Kisalföld, 1977. január (33. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-01 / 1. szám
A szocialista tudatosság erejével írta: Győri Imre, az MSZMP KB titkára Mérlegkészítés, az eredmények, a tapasztalatok összegzése folyik ezekben a napokban, hetekben mindenütt. A szocializmus építésének minden területén szorgalmas munka folyt. Elmondhatjuk, eredményes évet zárunk. A jól végzett munka eredményeire építve figyelmünket a jövőre irányítjuk. Jövőnk programja adott: a fejlett szocialista társadalom építése. Ez összehangolt politikai, gazdasági, kulturális és ideológiai munkát igényel. Fejlődésünk jelenlegi időszakában gazdasági feladataink megoldása, társadalmi viszonyaink fejlesztése a meghatározó. Pártunk ezért is fordít megkülönböztetett figyelmet, a gazdasági építőmunkára. De társadalmi előrehaladásunkkal, sokrétű, összetett feladataink elvégzésével együtt növekszik a tudati-ideológiai tényezők jelentősége. Köztudott, hogy a szocialista tudat nem alakul ki önmagától, automatikusan a gazdasági eredmények, a javuló életkörülmények hatására. Ezért az eszmei nevelés szerepe is mind nagyobb lesz a fejlett szocialista társadalom építésében. Az anyagi létfeltételek és a tudati tényezők kölcsönösen hatnak egymásra, feltételezik az összehangolt fejlesztést. Pártunk XI. kongresszusa a társadalom eszmei, világnézeti állapotával is számolva határozta meg a politika fő vonalát, a fejlett szocialista társadalom felépítésének programját. A Központi Bizottság ebből kiindulva tűzte 1976. október 26-i ülésének napirendjére a párttagság eszmei-politikai helyzetének vizsgálatát, a pártpropaganda megjavításának feladatait. Az elfogadott határozat hosszú távra szól, megállapításai szélesebbek, mint a szervezett pártoktatás keretei. Egész népünk érdekeit, a fejlett szocialista társadalom építését szolgálják. A propaganda szerves része a párt egész tevékenységének; segíti eszméink elfogadását, politikánk megértését, feladataink megvalósítását. Célunk, hogy a XI. kongresszuson megszabott követelmények színvonalára emeljük a párttagság ideológiai felkészültségét, erősítve a politikai, szervezeti és a cselekvési egységhez nélkülözhetetlen eszmei egységet. A párt erősége, eszmei-politikai kisugárzása döntő hatást gyakorol a tömegek gondolkodására, magatartására, világnézetére. Kommunisták és pártonkívüliek marxisták és nem marxisták, hívők és ateisták együtt vesznek részt aktívan a szocializmus építésében. A pártegység erősíti a társadalom politikai egységét.. A társadalom politikai egységére építve pedig erősíthetjük a tömegek szocialista tudatosságát. A Központi Bizottság 1976. októberi határozata értelemszerűen vonatkozik az állami, az egyetemi és tömegszervezeti marxista-leninista oktatásra; közvetlenül csaknem kétmillió pártonkívülire. Társadalmi szükségletté vált nálunk az önálló eligazodási készség fejlesztése, korunk tudományos világnézetének, a marxizmus-leninizmusnak az elsajátítása. Mind általánosabb az a felismerés, hogy politikai-ideológiai felkészültség nélkül nincs korszerű műveltség. A tudományos és technikai forradalom lélegzetelállító felfedezéseit is csak jó világnézeti iránytű segítségével helyezhetjük el „hagyományos” világképünkben De a felgyorsult társadalmi mozgások méginkább igénylik ezt az eligazodási készséget. A fejlett szocialista társadalom építése során felvetődő új kérdések helyes megválaszolása, a szocialista demokrácia kiteljesedése összefüggéseket értő és önállóan cselekedni képes embereket kíván. A fellendülő nemzetközi kommunista mozgalom jelentős előretörése révén szintén új módon vetődnek fel, illetve más megvilágításba kerülnek fontos elméleti és politikai kérdések. Ezek óhatatlanul eszmecserék, viták és — elmélyült tanulmányozás, türelmes kezelés esetén — kétségtelenül az erőgyűjtés, s elvi alapokon nyugvó nemzetközi akcióegység forrásai. Pártunk propagandája, egész politikája és gyakorlati tevékenysége ugyanarra az alapra épül; a marxizmus— leninizmusra, építőmunkánk elméleti értékű következtetéseire és pártunk, valamint a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom minden osztagának — különösen a Lenin alapította Szovjetunió Kommunista Pártjának — történelmi tapasztalataira. Pártunk politikáját is csak úgy érthetjük meg és támogathatjuk igazán, ha ismerjük azt a gazdag elméleti, történelmi hátteret, amelyre alapozódik. A társadalmi osztályok és rétegek közérzetére, tudati állapotára döntően hat pártunk gyakorlatban bevált a dolgozó nép érdekeit kifejező politikája, forradalmi elméletünk alkotó alkalmazása hazánk konkrét viszonyaira. A magasfokú társadalmi tudatosság azonban feltételezi a marxista-leninista ismeretek megszerzését, gyarapítását, elmélyítését. Ehhez azonban már kevés a tapasztalás, a társadalmi aktivitás — szükséges a rendszeres és céltudatos tanulás. A tanulásban — ahogy erre a párthatározat felhívja a figyelmet — vissza kell nyúlnunk a klasszikusok műveihez. A klasszikus művekből alkotó módon elsajátíthatjuk a társadalmi fejlődés — a kapitalizmus, a szocializmus, a kommunizmus — általános elméletét, a dialektikus módszert. Marx, Engels, Lenin művei felvérteznek, a hamisítókkal szemben. Hiszen azokat elmélyülten tanulmányozzák a kispolgári és burzsoá ideológusok is, és némelykor éppen a klasszikus tanítások sajátos értelmezésével ignorálják a reálisan létező szocializmust, máskor a reálisan létező szocializmus problémáit, az objektíve létező, szükségszerűen jelentkező és leküzdhető ellentmondásait abszolutizálva, dramatizálva vetik el a marxizmus—leninizmust. A klasszikusoktól felmérhetetlen segítséget kapunk a valóság elemzéséhez, a gyakorlati feladatok meghatározásához és végrehajtásához Megóvnak saját hibáinktól: a betűvágástól, a dogmatizmustól, a mechanikus gyakorlattól. De nem várhatunk tőlük „utasításokat” a konkrét napi tennivalókhoz. A párt politikája eleven, alkotó, idegen tőle a dogmatizmus. A klasszikusok műveiből tehát ne tételeket idézgessünk, hanem ismerjük meg azok lényegét, módszerét, szellemét, az alapos és következetes gondolkodást sajátítsuk el. Az oktatás, a propaganda számára fontos kérdés, hogyan érvényesült a marxi elmélet és módszer a forradalmi munkásmozgalom évszázados gyakorlatában és különösen pártunk immár csaknem hat évtizedes történetében. A magyar munkásság küzdelme, a kommunisták harca szerves része népünk történelmének, és így méltó helyére kell hogy kerüljön nemzeti önismeretünkben, a hazafias nevelésben. De a magyar kommunisták harcának, sokoldalú tapasztalatainak reális bemutatása hasznos tanulságokkal is szolgál a jelenre és a jövőre, erősítheti az eszmeiséget, gyarapíthatja a politikai ismereteket, megóvhat bennünket a hibáktól. Az ideológiai munkaalkotó folyamat, a valóság szüntelen tanulmányozása, a szocialista fejlődés törvényszerűségeinek feltárása, új kérdések megválaszolása, így az ideológiai képzésben kiemelkedő szerepet szánunk a társadalomtudományi kutatások eredményeinek, szocialista építőmunkánk elméletileg általánosított tapasztalatainak. Ebből a szempontból is nagy horderejű pártunk XI. kongresszusa és a Központi Bizottság állásfoglalásainak tanulmányozása. Csupán egyetlen megállapítás a Központi Bizottság október 26-i határozatából: „A fejlett szocialista társadalom megteremtésének feltétele és egyben eredménye a szocialista életmód általánossá válása. A szocialista életmód a mindennapos tevékenységben tör utat, s nem pusztán nevelési kérdés, a termelési viszonyok és az anyagi feltételek alakulásával kölcsönhatásban fejlődik. A szocialista életmód új értékrendet teremt, amely a példamutatóan végzett munkában, az elkötelezett politikai magatartásban, a kollektívákban, a munkahelyeken, a brigádokban, a családban töltődik meg tartalommal. A propaganda fontos feladata a kibontakozó szocialista életmód elemeinek feltárása és támogatása.” Nem azért szükséges idézni a fentieket, mintha ezzel a szocialista életmóddal kapcsolatos kutatásokat lezártnak, befejezettnek tekinthetnénk. Szó sincs róla. Csupán azért, mert érzékletesen bizonyította a probléma felvetésének, kezelésének helyes módját, az ok és okozati összefüggések, a kölcsönhatások, a tudati, tényezők, a nevelés szerepét. A határozat, amelyet teljes terjedelemben közölt a decemberi Társadalmi Szemle és Pártálét, kitér a fejlett szocialista társadalom építésének lényeges kérdéseire, távlataira és korunk legidőszerűbb problémáira. • Minden oktatási intézmény számára alapelv, hogy az életre tanít, nevel. A marxista propagandamunkáról szólva talán felesleges is ezt hangsúlyozni. Célunk az elmélet és a gyakorlat minél teljesebb egysége, eszméink valóra váltása. Az elméleti tudás, a marxista felkészültség mércéjének tekintjük, hogy milyen mértékben párosul az aktív társadalmi cselekvéssel, jó munkával, a szocializmus iránti elkötelezettséggel, példamutató magatartással. Csupán azt a tudást értékeljük, ami a társadalmi haladás szolgálatára, helytállásra, kiállásra, a jó munkára ösztönöz, amely elmélyíti az ügyünkbe vetett hitet, a meggyőződést és magas szintre emeli a szocialista tudatosságot. A politikai műveltség növelése tehát nemcsak az ismereteket gyarapítja, hanem egyben a személyiséget is gazdagítja, szemléletét, jellemét formálja, az emberi kiteljesedést szolgálja. A ma alkotó-dolgozó generációk közül az ifjabb csak elbeszélésekből, olvasmányokból ismerik a korábbi évtizedek hősi időszakát. A fejlett szocialista társadalom korszakos feladatainak megoldásához is lelkesedésre van szükség. Alapos ismeretekre, következetességre, kitartásra, magas fokú tudatosságra. Szükség van szívre, meggyőződésre, érzelmi kötődésre is. Céljaink, igaz ügyünk szolgálata ma is lelkesítő. Feladataink azonban sok szempontból nehezebbek, mint a korábbi évtizedekben. Hogy megvalósuljon az elmélet és a gyakorlat egysége, hogy teljesebb életet éljen az ember, az értelmen át jobban, hatásosabban kell az érzelmekig eljutnunk. Különösen a fiatal generáció soraiban, és főként olyan nagy hatóerejű kérdésekben, mint a szocialista módon való élés, dolgozás, tanulás, a hazafiság és az internacionalizmus. Az új esztendő dolgos" hétköznapjain társadalmunk szocialista jegyeinek erősítésével, a nem szocialista jelenségek visszaszorításával, kiküszöbölésével segíthetjük az emberek, a közösségek, az ország további boldogulását. A hatásos propagandával is szolgálhatjuk a határozottabb, magabiztosabb haladást, az 1977. évi népgazdasági feladatok és a XI. kongresszuson hozott határozatok végrehajtását. A NÉPKÖZTÁRSASÁG Elnöki Tanácsa nyugállományba vonulása alkalmából, eredményes munkássága elismeréséül Molnár Lajosnénak, a Lenfonó és Szövőipari Vállalat győri szövőgyára igazgatójának a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományozta. TIZENNKÉT ÉVVEL EZELŐTT, 1965. január 1-én vette kezdetét a Palesztinai Felszabadítási Mozgalom szervezett fegyveres harca a szülőföldre való visszatérés jogáért a Palesztinai arab nép nemzeti jogainak érvényesítéséért. Erre emlékezve a Palesztinai arab nép és vele együtt az egész haladó nemzetközi közvélemény január 1-ét a palesztin forradalom évfordulójaként ünnepli — közli a nyilatkozat, amelyet pénteken hozott nyilvánosságra a Magyar Szolidaritási Bizottság, LUANDA: Közleményt tettek közzé csütörtökön Luandában arról, hogy döntés született Franciaország és az Angolai Népi Köztársaság kapcsolatainak „hivatalos rendezéséről”. Franciaország — Belgium, Hollandia, Olaszország és Dánia után — az ötödik olyan közös piaci ország lesz, amely felveszi a diplomáciai kapcsolatot Angolával. BÁNYAROBBANÁS. Csütörtök este a csehszlovákiai ostravai szénmedence Chlebovice bányájában sújtólégrobbanás történt. 45 bányász a veszélyeztetett helyen rekedt. A helyszínre érkezett mentőosztag azonnal munkához látott. Ugyancsak a helyszínre érkezett egy , kormányküldöttség, amelynek vezetője Josef Simon miniszterelnökhelyettes és Vlastimil Fehrenberger tüzelő- és energetikai ipari miniszter. KÍNÁBAN filmet készítettek azokról az eseményekről, amelyeken megünnepelték Hua Kuo-feng pártelnökké történt kinevezését és a „négyek bandájának” bukását. ABDEL AZIZ BUTEFLIKA algériai külügyminiszter csütörtökön jegyzéket intézett Kurt Waldheim ENSZ-főtitkárhoz. Ebben kifejtette, hogy Nyugat-Szahara politikai jövőjét nem lehet, addig meghatározni, amíg a területről elűzött lakosok vissza nem térhetnek országukba. Aminiszter Marokkót és Mauritániát a terület annektálásával vádolta. Eseményekről - röviden KIJMPOID 2 1 győzelem napja Kubában Kubában ilyenkor köszönt be a száraz évszak, ami azt jelenti, hogy fél évig nem esik eső. Nemzeti ünnepükre készülve, már feldíszítették a pálmaligeteket, tereket, utcákat, házakat. A szokásokhoz híven, a szigetország lakói, a kellemes 22—25 fokos melegben, az utcán köszöntik az új esztendőt, az új év első óráit, a győzelem napját. Azon az éjszakán — 1959-re virradóan — a havannai rádióállomások közölték: a véres zsarnok, Batista elmenekült. Győzött a forradalom. Ez a győzelem éve — mondták a felkelő hadsereg katonái. Ez, és a többi, a gondok éve lesz — mondta Fidel Castro, aki a legendás Sierra Maestra hegységben fogadta az örömhírt. Majd néhány nap után — maga mögött a 27 hónapi véres küzdelemmel — győztes csapata élén, bevonult Havannába. Ezt követő években a gondokból kijutott bőven. Az amerikai totális blokád, provokációk, szabotázs akciók, a forradalom megfojtására irányuló megannyi kísérlet jellemezte a hatvanas éveket. A tévedések, az útkeresések és újrakezdések után a hetvenes évek elejére, a kubai nép megvívta hősi csatáját. Hatalmát megszilárdítva, az USA-tól 150 kilométerre, elsőként az amerikai kontinensen, egy új élet építéséhez kezdett. Kuba, a Szovjetunió, a szocialista közösség többi országának — köztük hazánknak — a testvéri támogatásával legyőzte a gazdasági nehézségeket, s ma új sikerek jegyében köszönti az 1977-es évet. Aki ismeri a kubaiak lelkivilágát, azt a tulajdonságukat, hogy érzéseiket a külsőségekben is szeretik kifejezni, az nem lepődik meg azon, hogy ezekben a napokban transzparensek, jelmondatok, karikatúrák és hatalmas festmények, plakátok „tarkítják” a városokat, falvakat. Új dalok, új versek születtek — a győzelem napjának köszöntésére. A forradalom úgynevezett „intézményesítési folyamatában”, a most zárult évben, Kuba lakói, februárban népszavazáson hagyták jóvá, a földrész első szocialista alkotmányát, amely kimondja, minden hatalom a dolgozó népé. A nyáron került sor, az ország — a mai élethez igazodó — új adminisztratív területi felosztására. December elején pedig összeült, az első szocialista, parlament. 1976- ban, a testvéri országokkal egyeztetett ötéves terv végrehajtásához kezdtek. Gazdasági építőmunkájukbanhasznosítják azokat a lehetőségeket, amelyeket a KGST-tagság nyújt. Ami Latin-Amerika több mint 30 országában ma még álom, az Kubában már valóság. Ingyenes az orvosi ellátás, az oktatás. Nincs kéregető koldus, éhező szegény, öt év alatt kétszázezer család költözik új, állami lakásba. Új gyárakat, iskolákat, kórházakat építenek. Ezek számadatai ott olvashatók a havannai utcákon, a falvak terein. Az emelvényekről zenekarok szolgáltatják a szilveszteri talpdjlávalót. Mert hát az új év, a győzelem napjának köszöntése el sem képzelhető másként, mint hajnalig tartó rumbázással. Király Ferenc A chilei kommunisták ünnepe Ötvenöt éve, 1922. január 2-án alakult meg Chile Kommunista Pártja. A történelmi évforduló önmagában is jelentős, de még indokoltabbá teszi emlékezésünket a chilei nép harca a fasiszta katonai diktatúra ellen, s az az öröm, amelyet Luis Corrollánnak, a párt főtitkárának kiszabadulása váltott ki a világ haladó embereiből. A chilei munkásmozgalom a századforduló táján kezdett megizmosodni. A korábbi kis műhelyekből kinövő gyárak dolgozói, a salétrom- és a rézbányák munkásai érdekvédelmi szervezeteket alakítottak. 1912-ben jött létre Chile Szocialista Munkáspártja, amelynek kiemelkedő vezetője Luis Emilio Recabarren, a nyomdászból lett marxista munkásvezér volt. Eleinte a párt nem volt következetesen forradalmi állásponton, de a Nagy Októberi Szocialista Forradalom nyomán érvényesítette programját a forradalmi marxista csoport. Rancagua városban tartották a párt IV. kongresszusát, 1922. január 1-én és 2-án. A tanácskozáson részt vevő osztályharcos munkások Recabarren javaslatára létrehozták Chile Kommunista Pártját, a Kommunista Internacionálé chilei szekcióját, de ez nemcsak névváltoztatást jelentett. Mérföldkő volt ez a nap Chile történetében. Megkezdte működését az osztályharcos munkásság marxista-leninista pártja, amelynek tekintélye a proletariátus körében és hangja a parlamentben egyre erősebb lett. Az 1938-ban tartott elnökválasztáson a két évvel korábban létrejött népfront jelöltje, a radikális párti Pedro Aguirre Cerda győzött. 1948- ban a hidegháború következtében a parlament megszavazta „a demokrácia védelméről” szóló törvényt, amely elsősorban a kommunista párt és a szakszervezetek ellen irányult. A párt tíz évig üldöztetéseknek volt kitéve, de az illegalitás sem törte meg erejét. A baloldali összefogás jegyében megalakult a FRAP, a Népi Akciófront, amelynek elnökjelöltje három alkalommal is a szocialista Salvador Allende volt. Az 1970. év ismét történelmi fordulatot hozott. Az 1969. decemberében alakult Népi Egység pártjai — a kommunisták, a szocialisták, a radikálisok és kisebb baloldali erők — ismét Allendét jelölték elnöknek, aki ezúttal a választásokon az első helyen végzett. Megkezdődött a chilei társadalomszocialista irányú átalakítása, amely hatalmas energiákat szabadított föl az elnyomott és kizsákmányolt rétegekben. A Népi Egység kormánya számos fontos törvényt hozott, — de mint minden társadalomátalakító folyamatban — hibák is voltak. Ezeket használták ki ,a hazai és a külföldi jobboldali erők, amelyek kezdettől fogva a szocialista átalakulás megakadályozására szövetkeztek. 1973. szeptember 11-én példátlan kegyetlen katonai puccsot hajtottak végre, s az ellenforradalom erői átvették a hatalmat. Pinochet Chiléjében a legelső pillanattól fogva, szünet nélkül folyik az üldözés, amelynek áldozatai elsősorban a kommunisták. Tízezrével kerültek börtönbe vagy koncentrációs táborba, s a fasiszta junta mintegy tizenkétezer kommunista életét oltotta ki. Ezért is okozott nagy örömet a világ minden részén, hogy Luis Corvalán, Chile Kommunista Pártjának főtitkára december második felében — több mint háromévi rabság után — kiszabadult a junta börtönéből. Corvalán nemrég Moszkvában a következőket mondta: „Továbbra is teljesítjük forradalmunk feladatát, mindent megteszünk, hogy Chile minél hamarabb a demokrácia országa legyen”. T. F. 1977. január 1., szombat