Kisalföld, 1973. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-01 / 26. szám

1973. FEBRUÁR 1., CSÜTÖRTÖK Jó módszerek Brennbergbányán Petőfire emlékeztek az úttörők A brennbergbányai, 169. szá­mú Rákóczi Ferenc Úttörő­­csapat évek óta jó munkát végez. Módszertani rajfoglal­­kozásokat tartanak, játékos­­szórakoztató formákat alkal­maznak. Az iskola nagy gon­dot fordít az ifivezetők kép­zésére. A nyolcadik osztályt elvégzett fiatalok rendszere­sen visszajárnak az úttörő­csapat foglalkozásaira. Jelen­leg 3 ifivezető működik­­ a csapattnál, akik maguk is Brennbergbányán úttörősköd­­tek. A legutóbbi módszerta­ni foglalkozáson Petőfi Sán­dorra emlékeztek. A fiatalok bemutató foglalkozáson dol­gozták fel a nagy magyar költő, Petőfi Sándor életút­ját A költő születésének 150. évfordulóján az úttörők mél­tó módon emlékeztek meg a forradalmár költőről, az in­ternacionalista hazafiról. A műsortervet Schramek Gerlinda rajvezető állította össze. A Párduc és Ciklámen őrs tagjai nagy izgalommal készültek az eseményre. Az általános­ iskola egyik termé­ben gyűltek össze az úttörők, amit feldíszítettek erre az al­kalomra. Nem maradtak esemény nélkül a másik raj pajtásai sem. Pálfy Erzsébet rajve­­zető tanárnő vezetésével ők is foglalkozást tartottak. Váci Mihályra emlékeztek, verseit szavalták (a raj a nemrég elhunyt költő nevét vette fel). Varga János csapatvezető kíséretében megérkeztek a vendégek. Bíró Gyula, a BM határőrség képviselője, Né­meth Imre, a szomszédos őr­­KISZ-titkára és a meghívott ifivezetők. Az úttörőcsapat évek óta jó kapcsolatot ala­kított ki a határőrséggel. A katonák patronálják az út­törőket A megyében Brenn­bergbányán alakult meg az első határőr-úttörőszakasz. Schramek Gerlinda rajve­zető nyitotta meg a bemu­tató foglalkozást Elmondot­ta, hogy a raj már a tanév kezdetén felkészült a Petőfi­­évforduló méltó megünnep­lésére. önsi portyákat aka­dályversenyt tartottak, poli­tikai vitakört szerveztek, ahol a hetedikesekkel és nyolca­dikosokkal a vietnami hábo­rúról beszélgettek az ifiveze­tők. A gazdag programot megőrizte az őrsi- és raj­munkanapló. Varga Marianna, a sopro­ni Martos Flóra Gimnázium tanulója Petőfi-verseket sza­valt A raj tagjai elénekelték az őrsi indulókat Ezután Schramek Gerlinda méltatta Petőfi Sándor munkásságát, költészetének hatását a mai emberre. Pöltz Julianna őrs­vezető-helyettes szemelvé­nyeket olvasott fel Petőfi éle­téből A pajtások verseket, leveleket idéztek, megzenésí­tett költeményeket énekel­tek. Kötetlen beszélgetés ala­kult ki A foglalkozásvezető játékos-szórakoztató módsze­reket alkalmazott. A nótafa megtanította a fiatalokkal a „Ha jó a kedved” című dalt Az úttörők John Lenon hí­re® tiltakozó dalát is eléne­kelték. A jól sikerült foglalkozás játékkal fejeződött be. Csató József A körzeti orvosok negyedik hete időzik ha­zánkban a váratlan és a na­gyon nem kívánatos vendég: az influenza. Hétről hétre növekszik a betegek és a szövődményekben szenve­dők száma. A január 21-től 27-ig terjedő héten már csaknem tizennégyezer be­teg volt A statisztika szerint az összes megbetegedettek száma meghaladta a har­­mincezret A betegeket és a megye lakosságát (413 000 főt) százharmincegy körzeti orvos látja el. A számok mögött emberek vannak: betegek (influenzá­sak és más bajban szenve­dők) , és orvosok, elsősor­ban a körzeti orvosok. (Mun­kájuknak előnye, hogy a körzeti orvos bensőségesebb kapcsolatban tud lenni be­tegével, mint a kórházi or­vos. Látja páciensét a meg­szokott családi környezet­ben, ismeri szociális helyze­tét, kulturáltságát, s mind­ez jó segítség a beteg gyó­gyításában.­ A körzeti orvosokról és munkájukról ritkán esik szó. Pedig mindig, de különösen most, az influenzajárvány idején nehéz és sokszor ál­datlan körülmények között végzik munkájukat. És mit kapnak cserébe? Legfeljebb azt, hogy lelkiismeretük­nek, hivatásuknak eleget tettek, a beteg mosolyogva, gyógyultan távozott De mi­re idáig eljutnak , sokat kell fáradozniuk, sokat kell dolgozniuk és sok hátrány­nyal küszködniük. A beteg ugyanúgy beteg, ha az orvostól nyolc vagy tíz kilométerre lakik, vagy ha az orvos tőszomszédságában él. Legfeljebb az orvosnak kellemetlen, mert úttalan utakon is oda kell találnia. Közben szüntelen fertőzés­nek van kitéve, ő az egyet­len, aki mindig, mindenkitől töményen kapja a vírust Nem kap viszont védőitalt, de nem védheti magát maszkkal sem, mert abban képtelenség lenne végigdol­gozni a két-három órás ren­delést és közben szüntelenül beszélni, felvilágosítani a be­tegeket okos tanácsokat ad­ni mielőbbi gyógyulásuk­hoz. Felülvizsgáló főorvosok beszélik, hogy hivatalos kör­útjukon bizony aligha tud­ják eldönteni, hogy két em­ber, beteg és kezelőorvos közül melyik szorul azonnal intenzív kezelésre. Gyakran a körzeti orvos betegebb, mint páciense, de azért te­szi, végzi a munkáját, mert ha ő lefekszik, ki gyógyítja a sok beteget? És nemcsak a rendelőben dolgoznak (naponta átlago­san száz beteget vizsgálnak), hanem a betegeket is láto­gatják falun és városon egyaránt. Látná körzeti or­vost kerékpáron ülni, divat­jamúlt kalocsaiban baktat­ni, térdig hóban állva pihen­ni, bokáig sárba ragadva izzadni, mert hiába áll gép­kocsi a garázsban, azon az úton a járművel nem boldo­gul. A városi orvosoknak sem könnyebb. A terület kisebb ugyan, de a beteg ugyanany­­nyi, sőt talán több. A városi körzeti orvos kerülete nem szél­ébe és hosszába, ha­nem magasba nyúlik. Hiszen Győrött az Adyvárosban egyetlen tízemeletes épület­ben falura való gyerek és felnőtt él. S ha a lift rossz — ne adj isten! — gyalogol­hat A rendelők, a várószobák is kicsik, hogyan is tudná­nak kulturált várakozót nyújtani az influenzajárvány idején? A betegek zsémbe­sek, ez adódik a zsúfoltság­ból, fáradtságot, lázt, levert­séget okozó betegségükből és abból, hogy „miért van benn az orvosnál sokáig” a betegtársuk? De ha a zsém­beske­dőik mennek be, termé­szetesnek találják, hogy ala­posan megvizsgálja őket az orvos, és megismerjék az összes hatásos gyógymódot Ebből aztán adódik a vita. Felbosszantják az asszisz­tensnőt az orvost és ezzel rendkívüli módon megnehe­zítik az egyébként is fárad­ságos és felelősségteljes gyógyító munkát Legyünk kicsit elnézőb­bek, türelmesebbek, és az orvosban, a fehér köpeny mögött próbáljuk meglátni az embert aki éppen úgy elfáradhat mint mi, akinek éppen úgy remeghet a keze az idegességtől, mint a miénk, de dolgozik odaadóan értem, érted, mindnyájunk­ért, hogy mielőbb, szövőd­mény nélkül vészelhessük át az influenzát hogy mielőbb meggyógyuljunk és egészsé­gesen, víg kedéllyel állhas­sunk ismét a munkapadhoz. A körzeti orvos megér­demli a megértést az elis­merést, nem emelkedik fi­zetése a többletmunkával, a hálás köszönömről is le­mond, semmi mást nem kí­ván, mint a körülmények­hez képest nyugodtan ellátni a munkák legnehezebbjét: meggyógyítani embertársait. Ehhez pedig türelem kell. A körzeti orvosok munká­ja több és nehezebb, mint általában más dolgozóké. A rendelés és a beteglátogatás után állandóan tanulni kell, hogy lépést tudjanak tartani a fejlődéssel. Meg kell is­merniük az új gyógyító el­járásokat, felfedezéseket, az új gyógyszereket, hogy hatá­sosan kezelhessék betegei­ket. Ehhez az állandó tanu­láshoz pedig idő kell, és ezt már csak az éjszakai pihe­nésükből lophatják el. Munkájukhoz az emberek iránt érzett szeretetük, fele­lősségük ad erőt. (Sindular) Arcok a szövődéből — Marika, ha van egy kis ideje, beszéljen az életéről! _____Beider Györgyné megiga­zítja kendőjét, rám néz. — Hol kezdjem? Beszéljek a gye­rekkoromról? — Ha fontosnak tartja? — Azt hiszem, fontos. A mostani életem, céljaim megértéséhez példá­ul... Győrött, Újvárosban születtem. Ma is ezt a városrészt szeretem a legjobban, pedig nem mondhatom, hogy olyan jaj, de nagyon dédelge­tett. Hatan voltunk testvérek, egy­­szoba-konyhás lakásban. Apám téeszben dolgozott, majd gyárba ment segédmunkásnak. Nem akarok rosz­­szat mondani a szülői házról, min­denesetre én ott, abban a környezet­ben tanultam meg, hogyan nem sza­bad élnem, ha felnövök, ha kenyeret keresek, ha családom lesz. Persze, jó emlékeim is varrnak, mert mi, test­vérek nagyon szerettük egymást, még ha ezt nem is mutattuk ki hí­zelgésekkel, összetartottunk. Ezen kívül Újvárosban nagyon jól lehetett játszani, sokat csatangoltunk a Ráb­­ca-parti ártereken és a Püspökerdő­ben. Tanulni nem nagyon szerettem, dolgozni viszont nagyon akartam, hogy mielőbb a magam lábára áll­hassak. Tizenhat éves koromban ipa­ri tanuló lettem, s ez az év nagyon jól sikerült. A szakmát nagyon meg­kedveltem, és éppen akkortájt kap­tak a szüleim lakást, amikor én a gyárba kerültem. Szövőnő vagyok, több, mint tíz éve. Nem untam meg a szakmát, ma is úgy szeretem, mint tanulókoromban. Hogy mit szeretek rajta? Fogalmam sincs. Mindeneset­re otthon sokkal jobban elfáradok, mint itt. Az az igazság, hogy az én szívem nap nap után akkor könnyeb­bül meg, akkor érzem magam jól, amikor az asszonyi, anyai teendői­met elvégeztem, s ide állhatok a gé­pek elé ebben a hatalmas zajban. So­kan azt mondják, hogy a szövőnők korán megöregednek, mert lélekölő a munka. Én azt mondom, nem a szövőde öregíti az embert, hanem ami a szövődén kívül van. — Ezt hogy érti? — Úgy, hogy nehéz, nagyon nehéz az olyan munkásfiataloknak zöldág­ra vergődniük, akik nem kaphatnak a szüleiktől anyagi támogatást a csa­ládalapításhoz. Említettem, a szüleim hat gyereket neveltek. A férjem écsi fiú, ők­­meg heten voltak testvérek. Hat éve vagyunk házasok, van egy négyéves kislányunk, s Győr-Sza­­badhegyen lakunk albérletben. Hat éve a földes, vizes szobában havi há­romszáz forintért. Talán kaptunk volna jobb albérletet is, de az nem mindegy, hogy mennyit fizetünk ér­te, s itt még az az előnyünk is meg­van, h hogy használhatjuk a konyhát. Szövetkezeti lakásra várunk, amióta összeházasodtunk. De arra évekig várhat az ember, nem beszélve a pénzről, amit össze kell gyűjteni. Ta­lán az idén már mi is beköltözhe­tünk ... A férjem asztalos és gyo­morfekélye van. Fájdalmai vannak, rosszkedvű, s olyankor a kislány is idegesíti. Kiabál. Megértem, kértem is az orvosokat, operálják meg, de azt mondták, egyelőre várnak vele. — Mondja el egy napját. Például, mikor reggeli műszakra jár. Elmosolyodik. — Szívesen. Bár nem hiszem, hogy valakit ez érdekelne. Negyed ötkor kelek. Elkészítem a reggelit. A kis­lányomat fél ötkor ébresztem, ellá­tom. Öt óra előtt tíz perccel indul a buszunk, de ajánlatos visszagyalo­golni az előző megállóhoz, hogy föl­férjünk. Öt óra tíz perckor az óvodá­ban vagyunk, leadom a kislányomat, fél hatra érek az üzembe. Átöltözöm. Hat óra előtt öt perccel megkérde­zem a főművezetőt, melyik gépállás­ra menjek. Ha az új terembe külde­nek, tizenkét gépet ellenőrzök, ha a régibe, hatot. Én szeretem a régi „si­ma” gépeket is, bár azokkal dolgozni fáradságosabb, folyton cserélni kell a vetélőket. Mindig jól kerestem a ré­gi teremben. Előfordult, hogy két­ezer-nyolcszázat vittem haza. — Munka után? — Indulok a gyerekért. A hetes busszal hazamegyünk, de előtte meg vásárolok. A férjem előbb hazaér, ő állandóan délelőttös, és kerékpárral jár. Mire megyünk, szenet hoz be, megvágja a fát, ellátja azt a néhány baromfit, vizet hord mosáshoz. Átöl­tözöm, és nekiállok főzni. Mindennap főznöm kell, mert a férjem diétázik. Sok tejbedarát ettünk meg, a kedvé­ért. Főzés után mosok. Aztán, ha marad időm kézimunkázok, díszpár­nákat készítek. A nővérem már meg­kapta a lakást Adyvárosban. A leg­kedvesebb szórakozásom, ha nála ülök, és bámulom a szőnyegpadlót, meg a beépített szekrényeket. Este tévét nézünk, de én a híradónál már bóbiskolok. — Milyen lesz az új lakása? — Gyönyörű. Gyűjtöm a pénzt, hogy szépen bebútorozhassam ... Sok-sok virágot akarok. — Szereti a pénzt? — Utálom. Gyerekkoromban sok veszekedést hallottam miatta. Ne­kem is elég gondot okoz, mert nem könnyű a beosztás, ha előbbre aka­runk jutni. Egyébként (ezt a férjem is tanúsítaná) tudok a pénzzel bán­ni. De nem szeretem. — Szórakozás, művelődés ... szín­ház, mozi, könyv? — Majd az új lakásban ... Ha be­költözünk, higgye el, az egész életünk megváltozik. A haján — ahol a kendő nem ta­karja — hópehelyszerű pihék. Azt mondja, túl közel hajol a fonálhoz, így szokta meg. Szapudi András Bsalfa. Hazai akrilból Tegnap délután érdekes szakmai előadást tartot­tak a Soproni Szőnyeg­gyárban. A Textilipari Műszaki Tudományos Egyesület városi szerve­zete hívta meg a nyer­gesújfalui Viscosa gyár fejlesztési szakemberét, dr. Geleji Frigyest, hogy számoljon be az üzem vezetőinek, hol tart a hazai akril meghonosítá­sa A soproni szakembe­rek megtudták, hogy márciusban megkezdő­dik Nyergesújfalun a clumeron, azaz a magyar akril gyártása. A Sopro­ni Szőnyeggyár az idén 680 000 négyzetméter ha­gyományos és több mint egymillió négyzetméter tűzött szőnyeget készít. A hagyományos termé­keihez nagy mennyiség­ben használ majd fel az eddigi japán nyersanyag helyett hazai akrilt. 3 ■fc» A jó vendégjárás Sopron népszerűsítője Tavaly az idegenforgalmi ki­­rendeltség felmérése szerint 256 000 vendég járt Sopron­ban. Ezenkívül 20—100 000-re tehető azok száma, akik csak néhány órára voltak a város látogatói. A kirándulók kö­­zül 54 000-en külföldről jöt­tek. Ausztriából például 51, a Szovjetunióból pedig 42 vendégcsoport járt a város­ban. Ezenkívül nem volt rit­ka a német, francia, ameri­kai, belga, angol, vietnami turista sem. A kirendeltség 2708 csoport­nak szervezett városismertető sétákat, zenei rendezvénye­ket, különféle előadásokat. Ezeken 150 000-en vettek részt. A fertőrákosi barlangszínhá­zat 132 000-en, a Károly-ma­­gaslatot 100 000-en, a nagy­cenki mauzóleumot 41 000-en nézték meg. A Sopron iránt érdeklődők száma egyre nö­vekedik, ezért az idegenfor­galmi kirendeltségnek állan­dóan frissítenie kell szolgál­tatásait, törekedni arra, hogy tartalmasan szórakoztató él­ményeket tudjon ajánlani a városba érkezőknek. Idén például „A Soproni Idegen­­forgalmi Kirendeltség aján­latai" című füzetecskét jelen­tetik meg. Az 500 példányban készülő kiadvány ismerteti az ünnepi hetek műsorait, és hogy milyen szállási, étkezé­si, szórakozási, művelődési le­hetőségek vannak a városban. A létesítményeiket sorjában korszerűsítik, a közkedvelt kempingben például egy 25 ágyas teremből tévéklubot alakítottak ki, és a kempin­get hangosító berendezéssel látták el. A faházak külső­belső mázolását még az ősz­szel elvégeztették. A fertő­rákosi turistaszállóban büfét rendeznek be, és bevezették a melegvíz-szolgáltatást ott is és a fertőbozi turistaszálló­ban is. Sopronhorpácson mostantól lesz egy idegenforgalmi meg­bízott, aki az odaérkező ven­dégeknek bemutatja a 800 éves, románkori templomot, a kutatóintézetet és a kas­télyt. Úgy tervezik, hogy Kő­szegre kiránduló csoportok­kal Horpácsot is megismer­tetik. Sopronban az idén is jó né­hány országos rendezvényt bonyolítanak le, és szervezé­sükre az Idegenforgalmi Hi­vatalt kérték fel A tervek szerint a magyar szemorvo­sok vándorgyűlése, a Magyar Kémikusok Egyesületének konferenciája, a szívgyógyá­szati orvoskongresszus, a Va­sas-szakszervezet turista­szakosztályainak és a postás természetjáróknak a találko­zója és a színháztechnikusok első országos konferenciája Sopronban talál otthont, úgy

Next