Kisalföld, 1975. november (20. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-01 / 257. szám
1975. NOVEMBER 1., SZOMBAT Tervelőkészítő tanácskozás Kapuváron A Győr-Sopron megyei Tanács vb. pénzügyi osztálya tegnap délelőtt Kapuváron értekezletet tartott a megye városi tanácselnökei, elnökhelyettesei, járási hivatalvezetői és pénzügyi osztályvezetői részvételével. Dr. Németh Mihály, a megyei tanács vb. pénzügyi osztályának vezetője részletesen ismertette a tanácsok V. ötéves terve és az 1976. évi költségvetés tervezésével kapcsolatos feladatait. Követelményként szabta meg, hogy az MSZMP XX. Kongresszusának határozatai, a megyei pártbizottság és a tanács irányelvei maradéktalanul érvényesüljenek a tervezés során. Valamennyi gazdálkodó egységnél érvényre kell juttatni a takarékosságot és az ésszerű gazdálkodást. Az intézmények zavartalan működéséhez biztosítani kell az anyagi feltételeket, de meg kell akadályozni mindenütt a túlzott igények, teljesítését. Elérendő a tervezés és megvalósítás során, hogy az intézmények azonos szintű ellátásban részesüljenek megyénk egész területén. A kommunális igények teljesítésénél az eddigieknél bátrabban kell támaszkodni a lakosság támogatására, a társadalmi munkában rejlő lehetőségek kiaknázására. A beszámoló hangsúlyozta, hogy az észszerű, takarékos és mindenre kiterjedő tervezés feltétele annak, hogy az V. ötéves terv során a tanácsok megvalósítsák az előirányzott célkitűzéseket. A beszámolót szakmai vita követte. VÁSÁR UTÁN... fi fejlesztés dicsérete a Cardónak Nemrég fejeződött be Budapesten az őszi Budapesti Nemzetközi Vásár, melyen ezúttal a könnyűipar termékeit tekinthették meg a látogatók. De jó alkalom volt ez a kiállító vállalatoknak is, hogy lemérhessék, hol tartanak a fejlődésben a nemzetközi mércével mérve. Megyénket többek között a győri Carolo Bútorgyár képviselte szép sikerrel. Még az „Otthon 75” kiállítás kezdete előtt első díjat nyert „Főnix” bútorgarnitúrájával a Könynyűipari Minisztérium pályázatán. Az elismerés a vásáron is folytatódott. Díjat kapott a Cardo a vásár rendezőbizottságától, s oklevelet a Hungexpótól. A látogatói az idén kiállított termékeken is lemérhették: a Cardo kialakult — határozott fejlesztési elképzeléseken alapuló — törekvések jellemzik. Melyek ezek? — erről beszélgettünk Horváth Balázs fejlesztő-mérnökkel és Nagy Szabolcs belsőépitesz-forma tervezővel. — Mit igyekszünk minél szélesebb rétegeknek bútort tervezni — mondja Horváth Balázs. — A hagyományos bútortípusok mellett gyártunk ifjúsági- és gyermekbútort is. Ezt megfogalmazhatjuk úgy is, hogy terveztünk olcsón előállítható és kevésbé olcsón kivitelezhető bútorokat. A tervezésnél mindig a bútor funkciójából indulunk ki. Új termékeink például az új lakótelepi szobák méreteire alakítottak ki. Nehéz feladatot jelent az úgynevezett ifjúsági bútorok kialakítása. Ezekkel szemben hasonlók az elvárások, nint azzal a rókával, melyről két bőrt akarnak lehúzni. Olcsó legyen a bútor, de egyúttal jó minőségű, teljes funkciójú i6. Régebben a Tisza Bútorgyár kísérletezett ezeknek az ellentmondásos elvárásoknak az egyeztetésével — kevés sikerrel. A BNV-n nagy közönségsikert aratott az ,,LTX" -garnnitúra, melyet kétféle változatban mutattak be. Az előregyártott lapokból otthon kiki ízlése szerint állíthatja össze ezt a bútortípust. Eladási ára mintegy ötszáz forinttal lesz olcsóbb négyzetméterenként, mint a hagyományos garnitúráké. Jövőre kezdik a bútor nullszériájának gyártását, s ha a sorozatgyártás is megkezdődik, várhatólag népszerű lesz az ,,LTX” a fiatalok körében. A pályázaton első díjat nyert „Főnix” hosszú fejlesztés eredménye. Az idén a Cardo három új terméket fejlesztett ki- s ez nemzetközi viszonylatban sem kevés A háromból egynek — az LTX-nek — a gyártását is megkezdik a közeljövőben. Csak az összehasonlítás kedvéért: Finnországban — ahol a bútoripar talán a legfejlettebb Európában — egy Cardo-méretű gyárban két év egy termék átfutási ideje a tervezéstől a sorozatgyártás megkezdéséig. A nagysorozatú termelésben nincs mód arra, hogy egyik napról a másikra új termék gyártását kezdhesse mega vállalat. Mint ahogy gazdaságtalan lenne egyszerre három-négy típusnál több garnitúra gyártása is. A választékbővítésének egyedül járható módja — mondja Nagy Szabolcs —, ha variálható alaptípusokat fej, tesztünk ki, mint amilyen például az említett LTX. Sokan kérdezték tőlünk a BNV-n, hogy lehet-e egy garnitúrából csupán egyetlen bútordarabot megvásárolni? Ezt nem tartjuk célszerűnek, mert a természetes fa anyagnál csak az egy gyárban, s egy sorozatban készített bútorokra’ lehet azonos színű és mintázatú bútorrspini’«*et .készíteni Márpedig a BNV-n ’s látható vvá!*, hogy a vásárlók többsége a fává* borított felületű bútorokat kedvű’, s mi a T ováb*-*-- „Vira„ ’s elsősorban ilyen kivitelű bútorokat kívánunk »vártán’ — Tovább f»vesztréi munkánkhoz — folytatta Nagy Szabolcs — szerettük volna a vásár közörszésének véleményét kérni. Rengeteg kérdőívet osztottunk, szét, de sajnos csak tízeevnéhány érkezett vissza kitöltve . . . A Cardo tervezői munkájuk fontos meghatározósának tekintik hogy tónusaikban hazai alaparvnpokat használnának fel. Például a felületképzéshez hazai telev furnért, és a Tiszai Vegyikombinátban készült színes pácot és lakkot terveztek. Milyenek a Cardo bútorai? A gyár kapujától a buszmegállóig száz méter az út. Ezalatt négyen kérdik tőlem, hol van a Cardo mintaboltja ? A kereskedelem üzleteiben ugyanis órák alatt elkel a Cardo-bútor ..Pethő Lajos Mondjad szépen: mama Zolika, Józsika és Attila hat-, illetve ötévesek. Mennyi gond, fáradság, aggódás és álmatlan éjszaka árán cseperednek majd felnőtté! Felnőnek azok a gyermekek is, akik éppen csak a világra jöttek, s szülőanyjuknak kisebb gondja is nagyobb volt gondviselésüknél. Történetünk három szereplő,jét, Zolikát, Józsikát és Attilát is megszülte az anyjuk, majd könnyelműen eldobták maguktól. Az intézetből kerültek Bálint Ottóné nevelőszülőhöz. Mind a három kisfiú szellemi fogyatékos. Győrött, a Rákóczi Ferenc u. 25. szám alatt, a kétszobakonyhás otthonban beszélgetünk a törékeny asszonnyal. Attila az ölében ül. Józsika a nyakába csimpaszkodik. Zoli pedig a lába előtt kuporog. Hogyan bírja erővel a három fogyatékos gyermek gondviselését az ötven év körüli asszony? — Kórházi ápolónő voltam sok szenvedést és bánatot láttam. A szívem nem bírta az éjszakázást, más elfoglaltság után néztem, özvegyen felneveltem három fiamat, s amikor saját lábukra álltak és különültek, üres volt a lakás, így gondoltam gyerekekkel való foglalkozásra. Nem is tudom, miért választottam fogyatékos gyerekeket? Talán mert ők jóval több türelmet, megértést és gondoskodást igényelnek. — Nézze a kis Attilát! Másfél éve került hozzám, a gyengeségtől még ülni sem tudott. Most pedig már saját lábán közlekedik. Igaz, még pereckázni kell de az orvosok is megmondták, ha ilyen szépen fejlődik van remény, hogy munkaképes felnőtt váljék belőle. A lakásban bableves és mákoskalács illata érződik Mariann asszony kiszalad a konyhába, a három lurkó pillanatok alatt a rádiónál terem és a gombokkal matat Visszatérve türelmesen elmagyaráza nekik, hogy aki cipővé’ a hevemre lép és a rádiót babrálja, azt nem viszi ip!de"val Hé’utén a kertbe volt .Torsi és Attila tágra r'•"f «zemme! figyelik szava’' a «-»mvpffra kuporog,nak Szó’nának, de hang helyett csak szájmozgásuk jelzi, hogy megértették a tilalmat. Még nem tudnak beszélni. A belső szoba a három gyereké, a szokásos rendetlenséggel. Itt egy könyv, ott egy játék hever a földön. Egy szusszanásnyi időre sincs nyugta tőlük. Hogyan boldogul három beteg gyerekkel amikor ő sem egészséges? — Ha hosszabb időre elmegyek, a házban lakó fiam és menyem van velük, de ahová csak tudom, viszem őket magammal. Felügyelet nélkül egyi pillanatok sem maradhatnak a kaput is egész nap zárva tartom hiszen még a nevüket sem tudnák megmondani, ha elkóborolnának. — Élnek a gyerekek szülei? — Hoeyne. Józsikánál kétszer volt látogatóban az édesanyja,tolihoz szintén kétszer jött el az édesanya ás egyszer az an vidrája Csak a kis Attilára nere vett még kíváncsi senki, Horni miért nem törődnek gyerekeikkel a szülők? Talán számjelük, hogy fogyatékosok. Elmondok egy esetet. Még bejártam a kórházba. Amikor Zolka és Józsika már nálam voltak. Annyit beszéltem róluk munkatársaimnak, egy alkalommal pexiig magammal is vittem őket. Még a járóbetegek is elhalmozták őket szeretetekkel a folyosón. Feltűnt, hogy az egyik férfi betegem tüntetően elfordítja rólunk a tekintetét. Néhány hét elteltével aztán kopogtattak a lakásomon s majdnem kővé meredtem, amikor a kórházi betegem állt az ajtóban. Zolika apja volt, megismerte a fiát a kórházi folyosón, csak szégyellte magát felfedni. Karácsony előtt voltunk, egy narancsot hozott ajándékba a fiának ... Mariann asszony a rokkantosítás helyett a gyermeknevelést választotta és elismerési díj fizetésével tartja fenn nyugdíjjogosultságát. Nyolcszáz forintot kap egyenként a gyerekek után. őszintének tűnnek szavai, amikor azt mondja, hogy pénz nélkül is gondjukat viselné. — Nagyszerű érzés látni, hogy mennyit fejlődtek és gyarapodtak ez alatt a másfél-két esztendő alatt. Említettem már, hogy Attila olyan gyenge volt, hogy megülni sem tudott. Józsika teste tele volt kiütéssel. Igaz, sokat vittem őket az orvoshoz, de megérte! Zolikának már nagy szüksége lenne a gyegypedagógiai iskolára, de hely hiányában egyelőre nem tudják felvenni. Megígérték hogy jövőre szorítanak neki helyet. Mennyi gond, munka és áldozatvállalás van három gyerekkel! Hát még a szellemi fogyatékosokkal! A nagyszívű Mariann asszony élhetne rokkantsági nyugdíjból, s bizonyára egészségi állapotának megfelelő könnyű munkakört is találna magának, ő mégis a legnehezebbet de elvben a legszebb hivatást, a gyermeknevelést választotta. Nevelőszülő, igazibb anya sok szülő, anyánál! N. M. A Soproni Állami Szanatórium balfi Gyógyfürdő Intézetét szeptemberbben adták át rendeltetésének. Az intézetben azóta az ország legkülönbözőbb vidékeiről érkező mozgásszervi betegeket kezelik a századok óta ismert balfi gyógyvízzel, és más gyógyító eljárásokkal. Dr. Tomola György elmondta, hogy a mozgásszervi betegségek gyógyítására több kezelési módszert alkalmaznak. Leggyakoribb a gyógyfürdő kezelés, de alkalmazzák az elektroterápiát, a masszást, a gyógytornát és nem utolsósorban a természetes mozgást, mint gyógytényezőt, abból az alapelvből kiindulva, hogy a mozgás maga az élet, s ha a mozgás nem kielégítő, akkor fogyatékos lesz az élet is. • Nagyteljesítményű vibrációs masszás kezelés. • Tornagyakorlat gyógyevezővel. (K.—M.) Kisalföld 3 Nyitott borítékban - örökzöld téma Még egyelőre Don Quijote szélmalomharca az ózdi kohászoké. Vagy mégse? Mindenesetre kitartásuk és a szándékuk nemessége tiszteletet parancsol, akár Cervantes hőse, aki harcában végtelenül magányos volt. Ezt a magányosságot éreztem az ózdi példában is, s éppen ez a nem kívánatos magányosság ösztönzött a tévériport utóhangjára. Az örökzöld téma, mármint az alkoholizmus, a televízió csütörtök esti műsorában, a „Nyitott boríték” alkalmával került szóba. A riportból megtudhattuk, hogy tulajdonképpen az Ózdi Kohászati Művek csinálják azt, amiről évek óta, csak úgy általában beszélünk, hogy tenni kellene. Ebben az üzemben nemcsak bizottságok vannak az alkoholizmus megfékezésére, hanem azért vannak azok a bizottságok, hogy megfékezzék az alkoholizmus terjedését, hogy kapcsolatot tartsanak családokkal, munkaterápiás intézetekkel, kórházzal, vendéglőkkel .... Az üzemben két ember rendelkezik olyan igazolvánnyal, amely feljogosítja őket, a többi között a szondázásra, sőt arra, hogy az üzem környékén lévő üzletek vezetői ellen eljárást kezdeményezzenek, ha ittas dolgozóikat Hallal kiszolgálják. Szondáznak fizetésnapokon, reggel a vonaton és a vonatról leszálló dolgozók között, mert mint mondták: egyetlen ittas ember sem állhat a hengersorok mellé. Az idén tizenhat munkásuk beutalását kérték terápiás intézetbe, kétezer ózdi munkásról beszélnek, akiket eddig kötelezett a gyár elvonó kezelésre. A vonaton való szondázásról jut eszembe éppen a csütörtök hajnali „élmény”, ugyanis lett volna kiket szondázni. Munkába indulók, győri ipartelepen leszállók élcelődése ilyképpen hangzott: „Sokba kerül a köd miatti késés, több féldeci fogy. Majd bekasszáljuk a gyáron, vagy a MÁV-on.” Hány ember állhatott ezen a reggelen is a gépek mellé néhány féldecivel feltöltve?! Fájdalmas, ha az ivós ember családjára gondolunk, de jó néhány esetben nem kerülheti el a kritikát a család sem. Mint ahogy azt az asszonyt sem tudtam szívből, sajnálni, aki elpanaszolta a tévékamera előtt, hogy az ura harminc éve (!) iszik, s olyankor, ugye, verekszik. S az asszony harminc éve takarít és falaz az emberének. Ahogy ez az asszony és családja sem közösítette ki a garázdálkodó alkoholistát, úgy társadalmi szinten is az indokoltnál nagyobb az elnézés munkahelyeken, vendéglőkben az iszákosokkal szemben. Az elnéző bánásmód, a langyos küzdelem elleni tiltakozásnak csak egyik oka lehet a sajnálat. A fő ok, hogy milliókat áldozunk azért az ország erszényéből, mert az alkoholizmus elleni küzdelem tulajdonképpen nem is annyira küzdelem. Nem túlzás a milliók. Ha csak a Szeged környéki munkaterápiás intézet — ahol jelenleg is bt végén vannak — létrehozására költött pénzt számoljuk, meg az ott dolgozó orvosok, ápolók költségét számoljuk, sok millió forintot tesz ki. S ezt az intézetet ugyancsak milliókért bővíteni kívánják, minden bizonnyal azért, mert szükséges a bővítés. Hiszen az ózdiak tizenhat beutalási kérelmére még válasz sem érkezett.. . Túl, az intézetre fordított költségeken, amelyből jó néhány óvoda, iskola, lakóház felépülhetne, összeadhatók-e azok a milliós veszteségek, amik a közúti balesetekből, munkaidőből való kiesésekből, selejtes munkavégzésből adódnak, az alkohol miatt?! Felmérhetetlen a kár, és tragikus, hogy tulajdonképpen önmagunkat lopjuk meg az elnézéssel. Lehet, hogy az italbolt vezetőjének jól jön a nyereség, amit abból is szerez, hogy kiszolgál ittas, s egyre könnyebben költekezőket. De elveszti azt máshol, mihelyt az ország millióiból költeni kell az alkohol miatti károk ellensúlyozására, a munkaterápiás intézetek létrehozására, bővítésére, az alkoholelvonó ambulanciák létesítésére. Igaz, nehéz társadalmi méretekben gondolkodni. De ha legalább a szűkebb környezet iránti felelősségérzet erősebb lenne, ha nem volna „sikk’’ a munkahelyi kollektívában a szesz iránti állóképesség, ha nemcsak az ózdi kohászok szondáznának, akkor több pénzünk maradna értelmesebb dolgokra Mert különben a népszerűsített ózdi példa, az ideális elképzelésekért vakon küzdő és a mai valósággal öszszeütköző, szélmalomharcot folytató emberek jelképévé válik. A győri Árpád út egyik házában munkások dolgoznak, gondolom teljesen mindegy, hogy melyik város, mert Győr mellett lehetne Csorna vagy Sopron is, mindegy, hogy melyik utca, melyik bolt, mert egyáltalán nem egyedi eset. Szóval ezek a munkások óránként „díszmenetben" levonulnak az élelmiszerbolthoz, hogy kihajtsák a kis féldecis üvegek tartalmát. Nyirkos a reggel és ködös. G. Szabó