Kisalföld, 1973. november (18. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-01 / 256. szám

1973. NOVEMBER 1., CSÜTÖRTÖK Sajtótájékoztató a Külkereskedelmi Minisztériumban — Az év első kilenc hónap­jában az export 20, az im­port 6,6 százaléka volt ma­gasabb, mint tavaly ilyenkor — mondotta szerdai sajtótá­jékoztatóján Veress Péter k­ü­lker­esk­edelm­i min­iszter­helyettes. Az első háromne­gyed évben külkereskedelmi aktívumunk a szocialista or­szágokkal nőtt, s hosszú idő óta először a tőkés országok­kal is aktívvá vált külker­es­­kedelmi egyenlegünk. A tő­kés országokba 31 százalék­kal több árut exportáltunk, s onnan 16 százalékkal többet hoztunk be, mint tavaly ilyenkor. A szocialista orszá­gokba 15 százalékkal növel­tük az exportot, az onnan származó import pedig 1 százalékkal emelkedett. A tőkés piaci konjunktúra tovább élénkült, s az ottani inflációs tendenciák is hozzá­járultak exportterm­­keink ér­tékesítéséhez. A tőkés piacon az árak egy év alatt több mint 10 százalékkal emel­kedtek, vagyis azonos meny­nyiségű terméket drágábban tudtunk eladni , mint ko­rábban, ugyanakkor termé­szetesen a nyugatról szárma­­zó importcikkek ára is körül­belül ugyanilyen mértékben nőtt. Az év hátralévő időszaká­ban mind a szocialista, mind a tőkés viszonylatban az im­port további emelkedésével számolunk, így is valószínű­leg nemcsak a szocialista, ha­­n­em a tőkés országokkal is aktív marad külkereskedelmi egyenlegünk. (MTI) A lépcsőkön fölfele... Horváth Mária tejkezelő megcsúszott a tej házban, és eltörte a karját. Persze ez nem azt jelenti, hogy egyál­talán nem mozdul ki a szobá­jából. Mert olyan ő, hogy ki se bírná tartósan a négy fal között. A nagylózsi egyesült tsz-nek egyetlen női vezető­ségi tagja, és a tsz nőbizott­ságának vezetőségi tagja. Röjtökmuzsajon lakik. Milyennek látja a falusi asszonyok életét, van-e értel­me a nőbizottságnak? — és még ehhez hasonló kérdések­kel kerestük meg. Mindjárt előhozakodott egy nyugaton élő magyar pél­dájával, aki nemrég hazalá­togatott és beménett néhány házba. Olyanokba, amelyek az ő emlékeiben kicsi, egyhe­­lyiséges, istállós épületekként maradtak meg. Aztán cso­dálkozott azon, hogy minden paraszt úgy él ma, mint ré­gen a nagygazdák, sőt, Hor­váth Mária is. Ahol lakik (testvére család­jáinál), a három szépen berendezett szoba van a házban, s az udvaron személykocsi. ★ Ha jól él a mai falusi em­ber, akkor jól él a falusi asz­­szony is. Vagyis eljutottak a zsiz-tag nőik addig, hogy a munkának értelme van. Ez­után életüknek egy olyan fe­jezete kezdődik, amit tartal­masabb életnek nevezünk, ér­telmesebb életnek. Az erre való nevelésben pedig a nő­bizottságoknak rendkívül nagy a feladatuk. — Sok asszony van az egyesült tsz-ben? — A városiközeli falvak sa­játossága, hogy sok asszony­taggal dolgozik a tsz. Például Sopronkövesd félig iparos fa­lu, sok az asszony a tsz üzem­egységében. Ugyanígy Eber­­gőcön is, mivel a tsz alakulá­sakor a férfiak elmentek iparba, az asszonyok pedig behozták a földet a közösbe. Ez­ a sajátosság évtizedekre meghatározza a szövetkezet fejlődését. — Hogyan tud ennyi asz­­szonyt foglalkoztatni a szö­vetkezet? — Eddig a növénytermesz­tés adott munkát. Most a tsz is belép a CPS-programba, és az asszonyokat átképezik ál­lattenyésztőknek. Télen már elkezdődnek a tanfolyamok sertés- és szarvasmi­rh­a-te­­nyésztési ágazatban. — Hogyan fogadják ezt az asszonyok? — Azt mondták, két szob­rot emelnek. Egyiket Hal­mos Ferencnek, aki kitalálta a­ koptatott répamagot. A má­sikat Halmos Ferenc főmező­­gazdászn­ak, aki rajta volt, hogy költsön a tsz a francia gépsorra, ami mentesíti a nőket a répaszedéstől. Ahogy ezt beszélték, megszólalt az egyik asszony: a Géza bácsit se kellene kihagyni, mert mindig azt mondogatta, sen­kit sem szabad kényszeríte­ni, hogy erején felül vállal­jon répamunkát. Nos, erre megegyeztünk, hogy a szobor talpazatára rákerül Homor Géza tsz-elnök neve is. Per­sze ez a kis történet a mi tré­fánk, de a lényeg, hogy az asszonyok örömmel fogadják a változást. ★ — Olyan áron is, hogy té­len tanulni kell az új mun­kakörért? — Olyan áron is. Eddig is helyettesítettek az állatte­nyésztésben, ha megbetege­dett egy férfigondozó. Ez a munkakör valahogy rangot jelent nekik, önállóságot, magabiztosságot, főleg azál­tal, hogy tanulni kell érte. — Minden asszonyt nem tudnak foglalkoztatni az ál­lattenyésztésben, azokkal mi lesz? — Bör­tökön nagy málna­­telepítés van, ez bőven ad le­hetőséget munkára. A bete­ges, rokkant, idős asszonyok­nak pedig jut a zsákvarrás. A legutóbbi vezetőségi ülésen úgy egyeztünk meg, hogy a tsz átadja a zsákvarrási munka elosztását a nőbizott­ságnak. Mi tudjuk legjob­ban, hogy kik azok az asszo­nyok, akik rászorulnak a könnyítésre. — Hátrányos helyzet-e a falusi nőnek tsz-ben ma­radni? — Előnyösebb, főleg a csa­ládok anyáknak. A részükre juttatott társadalmi kedvez­mények csaknem azonosak az ipari dolgozókéval. Munka­­beosztás szempontjából pedig több időt nyernek a tsz-ben. Először is nem kell utazgat­ni az üzembe, itthon van­nak, s akár állattenyésztés­ben, akár növénytermesztés­ben dolgoznak, el tudják lát­ni a családot. — Keresetük hogyan ala­kul? — Több, mint ha iparban dolgoznának. Mert nemcsak a forintokat kell számolni, hanem a háztájitól kezdve azt a sok juttatást, amiből forint lesz. A háztáji pedig napjainkban nagyon sok tá­mogatást kap a szövetkezet­től. — Milyen kedvezményekre tett javaslatot a nőbizottság, mi valósult meg? — örültek nagyon az asz­­szonyok a munkanap-ked­vezménynek, amely szerint 180 tízórás munkanap-telje­sítés után a nők megkapják az egy hold háztájit. Nemrég Röjtökön épült, öltöző, mele­gedő a dolgozó nőknek.y ★ — A legutóbbi vezetőségi ülésen a szabad szombat megvalósítását javasolta a nőbizottság. Most a legége­tőbb tennivaló a bérek felül­vizsgálása, ez főleg az asz­szonyok érdekében történne. Peszlen József, a csúcstitkár nagyon rajta van, hogy mi­előbb sor kerüljön rá. De az asszonyok is eleget beszélnek róla, nem kell félteni őket, ebben a szövetkezetben jó szájú asszonyok vannak. — Hogyan fogadják a férfi vezetők a vezetőségi ülése­ken? — Eddig mindig azt érez­tem, hogy tisztelettel. Hall­gatnak is rám. Az elnök sze­rint pedig, mióta nő is van a vezetőségben, kulturáltab­bak a tanácskozások. Leszok­nak a férfiak a káromkodás­ról. — Milyennek látja ma az itt élő nők gondolkodását? — Egyre jobban távolod­nak a „csak a háztartás” té­rtjétől. A sajtó, a rádió nagy hatással van a gondolkodá­sukra. Munkavállalók, pénz­keresők, tsz-tagok, vélemé­nyük lesz a közös dolgairól, hiszen ráébredtek arra, hogy a saját jobb sorsukért szól­nak. Azzal, hogy az állatte­nyésztésben szak- vagy be-­­ tanított munkát végeznek majd, még inkább megerő­södnek önállóságukban. És véleményem szerint a gon­dolkodás formálásához min­dig elsősorban az élet- és munkakörülményeket kell ja­vítani, kedvezőbbé tenni. G. Szabó Kónosztaszüret Kiflijén Az idén 90 holdon termelt ká­posztát a kimlei termelőszövet­kezet, melyből 811 hold a korai és téli fejes, 7 hold pedig kelká­poszta. A géppel palántázott és művelt termény gépi szedése még nem megoldott, ezért a szüret kezdetén 20 tagú asszonybrigád alakult, hogy időben tető alá kerüljön a termés. A brigád na­ponta 5—6 vagon káposztát fejel a földön, és azonnal szállítják a megyei MÉK-nek, de kerül Bu­dapestre és Kecskemétre is. A torzsát és a borító leveleket a termelőszövetkezet takarmányo­zásra használja. A gondosan művelt káposzta gazdag termést hoz. A nyári fe­jes 035 mázsát termett holdan­ként. A réti tárolású káposzta egy-egy holdja 260 mázsával, a kelkáposzta 150 mázsával fizet. Kéthavonkénti taggyűlés A munka tartalma Rendszeres értékelés VITA A PÁRTÉPÍTÉSRŐL Tíz éve annak, hogy vállala­tunknál kéthavonként tar­tunk taggyűlést, és a közbe­eső hónapokban taggyűlést helyettesítő pártcsoport-érte­­kezlet van. Ebben a vitában sokan kifejtették véleményüket, amelynek lényegét abban lá­tom, hogy ha a két taggyűlés között hosszú idő telik el, ez a tartalmi munka rovására megy. Megítélésem szerint egy alapszervezet jó vagy rossz munkája nemcsak azon mú­lik, hogy havonta vagy két­­havonként tartana ide tag­gyűlést, hanem azon, hogy egyáltalán milyen az alap­szervezet tartalmi munkája. A taggyűlés színvonala, vi­takészsége, a hozzászólók száma, a párt­lét­­eseményei, sohasem azon múlott, hogy milyen régen volt taggyűlés, hanem azon, milyen volt az előkészítés. Mennyire ismer­tek a taggyűlés résztvevői a vezetőség, beszámolóját — mennyir­e kollektív, eredmé­nyes volt a taggyűlés anyaga, hogyan készültek fel a vitá­ra, majd a vezetőség hogyan reagált a vitára és azon is, hogy milyen a kapcsolat a vezetőség, a pártcsoport kö­zött. A pártbizottság éppen a tartalmi munkát elemezve jutott arra a következtetésre, hogy élettel kell megtölteni a pártmunkát. A taggyűlésen beszámolnak a végzett mun­káról, határozatok, állásfog­lalások fogalmazódnak, meg­jelölik a feladatokat és a tartalmi munkát. A kéthavonkénti taggyűlés bevezetése lehetővé tette, hogy a felsőbb szervek által javasolt napirendi pontok mellett elsősorban olyan té­mák szerepeljenek, amelyek az alapszervezet egész tagsá­gát érintik és érdeklik. Ennek folytán javult a tag­gyűlések aktivitása, növeke­dett a hozzászólások száma, és megnőtt a pártcsoportok szerepe. A pártcsoportok munkájá­ra régebben az volt a jel­lemző, hogy a pártbizalmi kiosztotta a bélyegeket és propagandaanyagokat, továb­­bá­­ a taggyűlések időpontjá­ról és témájáról röviden tá­jékoztatta a párttagokat. Megszűntek az 5—10 per­ces pártcsoport-értekezletek. Gyakran tovább tart, mint a taggyűlés. Ez párhuzamosan magával hozta azt is, hogy megjavult a pártcsoportok tartalmi munkája is. A két­havonkénti pártcsoport-érte­­kezlet, illetve taggyűlés meg­tartása nem jelent könnyebb­séget az alapszervezeteknek, ugyanis rendszeresen fel kell készíteni őket. Pártcsoportt-értekezleteken elértük, hogy tagságunk szin­te t­eljes számban részt vett a vitákon, véleményt nyilvá­nított, és olyanok is hozzá­szóltak, akik esetleg éveken keresztül részt vettek a tag­gyűlésen, de sohasem kap­­csolódtak bele a taggyűlés vi­tájába. Részt vesz a pártcsoport megbeszélésein egy pártve­­zetőségi tag is, aki egyben felelős a felkészítésért, és az ellenőrzést is elvégzi. Az üzemi demokrácia nö­vekedésével tovább javult a pártcsoportok önállósága. Sokkal többet foglalkoznak a párttagok gondjaival, prob­lémáival, mindazon kérdések­kel, amelyek területükön elő­adódnak. A pártcsoportok felelőssé­gének növelésével tovább ja­vult kapcsolatuk az egysé­gek gazdasági vezetőivel. A kommunista csoportok sok helyen egész üzem, il­letve osztályrészt fognak át, irányítják és értékelik az ottani tevékenységet. Jelen­tést­­ adnak a pártszervezet vezetőségének azokról a kér­désekről, amelyet nem tud­nak tisztázni, akár politikai, akár gazdasági jellegűek. Amit a gyáregységen belül meg tudnak oldani, arra megteszik az intézkedést. Amit viszont nem tudnak megoldani, vagy nem ha­táskörükbe tartozik, a fel­sőbb szerveknek továbbít­ják , és a legközelebbi bi­zalmi, illetve taggyűlésen vá­­laszolnak a kérdésre. A tag­gyűlések rendszeresen érté­kelik az alapszervezet b­első életét. Horváth László, a Magyar Vagyon- és Gépgyár pártbizottságának m­un­ka­tá­rsa Húszéves az egészségü­gyi szakiskola (Folytatás az 1. oldalról.) Ez az általános ápoló asszisz­tensképzés, a munka mellett tanulók részére szaktanfolya­mok előkészítése, szervezése, vezetése volt az iskola neve­lői karának és a munkát­ nagyban segítő orvos-előadói csoport feladata. 1954-től az iskola már ellátta a szakdol­gozók továbbképzését. Húsz év alatt tizenhárom szakon 2 208 hallgatót ké­szítettek fel az egészség­­ügyi teendőre. Ezzel nagyban hozzájárultak a lakosság egészségügyi ellátásának fej­lődéséhez. A gyorsan fejlődő egészségügyi intézmények, a gyógyítás egyre több ápoló­nőt, asszisztenst követel: ma már évente 350—400 ember lép az egészségügyi pályára. A szakiskola nevelőinek, oktatóinak odaadó munkáját, a népegészségügy iránti hű­séget jelzi, hogy az iskola megalapítói, vezetői, nevelői, oktatói és hallgatói a kezdés éveiben a nehéz munka, életkörülmények és a szerény anyagi megbecsülés mellett helytálltak, küzdöttek a rá­juk bízott feladat maradék­talan teljesítéséért. Joggal fogalmazódott meg az ünnepi méltatásban, hogy e nehéz feladat teljesítésére csak na­gyon lelkes, hivatástudattal rendelkező, a társadalom cél­jait, humanista elveit magu­kévá tevő egészségügyi dol­gozók voltak képesek. Az egészségügyi szakokta­tóknak hagyományok, és ta­pasztalatok nélkül kellett lé­pést tartani a tudomány, a gyógyítás gyors fejlődésével, a követelményekkel. Az el­múlt húsz évben megállás nélkül képezni kellett önma­gukat, hogy növelhessék az oktatás színvonalát. Csak így juthattak el a hat elemi is­kola előképzés feltételétől az érettségiig, az újabb szaktár­gyak oktatásáig és a pályára legalkalmasabb fiatalok ki­választásához. A magas színvonalú gyó­gyítás, a betegségek megelő­zéséért folytatott tevékeny­ség, a társadalom minden tagjára kiterjedő kötelező egészségügyi ellátás ma már elképzelhetetlen ápolók, asszisztensek, , egészségőrök, műtőssegédek — gyűjtő­ne­vükön középszintű szakem­berek nagy csoportja nélkül. Ezért rendkívül felelősség­teljes feladat hárul azokra, akik e munkára felkészítik a fiatalokat. A húszéves jubileumi ün­nepségnek az adott gazdag tartalmat, hogy a múlt ta­pasztalatait,­­ eredményeit­ összegezve előremutató volt. A nagy feladat maradékta­lan teljesítésére ösztönzött, jó elméleti és gyakorlati szaktudással rendelkező, a szocialista humanizmushoz hű egészségügyi dolgozókat neveljenek, képezzenek. Az egészségügyi szakképzés­ben példásan tevékenykedő győri szakközépiskola okta­tóinak, dolgozóinak az egész­ségügyi miniszter elismeré­sét és köszönetét tolmácsolta dr. Lukáts Jenő főosztályve­zető. Majd az egészségügy kiváló dolgozója kitüntetést adta át Szemenov Mihályné nevelőnek. Miniszteri dicsé­retben részesült: Sági János­­né nevelő, Vörös Rezsőné gazdasági vezető. A Győr-Sopron megyei Tanács VB és az Orvosegész­ségügyi Dolgozók megyei Szakszervezetének elnöksé­ge által alapított Kossuth Zsuzsa emlékérmet kapta dr. Szőke Béláné igazgatónő, Borvendég Gyuláné nevelő. A megyei tanács vb egész­ségügyi osztálya dicséretben részesítette: Beledi Lajosné, Makai Mária, Szabó Margit, Vitéz Éva nevelőket és Dö­me Dezsőné technikai dolgo­zót. Az intézmény Kossuth Zsuzsa KISZ-szervezetének fiataljai szavalattal, meleg szavakkal, virággal köszön­­tötték az iskola megalapítóit, első igazgatóját és hallgatóit. H. k 3

Next