Kisalföld, 1976. június (21. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-01 / 128. szám
Hiányzik az érdekeltség Felnőttek - iskolapadban és képernyő előtt Már az új tanév előkészítésén dolgoznak Amióta három esztendővel ezelőtt a Szakszervezetek Győr- Sopron megyei Tanácsa számba vette, milyen az aktív kereső dolgozók iskolai végzettsége, sokszor láttam és hallottam ezt a két szántót: a 155 898 dolgozó közül 82 818 nem végezte el az általános iskolát. Megdöbbentő adat, különösen, ha tudjuk, hogy a nyolc osztályt be nem fejezőknek a fele — 30 év alatti. Nekik nem a felszabadulás előtti társadalmi viszonyok miatt hiányzik a bizonyítványuk. Őket akkor akadályozták meg szociális körülményeik vagy személyes érdektelenségük az általános iskola befejezésében, amikor törvény biztosította számukra ezt a jogot és lehetőséget, sőt kötelezővé is tette a lapultságnak legalább ezt a fokát. És mégis: ma is évente 1000—1200 fiatal anélkül hagyja el az általános iskolát, hogy a nyolc osztályról érvényes — legalább elégséges — bizonyítványa lenne. Közhelyszámba megy, emlegetni azt a könnyen belátható igazságot, hogy a technikai haladás megkövetelte szakmai továbbképzés nem képzelhető el legalább az általános iskola alapvető ismeretanyaga nélkül. De miközben elvben mindenki egyetért gyakorlatilag mintha két csoportra oszlanának a tanulásért felelős szervezetek intézmények, vezetők. A társadalmi, politikai szervek, az állami oktatás hivatásos munkásai jelentős anyagi eszközökkel és áldozatos munkával próbálják segíteni az általános iskola eredményes befejezését — ha 14 éves korig nem sikerül, akkor felnőttként. E felnőtteket foglalkoztató gyárak, intézmények, szövetkezetek azonban — néhány nagyon tiszteletre méltó kivételtől eltekintve — nem nagy megértéssel, áldozatvállalással bíztatják dolgozóikat a tanulásra. Számos munkahelyen nem feltétel a nyolc általános s ha az, akkor is könnyen megalkusznak a bizonyítvány hiányával. Igaz, a munkaerőhiány nyomós indító ok, csakhogy nem néz eléggé előre az, aki erre hivatkozik. Gyakran halljuk, az ilyen magyarázatot: a mostani műszaki színvonal, technológia nem követel iskolázottabb munkást. És a holnapi? Vajon lehet-e korszerűbb technikát, technológiát alkalmazni iskolázatlan munkás keze alatt? A közoktatási párthatározat előkészítése idején azt kérdezte valaki a nagy nyilvánosság előtt: „boldogabb lesz-e a fejőlány akkor, ha érettségizik?” A kérdés tetszetős érvnek látszik, szállóige is lett hamarosan. Mert igaz, a boldogság valóban nem az iskolai végzettségtől függ. Hanem — több más egyéb mellett — az újabb és újabb ismeretek elsajátításának képességétől, a tudomány, a művészetek iránti érdeklődéstől, és attól, hogy az ember megtalálja élete értelmét a munkában, az emberi kapcsolatokban. S mindezt, igaz, nem lehet papírral — mármint bizonyítvánnyal — megszerezni. De ahol mindennek az alapját megteremtjük, az iskolában, ott papírt adnak erről. Ha vállaljuk felnőtt-fejjel is a korábban elmulasztottakat. Egyelőre azonban nem az a gond, hogy nincs elég tanterem. Hanem, hogy nincs elég tanuló. Vagyis, sokkal kevesebben iratkoznak be a dolgozók általános iskolájába, mint ahánynak kellene, ahhoz, hogy belátható időn belül lényegesen csökkenjen a nyolc általánost el nem végzettek száma. Alig-alig gyűlik összes falunként az egy osztály indításához szükséges minimális létszám: 12—15—20 hallgató. Az okok között sok minden szerepel: időhiány nehézkes közlekedés, fárasztó fizikai munka érdektelenség. A legfontosabb azonban, amely szinte minden magyarázat mélyén ott rejtőzik: az anyagi személyi érdekeltség hiánya. A leggyakoribb válasz, amelyet a megyei tanács művelődésügyi osztályának felügyelői, a tanulásra szervező pedagógusok kapnak, ez: „nem éri meg, enélkül is megkeresem a pénzemet”. És többnyire így igaz. Ezért mindaddig, amíg az egész gazdasági életben és az egyes intézményeken, vállalatokon belül nem alakulnak ki olyan ösztönzők, amelyek serkentenek a tanulásra, amelyek valóban érdekeltté tesznek a magasabb iskolai végzettség megszerzésében, addig csak lassú javulás várható Győr-Sopron megyében 1975. december 1-ig 11170-en, 1976. február 15-ig újabb 617- en iratkoztak be a dolgozók általános iskolájába. Többségük már sikerrel vizsgázott ezekben a napokban, hetekben. És június közepéig valamennyiüknek kezükben lehet a bizonyítvány, amely fél évi, egy évi nehéz, fáradságos tanulásuk, jutalma. A megyei tanácson, a járási hivatalokban már az új tanév előkészítésén dolgoznak. Szeptemberben ismét indul az úgynevezett 320 órás tagozat, amelyen tíz hónap alatt heti két foglalkozással, illetve öt hónap alatt heti négy foglalkozással végezhető el egy-egy általános iskolai osztály. Heti két alkalommal találkoznak a tanárok és a felnőtt diákok az úgynevezett 160 órás (iker órás) munkástovábbképzőn. Itt egy év alatt két osztályt lehet elvégezni. Ez nagyobb tempót, több önálló munkát kíván a diáktól, és aki intenzíven tud tanulni, azt nem éri veszteség a rövidebb idő miatt. A levelező tagozat már megszűnt az általános iskolában, de Kapuváron ismét lesz magánvizsgára előkészítő, 80 órás tanfolyam. Szeptemberben pedig új, hathatós segítséget kapnak a tanulni vágyó felnőttek. A Rádió és a Televízió „Mindenki iskolája” címen a 160 órás tanfolyam tematikájához csatlakozva feldolgozza az általános iskola hetedik és nyolcadik osztályának anyagát. A tananyag a szemelvényekkel és segédirodalommal együtt külön könyvalakkal és hangszalagon is megvásárolható. A közoktatás, a közművelődés és a tömegkommunikáció hatalmas apparátussal mozdul meg tehát azok kedvéért, akik tanulni akarnak. Hogy a bevezetőben említett arányszám minél kedvezőbb legyen. G. B. Az idei tanév elején a Győr-Sopron megyei Tanács művelődésügyi osztályán sarkallatos alapelvként szögeznék le, hogy az új tanévben a községi és városi tanácsok elemi kötelessége a felnőttoktatás valamennyi igényének kielégítése. Bármekkorára is duzzad a létszám, bármennyi tanterem és pedagógus kell, a tanácsok mindent megadnak ahhoz, hogy aki akarja, pótolhassa hiányzó általános iskolai végzettségét. 1976. június 1., kedd Telefonok Sopronnak Huszonhárom helyi, illetve kilenc távolsági beszélgetésre alkalmas nyilvános telefonállomás üzemel Sopronban. A központokba bekapcsolt fővonalak és távbeszélő állomások, valamint a mellékállomások száma öszszesen 2797. A távbeszélő sűrűség (100 lakosra jutó beszélőhely) 14,2 százalék, amely országos viszonylatban is előkelő. Ennek ellenére Sopronban a telefonra várakozók száma kétezer. A távbeszélő ellátás javulása érdekében asoproni Posta igazgatóság egyebek között az idén az északnyugati lakótelepen 104 érpáros kábelt épít, és ezzel alakótelep nyilvános és egyéb fontos távbeszélő igényeit kielégíti. A lakótelepen 1978-ban 400- as kapacitású mellékközpont is létesül. Csak egy kis figyelem Rég gyanítom, hogy több a hivatal, mint amennyi hivatal valójában van. Két kiskorú gyermekét nevelő üzemi technikusnő, gyári középvezető panaszolja: július elején két hétre szabadságra megy. Márciusban határozott így a férjével, amikor eldőlt, hogy két hétre elutazhatnak a rokonokhoz a Balatonra. Erre az időre íratták ki a szabadságukat, három hónapja készülnek a közös családi pihenésre. Most azonban értesítést kaptak a bölcsődéből: július közepén két hétre bezárják azt, mert felújítják az épületet. Gondoskodjon a család a kétéves gyerek elhelyezéséről! — Maradjak otthon két hétig a kicsivel — mondja az édesanya. — Ez természetes, de ha előbb értesítenek, akkor úgy tervezzük a szabadságot. Igaz meg majd hallgathatom a főnökeimet: a nőkre nem lehet számítani. .. A látszat csakugyan ellene szól. ..Jól kinyaralja magát. . Pedig csupán arról van szó, hogy’ a bölcsőde természetszerűleg szükséges nyári kifestésének gépies, hivatalos ügyintézésével a nőket is szolgálni hivatott intézmény éppen — nem csupán a panaszkodó édesanyát — a nőket juttatja hátrányos helyzetbe. Olyan fonákság ez, ami ellen könnyűszerrel lehetne tenni. Még határozat sem kell rá. Csak egy kis figyelem. Nőktől a nőknek. F. J Az állategészségügyi állomás szolgáltatásai A borjú sem eszi meg a telet Miért hullik el az állat? Az idei esztendő első negyedévében növekedett az elhullott borjak száma megyénk mezőgazdasági üzemeiben. A megyei állategészségügyi állomás felmérései szerint a IV. ötéves terv időszakában igaz. 11,2 százalékról 8,4 százalékra csökkent az elhullási arány, de az V. ötéves terv kezdetén, íme, ismét megtorpanás tapasztalható. Megtehetnénk, hogy magyarázkodunk, mondván: szeszélyes időjárási viszonyok voltak a télen, a hideget sínylette meg az állomány, így aztán nemcsak a kutya, de a borjú sem .ette meg a telet." Felhozható lenne az is, hogy a malacelhullás ellenben, amely a IV. ötéves tort7 időszakában 9.4 százalékról 11.8 százalékra emelkedett, az idei év első negyedében 10.7 százalékra csökkent. Szerintünk azonban nincs szükség se magyarázkodásra, se mentegetőzésre, mégpedig azért, mert az állategészségügyi állomás szakembereinek tapasztalatai azt bizonyítják, hogy az elhullás arányával nem lehetünk elégedettek. Ellenkezőleg! Hiszen a szarvasmarhaszaporulat mutatói a IV. ötéves terv időszakában lényegesen az optimális szint alatt maradtak, öt év alatt egy esztendő teljes szaporulata esett ki a termelésből. Az elégedetlenséget méginkább fokozhatja az a körülmény, hogy az elhullást , zömében (78-—80 százalék) stem állategészségügyi tényezők okozták, hanem környezeti, tartástechnológiai ártalmak Ennek igazolásaként említendő, hogy a megye 163 tehenészeti telepe közül csupán ötvenegyet véd kerítés, ötvenegy telepen van öltöző. Elletőistálló csak hetvenegy helyen található, úgynevezett borjú-profilaktériumot (elkülönítőt) pedig csak hatvan telepen építettek. A meglévő tróriúnevelők férőhelye a létszámhoz képest kicsi, az istállók zsúfoltak. E körülmények következménye, hogy például 1976. első negyedében a szilsárkányi téeszben 1tíz százalékos, a tényői téeszben 23,2 százalékos, a rábcakapi téeszben 26.4 százalékos, a rábapatonai téeszben 28.4 százalékos, a fertőszentmiklósi téeszben pedig 33.2 százalékos volt a borjúelhullás. ♦ ♦ ♦ Nem megfelelő a telepek higiéniája. A szarvasmarhaistállóknak csak 28 százalékában van fertőtlenítő berendezés, a tehéntartó telepeken ez az arány 38 százalékos. Folytathatjuk a sort azzal, hogy alacsony az istállók hőmérséklete, ugyanakkor nagyon magas a relatív páratartalmuk. Az állategészségügyi állomás szakemberei műszeres vizsgálatok során kimutatták, hogy az optimális 16—18 Celsius fok helyett 1—3 fokos istállóhőmérséklet, a relatív páratartalom pedig a szükséges 60— 70 százalék helyett meghaladja a kilencven százalékot. E két tényező egyenes következménye, hogy a borjú nem tudja felvenni a fösteret, és elpusztul. Az orvos már csak a ,,gammaglobulin” (ellenállóanyag) hiányát rögzítheti a diagnózis során. A való igaz tehát, hogy mégiscsak része van egy szeszélyes télnek, hidegnek a borjúelhullásban. Csakhogy az alacsony hőmérsékletet nemcsak a hagyományos borjúnevelő telepeken mérték, hanem a korszerűbbeken is. Itt is gyakran hiányoznak a légcseréhez szükséges ventillátorok, a relatív páratartalmat mérő műszerek, pedig mindezek nem pótolhatatlanok. A vizsgálatok egyaránt arra ösztönöznek, hogy minden telepen ellenőrizni kell, hogy megvannak e tenyésztés legalapvetőbb követelményei. Szükség van az istállók karbantartására, a hagyományos borjú nevelők alapvető rekonstrukciójára. Senki se higgye, hogy az állategészségügyi állomás azért vállalkozott a vizsgálatra, hogy okoskodással győzze meg az állattartó üzemek vezetőit a rosszul tervezett és elavult épületek fejlesztéséről. Önmagában ennek semmi értelme nem lenne. Sokkal inkább arról van szó, hogy ösztönözze mindazokat akiknek az állattenyésztés fejlesztése kötelessége, hogy közös erővel segítsék az állatorvosokat, az állategészségügyi szolgálatot. Az is nyilvánvaló, hogy a hibák, a mulasztások csak rendkívül pontos, fegyelmezett, szakszerű munkával küzdhetők le. Felesleges tehát csak arról beszélni, hogy milyen figyelemre méltó eredményeket értünk el, a szarvasmarhatenyésztés feladatai arra intenek, hogy sürgős dolgunk is van, száma sem csekély. ♦ ♦ ♦ Az állategészségügyi állomás a vizsgálatai során az idén befejezi a baromfitelepek műszeres vizsgálatát. 1977—78-ban a sertéstelepeket 1980-ig pedig az összes szarvasmarhatelepét. Ugyanezen elvek szerint végzik a kisüzemek vizsgálatát is. Szolgáltatásként javaslatokat tesznek az üzemi rekonstrukciókra. Elképzelhetetlen ugyanis, hogy a tenyésztés, tartás során az állategészségügyi követelményeket figyelmen kívül hagyják. Haszna persze csak akkor lesz a vizsgálatoknak, ha az üzemekben tettrekész, megértő szakemberek nyújtanak segédkezet. Mindehhez hozzátehetjük még, hogy a fejlesztéshez, javításhoz nem lesz elég a viszándék, a megvalósításért kell munkálkodni! A bok nsfelhullás arányait ismérvén, nem túlzás, ha azt mondjuk: ez utóbbi szinte minden üzem számára kötelező Varga Lajos Tizenöt hektárt naponta Megkezdték a téti termelőszövetkezetben a 90 hektár cukorrépa másodszori kapálását. Naponta tizenöt hektárt munkál el a gép, hat nap alatt végezve a korábban nehéz fizikai munkát igénylő műveletet. KIXAIPOID — 3