásként azonban mindenesetre), ha­nem egyben azzal a követe­léssel, hogy előbb javulnia kell az NDK és NSZK viszo­nyának, bár ez a követelés egymással össze nem függő kérdést igyekszik egybekap­csolni. Feltehető azonban, hogy a nyugatnémet kormány ■elvben érdekelt az európai­­biztonsági értekezletben, s annak bizonyos (nem túlsá­gos) eredményében, legalább­is ami a légkör javítását ille­ti, mivel csak így reméli, hogy előbbre jut a szocialista or­szágokkal való érintkezés­ben. Itt is megmutatkozik, hogy ha két ellentétes rend­szerű ország ugyanazt akar­ja, azt sohasem akarja ugyan­azon okból. Másként nem is értelmezhető a békés egymás mellett élés politikája, mint osztályharc a nemzetközi kapcsolatokban. A harmadik új mo­ 3­­mentum az a brandti ____ megállapítás, hogy „két állam van Németország­ban”, persze azzal a megkö­téssel és fenntartással, hogy az NDK nemzetközi jogi el­ismerése „külföldként* szó­ba sem kerülhet, s mivel mindkét német államban egy­azon nemzet tagai élnek, a köztük létesülő kapcsolatnak „különleges kapcsolatnak” kell lennie. Itt minden azon múlik, hogy hol van a hang­súly: az első ténymegállapítá­son vagy a fenntartáson? Ha az első ténymegállapí­táson, azaz a két német ál­lam létezésén van a hangsúly, s végül is szabályos nemzet­közi jogi kapcsolat jön létre a két német állam között (s az NDK szerződéstervezete erre irányul), akkor a fenntartá­soknak semmi különösebb je­lentőségük nincs, mivel a nemzetközi jogban igen vilá­gosan szabályozva van a nemzetközi kapcsolatok jelle­ge. A két német állam egy­mással szemben semmi eset­re sem „belföld”, s ez eléggé világos (miért lenne tehát szükség a „külföld”-jelleg hangoztatására?). Ami pedig a „különleges kapcsolatokat” illeti, úgy az egyes országok között a kapcsolat úgyis kü­lönböző, a lényeg az, hogy ezek nemzetközi jogi és nem államjogi kapcsolatok (állam­jogi kapcsolat csupán egy szövetségi államon belül lé­tezik). Ha viszont az el nem isme­résen van a hangsúly, azaz azon, hogy ezek a kapcsola­tok nem nemzetközi jogúak lennének, akkor a ténymegál­lapítás (két német állam van) nem ér semmit. A hitleri Né­metország politikájának pél­dáján ismerjük már azt a kontsrukciót: állam igen, de nem nemzetközi jogalany. A „cseh-morva protektorátus” volt ilyen: volt „államfője”, „kormánya” sőt még „követe ” is a Német Birodalomnál, de mindezeknek semmi jogkörük nem volt, mivel az egész ha­talom a protektor kezében volt (így volt ez Franciaor­szág esetében is Marokkóval és Tunéziával szentben 1956- ig). Az NDK mint az NSZK „protektorátusa” — ez volna az egyedüli képviseleti „jog­elv” új variációja. Ez pedig nem új, hanem a régi és bu­kott nyugatnémet politika lenne.­­ A negyedik új elem a nyugatnémet külpoli­tikában Brandtnak azon kijelentése, hogy haj­landó szerződéseket kötni a kelet-európai szocialista or­szágokkal az erőszak alkal­mazásáról való lemondásról, mégpedig a területi sérthe­tetlenség elismerése alapján, anélkül azonban, hogy kije­lentette volna, hogy a területi realitásokat véglegesen vagy csupán időlegesen ismeri-e el a nyugatnémet kormány. Idő­leges elismerés tulajdonkép­pen el nem ismerés, azaz el­ismerni, amíg majd meg le­het változtatni. A következő hetek és hó­napok fogják tehát a Brandt­­kormány igazi arculatát meg­mutatni. Az NDK minden­esetre új kezdeményezést tett, most a nyugatnémet kor­mányon van a sor. Nyugat- Németországban mind széle­sebb tömegek követelik, hogy végre ismerjék el a realitá­sokat a kormányzó körök. Ez előbb vagy utóbb be is fog következni, mert a realitá­sok­­nagy kényszerítő erővel hatnak. Dr. Nagy Ivor

Next