Kisalföld, 1970. október (15. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-20 / 246. szám
2 Kongresszusra készülve Európa-politika és a Varsói Szerződés A magyar külpolitika, nemzetközi tevékenységünk elvekre épül, s azok között is a legfontosabb: maradéktalanul teljesíteni a Varsói Szerződésből hazánkra háruló kötelezettségeket. Ezek az elvek vezérelték a magyar kormányt a Varsói Szerződés aláírásának első percétől kezdve, s vezérlik a jövőben is. Tanúsítják ezt az MSZMP Központi Bizottságának a kongresszusra készült Irányelvei, amelyek egyértelműen a Varsó Szerződés támogatását szorgalmazzák. Ezt a politikai vonalat nyilvánvalóan nem lehetne megérteni, ha a Varsói Szerződést egyszerű dokumentumnak fognánk fel. Több annál. Először is többoldalú kötelezettségvállalás. Nyolc szocialista ország 1955 májusában a lengyel fővárosban arra kötelezte magát, hogy barátsággal, együttműködéssel és kölcsönös segítségnyújtással mozdítja elő a közös ügyet, a szocialista építést és a béke védelmét. Másodszor: védelmi összefogás. A szerződés aláírói arra szövetkezetek, hogy együttes erővel védik magukat a nyugati hatalmak által korábban létrehozott, a szocialista világ ellen irányuló agresszív katonai tömbbel szemben. Harmadszor: politikai magatartás, orientáció. A Varsói Szerződés rendelkezései hangsúlyozzák, hogy az aláíró országok politikájukban rinden állammal kölcsönös megértésre és együttműködésre törekednek, a vitás kérdéseket tárgyalások útján igyekeznek megoldani, érvényt szereznek a népeknek a békére és a társadalmi haladásra irányuló vágyainak. Világosan kitűnik tehát, hogy a Varsói Szerződés politikai és katonai tényező, alapja, kerete a szocialista országok politikai együttműködésének és katonai koalíciójának. Ezt a szerződést az európai szocialista országok kötötték, következésképpen hatósugara elsősorban az európai kontinens. Az aláírók az évek folyamán kialakították Európa-politikájukat, amelynek megvalósítására összpontosítják erőfeszítéseiket. Kiindulópontja, hogy a földrész békéje és biztonsága csak valamennyi európai állam közös hozzájárulásával teremthető meg. Ennek alapján a szocialista országok olyan értekezletet szorgalmaznak, amely megtárgyalná az európai biztonság szempontjából legfontosabb kérdéseiket, s elvezetne olyan lépésekhez — pl. az erőszakról való lemondáshoz, a jószomszédi kapcsolatok erősítéséhez —, amelyek együtt alkotnák a kollektív biztonsági rendszert. Nem véletlen, hogy az érdekelt szocialista országok pártvezetői, kormányfői, külügyminiszterei az utóbbi időkben tanácskozásaik egész sorát szentelték annak, hogy kidolgozzák, közzé tegyék és érvényesítsék a Varsói Szerződés tagállamainak közös kezdeményezését az európai béke és biztonság ügyében. Gondoljunk csak a budapesti felhívást és memorandumot megfogalmazó értekezletekre. Az európai tanácskozás persze csak eszköz és nem cél. A cél: a biztonság. Ennek feltétele pedig az európai realitásaik— köztük a határok és a Német Demokratikus Köztársaság — nemzetközi jogi elismerése. Fel kell számolni az európai feszültség neuralgikus pontjait, vagyis a nyugatnémet atomfegyverkezés megakadályozásával, Nyugat-Berlin különleges státuszának biztosításával, az Európát megosztó katonai tömbök és szövetségek egyidejű és kölcsönös felszámolásával megteremteni a béke légkörét. Amikor persze a Varsói Szerződés országainak arról az elhatározásáról beszélünk, hogy kölcsönösségi alapon hajlandók lennének megszüntetni szervezetüket a NATO feloszlatásával egy időben, akkor mindig hozzá kell tennünk: egyoldalú lépéseket senki sem várhat a szocialista országoktól. Mindaddig, amíg létezik az Észak-atlanti Tömb és az imperializmus veszélyezteti a világbékét, addig a szocialista országok megőrzik és szüntelenül erősítik védelmi szervezetüket. Ez tehát a Varsói Szerződés országainak „Európakoncepciója”. A kontinens kérdéseinek elsődlegessége persze nem jelent közömbösséget az Európán kívüli "problémák iránt. Annál inkább sem, mert Európában sem élhetnek a népek nyugodtan, ha bárhol a világon dörögnek a fegyverek és tobzódik a reakció. A szerződés aláírói már több alkalommal kifejezték teljes szolidaritásukat az imperialista agreszszió ellen harcoló indokínai és közel-keleti népekkel, s biztos támaszt nyújtanak a haladásért, a függetlenségért, a békéért küzdő minden erőnek — harcoljon, bármely részén is a világnak. E következetes békepolitika mögött az eszmei, politikai és gazdasági bázison kívül a Varsói Szerződést aláíró országok egyesített fegyveres ereje áll. Ez védelmi erő, amely a szocialista országok államhatárainak, szuverenitásának, békés vívmányainak őrzésére hivatott. Létrehozásának indoka és célkitűzésének megválasztása bizonyítja a legjobban a szövetség védelmi jellegét. De emellett szól az is, hogy a Varsói Szerződéshez — a nyugati katonai tömböktől eltérően — csatlakozhat bármely állam, amely — mint a szerződésben olvashatjuk — „hajlandó a békeszerető országok erőfeszítéseit a béke és a népek biztonsága érdekében támogatni.” A katonai koalíció közös katonapolitikai elveikre, a kiképzés és a fegyverzet egységesítésére, a hadseregek öszszeharagolt tevékenységére és a katonák őszinte és szoros fegyverbarátságára épül. Az Egyesített Fegyveres Erőkben olyan óriási tudományos, technikai és hadvezetési potenciál testesül meg, amely semmiben sem marad el az imperializmus hadigépezetétől. S hogy ez így legyen a jövőben is, a szocialista országok katonai együttműködése szüntelenül fejlődik (korszerűbbek a hadseregirányítási tomnák és eszközök, összehangoltabb a technikai haladás, stb.), rendszeres hadgyakorlatokon sajátítják el és ellenőrzik a nemzeti hadseregek együttműködését. Erre jó példa napjainkban az NDK-ban folyt „Fegyverbarátság” fedőnevű hadgyakorlat. A mi hazánk védelmének is döntő tényezője a Varsói Szerződés alapján létrejött szövetségi rendszer. A közös politikai front és egyesített katonai erő szorosan hozzátartozik szocialista építőmunkánk külső feltételeihez. Magyarországon is csak akkor láthatjuk biztosítottnak a békét,,ha Európában sikerül megteremteni a kollektív biztonságot, — ezt célozza a Varsói Szerződés országainak politikája. E politika támogatása tehát internacionalista, de elsődleges nemzeti érdek is. Ezért válhatott nemzetközi tevékenységünk alapelvévé. Pálos Tamás es Díszszemle a „Fegyverbarátság” hadgyakorlat Magdeburg (MTI) Tíz- és tízezrek gyűltek össsze vasárnap délelőtt Magdeburgban a Hotel Internazionallal szemben és az épület környékén, hogy szemtanúi legyenek a „Fegyverbarátság” fedőnevű hadgyakorlat befejezése alkalmából rendezett katonai díszszemlének. A főtribün mellvédjén a testvéri országokat képviselő katonai küldöttségek foglaltat helyet a honvédelmi miniszterek vezetésével. A díszszemlén jelen volt Walter Ulbricht, az NSZEP Központi Bizottságánakelső titkára, az NDK Államtanácsának elnöke, aki beszédében a hadgyakorlatot aszocialista közösség meggyőző katonai ereje bizonyítékának minősítette. Jakubovszkij marsall, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka hangsúlyozta: A szocialista országok népeinek és hadseregeinek egysége a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdításának elengedhetetlen feltétele. A beszédek után megkezdődött a hét testvéri országot képviselő alakulatok látványos díszszemléje. Berlin (MTI) A Varsói Szerződés Egyesített Fegyveres Erői parancsnoksága a „Fegyverbarátság” hadgyakorlatról közleményt adott ki, amelyben megállapítja, hogy a hadgyakorlat eredményei a parancsnokságok és vezérkarok fokozott képzettségéről, a szárazföldi csapatok, a légierők é a flottakötelékek magas fokú harckészültségéről és magas fokú képzettségéről tanúskodtak. Véget ért KISALFÖLD 1970. október 20., kedd SZOVJET ŰRHAJÓS-REKORDEREK WASHINGTONBAN. — Tíznapos látogatásra az Egyesült Államokba érkezett Andrej Nyikolajev és Vitalij Szevasztyjanov szovjet űrpáros, akik a Szojuz—9 űrhajóval tett 18 napos Föld körüli úttal új űrtartózkodási rekordot állítottak fel. Képünkön a Szevasztyjanov és Nyikolajev a washingtoni repülőtéren. (Telefoto: AP-MTI-KS) Péter János tárgyalásai az ENSZ-ben Washington (MTI) Hétfőn délelőtt Péter János New Yorkban találkozott Rogers amerikai külügyminiszterrel. A két külügyminiszter foglalkozott néhány kérdéssel, amelyek érintik a két ország kapcsolatait és a jelenlegi nemzetközi helyzetet. Péter János délben Nicolae Ceausescuval, a Román Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnökével ebédelt. U Thant, az ENSZ főtitkára helyi idő szerint hétfőn este fél 9 órakor, magyar idő szerint kedden a hajnali órákban találkozik Péter János magyar külügyminiszterrel. Magyar idő szerint kedden a hajnali órákban kerül sor ezúttal a New York-i Waldorf-Astoria Szállóban Gromiko szovjet és Rogers amerikai külügyminiszter második „munkavacsorájára”. A La porte-ügy A Centropress hétfő esti kommentárja: KANADA, a világ területileg egyik leghatalmasabb országa ritka kivételektől eltekintve a hírek perifériáján szerepel. Ilyen ritka kivétel volt, amikor a kormányfői székbe került „Kanada Kennedyje”, Pierre Elliot Trudeau, aki nem is annyira politikai koncepciója, mint személyi érdekessége miatt került a világsajtó első oldalára. Az ország következő szenzációja Charles de Gaulle tábornok emlékezetes québeci látogatása volt. A Francia Köztársaság akkori elnöke a diplomácia történetében meglehetősen szokatlan módon nem közvetett gesztusokkal, hanem a lehető legnyíltabb beszédekben támogatta a francia nyelvű tartomány elszakadási törekvéseit. Lépésének visszhangja érthető módon rendkívül vegyes volt — annyi bizonyos, hogy hónapokra volt szükség, amíg a kanadai körút viharai valamelyest lecsendesedtek. Ezzel a második szenzációval már — legalábbis tematikailag — feltétlenül összefügg az a szomorú ok, amiért Kanada ezekben a napokban vezető helyre került az újságok lapjain, az éter hullámain és a legkülönbözőbb televíziós állomások kommentárjaiban. EMLÉKEZETES, hogy ez a legújabb kanadai ügy úgy kezdődött, hogy a québeci szeparatisták, akik már ezelőtt is kacérkodtak bizonyos anarchista módszerekkel — pokolgépes robbantásokat követtek el, ít megfenyegettek politikai személyiségeket, stb. —, most egy nagy lépéssel tovább léptek az egyéni terror útján. Először Cross brit diplomatát rabolták el, majd miután mind a tartományi, mind a központi kormány megtagadta anyagi természetű, valamint bebörtönzött társaikkiszabadítására irányuló követeléseiket, kertjében rajtaütöttek Laporten, a tartomány munkaügyi miniszterén. Trudeau szövetségi és Robert Bourassa québeci kormányfő ezután is nemet mondott, illetve csak a követelések egy részét volt hajlandó teljesíteni. A szeparatisták erre megölték Laportet — vagyis más körülmények között, demegismétlődött a guatemalai Soreti-ügy. Talán nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy körülbelül ugyanazzal a tanulsággal. EZT A TANULSÁGOT az angol kommunisták lapja példamutatóan elemzi. Kimutatja, hogy a québecieknek valóban okuk van az elkeseredésre, és a francia kisebbség háttérbe szorítása még a brit imperializmus öröksége. A gyilkosságot ugyanakkor „megdöbbentő fejleménynek” nevezi a Morning Star, amelyet „a leghatározottabban el kell ítélni”. Nem beszélve a cselekmény embertelen voltáról — írja a lap —, politikailag is értelmetlen volt, mert semmit sem oldott meg, ami történt. A tömegtámogatásra számító haladó mozgalmak nemcsak azért ítélik el az egyéni terrort, mert zsákutcába vezet, hanem azért is, mert rendszerint éppen azoknak az erőknek a kezére játszik, amelyek ellen állítólag irányul.. (KS) Bal oldali képünk a meggyilkolt Laporte miniszterről készült korábbi felvétel, a jobb oldali kép James Richards Cross, angol diplomatát mutatja, aki a szeparatisták fogságában van. .(Telefoto — AP—MTI—KS) ESTI táviratok BUDAPEST Hétfőn elutazott Budapestről az N. N. Szofinszkij felsőoktatásügyi miniszterhelyettes vezette szovjet felsőoktatási küldöttség, amely részt vett a Szovjetunióban végzett magyar ösztöndíjasok és aspiránsok országos találkozóján. ★ Maxim Burghianu, a Románn Szocialista Köztársaság állami tervbizottságának elnöke hétfőn Budapestre érkezett, hogy Párdi Imrével, az Országos Tervhivatal elnökével az 1971—75. évi népgazdasági tervek, koordinálásáról és a gazdasági együttműködés más kérdéseiről tárgyalásokat folytasson. MOSZKVA A KGST Végrehajtó Bizottságainak 49. ülésszakára Moszkvába érkeztek a tagállamok kormányelnök-helyettesei. Magyarországot az ülésszakon Apró Antal, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnökhelyettese képviseli. MONTREAL Montrealban és környékén példátlanul szigorú biztonsági intézkedéseket foganatosítottak. Hírügynökségi jelentések szerint hétfő reggelig 326 személyt vettek őrizetbe a szeparatista front elleni hajszában, hogy kézre kerítsék a kettős emberrablás tetteseit és Pierre Laporte québeci munkaügyi miniszter gyilkosait. ISZTAMBUL Hivatalos adatok szerint 30, sajtóközlemények szerint legalább 150 halálos áldozata volt eddig a kolerajárványnak Isztambulban, és 936 beteget kórházban ápolnak. A hét végén tömegek álltak sorban, hogy megkaphassák a kolera elleni védőoltást. Görögország után hétfőn Bulgária és Jugoszlávia is lezárta a határait a friss oltási igazolás nélkül Törökországból érkezők elől. (MTI) A szovjet dolgozók követelik a géprablók kiadatását Moszkva (MTI) A szovjet repülésben dolgozók szakszervezetének központi bizottsága nyilatkozatot juttatott el a sajtóhoz, s ebben követeli, hogy a török kormány haladéktalanul adja ki a szovjet igazságszolgáltatásnak a fegyveres banditákat, akik október 15-én megtámadták egy AN—24 jelzésű szovjet repülőgép legénységét és utasait, és Törökországba kényszerítették a gépet. Mint ismeretes, a géprablók megölték Nagyezsa Kurcsenkót, a repülőgép 19 éves stewardessét. A Szovjetunió városaiból és falvaiból továbbra is nagy számban érkeznek levelek és táviratok, amelyek a légikalózok kiadását követelik. G. Idrisz, aKazahsztáni Tudományos Akadémia asztrofizikai intézetének igazgatója kijelentette: csak a szovjet bíróság jogosult, hogy a megfelelő büntetésben részesítse a gonosztevőket. A szovjet dolgozók gyűléseken is követelik a géprabló banditák kiadását.