Kisalföld, 1970. május (15. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-23 / 119. szám
A tartalomból: Jelentés a folyókról ★ Olvasóink rovata ★ Honnan fúj a szél ? VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR, 1970. MÁJUS 23., SZOMBAT , XXVI. ÉVFOLYAM, 119. SZÁM Vásár a javából Ezt a jelzőt adnám a tegnap megnyílt Budapesti Nemzetközi Vásárnak: vásár a javából. Mert a szó átgondoltabb értelmében is piaci a BNV, a történetében 45. városligeti kiállítás. Pedig a tegnapi nyitásig sokan és sokszor hangoztatták, hogy nem elsősorban az azonnali értékesítés, eladás fórumának tekintik a BNV-t, hanem puhatolózó, kapcsolatokat teremtő, későbbi nagyobb eladásokat előkészítő alkalomnak. A kereskedők, ipari szakemberek találkozójának, együttműködéseik megteremtését szolgáló fórumnak. És ezt bizonyítja ■ mindjárt az is, hogy tegnap a BMV megnyitásának napjára az NDK Minisztertanácsa elnökhelyettesének vezetésével kereskedelmi küldöttség érkezett hazánkba a baráti országból. Gazdagodó vásárunk hozta létre ezt a találkozást, amely tovább gyarapíthatja a hazánk és az NDK között meglévő árucsere-forgalmat, és várhatóan új kapcsolatok kialakulásához vezet majd. Helyt kell tehát adni a szakemberek érvelésének: a BNV nem közvetlenül akar piacot teremteni, megújult vásárunk nem filléres adásvételre akarja lefokozni nemzetközi kereskedési helyünket. Megbecsüljük a BNV- nek ezt a szolgálatát is, de többre érdemesítjük ennél, többet várunk tőle. Hogyan mondom mégis, hogy igazi vásár a BNV? Mert a nagy ipari seregszemlén részt vevő szakemberek láthatóan minden idegszálukkal piacra törekszenek. Ezt bizonyítja a felsorakoztatott, az eddigieknél jóval több új termék, az áruk csomagolása, kínálása, a kínálás készsége. De bizonyítja a szakemberek tárgyalókészségét és azt is, ahogyan ma már szakembereink képesek tárgyalni. Szembetűnő, hogy a gyárak, üzemek elsősorban hosszabb távon akarnak jól kereskedni. Ha ezt elfogadjuk, s mint tényt el kell fogadnunk, rögvest adódik belőle egy másik következtetés: ezt az újfajta BNV-t, ezt az újfajta kereskedést újfajta gazdálkodás hozta létre és serkenti ma. A gazdaságirányítás ésszerűségre, piaci értékesítésre, eladásra ösztönző intézkedései. Ez befolyásolja ilyen kedvezően a gyártási, eladási, tanulási kedvet. A változásnak nem éppen a látványos oldala az értékes, de ez sem mellékes. Az újfajta gazdálkodásnak, kereskedésnek köszönhető, hogy a már rég kinőtt városligeti kiállítási területen a vizet is megtalálta az élelmes győri Műbőrgyár a bemutatkozásra. A BNV-ről hely hiányában kiszorult kőbányai MIRKÖZ Ksz az üzemháza előtt építette fel kiállítási csarnokát, s végül így is megtalálta a módját a bemutatkozásra. Még értékesebb azonban a megváltozott gazdálkodás tartalmi haszna. Ma már az üzemek érzik, hogy csak a mindenhol megfelelő, minőségileg kifogástalan, új használati értékeket tartalmazó árukkal kereskedhetnek eredményesen idehaza és külföldön is. A BNV-nek ezek az új vonásai igazán értékesek, ezek vonzzák hazánkba a szakembereket, ezek teremthetnek kamatozó kapcsolatokat, feledtethetik a látogatókkal, hogy országunk már kinőtte a városligeti kiállítási helyet. Kinőtte? Minőségében túlnőtte azt. Az idei BNV hasznát a tavalyi sikeres bemutatkozás garantálta, s ma azon kell fáradoznunk, hogy jövőre és azután is szívesen jöjjenek hozzánk. S nem csupán eladóként jöjjenek a külföldiek, hanem vásárlóként is. Arra kell törekednünk, hogy megszokjék partnereink: tudunk újat nyújtani mindenki számára. A régi BNV-n egy új vásár mutatkozik be, vásár a javából. F. J. ARA: 80 fillér „Női hírben és becsben, gyönyörű Szigetköz” Megkezdődtek az ünnepi napok Bizony kedvelhették az istenek Mosont és Óvárt, hiszen e két „méltó koszorúval” ékített város „dicső munkát kedvelő nagyokat” adott a világnak a péntek este bemutatott Mosonmagyaróvári Oratórium szövege szerint. Tegnap azonban nem látszott e kegyesség: borús, könnyes, szürke idő ült a városra a szigetközi napok megnyitásának napján. Hangosbemondó hirdette a rendezvénysorozat első műsorát, este hatkor a lovasok ünnepi zenés felvonulását. Délutánra kisütött a nap, s a felkete,piros kabátos, fehér nadrágos lovasok kivonultak a várból. Csapatuk előtt a Mosonmagyaróvári Gimnázium és a 402-es Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskola diákjai vittek zászlókat, végig a Magyar és a Lenin utcán. A lovasok tiszteletköre után hét órakor a megnyitó ünnepségre került sor. A várkapunál az ünnepi napok szignálja és a Himnusz elhangzása után dr. Adorján József, a városi tanács vb-titkára ünnepi beszédében történelmet idézett. Olyan helyen rendezik most meg másodszor a szigetközi napokat, ahol valaha tatár és besenyő lovak száguldottak, római légiók sorai vonultak, nádasok rejtették a bujdosókat, itt íródtak Tinódi Lantos Sebestyén hiatóriás énekei. Hunyadi Mátyás prágai fogságába erre vonult, Szigetköz népéhez Kossuth Lajos itt beszélt, a szabadságharcról itt verselt tüzes sorokat Nikolaus Lenau. Az ország e nyugati részére is fényt árasztott a Tanácsköztársaság, elért a világháború szénedése és rávirradt a felszabadulás is; a történelem során egyre gyarapodott a város. — A szigetközi napok jelentősége abban rejlik, hogy kihasználjuk azokat az adottságokat, melyekkel vidékünk és városunk ipari, mezőgazdasági, tudományos és kulturális élete rendelkezik — mondta dr. Adorján József, és felhívta a megnyitó ünnepség közönségét és a Szigetköz lakóit, ismerjék meg környezetük értékeit, védjék és fejlesszék tovább. E tájnak sajátos kulturális légköre van, ezt hivatott bizonyítani minden érdeklődő előtt a szigetközi napok kéthetes rendezvénysorozata. A várost dicsérni Halmos László, Mosonmagyaróvári Oratóriumát adta elő a váos egyesített énekkara és a soproni Liszt Ferenc Szimfonikus Zenekar a Győri Zeneművészeti Szakközépiskola igazgatójának, Jancsovics Antalnak vezényletével. Fél kilenckor az érdeklődők már az első rendezvényen, egy hangversenyen vehettek részt, az Agrártudományi Főiskola dísztermében. Telemann, Bach, Halmos-Tyutcsev és Halmos- Juhász műveket adtak előPrőhle Henrik (fuvola), Földi Bence (zongora), dr.Meláth Ottó (ének), Beharka (zongora) és a soproni Liszt Ferenc Szimfonikus Zenekar tagjai Jancsovics Antal vezényletével. (tk.) vas ember a víz elé éli öregapám sosem látott újfehértói parasztházát idézem, a fehérre meszelt tornácot, a keservesen nyikorgó pitvarajtót. És idézem azt a másik képet, amikor ezt a szabadkéményes házat lángok nyaldosták, öregapám tűzbe meredő, fénytelen szemét és kiszáradt torkából reccsenő hangját, amint odaszól nagyanyámnak: — Hagyjuk magára, asszony, nem érdemli meg ez a ház, hogy nézzük, amiért így elbánt velünk! — Nagyanyám elindult apámék után a homokos dűlőúton, az öreg meg csak nézte az összeroskadó, recsegő házat, aztán ő is hátat fordított a keserves látványnak, szegénységük pusztulásának. És mert nem tudott meglenni vígasztalás nélkül, fennhangon maga elé mondta: — Jobb a tűz, mint a víz, örökre felfalja a szegénységet. Aztán meg lehet fékezni... — Eszébe sem jutott, hogy neki nem sikerült szembeszállnia a tűzzel. Hogyan sikerülhetett volna az egyetlen házas nyírségi tanyáján. Elindult hát az öreg a családja után, új meg új, ismeretlen keservek felé. Én ezt a történetet elbeszélésből ismerem, és mert most a Budai Nagy Antal leszármazottain, nagyapám késői fiain, a szatmári Móricok utódain a sor, felidézem. És nézem a történethez a mostani, valódi képet, a hamarjában ácsolt asztalok mellett kanalazó gyerekeket, asszonyokat. Árvízi kép. Lehangoló a kiszolgáltatottság, de odanyomul a képhez a tucatnyi többi: száz, négyszáz kilométerekről nyújtják ismeretlen emberek kezüket a névtelen szabolcsi, szatmári emberek után. Aki ezt a képet is látja, annak megmelegszik tőle a szíve. Ezt nézzük hát, csak ezt! Móricz Zsigmond is ez után a kép után kutatott, hiába. Az ököritós földijei, az én földeim is, becsukódtak szomorú, magányos pajtájukba, és az elszigeteltség lángja emésztette el őket. A máskor víz után kiáltó szabolcsi, szatmári homokos földeken most gyilkos vízbőség. És közben már áramlik a keleti országrész felé a vizet felszárító melegség árja. Vizet ritkán látó, vizet tisztelő és vizet félő őseim, nagyapám és öregszülém öregapja, látnotok kellene, hogy a zsigereitekben félt víz, a megfékezhetetlennek hitt ár elé most odaáll az együttérzés, a szeretet árja, öregszülém, ma azt kellene látnod, hogy a honi vidéken egyféle csoda történik: az ember a víz elé áll, a másik ember mellé. (Ferenczi) Aki gyorsan ad, kétszer ad A soproni üzemek, vállalatok, intézmények szakszervezeti bizottságainak titkárai pénteken összegyűltek az Ady Endre Művelődési Házban, és tolmácsolták munkatársaik együttérzését az árvíz sújtotta lakossággal. Elmondták segíteni akarásuk mikéntjét Újfalusi Sándornak, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa főtitkárának és Csordás Mihálynak, a soproni szakmaközi bizottság titkárának. Újfalusi Sándor javasolta, hogy a társadalmi és tömegszervezetek egy-egy helyen közös megegyezéssel együttesen végezzék a hasznos és tiszteletre méltó gyűjtéseket. Az Erdészeti és Faipari Egyetem dolgozói, nevelői és hallgatói 100 000 forintot, az Autófelszerelési Vállalat pedig 25 000 forintot ajánlott fel a rászorulóknak. A Ruhagyár árvíz-műszakot tart szombaton és vasárnap. Munkájuk értékét, 80 000 forintot jövő héten eljuttatják a Felső-Tisza vidékieknek. A pénzen kívül jó állapotban levő ruhaneműt is felajánlottak. A Lakástextil Vállalat munkásai szabad szombatjukon dolgoznak, a műszaki és adminisztratív dolgozók pedig egynapi bérüket adják. A többi szb-titkár elmondotta, hogy a kérdőívekre a dolgozók már ráírták az önként vállalt, szívesen adott összeget. A jövő héten ők is csatlakoznak a segélyt nyújtó soproni lánchoz. (u.) ★ Egyheti tízóraijuk értékét (körülbelül 3000 forintot) és kifogástalan állapotban levő, kinőtt ruhaneműt ajánlottak fel a győri Zalka Máté Általános Iskola tanulói tunyogmatolcsi árvízkárosult pajtásaik megsegítésére. A község az iskola névadójának szülőhelye. Tunyogmatolcs súlyos károkat szenvedett az árvíztől. A rábakecöli Rába menti Tsz 100 000 forint anyagi segítséget ajánlott fel az árvízkárosultak támogatására. A lébényi Lenin Tsz 3 vagon, a mosonszentmiklósi Új Élet Tsz 4 vagon bálázott szénát küld a rászoruló gazdaságoknak az árvíz sújtotta területen. Ezer forintot ajánlott fel a Magyar Vagon- és Gépgyár Horgászegyesülete a tiszai árvízkárosultak megsegítésére. (d.) Izzik a segítség Páter Mihály arcán veríték csorog. Százhatvan kiló ácskapcsot kalapál ki gépével egy műszak alatt. Az emberi érzés diktálja, most mindenkinek többet kell dolgoznia. Vas tüzesedik az izzó szénben, erős karok fogják csipeszbe a vöröslő anyagot. Szapora ütések formálják a vasat. A Győri Szegkovács Kst dolgozói most még szorgalmasabban végzik munkájukat, mint máskor. Többlet feladatot vállaltak, ötven mázsa ácskapcsot küldenek az árvízkárosultaknak összedőlt házaik újjáépítéséhez. — Segíteni jó, meg kötelesség is! — mondja Horváth József. Társai, az egészműhely így gondolja. Maguktól mentek a főnökhöz az újsághírek után. ..Baj van az Alföldön, segíteni kell!” (Baloldalt.) « (N. É. felv.) „Mindenki, szíve szerint..." Hajnal óta zuhog az eső, mindenki tudja Peren, hogy a földeken dolgozni nem lehet. Az emberek mégis úgy gyülekeznek, ahogy máskor szoktak, de most nem munkáról beszélnek, hanem a szív hangja szólal meg: — Hallottad a televízió tegnap esti felhívását? — Hallottam, és ezért vagyok itt. Fiatalok és nyugdíjasok, a téesz pártszervezete és vezetősége s a szocialista brigádok tagjai húzódtak az eső elől a lábas szín alá, reggel fél hétkor. Szervezni nem kellett a röpgyűlést, kimondatlanul érezték valamenynyien: „Segíteni kell az árvízkárosultakon. A Haladás Téesz hírnevéhez méltóan kell segítenünk ...” Sok szó nem hangzott el, mert bizonygatásra nem volt szükség. Az együttérzés diktálta a határozatot: „A péri Haladás Termelőszövetkezet pártszervezete és vezetősége, egyetértésben a szocialista brigádokkal, az üzemágakban dolgozókkal és a nyugdíjasokkal, május 22- én tartott röpgyűlésén elhatározta, hogy anyagi erejéhez mérten segíti a Felső-Tisza vidéke egyik községének termelőszövetkezetét az élet helyreállításában. Bár az újságok nem írtak részletesen az állatállományban bekövetkezett károkról, úgy érezzük, hogy nemcsak pénzt, hanem természetbeni juttatást is kell küldenünk a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa útján az arra rászorulóknak. Negyvenkéthónapos vemhes kocát ajánlunk fel a TOT által kijelölt község termelőszövetkezetének, amelyek most kilencven, száz kiló súlyúak. Vállaljuk a tartásukat addig, amíg az anyaállatokat a helyszínre szállíthatjuk.” A röpgyűlés további határozatokkal folytatódott: „A péri Haladás Termelőszövetkezet ugyanezen község lakosságának ötvenezer font értékű gyorssegélyt ad ruházat és élelem beszerzésére. Kérjük, mielőbb keressenek meg bennünket a segélyezést országosan és megyénkben intéző szervek. Ezen a segítségen kívül a téesz tagsága egy teljes napi munkájának értékét, körülbelül 25—30 000 forintot ajánl fel testvéri segítségként az elemi csapás miatt bajba jutottaknak.” A tudósításhoz csak egy rövid kiegészítést. A szövetkezet 4500 holdon dolgozik, felajánlása tehát példát ad másoknak is, ugyanúgy, ahogy néhány nappal ezelőtt a győri Új Élet kezdeményezése. (r.)