Kisalföld, 1971. március (16. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-02 / 51. szám

1971. március 2., kedd Bosszúság, idegesség, többletmunka Megmondaná, miért kapcsolták ki? Akik az üvegfalon kívül állnak, idegesek. Nem tudnak mosni, sötét a televízió, elnémult a rádió, nincs fény a lakásban, mert áram sincs. — De miért'.' Kérdem én, hogy miért? — Azért, mert kikapcsolták. — Ezeknek itt más dolguk sincs, mint bosszantani az embert. Akik az üvegfalon belül vannak, tüzel az arcuk. Látszik, hogy idegeik pattanásig feszülnek, de igyekeznek megőrizni nyugalmukat, legalábbis látszólag. Csendesen, szerényen adnak felvilágosítást, magyarázatot annak is, aki a legjobban üvölt. Pénzt kezelnek. Ilyen hangzavarban . . . Rengeteget. Havonta hárommillió forintot. Ha most az egyik elszámoljá magát...! Hiszen ötszázezer forint van nála. A havi fizetése annak csak pár százaléka. — Nem elég az magának, amit most számol? Miért akarja meg az enyémet is? — Asszonyom, önnek villany van a lakásában, mosógépe, hűtőgépe, televíziója, rádiója működik, és az fogyasztja az áramot. Semmisincs ingyen. — De miért éppen most kérik? Most, amikor nincs pénzem? Miért nem adnak egy hónap halasztást? — Sajnálom, nem én hoztam a rendeletet. Hogyan lehet ilyen körülmények között dolgozni? ★ A bejáratnál ott a felirat: ,,ÉDÁSZ városi fogyasztói szolgálat. . . Befizetés mindennap reggel 7-től 14-ig, szerdán reggel 7-től délután 17-ig...” A felírás azoknak szól, akiket az áramdíj beszedők nem találnak otthon. Bedobják a kis cédulát, amelyen udvarias szavakkal azt is közlik, hogy ,,A fizetés elmulasztása esetén a villamosenergiaszolgáltatásból — külön díj felszámítása mellett — kénytelenek leszünk kikapcsolni.’' Havonta tizenötezer fogyasztó. Ahányan nem fizetnek, annyi méreg, bosszúság, idegesség, többletmunka. De miért nem fizetnek? Hiszen mindenki tudja: a szolgáltatásért fizetni kell. Ott még nem tartunk, hogy akár a cukor, a kenyér, vagy az áram ingyen járna valakinek. A pénzbeszedők, akik most az üvegfal mögött ülnek, néha a fejüket fogják. Csoda? Azok, akik miatt bosszankodniuk kell, aligha bírnák itt ki fél óránál több időre, akár csak csendes szemlélőként is. De az áramdíj-beszédőknek, akik már sok ezerszer körbefutották a várost, emeletre fel, emeletről le, újra fel és újra le, most itt kell ülniük, és mindazt lenyelniük, amit a hanyag emberektől kapnak, azért, mert kikapcsolták a lakásban az áramot. ★ — Vegye tudomásul, hogy én nem fizetek! Fizessen az, aki ott lakik. Ha hetven forint pénz neki, akkor nekem is az! Csináljanak valamit! — Mikor költözött el? — Két hónapja. — Amikor elhagyta a lakást, felírta a villanyóraállást? — Miért írtam volna? — Azért kérem, hogy megállapíthassuk, mennyit fogyasztott el ön és mennyit az új lakó. — Az, hogy is ne! Majd a napi munkám mellett még azt is én lesem, hogy mi van a villanyórán. — Ez mindenkinek a saját érdeke. Mi nem tudhatjuk, hogy a tizenötezer fogyasztó közül lo, mikor, hova költözik el, ha azt nem jelenti be. — Miért nem tudják, hiszen maguknak kell a pénz, nem? És a pénzbeszedő nem boldogul. Sem az elmaradt áramdíjat, sem a kikapcsolási díjat nem tudja „beszedni”, így vannak valamenynyien. Mind a tizenegynek van néhány olyan fogyasztója, aki minden hónapban késik a befizetéssel, pedig elsejétől huszadikáig van ideje a befizetésre bőven. — És mégis mit lehet tenni? Semmi mást, a finnt minden hónapban ’21 -ig tör a hőifépt végéig hallgatni csaknem háromszáz ember kiabálását, gorombaságait, durva megjegyzéseit azért, mert a pénzbeszedő becsülettel és szabályosan akarja ellátni munk skáját... (Sindulár) ! A természet védelmében Bármennyire dühöng is most a tél, ebben a hónapban a tavasz esedékes. A februári jó idő egy-két héttel ezelőtt már kicsalogatta, a gyermekeket az utcára, terekre, ligetekbe. Tavasszal a szülők legtöbbje nem veszi olyan szigorúan, ha csemetéjüknek „hosszabb’’ a hazafelé vezető út, mint a zimankóban volt. Nem szabad egyetérteni a kiskorúak csavargásával, most mégsem erről akarok szólni, hanem, a csavargások következménye kívánkozik papírra. Valamelyik napfényes délben láttam néhány kis iskolásfiút a győri Árpád úton, hazafelé mentek az iskolából. Akiinek családja van, hajlamos arra, hogy elnézze a gyermekes pajkosságot, az apró huncutságokat. Ám, ami az Árpád úton történt, több a pajkosságnál, huncutságnál: két-három gyermek kapaszkodott egy-egy fiatal fácska törzsére, versenyben egymással, ki tudja először földig hajlítani. Bosszantó látvány az ilyen, még boszszantóbb, hogy a közelben elhaladó felnőtt járókelők közül csak egy idős embernek jutott eszébe, megfékezni a télen át szobába szorított indulatokat, a meggondolatlan kis rongálókat. Nem messze van az Árpád úttól a Kazinczy Gimnáziummal szemközt a park. Ott tizenévesek kezében feszült a csúzli, madárlesen. Tucatnyian lehettek a srácok. Mindegy volt nekik, hasznos-e vagy káros a célpont, lőtték a madarakat. Már éled a szunnyadó élet a természetben, a kéreg alatt megindul a fákban a nedvkeringés. Évről évre látjuk, halljuk, milyen óriási károkat okoznak a garázda felnőttek, felügyelet nélküli gyermekek, eldurvult fiatalok a parkokban, fákban, ligetekben. Az iskola és az ifjúsági szervezeteknek a természet védelmére irányuló nevelő hatása alig mutatkozik. A szülők sem fordítanak kellő gondot a gyermekek természetszeretetre való nevelésére. Ezek a megállapítások nem mostani keletűek, a károk minden évben ismétlődnek. Pedig a megelőzésnek, a károkozók megfékezésének vannak már szép példái. Néhány évvel ezelőtt Vas megyében, Körmenden egész utcasorban derékba törték a fiatal facsemetéket, lövéstől kitépték a parkok rózsabokrait. Ekkor egy jól szervező fiatal pedagógus megalakította az Úttörő Természetőr Csoportot. A tanulók jelvényes karszalagot, hatáskörrel járó igazolványt kaptak. Létrehozták a természetvédelem tízparancsolatát is. A kirándulásokon, természetrajzórási a pajtások" nemcsak "a természet biológiai tudnivalóival ismerkedtek meg, hanem a csoportvezető pedagógus irányításával fejlődött a szépérzékük is. Eredményes munkájuk nyomán a következő évben felére csökkent a kártevések száma a nagyközség zöldövezetében. A fiatalok példájára a Hazafias Népfront helyi szervezet létrehozta a felnőttekből álló természetvédelmii egyesületet a község fásításának, a természeti értékek védelmének és megmentésének előmozdítására. Ehhez hasonló lehetőség megyénkben is van, csak ki kellene használni. (Dömötör) KISALFÖLD Tanácstag a mihályi fiatalokért Egy fiatal, lelkes pedagógus került 1965-ben Mihályiba. A falu népe gyorsan megismerte, megszerette , és 1967-ben bizalommal választotta tanácstaggá. Németh Alajos szívesen beszél önként vállalt munkájáról, amelyet éppen úgy hivatásának érez, mint a pedagóguspályát. Harminchét éves. Az iskolában ifjúságvédelmi vezető, kétszázhatvannöt gyerek között. Hivatásával járó feladat: törődni a nagycsaládosok gyermekeivel, figyelemmel kísérni a nehéz anyagi körülmények között élőket. Tanácstagi tevékenysége is elsősorban ifjúságvédelmi. Igazi területe, ahogyan ő maga mondja, a szociálpolitikai munka. — Új választásokra készülünk, ilyenkor az ember akaratlanul is visszatekint az elmúlt négy évre. Nehéz az öszszegezés, a múlt időszakban sokat gyarapodott a község. Családlátogatások, környezettanulmányok, beszélgetések az emberekkel a gondokról, eredményekről. Tanácstagnak lenni nagy felelősség, és nem mindig népszerű dolog. Vannak, akik észre sem vesznek az utcán, és hiába emelek kalapot előre, nem fogadják a köszönésemet. — Van-e rá okuk? Láttak valamit, amiről nem tudják, miért történt. Gépkocsi állt egy ház elé, és elvitt öt aprócska gyereket állami gondozásba. Az utca lakói könynyezve nézték, rám pedig azt mondták, lelketlen vagyok. De elmondom az előzményeket. Az anya sírva panaszkodott, hogy férje iszákos, durva, verekszik. Öngyilkos akart lenni az asszony,, mérget vett be, de megmentették. Ő kérte, hogy hét gyereke közül a kicsiket vegyük állami gondozásba, legalább .Egy időre, így láttuk jónak mi is, esze"erint" cséli Sieceff a tanács." Az anya azóta többször visszavonta kérését, a férj botrányos jeleneteket rendezett, mindennek elmondta a tanács dolgozóit, csak becsületes embernek nem. Egyébként az aszony is szereti az italt. Most látszólag javult a családi állapot, de nem sokat. A szociálpolitikai bizottság ennek ellenére úgy döntött, hogy még korai hazahozni a gyerekeket. — Rendszeresen ellenőrizzük a fiatalokat a vendéglőkben. Érdekes, amit az öregek szoktak mondani. A fiatalok valamikor a kocsma közelébe se mertek menni, nem hogy tízegynéhány évesen szeszt fogyasztani. Csak az a legény ihatott, akit felavatott a „mulató keresztapja”. — Érvek és ellenérvek hangzanak el a fiatalok neveléséről. Hatásos nevelési módszer kell, és elsősorban nagyobb felelősség a családban. Lehet bánni a fiatalokkal, de nem szabad őket magukra hagyni. Érezniük kell, hogy van velük valaki, közel az érzésvilágukhoz, aki irányítani tudja őket. Az ifjúsággal csak az foglalkozzék, akit megbecsülnek, tisztelnek a fiatalok és hallgatnak is rá. — A községi KISZ-alapszervezet? Az idáig eltelt idő ifjúsági szervezetünk számára ,jobbára útkeresés volt. Segítettünk fiataljainknak, most magukra találtak. A szórakozás mellett népi táncokat, színdarabokat tanulnak. Büszkék a munkájukra. Közelednek a választások, helyes az a törekvés, hogy a fiatalok is vegyenek részt a tanácsok munkájában. Németh Alajos erről így vélekedik : — Fiatalok nélkül lehetetlen elképzelni a jövőt. Ezért nekik is részt kell vállalniuk, részt kell kapniuk a közügyek intézéséből. — ju — Több tégla és cserép A Békés megyei téglagyárakban 280 millió égetett téglát és cserepet gyártottak 1970-ben, 12 millióval többet, mint az előző évben. Az új ötéves terv végére 250 millióra emelkedik a termelés. Ehhez új cserépgyárat helyeznek üzembe és korszerűsítik a meglévő gyárakat. Az új földgázfűtéses cserépgyár Békéscsabán több mint negyed milliárd forintos költséggel épül fel. A földgázt egyébként sorozatosan bevezetik a többi gyárba is. 1375-re a Békés megyei Tégla és Cserépipari Vállalat évi földgázfogyasztása eléri az 50 millió köbmétert. Azt hiszitek? Szegénység, füstölgő putrik. Kóborló kedv, bő gyermekáldás. Számunkra titkolt és csaknem idegen világ. Menynyit tettünk értük? Sokat. De eleget?! „ ... Sokan várjuk a kapukon kívül, hogy bizalmatok rézkrajcárjaival megajándékozzatok !” Bari Károly írta „Azt hiszitek” című versében, a bükkaranyosi cigánysorból indult költő, akiről azt mondják, ilyen fiatalon (17 évesen) és ilyen mélyről még senki nem érkezett a magyar költészetbe. Mélyről, mint azok a faluvéget toldó, új házak lakói, akik három-négy lépcsővel följebb kerültek. A Győr-Sopron megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága tavaly júliusi ülésén foglalkozott a megyében élő cigányok körülményeivel. Úgy határoztak, hogy járásonként koordinációs bizottságokat kell létrehozni a cigányok életének javítására. Mi a legfontosabb? A putrik, illetve a zárt települések felszámolása. A rendszeres foglalkoztatás, munkavállalás, és az alapvető egészségügyi követelmények megteremtése. A csornai járásban eddig a szili cigánytelepet sikerült teljesen felszámolni, az erdei putrikból hozták ki a cigányokat komfortos családi házakba. Karika György költözését, ahogy ásta ki a szilvafáit, s dugdosta a rózsaágat, soha nem felejtem. Csornán még 14 család lakik putriban. Farádon nyolc, Szanyban 2, Csornán az idén 3 család költözik a putriból házba, és 1974-ig évente három-három. Majd 1975-ben a két család putriját is felszámolják. Milyen egyszerűnek látszanak is a puszta számok ! Eltűnnek a farádi putrik 1974-ig, a szanyiak egy puttiban élő családot állami lakásba helyeznek el, egy család részére pedig vásárolnak házat. A községi tanácsok igen kevés kivétellel, ingyen adnak telket a cigányoknak. A munkaképes férfiak nagy részének állandó munkahelye van. A nők többségben házalnak, kéregetnek. A járásban általában az építőbrigádoknál, termelőszövetkezetekben vállalnak munkát. Ahol zárt településen élnek, sokan együtt, mint Csornán, a legkevésbé dolgoznak. A férfiak általában 18 napot havonta, amennyi szükséges a családi pótlék folyósításához. A nők pedig egyáltalán nem vállalnak munkát. De vannak, akik eljutnak addig is, szakmunkás-bizonyítványt szereznek, mint hatan Szanyban. A járásban 100—120 cigánynak adhatnának fizikai munkát. Tavaly mindössze öt férfi és egy nő kérte a közvetítést. Nem állítom, hogy ez a munkahelytől való idegenkedés csak a cigányok lustasága. Nemcsak munkavállalásról van szó, hanem a munkáskollektívába való beilleszkedésről, s néha a kollektíva jó szándéka is kétségbe vonható. Cigánykérdésben is, mint mindenkor, a legfontosabb a gyermek sorsa. A hat éven aluli cigánygyermekek száma 141 a járásban. Egy jár közülük óvodába (!). Napköziben négy község étkezteti a cigánygyerekeket, Csorna, Szil, Szany és Bágyogszovát. De tizenhét faluban élnek cigányok! A védőnők elmennek a pultikig és a putrikba is, a cigányasszonyok eljutnak az orvosig azért is, hogy fogamzásgátlószert írassanak. Aztán nincs pénz kiváltani. Célszerű lenne, ha a sokgyermekes anyák ingyenjuthatnának hozzá? Azt hiszem, igen. Mi lesz az elöregedett cigányokkal? Nyugdíj-jogosultsággal nem rendelkeznek, jövedelmük nincs. Eltartja őket a család vagy a kisebb, közösség úgy, ahogy eddig is eltartotta. De ezeknek az öregeknek SZTK sem jár. Községi tanácsok segíthetnek, esetleg úgy, hallottam már ilyen javaslatról, hogy ellátják őket közgyógyellátási igazolvánnyal. Mikor befogadta a Soproni Állami Gazdaság a szatmári árvíztől menekült népes cigánycsaládokat, voltak köztük öregek. Férfi, aki alig-alig mozdult már a sérvétől. Asszony, akinek csontjára úszott a bőr, és saját bevágásuk szerint orvos egyiket sem látta. Láttam nemrég egy statisztikát, számszerű kimutatás a cigánylakosságról. Volt benne ilyen rovat is: „természetes szaporulat”. Azt hiszem a leg- és legelső lépés, minden körülményt figyelembe véve is az, hogy embernek tekintsük őket. Hogy a számunkra idegen világban is megleljük a szépet, mert van, az értékeset, mert van, mert emberek, és meg kell tanítani őket emberként is élni. Mert Bari Károlyokat is adnak ennek az országnak! És művészetük van, történelmük van, értéket is hordoznak magukban és adnak tovább nemzedékiül nemzedéki-e. Ezt is kell látni, és akkor egészen másként történhet az indulás a cigánykérdés megoldására. gszm Még ebben az évben befejezik a Tolna megyében levő simontornyai vár restaurálását. A vár falai már az eredeti állapotban állnak, a belső termeket és szobákat most alakítják át. A várban múzeumot, könyvtárat rendeznek be, s az alagsorban, a vár kazamatáiban tájjellegű borkóstolót, vendéglőt nyitnak. A kb. hatszáz éves múltra visszatekintő vár a környék idegenforgalmi büszkesége lesz. (MTI Fotó : Kozák Albert terv. 5 Útjavítás olcsón Éveken át gondot okozott agyőri járás községeiben az utak építése és javítása. Hiába volt pénzük a tanácsoknak az anyag megvásárlására, rendszerint nem találtak kivitelezőt a munka elvégzésére. Hiába vállaltak a pártok társadalmi munkát, szakemberek nélkül nem lehetett megkezdeni az utak építését, javítását. Az Útépítő Költségvetési Üzem megalakítása óta megoldódott a gond. A tanácsok időben bejelentik megrendeléseiket és az üzem elvégzi a munkát. A múlt évben az üzem dolgozói hat községben több mint 14 kilométer hoszszúságban itatásos hengerlésű burkolatot és 5 autóbuszkitérőt készítettek. Pannonhalmán és Peren csaknem két kilométeres szakaszon megkezdték az útburkolat korszerűsítését. Tavaly elkészültek az alapok. A munka az idén fejeződik be. A költségvetési üzem dolgozói munkájuk javarészét a földutak rendezésénél végezték. Tizennyolc községben kilencven kilométeres szakaszon enyhén bogárhátúvá alakították ki az utakat. Nagyon előnyös a községi tanácsok számára a költségvetési üzem munkája, hiszen az elszámolás önköltségi alapon, egészen kicsi haszon felszámolásával történik. Ez a vállalati kivitelezéssel összehasonlítva 70 százalékos megtakarítás.