Kisalföld, 1971. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-13 / 10. szám

1971. január 13., szerda Tanácskoztak Négy megye amatőrfilmesei Az amatőrfilmes mozgalom­­ számszerű fejlődését a film­klubok, a filmstúdiók számá­nak emelkedésén lehet mér­ni. A különböző szervek által rendezett szemléken, feszti­válokon bemutatott alkotá­sok pedig a művészi fejlődést mutatják. Az egyre több ta­got számláló amatőrfilmes tábort országosan irányítani, segíteni lehetetlen. A Nép­művelési Intézet kezdemé­nyezésére a jövőben 3—4 me­gye (egy tájegység) közösen szervez szakmai, módszerta­ni továbbképzést. Az orszá­got hat­­ tájegységre osztot­ták. A Győr-Sopron megyei Ta­nács V. B. művelődésügyi osztályán tegnap délelőtt Merő Béla, a Zala megyei Művelődési Központ főelő­adója, Nagy Lizetta, a Veszp­rém megyei Népművelési Ta­nácsadó előadója, Virág Miklós, a Győr-Sopron me­gyei Tanács V. B. művelődés­­ügyi osztályának előadója és Góczon Károly, a győri Ifjú­sági Filmstúdió vezetője ta­nácskoztak az együttműkö­désről. A Vas megyeiek nem küldték el képviselőjüket. Zágon Bertalan, a Népmű­velési Intézet munkatársa is­mertette a tájegységre osztás előzményeit. A megyék, váro­sok, filmklubok önálló kez­deményezései, az amatőr „belterjes” képzése nem vált be. A tájegységi összefogás a költségvetés miatt is sze­rencsésebb, és több megyé­ből több hallgatót mozgósít­hatnak. — A fesztiválokat tájegy­ségeken belül kell megren­dezni .— mondotta Zágon Bertalan. — Az arra érde­mes filmek aztán a székes­fehérvári országos fesztiválra kerülnének. Az eddigi szem­léken a versenyszellem ural­kodott. Tájegységen belül a fesztivál műhely is lehetne. Intézetünk munkatársai há­roméves oktatási tervet dol­­goztak ki. A Zala megyei Merő Béla elmondta, hogy nem a leg­kedvezőbb számukra a győri tájegységbe tartozás, kapcsolataikat ugyanis So­mogy, Baranya megyékkel építették ki. Részben egyéb kulturális hagyományaik mi­att, részben, mert jobb a közlekedés. De bízik a jó együttműködésben. Nagy Lizetta a Veszprém megyeiek nevében megígér­te, hogy továbbképzésben anyagiakkal is részt vesznek, fesztivál rendezésére azon­ban egyelőre nem gondoltak. Az idén rendezik meg utol­jára az országos vidéki amatőrfilmszerelét Győrött. Ennek keretében a győriek vállalták a tájegységi feszti­vál lebonyolítását is. Az amatőrök továbbképzésére minden megyéből 8—10-en jelentkezhetnek, részükre a tanfolyamot az idén a Győr- Sopron megyeiek szervezik­. (1.) vi. fi mai Lefiforsesig Mint már az előbbiekben szó volt róla, Lettország a hajdani cári birodalom egyik legfejlettebb ipari körzete volt. A polgári demokratikus köztársaságban jelentős kül­földi tőkével tovább folyt a fejlődés, bár ennek gátat szabott az a körül­mény, hogy Lettor­szág az alapvető ipari nyersanyagok­ban szegény. Ma Latvija a Szovjetunió köztár­saságai között igen előkelő helyet fog­­lal el az ipar fej­lettsége tekinteté­ben, az egy főre ju­tó nemzeti jövede­lem termelésében az első helyen áll, me­zőgazdasági gép­ipara az ötödik. A lettek a fejlő­dés összehasonlítá­sához az 1940-et, a Szovjet Szocialista Köztársaságokhoz való csatlakozás évét veszik alapul. Ipari termelésük a három évtizeddel ezelőttinek 25-szö­­röse. A gépgyártás és fémmegmunká­lás mennyisége 238- szorosára emelke­dett, az építőanyag­­iparé 27-szeresére az 1940. évinek. A Rigában rende­zett állandó nép­­gazdasá­gi kiállítás hozzáve­tőlegesen hű képét adja Lett­ország ipari sokoldalúságá­nak. Az üzemek zöme Rigá­ban és Libuvában, a tenger menti két nagyvárosban van, de lett kollégáim elmondot­ták, hogy náluk is megkezdő­dött a vidéki ipartelepítés, hasonló indítékok miatt, mint nálunk. Az ipari gócok­ban ugyanis kevés az elhe­lyezkedésre váró munkás. Mi készül hát a lettországi üzemekben? A teljesség igé­nye nélkül, csupán szemlélte­tésül: a rigai izzólámpa-gyár­ban 1950-ben évi 7—8000 iz­zó készült, 1970-ben havonta 10 millió a Szovjetunióban forgalomba kerülő minden 10 izzó közül 9 rigai gyártmány. S mindezen felül 58 ország­ba exportálnak izzólámpát. A rigai Diesel- és villamyvonat­­gyár készítményeit 41 ország­ban ismerik. A gyárban tett látogatásomkor éppen két vonatot adtak át a bolgár megrendelőnek, s a szerel­vény vezetője szerint a ri­gaiak nagyon jó munkát vé­­grettak. Főleg a vezérlőberen­dezés könnyen kezelhetősé­gét, az utastér kényelmes és tetszetős voltát dicsérte. A ri­gai vagongyár vezetői elmon­­dotá­ák, hogy állandó kap­csolatot tartanak a Ganz- MÁVAG szakembereivel, sőt a főkonstruktőr helyettese Győrött, a Magyar Vagon- és Gépgyárban is járt. Lettország fában gazdag, de a fakincs tetemes része kevéssé értékes. A lett szak­emberek megtalálták a mód­ját a fa bútorgyártásra kitű­nően alkalmassá tételére. Ri­gában két, hatalmas bútor­kombinát ontja a szép, a kor­szerű lakásokhoz illő beren­dezéseket. Mégis nagy a bú­torhiány, a mi viszonyaink­hoz hasonlóan, hónapokig előjegyzésben várnak a nekik kellő berendezésre az embe­rek. S így vannak a népgaz­dasági kiállításon látott leg­több termékkel. A Popov rá­diógyár világmárkás termé­két, a Szelga táskarádiót a ri­gai boltokban bárki hiába ke­resné, exportra kerül vala­mennyi. A sláger Riga 4 el­nevezésű moped ugyancsak hiánycikk a belföldi piacon. Az autó- és elektromos m­űszergyár az összes szovjet gyártmányú gépkocsikat lát­ja el villamos berendezések­kel, s ezenkívül 48 országba exportál. A nálunk is rsmért VEFA rádiók is Rigában készülnek. A Lenin nevét vi­selő kollektíva a 30 évvel ez­előttinél az idén 37-szor több rádiót, 176-szor több telefon­­berendezést készít (egy perc alatt tizenkettőt, illetőleg nyolcat.) A textil-, az élelmiszer, vegyipar számos ága vonul­tatja fel termékeit a rigai ál­landó népgazdasági kiállítá­son. S nemcsak a Budapesti Nemzetközi Vásáron hangzik gyakorta­­a vásárlók megjegy­zése: szép, de mikor s hol kapható? A rigaiak is „ha­sonló cipőben járnak.” (Következik: Az úszó kom­bináton.) Teljes üzemben a rigai kikötő KISALFÖLD Racine, Vasarely, Egri Elkezdődtek a Berenice próbái Több vonatkozásban is rendkívüli jelentőségű­ olvasó­­próba nyúlott az estébe hét­főn délután a Kisfaludy Szín­ház igazgatói irodájában. Fontossági sorrend eldön­tése nélkül, kapásból és rö­viden sorolom csak fel a „rendkívüli” jelző összetevőit. Racine Berenice című szín­művének első magyarországi bemutatójának próbái kez­dődtek el Győrött — éppen 300 évvel a darab varsailles-i premierje után Az előadást — vendégként — Egri István, a Nemzeti Színház rendezője (és színésze) állítja színpad­ra (Aki figyelemmel kísérte a Kisfaludy Színház műsor­tervét, az most azt mond­hatja magában: vé°re. Te­kintettel arra, ho­.v három vagy négy éve hirdeti a szín­vs­z Feri István nevét egy egy jelentős darab­ raérett?’ e.svfjtt.) A címszerepet szintén ven­dégként Medgyessi Mária játssza, akit jól ismer és sze­ret a közönség, hisz a szín­ház tagja is volt Győrött, s azóta sem először fogad el meghívást. A díszleteket Victor Vásá­rélg, a Franciaországban élő világhírű magyar festőművész tervezte, akinek gyűjtemé­nyes kiállítását megyénkből is többen látták két éve a pesti Műcsarnokban, vagy legalábbis sajtóból, tévéből — legutóbb a Hét című mű­sorban nyilatkozott — ér­tesülhettek sajátos művészi törekvéseiről, alkotásainak jellegzetességeiről. A darab szereplői — Med­­gyessi Márián kívül —: Mes­ter János (Titus római csá­szár), S. Tóth József (Antio­­chus király, s a nem minden­napi háromszög harmadik alakja) és bizalmasaik: Szi­­lassy Ibolya, Patassi Tibor, Bede Fazekas Csaba. Az olvasópróba maga azért­­volt rendkívüli, mert egy ki­tűnő felkészültségű — ala­posságáról közismert — ren­dező vezette, elemezve mind­azt, amit az alkotó kollektí­vának tudnia kell a szerző­ről, a korról, a darab felépí­­téséről, mielőtt lemegy a szín­padra. Részletes, körültekin­tő, határozott elképzeléseivel méltán keltett bizalmat a szereplő színészekből, akik­kel most dolgozik először együtt. (Egri István rendezett ugyan már Győrött, de 12 év­vel ezelőtt, Pavel Kohut „Ilyen nagy szerelem” című drámáját.) Rendezői munkamódszeré­nek ismertetéseként elmond­ta Egri István, hogy mindig kö­vetkezetesen a da­rabból indul ki. A darab ,jelen eset­ben nemcsak szép, hanem jó, sőt re­mekmű. őszinte, nyílt, igaz­ jelle­meket ábrázol — kitűnő szerep-le­hetőségek —, akik fejlődnek az ese­mények hatása alatt. A cselek­mény nem moz­galmas, roppant egyszerű a mesé­­je is. Hogy miért kitűnő és modern ma is? Mert Raci­ne — Dosztojevsz­kijhez hasonlóan — korát megelőző lélektani ábrázo­lásra volt képes. Egyszerűsége elle­nére monumentá­lis a Berenice, a szenvedélyek kife­jezésében, a fáj­dalom mélységei­nek ábrázolásában — fölösle­ges szó nélkül, költői érte­lemben vett matematikai pontossággal szerkesztve — versben. Mondanivalója mindenkor, s a császártól a cipészig min­denkire érvényes igazság: a hatalom megsemmisíti a leg­nagyobb emberi érzést, a sé­relmet. Tehát nem történel­mi mű, a történelem csak ke­ret, háttér. Ü­rív? Toltfán a­z 57.üereplők jelleméről kapcsola­taik rugóiról, s elmondta, hogy ő mindig az emberen, a színészen keresztül rendez, és fejezi ki azt, amit,el akar mondani. Modernül, a ma emberéhez szólva, de mo­dernség alatt nem fejtetőre állítást ért, hanem a darab igazi mondanivalójának egyéni tolmácsolását. Megje­gyezte, hogy a ruha, a dísz­let, a világítás sem mellékes — de a színész segítése a sze­repük. Hogy minek akkor Va­sarely díszlete? Azért, hogy ne legyen sablonos a római palota­ terem sem. Pontos, fe­gyelmezett előkészítéssel be­tonra akarja építeni az elő­adást, melynek bemutatója február második felében lesz/ Medve Imola Egri István elemez Eötvös-megemlékezések Eötvös József halálának 100. évfordulója alkalmából a Művelődésügyi Miniszté­rium, a Magyar Tudományos Akadémia a Hazafias Nép­front, a Pedagógusok Szak­­szervezete, a Magyar Peda­gógiai Társaság és a Fejér megyei Tanács február 2-án emlékülést rendez a Tudomá­nyos Akadémián. Az ülésen a haladó gondolkodású ál­lamférfi, a magyar realista regényírás első nagy meste­rének életművét méltató tu­dományos előadások hangza­nak majd el. (MTI) Hiszt Ferenc megyar­ságszól egy filmmel . Hetek óta nagy sikerrel játsszák hazánkban filmszín­házaink a Liszt Ferenc éle­téről készített magyar—szov­jet koprodukciós filmet, a „Szerelmi álmok”-at. Ez a film nagymértékben hozzájá­rul külföldön annak a felis­meréséhez, hogy Liszt Fe­­rencben magyar művészt lás­sanak, mint ahogy a mi köz­­tudatun­kban él. Vajon a ma­gyar föld csak érintette-e őt, vagy kapott-e tőle tartalmat is? Ez a kérdés gyakran fel­vetődik, ha Liszt Ferenc nemzeti hovatartozásáról van szó. Tízéves, korában elment idegen országokba, és csak fél évszázad múltán, 1875 óta látogatott haza rendszeresen minden esztendőben. „Hirhedett zenésze a­lvilágnak, Bárhova juss, mindig hű Van-e hangod a beteg [hazának A velőket rázó húrokon?” — kérdezte Liszt Ferenchez írott költeményében Vörös­marty Mihály. A zongora­művész és zeneköltő, aki ép­pen olyan jól érezte magát Párizsban, Rómában és Wei­­marban, mikor nincsen itt­hon, egyfajta honvággyal le­veleket küldözget barátainak Sokat ír, mert a nemzet éle­téből minden esemény és minden epizód visszaverődik lelkében. Ezzel szemben ott a rideg történeti valóság: Liszt Ferenc nem tudott ma­gyarul, nem is értette beszé­dünket, leveleit franciául és németül írta haza. Kérdezhető tehát: vajon ez a művész összeforrott-e nemzetével? Liszt Ferenc az életművével felelt erre. Ze­néjében az egész egykorú ma­gyar történelem szólalt meg.. A Rákóczi-indulót először ő állította be fényes keretbe. A Szózatnak és a Himnusznak először ő adott nagy zeneka­ri dimenziókat. Bécsben be­mutatta Erkel Ferenc „Hu­nyad­i László” című operájá­nak nyitányát. A szabadság­­harcnak ragyogó szimfonikus emléket állított a „Hunga­­ria”-ban. Egy zongora-rek­viemben elsiratja Petőfit. Egy-egy zongoraódában di­csőíti Széchenyi Istvánt, Eöt­vös Józsefet, Deák Ferencet. Misét ír az esztergomi bazili­ka felszentelésére. Még a Ko­ronázási­­miséjének zenéjébe is beleszövi a „Hej Rákóczi, Bercsényi”-t. A magyar zenéért nemcsak lelkesedni tudott, hanem agi­tált is érte. Mosonyi Mihály­nak Weimarban azt mondta: „Menj haza, és dobd tűzbe a német operádat, a „Kaiser Max auf der Marlinshöhe”-t. Ne járj idegen csapáson, nem hallod-e a magyar muzsika szívverését? Ez sajátszerűbb és rejtelmesebb. Csak az, aki fel tudja fogni nemzetének egy sóhaját vagy mosolyát, csak az hódítja meg a nem­zetközi piacokat is.” A magyar népmuzsikában titokzatos meséket gyanított. Nem véletlen, hogy Bartók Béla akadémiai székfoglaló­­ ját éppen Liszt Ferencről tartotta. Jassyból 1847. január 16-án írt levelében, amelyben ma­gyarországi útjáról emléke­zik meg lelkes szavaikkal, megfogadja: minden igyeke­zete az lesz, hogy Magyaror­szág büszke lehessen reá. A Zeneművészeti Főiskola, amelynek első igazgatója volt, a homlokzatán hirdeti, hogy nemzete büszke Liszt Ferencre. (erd.) [rokon! A biztositó tlsítása A magán gépjármű-tulaj­donosok eddig a szavatossági biztosítási díjakat csak úgy tudták befizetni, ha először felkeresték az Állami Bizto­sító fiókját, ahol megkapták a befizetési szelvényt és egy igazolványt, amit a postán a pénz befizetése után lebélye­geztek. Az Állami Biztosító január 1-től új rendszert vezetett be a biztosítottak kényelmére. Az esedékes biztosítási díjak kiegyenlítésére háromrészes postautalványt küldött ki a gépjármű-tulajdonosok címé­re. Ezután nem kell felkeres­niük a biztosító irodáját, ha­nem az utalványon befizetik az összeget, és az utalvány visszakapott szelvénye igazol­ja, hogy eleget tettek befize­tési­ kötelezettségüknek. Ugyancsak az ügyfelek ér­dekét szolgálja az is, hogy a gépjármű-tulajdonosok úgy­nevezett változást jelentő űr­lapot is kaptak, amelyen írás­ban közölhetik a biztosítóval a gépjármű eladását, rend­számváltozását vagy a forga­lomból való kivonást.

Next