Kisalföld, 1972. augusztus (17. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-01 / 179. szám
1972. eragursztus 1., kedd KISALFÖLD SZERVEZÉS, 6 .. .! Válaszolt az EGAZ A Kisalföld 1972. július 14-i számában Szervezés, 6...! címmel cikket közöltünk a Győrött, az Árpád úti gázvezeték cseréjének lassú, késlekedő munkálatairól. A bíráló hangvételű írásra az Észak-dunántúli Gázgyártó- és Szolgáltató Vállalat levélben válaszolt, és felsorolta azokat az okokat, amelyek az ÉGÁZ szerint a munkák késését okozták. Az írásnak arra a megállapítására, hogy „ ... felásták az úttestet, és megkezdődött az időszakos vezetékek elhelyezése. De gyorsan abba is maradt, mert kiderült, hogy az ÉGÁZ nem kért engedélyt a Kerületi Bányaműszaki Felügyelőségtől.” — a vállalat a következőket válaszolta: „ .. . 1972. március 29-én a 680 1972. számú levelében a KBF az építési munkák tartama alatt a lakosság gázellátására tervezett ideiglenes vezetékre is használatbavételi engedély beszerzését írta elő. Itt megjegyezzük, hogy 1970-ben az Árpád út Aradi vértanúk útja és Lenin út közötti szakaszán végzett munkákra a KBF ilyen engedélyt nem írt elő, hiszen a vonatkozó jogszabályok és előírások sem 1970-ben, sem 1972-ben ezt nem követelik meg.” Az ÉGÁZ-nak tehát a munkák megkezdésekor csak az állandó vezeték létesítésére volt engedélye. Az Országos Bányaműszaki Felügyelőség 5/1970-es szabályzata 2. §-nak e) pontja előírja, hogy a gázszállító vezetékekre engedélyt kell kérni. A Nehézipari Minisztérium 19/1970-es rendelete VII. fejezetének 16. §-a pedig szó szerint a következő: „A csatlakozó vezetékek közterületen haladó szakaszának (bekötővezeték) építését csak az illetékes hatóságok engedélyének birtokában lehet megkezdeni.” Az ÉGÁZ a rendelkezést úgy értelmezte, hogy az időszakos vezetékre nem kell kérni sem létesítési, sem használatbavételi engedélyt. Igaz, hogy sem az OBF szabályzata, sem a NIM rendelete nem említi külön az időszakos vezetékeket, de ugyanakkor nem említi külön az állandó vezetékeket sem. Vagyis az engedélyezés szempontjából nem tesz különbséget abban, hogy a vezetékeket milyen időtartamra készítik. Ami természetes is, hiszen a vezetékeknek egyformán biztonságosnak kell lenniük minden esetben. Meg kell azonban jegyezni, hogy mindettől függetlenül, éppen biztonságtechnikai okokból kívánatos lenne a rendeletek és szabályzatok ennél egyértelműbb fogalmazása. De az ÉGÁZ szakemberei bizonyára tudják, hogy az új gáztörvény nagymértékben megszigorította a szerelvényekkel, vezetékekkel kapcsolatos előírásokat, és ha nem voltak bizonyosak a rendelkezések értelmezésében, módjuk lett volna megkérdezni a KBF-et. És a balesetekért, hibákért való felelősség egyértelmű megállapítása miatt nehéz megérteni azt, hogy a KBF- nek eredetileg engedélyezésre felküldött tervdokumentáció — azon kívül, hogy a költségvetési rész egy mondatban említi — sehol sem tartalmazta az időszakos vezetéket. Erről a legelső alkalommal sem műszaki rajz, sem műszaki leírás nem készült. Az írás következő mondatára — „amikor pedig megvolt az engedély is, újabb akadály tornyosult a szép reményekkel dolgozó munkások elé: a víznyelők hiúsították meg a folytatást.” — az ÉGÁZ így válaszolt: „Az építés során derült ki, hogy három szennyvíz-elvezető és három esővíz-elvezető keresztezi a létesítendő gázvezetéket. Előbb ez a tény azért nem volt megállapítható, mivel Győr város nem rendelkezik mérethelyes közműalap-térképpel.” Igaza van az ÉGÁZ-nak, ha a városnak nincs közműalap-térképe, és a megyei I. számú Víz- és Csatornamű Vállalat hálózati térképe sem tartalmazza biztonságos pontossággal a tervezéshez szükséges méreteket. A víznyelők tényleges elhelyezkedését már csak június 14-e után lehetett felmérni, mikor az árkot a végleges mélységre kiásták. Ekkor azonban a Víz- és Csatornamű Vállalat dolgozói, miután megkapták a munkákra a megrendelést, pár nap alatt gyorsan elvégezték a kiváltásokat. Tehát az a tény, hogy nem volt mérethelyes térkép, csak lényegtelen mértékben késleltette a munkákat. A gázvezeték lassú cseréjének legfőbb oka az ideiglenes vezeték engedélyezésének késése, elhúzódása volt. Erről a határidők tanúskodnak. Az Észak-dunántúli Gázgyártó- és Szolgáltató Vállalat a munkák határidejével kapcsolatban a következőket írta: „Az engedély és a tervek alapján az Észak-dunántúli Közmű- és Mélyépítő Vállalat 1971. szeptember 14-én 120480 nyilvántartási szám alatt küldte meg az építési vállalkozási szerződést az Árpád úti alacsony nyomású gázvezeték Aradi vértanúk útja—Munkácsy út közötti szakaszára. A szerződésben rögzített kezdési határidő 1971. október 1., a befejezési határidő 1972. május 12.” Itt kell megjegyezni, hogy az év elején, január 13-tól március 2-ig tárgyalások folytak egy, az Árpád úton elhelyezendő új gyűjtőcsatornával kapcsolatban. A megállapodás értelmében azonban nem kellett a leendő gázvezeték nyomvonalát megváltoztatni. Az ÉGÁZ az időszakos vezetékre 1972. április 22-én kérte meg az engedélyt a KBF-től. A végső válasz másfél hónap múlva érkezett meg. Idézet a vállalat leveléből: 1972. június 14-én kaptuk meg az ideiglenes vezeték gáz alá helyezésére vonatkozó használatbavételi engedélyt a KBF-től, ami után a tulajdonképpeni munkák a csővezeték felújítására megkezdődtek.” Vagyis a munkálatokat, éppen az időszakos vezeték késői engedélyeztetése miatt csak akkor tudták megkezdeni, amikor az eredeti határidő (1972. május 12.) szerint már befejezni is késő lett volna! Egyébként Mányoki Jánosnak, az Észak-dunántúli Közmű- és Mélyépítő Vállalat főmérnökének nyilatkozata szerint az állandó gázvezeték elhelyezése hétfőn megkezdődött. De független mindentől; attól, hogy melyik vállalatról, intézményről; attól, hogy milyen munkákról van szó, egy megjegyzés még a vita végére kívánkozik. Az újságíró nem vállalatok és nem személyek ellen, hanem az oly sűrűn tapasztalható, nem elég körültekintő, felületes munkaelőkészítések ellen kívánt hadakozni, olyan jelenség ellen, amilyenre most az ÉGÁZ nyújtott példát. Szalay Antal Sziget a szárazföldön. A csend, a nyugalom, a vad szépség és kicsit a megállt idő szigete. Szőlőkkel körülvett völgykatlan, amelyben egy épülő víkendházon kívül nem sok minden képviseli az alig kilométernyire már látható modern világot. Egy fészerszerű épület és zsúpos lakóház párhuzamosa fölé homokfal tornyosul. Nem tudni, vajon fenyegetőzik-e sárga tömegével, vagy kegyelmi állapotban várja annak a két évvel ezelőtti pillanatnak az ismétlődését, amikor vagonnyi homok zúdult a katlanba, közvetlen Kulcsár Mihályék háza közelébe. Kulcsár néni ösztönösen a legjobb percben nézett fel és gyorsan odébblépett. Nagyothalló férje ura alig kerülte volna el a tragédiát. A hegyomlásnak egy haszna volt: a homokot elhordták építkezéshez. A pázmándi hegyen születni, leélni ott nyolcvan-egynéhány esztendőt sokak szemében felér a száműzetéssel, pedig Kulcsár Mihály, az egykori takácsmester ebben a zárt világban ette meg hol keserű, hol kevésbé keserű kenyere javát. Takács volt az édesapja, takács a bátyja, akinél tanulta a mesterséget és a hűséget az egymást követő nemzedékeknek kattogó szövőszék iránt. Négy községnek dolgozott: Ságnak, Pázmándnak, Nyalkának és Ravazdnak. A megrendelők hordták a fonalat, ő pedig késő éjszakáig szőtte a kosárruhát, lepedőt, nyújtóruhát, abroszt, zsákokat. Utóbb már szőnyeg is került ki a keze alól. Fonálból csinálta a hosszát, ebbe beleszőtte a selymet. „Olyan szépen jött ki, hogy na.” Mutatja a lepedőt, a dupla rozmaringos zsákokat, homlokán, meztelen karján erek dudorodnak, szinte kiugranak. Darázs derekán szorítania kell a nadrágszíjnak. Az ing fáradtan lóg a csapott vállakon. Ilyenek lehettek Heine sziléziai takácsai is. A szövőszék nem kattog már. „Jött a gyár, elnyomta a kézművességet.” Mihály bácsi fia még megtanult rajta dolgozni, de elköltözött Pestre az átvirrasztott éjszakák, fonalak, nyújtóruhák, rozmaringos zsákok emlékeivel. A mester fájó szívvel a homokfalba vájt barlangba rejtette a széket, a szenet is arra hordta. Kivenné onnan, mert már az iskolaigazgató is kérte a falumúzeumba, de körülményes hozzájutni, meg a könynye is kicsordulna, ha némán, szénporosan szeme elé kerülne. A mesterség többi szerszáma a szűk padláson, a zsúpfedél alatt kapott helyet. Lebeszél arról, hogy felmásszak oda és megnézzem. Ehelyett rágyújt egy nótára, amelyet a szövőszék ritmusára szokott énekelni, mert mikor szövögetett, danolgatott, fütyörészett is. Ráncokkal körülvett szeméből kicsordul a könny, testtartását a nóta stílusához igazítja aztán. Emlékezik vagy álmodozik? „Jaj de sokat gondolkodtam / rekruta koromban, / hogyan lehet fölnyergelni / a lovat istállóban / lovam hátán nyereg / könnyes szemmel de nézem / majd mikor a fényes kengyelvasba / a lábamat teszem.” Takácsnóta nem jut eszébe. Vajon mostanában min gondolkodik, amikor eltűnik egy-egy délelőttre a szőlőtőkék között, és metszőkése meg-megvillan a vakító napfényben? A hatszáz öt szőlőhöz nem enged senki másnak hozzányúlni. Pákovics Miklós Elnémult a szövőszék Metszőkése meg-megvillan a szőlőben „Jaj, de sokat gondolkodtam... * (Szűk Ödön felv.) Csábítás és megbecsülés Szokatlan hirdetések olvashatók mostanában a különböző lapokban és szakfolyóiratokban. Az egyikből például megtudjuk, hogy felsőfokú képesítésű fiatal mezőgazdasági szakembert keres egy termelőszövetkezet. A hirdetés csábító záradéka: bútorozott szobát, és napi egyszeri meleg étkezést biztosítunk! Csaknem teljesen azonos „szöveggel” kísérelte meg a szakemberfogást jó néhány termelőszövetkezet. Tíz évvel ezelőtt még a hivatalos szervek valósággal könyörögtek, hogy fogadják a szakembereket. Ma — szerencsére — ott tartunk, hogy a gazdaságok tesznek meg mindent, hogy mérnököt, technikust, állatorvost kapjanak. Az etyeki Vörös Hajnal Tsz például 10 ezer forintos lakásépítési segélyt, az ugari Lenin ingyen telket és építési kölcsönt, a simasági szövetkezet vissza nem térítendő kölcsönt és külön hosszú lejáratú hitelt ad a fiatal szakemberek lakásépítéséhez. De lehetne tovább sorolni a törődés, a megbecsülés példáit: Kiskunhalason külön gyakornoki pótdíjat, Békésen belépési engedélyt, Csengeren gyakornoki pótszabadságot, a szombathelyi kertészeti tsz-ben szabadszombatot biztosítanak a kezdő szakembereknek. És ez így jó! Az idei szakemberigények bejelentésénél minden tizedik termelőszövetkezet külön kedvezményként jelölte meg, hogy 1-3 éven belül lakást biztosít, és addig is utazási költségtérítést ad a szakembernek. Csábító ajánlatok? Lehet, hogy azok, falun, de az ipari üzemekben már évtizedek óta ez a rend, ez a szokás, így hívnak, így várnak szakembert. Ami természetes az iparban, miért ne lehetne természetes a mezőgazdaságban is? Legyen az! A legutóbbi statisztikai összesítések szerint 38 ezer technikus és 23 ezer mérnök dolgozik hazánk mezőgazdaságában és az élelmiszeriparban. Nagy ez a létszám, de valóban mégis kevés. A gépesítés és a technikai fejlődés egyre több, magas fokú szakképzettségű szakember munkába állítását teszi szükségessé. A központi intézkedések eredményeként a negyedik ötéves terv során évente kilencszáz mérnököt és állatorvost, valamint ezer üzemmérnököt bocsátanak ki a felsőfokú oktatási intézmények kapuin. A fejlesztéshez szükséges szakemberlétszám tehát központilag biztosított. A szakembereket nem csak csábítani és várni, de megtartani is tudni kell. S ez legalább akkora „művészet”, mint a csábítás! Németh Sándor A tapasztalatok alapján... Fény és árnyék a KISZ-oktatásban A KISZ-oktatás az ifjúsági szervezet tömegpropagandamunkájának legfontosabb eszköze, amelynek rendszere, szervezeti keretei a KISZ KB 1968. évi határozatának végrehajtása nyomán alakultak ki. Az 1971—72-es oktatás tapasztalatait — amelyeket a KISZ Győr-Sopron megyei Végrehajtó Bizottsága összegzett — azért érdemes a nyilvánosság elé tárni, mert a követendő és az elvetendő példák ismeretében az eddiginél is hasznosabbá tehetik az alapszervezetek az ősszel kezdődő új oktatási évet. Az Ifjú Aktivisták vezetőképző fórumán alig félezren vettek részt, összesen 25 alapszervezet tagsága. Érdekes módon éppen egy falusi KISZ-szervezetben sikerült legjobban kihasználni a vezetőképzést szolgáló oktatási forma előnyeit. Kunszigeten olyan jól sikerült az oktatás, hogy még a tanfolyam befejezése után is összejönnek vitaestekre a fiatalok. A speciális körök szerte a megyében sikeresen működtek, mert ezek még az ifjúság különböző rétegein belül is differenciált képzést nyújtottak. Magasabb volt a zárólétszám Győr-Sopron megyében 879 oktatási kört, illetve előadássorozatot szerveztek, amelyeken több, mint 23 000 fiatal vett részt. Érdekes jelenség, hogy a zárólétszám magasabb volt a kezdőnél. Sokan ugyanis menet közben kapcsolódtak be a VIII. kongresszus anyagának feldolgozásába. A számok abszolút növekedésének ténye mellett bizonyos lemorzsolódásról is beszélni kell. A bejáró fiatalok nagy száma, a három műszakos beosztás, a munkahelyek egymástól való távolsága sok esetben megnehezítették a rendszeres összejöveteleket. Másutt a rossz szervezés, elégtelen propaganda, az oktatási forma unalmassá válása, megfelelő helyiség hiánya, a helyi KISZ-vezetőség gyengesége jelentkezett leggyakrabban előforduló gondként. Az erős lemorzsolódás miatt megszűnt például a KISZ-oktatás a soproni AFIT, a soproni Selyemipar, a soproni Szőnyeggyár néhány alapszervezetében, Kisbodakon, Feketeerdőn, Újrónafőn, a lébényi téeszben. Nem volt megfelelő színvonalú az oktatás Veszkény, Jobaháza, Befedi Téglagyár, lövői téesz, sopronhorpácsi téesz, Balf, Röjtökmuzsaj, Tét, Kajárpéc alapszervezeteiben. A kunszigeti példa Az oktatási formák közül az úgynevezett előadás-sorozat volt a legkedveltebb, azért, mert a tematikát a hallgatók igényei szerint lehet összeállítani, sőt, év közben is rugalmasan alakítható a napi eseményekhez. A tapasztalatok szerint ennek az oktatási formának az a hiányossága, hogy a marxizmus—leninizmus alapjainak tételes megismerését, az összefüggések mélyebb megértését nem szolgálja kellően. A tanintézeti KISZ-szervezetekben a legnépszerűbbek a politikai vitakörök voltak. (Győrben például kétezren vettek részt ilyeneken). Továbbra is jól hasznosítható ötlete volt a győrieknek, hogy a szülőket, az üzemi fiatalokat és a felsőfokú tanintézetek hallgatóit bevonták a tanfolyamok vezetésébe. Minden igyekezet ellenére azonban negatív jelenségek is tapasztalhatók a tanintézeti KISZ-oktatásban. A hetedik, nyolcadik órában tartott foglalkozások ugyanis nem tudják betölteni igazán szerepüket. Érthető, hogy a tanulók erre az időre már elfáradnak, nehezen tud kialakulni valódi vitázó kedv. 3 Szép számok A megyei tapasztalatok azt mutatják, hogy az oktatási köröket vezető propagandisták felkészítése a különböző összevont képzéseken jól sikerült. Előrelépés történt a fiatalok iskolai végzettsége tekintetében. Az eddiginél több középvezetőt, mérnököt, a falusi alapszervezetekben pedagógust és agrármérnököt sikerült a munkába bevonni. Ugyanakkor még mindig kevés a mozgalmi iskolát végzett propagandisták száma, alig egyharmaduk vett részt a KISZ-vezetőképzés valamely fokozatán. Ez a tény újra reflektorfénybe helyezi a szervezett KISZ-vezetőképzés megyén belüli sürgős megvalósítását. A számok szerint a KISZ- tagság négyötöde vett részt rendszeres politikai képzésben, a KISZ-oktatásokon, pártoktatásban, szakszervezeti képzésben, TIT ifjúsági akadémiákon. A KISZ megyei bizottságának állásfoglalása, hogy az ifjúkommunisták elsősorban KISZ-oktatásra, illetve a politikailag képzettek pártoktatásra járjanak. A kis létszámú alapszervezeteknél pedig egyáltalán nem célszerű többféle oktatást indítani. A KISZ- szervezetek pedig kérjék a beiskolázások egyeztetésénél a pártszervezetek segítségét. A tavalyi év tapasztalatai alapján a KISZ Győr-Sopron megyei Bizottsága határozati javaslatot fogadott el, amelyben részletesen kifejtette a most ősszel kezdődő új oktatási év feladatait. Ennek szellemében készülnek a novákpusztai vezetőképző tábor hallgatói is a tavalyinál magasabb színvonalú KISZ-oktatás vezetésére. (Csiszka)