Kisalföld, 1976. szeptember (21. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-01 / 206. szám

LIBANON Z­öld fény a béketervhez Eliasz Szarkisz megválasz­tott libanoni elnök kedden egynapos látogatásra Damasz­kuszba utazott, hogy Hafez Asszad köztársasági elnökkel tanácskozzék. Napirendként az Arab Liga új béketervé­­ről tárgyalnak és azt a kér­dést vitatják meg, hogy meny­nyi ideig maradjon Libanon­ban a 20 000 főre becsült Szí­riai katonai kontingens. Beirútban úgy tudják, hogy a szíriai vezetés­ lényegében megadták a zöld fényt Hasz­­szán Szabri El-Kholi-nak, az Arab Liga libanoni kü­lön­­megbízottjártait béketervéhez. Ez­­t libanoni arcvonalakon lévő csapatok fokozatos visz- SZBV mását irányozza elő. Hírügynökségek viszont af­rot szátaminak be hogy riadó­­ké­nyiségbe hel­ezték a T­i­­berionban tartózkodó szíriai csapatokat Bek­t­M diplomá­ciai körökben hétfőn este azt hangoztatták, hogy Szíria je­lentősen megerősítette a hegy­­vidéken és az ország délke­leti területén állomásozó egy­ségeit. Taufik El-Szafadi, a pa­lesztin ellenállási mozgalom egyik vezető személyisége, hétfőn este Beirútban tartott sajtóértekezletén közölte, hogy megkezdődött a 18 és 30 életév közötti, Libanonban tartózkodó palesztinok kato­nai mozgósítása. Pierre Demajet farigista vezető hétfőn kilátásba he­lyezte, hogy a jobboldali ke­resztény erők szintén általá­nos katonai mozgósítást ren­delnek el, sőt katonai szol­gálatra kötelezik a külföldön élő libanoni keresztényeket is. Hétfőn este­­Beirutban meg­alakult a jobboldali keresz­­tény katonai erők egységes parancsnoksága élén Resir Demajellel a falangisták ka­tonai vezetőjével — jelenti az AFP Beirutból. A katonai parancsnoksághoz a követke­ző négy jobboldali csoporto­sulás tartozik: a falansisták, a Nemzeti Liberális Párt, a Cédrus Őrei és a Maronita Liga. ♦ ♦ ♦ Iszmail Fah­mi egyiptomi külügyminiszter hétfőn este Kairóban Faruk Kadoumival, a Palesztina­ Felszabadítási Szervezet Politikai Bizottsá­gának Vezetőjével a libanoni helyzetről és a tervezett arab csúcsértekezletről tárgyalt Fahmi később újságíróknak kijelentette, az ,,őszinte lég­körben” lezajlott megbeszé­léseken megállapodtak ab­ban, hogy a csúcsértekezlet összehívása szükségessé te­szi az arab országok állás­pontjának megfelelő egybe­hangolását. Leszerelési bizottság A genfi leszerelési bizott­ság keddi hivatalos ülésén egyetlen delegátus sem je­lentkezett felszólalásra, ami annak a jele, hogy a nyári ülésszakra előirányzott mun­ka a végéhez érkezett. A ta­vaszi és a nyári ülésszak te­vékenységéről a titkárság által előterjesztett írásbeli jelentést a küldöttségek — a korábbi évek gyakorlatához hasonlóan — a nap folyamán nem hivatalos ülésen tekin­tették át. A jelentés, amely a nuk­leáris leszerelésről, az új tí­pusú tömegpusztító fegyve­rek­ tilalmáról, a vegyi fegy­verek eltiltásáról szóló vitá­kat összegezte, megállapítja: az idén számos őrületen előrehaladást értek el. Min­denekelőtt a környezeti had­viselés eltiltásáról beterjesz­tett szovjet—amerikai ter­vezet alapján kidolgozott konvenció-tervezet végleges szövegének elkészítése je­lentette a bizottság ez évi munkájának­­legnagyobb eredményét. Ezzel az ok­mánnyal ugyanis megelőző jellegű leszerelési megálla­podást hoztak tető alá. A ve­gyi fegyverek eltiltásáról, valamint az új típusú tö­megpusztító fegyverek tilal­máról megtartott szakértői üléseken magyar szakembe­rek is részt vettek. Kedden délután tartotta tanácskozását a környezeti konvenciótervezettel foglal­kozó értekezlet is, amely zá­rójelentését készíti elő a le­­szerelési bizottság csütörtöki ülésére. A M­olilla Hill-i csata Ötszáz ember megsebesült — közöttük több, mint há­romszáz rendőr — és hetven a rendőrségi fogdában töltöt­te az utolsó Notting Hill-i karneváli éjszakát. London színesbőrű bevándoroltak lakta nyugati Notting Hill kerületét a nyugat-indiai fia­talok és a rendőrség valósá­gos utcai harcai után kedden reggel feltépett kövezet, üvegcserép és vér borította. A kirakatokat kifosztották, az ablakokat betörték a tün­tetők, akik szombaton és va­sárnap rezesbanda mellett, jelmezesen, békésen szóra­koztak, amíg csak hétfőn meg nem kezdődtek az ösz­­szecsapások. Pártküldöttség utazott Líbiába Az MSZMP Központi Bi­zottságának képviseletében Brank Ferencnek, a KB tag­jának, az MSZMP Békés me­gyei Pártbizottsága első titká­rának vezetésével pártkül­döttség utazott a Líbiai Arab Köztársaságba. A küldöttség amelynek tagjai Szlávics Im­re, a KB tagja, az ELZETT soproni gyáregységének esz­tergályosa, és dr. Nagy Gábor, a KB külügyi osztá­lyának helyettes vezetője részt vesz a líbiai forradalom 7. évfordulójának ünnepségein. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Varga István, az MSZMP KB külügyi osztá­lyának helyettes vezetője bú­csúztatta. Közéleti hírek Lázár György, a Miniszter­­tanács elnöke táviratban fe­jezte ki jókívánságait Ray­mond Barre-nak a Francia Köztársaság miniszterelnöké­vé történt kinevezése alkal­mából. ♦ ♦ ♦ A Ma°’'ar Szocialista Mun­­káspárt Központi Bizottságá­nak meghívására kedden Bu­dapestre érkezett az Indiai K­ummunista Párt nemzeti ta­nácsának pártmunkás-kül­­döttsége, amelyet Bíró Sinnh a nemzed tanács bárja Ma­­nshur állam pártbizottságá­­nak titkára vezet. Chile, Argentína Tiltakozó nyilatkozatok Mexikóvárosban nyilatko­zatot adott ki a Chilei Anti­fasiszta Újságírók Szövetsé­ge. A vádirattal felérő nyi­latkozat elmondja, hogy az Allende-kormány idején chi­lei szerkesztőségekben dolgo­zó, 2200 újságíró közül jelen­leg mintegy 1500-an száműze­tésben, börtönben, vagy mun­ka nélkül vannak. A kato­nai junta 20 újságírót meg­gyilkolt, 150-et bebörtönzött. A reakciós puccs óta hét na­pilapot, 40 rádióállomást, 30 képes újságot és 50 helyi új­ságot szüntettek meg. ♦ ♦ ♦ A lé­t­rányos megkülönböz­tetés ellen és a kisebbségek jo­gaiért küzdő ENSZ albizott­ság hétfőn Genfben nyilat­kozatban fejezte ki aggodal­mát az alapvető emberi és sza­badságjogok argentínai meg­sértése miatt. A nyilatkozat elfogadásakor csak a chilei küldött szavazott nemmel. Parázs a tenger alatt A NATO délkeleti szárnyán Görögország és Törökország ellentéte a közeli múltig elsősorban a ciprusi vita következ­tében parázslott. A két NATO-tagállam Washington számára rendkívül kényelmetlen „idegháborúja” most az Égei-tenger mélyén rejtőző olajmezők miatt robbant ki. Néhány napig úgy látszott, hogy egyetlen elhamarkodott lépés kell csak, és a fegyverek is megszólalnak. Akkoriban volt ez, amikor An­karából útnak indították a Sismik-­ török kutatóha­jót, hogy az Égei-tenger szigetvilágában olajat keressen. Az egész „Sis­­mik-hadm­­velet”, amelyet az ankarai nemzetbiztonsági ta­nács Demirel miniszterelnök jelenlétében határozott el, nem annyira a közvetlen olajfeltárást szolgálta, mint inkább a félholdas zászló megmutatását. Annak a demonstrációját, hogy Törökország gazdasági szempontból igényt tart az Égei­­tenger felére. Kié a talapzat? Az érdemi vita lényege az, hogy miképpen kell értel­­­mezni a szuverenitást az úgynevezett „kontinentális talapzat” felett hullámzó tengervíz mélyén rejtőző ás­ványi kincsekre. Görögország és Törökország esetében ez földrajzi okok miatt rendkí­vül bonyolult. A két ország között hullámzó Égei-tenger szigeteinek többsége az 1923-i lausanne-i szerződés értelmé­ben Görögországé. Ennek kö­vetkeztében az országhatár gyakran a török szárazföld közvetlen közelében húzódik. Azt Ankara sem teszi két­ségessé, hogy ezek a szigetek görög lakosságúak és Görög­országhoz tartoznak. Más­képpen áll a helyzet azonban a „kontinentális talapzat” ügyében. A kontinentális ta­lapzat nemzetközi értelemben a szárazföld peremén elhe­lyezkedő,­ viszonylag alacsony mélységű tengerrész, utána az addig 200 méternél rend­szerint sekélyebb tenger hir­telen és szakadékszerűen mélyül. Általánosságban nem tisztázott, kié a kontinentális talapzatban rejtőző ásványi kincs. A görög—török vitától függetlenül a még tartó ten­gerjogi konferencia egyik fő kérdése éppen az, hogy a 12 mérföldnyi szélességű parti vizeken túl a további 188 mérföldnyi szélességű úgyne­vezett „gazdasági zónában” a parti országok birtokolják-e a tengerfenék ásványi kin­cseit. Arról a nemzetközi vi­tákban sehol sincs szó, hogy a kontinentális talapzat egé­szének ásványi kincsei vala­mely országhoz tartozhatná­nak. Ezt annál is nehezebb lenne így eldönteni, mert a kontinentális talapzat geoló­giai képződmény. Néhol sok száz kilométer széles, néhol viszont egészen keskeny. Döntsön a nemzetközi IV Az Égei-tenger viszonyla­tában még további bonyodal­mak is adódnak. Geológiái­kig ugyanis a görög szigetek valóban a török szárazföld tenger alatti folytatását alko­tó kontinentális talapzatból emelkedik ki. A görög szige­teket pedig szükségszerűen görög felségvizek veszik kö­rül. Ugyanakkor Ankara az­zal érvel, hogy a kontinentá­lis talapzat egészen az Égei­­tenger közepéig terjed. Odáig tehát az ásványi kincs Török­országé, függetlenül attól, hogy a kontinentális talap­zatból görög tulajdonban le­vő szigetek emelkednek ki, amelyeket görög felségvizek vesznek körül. Látható tehát, hogy az adott pillanatban nemzetközi­ jogi szempontból jóformán megoldhatatlan rébuszról van szó. Ez tükröződött a Biztonsági Tanács határoza­tában is, amely nyugalomra és megértésre intette a vitat­kozó feleket és arra, hogy tartsák tiszteletben a Hágai Nemzetközi Bíróság döntését. Ezt a biztonsági tanácsi ha­tározatot Görögország elfo­gadta és támogatta. A törö­kök csak részben. Ankara ki­nyilvánította a vita békés, tárgyalásos rendezésére irá­nyuló készségét. Arra azon­ban nem vállalkozott, hogy eleve kötelezőnek ismerje el a hágai döntést. ♦ ♦ ♦ A török magatartás mögött nyilván az az aggodalom hú­zódik meg, hogy Görögor­szág kedvezőbb helyzetben van. A nemzetközi bíróság közbelépését ugyanis a görö­gök kérték augusztus 10-én a Sismika 1 kutatási tevékeny­sége miatt. Emellett kezdet­től fogva nem lehetett szá­mítani arra, hogy a Hágai Nemzetközi Bíróság „elve­gyen” Görögországtól negy­venhárom éve görög fennha­tóság alatt álló, göröglakta szigeteket. Ezért a törökök képviselői nem is jelentek meg a nemzetközi bíróság ülésén. A döntés a napokban várható. Ismervén azonban a hágai bíróság hatalmának korlátait, csak általános ér­vényű felhívás­t intéznek majd az érdekeltekhez a bé­kés megállapodásra. Augusz­tus utolsó napjaiban ennek megfelelően olyan hírek ter­jedtek el, hogy „igen magas szintű” tárgyalások kezdőd­nek Görög- és Törökország között az égei-tengeri olaj ügyében. Nyilvánvaló, hogy ez a kiegyezés a NATO ele­mi érdeke is. Ezért az Egye­sült Államok és általában a NATO részéről nem is titkolt nyomás nehezedik mindkét félre a kompromisszumos megoldás érdekében. --------KIKAPOID 2 Harminchét éve kezdődött Harminchét esztendeje történt. „Lengyel” katonák a nürnbergi perben utóbb kiderült, hogy lengyel egyen­ruhába öltöztetett SS-ek­­ megtámadták a aleiwitzi német nyelvű rádióadót. Ez a provokáció vezette be a Hitler által már korábban aláírt, Fehér Terv fedőnevű haditerv végrehajtását Lengyelország ellen. 1939. szep­tember elsején hajnali 4 óra 45 perckor egy parányi és kopár földnyelvre, a Westerplatte lengyel határőr­állomásra a németek tüzérségi össztüzet zúdítottak így kezdődött el a világtörténelem eddigi legpusztítóbb há­borúja, a második világháború. Huszonháromezer-hétszázegy férfi és nő, katona és civil, csecsemő és aggastyán pusztult el ennek a hábo­rúnak minden napján, összesen ötvenkét millióan 2194 nap alatt. A történelem összes megelőző háborúi együtt­véve sem követeltek ennyi áldozatot. Újabb és újabb nemzedékek születtek a második vi­lágháború óta, de az emberiség mindmáig nem térhetett napirendre e szörnyű pusztítás és vérontás felett. Újra és újra felteszi a kérdést: elkerülhetetlen volt-e mind­ez? Ám, a történelemtudomány nem kedveli a „mi lett volna, ha” meditációt. 1925-től, a locarnói egyezmény évétől szinte egyenes út vezetett a tragikus 1939-es esztendőig, amikor az angol és francia fél meghiúsítot­ta a moszkvai tárgyalásokat, amelyeket a szovjet kor­mány azért kezdeményezett, hogy hatékony kölcsönös garanciákkal állják el Hitler útját. És ebből magától adódik a másik kérdés: mit tanult az emberiség abból a rettenetes 2194 napból? Milyen lett a béke, amely a vérözönt követte? A háború után más lett világunk, mint előtte volt. Ha ma ezen az évfordulón optimisták lehetünk, azt a nemzetközi erőviszonyok megváltozásának köszönhet­jük. Hiba lenne azt gondolni, hogy az erőviszonyok vál­tozása automatikusan vezet enyhüléshez, kollektív biz­tonsághoz és tartós békéhez. Éppen a háború utáni több mint három évtized bizonyítja, hogy szüntelen erőfeszítés, a tömegek békeharca, szocialista országaink hajlékony és előrelátó diplomáciája szükséges ehhez. Hosszú időt vett igénybe, amíg sikerült, legalábbis Európában, az összes érdekelt féllel elfogadtatni a fa­sizmus felett aratott győzelem eredményeként kiala­kult határokat és viszonyokat. A tárgyalások hosszú korszakát éltük át — és éljük ma is — meggyőződés­sel vallva, hogy nincsenek a nemzetközi porondon olyan vitás kérdések, amelyeket a fegyverek erejével kellene megoldani. A Szovjetunió, Lengyelország és Csehszlovákia tár­gyalásai a nyugatnémet féllel, majd a két Németország kapcsolatfelvétele, a Berlin kérdésében született meg­egyezés, és végül a helsinki értekezlet tette fel a koro­nát azokra az erőfeszítésekre, amelyek eredményeként elmondhatjuk, hogy ma már egy sokkal biztonságosabb Európában élünk, mint a XX. században valaha is. Ez azonban még korántsem az út vége. A szerződések rend­szerét, amelyek az enyhülést és a biztonságot politikai síkon szavatolják, ki kell egészíteni olyan katonai in­tézkedésekkel, amelyek Európát végérvényesen és visz­­szavonhatatlanul a béke kontinensévé teszik. És itt korántsem csak Európáról van szó. Hadd em­lékeztessünk rá: innen indult az első világháború, s innen az a második is, 37 éve, amelynek végnapjait már a távoli japán városok felett jelezte az atomfegy­verek gombafelhője. Ahogy a béke egy és oszthatatlan, úgy a nemzetközi biztonság ügye is az. Ázsiai bizton­sági szerződésre is szükség van, és fegyvermentes öve­zetekre világszerte, újabb és újabb SALT-egyezmények­­re, újabb eredményekre a fegyverzet- és csapatcsök­kentési tárgyalásokon, hogy elinduljon, előrehaladjon az általános és teljes leszerelés ügye, amely az európai és a világbéke legfőbb garanciája lehet. ötvenkétmillió halott emléke figyelmezteti az em­beriséget, hogy ezt az utat végig kell járni. Negyvenmillió a helyi ipar fejlesztésére Sopronban (Folytatás az 1. oldalról.) Patyolat új, komplex kisüze­mének indulásával, illetve a Kőfaragó téri mosó- és vegy­tisztító szalon korszerűsítésé­vel számolhat a város lakos­sága. A beruházásokra, bővíté­sekre és korszerűsítésekre mintegy 40 millió forintot fordít — jelentős részben a megye anyagi támogatásával — a városi tanács. A lakosság, elsősorban a személyi szolgáltatások bőví­tése érdekében a magánkis­­ipar fejlesztése is cél. A jö­vőben ezért — elsősorban a hiányzó szakmák pótlására — új iparjogosítványok ki­váltására nyílik lehetőség a városban. Az első napirendi pont után a műemlékvédelem és várospolitika, valamint az Ingatlanközvetítő Vállalat munkájáról szóló jelentés került a tanácsülés elé. Ezek­re későbbi számainkban visszatérünk. r. i. 1976. szeptember 1., szerda

Next