Kisalföld, 1977. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-01 / 77. szám
Szocialista brigádvezetők tanácskozása A KPVDSZ Jókai utcai színháztermében csütörtökön tartották a belkereskedelem szocialista brigádvezetőinek IV. országos értekezletét, amely egyben az utolsó ágazati tanácskozás volt a mozgalom legmagasabb fórumának öszszeülése előtt. A mintegy 19 ezer szocialista brigád 160 ezer tagját képviselő több mint 300 küldött dr. Sághy Vilmos belkereskedelmi miniszter vitaindítója és dr. Krekács György szakszervezeti főtitkár korreferátuma alapján értékelte a legutóbbi tanácskozás óta elért szakmai és mozgalmi eredményeket, a vállalt kötelezettségek teljesítését, és megjelölte a lakosság kulturált, színvonalas ellátásának feladatait, az ágazati brigádmozgalom fejlesztésének tennivalóit. A tanácskozás egyebek között megállapította, hogy az utóbbi időben érezhetően bővült a kereskedelem árukínálata, kulturáltabbá vált mind az állami, mind a szövetkezeti kereskedelem munkája. A sorozatos intézkedések hatására javultak a fontos szolgáltatási ágazatban dolgozók élet- és munkakörülményei. Az eredményekben meghatározó szerepe volt a szocialista brigádoknak. A beszámoló a feladatokról szólva hangsúlyozta, hogy a kereskedelemnek változatlan kötelessége a lakosság jobb, választékosabb, változó keresletet kielégítő áruellátása, a szolgáltatásoknak az igényekhez igazodó bővítése. A kereskedelem vezetői » nagyobb feladatok teljesítésévvel igyekeznek megteremteni a feltételeket, gondot fordítanak az élet- és munkakörülmények, a kereseti arányok javítására is. A kereskedelem vezetői fokozottan számítanak a szocialista brigádok példamutatására a feladatok teljesítésében a munkafegyelem megszilárdításában, a szocialista munkaerkölcs érvényesülésében. A vita után 20—20 szocialista brigádvezető vette át munkája elismeréséül a belkereskedelem, illetve a szövetkezet kiváló dolgozója kitüntetést. rmóth Antal táncoltatja kezében a „napot”. Megforgatja, nyomogatja, azután újból leteszi a földre, hosszú szálakat dugdos bele. Fürge ujjai körbejárnak egyszer, kétszer, tízszer és már az avatatlan, is látja, hogy a vesszőnap nem más, mint egy kosár alja. „Fonott bölcsőt, kosarat, vékát vegyenek! Itt a jó szívós füles, csak tessék!” — visszhangoznak Tóth Antal fülében a régi mondatok. Piaci napokon Obra Árpád, a mestere már kora reggel kiparancsolta az ágyból, összeszedték az árut és mentek piacra, vásárra, kínálni a portékát. Akkoriban a kosárfonás még mesterségnek számított, tanulni kellett, éppúgy, mint a többi szakmát. Tóth Antal édesapja a hét gyerek mellett nem sokat válogathatott, oda adta a fiát, ahova éppen felfogadták. Azután a mesternél „ugorj-Antal”, „szaladj- Antal” volt a neve. Szólni aligha szólhatott, hiszen csak haza kellett gondolnia — arra, hogy apja szeretné, ha mesterség volna a kezében — és rögtön visszakucorodtak benne a lázongó gondolatok. De bármennyire is keze szerint hajlott már a vessző a tanulóévek végén, az ő foga nem nagyon fűlött hozzá. Elhatározta, hogy kivándorol. Kérelmére azt írta: „Tóth Antal magánhivatalnok, tanulmányút céljából.” Így sem kapott engedélyt, pedig hát valójában tanulni akart: jobb életet. Most ül az alacsony, valamikor kamrának szánt helyiségben, vödri a vesszőt, és ha már valami megszokottat csinál, akkor van ideje viszszagondolni a régmúlt időkre, meghányni-vetni, mit tett jól, mit kellett volna másként. Keze alatt már hasasodik a kosár, s ő elmosolyintja magát, mert eszébe jutnak azok a kusza, de szép vasárnapok. Két éven át csaknem minden hét végét a vidám vasas természetjárók társaságában töltött el. Kilián Györggyel például jó ismeretségbe került, sokszor voltak együtt, közös fénykép is készült. Most ott van bent, a szekrényfiókban, éltéve az igazán értékes dolgok, bizonyítványok, Házasságlevél mellé. Mások talán körbelobogtatták volna ezt a képet. Ő egyszer vette elő, a lányainak megmutatni. Beszélni többet beszélt nekik arról a két évről. De hát ezt is csak a szükség hozta így, mert a nyolc év katonaság élményeivel nem akarta rémisztgetni a családot. Mikor először bement a gyárba, és kérdezték a szakmájáról, nem dicsekedett el vele, hogy ő bizony kosárfonó. Akkor már halódott ez a mesterség. Nem is bánta meg, hogy átpártolt a vasasokhoz. Huszonkét esztendeig a vagongyári öntöde szikráit, fémcsillagait bámulta. Mindig örült, mikor könnyen, akarata szerint hajlott a veszsző, de csakhamar rájött, hogy a fémet is meg lehet ..szelídíteni”. Azután, mikor nyugdíjasként rátört a tétlenség,. akkor jutott ismét eszébe a kosárfonás Kiballasott az ártérbe, és szomorúan látta, hogy jórésztkipusztultak a fűzbokrok. Kerékpárra ült és bejárta a környező falvakat, szerzett magának vesszőt. Alig várta, hogy hozzákezdhessen a fonáshoz. Szálanként kézbevette a fűzágallat, megkereste hibáikat, erényeiket, lévén, hogy az egyik parasztfülesre jó, a másik kosárra, a harmadik a finomabb munkára. Most már főképp a maga pihentetésére, a rokonok örömére dolgozik. Néha idegenek is beállítanak egészen furcsa kérésekkel, és ő nem tud nemet mondani. — Amit vesszőből meg lehet csinálni, azt én megcsinálom — jelenti ki. — Érdekel is. De a legfontosabb az, hogy az ember ne maradjon tétlenül, mert akkor feleslegesnek érzi magát. Tóth Antal ismét ,,elővette" régi mesterségét. S lenne munkája is, reggeltől másnap reggelig, mert most újra divatba jött a fonás, virágtartók, vázák, lámpaernyők készülnek a hajlékony tűzből, a mai igények szerint. De ő megválogatja a dolgát. — Én már ismerem a vessző titkát — mondja. — Tudom miért reccsen.’ hol kell óvni, hol kell erősen meghúzni, és kicsit sajnálom is, hiszen sanyarú a vesszősors. Alig zöldül, levágják, leforrázzák, megnyúzzák, törik, hajlítják, terhelik, dobálják. De már közel van a fűzbokrok megnyugvása, burjánzása, mert egyre kevesebben ismerik a kosárfonás mesteri fogásait. Németh Endre Megörökölt mű It 'A kosárfonó 19//. április 1., péntek Benzinbontás levegővel, vízgőzzel Gázgyárat avattak Sopronban Tegnap délután ünnepélyes külsőségek közepette felavatták Sopron legújabb ipari és szolgáltató létesítményét, az Észak-dunántúli Gázgyártó és Szolgáltató Vállalat új gyárát. Az ünnepségen Bencze László, az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt vezérigazgató-helyettese mondott beszédet; jelen volt Váczi Miklós, az MSZMP Sopron városi Bizottságának gazdaságpolitikai osztályvezetője, és Kocsis József, a soproni városi tanács elnökhelyettese. A létesítményavató beszéd ■elhangzása után a négy évig tartott beruházás befejezéséért legtöbbet munkálkodott dolgozók közül öten vehették át a Nehézipar Kiváló Dolgozója miniszteri kitüntetést. Tízen Kiváló Dolgozó kitüntetésben részesültek. (Ma kisebb háziünnepségen harmincezer forint összegű pénzjutalmat átadnak a dolgozóknak.) Sopronban több mint száztíz esztendős múltra tekinthet vissza a városi gázgyártás, az igényeket azonban még mindig nem tudják kielégíteni; a gázt fűtésre használó fogyasztók számát korlátozni kell. Az első — ma központi — telepet 1866-ban építették — berendezéseit a napokban állították le, immár végérvényesen. (Az évszázadosnál régebbi gépek egy részét a zalaegerszegi múzeumba szállítják.) A gyorsan növekvő igények hatására Somfalván épült újabb gáztelep, ezt követően 1973- ig, a tegnap felavatott gyárépítésének a kezdetéig kellett várni a fejlesztés következő lépésére. A beruházás sokáig tartott , több alvállalkozó, kivitelező felkészültségét meghaladta a feladat, a vállalkozás nagysága. A soproniak úgy vélik, hosszú ideig tartott gondtól szabadultak meg akkor, amikor elkezdődött a próbajáratás az új bontóüzemben. Az olaszoktól vásárolt, vízgőzös bontástechnológiával működő gázgyártó üzemrész napi teljesítménye eléri az ötvenezer köbmétert. A város jobb gázellátása érdekében kiépítettek egy ötszáz milliméter átmérőjű vezetékszakaszt; ezen jut el a gáz az új üzemből a központi telephelyre, onnan pedig a régi vezetékeken a fogyasztókig. A vezetéképítés tovább folytatódik. Sopronban kevés üzem használja a városi gázt. Legnagyobb fogyasztójuk a rövidesen épülő új téglagyár lesz, amely az előzetes igénybejelentés alapján óránként ezerszáz köbméter gázt vásárol majd az ÉGÁZ-tól. A teli fogyasztási csúcs naponta 76 ezer köbméter volt, a márciusi meleg napokon 34 ezer köbméterre csökkent; nyáron alig 15—20 ezer köbméternyi a felhasználás. A tegnap felavatott gázbontó első lépcsője a fejlesztésnek. A jövő évben Győrből ötvenezer, Szombathelyről pedig napi százezer köbméter gáz előállítására méretezett bontóüzemet telepítenek át Sopronba, a már elkészült gyártócsarnokba. Ezt követően a fogyasztás további korlátozására nem lesz szükség, az igényeket maradéktalanul kielégítik. Sopron új üzemében — az üzemvezetővel együtt — mindösszeöten dolgoznak. Ebben az évben 4 ezer 100 tonna benzint használnak föl a gáz előállítására. Az1978- ban megvalósuló üzembővítés után Sopron gázellátása évtizedekre biztosított lesz. Magyar Tibor A két képen látható két üzem közötti ,,korkülönbség" száztizenegy esztendő. A régi soproni gázfejlesztő üzemet 1866-ban építették. Szenet, kokszot használtak alapanyagként, abból nyerték a városi gázt. A másik képen a tegnap felavatott, a korszerűség minden követelményének megfelelő olasz és magyar gázfejlesztő, bontóberendezések láthatók. Az új üzemben benzinből készül a fűtésre, világításra használt városi gáz. Két hónap múlva BNV Május 18 és 26. között kerül megrendezésre,a beruházási javak szakvására. Mind a külföldi, mind a hazai kiállítók körében nagyérdeklődés nyilvánult meg, így már az év elején a fedett területet teljesen kiadták, ezért hely hiányában a késői jelentkezéseket nem tudták kielégíteni. A kiadott szabad terület is sokkal nagyobb, mint az előző években volt. A hazaiakkal együtt 28 ország és Nyugat-Berlin mintegy 1700 kiállítója vonultatja fel legkorszerűbb termékeit a vásáron. A jól bevált szakosításnak megfelelően kilenc csoportosításban kerülnek a termékek bemutatásra: 1. Műszeripar. 2. Híradástechnika, irodagép- és számítástechnika. 3. Energiatermelés, vilamosgépgyártás. 4. Fémmegmunkálás, kohászat. 5. Építőipar, klímatechnika. Vízgépek. 6. Kereskedelmi berendezések. 7. Közlekedés, anyagmozgatás. 8 Nyomda- és csomagológépek. 9. Vegyipar, bányászat. Az eddigi tapasztalatoknakmegfelelően az idén is több szakmai napra kerül sor, így május 19-én, 20-án, 23-án, 24-én, 25-én. A Tavaszi Budapesti Nemzetközi Vásárra érkező vidéki és külföldi látogatók ez alkalommal is 33 %-os utazási kedvezményben részesülnek a MÁV és a GySEV vonalain. Egészségvédelem Szűrővizsgálat a házgyárban Munkásruhás férfiak — köztük néhány nő — állnak a győri házgyári ebédlő előterében, kezükben cédula. Gyorsan fogy a sor, de mire teljesen elfogyna, újabb autóbusz érkezik, másik csoporttal. Munkahelyükről a különböző építkezésekről érkeznek, tüdőszűrésre. — Három napra jöttünk a házgyárba, körülbelül hétezer embert várunk március 30. és április 1. között — mondja a szűrőcsoport vezetője, Somogyi Miklós. — Tavaly már volt itt próbaszűrés, ez a mostani általános. A vállalat vezetőinek kérését teljesítjük. Köztudott, hogy évente egyszer mindenkinek kötelező megjelennie tüdőszűrésen, a lakóhelyén. A házgyáriak, az építők zömében vidékiek, öt megyéből vallók. Munkásszálláson laknak, s a szűrésre való hazautazás egy teljes napot elvesz a munkából... Igaz, otthon a ház körül mindig van tennivaló, a kötelező hazautazás nem is éppen népszerűtlen. Csakhogy több ezer ember egy napja sokra megy. Aszülőcsoport helyettes vezetője, Borbáth Sándor a berendezést mutatja: — Ahová megyünk, visszük magunkkal, összeszereljük, és na végeztünk, újra gépkocsira rákjuk. Itt aházgyáriján jó helyet kaptunk, de a vidéki szüléseknél elég sok a goudunyi. Egye, néni nároni csoportunk járja a megyei, zsúfolt az éves programunk. Egy másik csoport a Győri Keksz- és Ostyagy árpán végez minden évben általános tüdőszűrést. Más vállalathoz nem mennek ,,helybe’’ a tüdőszűrők. (A vagongyári pntók és a vasutasok körében van még ilyen módon szűrés, azt nem a megyei intézményünk munkatársai végzik.) Dr. Makkos Anna, a házgyári üzemorvos nagy jelentőségűnek tartja a „gyári szűrést". — Tavaly az akkori, nem ilyen széles körű vizsgálaton derült, ki, hogy az egyik dolgozónknak tüdőrákja van. Előtte semmiféle panasszal nem jelentkezett... Csütörtökön egyébként egy másfajta szűrésre is sor került nálunk: a KÖJÁLÉ végzett vérvizsgálatot. Elsősorban az egészségre, a vérképző rendszerre veszélyes anyagokkal dolgozók között. Dr. Makkos Anna tizennyolc éve az építők üzemorvosa. Rengeteg változás történt ezalatt, mondja. Annak idején még az influenzajárányok szinte teljesen elkerülték a szabadban dolgozó építőket. A házgyár megépültével az emberek „fedél alá" kerültek, szorosabb közösségben dolgoznak, könnyebben influenzásak lesznek ... Változás az is, hogy egyre újabb anyagokkal dolgoznak az építők, gondoljunk a különféle ragasz,tokra, festékekre. Természetesen az üzemorvos munkájához tartozik, hogy ezekre nagyén odafigyeljen ... Beszélgetés közben még egy epzódot említ a doktornő Munkatársával, Lovász Lászlónéval néhány esztendővel ezelőtt, amikor még csak ötszázan voltak a hozzájuk tartozó építők szombatonként gépkocsiba ültek, sorra látogatták a munkásokat. ..G'’sk»-qn volt, hogy azt mondok valakinek: vigye e] ezt- -i gyógys^e’-t a QoHp bácsinak, biztosan elfogyott már neki .. .” Most persze, hogy a lp*v-nim ennyire megnőtt. megváltozott az üzem-Or'OR munka ia ír, Kem°nv legények az építők aboev comogv. itm-'Ki említi, c.vakvao előfordul, hogy VRak legV’n+pnpk 3 ,pva_ vasvára”--— és dolgodnak tüdőgyulladásRa) is. Ami per-SI7P vacpplvpc velekel ,á„v,0t, hasznos az általános sznéc — futási — HIJASFÖU!------