Kisalföld, 1973. február (18. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-01 / 26. szám
1973. FEBRUÁR 1., CSÜTÖRTÖK Jó módszerek Brennbergbányán Petőfire emlékeztek az úttörők A brennbergbányai, 169. számú Rákóczi Ferenc Úttörőcsapat évek óta jó munkát végez. Módszertani rajfoglalkozásokat tartanak, játékosszórakoztató formákat alkalmaznak. Az iskola nagy gondot fordít az ifivezetők képzésére. A nyolcadik osztályt elvégzett fiatalok rendszeresen visszajárnak az úttörőcsapat foglalkozásaira. Jelenleg 3 ifivezető működik a csapattnál, akik maguk is Brennbergbányán úttörősködtek. A legutóbbi módszertani foglalkozáson Petőfi Sándorra emlékeztek. A fiatalok bemutató foglalkozáson dolgozták fel a nagy magyar költő, Petőfi Sándor életútját A költő születésének 150. évfordulóján az úttörők méltó módon emlékeztek meg a forradalmár költőről, az internacionalista hazafiról. A műsortervet Schramek Gerlinda rajvezető állította össze. A Párduc és Ciklámen őrs tagjai nagy izgalommal készültek az eseményre. Az általános iskola egyik termében gyűltek össze az úttörők, amit feldíszítettek erre az alkalomra. Nem maradtak esemény nélkül a másik raj pajtásai sem. Pálfy Erzsébet rajvezető tanárnő vezetésével ők is foglalkozást tartottak. Váci Mihályra emlékeztek, verseit szavalták (a raj a nemrég elhunyt költő nevét vette fel). Varga János csapatvezető kíséretében megérkeztek a vendégek. Bíró Gyula, a BM határőrség képviselője, Németh Imre, a szomszédos őrKISZ-titkára és a meghívott ifivezetők. Az úttörőcsapat évek óta jó kapcsolatot alakított ki a határőrséggel. A katonák patronálják az úttörőket A megyében Brennbergbányán alakult meg az első határőr-úttörőszakasz. Schramek Gerlinda rajvezető nyitotta meg a bemutató foglalkozást Elmondotta, hogy a raj már a tanév kezdetén felkészült a Petőfiévforduló méltó megünneplésére. önsi portyákat akadályversenyt tartottak, politikai vitakört szerveztek, ahol a hetedikesekkel és nyolcadikosokkal a vietnami háborúról beszélgettek az ifivezetők. A gazdag programot megőrizte az őrsi- és rajmunkanapló. Varga Marianna, a soproni Martos Flóra Gimnázium tanulója Petőfi-verseket szavalt A raj tagjai elénekelték az őrsi indulókat Ezután Schramek Gerlinda méltatta Petőfi Sándor munkásságát, költészetének hatását a mai emberre. Pöltz Julianna őrsvezető-helyettes szemelvényeket olvasott fel Petőfi életéből A pajtások verseket, leveleket idéztek, megzenésített költeményeket énekeltek. Kötetlen beszélgetés alakult ki A foglalkozásvezető játékos-szórakoztató módszereket alkalmazott. A nótafa megtanította a fiatalokkal a „Ha jó a kedved” című dalt Az úttörők John Lenon híre® tiltakozó dalát is elénekelték. A jól sikerült foglalkozás játékkal fejeződött be. Csató József A körzeti orvosok negyedik hete időzik hazánkban a váratlan és a nagyon nem kívánatos vendég: az influenza. Hétről hétre növekszik a betegek és a szövődményekben szenvedők száma. A január 21-től 27-ig terjedő héten már csaknem tizennégyezer beteg volt A statisztika szerint az összes megbetegedettek száma meghaladta a harmincezret A betegeket és a megye lakosságát (413 000 főt) százharmincegy körzeti orvos látja el. A számok mögött emberek vannak: betegek (influenzásak és más bajban szenvedők) , és orvosok, elsősorban a körzeti orvosok. (Munkájuknak előnye, hogy a körzeti orvos bensőségesebb kapcsolatban tud lenni betegével, mint a kórházi orvos. Látja páciensét a megszokott családi környezetben, ismeri szociális helyzetét, kulturáltságát, s mindez jó segítség a beteg gyógyításában. A körzeti orvosokról és munkájukról ritkán esik szó. Pedig mindig, de különösen most, az influenzajárvány idején nehéz és sokszor áldatlan körülmények között végzik munkájukat. És mit kapnak cserébe? Legfeljebb azt, hogy lelkiismeretüknek, hivatásuknak eleget tettek, a beteg mosolyogva, gyógyultan távozott De mire idáig eljutnak , sokat kell fáradozniuk, sokat kell dolgozniuk és sok hátránynyal küszködniük. A beteg ugyanúgy beteg, ha az orvostól nyolc vagy tíz kilométerre lakik, vagy ha az orvos tőszomszédságában él. Legfeljebb az orvosnak kellemetlen, mert úttalan utakon is oda kell találnia. Közben szüntelen fertőzésnek van kitéve, ő az egyetlen, aki mindig, mindenkitől töményen kapja a vírust Nem kap viszont védőitalt, de nem védheti magát maszkkal sem, mert abban képtelenség lenne végigdolgozni a két-három órás rendelést és közben szüntelenül beszélni, felvilágosítani a betegeket okos tanácsokat adni mielőbbi gyógyulásukhoz. Felülvizsgáló főorvosok beszélik, hogy hivatalos körútjukon bizony aligha tudják eldönteni, hogy két ember, beteg és kezelőorvos közül melyik szorul azonnal intenzív kezelésre. Gyakran a körzeti orvos betegebb, mint páciense, de azért teszi, végzi a munkáját, mert ha ő lefekszik, ki gyógyítja a sok beteget? És nemcsak a rendelőben dolgoznak (naponta átlagosan száz beteget vizsgálnak), hanem a betegeket is látogatják falun és városon egyaránt. Látná körzeti orvost kerékpáron ülni, divatjamúlt kalocsaiban baktatni, térdig hóban állva pihenni, bokáig sárba ragadva izzadni, mert hiába áll gépkocsi a garázsban, azon az úton a járművel nem boldogul. A városi orvosoknak sem könnyebb. A terület kisebb ugyan, de a beteg ugyananynyi, sőt talán több. A városi körzeti orvos kerülete nem szélébe és hosszába, hanem magasba nyúlik. Hiszen Győrött az Adyvárosban egyetlen tízemeletes épületben falura való gyerek és felnőtt él. S ha a lift rossz — ne adj isten! — gyalogolhat A rendelők, a várószobák is kicsik, hogyan is tudnának kulturált várakozót nyújtani az influenzajárvány idején? A betegek zsémbesek, ez adódik a zsúfoltságból, fáradtságot, lázt, levertséget okozó betegségükből és abból, hogy „miért van benn az orvosnál sokáig” a betegtársuk? De ha a zsémbeskedőik mennek be, természetesnek találják, hogy alaposan megvizsgálja őket az orvos, és megismerjék az összes hatásos gyógymódot Ebből aztán adódik a vita. Felbosszantják az asszisztensnőt az orvost és ezzel rendkívüli módon megnehezítik az egyébként is fáradságos és felelősségteljes gyógyító munkát Legyünk kicsit elnézőbbek, türelmesebbek, és az orvosban, a fehér köpeny mögött próbáljuk meglátni az embert aki éppen úgy elfáradhat mint mi, akinek éppen úgy remeghet a keze az idegességtől, mint a miénk, de dolgozik odaadóan értem, érted, mindnyájunkért, hogy mielőbb, szövődmény nélkül vészelhessük át az influenzát hogy mielőbb meggyógyuljunk és egészségesen, víg kedéllyel állhassunk ismét a munkapadhoz. A körzeti orvos megérdemli a megértést az elismerést, nem emelkedik fizetése a többletmunkával, a hálás köszönömről is lemond, semmi mást nem kíván, mint a körülményekhez képest nyugodtan ellátni a munkák legnehezebbjét: meggyógyítani embertársait. Ehhez pedig türelem kell. A körzeti orvosok munkája több és nehezebb, mint általában más dolgozóké. A rendelés és a beteglátogatás után állandóan tanulni kell, hogy lépést tudjanak tartani a fejlődéssel. Meg kell ismerniük az új gyógyító eljárásokat, felfedezéseket, az új gyógyszereket, hogy hatásosan kezelhessék betegeiket. Ehhez az állandó tanuláshoz pedig idő kell, és ezt már csak az éjszakai pihenésükből lophatják el. Munkájukhoz az emberek iránt érzett szeretetük, felelősségük ad erőt. (Sindular) Arcok a szövődéből — Marika, ha van egy kis ideje, beszéljen az életéről! _____Beider Györgyné megigazítja kendőjét, rám néz. — Hol kezdjem? Beszéljek a gyerekkoromról? — Ha fontosnak tartja? — Azt hiszem, fontos. A mostani életem, céljaim megértéséhez például... Győrött, Újvárosban születtem. Ma is ezt a városrészt szeretem a legjobban, pedig nem mondhatom, hogy olyan jaj, de nagyon dédelgetett. Hatan voltunk testvérek, egyszoba-konyhás lakásban. Apám téeszben dolgozott, majd gyárba ment segédmunkásnak. Nem akarok roszszat mondani a szülői házról, mindenesetre én ott, abban a környezetben tanultam meg, hogyan nem szabad élnem, ha felnövök, ha kenyeret keresek, ha családom lesz. Persze, jó emlékeim is varrnak, mert mi, testvérek nagyon szerettük egymást, még ha ezt nem is mutattuk ki hízelgésekkel, összetartottunk. Ezen kívül Újvárosban nagyon jól lehetett játszani, sokat csatangoltunk a Rábca-parti ártereken és a Püspökerdőben. Tanulni nem nagyon szerettem, dolgozni viszont nagyon akartam, hogy mielőbb a magam lábára állhassak. Tizenhat éves koromban ipari tanuló lettem, s ez az év nagyon jól sikerült. A szakmát nagyon megkedveltem, és éppen akkortájt kaptak a szüleim lakást, amikor én a gyárba kerültem. Szövőnő vagyok, több, mint tíz éve. Nem untam meg a szakmát, ma is úgy szeretem, mint tanulókoromban. Hogy mit szeretek rajta? Fogalmam sincs. Mindenesetre otthon sokkal jobban elfáradok, mint itt. Az az igazság, hogy az én szívem nap nap után akkor könnyebbül meg, akkor érzem magam jól, amikor az asszonyi, anyai teendőimet elvégeztem, s ide állhatok a gépek elé ebben a hatalmas zajban. Sokan azt mondják, hogy a szövőnők korán megöregednek, mert lélekölő a munka. Én azt mondom, nem a szövőde öregíti az embert, hanem ami a szövődén kívül van. — Ezt hogy érti? — Úgy, hogy nehéz, nagyon nehéz az olyan munkásfiataloknak zöldágra vergődniük, akik nem kaphatnak a szüleiktől anyagi támogatást a családalapításhoz. Említettem, a szüleim hat gyereket neveltek. A férjem écsi fiú, őkmeg heten voltak testvérek. Hat éve vagyunk házasok, van egy négyéves kislányunk, s Győr-Szabadhegyen lakunk albérletben. Hat éve a földes, vizes szobában havi háromszáz forintért. Talán kaptunk volna jobb albérletet is, de az nem mindegy, hogy mennyit fizetünk érte, s itt még az az előnyünk is megvan, h hogy használhatjuk a konyhát. Szövetkezeti lakásra várunk, amióta összeházasodtunk. De arra évekig várhat az ember, nem beszélve a pénzről, amit össze kell gyűjteni. Talán az idén már mi is beköltözhetünk ... A férjem asztalos és gyomorfekélye van. Fájdalmai vannak, rosszkedvű, s olyankor a kislány is idegesíti. Kiabál. Megértem, kértem is az orvosokat, operálják meg, de azt mondták, egyelőre várnak vele. — Mondja el egy napját. Például, mikor reggeli műszakra jár. Elmosolyodik. — Szívesen. Bár nem hiszem, hogy valakit ez érdekelne. Negyed ötkor kelek. Elkészítem a reggelit. A kislányomat fél ötkor ébresztem, ellátom. Öt óra előtt tíz perccel indul a buszunk, de ajánlatos visszagyalogolni az előző megállóhoz, hogy fölférjünk. Öt óra tíz perckor az óvodában vagyunk, leadom a kislányomat, fél hatra érek az üzembe. Átöltözöm. Hat óra előtt öt perccel megkérdezem a főművezetőt, melyik gépállásra menjek. Ha az új terembe küldenek, tizenkét gépet ellenőrzök, ha a régibe, hatot. Én szeretem a régi „sima” gépeket is, bár azokkal dolgozni fáradságosabb, folyton cserélni kell a vetélőket. Mindig jól kerestem a régi teremben. Előfordult, hogy kétezer-nyolcszázat vittem haza. — Munka után? — Indulok a gyerekért. A hetes busszal hazamegyünk, de előtte meg vásárolok. A férjem előbb hazaér, ő állandóan délelőttös, és kerékpárral jár. Mire megyünk, szenet hoz be, megvágja a fát, ellátja azt a néhány baromfit, vizet hord mosáshoz. Átöltözöm, és nekiállok főzni. Mindennap főznöm kell, mert a férjem diétázik. Sok tejbedarát ettünk meg, a kedvéért. Főzés után mosok. Aztán, ha marad időm kézimunkázok, díszpárnákat készítek. A nővérem már megkapta a lakást Adyvárosban. A legkedvesebb szórakozásom, ha nála ülök, és bámulom a szőnyegpadlót, meg a beépített szekrényeket. Este tévét nézünk, de én a híradónál már bóbiskolok. — Milyen lesz az új lakása? — Gyönyörű. Gyűjtöm a pénzt, hogy szépen bebútorozhassam ... Sok-sok virágot akarok. — Szereti a pénzt? — Utálom. Gyerekkoromban sok veszekedést hallottam miatta. Nekem is elég gondot okoz, mert nem könnyű a beosztás, ha előbbre akarunk jutni. Egyébként (ezt a férjem is tanúsítaná) tudok a pénzzel bánni. De nem szeretem. — Szórakozás, művelődés ... színház, mozi, könyv? — Majd az új lakásban ... Ha beköltözünk, higgye el, az egész életünk megváltozik. A haján — ahol a kendő nem takarja — hópehelyszerű pihék. Azt mondja, túl közel hajol a fonálhoz, így szokta meg. Szapudi András Bsalfa. Hazai akrilból Tegnap délután érdekes szakmai előadást tartottak a Soproni Szőnyeggyárban. A Textilipari Műszaki Tudományos Egyesület városi szervezete hívta meg a nyergesújfalui Viscosa gyár fejlesztési szakemberét, dr. Geleji Frigyest, hogy számoljon be az üzem vezetőinek, hol tart a hazai akril meghonosítása A soproni szakemberek megtudták, hogy márciusban megkezdődik Nyergesújfalun a clumeron, azaz a magyar akril gyártása. A Soproni Szőnyeggyár az idén 680 000 négyzetméter hagyományos és több mint egymillió négyzetméter tűzött szőnyeget készít. A hagyományos termékeihez nagy mennyiségben használ majd fel az eddigi japán nyersanyag helyett hazai akrilt. 3 ■fc» A jó vendégjárás Sopron népszerűsítője Tavaly az idegenforgalmi kirendeltség felmérése szerint 256 000 vendég járt Sopronban. Ezenkívül 20—100 000-re tehető azok száma, akik csak néhány órára voltak a város látogatói. A kirándulók közül 54 000-en külföldről jöttek. Ausztriából például 51, a Szovjetunióból pedig 42 vendégcsoport járt a városban. Ezenkívül nem volt ritka a német, francia, amerikai, belga, angol, vietnami turista sem. A kirendeltség 2708 csoportnak szervezett városismertető sétákat, zenei rendezvényeket, különféle előadásokat. Ezeken 150 000-en vettek részt. A fertőrákosi barlangszínházat 132 000-en, a Károly-magaslatot 100 000-en, a nagycenki mauzóleumot 41 000-en nézték meg. A Sopron iránt érdeklődők száma egyre növekedik, ezért az idegenforgalmi kirendeltségnek állandóan frissítenie kell szolgáltatásait, törekedni arra, hogy tartalmasan szórakoztató élményeket tudjon ajánlani a városba érkezőknek. Idén például „A Soproni Idegenforgalmi Kirendeltség ajánlatai" című füzetecskét jelentetik meg. Az 500 példányban készülő kiadvány ismerteti az ünnepi hetek műsorait, és hogy milyen szállási, étkezési, szórakozási, művelődési lehetőségek vannak a városban. A létesítményeiket sorjában korszerűsítik, a közkedvelt kempingben például egy 25 ágyas teremből tévéklubot alakítottak ki, és a kempinget hangosító berendezéssel látták el. A faházak külsőbelső mázolását még az őszszel elvégeztették. A fertőrákosi turistaszállóban büfét rendeznek be, és bevezették a melegvíz-szolgáltatást ott is és a fertőbozi turistaszállóban is. Sopronhorpácson mostantól lesz egy idegenforgalmi megbízott, aki az odaérkező vendégeknek bemutatja a 800 éves, románkori templomot, a kutatóintézetet és a kastélyt. Úgy tervezik, hogy Kőszegre kiránduló csoportokkal Horpácsot is megismertetik. Sopronban az idén is jó néhány országos rendezvényt bonyolítanak le, és szervezésükre az Idegenforgalmi Hivatalt kérték fel A tervek szerint a magyar szemorvosok vándorgyűlése, a Magyar Kémikusok Egyesületének konferenciája, a szívgyógyászati orvoskongresszus, a Vasas-szakszervezet turistaszakosztályainak és a postás természetjáróknak a találkozója és a színháztechnikusok első országos konferenciája Sopronban talál otthont, úgy