Kisalföld, 1972. február (17. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-01 / 26. szám
1972. február 1., kedd KISALFÖLD Hat munkáskéz megpihent Hat nyugdíjasától búcsúzott el szombaton este a MÁV Arany János Művelődési Otthonában a győri fűtőház közössége. A szakszervezet ajándékkal kedveskedett, a KISZ-alapszervezet műsort adott, a kollégák pedig egyegy baráti koccintással vettek búcsút megérdemelt pihenőjüket elkezdő munkatársaiktól. ★ Hat dolgos élet egy fontos fejezete zárult, hat dolgos ember fogadta meghatottan a jókívánságokat. Hat vasutas emlékezett vissza a MÁV szolgálatában eltöltött évek szép és kevésbé szép pillanataira. Hat villanás az ünnepi asztal mellől. Aranyos Gyula a legelső menetrendszerű Kandó-mozdonyra emlékszik legszívesebben, amelyen gépkezelő volt. S jól emlékszik a felszabadulás utáni első villamosvontatású szerelvényre, amellyel Felsőgallóról Budapestre szállították a tüzelőt. Szerette is nagyon a vasutat, s nem ment el 55 éves korában nyugdíjba, pedig mint utazószolgálatos, megtehette volna. Kocsivizsgáló lakatosként „hozzátett" még öt évet. Bedi István 37 évig hordta a vasutas egyenruhát. Ő aztán nagyon tudta becsülni a sötétkék uniformist, mert 1935-ben ez jelentette a biztos megélhetést a családnak. Ezentúl már csak a kertjében használja, mert nyolcszáz el várja a gyümölcsoltó szorgos kezeket Györújbaráton. A kétszeres kiváló dolgozó mozdonyfűtő kertésszé vedlik át. A mezőgazdaságból származott el, és a fűtőházban lett kiváló újító Csizmadia Gyula. Az aranykoszorús „Hős Vietnam” szocialista brigád búcsúzott fájó szívvel az idős kocsilakatostól. De mint kiderült, csak éveit tekintve koros, mert a legelső nyári programnak egy kéthetes kerékpártúrát tervez bátyjával. Újra bejárják fiatal éveik útjait. Nehéz szívvel távozik nyugdíjba Rózsahegyi László. Még tizenöt éve lett volna, de hiába, a lába nem bírja a mozdonylakatosok megterhelését. Bizony, három gyermek számára kevés lesz az 1600 forintos rokkantsági nyugdíj. Most a feleség megy majd dolgozni, a férje pedig a MÁV-kórházban igyekszik rendbe jönni. Még nem adta fel a reményt, szeretne újra dolgozni. Benyes József is nyolc évvel előbb távozik. A szíve nem bírja a salakozók kemény fizikai munkáját, s kétszeri frontszolgálat — mondta — ötvenéves kor után kéri meg a magáét. Gyermekei már felnőttek, neki a sols péri kert nyújt majd nyugtató foglalatosságot. Harminckét év és 160 nap a szolgálati ideje Fersl Ferenc segédkezelőnek. Arra a legbüszkébb, amit a főnöke mondott a végső elszámolásnál: „Feri bátyám, én még ilyen munkakönyvet nem adtam ki! Egy be- és egy kilépés szerepel benne.” És Fersl Ferenc most sem szakad el a vasúttól, mert társadalmi munkában vállalta a művelődési otthon fűtését. Nem szakad el egyikük sem. Egyik közösségből eltávoznak, de várja őket a másik,a vasutas szakszervezet nyugdíjas csoportja. Továbbra is törődnek velük, tüzelőutalványt, üdülőjegyet kapnak, ügyes-bajos dolgaikat intézik. Ők hatan, mint megannyi munkában őszült társuk, megdolgoztak ezért a törődésért. (Csiszka) Bédi István Aranyos Gyula Csizmadia Gyula Benyes József Rózsahegyi László Fersl Ferenc (Nagy É. felv.) A SZOT-elnökség napirendjén A vállalati üzem- és munkaszervezés korszerűsítése A SZOT elnöksége hétfői ülésén elhatározta, hogy irányelveket bocsát ki a vállalati üzem- és munkaszervezés korszerűsítését segítő szakszervezeti feladatokra. Megállapította az elnökség, hogy hazánkban elmaradott a vállalatok belső szervezeti működési rendszere, többnyire kidolgozatlanok a döntési hatáskörök, a szervezet nehézkes, bürokratikus, nem eléggé hatékony. Az MSZMP Központi Bizottsága már foglalkozott e kérdéssel, és felkérte a SZOT-ot is, hogy támogassa a társadalmi mozgalmat a vállalati szervezés javítására. A SZOT elnöksége felhívja a szakszervezeti szerveket, hogy széles körű politikai felvilágosító munkát végezzenek a vállalati üzem- és munkaszervezés korszerűsítésére. A szakszervezeti vezető szervek évente rendszeresen értékeljék az üzem- és munkaszervezés helyzetét. Gondoskodjanak arról, hogy a soron következő műszaki konferenciákon, termelési tanácskozásokon, munkaértekezleteken megismerjék a dolgozók a vállalati üzem- és munkaszervezés korszerűsítésével kapcsolatos feladatokat. A SZOT elnöksége a másodállásokat és mellékfoglalkozásokat érintő állami rendelkezésekkel is foglalkozott, hangsúlyozva, hogy a szakszervezetek is elítélnek minden olyan foglalkoztatást, amely ellentétes a vállalati gazdaságosság, a szocialista munkaerkölcs követelményeivel. Ezért szükséges, hogy a tapasztalt szabálytalanságok és visszaélések megszüntetésében a szakszervezetek segítsék az állami szerveket. A leghatározottabban fel kell lépni a vállalat érdekeit nem szolgáló, vagy azokkal éppen ellentétes foglalkoztatások ellen. A szakszervezetek segítsék az állami szerveket a törvényes rendelkezések végrehajtásában. (MTI) Miért zúgnak Mórichidán? A mórichidai termelőszövetkezet adottságaihoz mérten fokozatosan, de a kötött vagy a középkötött talajú gazdaságokhoz mérten lassúbb ütemben fejlődő téesz. Nehéz volt itt mindig vezetőnek és tagnak lenni, hiszen a 2433 holdas szántóból csak 600 hold a jól termő föld, a többi agyagos homok, homok és kavics. Ennek ellenére a közös vagyon 1968-tól tavaly év végéig 15 millió forintról 23 millió forintra növekedett, a növénytermelésből származó árbevétel három évvel ezelőtt 5,5 millió, tavaly már 9 millió forint volt, az állattenyésztés pedig tavaly 9,5 millió forintot hozott, 5,8 millióval többet, mint 1968- ban. Tehát a gazdaság mindent kivett a földből, amit lehetett, természetesen ezt csak úgy tehette, hogy pótolta is a talajerőt. Jobban is kellett pótolnia, mint a hálás talajú gazdaságokban. Csak így valósíthatta meg fokozatosan a kormányprogramot: a mindig több hústermelést — a szakszerű vezetéssel, az agronómia fejlett módszereinek alkalmazásával. Az okszerű takarmánygazdálkodás, az állattenyésztés szakszerű vezetése eredményezte, hogy a gazdaság évről évre több húst termelt. Érdemes a fejlődés ütemét érzékeltetni: 1968-ban 100 hold után 49 mázsa, egy évvel később 52 mázsa, tavalyelőtt 75 és tavaly 141 mázsa húst értékesített. Lattam, azok közül senki sem tudott olyan indokot mondani a vezetőkre, ami fegyelmi vétség lenne. Puszta indulatok fűtötték néhány ember véleményét, s ma már olyan hangos a hangjuk, hogy az okos szó hallgat. Nem titkolható a vezetés azelőtti gyengesége. Tavaly és tavalyelőtt a követelődzések hangosságától félve a vezetőség arra kényszerült, hogy a gazdaság erejét meghaladóan osszon a tagoknak. A túlméretezett osztást jelzi, hogy a termelőszövetkezet a bérhatár túllépése miatt 1969- ben 90 000 forint, 1970-ben 100 000 forint regulatív adót fizetett. Ez a pénz a közösben maradhatott volna, ha nem 69 forint 90 fillért osztanak egy tízórás munkanapra 1969-ben, és nem 80 forint 80 fillért a következő esztendőben. Gyenge volt (nem a gazdálkodásban) a követelődzések ellen a vezetőség, gyenge volt a pártalapszervezet is, amikor nem magyarázta meg, nem értette meg a párttagokon keresztül, hogy a túlzott osztás a következő években visszahat, és az egész gazdaság látja kárát. Szintén az egyik mórichidai volt vezető szájából hallottam: Mórichidán 5 milliónál többet nem szabad osztani, mert a tönk szélére kerül. És mi történt? A tagság felelőtlen követelésének engedve, tavalyelőtt 5,5 millió forintot, tavaly 6,3 millió forintot osztottak. A túlosztás ellenére is tud fizetni a tavalyi esztendő munkájáért 4,8 millió forintot a közös gazdaság, s ez körülbelül 62 forintot jelent egy tízórás munkanapra. Oktalan elégedetlenség Érzékelhető tehát a fejlődés, melynek ellenére az elégedetlenség majdnem minden esztendőben hangot kapott néha nyíltan, olykor burkoltan, s talán ezzel magyarázható, hogy a gazdaságban jelenleg a nyolcadik (!) főagronómus dolgozik. A nyolcadik 1970. január 1-én ment a gazdaságba. Úgy hívták, küldöttség járt nála, hazament (mert mórichidai születésű), elfogadta földijei hívását, s most őt is kikezdte a néhányak által elhintett, oktalan elégedetlenség. De kikezdte a termelőszövetkezet elnökét is, aki tizenhárom éve vezeti a gazdaságot. Névtelenül írott, majd aláírt levélre mentem a gazdaságba. Beszélgettem a vezetőkkel, a tagsággal. A vádaskodásokkal, melyek alaptalanok (jegyzőkönyvek bizonyítják a valóságot) nem kívánok foglalkozni. Inkább a szövetkezeti demokrácia oly fokú megsértésével, melyre alig lehet máshol példát találni megyénkben. A termelőszövetkezet a vezetőség újjáválasztása és zárszámadás előtt áll. (A vezetőség újjáválasztását már decemberben meg kellett volna tartani.) A vezetőség brigádgyűléseken ismertette a tagsággal az ágazatok tavalyi munkáját, részbeni eredményeit (hiszen még nem készült el a brigádgyűlések idejére a mérleg). Becsületes, őszinte szóval mondták el, hogy a múlt esztendő kevesebbet hozott a vártnál, ezáltal a tervezettnél kevesebbet is oszthat tagjainak a termelőszövetkezet. Ekkor kezdődtek meg a faluban néhány helyen a demokratizmust sértő összejövetelek, melyeknek véleménye végighullámzott az utcákon, hogy a vezetőséget, a vezetőket le kell váltani. Még nem hívták össze sem a vezetőség-újjáválasztó, sem a zárszámadó közgyűlést, de már néhányan azt hangoztatják: „nincs elnök, nincs főagronómus". Még meg sem hallgatták őket, máris ítélkeznek, s a legfontosabb kérdés, hogyan lehetne a főagronómust eltávolítani a szolgálati lakásból. A túlzott osztás visszahat Az egyik volt vezető szájából hallottam a következőt, aki másutt megbecsült vezető ma is: nem mindig az okos emberek adtak hangot Mórichidán. Úgy vélem, hetek óta is ez történik a termelőszövetkezetben. Akiket megkérdeztem, akiket meghall- Beszéljenek gazda módján! Tehát amit most követel a tagság, az már a múlt években zsebbe került. A gondokért ne csak a vezetőket hibáztassák! Érezze magát felelősnek a tagság is azért, amit okozott az előző években túlzott követeléseivel! Ne azon gondolkozzanak, hogy miként lehetne eltávolítani becsületes vezetőket, mert nem tudnak szájíz szerint cselekedni, ne azt vitassák, hogy miért használt fel a szakvezetés tavaly egy-egy holdon 5 mázsa 30 kiló műtrágyát, hogy miért rendeltek naposcsibéket! Inkább mérlegeljék a múlt év eredményeit, melyek ilyen adottsággal rendelkező gazdaság becsületére válnak! Lássák be, hogy most kell kiböjtölni az előző évek bőségkosarának kimerítését, melyért a tagság is felelős. Az okos tanácsot mindig elfogadták Mórichidán a szakvezetők, de ne akarjon mindenki főagronómus, állattenyésztő agronómus lenni, vagy elnök. Inkább okosan arról kellene gondolkodnia a mórichidai termelőszövetkezet tagságának, hogy a jelenlegi vezetők becsületes munkáját mérlegelve, velük együtt tovább hogyan dolgozzék? Mert Mórichida nem vonzza a szakembereket, becsüljék meg a jelenlevőket, akik sokat tettek a gazdaság fejlődéséért. Beszéljenek a vezetőséggel gazda módján! Pék Imre Bősárkány növelte vagyonát (Folytatás az 1. oldalról.) mondta hozzászólásában Zámbó József, a megyei pártbizottság titkára. A termelési mutatók igazolták ezt az értékelést. Búzából rekord A növénytermesztési ágazat árbevétele 14 136 000 forint, 5 311 000 forinttal több a tervezettnél. A növekedésben a búzának van leginkább része: 871 holdon 21,8 mázsás átlagtermés. Ennyit a legmerészebb tervezés se vet előre papírra. S ha már a hibák diaként nem fogadjuk el kizárólag az időjárást, a szép búzahozamért se egyedül a kedvező időt illeti köszönet. A talaj-előkészítés, a vetés minősége, a kellő vegyszerezés mind hozzájárult a magas átlag eléréséhez. A takarmánygabona — tavaszi árpa, zab — szintén terven felül hozott a közösnek. A gabonából származó többletnek, sajnos, részint a kukorica terméskiesését kellett fedeznie. Igaz, a tervezettnél 15 holddal kevesebb kukoricát vetett a gazdaság Szembetűnő aránytalanság tapasztalható a két fő ágazat között, az állattenyésztés rovására, amelynek árbevétele 9 309 000 forint. Sem az előirányzott tehénlétszám, sem a tejhozam, sem a borjúszaporulat nem érte el a tervezettet. Magas volt a tej, a növendékmarha előállítása(485 holdat), a tavalyi 22 mázsával szemben az idei 18,4 mázsás átlagtermést nem lehet ezzel és a természet szeszélyeivel magyarázni. A hiba forrása a fajtamegválasztásban, a vetés végrehajtásában kereshető. A kertészet viszont dicséretet érdemel: 1 800 000 forintot tett a közös asztaláráinak önköltsége. A gondok megoldása elemző munkát követel. Fontos cél a jövedelmezőség megteremtése. A sertéstenyésztés az előző évihez mérten kedvezőbben alakult. A községben húsfeldolgozó és húsbolt létesült, amelyek együttes forgalma meghaladta a másfél millió forintot. A téesz tiszta vagyona végeredményben 30 799 000 forint, majdnem 4 millióval több, mint tavaly volt. A vezetőség körültekintőbb volt az elosztásnál, és 430 000 forintot tartalékolt 1972-re. Az egy dolgozó tagra jutó átlagos évi jövedelem 29 920, az egy tízórás munkanapra eső pedig 107,5 forint volt. Részben a családosok megsegítésére, részben a fiatalítás céljából a családi pótlékra jogosultak családi pótlékát a szövetkezet saját erőből felhozza ipari színvonalra. E célra 70 000 forintot költ az idén a bősárkányi termelőszövetkezet. Az 1972. évi tervelőirányzatok az előrelépés akarását bizonyítják. A megvalósítás — a hibákból való okulással együtt — az újjáválasztott vezetőségre, élen Horváth Zoltán elnökre — és az egész termelőszövetkezeti tagságra hárul. r. m. Segít a családi pótlék A tavalyi esztendő a bőséges nyár ellenére is nagy próbára tette a megye mezőgazdasági üzemeit. A szárazságot még a jó talajadottságú közös és állami gazdaságok is megérezték, de leginkább a homokon, a kavicson gazdálkodók. A Homokos, kavicsos talaj csak részben hálálta meg a belefektetett munkát, a talajerő-utánpótlás sem úgy kamatozott az őszön, mint bőséges esőzés után. Ez történt Mórichidán is, bár a gazdaságvezetés, a tagság minden tőle telhetőt megtett, hogy a mostoha évben is átlagosan teremjen a föld.