Kisalföld, 1971. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-01 / 1. szám

AZ MSZMP GYÖR-SOPRON MEGYEI b/z^TTsTgA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYÖK, 1971. JANUÄR 1., PÉNTEK * XXVII. ÉVFOLYAM 1. SZÄM Köszöntjük megyénk dolgozóit E seményekben, munkában gazdag esztendőt búcsúztatunk. 1970-ben ünnepeltük népi demokratikus éle­tünk, szocialista építésünk negyedszázados jubileumát. A magyar szabadság születé­sének 25. évfordulóján emlékeztünk fel­szabadítóink áldozatos harcairól és az első proletárállam, a Szovjetunió megalapítójá­ról, az emberi haladás legnagyobb alakjá­nak, Vlagyimir Iljics Leninnek 100. szüle­tésnapjáról. Az esztendő végén hazánk és megyénk lakossága saját ügyeként' fogad­ta a Magyar Szocialista Munkáspárt érté­kelő és előremutató X. kongresszusét. Pártunk nagyra értékeli a munkásosz­tály, a parasztság és az értelmiség társa­dalmi-politikai, kulturális és gazdaság­építő tevékenységét. A X. kongresszus azt tartotta a legértékesebbnek, hogy hazánk a marxista—leninista párt vezetésével, a testvéri országok közösségében, a proletár internacionalizmus szellemétől áthatva, a nemzeti sajátosságokat is megfontoltan al­kalmazva, a beszámolási időszakban siker­rel építette a szocializmust. A városok és falvak lakói az üzemekben és a földeken eredményesen fejlesztették a munka szer­vezettségét, a technikát és a fegyelmet. Az ipari termelés a felszabadulás óta a jubileumi esztendőben volt a legkiemelke­dőbb. Az ország üzemeinek dolgozói egy év alatt 6 százalékkal növelték a terme­lést. A Győr-Sopron megyei gyárak dol­gozói, technikusai, mérnökei,' igazgatói az országos átlagot is túlhaladva, a termelés­ben 12—14 százalékos növelést értek el, mégpedig 90—95 százalékban a jobb szer­vezéssel, korszerűbb technikával, magas fokú termelékenységgel. A jubileumi esztendőben a mezőgazda- sági üzemek és termelőszövetkezetek dol­gozói is lelkesen fáradoztak az 1969-es eredmények túlszárnyalásán. Az emberi akarat eredményét azonban a kedvezőtlen időjárás megyénkben is csökkentette. Az 1970. évi késői kitavaszodás, a tiszai és szamosi bel- és árvíz, majd a nyári aszály a nemzeti jövedelem szempontjából is szá­mottevő veszteségeket okozott. Az ipar jó munkája, a mezőgazdasági dolgozók szor­galma, a kereskedelem fejlődő tevékeny­sége és a népgazdasági tartalékok azonban 1970-ben is biztosították az életszínvonal tervezett növekedésének megvalósítását. Rendszerünk lényege, hogy a múlt min­den tapasztalatát a jövő szolgálatába állít­ja. „Az ország fejlődésének eddigi ered­ményeire és a testvéri szocialista országok együttműködésére támaszkodva — állapí­totta meg a X. kongresszus határozata — a magyar nép szilárd alapokon és maga­sabb szinten munkálkodhat tovább a szo­cializmus teljes felépítésén.” A magasabb szinten történő szocialista építés 1971. évi feladatai azt szorgalmazzák, hogy a gazda­sági, politikai, kulturális és eszmei munká­ban egyaránt fejlesszük az ésszerű erőfe­szítést, a hatékonyságot. A kommunisták, a tömegszervezeti aktí­vák, a szocializmus minden tudatos építője a társadalomformálás sikeres tapasztalatai­tól ösztönözve szüntelenül fáradozik azért, hogy a népgazdasági, a csoport- és az egyé­ni érdek együttesen valósuljon meg. Minél többen, minél alaposabban ismerik fel, hogy az egyéni jólét a vállalati, szövetke­zeti, intézményi és végső soron az össz­népi'érdekek érvényesülésével valósul meg. annál biztonságosabb a szocializmusnak magasabb szinten történő teljes felépítése. A magyar üzemi munkások, termelőszövet­kezeti parasztok és értelmiségiek összefo­gása, a szocialista népi nemzeti egység megszilárdulása jó előfeltétele annak, hogy hazánk 1971-ben erősödjön, gyarapodjék. Az ipar az 1970. évi és a mezőgazdaság az 1969. évi kiemelkedő szintjénél úgy ter­meljen többet, jobbat, hogy a belkereske­delmi választék egészségesen fejlődjék, és növekedjék az ország külkereskedelmi ak­tív forgalma is. A „magasabb szinten” azt is jelenti, hogy a város és a falu dolgozói mind ala­posabban ismerjék fel szocialista tervezé­sünk legfontosabb összefüggéseit. Az élő és írott szó segítségével tartsák személyes ügyüknek azt, hogy 1971-ben a nemzeti jövedelem érje el a 7 százalékos növeke­dést. Az intenzív ipari, mezőgazdasági, pénzügyi, kereskedelmi és tudományos te­vékenység, a vezetés fejlesztése, a munka hatékonyságának növelése adja a lehető­ségét annak, hogy az új esztendőben a reáljövedelem 5, a reálbér 3 százalékkal emelkedik. A jövő esztendőtől a nyugdí­jak is évente 2 százalékkal növekednek. Élni 1971-ben is csak abból lehet, amit a dolgozók jó minőségben megtermelnek. Ebből következik, hogy rendszerünkben saját magunk vagyunk életünk és jövőnk kovácsai. A reáljövedelem és reálbér emel­kedése a tervezett jó munkával nemcsak teljesíthető, hanem túl is szárnyalható. Vi­szont a könnyelműség, szervezetlenség, el­bizakodottság, lazaság miatt olyan helyzet adódhat, hogy a terv nem valósul meg, és az életszínvonalban stagnálás következhet be. Saját történelmi tapasztalatainkbó) is megtanultuk, hogy nem elegendő a gazda­sági lehetőségek puszta elemzése, hanem a szocialista tudományos tervezés ás an­nak fegyelmezett végrehajtása mellett a sikeres építésnek nélkülözhetetlen része a népmilliók vágyainak megértése, törekvé­seinek kifejezése, támogatásuk megnyerése és alkotóképességeik kibontakoztatása. A X. kongresszus ehhez a jobb, magasabb színvonalú munkához útmutatást és biz­tatást adott. f A Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága és kormányunk a magas szinten történő szocialista építés szolgála­táért törekszik a korszerű, tudományos ve­zetés állandó fejlesztésére, a szocialista de­mokratizmus elmélyítésére és vele a mun­kások, parasztok, értelmiségiek hozzáértő, társadalmi ellenőrző szerepének hasznosí­tására. A legszebb, legnemesebb törekvések megvalósításához odaadó munka mellett békére, megértésre, összehangolt tevékeny­ségre van szükség. A feltételek egymással összefüggnek, hiszen a mi népünk, me­gyénk lakosságának fegyelmezett munkája is erősíti és védi a teremtő, alkotó békét. Az új esztendővel megkezdjük hazánk történetében a második szabad negyedszá­zadot, amelyben bizonyosan elérkezünk a szocializmus teljes felépítéséhez. A nagyszerűnek ígérkező második ne­gyedszázad kezdetéhez és folytatásához megyénk minden dolgos polgárának jó egészséget és boldog új esztendőt kíván a Magyar Szocialista Munkáspárt Győr-Sopron megyei Végrehajtó Bizottsága, a Győr-Sopron megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága. Érdekvédelem az állami gazdaságban A szakszervezet a kommunizmus előiskolája Kedden a Lajta-Hansági Állami Gazdaságban a szak­szervezeti tanács javaslattal és néhány kiegészítéssel jóvá­hagyta a munkahelyi szak- xervezet munkájáról készí­tett beszámolót. Január 22-én lesz az a küldöttértekezlet, ahol ezt a beszámolót majd megvitatják. Addig is 116 bi­zalmit és 113 helyettest, 3 munkahelyi bizottságot (5—5 vezetőségi taggal) és 11 szak- szervezeti bizottságot válasz­tanak az LHÁG szakszerve­zeti tagjai. Lenin azt mondotta a szak- szervezetekről: „a kom­munizmus előiskolái, különö­sen a szocialista ipar igazga­(Folytatás a 3. oldalon.) A tartalomból: Ölest tartott a Minisztertanács Olvasóink rovata ★ Művészeti díjak, 1970 ★ Heti rádió- és tv-müsor (SZUNYOGH FERENC GRAFIKÁJA) Remények, tervek - 1971 Tegnap este már az óév búcsúztatására emeltük a po­harakat, de a kisalföldi üze­mekben még dolgoztak. Ma már az új évet köszöntjük, a kötelező tisztelettel és az al­kalomnak kijáró megillető- déssel. Pihenve ünnepelünk, de a Győr-Sopron megyei üzemek egyikében-másikában ma is dolgoznak a munká­sok. Villanyáramra, forró víz­re, gőzre, gázra ma is szük­ség van, az oxigéngyár sem állhat le, és a vasúton is dol­gozniuk kell a váltókezelők­nek, tolatóknak, mozdonyve­zetőknek, forgalmistáknak. A munkában egyetlen pi'lanat- ra sem lehet megállás. Holnap kezdik el az óévi számvetések készítését, s ma már az idei tervekről, remé­nyekről beszélnek üzemeink­ben. Ne legyen hiány temperből! Az Öntödei Vállalat sopro­ni gyárának munkáját 1971- ben az építőipari vállalatok igénye határozza meg. é gyáregység dolgozói azt te­kintik legfontosabb felada­tuknak, hogy elegendő tem- peröntvényt készítsenek. Hisz a kulcs- és a fittingellátás- nak a gyártását a IV. ötéves terv végére 90 százalékkal kell növelni. A gyárban tegnap még az idei terveknek az üzemekre való lebontásán dolgoztak Ezeket a feladatokat a ja­nuári termelési tanácskozá­sokon beszélik majd meg a gyár dolgozóival. A soproni vasöntöde az idén nem ter­vez újabb beruházást, viszont szeretné kamatoztatni a III. ötéves terv mintegy 300 mil­lió forintos beruházását. Három gyáregység, egy elképzelés Mit vár az új esztendőtől a most már néev gyáregység­gel rendelkező Richards Fi­nomposztógyár? Vezérigaz­gatója, Ligeti Imre így szólt: — Ma egyelőre annak örü­lünk, hogy a evőri, soproni, kapuvári és csornai gyáregy­ség is kitűnő eredményével búcsúztathatta az óeszten­dőt: teljesítettük vállalt fel­adatainkat. Jövőre még töb­bet szeretnénk elérni, és ez így természetes. — Újabb gépi beruházást nem tervezünk, de az 1970. évi rendelésünkre az idén kapjuk meg hat, új automata szövőgépünket, és saját erő­forrásunkból vásárolunk egy újfajta technológiával dolgo­zó, fúvókás rendszerű darab­festő berendezést. Ez az egy gép annyit termel, mint az eddigi darabfestő berendezé­seink együttvéve. — Jövőre 2 százalékkal akarjuk növelni termelésün­ket. Fésűsfonalból 13 száza­lékkal többet gyártunk majd, mint tavaly, összességében 1970-hez mérten értékben 3 százalékkal növeljük terme­lésünket. A IV. ötéves tervre javasolt fejlesztési elképzelé­(Folytatás a 3. oldalon.) Átlépünk a következőbe Mintha nemcsak az ünnepi hó olvadna latyakká, az év búcsúzik, emlékeket sűríte­nek az utolsó napok, s ránk köszönt az újrakezdés öröme. Darnózseli főutcája, mint mindig, mozgalmas, de bé­kés. A holnap ígéretét látom a nagyablakos új házakban, a hőiétől csíkos kukoricafü­zéreken, az udvarokban szél Gyarapodás csak termelékenységből Sikerrel zárta az évet az MVG Aligha számítottak erre a derűlátó vagongyáriak is, hogy a maguk elé tűzött cél­jukat végül is teljesítik. Teg­nap délután mégis azt a je­lentést kaptuk a Magyar Va­gon- és Gépgyár vezetőitől, hogy a majd húszezer dolgo­zót számláló nagyvállalat tel­jesítette a minden eddigit fe­lülmúló tervét: összességében 4 milliárd 265 millió forint értékű terméket állított elő a gyár közössége. S ami en­nél is fontosabb: teljes egé­szében a termelékenység nö­velésével tudta 1970-ben 41 százalékkal gyarapítani a ter­melést. Hasonló eredménnyel ke­vés gyár büszkélkedhet a gépipari vállalatok közül. A Vagongyáynak mostani ered­ménye csúcsnak számít, s azt jelenti, hogy minden eddigi­nél nagyobb megrendelésnek tett eleget. Nem érdektelen részletez­ni, milyen munkát végzett el a több mint 4 milliárd forin­tért a Vagongyár közössége. A munkák gerincét a hátsó futóműnek készítése alkotta. A hazai és külföldi vállala­tok megrendelésére 26 500 hátsóhidat készített a válla­lat. Mellső futóműből 8500-at gyártott és 400 vasúd kocsit szállított a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság, a Ma­gyar Államvaisutak és a Ganz—MÁVAG megrendelé­sére. Ezerkilencszázhetvenben 140 tartálykocsi — és ez sem kis meglepetés: 125 kamion hagyta el a gyárat. Eredeti­leg az MVG 3300 Diesel-mo­tor gyártását tervezte, végül is 3555 motort készített a vál­lalat új motorgyára. A Magyar Vagon- és Gép­gyár 1970-ben számtalan ha­zai üzemmel állt kapcsolat­ban, és sokszor ez nehezítet­te a vállalat tervszerű mun­káját. Annál örvendetesebb, hogy a vállalat nyeresége várhatóan 48 százalékkal lesz magasabb az előző évinél. összefoglalva megállapítha­tó, hogy a harmadik ötéves (Folytatás a * oldalon.)' lebegtette csecsemőruhákon, habpelenkákon, a parasztcsiz­mák csikorgásában, ahogy lé­pik az utcát. Asszonyok tereferéje. Köz­tük kerékpár nagy ölű kosa­rakkal és papirzsákkal, szőke héjú zsemlekenyérrel. — Dehogy lesz lakodalom, a disznóöléshez kell! — És az esztendő? Mit őriznek meg a hetvenesből? Többen is. — Jól sikerült, ahogy vár­tuk. Majd az egyik asszony: — És a lányom se ment még férjhez. — Ez most öröm, vagy egy kicsit szomorúság? — Öröm! Minden évben attól tartok, hogy elviszik mellőlem. Van, aki szinte csodákban méri az év örömét, van, aki a sikertelen lottózástól is tja- ragszik a hetvenesre. Vajon kinek van igaza? Annak az idős parasztembernek-e, aki kopott kucsmája alól békés tekintettel örül az érkező új évnek, mert mint mondja: egészségben fogadhatja ezt is, s ha könnyű a szíve, ha mozdulni tud még munkára a karja, akkor már boldog. Tolnai József fogatos: — Nekem jó volt a hetve­nes, mert nem szenvedtem szükséget. Mit várok? Nem szeretek tervezni, mert eset­leg tőlem függetlenül nem sikerül, az pedig csalódást okoz. Háza felépült. Valamire azért mégiscsak vár, mert minden emberben van, ha rejtegeti is: valamit akarni. — Talán hetvenegyben nősülök. (Folytatás a 3. oldalon.j . 172032 rij VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ARA 1 FORINT

Next

/
Thumbnails
Contents