Kisalföld, 1976. szeptember (21. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-01 / 206. szám
LIBANON Zöld fény a béketervhez Eliasz Szarkisz megválasztott libanoni elnök kedden egynapos látogatásra Damaszkuszba utazott, hogy Hafez Asszad köztársasági elnökkel tanácskozzék. Napirendként az Arab Liga új béketervéről tárgyalnak és azt a kérdést vitatják meg, hogy menynyi ideig maradjon Libanonban a 20 000 főre becsült Szíriai katonai kontingens. Beirútban úgy tudják, hogy a szíriai vezetés lényegében megadták a zöld fényt Haszszán Szabri El-Kholi-nak, az Arab Liga libanoni különmegbízottjártait béketervéhez. Ezt libanoni arcvonalakon lévő csapatok fokozatos visz- SZBV mását irányozza elő. Hírügynökségek viszont afrot szátaminak be hogy riadókényiségbe helezték a Tiberionban tartózkodó szíriai csapatokat BektM diplomáciai körökben hétfőn este azt hangoztatták, hogy Szíria jelentősen megerősítette a hegyvidéken és az ország délkeleti területén állomásozó egységeit. Taufik El-Szafadi, a palesztin ellenállási mozgalom egyik vezető személyisége, hétfőn este Beirútban tartott sajtóértekezletén közölte, hogy megkezdődött a 18 és 30 életév közötti, Libanonban tartózkodó palesztinok katonai mozgósítása. Pierre Demajet farigista vezető hétfőn kilátásba helyezte, hogy a jobboldali keresztény erők szintén általános katonai mozgósítást rendelnek el, sőt katonai szolgálatra kötelezik a külföldön élő libanoni keresztényeket is. Hétfőn esteBeirutban megalakult a jobboldali keresztény katonai erők egységes parancsnoksága élén Resir Demajellel a falangisták katonai vezetőjével — jelenti az AFP Beirutból. A katonai parancsnoksághoz a következő négy jobboldali csoportosulás tartozik: a falansisták, a Nemzeti Liberális Párt, a Cédrus Őrei és a Maronita Liga. ♦ ♦ ♦ Iszmail Fahmi egyiptomi külügyminiszter hétfőn este Kairóban Faruk Kadoumival, a Palesztina Felszabadítási Szervezet Politikai Bizottságának Vezetőjével a libanoni helyzetről és a tervezett arab csúcsértekezletről tárgyalt Fahmi később újságíróknak kijelentette, az ,,őszinte légkörben” lezajlott megbeszéléseken megállapodtak abban, hogy a csúcsértekezlet összehívása szükségessé teszi az arab országok álláspontjának megfelelő egybehangolását. Leszerelési bizottság A genfi leszerelési bizottság keddi hivatalos ülésén egyetlen delegátus sem jelentkezett felszólalásra, ami annak a jele, hogy a nyári ülésszakra előirányzott munka a végéhez érkezett. A tavaszi és a nyári ülésszak tevékenységéről a titkárság által előterjesztett írásbeli jelentést a küldöttségek — a korábbi évek gyakorlatához hasonlóan — a nap folyamán nem hivatalos ülésen tekintették át. A jelentés, amely a nukleáris leszerelésről, az új típusú tömegpusztító fegyverek tilalmáról, a vegyi fegyverek eltiltásáról szóló vitákat összegezte, megállapítja: az idén számos őrületen előrehaladást értek el. Mindenekelőtt a környezeti hadviselés eltiltásáról beterjesztett szovjet—amerikai tervezet alapján kidolgozott konvenció-tervezet végleges szövegének elkészítése jelentette a bizottság ez évi munkájánaklegnagyobb eredményét. Ezzel az okmánnyal ugyanis megelőző jellegű leszerelési megállapodást hoztak tető alá. A vegyi fegyverek eltiltásáról, valamint az új típusú tömegpusztító fegyverek tilalmáról megtartott szakértői üléseken magyar szakemberek is részt vettek. Kedden délután tartotta tanácskozását a környezeti konvenciótervezettel foglalkozó értekezlet is, amely zárójelentését készíti elő a leszerelési bizottság csütörtöki ülésére. A Molilla Hill-i csata Ötszáz ember megsebesült — közöttük több, mint háromszáz rendőr — és hetven a rendőrségi fogdában töltötte az utolsó Notting Hill-i karneváli éjszakát. London színesbőrű bevándoroltak lakta nyugati Notting Hill kerületét a nyugat-indiai fiatalok és a rendőrség valóságos utcai harcai után kedden reggel feltépett kövezet, üvegcserép és vér borította. A kirakatokat kifosztották, az ablakokat betörték a tüntetők, akik szombaton és vasárnap rezesbanda mellett, jelmezesen, békésen szórakoztak, amíg csak hétfőn meg nem kezdődtek az öszszecsapások. Pártküldöttség utazott Líbiába Az MSZMP Központi Bizottságának képviseletében Brank Ferencnek, a KB tagjának, az MSZMP Békés megyei Pártbizottsága első titkárának vezetésével pártküldöttség utazott a Líbiai Arab Köztársaságba. A küldöttség amelynek tagjai Szlávics Imre, a KB tagja, az ELZETT soproni gyáregységének esztergályosa, és dr. Nagy Gábor, a KB külügyi osztályának helyettes vezetője részt vesz a líbiai forradalom 7. évfordulójának ünnepségein. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Varga István, az MSZMP KB külügyi osztályának helyettes vezetője búcsúztatta. Közéleti hírek Lázár György, a Minisztertanács elnöke táviratban fejezte ki jókívánságait Raymond Barre-nak a Francia Köztársaság miniszterelnökévé történt kinevezése alkalmából. ♦ ♦ ♦ A Ma°’'ar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására kedden Budapestre érkezett az Indiai Kummunista Párt nemzeti tanácsának pártmunkás-küldöttsége, amelyet Bíró Sinnh a nemzed tanács bárja Manshur állam pártbizottságának titkára vezet. Chile, Argentína Tiltakozó nyilatkozatok Mexikóvárosban nyilatkozatot adott ki a Chilei Antifasiszta Újságírók Szövetsége. A vádirattal felérő nyilatkozat elmondja, hogy az Allende-kormány idején chilei szerkesztőségekben dolgozó, 2200 újságíró közül jelenleg mintegy 1500-an száműzetésben, börtönben, vagy munka nélkül vannak. A katonai junta 20 újságírót meggyilkolt, 150-et bebörtönzött. A reakciós puccs óta hét napilapot, 40 rádióállomást, 30 képes újságot és 50 helyi újságot szüntettek meg. ♦ ♦ ♦ A létrányos megkülönböztetés ellen és a kisebbségek jogaiért küzdő ENSZ albizottság hétfőn Genfben nyilatkozatban fejezte ki aggodalmát az alapvető emberi és szabadságjogok argentínai megsértése miatt. A nyilatkozat elfogadásakor csak a chilei küldött szavazott nemmel. Parázs a tenger alatt A NATO délkeleti szárnyán Görögország és Törökország ellentéte a közeli múltig elsősorban a ciprusi vita következtében parázslott. A két NATO-tagállam Washington számára rendkívül kényelmetlen „idegháborúja” most az Égei-tenger mélyén rejtőző olajmezők miatt robbant ki. Néhány napig úgy látszott, hogy egyetlen elhamarkodott lépés kell csak, és a fegyverek is megszólalnak. Akkoriban volt ez, amikor Ankarából útnak indították a Sismik- török kutatóhajót, hogy az Égei-tenger szigetvilágában olajat keressen. Az egész „Sismik-hadmvelet”, amelyet az ankarai nemzetbiztonsági tanács Demirel miniszterelnök jelenlétében határozott el, nem annyira a közvetlen olajfeltárást szolgálta, mint inkább a félholdas zászló megmutatását. Annak a demonstrációját, hogy Törökország gazdasági szempontból igényt tart az Égeitenger felére. Kié a talapzat? Az érdemi vita lényege az, hogy miképpen kell értelmezni a szuverenitást az úgynevezett „kontinentális talapzat” felett hullámzó tengervíz mélyén rejtőző ásványi kincsekre. Görögország és Törökország esetében ez földrajzi okok miatt rendkívül bonyolult. A két ország között hullámzó Égei-tenger szigeteinek többsége az 1923-i lausanne-i szerződés értelmében Görögországé. Ennek következtében az országhatár gyakran a török szárazföld közvetlen közelében húzódik. Azt Ankara sem teszi kétségessé, hogy ezek a szigetek görög lakosságúak és Görögországhoz tartoznak. Másképpen áll a helyzet azonban a „kontinentális talapzat” ügyében. A kontinentális talapzat nemzetközi értelemben a szárazföld peremén elhelyezkedő, viszonylag alacsony mélységű tengerrész, utána az addig 200 méternél rendszerint sekélyebb tenger hirtelen és szakadékszerűen mélyül. Általánosságban nem tisztázott, kié a kontinentális talapzatban rejtőző ásványi kincs. A görög—török vitától függetlenül a még tartó tengerjogi konferencia egyik fő kérdése éppen az, hogy a 12 mérföldnyi szélességű parti vizeken túl a további 188 mérföldnyi szélességű úgynevezett „gazdasági zónában” a parti országok birtokolják-e a tengerfenék ásványi kincseit. Arról a nemzetközi vitákban sehol sincs szó, hogy a kontinentális talapzat egészének ásványi kincsei valamely országhoz tartozhatnának. Ezt annál is nehezebb lenne így eldönteni, mert a kontinentális talapzat geológiai képződmény. Néhol sok száz kilométer széles, néhol viszont egészen keskeny. Döntsön a nemzetközi IV Az Égei-tenger viszonylatában még további bonyodalmak is adódnak. Geológiáikig ugyanis a görög szigetek valóban a török szárazföld tenger alatti folytatását alkotó kontinentális talapzatból emelkedik ki. A görög szigeteket pedig szükségszerűen görög felségvizek veszik körül. Ugyanakkor Ankara azzal érvel, hogy a kontinentális talapzat egészen az Égeitenger közepéig terjed. Odáig tehát az ásványi kincs Törökországé, függetlenül attól, hogy a kontinentális talapzatból görög tulajdonban levő szigetek emelkednek ki, amelyeket görög felségvizek vesznek körül. Látható tehát, hogy az adott pillanatban nemzetközi jogi szempontból jóformán megoldhatatlan rébuszról van szó. Ez tükröződött a Biztonsági Tanács határozatában is, amely nyugalomra és megértésre intette a vitatkozó feleket és arra, hogy tartsák tiszteletben a Hágai Nemzetközi Bíróság döntését. Ezt a biztonsági tanácsi határozatot Görögország elfogadta és támogatta. A törökök csak részben. Ankara kinyilvánította a vita békés, tárgyalásos rendezésére irányuló készségét. Arra azonban nem vállalkozott, hogy eleve kötelezőnek ismerje el a hágai döntést. ♦ ♦ ♦ A török magatartás mögött nyilván az az aggodalom húzódik meg, hogy Görögország kedvezőbb helyzetben van. A nemzetközi bíróság közbelépését ugyanis a görögök kérték augusztus 10-én a Sismika 1 kutatási tevékenysége miatt. Emellett kezdettől fogva nem lehetett számítani arra, hogy a Hágai Nemzetközi Bíróság „elvegyen” Görögországtól negyvenhárom éve görög fennhatóság alatt álló, göröglakta szigeteket. Ezért a törökök képviselői nem is jelentek meg a nemzetközi bíróság ülésén. A döntés a napokban várható. Ismervén azonban a hágai bíróság hatalmának korlátait, csak általános érvényű felhívást intéznek majd az érdekeltekhez a békés megállapodásra. Augusztus utolsó napjaiban ennek megfelelően olyan hírek terjedtek el, hogy „igen magas szintű” tárgyalások kezdődnek Görög- és Törökország között az égei-tengeri olaj ügyében. Nyilvánvaló, hogy ez a kiegyezés a NATO elemi érdeke is. Ezért az Egyesült Államok és általában a NATO részéről nem is titkolt nyomás nehezedik mindkét félre a kompromisszumos megoldás érdekében. --------KIKAPOID 2 Harminchét éve kezdődött Harminchét esztendeje történt. „Lengyel” katonák a nürnbergi perben utóbb kiderült, hogy lengyel egyenruhába öltöztetett SS-ek megtámadták a aleiwitzi német nyelvű rádióadót. Ez a provokáció vezette be a Hitler által már korábban aláírt, Fehér Terv fedőnevű haditerv végrehajtását Lengyelország ellen. 1939. szeptember elsején hajnali 4 óra 45 perckor egy parányi és kopár földnyelvre, a Westerplatte lengyel határőrállomásra a németek tüzérségi össztüzet zúdítottak így kezdődött el a világtörténelem eddigi legpusztítóbb háborúja, a második világháború. Huszonháromezer-hétszázegy férfi és nő, katona és civil, csecsemő és aggastyán pusztult el ennek a háborúnak minden napján, összesen ötvenkét millióan 2194 nap alatt. A történelem összes megelőző háborúi együttvéve sem követeltek ennyi áldozatot. Újabb és újabb nemzedékek születtek a második világháború óta, de az emberiség mindmáig nem térhetett napirendre e szörnyű pusztítás és vérontás felett. Újra és újra felteszi a kérdést: elkerülhetetlen volt-e mindez? Ám, a történelemtudomány nem kedveli a „mi lett volna, ha” meditációt. 1925-től, a locarnói egyezmény évétől szinte egyenes út vezetett a tragikus 1939-es esztendőig, amikor az angol és francia fél meghiúsította a moszkvai tárgyalásokat, amelyeket a szovjet kormány azért kezdeményezett, hogy hatékony kölcsönös garanciákkal állják el Hitler útját. És ebből magától adódik a másik kérdés: mit tanult az emberiség abból a rettenetes 2194 napból? Milyen lett a béke, amely a vérözönt követte? A háború után más lett világunk, mint előtte volt. Ha ma ezen az évfordulón optimisták lehetünk, azt a nemzetközi erőviszonyok megváltozásának köszönhetjük. Hiba lenne azt gondolni, hogy az erőviszonyok változása automatikusan vezet enyhüléshez, kollektív biztonsághoz és tartós békéhez. Éppen a háború utáni több mint három évtized bizonyítja, hogy szüntelen erőfeszítés, a tömegek békeharca, szocialista országaink hajlékony és előrelátó diplomáciája szükséges ehhez. Hosszú időt vett igénybe, amíg sikerült, legalábbis Európában, az összes érdekelt féllel elfogadtatni a fasizmus felett aratott győzelem eredményeként kialakult határokat és viszonyokat. A tárgyalások hosszú korszakát éltük át — és éljük ma is — meggyőződéssel vallva, hogy nincsenek a nemzetközi porondon olyan vitás kérdések, amelyeket a fegyverek erejével kellene megoldani. A Szovjetunió, Lengyelország és Csehszlovákia tárgyalásai a nyugatnémet féllel, majd a két Németország kapcsolatfelvétele, a Berlin kérdésében született megegyezés, és végül a helsinki értekezlet tette fel a koronát azokra az erőfeszítésekre, amelyek eredményeként elmondhatjuk, hogy ma már egy sokkal biztonságosabb Európában élünk, mint a XX. században valaha is. Ez azonban még korántsem az út vége. A szerződések rendszerét, amelyek az enyhülést és a biztonságot politikai síkon szavatolják, ki kell egészíteni olyan katonai intézkedésekkel, amelyek Európát végérvényesen és viszszavonhatatlanul a béke kontinensévé teszik. És itt korántsem csak Európáról van szó. Hadd emlékeztessünk rá: innen indult az első világháború, s innen az a második is, 37 éve, amelynek végnapjait már a távoli japán városok felett jelezte az atomfegyverek gombafelhője. Ahogy a béke egy és oszthatatlan, úgy a nemzetközi biztonság ügye is az. Ázsiai biztonsági szerződésre is szükség van, és fegyvermentes övezetekre világszerte, újabb és újabb SALT-egyezményekre, újabb eredményekre a fegyverzet- és csapatcsökkentési tárgyalásokon, hogy elinduljon, előrehaladjon az általános és teljes leszerelés ügye, amely az európai és a világbéke legfőbb garanciája lehet. ötvenkétmillió halott emléke figyelmezteti az emberiséget, hogy ezt az utat végig kell járni. Negyvenmillió a helyi ipar fejlesztésére Sopronban (Folytatás az 1. oldalról.) Patyolat új, komplex kisüzemének indulásával, illetve a Kőfaragó téri mosó- és vegytisztító szalon korszerűsítésével számolhat a város lakossága. A beruházásokra, bővítésekre és korszerűsítésekre mintegy 40 millió forintot fordít — jelentős részben a megye anyagi támogatásával — a városi tanács. A lakosság, elsősorban a személyi szolgáltatások bővítése érdekében a magánkisipar fejlesztése is cél. A jövőben ezért — elsősorban a hiányzó szakmák pótlására — új iparjogosítványok kiváltására nyílik lehetőség a városban. Az első napirendi pont után a műemlékvédelem és várospolitika, valamint az Ingatlanközvetítő Vállalat munkájáról szóló jelentés került a tanácsülés elé. Ezekre későbbi számainkban visszatérünk. r. i. 1976. szeptember 1., szerda