Kisalföld, 1971. július (16. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-01 / 153. szám

172032 A KOZMOSZ HŐSI HALOTTAL — A Szojuz—11 űrhajó pilótái június 30-án hősi halált haltak. Balról jobbra: Georgij Dobrovolszkij alezredes, az űrhajó parancsnoka, Vlagyiszlav Volkov fedélzeti mérnök és Viktor Pacajev kísérleti mérnök. (Teiefoto — taszsz—mti—ks> Ä tudomány megköveteli az áldozatot A Dobrovolszkij, Volkov és Pacajev kutatta úton haladhat tovább az ember Három hete, ezt írtuk: 1971 júniusának legnagyobb tudo­mányos szenzációja a szovjet űrkísérlet. A Szaljut űrállo­más fogadta a Szojuz—11-et, minden úgy történt, ahogy a szovjet tudósok eltervezték. A világ rádió- és tévéadói óránként sugározzák a hírt a nagy szerzációról. Világszenzáció volt a Szo­juz—11. fellövése és a Szal­jut orbitális laboratórium huszonnégy napos Föld kö­rüli keringése. A bátor szov­jet űrhajósok számos nagy­szerű kísérletet elvégeztek az űrben, útjukat mind a hu­szonnégy napon nem lanka­dó érdeklődéssel figyelte a világ. Most ugyanilyen fel­fokozott részvéttel gyászol­ják az embereit szerte a Föl­dön Georgij Tyimofejevics Dobrovolszkij alezredest, Vlagyiszlav Nyikolajevics Volkov fedélzeti mérnököt és Viktor Ivanovics Pacajev kísérletező mérnököt. Kedd estig a Föld körüli pályán keringő Szaljut tudo­mányos űrállomás személy­zete maradéktalanul teljesí­tette az előirányzott repülési programot és utasítást ka­pott a Földről a leszállásra. Az űrhajósok a tudományos kutatásaik gazdag anyagát és a fedélzeti naplókat átvitték a Szojuz—11. szállító űrhajó kabinjába, hogy visszahoz­zák őket a Földre. Az űr­hajósok elfoglalták a helyü­ket a Szojuz—11-ben, ellen­őrizték a fedélzeti berende­zéseket és előkészítették az űrhajó és a Szaljut elválá­sát. Moszkvai idő szerint júni­us 29-én 21,28 órakor a Szó- ' juz—11. űrhajó és a Szaljut űrállomás elvált egymástól ‘ és külön-külön folytatta a re­pülést. Az űrhajó legénysége közölte, hogy a szétkapcsolás zökkenőmentesen zajlott le, az űrhajó berendezései kifo­gástalanul működnek. Teg­nap hajnali 1 óra 35 perc­kor az űrhajó beszabályozá­sa után bekapcsolták a féke­ző berendezést és ezután megszakadt a kapcsolat az űrhajó legénységével... A leszállási programnak megfelelően a légköri, úgy­nevezett aerodinamikai fé­kezés után üzembe helyez­ték az ejtőernyőrendszert és közvetlenül a Földre érés előtt a sima leszállást ered­ményező hajtóműveket. A le­szállóegység a megadott kör­zetben ért földet. Az űrhajó­val egyidejűleg a helyszínre érkező kutatóhelikopter sze­mélyzete a Szojuz—11. ka­binjának felnyitásakor mind a három űrhajóst holtan ta­lálta. Így lehet összefoglalni a három űrhajós tragédiájáról eddig kapott híreket, haláluk okainak tisztázására meg­kezdődött a vizsgálat. Nem is olyan rég lapunk ezeket közölte: a tudományos kutatások, az emberiség elő­rehaladása megköveteli az áldozatot, önfeláldozást kí­ván, mi több, követel az em­bertől az asztronautika, a tarkkutatás és számos más tudomány is. A Lunohod-kí- sérlettel a szovjet tudósok a Földről irányíthatóságra sze­reztek tapasztalatokat. A Szojuz—11. fellövéséhez há­rom bátor űrpilóta közremű­ködésére volt szükség. Ez a bizonyság arra, hogy olykor nélkülözhetetlen az ember, az ember személyes élmé­nyeire és tapasztalataira szükség van. A szovjet űr­kutatás a műszerek és az ember tapasztalatát egyfor­mán igénybe veszi, mikor melyikre van szükség. A szovjet tudósok vállal­L. I. BREZSNYEV elvtárs­nak, az SZKP KB főtitkárá­nak, N. V. PODGORNIJ elv­társnak, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa Elnöksége el­nökének, A. N. KOSZIGIN elvtársnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének, MOSZKVA. Kedves Elvtársak! A magyar nép, amely osz­tatlan érdeklődéssel és ro- konszenvvel kíséri figyelem­mel a Szovjetunió, a szovjet tudósok, mérnökök, munká­sok és űrhajósok hősi erő­feszítéseit a világűrnek az emberiség javára történő meghódítása érdekében, mély megrendüléssel értesült a Szojuz—11. űrhajó kozmo­nautáinak tragikus haláláról. Dobrovolszkij, Pacajev és Volkov elvtársak, a kiváló űrhajósok, akik részesei vol­tak az első, emberlakta űr­állomás megteremtésének, példázzák a szovjet nép hő­Nemrég írtunk arról („Jól fizet a fogdmegmunka"), hogy a falusi fiatal ritkán választ mezőgazdasági szakmát. Ha választ is, elmegy traktoros­nak, gépszerelőnek, de leg­kevésbé állattenyésztőnek. A sok ok mellett is az egyik: ha csak a gyerek addig jut el, hogy a disznók és a mar­hák mellett köt ki, akkor mi­nek ahhoz tanulni, s főleg minek erre a szülőnek is ál­dozni? Kajárpécen hagyomány­törő eset történt: négy fia­tal tehenész szakmunkásnak tanul, és mind a négy leány. Legalábbis a téeszirodán négyről beszéltek, közülük egy kifejezetten a tejipari szakmát sajátítja el ősztől. (Ahogy próbáltam megkeres­gélni ezeket a lányokat, ak­kor derült ki, hogy csak há­rom.) Ami lényeges: A három­évi tanítási idő alatt a szö­ták a tudományért az áldo­zatot, az emberrel végzett kutatással járó mindig meg­lévő kockázatot Dobrovolsz­kij, Volkov és Pacajev fel­becsülhetetlen értékű tapasz­talattal gazdagította a tudo­mányt és az ő munkájuk és kutatásuk nyomán haladhat tovább az emberiség. Nevü­ket arany betűkkel írták be a tudomány, az emberiség haladásáért folytatott kuta­tómunka történetébe, hőstet­tüket mindörökre megőrzi a haladó emberiség. — fi — siességét, áldozatkészségét, alkotó tehetségét, az emberi haladást szolgáló kutatási tö­rekvéseit. Az MSZMP KB, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csa és a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány, valamint egész népünk nevé­ben mély részvétünket fe­jezzük ki az SZKP KB-nak, a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa Elnökségének, a Szov­jetunió Minisztertanácsának. Népünk átérezve a nagysze­rű űrhajósok áldozatát, osz­tozik a szovjet nép és a gyá­szoló családok fájdalmában. KÁDÁR JÄNOS, az MSZMP KB első titkára, LOSONCZI PAL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, FOCK JENŐ, a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke. (Folytatás a 2. oldalon.) vetkezet ösztöndíjat ad. Az első félévben mindegyiknek havonta 200 forintot, majd később a tanulmányi ered­ménytől függően nő ez az összeg, annyira, hogy a har­madik évben az ötös tanuló havonta 600 forintot is kap­hat. Említik a szövetkezet­ben: „Mi szeretnénk, ha sok­ba kerülnének a lányok.” Mégis mennyibe kerülnek? Közepes tanulmányi átlaggal számolva évente személyen­ként körülbelül 4000 forintot áldoz a tsz. Miért? Egyrészt: mire ezek a lányok végez­nek, a jelenlegi állatgondo­zók közül öten-hatan nyug­díjba mennek. Másrészt, s ez a nyomosabb érv: hetvenket­tőre elkészül a szakosított tehenészeti telep, gépesítés­sel, nehéz fizikai munkát nem kíván az üzemeltetése. Olyan terv is van, hogy hely­ben paladrozzák a tejet, na­ponta 4600 literrel számol­nak, fejés után két órával már a fogyasztóhoz jut a tej. Az országgyűlés legutóbbi ülésén a kormány beszá­molója nagy figyelmet szen­telt a beruházások alakulá­sának, hangsúlyozva, hogy fokozott erőfeszítéseket kell tenni a beruházási egyen­súly mielőbbi megteremtésé­re. Az MTI munkatársai be­ruházási szerveket, illetve építkezéseket felkerestek, s tájékoztatást kértek a beru­házásokról. Mint az Orszá­gos Tervhivatalban elmond­ták, nagyobb szervezettség­re, az erők koncentrálására van szükség ahhoz, hogy a folyamatban levő beruházá­sokat a lehető leggyorsabban befejezzék. Az idén 89 mil­liárd forintot fordítanak az országban beruházásokra, eb­ből 17 milliárdot a legna- gyobbakra, a kiemelt beru­házásokra. Erre az évre ere­detileg 19 állami nagyberu­házás befejezését tervezték, mivel azonban 14 olyan új létesítményt is tető alá kell hozni, amelynek már tavaly Nem kell különösebben bi­zonygatni, hogy mennyire szükséges erre a telepre a szakember. Csak a tejház több mint kétmillió forintba kerül. Hogy a gondozók, története­sen három év múltán a falu­béli lányok, mennyire kul­turált munkahelyen dolgoz­hatnak, arra előlegben csak annyit: a szociális épületek, tehát öltöző, fürdő st’b. 800 000 forint értékben épül­nek a telephez. Jelenleg a te­henészetben a gondozók át­lagkeresete 3000 forint körül van havonta. A szakosított telep arra is lehetőséget ad, hogy rövidített munkaidőben dolgozzanak a gondozók. De úgy látszik, még ezek sem elég meggyőző érvek. Marika mégsem lesz szak­munkás. Anyjával beszélge­tünk: „Beteg vagyok, kell a segítség. Ügy határoztam, mégse engedem ed.” el kellett volna készülnie, 1971-ben összesen 33 állami nagyberuházást kell befejez­ni. Az első félév tapasztala­tai arra utalnak, hogy az év második felében gyorsítani kell a munkát, pótolva el­maradásokat, hogy a terve­zett új létesítmények az év végére elkészüljenek. így is sok beruházás húzódik át a jövő évre, hiszen a befeje­zetlen állami és vállalati be­ruházások értéke megközelí­ti a 70 milliárd forintot. Néhány fontos állami be­ruházásunkról a következők­ben számoltak be az MTI munkatársai. ' A program szerint épül a Lábatiani Vékony­papírgyár Lábatlanon befejezéshez közeledik az első hazai vé- konypapirgyár építése. A múlt hónapban kezdték meg A szövetkezetben tudják? — Csak az iskolának szól­tunk, hogy nem megy a kis­lány. Meg az is igaz, hogy sok a három év. Minek a lánynak annyit tanulni? Férj­hez megy, gyereket szül, minek annak szakma? Meg különben is, az apja tíz évig volt kanász, mégse tanult. Azért nélkülözzük három évig, hogy a marhák mellett legyen? Nem. Maradjon itt­hon, aztán majd elmegy va­lamerre a gyárba. Csak egy falubeli asszony vitatkozik vele, a lényege, hogy ma már másként van, de hát nem mindenki érzi még, hogy valóban ma már másként van. Zámbóék háza még puco- latlan, szokatlan formájú. Űj ház, és mégis, hosszan gazdasági épületeket húztak melléje. Ma már nem építe­nek istállót, főleg nem négy­öt tehénnek meg ugyanannyi növendéknek úgy, mint Zám­bóék. Csakhogy Zámbóéknál az élet kicsit eltér a mai szo­kásostól. Az embernek egy karja van, húszéves volt, amikor otthagyta a csanaki malomban a másikat. Akkor a 3-as számú papírgyártó gépsoron a próbatermelést, s most már az utolsó, a 4-es számú gépsor összeszerelésén dolgoznak a magyar és a finn szakemberek. A Könnyűipari Beruházási Vállalat irányítá­sa alatt dolgozó kivitelező vállalatok és gyáregységek különösen büszkék arra, hogy a gyárépítés a program sze­rint halad, s mindeddig si­került teljesíteniük a Gazda­sági Bizottság határozatát. 1968-ban ugyanis a GB ha­tározatot hozott a hatalmas létesítmény építésének meg­gyorsítására, s előírta a pa­pírgyártó gépsorok átadásá­nak határidejét. Az 1-es, a 2-es és a 3-as papírgyártó berendezésekkel a határozat­nak megfelelő időpontban kezdték meg a próbaterme­lést. Az utolsó gépsor indí­tását a GB 1971. október 1-ére jelölte meg. Az irányítók és a szerelők azonban nagy erő­feszítéseket tesznek azért, hogy egy-két hónappal előbb fejezzék be a szerelést. A határidő megrövidítését vállalták a Budapesti Gyár- és Gépszerelő Vállalat, a Vil­lamosipari Szerelő Vállalat, a 21-es Állami Építőipari Vál­lalat, az Országos Papíripa­ri Vállalat és a Villamosállo- más-szerelő Vállalat vezetői, dolgozói. A nagy teljesítményű, kor­szerű papírgyártó gépek in­dulási határidejéhez igazod­va készültek el, illetve készülnek a segédlétesítmé­nyek is. A többi között két nagy teljesítményű kazánt helyeztek üzembe, villamos- energia-fogadó állomást és jól felszerelt tmk-műhelyt hoztak tető alá. Befejezéshez közeledik a 288 méter hosz- szú, 72 méter széles papír­gyártó csarnok építése is. Ezt hazánkban még nem alkal­mazott módszerrel készítet­ték. A hatalmas belső tér te­tőszerkezetét nem a hagyo­mányos vasbeton pillérekkel, hanem betonnal kitöltött, karcsú acéloszlopokkal tá­masztották alá. Az új szer­kezeti megoldás a hagyomá­nyos építési módszernél ol­csóbb, és teherbírása is na­gyobb a szabványos beton­pilléreknél. A csaknem 2 milliárd fo­rintos költséggel felépülő el­ső, hazai vékonypapírgyár építésén és szerelésén most már csak 500-an dolgoznak. (Folytatás a 3. oldalt' vett egy tehenet, borjaztatta, egy kézzel őszig lekaszált két kazal takarmányt, naponta, ha kellett, 30 petrence lóhert. Megtanult egy kézzel fejni, fát kitermelni, házat épülni, élni. így múlt el tizennégy év, négy gyereket neved, a legidősebb a Piros. — Fáradt vagyok, érzem így az apja —, mert nekem egy karral ledolgozni a fél életet annyi, mint másnak két karral az egészet. De a Piros azért csak tanuljon, ha akar. Ma már az a cél, hogy a lányból is legyen valami. Nem élet, csak házasuló le­gényre várni, meg más földjén napszámba kapálni. Ha meg a gazdaságban akar maradni, hát értsen valami olyanhoz, amiből nyugdíjba is mehet. A taníttatás költségeibe be­segít a szövetkezet a szülő­nek, nem is kevéssel. Leg­feljebb az van, hogy három évig nélkülözi a család a gye­rek keresetét. De három év után kész ember lesz, ahogy mondani szokás, van mived az életbe indulni, nincs tel­jesen kiszolgáltatva a sors­nak. Lehet azt kérdezni, bogy megérie- ? gszn» Részlet a Lábatiani Vékonypapírgyárban a már folyamato­san termelő 1. sz. papírgyártó gépsorróL A látsyhól is leg valami Magyar államférfiak részvéttávlrata szovjet vezetőkhöz VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ARA: 80 FILLER AZ MSZMP GYCR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA GYŐR, 1971. JÚLIUS 1., CSÜTÖRTÖK ★ XXVII ÉVFOLYAM 153. SZÄM Harminchárom nagyberuházás! kell befejezni az idén

Next

/
Thumbnails
Contents