Kisalföld, 1973. november (18. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-01 / 256. szám
1973. NOVEMBER 1., CSÜTÖRTÖK Sajtótájékoztató a Külkereskedelmi Minisztériumban — Az év első kilenc hónapjában az export 20, az import 6,6 százaléka volt magasabb, mint tavaly ilyenkor — mondotta szerdai sajtótájékoztatóján Veress Péter külkereskedelmi miniszterhelyettes. Az első háromnegyed évben külkereskedelmi aktívumunk a szocialista országokkal nőtt, s hosszú idő óta először a tőkés országokkal is aktívvá vált külkereskedelmi egyenlegünk. A tőkés országokba 31 százalékkal több árut exportáltunk, s onnan 16 százalékkal többet hoztunk be, mint tavaly ilyenkor. A szocialista országokba 15 százalékkal növeltük az exportot, az onnan származó import pedig 1 százalékkal emelkedett. A tőkés piaci konjunktúra tovább élénkült, s az ottani inflációs tendenciák is hozzájárultak exporttermkeink értékesítéséhez. A tőkés piacon az árak egy év alatt több mint 10 százalékkal emelkedtek, vagyis azonos menynyiségű terméket drágábban tudtunk eladni , mint korábban, ugyanakkor természetesen a nyugatról származó importcikkek ára is körülbelül ugyanilyen mértékben nőtt. Az év hátralévő időszakában mind a szocialista, mind a tőkés viszonylatban az import további emelkedésével számolunk, így is valószínűleg nemcsak a szocialista, hanem a tőkés országokkal is aktív marad külkereskedelmi egyenlegünk. (MTI) A lépcsőkön fölfele... Horváth Mária tejkezelő megcsúszott a tej házban, és eltörte a karját. Persze ez nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem mozdul ki a szobájából. Mert olyan ő, hogy ki se bírná tartósan a négy fal között. A nagylózsi egyesült tsz-nek egyetlen női vezetőségi tagja, és a tsz nőbizottságának vezetőségi tagja. Röjtökmuzsajon lakik. Milyennek látja a falusi asszonyok életét, van-e értelme a nőbizottságnak? — és még ehhez hasonló kérdésekkel kerestük meg. Mindjárt előhozakodott egy nyugaton élő magyar példájával, aki nemrég hazalátogatott és beménett néhány házba. Olyanokba, amelyek az ő emlékeiben kicsi, egyhelyiséges, istállós épületekként maradtak meg. Aztán csodálkozott azon, hogy minden paraszt úgy él ma, mint régen a nagygazdák, sőt, Horváth Mária is. Ahol lakik (testvére családjáinál), a három szépen berendezett szoba van a házban, s az udvaron személykocsi. ★ Ha jól él a mai falusi ember, akkor jól él a falusi aszszony is. Vagyis eljutottak a zsiz-tag nőik addig, hogy a munkának értelme van. Ezután életüknek egy olyan fejezete kezdődik, amit tartalmasabb életnek nevezünk, értelmesebb életnek. Az erre való nevelésben pedig a nőbizottságoknak rendkívül nagy a feladatuk. — Sok asszony van az egyesült tsz-ben? — A városiközeli falvak sajátossága, hogy sok asszonytaggal dolgozik a tsz. Például Sopronkövesd félig iparos falu, sok az asszony a tsz üzemegységében. Ugyanígy Ebergőcön is, mivel a tsz alakulásakor a férfiak elmentek iparba, az asszonyok pedig behozták a földet a közösbe. Ez a sajátosság évtizedekre meghatározza a szövetkezet fejlődését. — Hogyan tud ennyi aszszonyt foglalkoztatni a szövetkezet? — Eddig a növénytermesztés adott munkát. Most a tsz is belép a CPS-programba, és az asszonyokat átképezik állattenyésztőknek. Télen már elkezdődnek a tanfolyamok sertés- és szarvasmirha-tenyésztési ágazatban. — Hogyan fogadják ezt az asszonyok? — Azt mondták, két szobrot emelnek. Egyiket Halmos Ferencnek, aki kitalálta a koptatott répamagot. A másikat Halmos Ferenc főmezőgazdásznak, aki rajta volt, hogy költsön a tsz a francia gépsorra, ami mentesíti a nőket a répaszedéstől. Ahogy ezt beszélték, megszólalt az egyik asszony: a Géza bácsit se kellene kihagyni, mert mindig azt mondogatta, senkit sem szabad kényszeríteni, hogy erején felül vállaljon répamunkát. Nos, erre megegyeztünk, hogy a szobor talpazatára rákerül Homor Géza tsz-elnök neve is. Persze ez a kis történet a mi tréfánk, de a lényeg, hogy az asszonyok örömmel fogadják a változást. ★ — Olyan áron is, hogy télen tanulni kell az új munkakörért? — Olyan áron is. Eddig is helyettesítettek az állattenyésztésben, ha megbetegedett egy férfigondozó. Ez a munkakör valahogy rangot jelent nekik, önállóságot, magabiztosságot, főleg azáltal, hogy tanulni kell érte. — Minden asszonyt nem tudnak foglalkoztatni az állattenyésztésben, azokkal mi lesz? — Börtökön nagy málnatelepítés van, ez bőven ad lehetőséget munkára. A beteges, rokkant, idős asszonyoknak pedig jut a zsákvarrás. A legutóbbi vezetőségi ülésen úgy egyeztünk meg, hogy a tsz átadja a zsákvarrási munka elosztását a nőbizottságnak. Mi tudjuk legjobban, hogy kik azok az asszonyok, akik rászorulnak a könnyítésre. — Hátrányos helyzet-e a falusi nőnek tsz-ben maradni? — Előnyösebb, főleg a családok anyáknak. A részükre juttatott társadalmi kedvezmények csaknem azonosak az ipari dolgozókéval. Munkabeosztás szempontjából pedig több időt nyernek a tsz-ben. Először is nem kell utazgatni az üzembe, itthon vannak, s akár állattenyésztésben, akár növénytermesztésben dolgoznak, el tudják látni a családot. — Keresetük hogyan alakul? — Több, mint ha iparban dolgoznának. Mert nemcsak a forintokat kell számolni, hanem a háztájitól kezdve azt a sok juttatást, amiből forint lesz. A háztáji pedig napjainkban nagyon sok támogatást kap a szövetkezettől. — Milyen kedvezményekre tett javaslatot a nőbizottság, mi valósult meg? — örültek nagyon az aszszonyok a munkanap-kedvezménynek, amely szerint 180 tízórás munkanap-teljesítés után a nők megkapják az egy hold háztájit. Nemrég Röjtökön épült, öltöző, melegedő a dolgozó nőknek.y ★ — A legutóbbi vezetőségi ülésen a szabad szombat megvalósítását javasolta a nőbizottság. Most a legégetőbb tennivaló a bérek felülvizsgálása, ez főleg az aszszonyok érdekében történne. Peszlen József, a csúcstitkár nagyon rajta van, hogy mielőbb sor kerüljön rá. De az asszonyok is eleget beszélnek róla, nem kell félteni őket, ebben a szövetkezetben jó szájú asszonyok vannak. — Hogyan fogadják a férfi vezetők a vezetőségi üléseken? — Eddig mindig azt éreztem, hogy tisztelettel. Hallgatnak is rám. Az elnök szerint pedig, mióta nő is van a vezetőségben, kulturáltabbak a tanácskozások. Leszoknak a férfiak a káromkodásról. — Milyennek látja ma az itt élő nők gondolkodását? — Egyre jobban távolodnak a „csak a háztartás” tértjétől. A sajtó, a rádió nagy hatással van a gondolkodásukra. Munkavállalók, pénzkeresők, tsz-tagok, véleményük lesz a közös dolgairól, hiszen ráébredtek arra, hogy a saját jobb sorsukért szólnak. Azzal, hogy az állattenyésztésben szak- vagy be- tanított munkát végeznek majd, még inkább megerősödnek önállóságukban. És véleményem szerint a gondolkodás formálásához mindig elsősorban az élet- és munkakörülményeket kell javítani, kedvezőbbé tenni. G. Szabó Kónosztaszüret Kiflijén Az idén 90 holdon termelt káposztát a kimlei termelőszövetkezet, melyből 811 hold a korai és téli fejes, 7 hold pedig kelkáposzta. A géppel palántázott és művelt termény gépi szedése még nem megoldott, ezért a szüret kezdetén 20 tagú asszonybrigád alakult, hogy időben tető alá kerüljön a termés. A brigád naponta 5—6 vagon káposztát fejel a földön, és azonnal szállítják a megyei MÉK-nek, de kerül Budapestre és Kecskemétre is. A torzsát és a borító leveleket a termelőszövetkezet takarmányozásra használja. A gondosan művelt káposzta gazdag termést hoz. A nyári fejes 035 mázsát termett holdanként. A réti tárolású káposzta egy-egy holdja 260 mázsával, a kelkáposzta 150 mázsával fizet. Kéthavonkénti taggyűlés A munka tartalma Rendszeres értékelés VITA A PÁRTÉPÍTÉSRŐL Tíz éve annak, hogy vállalatunknál kéthavonként tartunk taggyűlést, és a közbeeső hónapokban taggyűlést helyettesítő pártcsoport-értekezlet van. Ebben a vitában sokan kifejtették véleményüket, amelynek lényegét abban látom, hogy ha a két taggyűlés között hosszú idő telik el, ez a tartalmi munka rovására megy. Megítélésem szerint egy alapszervezet jó vagy rossz munkája nemcsak azon múlik, hogy havonta vagy kéthavonként tartana ide taggyűlést, hanem azon, hogy egyáltalán milyen az alapszervezet tartalmi munkája. A taggyűlés színvonala, vitakészsége, a hozzászólók száma, a pártléteseményei, sohasem azon múlott, hogy milyen régen volt taggyűlés, hanem azon, milyen volt az előkészítés. Mennyire ismertek a taggyűlés résztvevői a vezetőség, beszámolóját — mennyire kollektív, eredményes volt a taggyűlés anyaga, hogyan készültek fel a vitára, majd a vezetőség hogyan reagált a vitára és azon is, hogy milyen a kapcsolat a vezetőség, a pártcsoport között. A pártbizottság éppen a tartalmi munkát elemezve jutott arra a következtetésre, hogy élettel kell megtölteni a pártmunkát. A taggyűlésen beszámolnak a végzett munkáról, határozatok, állásfoglalások fogalmazódnak, megjelölik a feladatokat és a tartalmi munkát. A kéthavonkénti taggyűlés bevezetése lehetővé tette, hogy a felsőbb szervek által javasolt napirendi pontok mellett elsősorban olyan témák szerepeljenek, amelyek az alapszervezet egész tagságát érintik és érdeklik. Ennek folytán javult a taggyűlések aktivitása, növekedett a hozzászólások száma, és megnőtt a pártcsoportok szerepe. A pártcsoportok munkájára régebben az volt a jellemző, hogy a pártbizalmi kiosztotta a bélyegeket és propagandaanyagokat, továbbá a taggyűlések időpontjáról és témájáról röviden tájékoztatta a párttagokat. Megszűntek az 5—10 perces pártcsoport-értekezletek. Gyakran tovább tart, mint a taggyűlés. Ez párhuzamosan magával hozta azt is, hogy megjavult a pártcsoportok tartalmi munkája is. A kéthavonkénti pártcsoport-értekezlet, illetve taggyűlés megtartása nem jelent könnyebbséget az alapszervezeteknek, ugyanis rendszeresen fel kell készíteni őket. Pártcsoportt-értekezleteken elértük, hogy tagságunk szinte teljes számban részt vett a vitákon, véleményt nyilvánított, és olyanok is hozzászóltak, akik esetleg éveken keresztül részt vettek a taggyűlésen, de sohasem kapcsolódtak bele a taggyűlés vitájába. Részt vesz a pártcsoport megbeszélésein egy pártvezetőségi tag is, aki egyben felelős a felkészítésért, és az ellenőrzést is elvégzi. Az üzemi demokrácia növekedésével tovább javult a pártcsoportok önállósága. Sokkal többet foglalkoznak a párttagok gondjaival, problémáival, mindazon kérdésekkel, amelyek területükön előadódnak. A pártcsoportok felelősségének növelésével tovább javult kapcsolatuk az egységek gazdasági vezetőivel. A kommunista csoportok sok helyen egész üzem, illetve osztályrészt fognak át, irányítják és értékelik az ottani tevékenységet. Jelentést adnak a pártszervezet vezetőségének azokról a kérdésekről, amelyet nem tudnak tisztázni, akár politikai, akár gazdasági jellegűek. Amit a gyáregységen belül meg tudnak oldani, arra megteszik az intézkedést. Amit viszont nem tudnak megoldani, vagy nem hatáskörükbe tartozik, a felsőbb szerveknek továbbítják , és a legközelebbi bizalmi, illetve taggyűlésen válaszolnak a kérdésre. A taggyűlések rendszeresen értékelik az alapszervezet belső életét. Horváth László, a Magyar Vagyon- és Gépgyár pártbizottságának munkatársa Húszéves az egészségügyi szakiskola (Folytatás az 1. oldalról.) Ez az általános ápoló asszisztensképzés, a munka mellett tanulók részére szaktanfolyamok előkészítése, szervezése, vezetése volt az iskola nevelői karának és a munkát nagyban segítő orvos-előadói csoport feladata. 1954-től az iskola már ellátta a szakdolgozók továbbképzését. Húsz év alatt tizenhárom szakon 2 208 hallgatót készítettek fel az egészségügyi teendőre. Ezzel nagyban hozzájárultak a lakosság egészségügyi ellátásának fejlődéséhez. A gyorsan fejlődő egészségügyi intézmények, a gyógyítás egyre több ápolónőt, asszisztenst követel: ma már évente 350—400 ember lép az egészségügyi pályára. A szakiskola nevelőinek, oktatóinak odaadó munkáját, a népegészségügy iránti hűséget jelzi, hogy az iskola megalapítói, vezetői, nevelői, oktatói és hallgatói a kezdés éveiben a nehéz munka, életkörülmények és a szerény anyagi megbecsülés mellett helytálltak, küzdöttek a rájuk bízott feladat maradéktalan teljesítéséért. Joggal fogalmazódott meg az ünnepi méltatásban, hogy e nehéz feladat teljesítésére csak nagyon lelkes, hivatástudattal rendelkező, a társadalom céljait, humanista elveit magukévá tevő egészségügyi dolgozók voltak képesek. Az egészségügyi szakoktatóknak hagyományok, és tapasztalatok nélkül kellett lépést tartani a tudomány, a gyógyítás gyors fejlődésével, a követelményekkel. Az elmúlt húsz évben megállás nélkül képezni kellett önmagukat, hogy növelhessék az oktatás színvonalát. Csak így juthattak el a hat elemi iskola előképzés feltételétől az érettségiig, az újabb szaktárgyak oktatásáig és a pályára legalkalmasabb fiatalok kiválasztásához. A magas színvonalú gyógyítás, a betegségek megelőzéséért folytatott tevékenység, a társadalom minden tagjára kiterjedő kötelező egészségügyi ellátás ma már elképzelhetetlen ápolók, asszisztensek, , egészségőrök, műtőssegédek — gyűjtőnevükön középszintű szakemberek nagy csoportja nélkül. Ezért rendkívül felelősségteljes feladat hárul azokra, akik e munkára felkészítik a fiatalokat. A húszéves jubileumi ünnepségnek az adott gazdag tartalmat, hogy a múlt tapasztalatait, eredményeit összegezve előremutató volt. A nagy feladat maradéktalan teljesítésére ösztönzött, jó elméleti és gyakorlati szaktudással rendelkező, a szocialista humanizmushoz hű egészségügyi dolgozókat neveljenek, képezzenek. Az egészségügyi szakképzésben példásan tevékenykedő győri szakközépiskola oktatóinak, dolgozóinak az egészségügyi miniszter elismerését és köszönetét tolmácsolta dr. Lukáts Jenő főosztályvezető. Majd az egészségügy kiváló dolgozója kitüntetést adta át Szemenov Mihályné nevelőnek. Miniszteri dicséretben részesült: Sági Jánosné nevelő, Vörös Rezsőné gazdasági vezető. A Győr-Sopron megyei Tanács VB és az Orvosegészségügyi Dolgozók megyei Szakszervezetének elnöksége által alapított Kossuth Zsuzsa emlékérmet kapta dr. Szőke Béláné igazgatónő, Borvendég Gyuláné nevelő. A megyei tanács vb egészségügyi osztálya dicséretben részesítette: Beledi Lajosné, Makai Mária, Szabó Margit, Vitéz Éva nevelőket és Döme Dezsőné technikai dolgozót. Az intézmény Kossuth Zsuzsa KISZ-szervezetének fiataljai szavalattal, meleg szavakkal, virággal köszöntötték az iskola megalapítóit, első igazgatóját és hallgatóit. H. k 3