Kisalföld, 1972. február (17. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-01 / 26. szám

1972. február 1., kedd KISALFÖLD Hat munkáskéz megpihent Hat nyugdíjasától búcsúzott el szombaton este a MÁV Arany János Művelődési Ottho­nában a győri fűtőház közössége. A szakszer­vezet ajándékkal kedveskedett, a KISZ-alap­­szervezet műsort adott, a kollégák pedig egy­­egy baráti koccintással vettek búcsút megér­demelt pihenőjüket elkezdő munkatársaiktól. ★ Hat dolgos élet egy fontos fejezete zárult, hat dolgos ember fogadta meghatottan a jó­kívánságokat. Hat vasutas emlékezett vissza a MÁV szolgálatában eltöltött évek szép és kevésbé szép pillanataira. Hat villanás az ün­nepi asztal mellől. Aranyos Gyula a legelső menetrendszerű Kandó-mozdonyra emlékszik legszívesebben, amelyen gépkezelő volt. S jól emlékszik a fel­­szabadulás utáni első villamosvontatású sze­relvényre, amellyel Felsőgallóról Budapestre szállították a tüzelőt. Szerette is nagyon a vas­utat, s nem ment el 55 éves korában nyug­díjba, pedig mint utazószolgálatos, megtehette volna. Kocsivizsgáló lakatosként „hozzátett" még öt évet. Bedi István 37 évig hordta a vasutas egyen­ruhát. Ő aztán nagyon tudta becsülni a sötét­kék uniformist, mert 1935-ben ez jelentette a biztos megélhetést a családnak. Ezentúl már csak a kertjében használja, mert nyolcszáz el várja a gyümölcsoltó szorgos kezeket Györ­­újbaráton. A kétszeres kiváló dolgozó moz­donyfűtő kertésszé vedlik át. A mezőgazdaságból származott el, és a fűtő­házban lett kiváló újító Csizmadia Gyula. Az aranykoszorús „Hős Vietnam” szocialista bri­gád búcsúzott fájó szívvel az idős kocsilakatos­tól. De mint kiderült, csak éveit tekintve ko­ros, mert a legelső nyári programnak egy két­hetes kerékpártúrát tervez bátyjával. Újra be­járják fiatal éveik útjait. Nehéz szívvel távozik nyugdíjba Rózsahegyi László. Még tizenöt éve lett volna, de hiába, a lába nem bírja a mozdony­lakatosok megter­helését. Bizony, három gyermek számára ke­vés lesz az 1600 forintos rokkantsági nyugdíj. Most a feleség megy majd dolgozni, a férje pe­dig a MÁV-kórházban igyekszik rendbe jönni. Még nem adta fel a reményt, szeretne újra dolgozni. Benyes József is nyolc évvel előbb távozik. A szíve nem bírja a salakozók kemény fizikai munkáját, s kétszeri frontszolgálat — mondta — ötvenéves kor után kéri meg a magáét. Gyermekei már felnőttek, neki a sols péri kert nyújt majd nyugtató foglalatosságot. Harminckét év és 160 nap a szolgálati ideje Fersl Ferenc segédkezelőnek. Arra a legbüsz­kébb, amit a főnöke mondott a végső elszá­molásnál: „Feri bátyám, én még ilyen mun­kakönyvet nem adtam ki! Egy be- és egy ki­lépés szerepel benne.” És Fersl Ferenc most sem szakad el a vasúttól, mert társadalmi munkában vállalta a művelődési otthon fűté­sét. Nem sza­kad el egyikük sem. Egyik közösség­ből eltávoznak, de várja őket a másik,­­a vas­utas szakszervezet nyugdíjas csoportja. To­­vábbra is törődnek velük, tüzelőutalványt, üdülőjegyet kapnak, ügyes-bajos dolgaikat in­tézik. Ők hatan, mint megannyi munkában őszült társuk, megdolgoztak ezért a törődésért. (Csiszka) Bédi István Aranyos Gyula Csizmadia Gyula Benyes József Rózsahegyi László Fersl Ferenc (Nagy É. felv.) A SZOT-elnökség napirendjén A vállalati üzem- és munkaszervezés korszerűsítése A SZOT elnöksége hétfői ülé­sén elhatározta, hogy irányelve­ket bocsát ki a vállalati üzem- és munkaszervezés korszerűsíté­sét segítő szakszervezeti felada­tokra. Megállapította az elnök­ség, hogy hazánkban elmaradott a vállalatok belső szervezeti mű­ködési rendszere, többnyire ki­dolgozatlanok a döntési hatáskö­rök, a szervezet nehézkes, bürok­ratikus, nem eléggé hatékony. Az MSZMP Központi Bizottsága már foglalkozott e kérdéssel, és fel­kérte a SZOT-ot­ is, hogy támo­­g­assa a társadalmi mozgalmat a vállalati szervezés javítására. A SZOT elnöksége felhívja a szakszervezeti szerveket, hogy széles körű politikai felvilágosító munkát végezzenek a vállalati üzem- és munkaszervezés korsze­rűsítésére. A szakszervezeti veze­tő szervek évente rendszeresen értékeljék az üzem- és munka­­szervezés helyzetét. Gondoskod­janak arról, hogy a soron követ­kező műszaki konferenciákon, termelési tanácskozásokon, mun­kaértekezleteken megismerjék a dolgozók a vállalati üzem- és munkaszervezés korszerűsítésével kapcsolatos feladatokat. A SZOT elnöksége a másodállá­sokat és mellékfoglalkozásokat érintő állami rendelkezésekkel is foglalkozott, hangsúlyozva, hogy a szakszervezetek is elítél­nek minden olyan foglalkozta­tást, amely ellentétes a vállalati gazdaságosság, a szocialista munkaerkölcs követelményeivel. Ezért szükséges, hogy a tapasz­talt szabálytalanságok és vissza­élések megszüntetésében a szak­­szervezetek segítsék az állami szerveket. A leghatározottabban fel kell lépni a vállalat érdekeit nem szolgáló, vagy azokkal ép­pen ellentétes foglalkoztatások ellen. A szakszervezetek segítsék az állami szerveket a törvényes rendelkezések végrehajtásában. (MTI) Miért zúgnak Mórichidán? A mórichidai termelőszö­vetkezet adottságaihoz mér­ten fokozatosan, de a kötött vagy a középkötött talajú gazdaságokhoz mérten las­súbb ütemben fejlődő téesz. Nehéz volt itt mindig veze­tőnek és tagnak lenni, hiszen a 2433 holdas szántóból csak 600 hold a jól termő föld, a többi agyagos homok, homok és kavics. Ennek ellenére a közös vagyon 1968-tól tavaly év végéig 15 millió forintról 23 millió forintra növekedett, a növénytermelésből szárma­zó árbevétel három évvel ez­előtt 5,5 millió, tavaly már 9 millió forint volt, az állat­tenyésztés pedig tavaly 9,5 millió forintot hozott, 5,8 millióval többet, mint 1968- ban. Tehát a gazdaság min­dent kivett a földből, amit le­hetett, természetesen ezt csak úgy tehette, hogy pótolta is a talajerőt. Jobban is kel­lett pótolnia, mint a hálás ta­lajú gazdaságokban. Csak így valósíthatta meg fokozatosan a kormányprogramot: a min­dig több hústermelést — a szakszerű vezetéssel, az ag­ronómia fejlett módszereinek alkalmazásával. Az okszerű takarmánygazdálkodás, az ál­lattenyésztés szakszerű ve­zetése eredményezte, hogy a gazdaság évről évre több húst termelt. Érdemes a fej­lődés ütemét érzékeltetni: 1968-ban 100 hold után 49 mázsa, egy évvel később 52 mázsa, tavalyelőtt 75 és ta­valy 141 mázsa húst értékesí­tett. Lattam, azok közül senki sem tudott olyan indokot monda­ni a vezetőkre, ami fegyelmi vétség lenne. Puszta indula­tok fűtötték néhány ember véleményét, s ma már olyan hangos a hangjuk, hogy az okos szó hallgat. Nem titkolható a vezetés azelőtti gyengesége. Tavaly és tavalyelőtt a követelődzések hangosságától félve a veze­tőség arra kényszerült, hogy a gazdaság erejét meghala­dóan osszon a tagoknak. A túlméretezett osztást jelzi, hogy a termelőszövetkezet a bérhatár túllépése miatt 1969- ben 90 000 forint, 1970-ben 100 000 forint regulatív adót fizetett. Ez a pénz a közös­ben maradhatott volna, ha nem 69 forint 90 fillért oszta­nak egy tízórás munkanap­ra 1969-ben, és nem 80 forint 80 fillért a következő eszten­dőben. Gyenge volt (nem a gazdálkodásban) a követelőd­zések ellen a vezetőség, gyenge volt a pártalapszer­­vezet is, amikor nem magya­rázta meg, nem értette meg a párttagokon keresztül, hogy a túlzott osztás a következő években visszahat, és az egész gazdaság látja kárát. Szintén az egyik mórichi­dai volt vezető szájából hal­lottam: Mórichidán 5 millió­nál többet nem szabad osz­tani, mert a tönk szélére ke­rül. És mi történt? A tagság felelőtlen követelésének en­gedve, tavalyelőtt 5,5 millió forintot, tavaly 6,3 millió fo­rintot osztottak. A túlosztás ellenére is tud fizetni a tava­lyi esztendő munkájáért 4,8 millió forintot a közös gaz­daság, s ez körülbelül 62 fo­rintot jelent egy tízórás mun­kanapra. Oktalan elégedetlenség Érzékelhető tehát a fejlő­dés, melynek ellenére az elé­gedetlenség majdnem min­den esztendőben hangot ka­pott néha nyíltan, olykor bur­koltan, s talán ezzel magya­rázható, hogy a gazdaságban jelenleg a nyolcadik (!) fő­­agronómus dolgozik. A nyol­cadik 1970. január 1-én ment a gazdaságba. Úgy hívták, küldöttség járt nála, haza­ment (mert mórichidai szü­letésű), elfogadta földijei hí­vását, s most őt is kikezdte a néhányak által elhintett, ok­talan elégedetlenség. De ki­kezdte a termelőszövetkezet elnökét is, aki tizenhárom éve vezeti a gazdaságot. Névtelenül írott, majd alá­írt levélre mentem a gazda­ságba. Beszélgettem a veze­tőkkel, a tagsággal. A vádas­kodásokkal, melyek alaptala­nok (jegyzőkönyvek bizonyít­ják a valóságot) nem kívánok foglalkozni. Inkább a szövet­kezeti demokrácia oly fokú megsértésével, melyre alig lehet máshol példát találni megyénkben. A termelőszövetkezet a ve­zetőség újjáválasztása és zár­számadás előtt áll. (A vezető­ség újjáválasztását már de­cemberben meg kellett volna tartani.) A vezetőség brigád­gyűléseken ismertette a tag­sággal az ágazatok tavalyi munkáját, részbeni eredmé­nyeit (hiszen még nem ké­szült el a brigádgyűlések ide­jére a mérleg). Becsületes, őszinte szóval mondták el, hogy a múlt esztendő keve­sebbet hozott a vártnál, ez­által a tervezettnél keveseb­bet is oszthat tagjainak a termelőszövetkezet. Ekkor kezdődtek meg a faluban néhány helyen a demokratiz­must sértő összejövetelek, melyeknek véleménye végig­hullámzott az utcákon, hogy a vezetőséget, a vezetőket le kell váltani. Még nem hívták össze sem a vezetőség-újjá­­választó, sem a zárszámadó közgyűlést, de már néhányan azt hangoztatják: „nincs el­nök, nincs főagronómus". Még meg sem hallgatták őket, máris ítélkeznek, s a legfontosabb kérdés, hogyan lehetne a főagronómust eltá­volítani a szolgálati lakás­ból. A túlzott osztás visszahat Az egyik volt vezető szájá­ból hallottam a következőt, aki másutt megbecsült veze­tő ma is: nem mindig az okos emberek adtak hangot Mó­richidán. Úgy vélem, hetek óta is ez történik a termelő­­szövetkezetben. Akiket meg­kérdeztem, akiket meghall- Beszéljenek gazda módján! Tehát amit most követel a tagság, az már a múlt évek­ben zsebbe került. A gondo­kért ne csak a vezetőket hi­báztassák! Érezze magát fe­lelősnek a tagság is azért, amit okozott az előző évek­ben túlzott követeléseivel! Ne azon gondolkozzanak, hogy miként lehetne eltávo­lítani becsületes vezetőket, mert nem tudnak szájíz sze­rint cselekedni, ne azt vitas­sák, hogy miért használt fel a szakvezetés tavaly egy-egy holdon 5 mázsa 30 kiló mű­trágyát, hogy miért rendeltek naposcsibéket! Inkább mérle­geljék a múlt év eredményeit, melyek ilyen adottsággal ren­delkező gazdaság becsületére válnak! Lássák be, hogy most kell kiböjtölni az előző évek bőségkosarának kimerí­tését, melyért a tagság is fe­lelős. Az okos tanácsot mindig elfogadták Mórichidán a szakvezetők, de ne akarjon mindenki főagronómus, állat­­tenyésztő agronómus lenni, vagy elnök. Inkább okosan arról kellene gondolkodnia a mórichidai termelőszövetke­zet tagságának, hogy a je­lenlegi vezetők becsületes munkáját mérlegelve, velük együtt tovább hogyan dolgoz­zék? Mert Mórichida nem vonzza a szakembereket, be­csüljék meg a jelenlevőket, akik sokat tettek a gazdaság fejlődéséért. Beszéljenek a vezetőséggel gazda módján! Pék Imre Bősár­kány növelte vagyonát (Folytatás az 1. oldalról.) mondta hozzászólásában Zámbó József, a megyei párt­­bizottság titkára. A terme­lési mutatók igazolták ezt az értékelést. Búzából rekord A növénytermesztési ágazat árbevétele 14 136 000 forint, 5 311 000 forinttal több a ter­vezettnél. A növekedésben a búzának van leginkább ré­sze: 871 holdon 21,8 mázsás átlagtermés. Ennyit a legme­részebb tervezés se vet előre papírra. S ha már a hibák diaként nem fogadjuk el ki­zárólag az időjárást, a szép búzahozamért se egyedül a kedvező időt illeti köszönet. A talaj-előkészítés, a vetés minősége, a kellő vegyszere­zés mind hozzájárult a ma­gas átlag eléréséhez. A ta­karmánygabona — tavaszi árpa, zab — szintén terven felül hozott a közösnek. A gabonából származó többletnek, sajnos, részint a kukorica terméskiesését kel­lett fedeznie. Igaz, a terve­zettnél 15 holddal kevesebb kukoricát vetett a gazdaság Szembetűnő aránytalanság tapasztalható a két fő ágazat között, az állattenyésztés ro­vására, amelynek árbevétele 9 309 000 forint. Sem az elő­irányzott tehénlétszám, sem a tejhozam, sem a borjúsza­porulat nem érte el a terve­zettet. Magas volt a tej, a növendékmarha előállítása­(485 holdat), a tavalyi 22 má­zsával szemben az idei 18,4 mázsás átlagtermést nem le­het ezzel és a természet sze­szélyeivel magyarázni. A hi­ba forrása a fajtamegválasz­tásban, a vetés végrehajtásá­ban kereshető. A kertészet viszont dicséretet érdemel: 1 800 000 forintot tett a kö­zös asztalárái­nak önköltsége. A gondok megoldása elemző munkát követel. Fontos cél a jövedel­mezőség megteremtése. A ser­téstenyésztés az előző évihez mérten kedvezőbben alakult. A községben húsfeldolgozó és húsbolt létesült, amelyek együttes forgalma meghalad­ta a másfél millió forintot. A téesz tiszta vagyona vég­eredményben 30 799 000 fo­rint, majdnem 4 millióval több, mint tavaly volt. A ve­zetőség körültekintőbb volt az elosztásnál, és 430 000 fo­rintot tartalékolt 1972-re. Az egy dolgozó tagra jutó átla­gos évi jövedelem 29 920, az egy tízórás munkanapra eső pedig 107,5 forint volt. Részben a családosok meg­segítésére, részben a fiata­lítás céljából a családi pót­lékra jogosultak családi pót­lékát a szövetkezet saját erő­ből felhozza ipari színvonalra. E célra 70 000­ forintot költ az idén a bősárkányi termelő­­szövetkezet. Az 1972. évi tervelőirány­zatok az előrelépés akarását bizonyítják. A megvalósítás — a hibákból való okulással együtt — az újjáválasztott vezetőségre, élen Horváth Zoltán elnökre — és az egész termelőszövetkezeti tagságra hárul. r. m. Segít a családi pótlék ­ A tavalyi esztendő a bőséges nyár ellenére is nagy próbára tette a megye mezőgazdasági üzemeit. A szárazságot még a jó talajadott­ságú közös és állami gazdaságok is megérezték, de leginkább a ho­mokon, a kavicson gazdálkodók. A Homokos, kavicsos talaj csak rész­ben hálálta meg a belefektetett munkát, a talajerő-utánpótlás sem úgy kamatozott az őszön, mint bőséges esőzés után. Ez történt Móric­­hidán is, bár a gazdaságvezetés, a tagság minden tőle telhetőt meg­tett, hogy a mostoha évben is átlagosan teremjen a föld.

Next