Kisalföld, 1976. november (21. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-02 / 259. szám
Hasznos találkozások Szépen, hasznosan, a társadalom megbecsülésétől övezve élnek a soproni veteránok. A mintegy ötven tizenkilences kommunista, a Horthy-korszak nehéz napjainak munkásmozgalmi harcosai és a Szocialista Hazáért Érdemérem tulajdonosai klubszerű keretben, minden hónapban találkoznak. A klubnapokon a városi pártbizottság munkatársai és a tanácsi vezetők politikai tájékoztatásait és várospolitikai ismertetőit hallgatják meg, de olykor kirándulásra is sort kerítenek. Ez évben a Balatont látogatták meg, majd Kőszeget választották úticélnak. Kirándulásaikat a soproni vállalatok, intézmények (SOTEX, AFIT, egyetem) közlekedési eszközzel segítik. Októberi találkozásuk alkalmával a Nagy Októberi Szocialista Forradalomról emlékeztek meg, utána társas vacsorán vettek részt a történelmi közelmúlt soproni érdemesei. Az étel elkészítéséről és felszolgálásáról a Hungarhotels Pannónia szocialista brigádja gondoskodott, asztalukat a GySEV kertészetének Széchenyi István szocialista brigádja díszítette fel. Decemberben Petőházára látogatnak a soproni veteránok, ahol egésznapos üzemlátogatás keretében a cukorgyár életével és dolgozóinak munkájával ismerkednek. Tájékoztató a kereskedelmi dolgozók helyzetéről A kereskedelmi dolgozók helyzetével, a szakma gondjaival foglalkozott hétfői sajtótájékoztatóján a MUOSZ- ban dr. Krekács György, a kereskedelmi, pénzügyi és vendéglátóipari dolgozók szakszervezetének főtitkára. Elmondotta egyebek között, hogy a KPVDSZ — a Vasas Szakszervezet után — a legnépesebb szakszervezet, megközelítően félmillió tagja van. A népgazdaság ágazatai közül a kereskedelem foglalkoztatja a legtöbb — szám szerint 360 ezer — nődolgozót. Elismeréssel szólt arról, hogy a negyedik ötéves tervben meggyorsult a kereskedelem fejlesztési üteme. A tervidőszakban 13 milliárd forintos beruházással, 900 ezer négyzetméterrel bővült a bolthálózat alapterülete, ezen belül korszerűsödött is a hálózat, ennek ellenére a kereskedelmi hálózat szerkezete még mindig nem felel meg a követelményeknek, hiszen az üzleteknek csaknem a fele 150 négyzetméternél kisebb alapterületű. Gondot okoz, hogy a budapesti üzlethálózat fejlesztése elmaradt a vidék mögött. Az elmúlt 5 évben is 10 ezer négyzetméterrel kevesebb üzlet készült el a tervezettnél i s a dolgozók túlterheltek. A fővárosban egy kereskedelmi dolgozóra jutó értékesítés csaknem kétszer annyi, mint vidéken. A mostani tervidőszakban 22 milliárd forintos költséggel a korábbival azonos. 900 ezer négyzetméter a tervezett hálózatbővítés, ezen belül 190 ezer négyzetméter eladóteret építenek a fővárosban , amely változatlanul csak enyhíti a gondokat. A szakszervezet véleménye, hogy a hálózatfejlesztéshez rendelkezésre álló vállalati erőket a városokban és a megyeszékhelyeket az iparcikkhálózat koncentrált telepítésére, a községek és a városok napicikk-ellátásának javítására kell felhasználni. 1976. november 2., kedd Emberek Kapuvárról A városról - a városért — 1972-ben fejeztem be a tanulmányaimat a miskolci műszaki egyetemen. Kapuvár mellett, Babóton születtem, de tizennégy esztendős koromtól naponta megfordultam a városban. Egy éve dolgozom a Magyar Vagon- és Gépgyár kapuvári gyáregységében, előtte az itteni Vas- és Villamosipari Szövetkezet üzemvezetője voltam. 28éves vagyok, nős. Még albérletben élünk, de jövő tavasszal már beköltözhetünk a Veszkényi úti lakótelep egyik új lakásába. Nekem a városközpont kialakuló, új arca tetszik. A tíz-tizenöt évvel ezelőtti Kapuvár semmiben sem hasonlít a maira. A fejlődés néhány éve indult meg igazán, amikor a községből város lett. Az ipari fejlődésben hatalmas lépés volt, hogy létrejött az MVG itteni egysége. — Rendszeres látogatója vagyok a Rábaközi Művelődési Központ rendezvényeinek, ott mindenki megtalálja az igényének megfelelő tartalmas szórakozási lehetőségeket. A kapuvári fiataloknak nem lehet okuk a panaszra. .. — 1966. szeptemberétől tanítok a kapuvári állami zeneiskolában. Annak előtte Sopronból jártam át. 1972 óta itt élek a városban, a Veszkényi úti lakótelepen. Évek óta eredményesen működik a városi fúvószenekar, az áfész tánccsoportja és az irodalmi színpad. Jómagam a fúvószenekar helyettes karnagya vagyok. Nagy gondunk, hogy szeretnénk alakítani egy vonós, szimfonikus zenekart, csak az a baj, hogy ehhez 40—50 zenész kellene. Itt, a zeneiskolában sok zenészt nevelünk, de a legtöbbjük tanulmányai befejezése után elmegy a városból. Nagyon ,jó a fúvószenekar kapcsolata a Rábaközi Művelődési Központtal. — Jó üteműnek tartom a város fejlődését, azt, hogy a 10—15 évvel ezelőtti mezőgazdasági községből iparosodó város lesz. Gond viszont számomra a Veszkényi úti lakótelep helyzete. Mert egyenlőre egyetlen ABC áruház sincs ezen az új telepen. Az ott lakó kapuváriak véleményét mondom: jó lenne, ha mielőbb felépülne egy szolgáltató egység, hogy ne kelljen mindenért az elég távol lévő városközpontba menni. Az, hogy hamarosan elkészül a városi termálfürdő, örvendetes dolog. Iskolánk pedagógusai két napi átlagkeresetüket ajánlották fel a termálfürdő felépítéséhez. — 1944-től élek Kapuváron. 1973-ig a helyi Szabó ISZ műszaki vezetője voltam. A Kis Rába Áruháznak a megnyitása óta vagyok az igazgatója. Ha visszagondolok arra a 24 esztendőre, amelyet leéltem már Kapuváron, azt tudom csak mondani: aki a háború után itt járt és ma újra ide látogatna, azt hinné, eltévedt. A hajdani, poros faluból város lett. Állásomnál fogva főleg a kereskedelem fejlődéséről beszélhetek. Két áruházunk, a Hanság és a Kis Rába felveheti a versenyt akár a nagy üzletházakkal is. A lakók mindent megtalálnak itt, amire szükségük van. A kulturális lehetőségek?— Vannak, akik elégedetlenek, velem egyivásúak, egykorúak: elfelejtették már, hogy valaha a kocsmákon, talponállókon kívül itt más nemigen volt. Állandó látogatója vagyok a Rábaközi Művelődési Központban a győri színház előadásainak. — Az itteni fiatalok? — Sokkal dolgozom együtt. A Kis Rába három évvel ezelőtt 27 eladóval kezdett, ennek 90 százaléka végzős ipari tanuló volt. Véleményt csak akkor lehet a fiatalokról mondani, ha látjuk, hogyan állnak helyt a munkában. És nálunk ezzel nincs, nem is volt gond. . . Molnár Lóránt Nyilvánvaló, hogy egy helység majdnem minden lakója másképpen látja a faluját, a városát, másképpen ítéli meg az eredményeket és a gondokat is. A véleményalkotásban szerepet játszik az is, hogy kinek mi a foglalkozása, mennyi ideje él az adott helységben, milyen mértékben vallja magát odavalónak... Megyénk fiatal városának, Kapuvárnak három lakóját kerestük meg, hogy megtudjuk tőlük: mi a véleményük a városukról? VALAMIKOR csaknem rtinden falusi háznál volt, tiloló, áztató, rokka, amelyen kóccá, szőttessé varázsolták a földeken megtermett kendert. De mint sok minden, ez is kiment a divatból. Mostanság, az ezerszám kínálkozó műszál vadonában, aligalig van szükség a kenderre. Megyénkben a mosonmagyaróvári Dunamenti Termelőszövetkezet termel még kendert számottevő területen, 150—160 hektáron. Hálás növény, miután elvetik nem igényel különösebb növényvédelmet, gondoskodást, nő, magasodik és ha kedvező rá az idő, akkor jól fizet. Ilyenkor ősszel már több vele a dolog. Le kell vágni, összekötni, lombtalanítani és bálázni. Az aratás, valamint, a bálázás gépesített. A kender lombtalanítására is beszerzett a téesz két „özönvíz”-korabeli masinát, de ez kevésnek bizonyult, főként az ilyen nedves őszön, mint a mostani. A termelőszövetkezetnek mintegy százötven munkaképes tagja van. Közülük sokan dolgoznak az állattenyésztésben, különféle géneken, vagy a műhelyben. Gyalogmunkás, — ahogy valamikor a növénytermesztés teddide-teddoda hadtestét hívták — már alig van csak mutatóba. És erre a kevésre nagyon sok dolog jut ősszel, hiszen segíteniük kell a vetésnél, a kukorica és a répa szállításánál, betakarításánál. A kenderre már nem marad erő. Kik hajladoznak hát a kézderföldeken ? ♦ ♦ ♦ Hűvös reggel van, didergéssel, köddel telik meg a határ. Az egyik táblán emberek serénykednek. Ssipkovics István ollóba rakja a kenderkévéket. Nem sokkal arrább három személygépkocsi áll a kenderföldön. Alvevúk, ellenőrök, kenderszemle-bizottság — gondolom magamban. De nem, a bepárásodott üvegű autókból munkásruhába öltözött emberek bújnak elő. Ők is ellenőrt sejtenek bennem. Bár aligha kell nógatni őket a munkára, teljesítménybérben vannak. Ki is bukik belőlük a panasz: — Ránk deresedett az idő. Ráadásul a traktorunk is bedöglött, kénytelenek vagyunk lustálkodni, a kocsiban melegedni, míg meg nem érkezik a segítség. De sebaj, azért a beszélgetés közben is erősödik acélosodik a vegyesbrigád. Vegyesbrigád? — Az bizony — bólint rá Bokor Ferenc a móvári fajtakísérleti állomás vezetőhelyettese — az én munkahelyemet már tudja, de hallgassa a többieket. Baranyai József civilben az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalatnál dolgozik, az öcsém, Bodor György egyetemi hallgató. Orbán Gyuri barátunk pedig maszek üveges. A kenderlombtalanítás hozott össze bennünket. Márjó pár esztendeje ilyenkor vesszük ki a szabadságunkat és „besegítünk” a téesznek, önzetlenül? — kérdezném, de inkább így fogalmazok, — Mennyiért? — A termelőszövetkezet adja a gépeket és minden hektár lombtalanított kender után kapunk ötszáz forintot. Legtöbbször hatan vagyunk és megcsináljuk a napi két és fél hektárt. — Elvihetjük a magot is — mondják végül. Kiderül ez a jó bolt inkább. A kendermag nagyon keresett a galambászok körében, vannak akik közülük is kijárnak a földre és mivel nekik már nem jutott gép, villával csépelik a magot, lombtalanítják a kendert. ♦ -f ♦ A téesznél elégedettek a vegyesbrigádok munkájával. Nem bánják, ha összegyűjtik a magot, mert különben kárba veszne. No és a szövetkezet sem jár rosszul. Tavaly egy hektárról száz mázsa kender jött le. Idén az aszály miatt „csak” nyolcvan mázsára számítanak. A kender sorsa biztos, szerződést kötöttek a hanságmajori kendergyárral, ahol ők a fő szállítók. És hogy a termelőszövetkezet sem jár rosszul, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy tavaly hektáronként 14 ezer forint körül volt a tiszta nyereségük. Németh E. Jól jár a vegyesbrigád KENDERLOMBOZÓJa Alapvető kötelességünk „Becsületlek legjobb képességeink szerint álljunk helyt a munkában!" A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség IX. kongresszusa a KISZ-tagok alapvető kötelességeként a becsületesen végzett munkát jelölte meg. A KISZ szervei és szervezetei naponta teremtenek újabb és újabb mozgalmi munkaformákat arra, hogy segítsék a népgazdasági feladatok teljesítését az ifjúsági szövetség sajátos eszközeivel is. Az elmúlt napokban, hetekben Győr-Sopron megye ifjúságának gazdaságpolitikai seregszemléjéről, az ifjúmunkás-napok megyei eseményeiről a lap rendszeresen tájékoztatta az olvasókat. A következő négy napon, a rendezvénysorozat záróeseményére készülődve, az,ifjúsági szervezetek gazdasági munkáját segítő tevékenységének főbb területeiről, munkamódszereiről is beszámolunk. Az ötödik ötéves terv indulásával párhuzamosan KISZ-szervezeteinkben élénkebben foglalkozunk gazdaságpolitikai kérdésekkel, a munkahelyi feladatok teljesítésének segítésével. A társadalmi munkában való részvétel mellett egyre általánosabbak a személyre szóló, a termelést közvetlenül segítő KISZ-vállalások is. Mind több ifjúsági közösség keresi és alkalmazza azokat a munkaformákat, amelyek a munkahely egész kollektívája előtt álló feladatok teljesítéséből az egyénre vonatkozó részt tudatosítják, végrehajtását serkentik és értékelik. Egész gazdaságpolitikai tevékenységünkben a kollektív vállalás helyét fokozatosan átveszi az egyén folyamatos, tudatos, felelősségteljes részvétele a mindennapi munkában. Népszerűsödött és egyre több hasznot hoz a „Vedd észre!”, „Tedd szóvá!”, „Oldd meg!” és KISZ-Radar mozgalom. A termelési eredmények növelése, a termékek megóvása, a szervezettség javítása, a technológiák korszerűsítése, a szolgáltatások és ellátási igények kulturált, kielégítése az alapszervezetek mozgalmi munkájának fontos tényezőivé válnak. Ugyanakkor megmutatják az utat a brigádélet és az alapszervezeti közösségek tartalmas együttműködéséhez, a kölcsönös és a közös feladatok megoldásához. A szakmai képzés és továbbképzés igénye mind több KISZ-tag egyik legfontosabb tulajdonsága, a legjobb képesség szerint, a becsülettel végzett munka feltétele. A KISZ Győr-Sopron megyei Bizottsága 1976-ban is e képességek kibontakoztatására szervezte az ifjúmunkásnapokat. A szakmai, kulturális és sportrendezvények résztvevői igazolták azt, hogy igényességük évről évre nő, és tudják, hogy képességeik, tudásuk gyarapítása személyes belső indítékú és közössé® érdek egyaránt. Seregszemlére hívjuk november 6-án a szakmai, a kulturális és a sportversenyek legjobbjait a Győri Sportcsarnokba, az ifjúmunkás fesztiválra, s ekkor értékeljük az ifjúmunkás-napok rendezvényeit. Eredményeik, sikereik példázzák, hogy az ifjúmunkások készek a gazdasági feladatok végrehajtására, a munkafegyelem további javítására, népgazdasági céljaink sikeres végrehajtására. Szakács Ferenc, a KISZ Győr-Sopron megyei Bizottságának első titkára Dunaszegen „beérett” a másodvetés nyiséget, mert a gép, vagy az erő nem volt elég a munkához, vagy a répafej minősége lett gyengébb a vártnál. Jól gazdálkodtak a répafejjel Mosonszolnokon, Nyáron. A répaszelet felhasználási igénye valamennyi szövetkezetben elsőrendűvé vált. Ezért a Petőháza környéki téeszekben (pl. Fertődön) gondot okoz hogy a múlthoz képest kevesebb répaszeletet kapnak az üzemből. A cukorgyár környéki gazdaságok, kistermelők ugyanis évtizedek óta felhasználták e fontos mellékterméket takarmánynak. Mivel most mások is igénylik nekik kevesebb jut A felügyelőség szakemberei szóltak ellenben arról, hogy a járandóságon felül háromezer vagon répaszeletet kaptak a megyei üzemek eddig. A kérdésre adandó válasz tehát az, hogy feladataikat az üzemek zömében teljesítették. A takarmánykészletek ráenynyitése, üzemenként változik. Jó lenne, ha a jelenleginél több takarmány lenne a megyében, de ha ésszerűen, takarékosan használják a meglévőt elegendő lesza télen. A megszokottól eltérő, rendkívüli körülmények miatt szükség van a takarmányok ásványi anyagokkal való kiegészítésére nem hanyagolható el a takarítmán'yVész,“terhe,tartalmi vizsgálata Nem haszontalan az sem, ha a tél beállta előtt megvizsgálják a széna- és a szalmakazlakat, hogy nem áznak-e be? A termelőszövetkezetek vezetőinek érdemes megkülönböztetett figyelmet fordítani arra, hogy minél több jó minőségű kukoricaszár kerüljön takarmányként a közösbe és e tájiba. V. L. (Folytatás az 1. oldalról.)nosítják. Az erről szerzett tapasztalatok sokfélék. Néhány szövetkezetben tervbe vették, hogy kétszáz vagon répafejet „mentenek meg”, mégsem takarítják be e meny KIXflröl D —3