Kisalföld, 1971. július (16. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-01 / 153. szám

2 Losonnczi Pál vidéki körúton LMZ Oltványi Ottó, az MTI bécsi tudósítója jelenti: Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke feleségével és kíséretének tagjaival szerdán a fellobogózott, bécsi nyugati pályaudvarról vidéki körútbra indult. Az Elnöki Tanács elnökét a pályaudvaron Rudolf Kirchschläger külügyiminiszter várta, aki az osztrák kormány részéről a vidéki körúton hivatalos kísérője Losonczi Pálnak. A különvonat — amelynek szalonkocsijában foglalt helyet Losonczi Pál és felesége — pontban kilenc órakor gördült ki a bécsi pályaudvarról. Ausztria szép tájain át haladva délelőtt 11 óra 10 perckor gördült be a különvonat Linzbe, ahonnan az Egyesült Osztrák Vas- és Acélművek (VOEST) gyártelepéhez vezető vágányon haladt a különvonat a gyár főépülete előtti fellobogózott térre. A gyár dolgozói, vezetői, a felső-ausztriai tartományi kormány képviselői fogadták a magas rangú vendéget Elsőnek dr. Erwin Wenzl, felső-ausztriai tartományi főnök köszöntötte Losonczi Pált és feleségét. Népviseleti ruhába öltözött linzi lányok — fejükön aranyhímzéses sapkákkal — virágcsokrokat adtak át, majd a gyár dolgozóinak sorfala között kísérték államelnökünket az üzembe, ahol dr. Herbert Koller, vezérigazgató és az üzem több más vezetője üdvözölte Losonczi Pált és feleségét, valamint kíséretének tagjait. Amerre az Elnöki Tanács elnöke elhaladt, mindenütt taps csattant, rendkívül meleg, szívélyes fogadtatásban részesült. Dr. Herbert Koller Vezérigazgató adott tájékoztatást az üzemről. A vezérigazgató utalt arra, hogy a 26 ezer dolgozót foglalkoztató konszern a magyar vállalatokkal hasznos együttműködést fejt ki. A tájékoztató befejezése után ünnepélyes pillanat következett: a vezérigazgató átnyújtotta a gyár ajándékát — acélöntőt ábrázoló bronzszobrot — Losonczi Pálnak. A vendégek a gyár vezetőinek kíséretében gyárlátogatásra indultak. Visszatérve a gyár központi épületéhez, a vendégeket az üzemi zenekar fogadta. Ezután az étteremben díszebédet adtak Losonczi Pál, felesége és kíséretének tagjai részére. KREMS A 196 OOO lakosú Linzet a különvonat három óra előtt hagyta el. Államelnökünket ünnepélyesen búcsúztatták. Amikor a vendégek Kremshez érkeztek, „Wachau kapujában” szintén ünnepélyesen fogadták államelnökünket. Andreas Maurer, alsó-ausztriai tartományi főnök és Max Thorvesten, Krems város polgármestere üdvözölték Losonczi Pált és feleségét. A pályaudvarról a polgármesteri hivatalba ment Losonczi Pál és kísérete. Ott bejegyezte nevét a város aranykönyvébe, és megajándékozták az 1436-i alapítású városi címer és jelvény ékesített másával. Kremsből a küldöttség személygépkocsikkal folytatta útját. A Duna-kanyar festői táján a meredek sziklák közé ékelt, történelmi múltú Dürchsteinbe. A szőlőtermő vidék mentén elterülő település barokk stílusú épületei megragadó látványt nyújtottak. Dürnsteinben Franz Jonas köztársasági elnök és Hans Czettel, alsó-ausztriai tartományi főnökhelyettes köszöntötték Losonczi Pált és kíséretét. Jonas államelnök társaságában Losonczi Pálnak bemutatták a wachaui bortermő vidék gazdaságait, borpincészetét és ismertették a Duna-kanyar lösztalaján elért terméseredményeket, a táj mezőgazdasági eredményeit, terveit. Este Darnsteinben Andreas Maurer, alsóausztriai tartományi főnök adott díszvacsorát a magyar államfő tiszteletére. Losonczi Pál az esti órákban különvonattal visszaindult kíséretével és osztrák vendéglátóival együtt Bécsbe. Csütörtökön délelőtt Bécs környékén élelmiszeripari üzemeket keres fel Losonczi Pál, aki este a magyar nagykövetség épületében fogadást ad vendéglátója, Franz Jonas szövetségi elnök és felesége tiszteletére. (MTI) ★ KISALFÖLD Fock Jenő látogatása Bács-Kiskun megyében Szerdán Bács-Kiskun megyébe látogatott Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke, elnöke fogadta a miniszterelnököt. A megyei pártbizottság székházában dr. Romány Pál tájékoztatta az alföldi megye gazdasági, politikai és kulturális helyzetéről, a vezetőket és a lakosságot egyaránt foglalkoztató gondokról. Az elmondottakból kitűnt a többi között, hogy az egykor tipikusan mezőgazdasági megye ipara 1970-ben már többet termelt, mint a mezőgazdasága. Biztató, hogy az idén 30 százalékkal növekedett a megye sertésállománya, kevésbé megnyugtató viszont, hogy a teljes állomány 70 százaléka nem a nagyüzemi gazdaságokban található. A helyzet akkor javul majd, ha elkészülnek már az épülő nagyüzemi sertésnevelő és hizlaló telepek. Reggel Kecskeméten dr. Romány Pál, a megyei pártbizottság első titkára és Erdősi József, a megyei tanács . A továbbiakban szó esett a megye 40 000 tanyájáról, s 170 000 tanyai lakójáról. A miniszterelnök érdeklődésére külön is tájékoztatást kapott az egyes tájegységekről, az öt városról és a leendő hatodikról, a városjelölt Kiskörös járási székhelyről. Fock Jenő a délelőttöt Kecskeméten töltötte. Először a városi tanácsházára látogatott. Ott Reile Géza, városi tanácselnök ismertette a felsőfokú regionális központtá nyilvánított megyeszékhely kommunális fejlesztésének eredményeit és távlati terveit. Fock Jenő a délutáni órákban — dr. Romány Pál és Erdősi József társaságában — Kiskunfélegyházára utazott. Ott a Vegyipari Gépgyárba látogatott el. Programja a Kunfehértói Állami Gazdaságban fejeződött be. (MTI.) Fél évszázados a Kínai Kommunista Párt SANGHAJBAN, az egykori francia negyed kis utcájában, egy öreg házban ült össze 1921. július 1-én tizenkét küldött, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalomtól fellelkesült kínai kommunisták képviseletében megalakítsa a Kínai Kommunista Pártot. A munkásosztály fiatal pártja az országban megerősödő demokratikus és nemzeti felszabadító mozgalom igényeit megértve határozott antiimperialista és antifeudális programmal lépett fel. A kezdetben nemzeti demokratikus célokat szolgáló, majd...az ellenforradalmi árulás útjára lépett Kuomintanggal kötött egységfront felbomlása után a kínai kommunistákra rendkívül súlyos terror nehezedett. A KKP azonban nem hátrált meg, hősiesen helytállt az osztályellenség és az idegen hódítók elleni harcban. A Kína felszabadításáért folytatott hosszú és súlyos áldozatokkal teli küzdelemhez döntő segítséget nyújtott az a győzelem, amelyet a második világháború fő terheit viselő Szovjetunió aratott a hitleri fasizmus és a japán militarizmus erői felett. A kedvező nemzetközi feltételek közepette a kínai nép, kommunista pártja vezetésével, 1949. október 1-én óriási jelentőségű győzelmet aratott. A forradalom győzelme nyomán megszületett Kínai Népköztársaság hozzálátott, hogy gyors ütemben leküzdje a feudális és a félgyarmati helyzet okozta elmaradást. A kínai százmilliók lelkes munkáját önzetlenül támogatták a szocialista országok, elsősorban a Szovjetunió. Következetes antiimperialista és békeszerető külpolitikája, internacionalista magatartása azokban az években világszerte mind több barátot szerzett a népi Kínának. Az ötvenes évek végétől, a hatvanas évek elejétől kezdve azonban az ország politikájában, sajnos, negatív irányú fordulat történt. A KKP vezetésében mindinkább tért hódított az addig visszaszorított, a nagyhatalmi ábrándoktól fűtött, antimarxista, nacionalista áramlat. A KKP vezetői fokozatosan szembefordultak a testvérpártok zömével, és szakadár tevékenységbe kezdtek. Az egységbontás politikája veszélybe sodorta az elért vívmányokat, s mély válságba juttatta a KKP-t és az országot. Ismeretes, hogy az SZKP, a nemzetközi kommunista mozgalom túlnyomó többsége visszautasította ezt a politikát, de ugyanakkor mindig is késznek bizonyultak a kapcsolatok elvi alapon nyugvó rendezésére. Ez a határozott és türelmes politika eredményezte, hogy az utóbbi két évben bizonyos kezdeti eredményeket sikerült elérni az állami kapcsolatok normalizálásában. A kínai vezetők azonban, ha rákényszerültek is a „kulturális forradalom" időszakában folytatott politika durva módszereinek megváltoztatására, elvi álláspontjukon nem változtattak: ha álcázottabban is, de folytatták a Szovjetunió, az SZSZP rugalmazásai, egyenlőségt jelet vonnak a kommunizmust építő Szovjetunió és az Imperialista Egyesült Államok közé, megpróbálják szembefordítani egymással a szocialista országokat. A MAGYAR KOMMUNISTÁK mindra nagyra becsülték a KKP küzdelmét, amikor az internacionalista, forradalmi szellemben raiete jert. Most, a párt megalakulásának ötvenedik évfordulójén tisz f-életüket fejezik ki mindazoknak a kínai kommunistáknak, akik harcolnak a marxizmus—leninizmus, a proletár-internacionoizmus eszméinek a helyreállításáért, a követkomfos antilmnodalista nolitika megvalósításáért. Megőrzik hitüket hogy Kína eladh-utóbb ismét a testvéri szocialista országokkal egységben halad előre a szocializmus útján. Gromiko - Riad-találkozó Andrej Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere és Mahmud Riad, az Egyesült Arab Köztársaság miniszterelnök-helyettese és külügyminisztere szerdán baráti eszmecserét tartott a szovjet —egyiptomi kapcsolatokról és a közel-keleti helyzetről. Az egyiptomi vendég a Kairóban május 27-én aláírt szovjet—egyiptomi barátsági és együttműködési szerződés ratifikációs okmányainak kicserélése céljából érkezett a szovjet fővárosba. (TASZSZ, MTI) A KKP évfordulóján PEKING A három vezető kínai lap közös vezércikke köszöntötte szerdán a Kínai Kommunista Párt megalapításának 50. évfordulóját. A cikkben újból kinyilvánították a jelenlegi kínai vezetés ismeretes ideológiai irányvonalát. A cikk, amelyet szerdán este kezdtek sugározni az összes kínai hírközlő szervek, a „kulturális forradalom”-ból kikerült vezetők szemléletének megfelelően vázolja a párt történetét egész napjainkig. (MTI) Hangos lett a csendes kontinens A Centropress szerda esti kommentárja: AMOLYAN csendes, békés, félreeső világrésznek tekintették sokáig Ausztráliát, ahol lassú és főképp nyugodt tempóban folyik az élet. Az utóbbi időben mind viharosabbá válik azonban a politikai élet Ausztráliában is. Egyre többen lesznek mind harciasabbak, de éppenséggel nem a harc, hanem a béke érdekében. Hetek óta folyik a tüntetéssorozat Ausztrália nagy városaiban. Elsősorban a diákok és más fiatalok emelnek szót a vietnami háború ellen. A tiltakozó mozgalom most már Ausztrália valamennyi államára kiterjedt. Két friss esemény újabb lendületet adott ennek a békéért vívott küzdelemnek. Az egyik: az elsőül a New York Times-ban, majd egy sereg más amerikai lapban publikált titkos dokumentumanyag, a Pentagon tanulmányai a vietnami háborúról, nemcsak az amerikai közvéleményt háborította fel, hanem az ausztráliai közvéleményt is. A titkos McNamara-dossziéból ugyanis kiderült: hazugság szolgáltatta az alapot itt is. Amikor 1965-ben Ausztrália is belépett a vietnami háborúba, a Canberrai kormány arra hivatkozott: a saigoni kormány felkérésére teszi. A titkos Pentagon-dossziéból most kiviláglott, hogy a saigoni rezsim soha ilyen kérelmet nem továbbított Ausztráliának. A kérelem — helyesebb azt mondani: a nyomás — az amerikai kormány részéről érkezett. Az USA rángatta be az ausztráliai kormányt a vietnami agresszióba, az ausztráliai lakosság tudta nélkül. A másik esemény, amely új lendületet adott az ausztráliai béketüntetésnek: dr. Benjamin Spock, a világhírű amerikai gyermekorvos és békeharcos megérkezése. Spock eddig Adelaide-ban és Melbourneben mondott beszédet olyan gyűléseken, amelyeken óriási tömegek vettek részt. MIKÉNT az USA-ban, úgy Ausztráliában is egyre erősebbé válik a követelés: „Hozzátok haza a fiainkat!” Viszonylag nem sok ausztráliai katonát vittek Vietnamba harcolni, de egyre több ausztráliai vallja azt a nézetet, hogy ha csak egyetlen ausztráliai katona harcolna Vietnamban, az is sok volna, az is a kelleténél éppen eggyel több lenne. Ausztráliá- nak nem érdeke beavatkozni a vietnami nép életébe, támogatást nyújtani az ingatag saigoni korrupciós rezsimnek és — ami a lényeg — az USA hatalmi politikájának. És ezt Ausztráliában most már igen sokan tudják. 1571. jnnus I., csOíBrtSS Az egész világ részvéte (Folytatás az 1. oldalról.) Dobrovolszkij, Volkov és Pacajev űrhajósok tragikus halálának híre mélyen meghatotta a győri Richards-gyár munkásait is. A munkásközösség táviratot küldött a Szovjetunió budapesti nagykövetségéhez, kérve, hogy az üzenetet továbbítsák Brezsnyev és Koszigin elvtársnak, az egész szovjet népnek. „Kedves Elvtársak! Üzemünk négyezer főnyi kollektívája megrendülten vette tudomásul a reggeli hírekből, hogy az űrhajósok feladatuk teljesítése közben hősi halált haltak. E mélységes gyászban fogadják legőszintébb együttérzésünket, kérjük, hogy tolmácsolják azt a kozmosz hősei hozzátartozóinak, szeretteinek.” A Szojuz—II. visszhangja Az utolsó pillanatig teljesítették küldetésüket MOSZKVA A Moszkvai Rádió és Televízió gyászzenét sugárzott azt követően, hogy a bemondók szerdán hajnalban beolvasták a Szojuz—11. személyzetének tragikus haláláról beszámoló TASZSZ-közleményt. A szovjet emberek mélységes gyászt éreznek a súlyos veszteség miatt. A szovjet televízió előbb a hősi halált halt három szovjet űrhajós gyászkeretes portréját sugározta, később pedig — mintegy az ország tisztelgéseként — a Szovjetunió végtelen tájait vetítette a képernyőre. A halott űrhajósokat megpillantó kutatócsoport döbbenetét érzik át a moszkvaiak, a szovjet emberek szerda reggel óta. Az IZVESZTYIJA esti kiadásában a gyászt és fájdalmat költemény fejezi ki. Sztyepan Scsipacsov, az ismert szovjet-orosz költő versben állít emléket a három űrhajósnak. Borisz Konovalov, a lap űrtudósítója hírt ad arról, hogy a Szojuz—11. leszálló berendezésében megtalálták a Száljutón vezetett fedélzeti naplót, az űrhajósok készítette fényképfelvételeket és kísérleteik eredményét. Mindhárom kozmonauta az utolsó pillanatig teljesítette kötelességét. A szovjet fővárosban bizonyosra veszik, hogy amíg a Szojuz—11. katasztrófájának okát vagy okait mindenre kiterjedő alapossággal fel nem tárták, nem indítanak űrhajót Bajkonurról. Ugyanakkor a legcsekélyebb kétely sincs az iránt, hogy a szovjet űrprogramban központi helyet, elfoglaló orbitális állomáson létrehozása tovább folytatódik. Az eredményes küldetés utáni hirtelen halál híre világszerte mély megrendülést keltett. A TASZSZ-közlemény kiadását követő első órákban már több állam- és kormányfő, tudós nyilvánította mély részvétét a szovjet kormánynak, az elhunytak családtagjainak, az egész szovjet társadalomnak. Részvéttáviratban fejezte ki megdöbbenését Tito, jugoszláv elnök, Indira Gandhi, indiai miniszterelnök, Edward Heath, brit miniszterelnök, Szato Eiszaku, japán miniszterelnök, Georges Pompidou, francia és Giuseppe Saragat, olasz köztársasági elnök, Gustav Heinemann, az NSZKelnöke. Részvétét nyilvánította VI. Pál pápa is. Az amerikai űrkutatás központjában, a texasi Houstonban — ahol a múlt héten zárult az igen eredményesnek tekintett szovjet—amerikai eszmecsere a két ország közötti űregyüttműködés kérdéseiről — ugyancsak gyászolják a három szovjet űrhajóst. Robert Tilruth, az ember lakta amerikai űrhajók repülési központjának igazgatója így nyilatkozott: ,(Mélységesen megrendített a hír. Már csak azért sem számítottunk tragédiára, mivel a küldetés mindvégig a legkisebb nehézség nélkül zajlott le. Szomorú esemény ez a többi űrhajós és mindazok számára, akik oly keményen dolgoznak a program megvalósulásáért. Nagyon szomorú hír mindannyiunk számára.” Bernard Lovell, az angliai Jodrell Bank csillagvizsgáló intézet igazgatója, Nagy-Britannia egyik legtekintélyesebb űrszakértője mély együttérzéséről biztosította a szerencsétlenül járt űrhajósok családtagjait, és hangsúlyozta, hogy a tragédia okát majd csak alapos és részletes vizsgálat derítheti fel, addig nem is érdemes feltételezésekbe bocsátkozni. Hasonló álláspontra helyezkedett Heinz Kaminski, a hírneves Bochumi (NSZK) csillagvizsgáló igazgatója is, aki hangsúlyozta: a szerencsétlenségben talán egy kis vigaszt nyújthat az, hogy az űrhajó sima leszállást biztosító berendezése kifogástalanul működött, és visszahozta az összegyűjtött felbecsülhetetlen értékű adatokat, s a katasztrófa tárgyi bizonyítékait. Sí fpté:ssj©1e8ítés Az SZKP Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége és a minisztertanács gyászjelentést adott ki, amelyben tudatja, hogy szerdán, az első, ember lakta orbitális állomáson, a Szaljuton végrehajtott űrrepülési programjuk befejezése után a Szojuz—11. űrhajón a Földre visszatérőben életüket vesztették a bátor űrhajósok, az SZKP tagjai: Georgij Dobrovolszkij alezredes, az űrhajó parancsnoka, Vlagyiszlav Volkov fedélzeti mérnök, Viktor Pacajev, kutatómérnök. Az SZKP Központi Bizottsága, a legfelső tanács elnöksége, a minisztertanács, a párttal és az egész szovjet néppel együtt mélyen gyászolja hazánk kiváló fiainak elvesztését és őszinte részvétét fejezi ki családtagjaiknak, mondja a gyászjelentés. Az SZKP Központi Bizottsága és a minisztertanács határozatot hozott arról, hogy kormánybizottság alakul a három űrhajós halálát okozó körülmények tisztázására. Az SZKP Központi Bizottsága és a minisztertanács határozata alapján kormánybizottság alakult a három űrhajós temetésének megrendezésére. A bizottság tagjai Andrej Kirilenko (elnök), Dmitrij Usztyinov, Ivan Kapitonov, Leonyid Szmirnov, Msztyiszlav Keldis, Andrej Grecsko, Vlagyimir Satalov és mások. Az elhunyt űrhajósokat a Vörös téren, a Kreml falánál fogják eltemetni. (Folytatás a 3. oldalon.)