Kisalföld, 1978. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-01 / 51. szám

Graz­i vásárváros Színes lesz, mint a tavasz Immár hagyományosnak tekinthető, hogy a Grazi Dél-keleti Vásár igazgató­sága az év első negyedében Magyarországon tájékoztatja a sajtó képviselőit és a ke­reskedelmi szakembereket a tavaszi és őszi vásárokról. Sopron és Győr után ezúttal tegnap Szombathelyen talál­kozott az érdekeltekkel Jo­sef Stöffler vásárigazgató és munkatársai. A vásár igazgatója beve­zetőjében elmondta, hogy a tavaszi áru-seregszemlére április 29-től május 7-ig ke­rül sor. Már minden hely elkelt, ami bizonyítja, hogy a kiállítók számára a Grazi Vásár vonzó és kedvelt be­mutató. A stájer főváros Európa-hírű vásárán negy­ven ország kiállítói vesznek részt m­z összesen 153 ezer négyzetméteres területen, és az összesen 51 ezer négyzet­­méter alapterületű 21 pavi­lonban. A Grazi Vásár mind a be­ruházási, mind a fogyasztási javak területén szinte teljes skáláját adja az időszerű árukínálatnak. Emellett — mint azt Josef Stöffler el­mondta — a szakágazati ki­állítások önmagukban is ke­rek egészet adnak. Jellegze­tessége a vásárnak az is, hogy nemcsak­ a kiállítók, hanm a látogatók számára is bizonyos csoportosítást kí­nál, így például úgynevezett szakmai napja lesz a polgár­­mest­ereknek (hiszen mint vá­ros- és községgazdák, poten­ciális vásárlók!), a paraszt­­asszonyoknak (a kimutatá­sok szerint az osztrák parasztcsaládok jövedelmé­nek nyolcvan százalékáról a ház asszonya rendelkezik), aztán az ipari tanulók szá­mára, a vendéglátó szakma és egyéb, speciális szakmák művelői számára lesznek különleges programok. Az idén még az eddigiek­nél is jobban bővítik az in­formációs és marketing szol­gálatot. Újabb pavilonok ké­szülnek el. Megtartják a ha­gyományos hangversenye­ket is a vásár területén. To­vább csinosítják az amúgy is rendezettségéről, parkjai­ról, tisztaságáról híres ki­állítást. Hogy mit is láthat majd a vásárlátogató Grazban, arról a sajtófőnök és egy munka­társa beszélt. Már hagyomá­nyos, hogy a vásár egész szabadterületét a mezőgaz­dasági gépek és eszközök bemutatására szánják. Külön bemutatón lesznek láthatók a sporttal és a va­dászattal kapcsolatos termé­kek, valamint a kemping­cikkek. Berendeznek egy komplett lakatos- és kovács­­műhelyt, elsősorban a „csi­náld magad” mozgalom je­gyében. Ugyancsak számos gépet, gépsort állítanak ki az építőipar területéről, lesz ezenkívül bútor, rádió és tv, lámpa és kerékpárkiállítás, valamint divatbemutató. Egyszóval, az idei Grazi Dél­keleti Tavaszi Vásár olyan színesnek ígérkezik, mint maga a tavasz. Magyarországot számos kiállító képviseli majd, emellett a Messeschloss-ban (vásárpalotában) a Pannó­nia üzemeltet egy elsőosztá­lyú éttermet, az IBUSZ és a nyugatmagyarországi váro­sok utazási, idegenforgalmi irodái tartanak fenn infor­mációs szolgálatot. A magyar kiállítók már eddig is jó hírnevet vívtak ki maguk­nak Grazban, és a rendező­ség az idén is erre számít. Készül a Trapper A vásárlók igényei­hez és a divathoz igazo­dó termékszerkezetet alakított ki a Lenfonó és Szövőipari Vállalat: az idén kilenc újfajta felsőruházati terméket állít elő. Farmeranyaga­­ik egyike, amelynek zsugorodása a Lewis farmerekhez hasonlóan alig 3 százalék, márci­usban már kapható lesz a Skála Áruházban ere­deti indigókék és kéki színben. Az új farmer a Trapper nevet kapta. A Lewis cég több hazai vállalat ajánlatából ezt a terméket választotta ki magyarországi pró­bagyártásra. A Május 1. Ruhagyár marcali üze­mében már megkezdő­dött mintegy 140 ezer négyzetméternyi alap­anyagból a nadrágok, szoknyák és ruhák var­rása. Jó forma- és mé­rettartása folytán a trap­­perből jelentős meny­­nyiséget rendeltek más konfekcionáló vállalatok Hiánypótló termék az úgynevezett kent (víz­hatlan) áruk csoportja. Ezekből az anyagokból színes , vidám mintájú női és gyermek esőka­bátok készülnek. Egyik változatuk alkalmas sportkabátok és autó­­takarók­­ gyártására. Ez utóbbiakból a tabi kem­­p­inges kki­pari vállalat már elkészítette a min­tadarabokat, s tavasszal árusítja a MÜÁRT, az AUTÓKER, a Skála és több más vállalat. 1978. március 1., szerda Külkeres­kedelmünk helyzetéről A szocialista országokkal továbbra is kiegyenlített árucserét akarunk folytatni, tőkés külkereskedelmünkben azonban az idén az export­nak erőteljesen túl kell ha­ladnia az importot — mon­dotta keddi sajtótájékoztató­ján Bíró József külkereske­delmi miniszter. Az export fokozása szükséges külkeres­kedelmünk egyensúlyának javításához. Ez azonban igen nagy feladat, mert a tőkés országokban jelentősen csök­kent a gazdasági növekedés üteme, és ez a tendencia to­vább tart. Szaporodnak az importkorlátozások, s csak valóban korszerű, a kereslet­nek megfelelő árut tudunk eladni. Az utóbbi hónapok­ban tapasztalt növekvő ex­portban már tükröződik, hogy vállalataink érzékelik a változást, a kivitel növe­kedésének üteme azonban még mindig nem kielégítő. Az exportmunka fokozására igyekeznek ösztönözni a vál­lalatokat azzal is, hogy a je­lenleginél szélesebb körben exportjogot adnak azoknak a vállalatoknak, amelyek je­lentős arányokban növelik kivitelüket a tőkés országok­ba. Az árak alakulásáról szól­va a miniszter elmondotta, hogy tőkés forgalmunkban a cserearányok tavaly négy százalékkal romlotta­k oly módon, hogy exportárain­kat csak négy százalékkal tudtuk emelni, míg impor­tunk több mint nyolc száza­lékkal drágult. Az idei prog­nózisok szerint a nem rubel elszámolású forgalmunkban a cserearány várhatóan mint­egy két százalékkal romlik. Főként termékeink minő­ségének javításával, rugal­masabb szállítási határidők vállalásával, kielégítőbb szervizzel kell termékeinket versenyképesebbé tenni, így érhetünk el magasabb ára­kat. Van-e ásás, kapás ember? Itt a termőföld még inni kíván Vízgazdálkodás a győri járásban Szélsőséges időjárás jellemzi a győri járás területét, s eb­ből adódik, hogy az itt gazdálkodó termelőszövetkezeteknek a terméspusztító szárazsággal legalább annyira kell számolni­uk, mint a növényt fullasztó vízzel. A jó gazda azt tartja, hogy a vizet nem csak elvezetni hasznos, hanem megtartani is­t­enségesebb évekre. Tehát mindenképpen ésszerű, ha a gaz­daságok, miközben bővítik öntözési lehetőségeiket akár úgy is, hogy a csatornák tiltókkal való felszerelésével megtartják a vizet, ugyanakkor rendben is tartják a vízelvezető csator­nákat az esetleges vízkár elhárítására. Ez pedig igazán jól úgy oldható meg, ha a mezőgazdasági üzemek és a vízgazdál­kodási társulatok között rendezett a kapcsolat. A győri járásban három vízgazdálkodási társulat te­vékenykedik, az ásványrárói, a lajta-hansági és a győri. Az ásványrárói társulatnak 93 ki­lométer hosszú a közcélú csa­tornája, a szövetkezetek ér­dekeltségi hozzájárulásként hektáronként több mint 27 forintot fizetnek. A lajta-han­sági társulat nyolc, kilométer hosszú csatornával rendelke­zik. A győri társulatnál pedig a járásnak mintegy három­negyed része érdekelt, 410 ki­lométer hosszú a csatorna nyolcvan százalékos kiépített­séggel, s a gazdaságok érde­keltségi hozzájárulása hektá­ronként több mint 33 forint. Régen károsított már a bel­víz a járás gazdaságaiban, tán ez is oka, hogy nem tö­rődtek a belvizet elvezető csa­tornákkal. Gazosak, gyomo­­sak, mint például Koroncón is, pedig a belvíz itt is, s másutt is számottevő kárt okozhat. Igaz, az említett téesznek nincs pénze na­gyobb vízrendezésre. De a csatornák tisztán, rendben tartására kell, hogy legyen erő és pénz. Az elkövetkező években vízrendezéshez álla­mi támogatást csak azok a gazdaságok kapnak, ame­lyek komplex meliorációs munkát végeztetnek, mint például Dunaszeg. Itt 1981-ig üzemi úthálózat épül, táblá­­sítanak, alagcsöveznek és gye­pet telepítenek. Ez mintegy tizenegy és fél millió forint­­értékű munka lesz. A gyo­morés téesz területének közel a fele vízrendezésre szorul, szintén komplex meliorációt tervez, akár csak Győrújba­­rát, ahol 1979-ben látnak hoz­zá a vízrendezéshez, tizen­nyolcmillió forint a terve­zett költség. A belvízelvezető csatornák karbantartása közel sem je­lent ilyen anyagi terhet, ép­pen ezért, ahol mindössze ennyivel megóvható a termő­föld, nem szabad elhanyagol­ni a tisztántartásukat. Mond­ják erre a gazdaságok, hogy igen nehezen találnak ma már ásós, kapás embert ilyen munkára. Ez az indok csak részben elfogadható, mert a nyugdíjasok megtennék ezt is. Viszont figyelemre méltó a szövetkezetek javaslata, mi­szerint a vízgazdálkodási tár­sulatoktól, ha volna kisgépük, szívesen megrendelnék a tisz­tító munkát. Ugyanis a gaz­daságoknak nem lehet cél er­re gépet vásárolni, mert nem tudnák kihasználni. Általában száraz évszakok köszöntöttek az utóbbi idő­ben a járás mezőgazdasági üzemeire, ennek ellenére az öntözési lehetőségeit tavaly sem használta ki százszáza­lékosan a járás jó néhány gazdasága. Igaz, hogy tíz téeszben van 27 berendezés, de ezek sajnos elöregedett gépek, gyakori az üzemzavar, az alkatrészhez pedig nehéz hozzájutni. Van még a ter­mőföldeken kilencven csőkút és öt téesz kapott engedélyt nyílt vízből való öntözésre. Panaszolják a gazdaságok, hogy a vízjogi engedélyek megszerzésének módja rend­kívül hosszadalmas, proble­matikus, ajánlatos lenne mér­sékelni az adminisztrációját. Csökkent a járásban az ön­tözött terület, részben a már ismertetett okok miatt is, mert amíg 1968-ban a téeszek 1980 hektárt öntöztek, tavaly mindössze 1100 hektárt. Ez a szám pedig mindenképpen fi­gyelmeztet! A legújabb gaz­dasági tervek szerint az idén nagyobb lesz az öntözött te­rület, 1511 hektár. Jó néhány téesz öntözőberendezést akar vásárolni, ha azok megérkez­nek és megfelelően üzemel­tetik őket, akár 1900 hektár is öntözhető lesz. Ha megfe­lelően ... S ezen van a hang­súly, mivel a múlt év is azt bizonyította, hogy még a meg­lévő lehetőségeket se hasz­nálták ki a­­gazdaságok. Ezt a „kényelmességet” pedig nem engedheti meg magának egyetlen mezőgazdasági üzem sem. G. Szabó EGYMILLIÓ POHÁR Ebben az évben — 13,5 millió forint értékben — mintegy egymillió poharat gyárt a Győr- Sopron megyei Vegyesipari Vállalat üvegtechnikai üzeme. (Tavaly hatszázezer pohár és 8,3 milliós termelési érték fémjelezte az üzem dolgozóinak a munkáját.) A húsz-huszonöt féle, az egyes tájegységekre jellemző emblémával, díszítéssel ellátott poháron kívül magyaros motívumokkal díszített hamutartók is készülnek az üzemben. Sz. Ö. felvétele Korszerűsödő MÁV A közúti és vasúti forga­lom biztonságának javítá­sára a dél-balatoni vasút­vonalat automatikus térköz­biztosító berendezéssel látták el. Elkészült 15 állomási biztosító-berendezés, a köz­úti-vasúti keresztezésekbe pedig korszerű fénysorom­pókat szereltek fel. A for­galom folyamatos emelkedé­se indokolja a pályakorsze­rűsítést, a nagyobb állomá­sok átalakítását. Két FORFA-brigád a nagycsaládosokért Messze még a karácsony, de majd elérkezik. S eljön ve­le az örömszerzés alkalma is, amikor újra színre lép a Nyu­gatmagyarországi Fagazdasági Kombinát soproni gyáregysé­gének (FORFA) két szocialis­ta brigádja. Ahogyan eddig már négy esetben, az idén is biztosan számíthat az aján­dékként átadott gyermekszo­­ba-bútorra a soproni járás valamelyik nagycsalád­ja. Gyűlnek hozzá az alkatré­­­szek a­ gyáregység asztalos­üzemének folyosóján. Hogyan is kezdődött? + + ♦ — Nem tudnám már meg­mondani, a rádióban, a tele­vízióban, talán valamelyik képes hetilapban hangzott el a felhívás, segítsük a nagy­családosokat. Akkor a Radnó­ti Miklós szocialista brigád vezetője voltam — mondja Kocsis Gábor időelemző. — s épp azon tanakodtunk, hogyan hasznosíthatnánk a legalkal­masabban a sérült bútorele­meket Valaki a brigádból azt javasolta szabjuk rövidebbre őket, s készítsünk belőlük gyermekszoba berendezést a nagycsaládosok számára így történt: már 1974. karácso­nyára egy hatgyermekes Diny­­nyei vasutascsalád örülhetett a gyermekszoba-bútornak. A következő évtől Nemes Miklós faipari technikus vet­te át a Radnóti brigád veze­tését, ő folytatja a történetet: — Elhatároztuk, nem vál­toztatunk a jó szokáson. Év elejétől gondosan félreraktuk a sérült, de még használható alkatrészeket és szeptember végén megkértük a Sopron Járási Hivatalt, jelölje ki azt a nagycsaládot, ahol a rászo­rultság mellett az érdem is a segítést indokolja. 1975-ben egy kilencgyermekes iváni vasutascsaládot örvendeztet­tünk meg egy garnitúra ízlé­ses gyermekbútorral. Általá­ban 3 szekrény, 1 tanulóasz­tal 1 ebédlőasztal, a szüksé­ges számú ülőke és 2 emele­tes ágy — a matracok a járá­­si hivatal ajándékai — ami­vel meglepjük a kiválasztott nagycsaládot. A változás mindössze annyi, hogy 1975- től már a velünk egy műszak­ban dolgozó József Attila szocialista brigáddal együtt készítjük a karácsonyi örö­möt. Sinkovits J­ózsef asztalos szakmunkás a József Attila szocialista brigád vezetője veszi át a szót, miközben vé­gigsétálunk a hosszú üzem­csarnokon, ahol a 13 tagú Radnóti és a 10 tagú József brigád dolgozói készítik ez­res, kétezres szériákban a bú­torcsaládokat . Általában 200 órai tár­da­­dalmi munkát kíván a gyer­mekszoba garnitúra elkészíté­se. A Radnótiban a nők, ná­lunk a férfiak vannak több­ségben. „Jobban tudunk gaz­dálkodni a szakmunkával és a segédmunkával is, ha össze­fogunk” — latolgattuk, és csatlakoztunk. Amikor meg­tudtuk a Járási Hivataltól, hány tagból áll a kiszemelt család — általában október az ideje — munkához látunk. Elosztjuk a tennivalókat, megállapodunk a határidők­ben és amire az ünnep elér­kezik, házhoz visszük a fe­hér kék, piros, vagy narancs színű bútort. 1976-ban a fer­­tőszentmiklósi ötgyermekes gépkocsivezető családja a tölgyfa mintázatára emlékez­tető. 1977-ben a tízgyermekes fertőszéplaki téglagyári dol­gozó nagycsaládja fehér-sár­ga színű szobabútort kapott. ♦ ♦ ♦ Még messze a karácsony, de máris gyűjtögeti a sérült bútorelemeket a két brigád. Azért a járási nagycsaládo­sokat segítik, mer­t egy kissé a falu-város kapcsolatot is erősíteni akarják ezzel ..Az­tán meg falun ma még nehe­zebb az iparcikk-beszerzés” — mondják. A tájékozottsá­gért nem kell messzire men­niük a gyáregységben s a két brigádban is számos még a bejáró Mondogatják egymás­nak tapasztalataikat mesélik élményeiket. „Emlékszem, amikor kimentünk megnézni, miből mennyire van szükség, a kislány az ágyon ülve s a térdén írta a leckéjét. El nem hittem volna, ha nem látom, hogy ilyen is van.” Fiatalok a brigád vezetői, tagjai sem idősek honnét is tudnák hogy egy nemzedék­ijel korábban az volt az álta­lános amin ők most csodál­koznak. Megismerve a segítés szívmelengető érzését, tervez­getik, fölkeresik a megajándé­kozottakat. Emberi beszélge­tésre, de segítségre is készen. Megjavítják, ha rongálódod a bútor Mert rendkívül jó ér­zés adni Mintha önmagát gazdagítaná az ember Farkas Imre KVMPÖID 3

Next