Kisalföld, 1973. március (18. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-01 / 50. szám
1973. MÁRCIUS 1., CSÜTÖRTÖK Törvények előkészületben Dr. Korom Mihály sajtótájékoztatója Három új törvény tervezetét nyújtják be az idén a kormányhoz, illetőleg az országgyűléshez: a büntetőeljárásról, a statisztikai adatszolgáltatásról és a miniszterek jogállásáról, felelősségéről szóló legmagasabb szintű jogszabály javaslatát — jelentette be dr. Korom Mihály igazságügy-miniszter azon a sajtótájékoztatón, amelyet szerdán az Országházban tartott. A sajtóértekezleten a miniszter ismertette az 1973. évi időszerű jogalkotási feladatokat, mindenekelőtt a büntetőeljárási törvény módosítását. A büntetőeljárást jelenleg az 1962. évi 8. törvényerejű rendelet szabályozza. Az elmúlt több mint tíz évben felgyülemlett tapasztalatok már lehetővé teszik, hogy az új követelményeknek megfelelően továbbfejlesszük, korszerűsítsük a büntetőeljárás szabályozását — immár törvényben. Alkotmányunk ugyanis — a legutóbbi módosítás óta — kimondja, hogy az állampolgárok alapvető jogait és kötelezettségeit a legmagasabb szintű jogszabályozással, törvénnyel kell megállapítani. Elmondta a miniszter, hogy a bűncselekményeknek a legutóbbi BTK-novellával történt kettős, tehát bűntettekre és vétségekre való kategorizálását az új eljárási törvénynél is figyelembe veszik: a vétségek — azaz a társadalomra kisebb veszélyt jelentő bűncselekmények — elbírálása sokkal egyszerűbb lesz, mint a bűntetteké. Bevezetik az egyesbíró intézményét a vétségek elbírálásánál is. Ez azt jelenti, hogy a bíráskodásba itt nem vonják be a népi ülnököket. A bűntettek tárgyalásánál továbbra is működnek a népi ülnökök, itt ugyanis feltétlenülszükség van élettapasztalatukra, természetes jogérzékükre. Szó van arról is, hogy a jelentősebb bűnügyeket a megyei bíróságok első fokon öttagú, két szakbíróból és három népi ülnökből álló tanácsokban tárgyalják majd, szemben az eddigi háromtagú tanácsokkal. Ami a bírósági eljárást illeti: a jelenlegi törvényes előírásokhoz képest lényegesen bővíteni fogják a másodfokon ítélkező bíróságok hatáskörét. A statisztikai rendszert szabályozó törvénnyel az 1952. évi VI. sz. törvényt váltják fel. Nagy szükség van erre, hiszen a statisztikai rendszerünkre vonatkozó jogszabályok, előírások hovatovább már áttekinthetetlenek. Nem beszélve arról, hogy a két évtizeddel ezelőtt alkotott törvény — a módosítások ellenére is — magán viseli az akkori túlzott centralizáció jegyeit. Az új törvény biztosítja, hogy megszűnjenek — legalábbis a minimumra csökkenjenek — a párhuzamos adatszolgáltatások, a szakszerűtlen vagy indokolatlan adatgyűjtések. A miniszterek, államtitkárok jogállásáról, felelősségéről rendelkező törvény javaslata úgy formálódik, hogy ezeknek az állami főtiszt-, viselőknek mindenekelőtt az államjogi helyzetét szabályozzák. Tehát arról rendelkezik, milyen államjogi — politikai — felelősséggel tartozik a miniszter, mint a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának tagja, egyfelől a kollektív kormányzati tevékenységért, másfelől melyek a jogai, milyen kötelességei vannak egy tárcát vezető főtisztviselőként. Az alkotmányban megfogalmazott azon elvek alapján, amelyek a kormány tevékenységét körvonalazzák, részletesebben szabályozzák majd a miniszterek felelősségét az országgyűlésnek, az Elnöki Tanácsnak is. (MTI) A párttagság körében, de a párton kívül is élénk visszhangot keltett a Központi Bizottság novemberi határozatának a tagfelvételre vonatkozó döntése. Gyakran felvetődik a kérdés: miért ilyen konkrétan — évi 3 százalékban — szabta meg ezúttal a Központi Bizottság a tagfelvétel mértékét ? Amit elértünk és amit nem A X. kongresszus megállapította, hogy a párt taglétszáma és összetétele megfelelően alakult. Úgy értékelte, hogy a taglétszám évi 3,3 százalékos emelkedése összhangban van a kommunista eszme vonzóerejének, a párt politikai befolyásának növekedésével. Feladatul tűzte ki, hogy a párt továbbra is a munkában élenjáró fizikai és szellemi dolgozók köréből nyerjen új harcosokat. Hangsúlyozta, hogy megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a párt munkás jellegének erősítésére, az ipari munkások és más fizikai dolgozók legjobbjainak kommunistává nevelésére és a pártba való felvételére. Célul tűzte a nők és fiatal nemzedék soraiban folyó pártépítő munka erősítését is. Hol tartunk e határozatok végrehajtásában? Kezdjük azzal az örvendetes ténnyel, hogy jelentős mértékben emelkedett pártunkban a nők aránya. Számuk a kongresszus óta huszonötezerrel növekedett, s jelenleg párttagságunk 25,7 százalékát teszik ki. A 18—21 éves fiatalok aránya a párttagságon belül megközelítően egy százalék, amit jó kezdeti eredménynek kell tekinteni. Fiatalodott egész párttagságunk, lényegesen növekedett a 40 éven aluli korosztályokhoz tartozók száma, ami a párttagság átlagos életkorát 44 évről 43 évre csökkentette. A nők és fiatalok felvétele tekintetében tehát eredményesen folyik a kongresszusi határozat végrehajtása. A felvétel üteme viszont eltér a kongresszus útmutatásaitól, s lényegesen gyorsabb a korábbinál. Ugyanakkor nem sikerült elérni, hogy a párton belül erőteljesebben növekedjék a fizikai munkások száma és ezzel javuljon a párttagságon belüli arányuk, erősebben jusson kifejezésre a párttagság összetételében a párt munkásjellege. A gyors növekedés hátrányai A kongresszus óta eltelt időszakban több mint százezer új párttagot vettünk fel. Párttagságunk száma jelenleg erősen megközelíti a háromnegyed milliót. A tagság tiszta növekedése két esztendő alatt csaknem akkora volt, mint a IX. és a X. kongresszus közötti négy esztendőben. Pártunk tekintélye és politikai befolyása a X. kongresszus után kétségkívül tovább erősödött a párton kívüli dolgozók körében, ami indokolttá is teszi a felvételi ütem szolid növekedését. A tagfelvételi korhatár leszállítása szintén indokolja ezt. A végbement gyors emelkedést azonban már nem tekinthetjük egészségesnek. Milyen veszélyekkel jár a gyorsabb növekedés? A tények igazolják — így a kizárások, kilépések, törlések indokait—, hogy a felvételek számának gyors növekedésével bekerülhetnek a pártba olyan emberek is, akik még nem értek meg arra, hogy a párt tagjai lehessenek. Ezek az emberek nem képesek teljesíteni azokat a követelményeket, amelyet a párt tagjai elé állít. Pártszervezeteink jó része nem fordít kellő gondot arra, hogy a pártba jelentkezőket a kommunistává nevelés egy bizonyos útja után vegyék fel a pártba, akkor, amikor már bizonyították a párttagságra való alkalmasságukat. A mozgalmi munka végzése, a közéleti érdeklődés, a politikai, világnézeti alapkérdésekben való tájékozottság, a példamutató munka, vonzó emberi magatartás, kiegyensúlyozott, rendezett magánélet, képesség a környezet helyes irányban történő formálására, tekintély a munkatársak körében — ezek mind szükségesek a pártba való felvételhez. Megfogalmazhatjuk ezt úgy is: szükséges, hogy az illető felvételével növekedjék a párt tekintélye. A párt politikájának megvalósítására ugyanis a párttagok csak akkor képesek mozgósítani, követésre késztetni a pártonkívülieket, ha ők maguk élen járnak a mindennapi munkában, és magatartásukkal is megbecsülést vívnak ki dolgozó társaik között. A párttagfelvételek szabályozásának elsődleges célja éppen az, hogy az alapszervezetek a mennyiség helyett nagyobb figyelmet fordítsanak a minőség javítására, a pártba kerülők előzetes kommunista nevelésére. Ezért kell tehát emelni a követelményeket a belépők iránt, mint ahogy szükséges a pártban már bent lévők aktivitásának növelése, fegyelmének javítása is. E két törekvés szorosan kapcsolódik, az egyik a másik nélkül nem valósítható meg. A munkásjelleg erősítése Az új tagok felvételével erősíteni kell a párt munkásjellegét. Ezt csak úgy tudjuk elérni, ha az újonnan felvettek többsége a fizikai dolgozók soraiból kerül ki. Pártszervezeteink — az abszolút számokat tekintve — az elmúlt évben jelentős számú fizikai munkással erősítették pártunk sorait, arányuk alakulásával mégsem lehetünk megelégedve. A fizikai dolgozók arányának alakulásában döntő szerepet játszik a nagy fokú társadalmi mobilitás, amelyben ma már nem a parasztság soraiból a munkásság soraiba való átrétegeződés a jellemző, hanem a fizikai dolgozóból szellemi dolgozóvá válás. A X. kongresszus óta annyi kommunista munkás vált szellemi dolgozóvá, mint az újonnan felvett fizikai dolgozók negyven százaléka. Ez társadalmi rendünk lényegéből fakadó pozitív folyamat, amit helyeselni és támogatni kell. A párttagság jelentős része tanul, képezi magát, és azáltal sokan magasabb beosztásba kerülnek. Másrészt a legjobb szakmunkások tömegei kerülnek folyamatosan műszaki középirányítói munkakörbe, s természetes, hogy közöttük is sok a kommunista. Ezáltal viszont a fizikai dolgozók aránya a pártban természetszerűen csökken. A párt élő organizmus, amely állandóan a mozgás, fejlődés állapotában van. Soraiba nemcsak bekerülnek emberek, hanem szükségszerűen ki is válnak, ami természetes folyamat. Az viszont már nem szükségszerű, hogy a kikerültek között aránylag magas a fizikai dolgozók aránya, mert ezt a párton belüli nevelő munkával, az emberekkel való foglalkozás javításával csökkenteni lehetne. (Ez természetesen nem jelentheti azt, hogy a pártba nem való emberek távozását mesterségesen fékezzük, lemondva a párt öntisztulásáról.) Mindezeknek a tendenciáknak a hatását csupán azzal ellensúlyozhatjuk, ha az új párttagok között döntő többséget biztosítunk a fizikai dolgozóknak. Természetesen továbbra is lehetővé akarjuk tenni elsősorban az értelmiségiek, de más irányító munkakört betöltők és szellemi foglalkozásúak részére is, hogy a párt soraiba kerüljenek. Persze csak akkor, ha munkájukkal, a társadalom érdekében végzett önzetlen tevékenységükkel, a párt politikája melletti nyílt kiállásukkal, politikai és ideológiai felkészültségükkel és emberi magatartásukkal azt kiérdemlik. Vagyis, ha felvételük erősíti azt, ami továbbra is a legfontosabb: pártunk élcsapat-jellegét. Barát Károly, az MSZMP KB alosztályvezetője Tagfelvétel a pártba MŰSZERES SZEMLÉLTETÉS — A győri Bercsényi Miklós Gimnázium és Szakközépiskola tanműhelyeiben korszerű eszközök és műszerek segítségével sajátítják el a tanulók a közlekedésgépészeti ismereteket. Felső képünk: Mattyasovszky János egy Dieseladagoló beállítását ellenőrzi a próbapadon. Alsó képünk: Gyújtásvizsgálatot gyakorolnak a tanulók Dongó Imre oktató tanár (baloldali) vezetésével. (Szűk Ö. felvételei) Bisalfi. Szemléletes, esztétikus Szaktárgyi tantermek a csornai Bodnár Alajos Általános Iskolában Országos szinten nem új már ez a törekvés, megyénkben is akadnak olyan iskolák, ahol a felső tagozatos tanulók korszerű körülmények között, szaktantermekben foglalkozhatnak — életkori sajátosságaiknak megfelelő szinten, — a tudományokkal, művészetekkel. Csornán azonban mindenképpen új ez a törekvés, sőt példaadó, különösen az a körültekintő szervezési módszer, hogy a Bodnár Alajos Általános Iskola vezetői, tantestületié a kabinetrendszert létrehozta. 1972-ben, a félévi értekezleten esett szó először a kabinetoktatási rendszer pedagógiai előnyeiről, s azután hamarosan az iskola vezetősége és szakszervezeti bizottsága pályázatothirdetett a szaktantermek megvalósítására. A pályázati felhívás a többi között az alapelveket hangsúlyozta: „A munkában a szakszerűség és az esztétikum érvényesüljön. A szaktantermeket a tanulókkal közösen rendezzék be. Tartsák szem előtt a gazdaságosság követelményeit, azaz ne kerüljön a berendezés túlságosan sok pénzbe.” A pályázat lényegét ismertették a tanulókkal, a szülőkkel és a társadalmi szervekkel. Mindenki segíteni akart az iskolának. Csorna szinte valamennyi üzeme (különösen a Győri Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat, a Mosonmagyaróvári Fémszerelvénygyár csornai üzemegysége és a tangazdaság egyik műhelye) tett valamit avégett, hogy a Bodnár Alajos Általános Iskolában megvalósuljon a korszerű oktatási rendszer. A szülők polcokat, virágtartókat készítettek, berendezési, szemléltető tárgyakat hoztak. Egy évig tartó tevékenység után zsűri bírálta el a pályamunkákat. Az első díjat megosztva az iskola rajz- és énektanára, Kóbor István, valamint Nagy Kálmán kapták. A zsűri véleménye szerint az ének- és rajztanterem kialakítói azért érdemelték a megkülönböztetett figyelmet, mert a szakszerű és az esztétikai követelményeken kívül különös gondot fordítottak: a helyi néprajzi, népművészeti hagyományok bemutatására; mindkét terem otthonosságát, hangulatát emeli a gazdag néprajzi gyűjtés. Mint ismeretes, a kabinetrendszerű oktatás, csak a felső tagozatos osztályokban valósítható meg. Az újítási vágy azonban az alsó tagozatos nevelőket is magával ragadta. Valóságos otthonná alakították át osztályaikat, természetesen a gyermekek segítségével. Két tanítónő — dr. Németh Józsefné és Szaradics Istvánná — pályadíjak odaítélésével egyidőben jutalmat kaptak lelkes munkájukért. Hudi Endre igazgató elmondta, hogy január elseje óta vezették be a kabinetrendszerű oktatást. Tekintettel az ezzel járó óraközi osztályvándorlásokra, a szünetek időtartamát tíz percről negyedórára emelték. Így nem csökken (sőt néhány perccel nő) a pihenőidő, s csupán tíz perccel kell meghosszabbítaniuk a tanítási napot. A tanulók is lassan megszokják a kabinetrendszert. Diákújságjukba, az EBADTÁ-ba érdekes riportot írtak róla. A szerző, Tóth Zsuzsa nyolcadik osztályos tanuló, így fejezi be írását: „Új órarendünk van, tudjuk mindig, hogy hova kell mennünk a következő órára. Az óraközi szünetek tizenöt percesek, jut időnk mindenre. Eddig semmi különös nehézség nem volt. Egyre inkább érezzük az újítás előnyét." Sz. A. 3