Kisalföld, 1977. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-01 / 127. szám

ii termelőszövetkezetek bizonylatai, okmányai Csökkenteni a hibát, fejleszteni az ellenőrzést Beszélgetés dr. Tóth Ernővel, a PM­ Bevételi Főigazgatóságának megyei hivatalvezetőjével Tíz éve tevékenykedik a Pénzügyminisztérium Bevéte­li Főigazgatósága és annak megyei hivatala. Azóta vé­geznek pénzügyi ellenőrzése­ket a hivatal revizorai. Egy­részt az évforduló, másrészt a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek iránti megkülön­böztetett figyelem az oka, hogy beszélgettünk dr. Tóth Ernővel, a megyei hivatal vezetőjével a téeszek bizony­lati rendjéről és az okmány­­fegyelemről. 1971 óta a szö­vetkezetek ellenőrzése is ha­táskörükbe tartozik. — ön nemrégen előadást tartott a termelőszövetkezeti főkönyvelőknek és üzemgaz­dászoknak a pénzügyi revízi­ók tapasztalatairól, a szám­viteli munkát végzők szemé­lyi felelősségéről. Elmondta, hogy évente százhúsz-száz­­negyven ellenőrzést végeznek. Az ellenőrzések negyven-öt­­ven százaléka együtt járt az­zal, hogy adóhatósági határo­zatban kellett intézkedni a hibák javítása céljából. Nem sok ez a negyven-ötven szá­zalék? — De sok. Tíz év után nem szabadna ennyi hibát találni a pénzügyi ellenőrzések so­rán. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy 1971-ben is negyven-ötven százalékos volt az adóhatósági határo­zattal, jelzésekkel és egyéb szankciókkal zárult ellenőr­zés és most is, akkor mégin­­kább sokallhatjuk a bizony­latok és okmányok hibáit. — Ezek szerint tíz év óta nem javult a pénzügyi fegye­lem a termelőszövetkezetek­ben? — A pénzügyi fegyelem ja­vult. Vannak olyan üzemek, ahol az ellenőrzés során csak elvétve találunk bizony­lati hiányt, a szabályzatok naprakészek, és a szabályza­tok szelleme szerint dolgoz­nak. Inkább úgy fogalmaz­nak: a hibák enyhébbek, de számuk változatlan maradt. — Mi az oka ennek? — A­ hibák okát abban lá­tom, hogy a szövetkezetek­ben nem fordítanak elég fi­gyelmet a szakszerű, pontos, belső ellenőrzésre. A vezetői szemlélet olyan, hogy ezt a munkát nem tartják olyan fontosnak, mint kellene. A másik okként azt említem, hogy a tár­sadalmi ellenőrzés sem tudja megoldani azt a feladatot, amit várunk tőle. Az ellenőrző bizottság elnö­kének, tagjainak szakkép­zettsége vagy nem megfelelő, vagy azt gondolják, kényel­mesebb szemet hunyni a hi­bák felett. Megvárják, hogy külső ellenőr vegye észre. Harmadszor: ahol van belső ellenőr, legtöbbször nem belső ellenőrzéssel foglalko­zik, nincs ellenőrzési prog­ramja. Végül azt említem, hogy ahol észreveszik a hi­bát, ott is megrekednek. El­marad az intézkedés, illetve a javítás ellenőrzése. — Melyek a leggyakoribb hibák? — A leltározással kapcso­latban a szabályzat, az ütem­terv hiánya, számozatlan bi­zonylatok, jegyzőkönyvhiány. Pénztárkezeléssel kapcsolat­ban utalványhiányok, meg­hatalmazás nélküli kifizeté­sek, pénztárhelyiség bizton­ságának hiánya, a számviteli kérdésekkel kapcsolatban pedig táblatörzskönyvek, épí­­tési naplók, leltárbizonyla­tok hiányosságai. A felsoro­lás persze nem teljes. — Milyen intézkedéseket tesz a bevételi igazgatóság? — Mi elsősorban „szignali­­záljuk” a hibákat és javas­latokat teszünk fegyelmi, szabálysértési vagy bírósági eljárásra. — Csak javaslatokat tehet­nek? — Igen. — A javaslatoknak milyen a foganatja? — Változó. A következő miatt. Megtörtént, hogy egy főkönyvelőt a közgyűlésnek kellett volna felelősségre vonni. Ehelyett fölmentették, nem adtak neki fegyelmit. Igaz, hogy azóta a főkönyve­lő elkerült a szövetkezetből. A kisebb hibák felett sem szabad szemet hunyni. Gya­kori az oly­an eset, hogy ,,fel­hígítják"’ a munkaórákat. Az­zal a szándékkal teszi a fő­­köny­velő, hogy bérfejlesztést csikarjon ki. A tagság — egyéni érdekből — ezt jó né­ven veszi, pedig a bérfejlesz­tésnek így nincs meg a fede­zete. Hiába sok a beírt mun­kaóra, de hiányzik az érték. 1970. január 1 -től a szabály­zók szerencsére ezt nem te­szik lehetővé. Más esetet em­lítek: egyik határ menti té­­esz eladott valamit a testvér­­szövetkezetének határon túl­ra. Ez eddig rendben van, de annak nincs nyoma, hogy mit kapott vissza. Ilyenkor azonnal jelzéseket teszünk az illetékes hatóságoknak. — Elavíthatja-e munkáját a bevételi igazgatóság? — Arra törekszünk, hogy minél több megelőző intéz­kedést tegyzünk. Tavaly hu­szonegy, tavalyelőtt tizenki­lenc alkalommal tartottunk előadásokat. Továbbképzé­sekben a hivatal mindig részt vállal. A hiányosságok meg­szüntetése azonban az érdek­­képviseleti szervek,­­az ellen­őrző szervek együttes mun­kájával, a vezetők szemléle­tének változásával, a belső ellenőrzés szakszerű megte­remtésével érhető el. Ismere­tes, nemcsak akkor büntetik a KRESZ megszegőit, ha bal­esetet okoznak, hanem akkor is, ha nem okoztak balesetet, de ittasan volánhoz ültek. A mi munkánk ehhez hasonlít­ható. Szerencsésebb dolog akkor észr­evenni a hibát amikor még nagy kárt nem okozott, mert később már végzetessé válhat. V. L. Készülődés a kongresszusra A Magy­ar­ Vöröskereszt őszi, V. kongresszusára készül. Márciustól május közepéig megyénk 437 helyi szervezeté­ben megválasztották az új tisztségviselőket és 23 csúcs­vezetőséget. Mindenütt be­számoltak a mozgalom növek­vő társadalompolitikai szere­péről, az egészségügyi neve­­­és, felvilágosítás, a szociál­politika területén, a családvé­delemben, az ifjúság körében végzett tevékenységről, az al­koholizmus elleni küzdelem és a szervezeti élet eredmé­nyeiről, továbbá meghatároz­ták teendőiket. A napokban megtörtént a Vöröskereszt Győr járási, a Csorna városi és járási, vala­mint Kapuvár városi vezető­ség és számvizsgáló bizottság újjáválasztása és bizalmat szavaztak a megyei értekezlet küldötteinek. Az új vezetősé­gekben sok régi, tapasztalt el­nök, titkár és tag kapott újra bizalmat a tagságtól, de új erőkkel is gyarapodott a moz­galom vezetése. A Vöröske­reszt Győr járási vezetőségé­nek elnöke: dr. Mátrai Ta­­másné, alelnöke: Horváth András, titkára: Markovszki Béla lett. A csornai járási ve­zetőség elnöki tisztét dr. Ha­ring István, az alelnökit dr. Amberger Erzsébet, a titkárit pedig Raszlovics Gyuláné tölti be. A Csorna városi vezető­ség elnökévé dr. Gelencsér Gyulát, titkárává Ábrahhám Istvánnét választották. A Ka­puvár városi vezetőség elnöki tisztét dr. Fábián Ferenc, a titkárit pedig Kövesházi Fe­­rencné tölti be. Szombaton választja meg az új vezetőséget és a küldötte­ket a Somon járási vezetőség, vasárnap pedig Sopron város. Mosonmagyaróvár járási ve­zetősége június 11-én. Győr megy­ei város vezetősége 16-án kerül megválasztásra. Moson­magyaróvár város szervezeté­nek 25-én tartandó tanácsko­zásával fejeződnek be a vá­rosi, járási szintű értekezle­tek. A megyei Vörös­kereszt kül­döttértekezletet szeptember 10-én tartják Győrben. 1977. június 1., szerda ÚJ TÁRSASHÁZAK CSORNÁN. Tegnap mutatták meg a leendő lakóknak Csornán, a Marx Károly úton a napokban elkészült tizenhatlakásos társasházat. A Csornai Építőipa­ri Szövetkezet két társasházat épített a Marx Károly úton. A hagyományos olajfűtéses, hatvannégy négyzetméter alapterületű lakások közül a tegnap bemutatott A—1 jelű épü­letbe június 10-én költözködnek a lakók. Az új ház mellett épülő A—2-est a tervek sze­rint szeptemberben adják át. Felelősségei Az iskolák már tudják a regulát: a 14. életévüket be­töltött és sikeres vizsgát tett fiúk, lányok kaphatnak­ a szünidőre munkav­állalási engedélyt, de csakis oly mó­don, hogy 4 hét azért marad­jon a nyárból, amikor csupán pihennek a tanulók. Az üzemek ugyancsak isme­rik a szabályzatot, milyen munkaidőben, mennyi ellen­szolgáltatásért fogadhatják az ifjú vállalkozókat. Talán nem haszontalan ezek mellett sem a vállalatok felelősségére em­lékeztetni. A szülők az ő gondjukra bízzák a mellékkeresetért, erősödésért, tapasztalásért, ta­nulásért, okosodásért néhány hétre az életbe kiruccanó cse­metéket, nekik kell vigyázni­­uk a csínytevésre, könnyelmű­ségre, virtuskodásra hajló fia­talokat. Sok helyen várják az iskolásokat, hasznosan segít­hetnek a nyáron. Amennyi­ben okosan, felelősséggel fog­lalkoztatják az üzemek, köl­csönösen hasznosak lehetnek ezek a hetek. Ismétlem, ha okosan foglalkoztatják­ a fia­talokat. Erejükhöz mérten, megfelelő munkára felelős­séggel, számítva a fiatalok fe­lelősségére. Az lesz ugyanis számukra a példa az életből, amit most tapasztalnak. Kö­vetésre ösztönző, esetleg ki­ábrándító élmény a felnőttek világából. f. j. Író-olvasó találkozó az üzemben Először rendeztek ír­ó-olva­­só találkozót hétfőn délután a Soproni Ciklámen kapuvári fehérneműüzemében. Az alig több mint fél évtizedes múlt­tal rendelkező üzem dolgozói nagyon fiatalok. Lányok, asz­­szonyok, akik kezdetben bá­tortalan, de mégis kikívánko­­z­ó kérdéseiket intézték Csák Gyula József Attila-díjas író­hoz, az üzem első író vendé­géhez. Miért ír az író és miről ír? Van-e hiteles, helyhez, személyhez kötött kapcsolata a regénynek, novellának? Ho­gyan, miként gondolkodik az, aki tollat s­asad? Olvassák-e egymás műveit az írók? Ilyen és hasonló kérdésekre adott választ a találkozó résztvevői­nek ..Azért írok, mert írás­ban fejezhetem ki legmaga­sabb hőfokon morális törek­véseimet, más szóval emberi mivoltomat” — hivatkozott egy vele készült riportban mondottakra. Csák Gyula a Tiszántúl szü­lötte. Éltetője­ ma is a falusi élet, az Alföld világa. A Mély­tengeri áramlás című szociog­ráfiája a Két karácsony kö­zött, a Bontják a kemencéket című novelláskötetek, az Álomzug­ és az Örökzöld című regénye is ezt igazolja. Vasárnap a déli órákban halk, monoton hannon a rá­dióban felolvasott írásai, pub­licisztikái a mindennapi étel aktualitásaira azonnal reagáló emberről vallanak. Belső kényszer, és szubjektív érze­lem diktálja a mondandót, öncélúság nélkül. Sokat fog­lalkozik a munkások, a kö­zösségek életével. Erről szól a budapesti Nemzeti Színház által műsorra tűzött darabja az Együtt, egyedül, amely egy női munkásszállás életét mu­tatja be, akkor, amikor a nők „egymás között vannak"’. Az író elmondta, hogy a kö­zösség számára nem „szent’’ dolog. Megírja azt, amit az üzemi étkező asztalánál, a fürdőben annyiszor és annyi­­an kimondták. Vallja, hogy nemcsak áldozatot kell hozni a közösségért, és nem mindig csak az egyénnek kell ezt megtennie, hanem a közösség­nek is hasznosat, szépet, em­berit kell nyú­jtani azok szá­mára, akik erre rászorultak Különösen ig az ez azokra a kollektívákra, ahol nők dol­goznak. Csák Gyula — mint megjegyezte — érti, ismeri a nők gond­ját, baját, a rájuk ne­hezedő terhek súlyát. Erről tanúskodik a Pécsett bemu­tatott Terézia című színpadi alkotása is. O. V. SZAKEMBER NÉLKÜL... TALÁN SZOKATLANUL HANGZIK, ám a valóság változásai, tényei egyértelműen bizonyítják, hogy a műszaki-technikai fejlődésnek is főszereplője a mun­kás, a fizikai dolgozó. Sok egyéb mellett jelzi ezt az is, hogy nagy termelékenységű, korszerű gépek állnak az idő egy részében kihasználatlanul, szakember nélkül. Az üzemeket, gyárakat az utóbbi időben szinte el­árasztja az automatika, de nincs hozzá elegendő mun­kás, aki tudatosan képes kezelni, alkalmazni e beren­dezéseket. Nem általában gond ez, hanem konkrétan: olyan fi­zikai dolgozókból van kevés, akik a ma megtanultakat már holnap kamatoztatni tudják, mert a gép nem áll­hat, az értékteremtő eszköz nem heverhet kihasználat­lanul. Az állami oktatás, a szakmunkásképző intézetek rendszere nem vállalkozhat e gond megoldására, lehe­tőségei nem elegendőek ahhoz, hogy a sokféle speciá­lis ismeretanyaghoz hozzájuttassák a vállalatok szak­munkásait. A vállalatok kisebb része önállóan megold­ja a képzést. A Soproni Ruhagyár például, amely im­már hagyományt teremtett a­­szakmai továbbképzésből, rendszeresen szervez "továbbképzést speciális tanfolyam keretében, s még arra is megteremtette a lehetősége­ket, hogy ne csupán egy-egy új gép, munkafázis vég­zésére legyen alkalmas a dolgozó, hanem úgynevezett univerzális szakemberként lehessen alkalmazni. Nem sajnálják e több munkaposzton foglalkoztató dolgozók­tól az ösztönzésre szánt anyagi eszközöket, mert tisztá­ban vannak azzal, hogy a befektetés hosszabb-rövidebb idő alatt sokszorosan megtérül. A Gardenia Csipkefüg­gönygyár — amely hetvenhat új gépet állított üzembe — szintén idejekorán igyekezett gondoskodni az új technika fogadásáról. Míg a fejlesztés tartott, dolgozói tanulógépeken sajátították el az új technológiát, az automatikus szövőgépek kezelési, üzemeltetési tudni­valóit. A KIRAGADOTT PÉLDÁK azt bizonyítják, hogy a vállalatok, ha kellő előrelátással készülnek föl a mű­szaki-technikai korszakváltásokra, az esetek többségé­ben azonnal a termelés szolgálatába tudják állítani kor­szerű termelőeszközeiket. A tapasztalatok viszont azt is jelzik, hogy ez a módszer még korántsem jellemző minden vállalatnál. Külső tényezők is hátráltatják a szakmai továbbképzést. Sok esetben hiába van meg a szándék a munkások szakmai felkészítésére, mert az új gépeket, azok műszaki, technológiai jellemzőit csak akkor ismerik meg, amikor a berendezések már meg­érkeztek. Az előzetes — külföldi — informálódásra természetesen csak korlátozott lehetőségek vannak. Ezért is érdemel figyelmet, hogy a Műszaki és Termé­­szettudományi Egyesületek Szövetségének győri szerve­zetében tevékenykedő szakemberek a napokban felve­tették: segítséget kell adni a vállalatoknak munkásaik szakmai felkészítéséhez. A szervezetnek lehetősége van arra, hogy felkészítse a közreműködését igénylő üzemek, vállalatok szakmunkásait. Az oktatási bizott­ság rövidesen hozzákezd a szervezéshez. E KEZDEMÉNYEZÉS nem tartozik a legújabbak kö­zé. Voltak próbálkozások, sokat ígérő kezdeményezé­sek, amelyek végül semmivé váltak az érdeklődés hiá­nya miatt. Jó lenne, ha ezúttal útjára indulhatna egy speciális, az új műszaki, technológiai ismereteket, ter­jesztő szakmunkás-továbbképző tanfolyami rendszer. A munkás, aki otthonosan mozog a technikai változások világában, rövidebb idő alatt sajátítja el az új munka­fogásokat, hozzáértése nyomán közvetlen értékteremtő erővé válik a tudomány, az új műszaki megoldások sokasága. Mert abban a folyamatban, amely a felta­lálástól az értékteremtésig vezet, a fejlődés útján egy­re inkább főszereplővé válik a munkás: az okos gépek értő ismerője. Magyar Tibor Klifk­FÖlD - 3

Next