Kisalföld, 1974. június (19. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-01 / 126. szám
1974. JÚNIUS 1., SZOMBAT A szövetségi politika erősítése Tanácskozott a Hazafias Népfront megyei elnöksége Május 31-én 9 órára a győri városi tanácsháza díszterme megtelt a megye minden részéből érkezett vendégekkel. Megjelent Horváth János, az MSZMP Győr-Sopron megyei Bizottságának osztályvezetője. Az első napirendi pontként a Hazafias Népfront V. kongresszusa óta végzett munka értékeléséről, a további feladatokról Belovicz Károly tartott előadást. Elmondotta, hogy üzemekkel, vállalatokkal megkötött szerződések segítik munkájukat. Sok szocialista brigád ugyancsak társadalmi szerződés alapján támogatja a politikai munkát. A győri Richards-gyár, az Olajgyár, a Mezőgépgyár a legjobbak közé tartozik. A gondokról szólván megállapította, hogy a városokban az új lakótelepeken több ifjúsági klubot szükséges létesíteni. A népfront testületi munkájában mindig találkozzanak a helyi államigazgatási szervek és a lakosság érdekei. Ez a mozgalom ma már politikai erő, amelynek lehetőségeit még jobban ki lehet használni. Helyes kezdeményezés, hogy megyéik egyetemein a végzős hallgatókkal országgyűlési képviselők politikai témákat vitatnak meg. A Szakmaközi Bizottság és a mozgalom munkásai, tisztségviselői jó kapcsolatot teremtettek megyeszerre. Horváth János a megyei pártbizottság nevében is kérte a Hazafias Népfrontot, hogy még több figyelmet szenteljen a párt szövetségi politikájának, a szocialista nemzeti egység erősítésének. Több kezdeményezésre van szükség. A társadalmi munka rangjáról mondta: — Gondoljuk meg, hogy milyen célból szervezünk társadalmi munkát. Rangja a munkának csak akkor lesz, ha az elismerést erkölcsi megbecsülésben kifejezésre juttatjuk. A továbbiakban beszélt a fiatalokkal, ifjúmunkásokkal való törődésről. Ösztönözni kell az általános iskolát el nem végzett fiatalokat, idősebbeket a továbbtanulásra, összhangot kell teremteni a szakmunkásképzés és a népgazdasági igények között. A járási, nagyközségi testületek munkáját javítani szükséges. Dr. Révay Zoltán országgyűlési képviselő a tanácstagok megbecsüléséről, a lakóbizottságok szervezéséről, és a törvényalkotói munkának a lakosság részéről történő segítéséről szólt. Varga Berta István országgyűlési képviselő, Kapuvár város küldötte a termelőszövetkezetekben, a parasztság körében folytatott és tervezett politikai munka szükségességét tartotta fontosnak. Mentes Zoltán (Közúti Igazgatóság) megjegyezte, hogy sok névtelen társadalmi munkás van. Különösen a társközségekben szükséges velük törődni. A szünet után Belovicz Károly előterjesztette a Hazafias Népfront együttműködési szerződéstervezetét a Szakszervezetek Megyei Tanácsával. Azután a közös tanácsú községek népfrontbizottságainak munkájáról, a helyi tanácsokkal való kapcsolatáról Mentes Zoltán tartott vitaindító előadást Sz. K. Elő a tartalék erővel! Tizenkét évvel ezelőtt gyökerezett meg a Petőházi Cukorgyárban a szocialista brigádmozgalom. Schubert László cukorfinomító brigádja, Tömördi József villanyszerelő brigádja után még tizenhat alakult. Tavaly 47 brigádban 540 dolgozó küzdött a „szocialista” címért és a különböző fokozatokért. Ma már a gyári brigádmozgalomban a dolgozók 80 százaléka vesz részt. Az 1973. évi eredmények alapján a gyár életében először adományozták oda a „Kiváló brigád” címet. A boldog nyertes az 1968-ban alakult Automatika műszerészbrigád. Kezdettől Pánácz Pál a 11 tagú közösség vezetője és példaadója is. Hadarics Géza, a terv- és munkaügyi osztály vezetője elismeréssel sorolja a brigádvezető társadalmi tisztségeit, amelyeket „teljes erőbedobással” lát el. — Pánácz elvtárs pártvezetőségi tag, a cukorgyári önkéntes tűzoltók parancsnoka, önkéntes rendőr, MHSZ- lövészetvezető, népfrontbizottsági tag, s mindezek mellett jó és alapos szakember is. Azt hiszem, a brigád tagjai (átlagéletkoruk 29 év) azért tudják teljesíteni vállalásaikat, mert nem akarnak lemaradni vezetőjüktől. — Már régen elértem, hogy kérés nélkül képezzék magukat, ne hiányozzanak a politikai oktatásokról, az üzemi megmozdulásokról, legyenek kezdeményezők a társadalmi munkákban, az újítómozgalomban, példamutatók a véradásban — beszéli Pánácz Pál. Csetkovics Tamás kiváló dolgozó természetesnek tartja, hogy vállalásaikat túlteljesítették. — Nem csinálunk mi semmi ördöngöset. Összeadjuk a tudásunkat, így született tavaly 28 munkásvédelmi javaslatunk is. Közülük 19-et elfogadtak, kilencet pedig megvalósítottak. Az év végére még tíz újítással léptünk elő, például jelzőberendezéseket készítünk, és a centrifugák helyben való javítását próbáljuk megvalósítani. Elhatároztuk, hogy terven felül elkészítjük a mészkemence automatizálási munkáit. Az ötlethez sok-sok tudásra van szükség. Valamennyiünk érettségizett, szakmát szerzett, mégis sokszor benyitunk a műszaki könyvtárba. Mostanában szervezünk házi szakmai tanfolyamot, ahol a technikai újdonságokkal ismerkedhetünk meg. Csak így tarthatjuk meg előkelő helyezésünket a munkásvédelmi versenyben. Az Automatika brigád tagjainak fele kiváló dolgozó. Torma Ferenc pedig szeretne az lenni. Vöröskeresztes titkár, 1969 óta szervezi eredményesen az önkéntes véradásokat. Társait vöröskeresztes taggá és rendszeres véradóvá nevelte. A pártnapok, ifjúság, gyűlések elmaradhatatlan résztvevője. — Nemcsak a munkahelyi teendők, versenyek kötnek össze bennünket. Nem gyakorlat nálunk, hogy csak eltegyük a „Kiváló brigád” címért járó pénzt, aztán kiki befejezte a brigádéletet. Gyáron kívül is érdekel bennünket egymás sorsa. Tamás például Kapuváron építkezik, most tehát neki segítünk. Lesznek nagy fogadások, ki bírja el a legnagyobb gerendát! Mindegyikünk tudja, hogy a Csetkovics család Olaszországban tölti az idei szabadságát. Engem meg akarnak nősíteni, nekem se legyen „jobb” sorom, mint nekik — mondja nevetve Torma Ferenc. Jutalmukhoz négy nap szabadság is tartozik. Talán megismétlik az oly sokszor emlegetett közös túrájukat, aztán a tavalyi 500 óra társadalmi munkát is meg akarják toldani. — Van tartalék erőnk, és úgy érzem, szükségünk lesz rá, mert komoly vetélytársaink vannak. Szeretném, ha a brigádtagok közül többen vállalnának társadalmi megbízatást. A KISZ-ből lassan „kiöregedőkre” számítok elsősorban, de van egy néhány közöttünk, aki megérdemelné, hogy a párttagok sorába álljon. Közös és dédelgetett tervünk még „A szakma kiváló brigádja” cím elnyerése. Tehát a hazai tíz cukorgyár brigádjait is versenyre hívjuk! — fejezte be a beszélgetést Pánácz Pál. U. Gy. Kisalföld Pannonhalmi hírek A múlt hét végi esős, zivataros idő nem csökkentette Pannonhalma idegenforgalmát. Azok a turisták és turistacsoportok, akik Bakonyba akartak kirándulni, a főkönyvtár nevezetességeivel ismerkedtek. A múlt vasárnap 29 csoportot kalauzoltak szakképzett idegenvezetők a várban. Lengyelországból, Ausztriából és Hollandiából autóbuszokkal érkeztek a látogatók; mindegyik ország turistáinak külön orgonahangversenyt rendeztek. A június elsejei, szombat délutáni orgonahangverseny előadóművésze Baráti István, a fiatal magyar orgonisták legtehetségesebbike. Nagy sikerrel szerepelt az idei prágai orgonaversenyen. Közreműködik a koncerten a Győri Filharmonikus Zenekar rézfúvós négyese. Öntözési előrejelzés A múlt hetekben lehullott eső enyhítette a mezőgazdaság csapadékhiányos ősz és tél okozta gondjait. A megyében április 1. és május 20. között lehullott csapadék (Győr 86 mm, Mosonmagyaróvár 58 mm, Csorna 78 mm, Rajka 38 mm) nagy lendületet adott a növények fejlődésének. Az aranyat érő májusi eső után azonban továbbra is szükséges az öntözésre műszakilag berendezett területeken az öntözőberendezések folyamatos üzemeltetése. A mellékelt térképvázlat a megye átlagos talajnedvesség-viszonyait ábrázolja 40 centiméteres talajmélységben. Az egyes területrészeken belül a különböző stultúrák talajainak nedvességállapotában nagy eltérés mutatkozik. Damózseli, Püski határában például a cukorrépa-területeken mért 25—30 mm hiánnyal szemben az öntözetlen lucernatáblán 185 mm hiány mutatkozott az optimális talajnedvességhez képest. Beled térségében a kukoricatáblán mért 8—10 mm-es hiánnyal szemben az öntözetlen legelőterületen 108 mm hiányt mértünk. Az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság területén működő Evapotranspirációs Állomás mérései szerint a jól fejlett, öntözött körülmények között termesztett főbb növénykultúrák mért és várható vízfogyasztási adatait az alábbi táblázat tartalmazza: Ebből is látható, hogy jelenleg elsősorban a gyepterületek, valamint az évelő pillangósok első kaszálást követő öntözését kell szorgalmazni. A leesett csapadék csak a felső talajréteg nedvességtartalmát tudta kedvezőre fordítani. A talaj alsó rétegei továbbra is szárazak maradtak. A természetes csapadék hatására egyenletesen és erőteljesen kelő tavaszi vetésű növények öntözésére az egyelést, illetve a tcíbeállí■ást követően kerülhet sor. Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság VV20-re VI. 10-ig Várható méig várható napi vizfegy. vízfogy- vízfegly-Növénykultúra milliméter ŐSZI BÚZA 153,3 250,3 5,35 LUCERNA 132,9 217,4 4,23 CUKORRÉPA 79,9 155,9 3,80 KUKORICA* 34,7 75,2 2,03 * Kukoricánál a mérések kezdési időpontja május 10. 3 Újabb kötet a megyei pedagógiai alkotóműhelyből Az immár tíznél több év óta megjelenő és a pedagógusnapra 26. számával jelentkező HOGYAN? mellett a Pedagógiai Tanulmányok 3. kötetét is a pedagógusok kezébe adják a megyei pedagógiai élet vezetői. A kötet szerkesztői — Markó Endre és Zalka György — az előző kötet összeállításaihoz képest határozott szerkesztési elgondolással dolgoztak. Azokat a dolgozatokat gyűjtötték egybe, amelyek időszerűségüknél fogva a legjobban kapcsolódnak a ma iskoláját érintő kérdésekhez, és legközvetlenebbük kötődnek a szakmódszertani irodalomhoz. Az iskolák államosításának 1973-i évfordulója alkalmából a pályázati kiírásban két téma szerepelt. Az egyikre személyes visszaemlékezéseket, a másikra dokumentumok alapján megírt iskolatörténeti tanulmányokat vártak a pályázat kiírói. Németh Imre kötetnyitó „Az iskolák államosítása Kapuváron?’ című tanulmányában szerencsésen ötvöződik a két elvárás. A város és lakóinak ismerete, a munkát adó iskola szeretete szubjektív jellegűvé teszi a dolgozatot, még akkor is, ha nem éva.11, hanem ő vallatja a kor dokumentumait Németh Imre dolgozata újabb bizonyítékát adja, hogy mennyi rejtett kincs lapul az irattárak szekrényeiben, amivel színesíteni lehetne kortörténetünk megismerését! Érdemes lenne a pályázat kiíróinak újra és újra gondolkodniuk iskolatörténeti témára. Miklósi Gyula „Középiskolai tanulók hazaszeretete egy vizsgálódás tükrében” című dolgozatának első része szinte sugallja a Király István „Hazafiság és internacionalizmus” előadása nyomán kialakult vitát. (A Látóhatár 1974. áprilisi számában könynyen áttekinthető ismertetés jelent meg a vitáról.) Már ez is bizonyíték, hogy hülyén élő témához nyúlt a szerző. A dolgozat második részében történelmi témákban kutatóknak előkészíti a hazafiság fogalma iránt érdeklődők tájékoztatását. A harmadik részben a hazafiság mélységéről és indítékairól válogatta és csoportosította a válaszokat. A kötet további részében pedig szakmódszertani tanulmányok következnek. Smidéliusz Zsuzsa „A tanulók túlterhelésének csökkentésére irányuló módszertani törekvések a fizikában” és „A gondolkodás reverzibilitásának és asszociativitásának vizsgálata” című tanulmányainak és dr. Kovács Józsefné „A történelmi források feldolgozása a szakköri munkában” a gyakorlati hasznosság oldaláról — a kötet legértékesebb darabjai — bizonyítják a szakmódszertani cikkek helyét egy megyei pedagógiai kötetben. Az előző egy-egy tanítási egység, az utóbbi egy módszertani kérdés kapcsán keresi , az újat. Bár nagyon távoli a tárgy- és a témaválasztás, egy közös bennük: azt kutatják, hogyan lehet az önálló ismeretelsajátítás képességét és fejlett gondolkodási képességet kialakítani, és ezzel együtt a tanulói túlterhelést csökkenteni. Vadász Anna „Az irodalom és a képzőművészet kapcsolata a tanításban” című öszszefoglaló, áttekintő jellegű írása napjainkban oly sokat emlegetett komplexicitáshoz nyújt adalékot. Szalai Gergely cikke „Audiovizuális eszközök alkalmazása az orosz nyelvi órákon” címmel korszerű módszerekkel foglalkozik. A magnetofon és diavetítő felhasználása az oktatásban egyre inkább tért hódít, és ma már modern nyelvoktatás nehezen képzelhető el nélkülük. Szalai Gergely tanulmánya a korszerű eszközöknek orosz órákon való alkalmazásáról szól ugyan, de ajánlhatjuk bármely más, modern idegen nyelvet oktató kollégának. Hasznos tanácsokat, kipróbált módszereket ad közzé. Szó esik például a magnetofon segítségével történő olvasási versenyről, különféle egyéni és csoportos olvasásról, a magnós technikai előkészítésről és tolmácsoló fordításról, az olvasmány diamagnós feldolgozásáról stb. A leírt módszerek kiválók, ezért jogos a kérdés: vajon nem lehetne-e még több központi magnószalagot összeállítani, vagy a gyakorló tanárok segítségét, forgatókönyveit kérni, akár a megyei pályázatok felhasználásával? Ilyen pályázati téma szerepeltetése sok új ötlettel gazdagítaná a nyelvtanárok módszertani eszköztárát. A cikkben említett módszerek pedig valóban hathatósan segítik tanulóink felkészítését, nyelvi készségeik fejlesztését. Érdeklődéssel várjuk az előző kötetekhez képest határozottabb szerkesztési elveket követő és igényesebb nyomdatechnikával megjelenő ,,Pedagógiai tanulmányok” újabb kötetét. Dr. Somogyiné Kováts Mária — Bedécs Gyula