Kisalföld, 1973. február (18. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-01 / 26. szám
4 Érdekes krónika Moson Tármegyei Történelmi és Régészeím Egylet VfIL október 2-én alakaiít meg a Mosonmagyaróvári Műemlékvédelmi és Városszépítő Albizottság. Az ülésen megjelentek említették, hogy ez az albizottság tulajdonképpen szellemi örököse a 90 éve, 7882 szeptember 2-án alapított Moson megyei Történelmi és Régészeti Egyletnek. Ennek alapítói Major Pál Moson megye alispánja, Deininger Imre akadémiai tanár, Ivánffy Ede piarista tanár, dr. Sőtér Ágoston ügyvéd és Steiner Pál apátplébrános voltak. Valamennyien igen mélyreható, áldozatkész munkát végeztek a megye történelmi múltjának feltárásában, így Ivánffy Ede írta meg Moson vármegye monográfiáját; az értékes mű nyomtatásban nem jelent meg, kéziratban maradt. A múzeum birtokában van, sajnos hiányosan, mert egy lelkiismeretlen kutató éppen a Magyaróvárra és Mosonra vonatkozó részeket emelte ki, de visszatenni elfelejtette. Major Pál ugyancsak megírta két kötetben „Moson megye Monographiájá,*-t. Ez a hiánypótló munka a Czéh Sándor féle könyvnyomdában jelent meg 1966- ban. Dr. Sőtér Ágoston vezette és anyagilag igen jelentős összegekkel támogatta a Gáta-i bronzkort a mosomzolnoki korai vaskori és a nemesvölgyi avar temető, a papréti longobárd sírok és az egész megye területén bőségesen fellelhető, mosonmagyaróvári, oroszvári, nezesdori és a királyhifin római kori emlékek feltárását. Az igazgatók között olyan nevek szerepeltek, mint Dornyay-Darnay Béla, volt mosonmagyaróvári piarista tanár, nagynevű földrajztudós, a Bakony fáradhatatlan kutatója és leírója, a későbbiek során a veszprémi, majd a keszthelyi Bakony Múzeumi Igazgatója. AzEgylet kezdeményezésére épült 1913-ban, Hőnél Béla építész tervei alapján, klasszicizáló stílusban a Mosonmagyaróvári Múzeum, hazánk egyik legszebb vidéki múzeuma. Az Egylet 50 éves jubieárus 1932-ben nagy társadalmi esemény volt. Az aktor tevékeny munkatársak közül már csak néhányan vannak életben: dr. Sax Imre, lapunky József, Tömör Gyula, dr. Schmitthoffer János és Id. Farkas Mihály. A csaknem 10 évre visszatekintő múlt hasonló folytatásra kötelez. Dr. Pallós Lajos FAIRBANKS, BASRA VAGY TEHERÁN? Hali egyetértettezzel és közölte, véleménye szerint a jelenlegi moszkvai konferenciának egyik legfontosabb feladata az, hogy előkészítse Sztálin, Roosevelt és Churchill találkozóját Ezt a találkozót, fűzte hozzá, örömmel üdvözölné az amerikai nép, akárcsak a nácizmus és a fasizmus ellen vívott háborúban résztvevő valamennyi ország népei. Aztán Hull átnyújtotta Sztálinnak Roosevelt elnök üzenetét, amely a találkozó színhelyére vonatkozott. Sztálin elolvasta az üzenet orosz fordítását, majd átadta Molotovnak és megjegyezte, hogy mielőtt választ adna, fontolóra kell vennie a kérdést és meg kell tárgyalnia a kollégáival. Molotov ie átfutotta az üzenetet, ■ azt mondta, jelenleg nagyszabású hadműveletek folynak a fronton, és a szovjet kormány valamennyi magas állású, polgári és katonai vezetője azon a véleményen van, hogy Sztálin jelenleg egyáltalán nem hagyhatja el az országot Mindenesetre pedig csak olyan helyre utazhat, ahonnan állandóan érintkezésben lehet Moszkvával. Sztálin helyeslése jeléül bólintott és azt mondta, hogy tekintettel mindenre, talán kissé el kellene halasztani a három hatalom vezetőinek találkozóját, legalábbis a jóső év tavaszáig, amikor, véleménye szerint, az alaszkai Fairbanks város lenne alkalmas színhely. — Az elnöknek és magamnak is — ellenkezett Hull — az a mélységes meggyőződésünk, hogy éppen most van a legalkalmasabb időpont a találkozóhoz. Ezt követeli a nemzetközi helyzet is. Ha ez a találkozó most nem jön létre, ez mélységes csalódást kelt a szövetséges országok népei körében. A találkozó eredményeként viszont meg lehetne valósítani a három nagyhatalom egységét, ez pedig elősegítené háborús együttműködésüket a háború utáni kapcsolataik fejlődését. " — Ha a háború végéig várnánk — folytatta Hull — és csak akkor fogalmaznánk meg és egyeztetnénk össze a háború utáni nemzetközi program alapjait, akkor a demokratikus országok népei között széthúzás támad, nézeteltérései fokozódnak, és ezt felhasználják különféle elemek és egyes társadalmi csoportok képviselői, akárcsak bizonyos személyiségek is Ilyen körülmények között az Egyesült Államok számára mindenesetre igen nehéz lenne megfelelő háború utáni programot végrehajtani, s a támogatásához szükséges erőket egybekovácsolni és egyesíteni. Jelenleg azonban a helyzet merőben más, és ha most valaki, akár a meglehetősen magas állású politikusok közül, kijelentené, hogy ellenzi a háború utáni program kidolgozását , akkor nyomban lejáratná önmagát és a történelem szemétdombjára kerülne. Hull hozzátette, hogy bár ő és Roosevelt elnök fontosnak tartja az ilyen találkozót, természetesen megértik, hogy a háború folytatásával összefüggő feladatokat kell elsőbbségben részesíteni. Ezért ő, Hull, elégedetten fogadta Sztálin hajlandóságát arra, hogy figyelmesen tanulmányozza az ügyet. Reméli sikerül megfelelő megoszlást találni. Ezzel kapcsolatban, hangsúlyozta Hull, különösen fontosnak tartja, hogy a moszkvai konferencia eredményeként aláírták a négy hatalom nyilatkozatát. * • Az amerikai fél ragaszkodott ahhoz, hogy a herom közlnyminiszter moszkvai konferenciája idején a négy nagyhatalom — • Szovjetunió, Na^i 4 Bruvamtja, az Amerikai Egyesült Alavyok és Kína — képviselői aláírják a szövetséges hatalmaknak az általános biztonságról szóló nyilatkozatát. A szovjet fél ezzel kapcsolatban kétségét fejezte ki, mivel Kína nem vett részt sem a moszkvai konferencia munkájában, sem a nyilatkozat szövegének kidolgozásában. A szovjet kormány végeredményben mégis eleget tett az Egyesült Államok kívánságának, a nyilatkozatot közzé tenék a négy hatalom nevében és aláírta a konferencián résztvevő három miniszter, valamint Fu Bing-csang, Kína moszkvai nagykövete is. szerk. megj.) Sztálin azt felelte, hogy fontolóra veszi ezt, ami pedig a három hatalom vezetőinek találkozóját illeti, megérti ennek szükségességét. A helyzetet azonban megnehezíti az a körülmény, hogy a Vörös Hadsereg jelenleg fontos hadműveleteket folytat, és a szovjet—német fronton a nyári hadjárat fokozatosan téli hadjáratba megy át. — Jelenleg — tette hozzá Sztálin — egy rendkívül ritka lehetőség kínálkozik, amilyen talán 50 év óta most először fordul elő — annak lehetősége, hogy súlyos vereséget átérjünk a német hadseregekre. A németek igen csekély tartalékokkal rendelkeznek, a Vörös Hadseregnek pedig ugyanakkor elegendő tartaléka van egész éven át folytatandó hadműveletekhez. Érthető, hogy a Szovjetunió nem tud minden tíz évben hadat viselni a németek ellen Ezért rendkívül fontos, hogy felhasználjuk a most kínálkozó lehetőségeket és előnyöket, s gyökeresen megoldjuk azt a feladatot hogy hosszú időre megszabaduljunk a német fenyegetéstől. Ilyen lehetőség esetleg újabb 50 évig nem lesz. Ami a hármuk találkozóját illeti, ezt alaposan mérlegelni kell és megbeszélni a kollégákkal. Hull azt válaszolta, hogy megértést tanúsít a szovjet fél érvei iránt, egyúttal azonban szeretné, hogy lehetőséget találjanak a három vezető találkozójának létrehozására. Sztálin egyetértett ezzel, ■ megjegyezte, hogy elvben egyáltalán nem ellenzi ezt a találkozót . Nekem viszont az az érzésem — vitatta Hull —, hogy ön, elnök úr, inkább a közeli tervekre gondol, mintsem a távoli jövőre, amelynek szempontjából a hármak találkozója első rendű jelentőségű. Sztálin azt válaszolta, hogy ezzel kapcsolatban az ő részéről sem makacsságról , sem tekintélyszempontról nincs szó. Egyszerűen nem érti, miért nem utazhat az elnök Teheránba, amely közelebb van a swvjk FiriBeBin? Miért tartják létfontosságú ügynek azt, ha az elnökhöz kétnapos késéssel jutnak el a fontos amerikai állami okmányok, ugyanakkor pedig nem akarják megérteni, hogy a hadműveletek terén elkövetett minden téves lépés nem egyszerűen nyelvtani hiba lenne, amely később könynyűszerrel kijavítható, hanem tízezrek életébe kerülhet? Ezért aggasztja őt anynyira az, hogy megbízható kapcsolata legyen Moszkvával. Hun megjegyezte, hog he a találkozót Basrában tartják meg, akkor az amerikaiak gondoskodnak megbízható kapcsolatról. Harriman nagykövet nyomban felkarolta ezt a gondolatot, s kijelentette, hogy a kormányfők ott teljes biztonságban lesznek, mivet mindegyikük a Basra szélén levő dombvidéken a saját kolóniájában lakhat, saját nemzetiségéhez tartozó csapatok védelne alatt. — Ily módon — állapította meg Harriman — tökéletesen biztosítható a magánjelleg és a biztonság. A találkozó már majdnem egy órája folyt. Hull kijelentette, hogy mivel ő mindig kitűnő diák volt, úgy véli ideje már hogy „az iskolába induljanak”— mármint a Szpiridonovkára. Sztálin mosolyogva fogadta a tréfát, és sikert kívánt a konferencia résztvevőinek. (Vége) Egy diplomás vissznemlékrajod Hogyan jött létre az antifasiszta koalíció? Minden nép érdeke az európai biztonság Az Európában kialakult kedvező fejlődéshez nagy mértékben hozzájárult a Szovjetunió és a Varsói Szerződésben tömörült országok aktív és következetes külpolitikája, amely arra irányult, hogy Európaiján a második világháború következ me nyert minden kerületen felszámoljak és a még meglévő nyílott kérdéseket megnyugtatóan, tárgyalások útján rendezzék. A múlt évben sor került az európai biztonsági értekezlet sokoldalú előkészítésére. A tárgyalások kedvező vonásai ellenére sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a konferencia összehívásáig még igen sok nehézséget kell leküzdeni. Sokan vannak még Nyugat-Európában azok, akik az enyhülés folyamata ellen lépnek fel és nem tetszik nekik az európai biztonsági értekezlet. Egyesek rosszul úgy értelmezik a kérdést, hogy mivel a kezdeményezők az európai szocialista országok, ezért most a nyugat-európai országoknak, lehetőségük van arra, hogy saját céljaik megvalósítását maximálisan biztosítsák. Ez hiú ábránd! Mi azt valljuk — és ezt a felhívásban is rögzítettük —, hogy az európai népeknek jelene és jövője az európai biztonsági rendszer létrehozásától függ. Ebből kiindulva az a véleményünk, hogy a kapitalista államoknak is érdeke, hogy Európában békés körülményeket teremtsünk. Az európai biztonsági értekezlet elleni fellépést mutatja az is, hogy a NATO-országok képviselői részt vesznek ugyan a helsinki tárgyalásokon, azonban a NATO minisztertanácsi ülésén a katonai kiadások növelése mellett döntenek, növelik a katonai feszültséget Elhatározták, hogy együttesen másfél milliárd dollárral növelik az 1973. évi katonai hozzájárulás összegét. Csaknem 400 új harckocsival, 115 korszerű harci repülőgéppel, 2000 légelhárító rakétával 150 helikopterrel és 11 tengeralattjáróval bővítik a NATO haderejét A konferencia összehívásáig még igen sok nehézséggel kell megbirkózni. De mi úgy véljük, hogy a biztonsági értekezlet összeül, az ott elfogadott közös megállapodások újabb kedvező feltételeket teremtenek majd az európai országok további együttműködéséhez, hatással lesznek a világ többi országaival kialakítandó jó kapcsolatok további fejlődésére és a még meglévő problémák békés megoldására. Az európai biztonsági értekezlettel összefüggésben, ha röviden is, utalnunk kell Európa helyére és szerepére a világtermelésben. Egyetlen időszakban sem fejlődött az európai gazdasági élet olyan gyorsan, mint az elmúlt 20 év alatt A második világháború okozta károkat lényegében 1950-re sikerült felszámolni és a gazdasági életet a háború előtti szintnek megfelelően helyreállítani. Az 1950-es évek után az európai országok gazdasági kapcsolatainak még gyorsabb fejlődését hátráltatta a hidegháborús politika, a NATO mérhetetlen fegyverkezése és háborús hisztériakeltése. De a fejlődést megállítani ez sem tudta. Ha csak néhány fő gazdasági területen vizsgáljuk is az európai országok fejlődését 1950-hez mérten, a következőket tapasztalhatjuk: Európában 1950-ben 1000 millió tonna szénnel egyenértékű energiát termeltek. Ez 1970-ben már 3000 millió tonnára emelkedett. 1950-ben 100 millió tonna acélt állítottak elő, 1970-ben az acéltermelés 300 millió tornára emelkedett. A világ acéltermelésének több mint 55 százaléka Európára jut. Az acéltermelés növekedése lehetővé tette az alapvető termelési eszközök gyors fejlesztését, különösen gyorsan fejlődött a személyautó-gyártás, June-hez képest megtízszereződött. A gazdasági fejlődés gyors üteme és a termelés volumenének növekedése azt is jelentette, hogy tovább nőtt Európa szerepe a világtermelésben. 1950-ben a világtermelés 40 százalékát, 1970-ben már 50 százalékát állították elő Európában. Ugyanezen időszak alatt Európa lakossága a világ lakosainak 31 százalékáról 25—26 százalékra esőként Következésképpen tehát ez azt jelenti, hogy nőtt az egy lakosra jutó termelés. Az ipari termelés növekedésével egy időben csokiként a mezőgazdaságban dolgozók aránya, amely adódott egyrészt a nagyarányú iparosításból, másrészt a mezőgazdaság gépesítéséből. Jellemző példaként a következőket kívánom felhozni: 1950-ben a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya az összlakosság 21,5 százaléka volt; 1970-re ez 10 százalékkal csökkent. E gyors fejlődés nemcsak a nyugat-európai országokban volt jellemző, hanem a kelet-európai országokban is. 1950-ben a kelet-európai országokban a lakosság 49 százaléka dolgozott a mezőgazdaságban, 1970-ben már csak 25 százaléka. Az ipar és a mezőgazdaság gyos fejlődése segítette a kereskedelmi kapcsolatok bővítését is. 1953-ban Európa összes importja 33 milliárd dollár volt, 1969-ben 129,2 milliárd dollárra emelkedett. Az export 1953- ban 28,8 milliárd dollár, 1969-ben pedig 118 milliárd dollár. Tehát a növekedés, mind a két területen majdnem négyszeres. Köztudott, hogy az európai országok egyenként nem rendelkeznek elegendő nyersanyaggal. Különösen pedig az ilyen ütemű fejlődés fenntartásához. Ezért is kedvező, ha szélesedik a gazdasági és műszaki együttműködés oszágaink között, s a meglévő nyersanyagokat gazdaságosabban és jobban használjuk fel. E feladat megoldásában különösen kiemelkedő szerepe van a Szovjetunió óriási nyersanyag-tartalékainak. , A biztonsági értekezlet kedvező hatással lehet a katonai helyzet normalizálására, a fegyverkezés csökkentésére. Mint ismeretes, az Európában állomásozó hadseregek a világ katonai kiadásainak abszolút többségét használják fel. Az enyhülés hozzájárulhat a kölcsönös érdekeken alapuló csapatcsökkentéshez és a katonai kiadások csökkentéséhez is. Ennek hatása az élet minden területén megnyilvánulhat. Úgy gondolom hogy az európai országok népei előtt világos, hogy az összeurópai biztonsági rendszer megteremtése újabb távlatokat nyit a még gyorsabb fejlődés előtt. Segítené, hogy még tovább mélyüljenek államaink kapcsolatai, s így Európa még nagyobb mértékben járuljon hozzá a világ gazdasági, kereskedelmi és kulturális fejlesztéséhez, népeink közeledéséhez. Dr. Halász József, a Marx Károly Közgazaságtudományi Egyetem nemzetközi kapcsolatok tanszékének vezetője 1973. FEBRUÁR 1., CSÜTÖRTÖKC János bácsi küldetése Ami az első pillantásra megragadó az idős emberen, az a hófehér haja. Hetvenkét év tele hagyta rajta a derét — gondolom. Betessékel a szobába, hogy nyugodtan beszélhessünk, ő volt a falu utolsó bírója. A tovatűnt évekről akarom kérdezni. Nem várat a válasszal, ízesen fogalmaz, hamarosan ömlik bel ode a szó: — Bíró voltam az utolsó három évben, 1948—49—50- ben. Utánam már a tanács vette át a vezetést Rábapordányban. A koalíciós pártok kormányzása idején megmaradt a régi elöljáróság a faluban. Negyvennyolcban került sor az új bíróválasztásra. A nevezetes napra így emlékszik vissza: — Esős idő volt július 18-án. Az unokatestvéremmel arattunk. A bizonytalan időjárás miatt mondtam, hogy a marokszedő ne jöjjön, úgyis hamar jövünk. Mire bejöttünk, azt mondják az emberek: Te vagy a bíró! Megyek a jegyzőhöz, hogy igaz-e a pletykahír? Kedves barátom — mondja ő —, az úgy igaz, ahogy mondják. — Miért Lövegjártó János lett a bíró? — Úgy gondolom, az emberek figyelembe vették a viselkedésemet, és gondoltak a teendőkre, amit az adott politikai helyzetben meg kellett oldani. — Szegény sorból származom. Apám uradalmi cseléd volt. 11—12 éves koromban napszánosgyerek voltam az uradalomban. Később is ott dolgoztam. Ezért kellettem én. Természetes, hogy mindig arra törekedtem, hogy függetlenítsem, önállósítsam magamat 1944-ben már önálló voltam, két hold bérelt földdel. A parasztember régi vágya volt, hogy annyit, teremtsen, amennyit magának, családjának békességgel adhat. Lövegjártó János bácsi is erre vágyott írásban felmondott az uradalomnak. Nem akarták engedni, mert ügyes ember volt. Sokszor Süt gépen, szántott megbízható ember hírében állt — Mit tudott tenni abban a politikai helyzetben? — Negyvenötben a Nemzeti Parasztpárthoz csatlakoztam. Mivel ismertem a birtokviszonyokat, meghívtak a földosztó bizottsághoz. Ott is tevékenykedtem. Akkor az volt a teendő. A földosztás ügyében jártam Pesten, különféle tanácskozásokon. Több neves emberrel találkoztam, ők segítettek, hogy teendőimet el tudtam végezni. — Kikkel találkozott? — Veres Péterrel, Erdei Ferenccel „i — Milyen emlékeket írt* róluk? — Kiváló szónoki tehetséggel rendelkasikere. Péter bácsi a négy elemijével fölért az egyetemet végzettekhez. Emlékszem, egy alkalommal Sopronban ő volt a vezérszónok. Három óra hosszat beszélt. Nagyon óvta az embereket a radikalizmustól. Sok-sok emléket őriz János bácsi. A gazdag élettapasztalata mögötte. Nagyon kér, óvakodjam a dicsérettől. Hogy igy volt, a véletlen műve. Szerintem szükségszerűség is hozta. Hogy a rátermett, tehetséges parasztokat választotta ki magának az élet. — Három év alatt rengeteg panaszos jött hozzám. Sokan megváltónak tartottak De én mondtam, nem öltöztethetek mindenkit az én dolmányomba... Egyre törekedtem tudatosan. Békét, megértést teremteni gazdák, zsellérek és cselédek között. Tudtam, csak így juthatunk előre. A nehéz idők bírájának ez a küldetés jutott. A való világ körülményei közt hidat verni, amely a távolban felvillanó lehetőségek eléréséhez vezethet. Lövegjártó János bácsi teljesítette ezt a küldetést. Varja Bajea