Kisalföld, 1978. augusztus (34. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-01 / 179. szám

írjuk a hiánycikkek listájára? Teát szürcsölök az iroda előszobájában, várnom kell az igazgatóra. — Meg tudná mondani ne­kem — fordulok a titkárnő­höz — hogy mi is a munka­erő? A teáskannával a kezében áll, félrebillenti a fejét. — Maga is az — mondja végül — maga is egy mun­kaerő. Ha van kedve dolgoz­ni.­­ Válaszának mély értelmén tűnődve azért kezembe ka­pom a Kislexikont. A 609. oldalon találom meg a defi­níciót, imigyen szól: „Az em­ber fizikai és szellemi képes­ségeinek a munka elvégzésé­re mozgósított mennyisége, amely a kapitalizmusban áruként szerepel, s meghatá­rozott időre vásároják meg. A munkaerő használata ér­téket termel. Ez az érték az értéktöbblettel múlja felül a munkaerő árát, mely csak a mu­nkás és családja létfenn­tartásához szükséges költsé­geket fedezi. Szocialista fel­tételek között a munkaerő megszűnik áru lenni.’’ E lexikont pontosan tíz esztendeje adták ki. A Városi Tanács igazgatási osztályán belül alakult meg a munkaügyi csoport. Szerte­ágazó és felelősségteljes­­mun­kája van ennek a szakigazga­tási ágazatnak — a munka­erővel való gazdálkodás ko­ordinálása, a foglalkoztatási struktúra alakítása, mind kedvezőbb irányba terelése... Hozzájuk csapódik le az a szabad munkaerő, amely — vagy akik? — irányításra szorul. A Tanács szép épüle­tének alagsorában van a köz­vetítő iroda, fent a földszin­ten pedig a két helyiségből álló munkaügyi csoport. Ve­zetője Tóth Ervin, fiatal és jószemű szakember — köz­gazdász — most a vállala­toktól befutó munkaerő­igényt bújja. És közben me­sél. — Voltam egy téglagyár­ban, még egyetemista korom­ban — néz fel egy pillanatra a vaskos dossziéból —, ahol egy vadonatúj, automata nyugatnémet gépsort vásá­roltak a téglagyártáshoz. Gyártotta is ez a gép a téglát igen ügyesen, nyolc ember állt mellette, ők vigyázták a gép működését. Aztán hallot­tam, hogy a szerelő, amikor átadta a gépet, lármázott, hogy ide elegendő két ember is... De ott négyszer annyi­an vigyázták a masinát, és az az érdekes, hogy ez a tégla­gyár még tíz embert kívánt felvenni ehhez a géphez. Ki volt téve a tábla a kapuba, és ez azt jelentette, hogy munkaerőhiányban szenved­tek. — Ezzel azt szeretné mon­dani, hogy általában többen vannak mindenütt, mint kel­lene? Csóválja a fejét. — Nem akartam én ezzel mondani semmit. Nevetünk. — Kik jelennek meg a közvetítőben? — Ügyfeleink egy része visszatérő. Ez a szabad mun­kaerőnek egy viszonylag kis rétege, ők állandó mozgás­ban vannak. Kiközvetítjük őket hétfőn oda, másik hét­főn meg már amoda. — Sok munkahely van? — Hajas! Itt van például a Lenfonó Szövőipari Válla­lat, csak­ egymaga száznegy­­ven munkahelyet kínál. . . Tessék: harminchárom szö­vőnőt keres, kétezernyolc­­száztól háromezerötszázig ke­reshet a gyakorlott szövőnő, a kezdő pedig tízforintos óra­bért kap... — Kap? — Még eddig nem jelent­kezett nálunk senki sem. — Mekkora a vállalat lét­száma? — A tavaly decemberi stá­tusz szerint 1411 fő. A létszám tíz százaléka hi­ányzik. .. Száznegyven em­ber, bocsánat, munkaerő egy közepes üzem létszáma. Meg­nézzük. (Következik: Akkordban romlik a helyzet.) Kampis Péter : Nézek végig a promenádon, a vége nincs emberáradat káp­ráztat. Tarkaruhás, szépmozgású nők lebbennek el a kerékpá­rok és hírdetőoszlopok közt, siető, lustán sétáló férfiak, gyere­kek és idős asszonyok hosszú-hosszú sora áramlik el a szemem előtt. A Rába presszó terasza kiválóan alkalmas a délelőtti üldögélésre, kiváltképpen szép, verőfényes időben Most éppen olyan van, kiolvastam a lapokat és szemlélődök. A lapok általános és részleges munkaerőhiányról panasz­kodtak, csaknem kivétel nélkül. Nincs munkaerő. Hiány­cikk lenne? Hullámzik előttem a tömeg, zömük munkaké­pes korú ember, holtbiztosan dolgoznak is valahol. Ott is hiány van? Vagy csak rosszul osztják el? Indulok a mun­kaerő nyomába. Szép lassan elindulok az Árpád úton. Ta­lán arrafelé van. Hasznos kiadványok A Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó az elkövetkező hónapokban egy sor, a jog­­propaganda céljait is szolgáló kiadvány megjelentetését is tervezi. Hét fejezetben tárgyalja a társadalmi tulajdon­ védelmét, s az ezzel összefüggő elméleti és gyakorlati kérdéseket könyvében Diczig István. A magyar lakáskérdés jogi sza­bályozásának kialakulásával foglalkozik, s hatályos lakás­kódexünk intézményeinek, rendelkezéseinek alapos ma­gyarázatával válik bizonyára népszerűvé Mónus Lajos és Mosonyi Tibor lakásjogról ké­szülő kötete. A KGST szerve­zetére, működésére vonatkozó fontos dokumentumokat, va­lamint a szocialista társadal­mi integráció jogi feltétel­­rendszerét megteremtő okmá­nyokat foglalja keretbe a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának jogi dokumentu­mai című kötet. Ismét napvi­lágot lát a Munka Törvény­­könyve és kiegészítő jogsza­bályai­t értelmező, magyará­zó kommentárokkal ellátva. A munkajogviszony alap­kérdései az európai szocialis­ta országok jogában címmel Trócsányi László, az MTA Ál­lam- és Jogtudományi Inté­zetének munkatársa összege­zi több évtizedes tudományos kutatómunkájának eredmé­nyeit 350 oldalas kötetben. Monografikus kézikönyv ké­szül az öröklési jog szabályai­ból. Az árszabályok gyűjte­ménye nem kevesebb, mint 2300 oldalon taglalja a hatá­lyos joganyagot. 1978. augusztus 1., kedd Megszépül az öreg óvoda Pannonhalmán 1975-ben, tehát mindössze három éve épült egy korszerű óvoda. Büszkék rá a község lakói, hiszen a megyében a legjob­bak, legszebbek közé számít. Az új óvoda azonban nem elégíthette ki teljesen az igé­nyeket, továbbra is szükség volt a pannonhalmi „öreg óvodára”. A napokban össze­fogott a téesz, a tanács, s je­lentős értékű társadalmi munkát ajánlottak fel a szü­lők is a régi óvoda korszerű­sítésére. Új vizesblokk épül az intézményhez, melynek kivitelezését a téesz munká­sai vállalták. A tanács száz­­ötvenezer forinttal járul hoz­zá a felújításhoz, amelynek befejezése után hosszú időre megoldódik Pannonhalmán az óvodáskorú gyermekek elhe­lyezésének gondja. Közgazdasági nyári egyetem Több mint 100 külföldi résztvevő, főként közgazdász, pénzügyi és gazdasági szak­ember jelentkezett az au­gusztus 7—18. között Buda­pesten — hetedik alkalommal — megrendezésre kerülő közgazdasági nyári egyetem­re — jelentették be hétfőn a TIT közgazdasági szakosztá­lyának sajtótájékoztatóján Legtöbben az NDK-ból, a Szovjetunióból és Olaszor­szágból jelezték részvételi szándékukat. Rangos, nemzetközileg is el­­ismert gazdasági szaktekinté­lyek tartják az előadásokat vezetik a konzultációkat Először szerepel a tematiká­ban a ,,Mai magyar társa­dalom” című téma, amely áttekintést ad a többi közöst gazdaság-, valamint szociál és kultúrpolitikánkról, ered­ményeinkről. A hallgatók betekintés nyernek a magyar gazdaság felszabadulás utáni fejlődésé­be, előadást hallanak a ma­gyar népgazdaság helyzetéről, fejlődési irányáról, gazdaság­irányítási rendszerünkről, valamint az ár- és a vállala­ti jövedelemszabályozás ak­tuális kérdéseiről. A cél: benn maradni a piacon Olcsóbb a kötött késztermék, mint az alapanyag Kölcsönös visszavonulás a bérmunkában Néhány héttel ezelőtt Mo­sonmagyaróvár vezető ipari vállalatainak első félévi ered­ményeit ismertető tudósítá­sunkban arról adhattunk számot többek között, hogy a Magyaróvári Kötöttáru - gyár időarányos dollár­bevételi tervét csupán 28—30 százalékra valósította meg. Az eltérés a tervezettől szo­katlanul nagyméretű, ezért felkértük a vállalat vezetőit, hogy röviden tájékoztassák olvasóinkat milyen belső és külső körülmények okozták e lemaradást. Horváth Ottó ter­melési főmérnök és Leczki Sándor, az üzemgazdasági osztály vezetője már a pontos számok ismeretében adhatott képet a Lajta-parti vállalat első félévi tevékenységéről. — Úgy ítélem meg, hogy az a kedvező irányvonal, amely 1977-ben kezdődött vállala­­tunknál, 1978-ban is folytató­dott. Feladatainkat összessé­gében túlteljesítettük — mondta bevezetőül Horváth Ottó. — Termelési tervünket négy és fél százalékkal sike­rült túlszárnyalni, és hason­lóan alakult nyereségtervünk is. Gazdálkodásunkat egyen­letes ütemesség jellemezte, pénzügyi segítséget egyetlen egyszer sem kellett igénybe vennünk. Ez is mutatja, hogy kiegyensúlyozott volt az első fél évünk. Minőségi tervün­ket is száz százalékra hoztuk, s az első osztályúnak mi­­ősí­tett termékek aránya 87,6 szá­zalékos lett. A vállalati lét­számterv a dombóvári üzem fejlődésével ugyancsak telje­sült. — Hogyan alkult a MOKÖT exportterve a különböző pia­cokon és milyenek a kilátások a második félévre? — A szocialista országokkal kötött szerződéseinket decem­ber 10-ig teljesítjük. Az első félévben 11,1 százalékkal több terméket küldtünk Szov­jetunióba és Csehszlovákiába, az év végére azonban „beál­­lunk”, azaz pontosan a szerző­désekben meghatározott mennyiséget szállítunk. A tő­kés exportterv az előzetesen becsültnél rosszabban alakult, az időarányos tervünk 25,3 százalékát teljesítettük. Az év végére „kedvezőbbek” a kilá­tások, reméljük, éves dollár­­, tervünk felét, esetleg hatvan százalékát megvalósítjuk. — Alapvetően az olasz bér­munka elmaradásából szár­mazik a kiesés — egymillió dollár rendelést nem írtak alá 1978-ra. Jelentősen visszaes­tek termékeink árai a nyugati piacokon, még a negatív re­kordnak számító 1976-i szint­tjét is kevesebbet kínáltak az áruinkért. Ha mindenáron tő­késpiacon akartunk volna ér­tékesíteni, a veszteség elér­hette volna a harmincmillió forintot. — Mit tettek a gondok eny­hítésére? — Miként az olaszok, mi is lemondtunk a bérmunka egy részéről. Jugoszláviában dol­goztattunk, s ezt most mi vé­gezzük. A belkereskedelem­nek 770 ezer dollárt takarí­tottunk meg, egymillió-egy­­százezer alsóruha hazai gyár­tásával Tovább próbálko­zunk a nyugati piacon is, az elmúlt fél évben 1200 modellt küldtünk ki, s van már visz­­szajelzés is. Részletes vizsgá­latot végeztünk az exportel­maradás okáról: a mi techno­lógiánkban, kollekciónkban, vagy a költséggazdálkodá­sunkban van-e a hiba? A szá­mítások azt igazolták, hogy az eladási ár nem fedezi sok ter­mékünk alapanyagárát sem. — Milyen a viszonyuk a külkereskedőkkel ?­ — A lehető legjobb. A Hun­­garotexnél külön feladattervet készítettek a vállalat termé­keinek forgalmazására. Na­ponta élő kapcsolatban ál­lunk, csak jót mondhatok ró­luk — mondta befejezésül Horváth Ottó főmérnök. Az elmondottakkal lehet vi­tatkozni, vagy egyetérteni, de beszélgetésünk summája: a MOKÖT egy csatát elvesztett. Most a legfontosabb felada­tuk: bennmaradni a piacon. Horváth Sándor Vasárnapi aratás (Folytatás az 1. oldalról.) Ja és Alapfi Géza, a megyei tanács osztályvezetője is, így találkozunk Farádon. Milyen elvek szerint is történik az aratógépek átcsoportosítása? Először is, amíg a megye nem végez az aratással, addig a megyéből nem indul át gép a szomszéd megye segítésére. Egyébként Vas és Győr-Sop­­ron megyei kombájneseiőket a megyék tanácsa intézi a já­rási hivatalok közreműködé­sével. Gépek diszponálása, át­szervezése pedig a megyei operatív bizottság feladata, az operatív bizottság pedig állást foglalt abban, hogy ezzel megbízza a megyei tanács me­zőgazdasági osztályát. Kedden már küld kombájnokat szál­lító járművekkel együtt Fa­­rádnak a rábaújfalui gazda­ság. Rábacsanaki traktorosok bálázzák az 55 hektár lent a páli határban. — Annyira jó a termés — mondja Horváth Lajos, a páli téesz elnöke —, hogy kéve kévét ér, hektáronként hetven mázsát számolunk. Az alattomosan kúszó fel­hőktől tartanak itt is. Említi a rábacsanaki brigádban az egyik egyedi traktoros, hogy kora reggel arrafelé bizony csapkodott az eső. Pedig mindössze egy-két napja, hogy Páliban sem kell a szá­rítóra menni a búzával. Öt kombájn arat vasárnap, mondják, most mindenkinek annyit kell dolgozni, ameny­­nyit, csak elbír. — Mert — folytatja az el­nök —, ha nem jön eső, va­sárnap estig végzünk annyi­val, hogy 100—110 hektár ma­rad hétfőre. Keddre biztosan befejezzük az aratást, s mi­vel közös a dominátor a rába­­kecöli téesszel, a beledi gaz­daságot segítjük ki. A szanyi elágazás után Csorna felé égetik a tarlót. Polgár József nyugdíjas két tűz között, forró nap alatt még forróbb tábla szélén a tüzet vigyázza. Nem számolta, de reggel óta jónéhányszor körbejárta a táblát, a térdei­ben érzi. Megvárja, amíg na­­mujában nyugszik a föld, s át­­adja helyét a szántó trakto­roknak. Végig az utak men­tén sokasodnak már a sár­gából feketére fordult táblák. Befejezte az aratást az ölte­­vényi termelőszörvetkezet is, s a gépeit átküldte a lébényi téesznek. Vasárnap estig a megyében a gabonák közel hetven százalékát aratták le. G. Szabó ■ RAmOTELEFON. GÉPKOCSIBA. A Budapesti Rádió­­technikai Gyárban nagy sorozatban készülnek a rádiótelefo­nok, melyek a tűzoltó-, a mentő-, a taxi gépkocsikba egy­aránt beépíthetők. Mentik a hagymát Mentik, feldolgozzák a ma­kói hagymaföldek termését, amelyekben nagy pusztítást okozott a július 19-i vihar és jégverés. A József Attila Tsz határában például meghalad­ja a 4 millió forintot az étke­zési vöröshagymában keletke­zett kár. Egyes táblák termé­se olyannyira megsérült, hogy beérésére várni nem le­het. Gyors felszedés után vi­szont konzervipari célra még jól hasznosítható. A Csongrád megyei Tanács kezdeménye­zésére az Állami Biztosító a szokásos kártérítési összegen felül további 5 százalékos juttatást ad az érdekelt gaz­daságoknak, ha a sérült hagy­mát idejében felszedik, és fel­dolgozásra előkészítve átad­ják a konzerviparnak. KVMPÖID 3

Next