Kisalföld, 1977. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-01 / 1. szám

A szocialista tudatosság erejével írta: Győri Imre, az MSZMP KB titkára Mérlegkészítés, az eredmé­nyek, a tapasztalatok összeg­zése folyik ezekben a napok­ban, hetekben mindenütt. A szocializmus építésének min­den területén szorgalmas mun­ka folyt. Elmondhatjuk, ered­ményes évet zárunk. A jól végzett munka eredményeire építve figyelmünket a jövőre irányítjuk. Jövőnk program­ja adott: a fejlett szocialista társadalom építése. Ez össze­hangolt politikai, gazdasági, kulturális és ideológiai mun­kát igényel. Fejlődésünk je­lenlegi időszakában gazdasá­gi feladataink megoldása, tár­sadalmi viszonyaink fejlesz­tése a meghatározó. Pártunk ezért is fordít megkülönböz­tetett figyelmet, a gazdasági építőmunkára. De társadalmi előrehaladásunkkal, sokrétű, összetett feladataink elvég­zésével együtt növekszik a tudati-ideológiai tényezők je­lentősége. Köztudott, hogy a szocialista tudat nem alakul ki önmagától, automatikusan a gazdasági eredmények, a javuló életkörülmények ha­tására. Ezért az eszmei ne­velés szerepe is mind na­gyobb lesz a fejlett szocialis­ta társadalom építésében. Az anyagi létfeltételek és a tuda­ti tényezők kölcsönösen hat­nak egymásra, feltételezik az összehangolt fejlesztést. Pártunk XI. kongresszusa a társadalom eszmei, világ­nézeti állapotával is számol­va határozta meg a politika fő vonalát, a fejlett szocialis­ta társadalom felépítésének programját. A Központi Bi­zottság ebből kiindulva tűz­te 1976. október 26-i ülésé­nek napirendjére a párttag­ság eszmei-politikai helyzeté­nek vizsgálatát, a pártpropa­ganda megjavításának fel­adatait. Az elfogadott hatá­rozat hosszú távra szól, meg­állapításai szélesebbek, mint a szervezett pártoktatás ke­retei. Egész népünk érdekeit, a fejlett szocialista társa­dalom építését szolgálják. A propaganda szerves ré­sze a párt egész tevékenysé­gének; segíti eszméink elfo­gadását, politikánk megérté­sét, feladataink megvalósítá­sát. Célunk, hogy a XI. kong­resszuson megszabott köve­telmények színvonalára emel­jük a párttagság ideológiai felkészültségét, erősítve a po­litikai, szervezeti és a cse­lekvési egységhez nélkülöz­hetetlen eszmei egységet. A párt erősége, eszmei-politikai kisugárzása döntő hatást gya­korol a tömegek gondolkodá­sára, magatartására, világ­nézetére. Kommunisták és pártonkívüliek marxisták és nem marxisták, hívők és ateisták együtt vesznek részt aktívan a szocializmus épí­tésében. A pártegység erősíti a társadalom politikai egysé­gét.. A társadalom politikai egységére építve pedig erő­síthetjük a tömegek szocia­lista tudatosságát. A Központi Bizottság 1976. októberi határozata értelem­szerűen vonatkozik az álla­mi, az egyetemi és tömegszer­vezeti marxista-leninista ok­tatásra; közvetlenül csaknem kétmillió pártonkívülire. Tár­sadalmi szükségletté vált ná­lunk az önálló eligazodási készség fejlesztése, korunk tudományos világnézetének, a marxizmus-leninizmusnak az elsajátítása. Mind általáno­sabb az a felismerés, hogy politikai-ideológiai felkészült­ség nélkül nincs korszerű műveltség. A tudományos és technikai forradalom lélegzet­elállító felfedezéseit is csak jó világnézeti iránytű segít­ségével helyezhetjük el „ha­gyományos” világképünkben De a felgyorsult társadalmi mozgások méginkább igénylik ezt az eligazodási készséget. A fejlett szocialista társa­dalom építése során felvetődő új kérdések helyes megvála­szolása, a szocialista demok­rácia kiteljesedése összefüg­géseket értő és önállóan cse­lekedni képes embereket kí­ván. A fellendülő nemzetközi kommunista mozgalom jelen­tős előretörése révén szintén új módon vetődnek fel, il­letve más megvilágításba ke­rülnek fontos elméleti és po­litikai kérdések. Ezek óha­tatlanul eszmecserék, viták és — elmélyült tanulmányozás, türelmes kezelés esetén — kétségtelenül az erőgyűjtés, s elvi alapokon nyugvó nem­zetközi akcióegység forrásai. Pártunk propagandája, egész politikája és gyakorlati te­vékenysége­­ ugyanarra az alapra épül; a marxizmus— leninizmusra, építőmunkánk elméleti értékű következteté­seire és pártunk, valamint a nemzetközi forradalmi mun­kásmozgalom minden oszta­gának — különösen a Lenin alapította Szovjetunió Kom­munista Pártjának — törté­nelmi tapasztalataira. Pár­tunk politikáját is csak úgy érthetjük meg és támogat­hatjuk igazán, ha ismerjük azt a gazdag elméleti, törté­nelmi hátteret, amelyre ala­pozódik. A társadalmi osztá­lyok és rétegek közérzetére, tudati állapotára döntően hat pártunk gyakorlatban bevált a dolgozó nép érdekeit kife­jező politikája, forradalmi el­méletünk alkotó alkalmazása hazánk konkrét viszonyaira. A magasfokú társadalmi tu­datosság azonban feltételezi a marxista-leninista ismeretek megszerzését, gyarapítását, el­mélyítését. Ehhez azonban már kevés a tapasztalás, a társadalmi aktivitás — szük­séges a rendszeres és céltu­datos tanulás. A tanulásban — ahogy er­re a párthatározat felhívja a figyelmet — vissza kell nyúlnunk a klasszikusok mű­veihez. A klasszikus művek­ből alkotó módon elsajátít­hatjuk a társadalmi fejlődés — a kapitalizmus, a szocializ­mus, a kommunizmus — ál­talános elméletét, a dialek­tikus módszert. Marx, Engels, Lenin művei felvérteznek, a hamisítókkal szemben. Hiszen azokat elmélyülten tanulmá­nyozzák a kispolgári és bur­­zsoá ideológusok is, és né­melykor éppen a klasszikus tanítások sajátos értelmezé­sével ignorálják­ a reálisan létező szocializmust, máskor a reálisan létező szocializ­mus problémáit, az objektíve létező, szükségszerűen jelent­kező és leküzdhető ellent­mondásait abszolutizálva, dra­matizálva vetik el a marxiz­mus—leninizmust. A klasszikusoktól felmérhe­tetlen segítséget kapunk a valóság elemzéséhez, a gya­korlati feladatok meghatáro­zásához és végrehajtásához Megóvnak saját hibáinktól: a betűvágástól, a dogmatiz­­mustól, a mechanikus gya­korlattól. De nem várhatunk tőlük „utasításokat” a konk­rét napi tennivalókhoz. A párt politikája eleven, alkotó, idegen tőle a dogmatizmus. A klasszikusok műveiből tehát ne tételeket idézgessünk, ha­nem ismerjük meg azok lé­nyegét, módszerét, szelle­mét, az alapos és következe­tes gondolkodást sajátítsuk el. Az oktatás, a propaganda számára fontos kérdés, ho­gyan érvényesült a marxi el­mélet és módszer a forradal­mi munkásmozgalom évszá­zados gyakorlatában és kü­lönösen pártunk immár csak­nem hat évtizedes történeté­ben. A magyar munkásság küzdelme, a kommunisták harca szerves része népünk történelmének, és így méltó helyére kell hogy kerüljön nemzeti önismeretünkben, a hazafias nevelésben. De a magyar kommunisták harcá­nak, sokoldalú tapasztalatai­nak reális bemutatása hasz­nos tanulságokkal is szolgál a jelenre és a jövőre, erősít­heti az eszmeiséget, gyarapít­hatja a politikai ismereteket, megóvhat bennünket a hibák­tól. Az ideológiai munka­alkotó folyamat, a valóság szünte­len tanulmányozása, a szocia­lista fejlődés törvényszerűsé­geinek feltárása, új kérdések megválaszolása, így az ideoló­giai képzésben kiemelkedő szerepet szánunk a társa­dalomtudományi kutatások eredményeinek, szocialista építőmunkánk elméletileg ál­talánosított tapasztalatainak. Ebből a szempontból is nagy horderejű pártunk XI. kong­resszusa és a Központi Bi­zottság állásfoglalásainak ta­nulmányozása. Csupán egyetlen megálla­pítás a Központi Bizottság október 26-i határozatából: „A fejlett szocialista társa­dalom megteremtésének fel­tétele és egyben eredménye a szocialista életmód általá­nossá válása. A szocialista életmód a mindennapos te­vékenységben tör utat, s nem pusztán nevelési kérdés, a termelési viszonyok és az anyagi feltételek ala­kulásá­­val kölcsönhatásban fejlődik. A szocialista életmód új ér­tékrendet teremt, amely a példamutatóan végzett mun­kában, az elkötelezett politi­kai magatartásban, a kollek­tívákban, a munkahelyeken, a brigádokban, a családban töltődik meg tartalommal. A propaganda fontos feladata a kibontakozó szocialista élet­mód elemeinek feltárása és támogatása.” Nem azért szük­séges idézni a fentieket, mintha ezzel a szocialista életmóddal kapcsolatos kuta­tásokat lezártnak, befejezett­nek tekinthetnénk. Szó sincs róla. Csupán azért, mert ér­zékletesen bizonyította a probléma felvetésének, keze­lésének helyes módját, az ok és okozati összefüggések, a kölcsönhatások, a tudati, té­­­­nyezők, a nevelés szerepét. A határozat, amelyet teljes terjedelemben közölt a de­cemberi Társadalmi Szemle és Pártálét, kitér a fejlett szocialista társadalom építé­sének lényeges kérdéseire, távlataira és korunk legidő­szerűbb problémáira. • Minden oktatási intézmény számára alapelv, hogy az életre tanít, nevel. A marxis­ta propagandamunkáról szól­va talán felesleges is ezt hangsúlyozni. Célunk az­­ el­mélet és a gyakorlat minél teljesebb egysége, eszméink valóra váltása. Az elméleti tudás, a marxista felkészült­ség mércéjének tekintjük, hogy milyen mértékben páro­sul az aktív társadalmi cse­lekvéssel, jó munkával, a szocializmus iránti elkötele­zettséggel, példamutató ma­gatartással. Csupán azt a tu­dást értékeljük, ami a tár­sadalmi haladás szolgálatára, helytállásra, kiállásra, a jó munkára ösztönöz, amely el­mélyíti az ügyünkbe vetett hitet, a meggyőződést és ma­­­­gas szintre emeli a szocialis­ta tudatosságot. A politikai műveltség növelése tehát nemcsak az ismereteket gya­rapítja, hanem egyben a sze­mélyiséget is gazdagítja, szem­léletét, jellemét formálja, az emberi kiteljesedést szolgál­ja. A ma alkotó-dolgozó ge­nerációk közül az ifjabb csak elbeszélésekből, olvasmányok­ból ismerik a korábbi évtize­dek hősi időszakát. A fejlett szocialista társadalom kor­szakos feladatainak megol­dásához is lelkesedésre van szükség. Alapos ismeretekre, következetességre, kitartásra, magas fokú tudatosságra. Szükség van szívre, meggyő­ződésre, érzelmi kötődésre is. Céljaink, igaz ügyünk szol­gálata ma is lelkesítő. Fel­adataink azonban sok szem­pontból nehezebbek, mint a korábbi évtizedekben. Hogy megvalósuljon az­ elmélet és a gyakorlat egysége, hogy tel­jesebb életet éljen az em­ber, az értelmen át jobban, hatásosabban kell az érzel­mekig eljutnunk. Különösen a fiatal generáció soraiban, és főként olyan nagy ható­erejű kérdésekben, mint a szocialista módon való élés, dolgozás, tanulás, a hazafi­­ság és az internacionalizmus. Az új esztendő dolgos" hétköznapjain társadalmunk szocialista jegyeinek erősíté­sével, a nem szocialista je­lenségek visszaszorításával, kiküszöbölésével segíthetjük az emberek, a közösségek, az ország további boldogulását. A hatásos propagandával is szolgálhatjuk a határozottabb,­­ magabiztosabb haladást, az 1977. évi népgazdasági fel­adatok és a XI. kongresszu­son hozott határozatok vég­rehajtását. A NÉPKÖZTÁRSASÁG El­nöki Tanácsa nyugállomány­ba vonulása alkalmából, eredményes munkássága el­ismeréséül Molnár Lajosné­­nak, a Lenfonó és Szövőipari Vállalat győri szövőgyára igazgatójának a Munka Ér­demrend arany fokozata ki­tüntetést adományozta. TIZENNKÉT ÉVVEL EZ­ELŐTT, 1965. január 1-én vette kezdetét a Palesztinai Felszabadítási Mozgalom szervezett fegyveres harca a szülőföldre való­­ visszatérés jogáért a Palesztinai arab nép nemzeti jogainak érvényesíté­séért. Erre emlékezve­­ a Pa­lesztinai arab nép és vele együtt az egész haladó nem­zetközi közvélemény január 1-ét a palesztin forradalom évfordulójaként ünnepli — közli a nyilatkozat, amelyet pénteken hozott nyilvános­ságra a Magyar Szolidaritási Bizottság, LUANDA: Közleményt tet­tek közzé csütörtökön Luan­dában arról, hogy döntés szü­letett Franciaország és az Angolai Népi Köztársaság kapcsolatainak „hivatalos rendezéséről”. Franciaország — Belgium, Hollandia, Olasz­ország és Dánia után — az ötödik olyan közös piaci or­szág lesz, amely felveszi a diplomáciai kapcsolatot An­golával. BÁNYAROBBANÁS. Csü­törtök este a csehszlovákiai ostravai szénmedence Chlebo­­vice bányájában sújtólégrob­banás történt. 45 bányász a veszélyeztetett helyen rekedt. A helyszínre érkezett mentő­­osztag azonnal munkához lá­tott. Ugyancsak a helyszínre érkezett egy , kormánykül­döttség, amelynek vezetője Josef Simon miniszterelnök­­helyettes és Vlastimil Feh­renberger tüzelő- és energe­tikai ipari miniszter. KÍNÁBAN filmet készítet­tek azokról az eseményekről, amelyeken megünnepelték Hua Kuo-feng pártelnökké történt kinevezését és a „né­gyek bandájának” bukását. ABDEL AZIZ BUTEFLIKA algériai külügyminiszter csü­törtökön jegyzéket intézett Kurt Waldheim ENSZ-főtit­­kárhoz. Ebben kifejtette, hogy Nyugat-Szahara politi­kai jövőjét nem lehet, addig meghatározni, amíg a terület­ről elűzött lakosok vissza nem térhetnek országukba. A­­miniszter Marokkót és Mauritániát a terület annek­­tálásával vádolta. Eseményekről - röviden KIJMPOID 2 1 győzelem napja Kubában Kubában ilyenkor köszönt be a száraz évszak, ami azt jelenti, hogy fél évig nem esik eső. Nemzeti ünnepükre ké­szülve, már feldíszítették a pálmaligeteket, tereket, utcá­kat, házakat. A szokásokhoz híven, a szigetország lakói, a kellemes 22—25 fokos meleg­ben, az utcán köszöntik az új esztendőt, az új év első óráit, a győzelem napját. Azon az éjszakán — 1­959-re virradóan — a havannai rá­dióállomások közölték­: a vé­res zsarnok, Batista elmene­kült. Győzött a forradalom. Ez a győzelem éve — mond­ták a felkelő hadsereg ka­tonái. Ez, és a többi, a gon­dok éve lesz — mondta Fidel Castro, aki a legendás Sierra Maestra hegységben fogadta az örömhírt. Majd néhány nap után — maga mögött a 27 hónapi véres küzdelemmel — győztes csapata élén, bevo­nult Havannába. Ezt követő években a gon­dokból kijutott bőven. Az amerikai totális blokád, pro­vokációk, szabotázs akciók, a forradalom megfojtására irá­nyuló megannyi kísérlet jel­lemezte a hatvanas éveket. A tévedések, az útkeresések és újrakezdések után a hetvenes évek elejére, a kubai nép megvívta hősi csatáját. Ha­talmát megszilárdítva, az USA-tól 150 kilométerre, el­sőként az amerikai kontinen­sen, egy új élet építéséhez kezdett. Kuba, a Szovjetunió, a szocialista közösség többi országának — köztük hazánk­nak — a testvéri támogatásá­val legyőzte a gazdasági ne­hézségeket,­­ s ma új sikerek jegyében köszönti az 1977-es évet. Aki ismeri a kubaiak lel­kivilágát, azt a tulajdonságu­kat, hogy érzéseiket a külső­ségekben is szeretik kifejezni, az nem lepődik meg azon, hogy ezekben a napokban transzparensek, jelmondatok, karikatúrák és hatalmas fest­mények, plakátok „tarkítják” a városok­at, falvakat. Új da­lok, új versek születtek — a győzelem napjának köszönté­sére. A forradalom úgynevezett „intézményesítési folyamatá­ban”, a most zárult évben, Kuba lakói, februárban nép­szavazáson hagyták jóvá, a földrész első szocialista al­kotmányát, amely kimondja, minden hatalom a dolgozó népé. A nyáron került sor, az ország — a mai élethez iga­zodó — új adminisztratív te­rületi felosztására. December elején pedig összeült, az első szocialista, parlament. 1976- ban, a testvéri országokkal egyeztetett ötéves terv végre­hajtásához kezdtek. Gazda­sági építőmunkájukban­­hasz­nosítják azokat a lehetősége­ket, amelyeket a KGST-tag­­ság nyújt. Ami Latin-Amerika több mint 30 országában ma még álom, az Kubában már való­ság. Ingyenes az orvosi ellá­tás, az oktatás. Nincs kérege­­tő koldus, éhező szegény, öt év alatt kétszázezer család költözik új, állami lakásba. Új gyárakat, iskolákat, kór­házakat építenek. Ezek számadatai ott olvas­hatók a havannai utcákon, a falvak terein. Az emelvé­nyekről zenekarok szolgáltat­ják a szilveszteri talpdjlávalót. Mert hát az új év, a­ győze­lem napjának köszöntése el sem képzelhető másként, mint hajnalig tartó rumbázással. Király Ferenc A chilei kommunisták ünnepe Ötvenöt éve, 1922. január 2-án alakult meg Chile Kom­munista Pártja. A történelmi évforduló önmagában is je­lentős, de még indokoltabbá teszi emlékezésünket a chilei nép harca a fasiszta katonai diktatúra ellen, s az az öröm, amelyet Luis Corrollánnak, a párt főtitkárának kiszabadu­lása váltott ki a világ haladó embereiből. A chilei munkásmozgalom a századforduló táján kezdett megizmosodni. A korábbi kis műhelyekből kinövő gyárak dolgozói, a salétrom- és a réz­bányák munkásai érdekvé­delmi szervezeteket alakítot­tak. 1912-ben jött létre Chile Szocialista Munkáspártja, amelynek kiemelkedő vezető­je Luis Emilio Recabarren, a nyomdászból lett marxista munkásvezér volt. Eleinte a párt nem volt következete­sen forradalmi állásponton, de a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom nyomán ér­vényesítette programját a forradalmi marxista csoport. Rancagua városban tartották a párt IV. kongresszusát, 1922. január 1-én és 2-án. A tanácskozáson részt vevő osz­tályharcos munkások Reca­barren javaslatára létrehozták Chile Kommunista Pártját, a Kommunista Internacionálé chilei szekcióját, de ez nem­csak névváltoztatást jelentett. Mérföldkő volt ez a nap Chile történetében. Megkezd­te működését az osztályhar­cos munkásság marxista-le­ninista pártja, amelynek te­kintélye a proletariátus köré­ben és hangja a parlament­ben egyre erősebb lett. Az 1938-ban tartott elnök­­választáson a két évvel ko­rábban létrejött népfront je­löltje, a radikális párti Pedro Aguirre Cerda győzött. 1948- ban a hidegháború következ­tében­­ a parlament meg­szavazta „a demokrácia vé­delméről” szóló törvényt, amely elsősorban a kommu­nista párt és a szakszerveze­tek ellen irányult. A párt tíz évig üldöztetéseknek volt ki­téve, de az illegalitás sem törte meg erejét. A baloldali összefogás­ jegyében megala­kult a FRAP, a Népi Akció­front, amelynek elnökjelöltje három alkalommal is a szo­cialista Salvador Allende volt. Az 1970. év ismét történel­mi fordulatot hozott. Az 1969. decemberében alakult Népi Egység pártjai — a kommu­nisták, a szocialisták, a radi­kálisok és kisebb baloldali erők — ismét Allendét jelöl­ték elnöknek, aki ezúttal a választásokon az első helyen végzett. Megkezdődött a chi­lei társadalom­­szocialista irá­nyú átalakítása, amely hatal­mas energiákat szabadított föl az elnyomott és kizsák­mányolt rétegekben. A Népi Egység kormánya számos fontos törvényt hozott, — de mint minden társadalomát­­alakító folyamatban — hibák is voltak. Ezeket használták ki ,a hazai és a külföldi jobb­oldali erők, amelyek kezdet­től fogva a szocialista átala­kulás megakadályozására szövetkeztek. 1973. szeptem­ber 11-én példátlan kegyet­len katonai puccsot hajtottak végre, s az ellenforradalom erői átvették a hatalmat. Pinochet Chiléjében a leg­első pillanattól fogva, szünet nélkül folyik az üldözés, amelynek áldozatai elsősor­ban a kommunisták. Tízezré­vel kerültek börtönbe vagy koncentrációs táborba, s a fasiszta junta mintegy tizen­kétezer kommunista életét oltotta ki. Ezért is okozott nagy örö­met a világ minden részén, hogy Luis Corvalán, Chile Kommunista Pártjának fő­titkára december második felében — több mint három­évi rabság után — kiszaba­dult a junta börtönéből. Cor­valán nemrég Moszkvában a következőket mondta: „To­vábbra is teljesítjük forradal­munk feladatát, mindent megteszünk, hogy Chile mi­nél hamarabb a demokrácia országa legyen”. T. F. 1977. január 1., szombat

Next