Kisalföld, 1976. november (21. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-02 / 259. szám
Film Kilián Györgyről Emlékeink Kiliánról címmel készített filmet a MAFILM propagandafilm-stúdiója a KISZ megbízásából. A kommunista mártír emléke előtt tisztelgő, életútját, hétköznapi harcait, munkáját, kapcsolatait bemutató 28 perces dokumentumfilmet Herczenik Miklós rendezte, operatőre Szabó Árpád. A filmben volt börtöntársai és harcostársai emlékeznek Kilián Györgyre, beszélnek megnyerő emberségéről, a nehéz napokban tanúsított kitartásáról. A Kiliánról szóló filmet a híradó mozi és később több filmszínház fogja vetíteni. Tanácskozás a szeszgyárban Véleményt formáltak a fiatalok Zsúfolásig megtelt a Győri Szeszipari Vállalat tanácsterme, amikor Tóth János igazgató köszöntötte az ifjúsági parlament küldötteit és elmondta a gazdasági vezetés beszámolóját. A vállalat vezetősége és tömegszervezeti vezetői első ízben 1972 őszén, majd ezt követően minden évben intézkedési tervbe foglalták az ifjúsági törvény végrehajtásával kapcsolatos feladatokat. A vállalat fiataljai jól éltek az intézkedési tervekben kapott lehetőségekkel és ki is használták azokat, például a KISZ-szervezet bekapcsolódott az öt évre szóló új kollektív szerződés módosításába. A vállalat a részesedési alapból minden évben meghatározott anyagi fedezetet nyújt a fiatalok politikai fejlődésének segítésére, kulturális és sport-megmozdulásainak támogatására. 1974-ben 12, 1975-ben 6, ebben az évben pedig 8 harminc éven aluli dolgozó kapott kiváló dolgozó kitüntetést. A fiatalok aktívan kapcsolódtak be a munkaversenybe. Igen jelentős azok száma, akik valamilyen oktatási formában tanulnak. A legutóbbi időszakban húsz fiatal szerzett a munkája mellett szakmunkás-bizonyítványt. A marxista-leninista esti középiskolába jelenleg öten járnak, az ászári üzemegységben az elmúlt évben 17 dolgozó végezte el ezt az egyéves politikai tanfolyamot. ■ Az igazgató szólt a gondokról is. Még nem tevékenykedik igazán hasznosan a fiatal műszakiak és közgazdászok tanácsa; még nem dolgozták ki a „Kiváló ifjú szakmunkás” és „Kiváló ifjú technikus, közgazdász” versenyforma követelményeit. Még nem sikerült a KISZ- nek minden tagját egyformán aktívvá, cselekvőképessé tenni. Nem valósult még meg az a cél, hogy „ne legyen olyan KIS2I-tag, aki nem végezte el az általános iskola 8. osztályát”. A tartalmas igazgatói beszámoló után a vita következett. Többen méltatták az eddigi eredményeket, hangsúlyozván, hogy a vállalati dolgozóknak csaknem a fele fiatal, így a munkasikerek az ifjabb korosztályt is dicsérik. A fiatal mérnökök és közgazdászok tanácsát képviselő dolgozó kérte a vállalat vezetőségét, hogy az eddiginél jobban vegye igénybe az ifjú műszakiak szellemi alkotó tartalékait. Egy másik felszólaló a jó munkahelyi légkörről beszélt, arról, hogy a gyárhoz kerülő fiatalokat több idősebb dolgozó is szívesen segíti át a beilleszkedés kezdeti nehézségein. A fiatalok képviselőit részleteiben is érdekli a vállalat gazdasági tevékenysége, ezt bizonyítják azok a felszólalások, amelyek a tervezett új gépek gyorsabb beszerzését és üzembe állítását sürgették. A fiatalok kérték a vállalat vezetőségét, támogassa továbbra is a kommunista műszakok szervezését, mert ők azt szívesen vállalják. Többek között szó esett még szociális juttatások bővítéséről és munkafegyelemről is. A szeszipari fiatalok őszintén, kritikusan és önkritikusan fogalmazták meg gondolataikat, alkotó tanácskozásnak értékelhetjük parlamenti vitájukat. Jó útravalót vihetnek magukkal a felsőbb szintű parlamentre a megválasztott küldöttek. (Szegő) Az ajánlók felelőssége A párt XI. kongresszusa a párt vezető szerepének erősítése érdekében hangsúlyozta: „...Jó politikai munkával továbbra is el kell érnünk, hogy az új párttagok között a munkások és a termelőszövetkezeti parasztok, a fizikai dolgozók országosan többségben legyenek. Növelni kell a pártba belépők ajánlóinak személyes felelősségét. Ne csak munkáját, hanem politikai nézeteit, személyes tulajdonságait is ismerjék meg annak, akit párttagnak ajánlanak...” esettel találkoztunk. A zöm-A pártépítésben elsőrendű követelmény, hogy megkülönböztetett figyelmet fordítsunk a párt munkásjellegének erősítésére, az ipari munkások és más fizikai dolgozók legjobbjainak kommunistává nevelésére. A felvételi mérce magas. Nem elég, ha valaki szorgalmasan és becsületesen dolgozik, tisztességesen él. Bizonyságát kell adnia, hogy ismeri és magáévá teszi a párt szervezeti szabályzatában előírtakat. A párttagságra alkalmas egyén kiválasztása és felkészítése széles körű tájékozottságot igényel a munkahely kommunistáitól és nagy felelősséget ró az ajánlókra. Az alapszervezetek többségében hozzáértően és körültekintően végzik a tagfelvételi munkát. Helyenként mégis találkozni felületes és formális előkészítéssel. Gyakori, hogy a felettes pártszerv deríti ki, hogy a felvételüket kérők éretlenek a párttagságra. Az egyénre és a közösségre egyaránt káros, ha az alapszervezetek olyanok felvételét kezdeményezik, a taggyűlések pedig olyanokat vesznek fel, akiket a felsőbb szerveknek kell visszautasítaniuk. Az elutasítás törést okozhat a jelentkezők további fejlődésében, de megkérdőjelezi a felvételt előkészítő vezetőségi tagok, az ajánlók, az egész tagság gondos politikai munkáját. Attól még... Két alapszervezetben arra próbáltunk választ keresni, hogy a taggyűlésen felvett és a felsőbb pártszerv részéről elutasított jelentkezőket hogyan készítették elő a tagfelvételre. . Az egyik alapszervezetben ritka, mondhatnánk egyedi mes értelmiségieket tömörítő kommunista közösség olyan fizikai dolgozó jelentkezését fogadta el — feltehetően a munkásjelleg erősítése céljából —, akit a tagság nagy része alig ismert. A felvételét tárgyaló taggyűlésen felolvasták önéletrajzát, munkahelyi vezetőjének jellemzését, ismertették korábbi munkahelyeit, az ajánlók véleményét és hangsúlyozták, hogy a kommunista szombatok egyik szervezője és irányítója. Bár többen is elmondták, hogy közelebbi ismeretség hiányában érdemben nem tudnak hozzászólni a felvételhez, a taggyűlés — két tartózkodás mellett — igent mondott. Azt már a felsőbb pártszerv derítette ki, hogy az illető pár évvel korábban összeütközött a törvénnyel. — Idevalósi lányt vett el, négy éve él a községben, nem hallottam róla semmi rosszat — válaszolta egyik ajánlója, akitől megkérdeztem, hogy minek az alapján látta érettnek a párttagságra. Egy termelőszövetkezeti alapszervezet viszont olyan kétgyermekes családapát ajánlott soraiba, aki a faluban nevelkedett, ott cseperedett felnőtté. Nagy pompával megrendezett templomi esküvőjéről, kisgyermekeinek keresztelőjéről mindenki tudott. — Nem tűnődtek-e azon, hogy a felvételét kérő egyházi esküvőt tartott és gyermekeit megkereszteltette? — tudakolom ajánlóitól. — Az már régen volt! Attól még jó párttag lehet valaki, ha egyszer-kétszer elmegy a templomba. Kiváló szakember, jó közösségi ember. Tudja, falun mindjárt megszólják, aki felrúgja a szokásokat. Ő sem tudott ellenállni a nagyszülők ráhatásának. .. világnézeti hovatartozása egyértelmű legyen, és tettekben is megnyilvánuljon. Tény, hogy a szülői-nagyszülői ráhatás, és főleg faluhelyen a szokásokba maradt szemlélet ellen nehéz harcolni. De aki képtelen arra, hogy az érzelmileg hozzá legközelebb állókat kommunista szellemben nevelje, aligha lesz képes párttagként a bizonytalankodóknak a helyes utat megmutatni. Az elutasítás nem közömbös az egyénnek és a közösségnek, ezért ne sajnáljuk az időt és a fáradságot a párttagságra alkalmasnak vélt egyének gondos kiválasztására és felkészítésére. N. M. A csalódások megelőzésére A példák talán jól mutatják, hogy milyen jelentős hibák fordulnak elő egyes alapszervezetek tagfelvételi munkájában. De jelzik azt is, hogy egyik-másik ajánló személyes felelősségérzete körül sincs minden rendben. Az állatgondozó esetében az ajánlók tudták, hogy a felvételét kérő nem felel meg a követelményeknek. Úgy vélekedtek, hogy mivel az egyházi esküvő és a keresztelés is már régebben történt, a kizáró okok elévültek. S talán még az illető magánügyének is tekintették őket... Csakhogy a párt számára nem magánügy, hogy a jelentkezőnek milyen a valláshoz, való viszonya. A párttagságra érdemesítéshez elsőrendű követelmény, hogy a felvételét kérő ideológiai és 4 — HUAUtot. Nő a csatatéren Huszka Mária főhadnagy A hazafiúi helytállás sosem volt kizárólag férfierény. A történelem neves és névtelen asszonyhősei, leánykatonái nem egyszer a vérükkel bizonyították, hogy a nő, a magyar nő, többre hivatott a főzőkanálnál, illatos bálok legyezgető dámáinál, s a csatatéren legalább olyan bátor és ügyes, mint a női előjogok konyhabörtönében. Mint például Mária főhadnagy, pontos nevén Lebstück Mária, az 1848-as szabadságharc legendás nőalakja, aki Zágrábban született, a magyarfaló báró Simonich Boldizsárnál nevelkedett, de a bécsi forradalom bukása után magyarhonba vetődött, és felesküdött a magyar szabadságra. Számos ütközetben kitüntette magát, Dembinszky tábornok hadnaggyá, a honvédelmi miniszter főhadnaggyá léptette elő, majd hosszú hányódás, huzamosabb győri tartózkodás és a halála után díszsírhelyet kapott, utcát neveztek el róla, lakóházát emléktáblával jelölték meg. Szóval éppolyan izgalmas életet élt, mint Huszka Jenő Mária főhadnagy című romantikus nagyoperettjében, amelyet a Győri Kisfaludy Színház tűzött műsorára. A történet több szálon fut. A szálakat, amelyeknek öszszekuszálására minden esetlenséget bevet a kedves Zwikli Tóbiás, a két vőlegénytől is megváratott Panni, s ugyancsak a szálakat kószálja Mária jellemének fejlődése, a szálakat hatásos, heroikus, már-már megindító tömegjelenetekbe csomózza Szilágyi Albert rendező. Huszka Jenő operettje elhatárolódik attól a vonulattól, amely negédjénél, csillogó, hamis légkörénél fogva csak ártott a műfajnak. Szilágyi Albert rendezése sem kerüli a negédet, a földet megdobbantó találkozásokat, a darab építésekor azonban láthatóan nagyobb gondot fordított a csinos főhadnagy hadi viszontagságainak történelmileg és a néző szempontjából is reális ábrázolására, a magyar nemzeti ellenállás operett-törvények szerinti megmutatására, kiérlelésére. Éppen a téma miatt hiba lett volna, ha a rendező lemond a darabban rejlő érzelmi lehetőségekről, a néző nemzeti önérzetének kihívásáról. Szilágyi Albert ezt a hibát nem követte el. A győri Mária főhadnagy az operettet „agyonverhetetlenségében” erősítette meg. Magyar Mária főhadnagya nem anyámasszonykatonája. Szíve van, ha nő, élő, ha katona. A kettő közötti váltást meleg humorral ereszti fel. Zwikli Tóbiást — „kérem, ez a Cvikli!” — Pongrácz Imre adta kirobbanó, azaz tőle megszokott formában. A szüntelen rögtönzés illúzióját keltve megérdemelten aratta le a nyíltszíni tapsokat. Bede Fazekas Csaba Jancsó Bálint, Imre Gabriella Antónia, Bors Béla a strázsa szerepében leginkább énekhangjával járult a sikerhez. Jászai László legjobb drámai erényeit hozta az operettbe, mint Draskóczy éneke lágy, kellemes. Mulatságos volt Forgács Kálmán viccentője is, de attól tartunk, beskatulyázza magát ezekbe a „hű azanyjakeservű” figurákba. Krantz doktor szerepében Csengeri Aladár, Herbertként Szűcs István, Simonich báróként D. Kovács József, Brigitta szerepében Kiss Bazsa, Raksányi jurátusként Somlai István gazdagította a színskálát. Bende Ildikó talpraesett Pannija ügyesen párosul Zwikli esetlenségéhez. Az előadás egyik kellemes meglepetése Fáy László Kászonyi ezredese. A díszleteket Baráth András, a jelmezt Csonka István tervezte. A táncok koreográfusa Somlai István, P. M. ÉVTIZEDEK EMLÉKEI A nagy, tágas lakás csendjét csak egy óra nesze zavarja meg. Az ablakon betekintenek a győri háztetők és bekacsint az őszieste fakult Nap. A szobában könyvek, újságok. Itt él Lányai Sándor a Kisalföld volt főszerkesztője, aki alig pár hónapja a nyugdíj nyugalmát élvezheti. — Hogyan telnek a napok? Nem unalmas-e így, évtizedek szerkesztőségi munkája után? —■ Nem unatkozom, mert ma is dolgozom — mondja. — Cikkeket írok különböző lapokba. Ezen kívül a megye 1900—1945. közötti munkásmozgalmának megírásához gyűjtöm az anyagot. Ez roppant időigényes. A téma azonban nagyon izgalmas és lelkesítő Szívesen töltöm vele az időmet. Ez annál inkább is érthető, mert a család múltja is a győri munkásmozgalomhoz kapcsolódik. Lónyai Sándor bátyjai már a harmincas évek elején részt vettek az illegális mozgalomban, és börtönt is szenvedtek lebukásuk következtében. Temészetes, hogy ő is bekapcsolódott a vagongyári vasas ifik mozgalmába a negyvenes évek elején. — Úgy tudom, a Szocialista Hazáért Érdemrend tulajdonosa .. — Igen, ezt a háború előtti és alatti illegális kommunista mozgalomban végzett tevékenységért kaptam. 1942- től munkaszolgálatos voltam, ahol kommunista sejt szerveződött. Röpcédulákat szórtunk és más akciókban vettünk részt, egészen a felszabadulás napjaiig. 1944. október 15-én társaimmal megszöktem. Voltak becsületes emberek, akik rejtegettek bennünket,vállalva a veszélyt. A felszabadulás után azonnal bekapcsolódott a politikai tevékenységbe. Pártbizottságokon dolgozott, pártiskolákon tanított, s végül a sajtóhoz, a Kisalföld elődjéhez került. Sokáig, vezette a pártrovatot. Az ellenforradalom idején a fővárosban volt, pártfőiskolán. Innen tért haza és került a főszerkesztői posztra. S aztán csaknem két évtizedig állt a Kisalföld élén. — Milyen emlékei vannak ezekről az esztendőkről? — Sokféle. Küzdelmes évek voltak. Egy szerkesztőségben mindig van valami rendkívüli, nem várt esemény. A napilapkészítés ezernyi gonddal jár. A Kisalföld gyorsan népszerűvé vált és olvasótábora egyre növekedett. Szinte maga magát szervezte. Húsz esztendő alatt 12 ezerről 71 500-ra növekedett a napi példányszám. A lap mindig a tömegekhez szólt, az ő ügyes-bajos dolgaikkal foglalkozott, életüket igyekezett ábrázolni. A távlatokat is mindig érzékeltette. Voltak időszakok, amikor az emberek különösen felfokozott érdeklődéssel keresték az újságot. Ilyen volt például a tözszervezés időszaka. Akkor mind a városi, mind a falusi emberek a szokásosnál is jobban igényelték a híreket. Ebben az időszakban — négy-öt hónap alatt — ötezerrel nőtt a lap példányszáma. — A tsz-szervezés alatti rendkívüli gyors példányszámemelkedés országosan is egyedülálló volt — említi büszkén a volt főszerkesztő. — Ez nyilván azzal is magyarázható, hogy sikerült megtalálnunk azt a hangvételt, ami abban az időszakban a legcélszerűbb volt, és megnyerte az emberek tetszését. A lap szerkesztői, munkatársai mindig a politikai tevékenység első vonalaiban álltak. Követtek el hibákat is, de ez a napilap elkészítésének rohanó ritmusában mindenütt előfordul. S a lapkészítés sajátossága, hogy hiába dolgozik tíz ember jól a tizenegyedik mindent elronthat. S persze, ez fordítva is igaz. Az újságírók és a nyomdászok munkája elválaszthatatlanul összetartozik. Az idegölő munka, a sok küzdelmes esztendő megfárasztja az embert. Lónyai Sándor 55 éves korában ment nyugdíjba. A Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést a közelmúltban a születésnapján nyújtották át neki. Az évtizedek emlékei közül talán ez a legszebb (ki) •aÜnnepélyes díjkiosztás Hétfőn ünnepélyes külsőségek között — dr. Marczali László kulturális miniszterhelyettes jelenlétében — Gábor Viktor, a Kiadói Főigazgatóság vezetője adott számot a kulturális miniszter által meghirdetett, az 1976/77. évi tankönyveket készítő nyomdák közötti munkaverseny eredményéről. A verseny is hozzájárult ahhoz, hogy a tanév kezdetére 22 nyomda. 480 féle tankönyvet készített el a tankönyvkiadó részére, 6500 ív terjedelemben. A nagy nyomdák versenyében a következők kapták a tankönyvkiadó díjait: első helyezett lett az Athenaeum nyomda — 64 féle tankönyvet készített, 4 126 000 példányban — egyben elnyerte a kulturális miniszter vándorserlegét, és elismerő oklevelét. . A tankönyvkiadó és a szakkiadók részére végzett együttes munkája eredményeként a Dabasi Nyomda nyerte el a második helyezést, harmadik az Egyetemi Nyomda. Különdíjat kapott a Szikra lapnyomda és a Zrínyi Nyomda, amely kisebb vállalást tett ugyan, de azt határidő előtt teljesítette, továbbá az 1977-es feladatok megkönnyítésére még ebben az évben mintegy 200 tonnányi előrenyomást is vállalt. A középnyomdák sorában a pécsi Szikra Nyomda bizonyult a legjobbnak, ez a kollektíva nyerte el a kulturális miniszter vándorserlegét, második a Veszprém megyei Nyomda. A szakkiadók különdíjaiban a Franklin nyomda, a Győri Nyomdaipari Vállalat és a Vas megyei Nyomda részesült. 1976. november 2., kedd