Kisalföld, 1978. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-01 / 206. szám
Koszigin és Khaddam megbeszélése A szovjet-szíriai kapcsolatokról és a kölcsönös érdeklődésre számot tartó időszerű nemzetközi kérdésekről, köztük a közel-keleti rendezésről volt szó Alekszej Kloszigin és Abdel Halim Khaddam csütörtöki moszkvai megbeszélésén. A tárgyszerű baráti légköri találkozón mindkét fél megelégedését fejezte ki a Szovjetunió és Szíria közötti kapcsolatokat illetően. Rámutattak, hogy a szüntelenül fejlődő szovjet—szíriai baráti együttműködés megfelel mindkét ország népes érdekeinek, és az igazságos és tartós közel-keleti béke megteremtését szolgálja. A Szovjetunió és Szíria, elvetve a részleges különmegállapodások útját, a jövőben is következetesen az izraeli agresszió következményeinek felszámolására, a közel-keleti probléma olyan alapvető, átfogó rendezésére törekszik, amely megfelel a térség minden népe törvényes érdekeinek. Vietnami cáfolat Az Új Kína hírügynökség augusztus 26-án és 27-én pekingi keltezéssel jelentést tett közzé arról, hogy a vietnami fél „elfoglalta” a Kínához tartozó Bo Nien magaslatot és a fent említett kínai területen a térséget szögesdrótokkal vette körül. A VNA hírügynökséget, felhatalmazták annak közlésére, hogy a szóbanforgó kínai hírek puszta koholmányok. A rágalmazással a kínai fél takarni próbálja augusztus 25-i durva provokációját és más Vietnam ellenes tevékenységét. — A fenti hírekkel ellentétben a valóság az — mutat rá a vietnami hírügynökség nyilatkozata —, hogy amióta a kínai fél közzétette az ún. „határellenőrzési megállapodást” s megtiltotta a hou lakosság Kínába való befogadását, Peking gyakorta küldött polgári ruhába öltözött katonákat és rendőröket a vietnami határtérségbe. Ezeket a személyeket azzal a feladattal bízták meg, hogy lépjék át a határt, vegyüljenek el a vietnami határállomáson várakozó hoák között, s arra biztassák őket, szánjanak szembe a vietnami biztonsági szervekkel. Egyiptomi célok Anvar Szadat elnökletével az egyiptomi nemzetbiztonsági tanács szerdán este (a korábbi jelentésektől eltérően nem Kairóban, hanem Iszmailiában) megvitatta a szeptember 5-én kezdődő Camp David-i hármas tárgyalásokon képviselendő egyiptomi álláspontot. Az ülésről hiányzott a testület egyik tagja, Hoszni Mubarak alelnök, aki egy órával a tanácskozás előtt meglepetésszerűen a szaúd-arábiai Dzsiddába utazott. Útjának céljáról nem adtak tájékoztatást. Az egyiptomi nemzetbiztonsági tanács háromórás üléséről kiadott rövid közlemény két pontban foglalta össze Szadat elnök — előre láthatóan elérhetetlen — Camp David-i célkitűzéseit: általános átfogó rendezés, ami egyben mindenfajta részleges, illetve kétoldalú megállapodás elutasítását is jelenti; tartós és igazságos megoldás, ami egyben elutasítása mindenfajta ideiglenes vagy átmeneti megoldásnak. A közlemény szerint a testület részleteiben is megvizsgált olyan kérdéseket, mint „az izraeliek kivonulása a megszállt területekről, a Palesztinai nép törvényes jogai, önrendelkezése”. Kongresszusi küldöttség jelentése Washingtonban nyilvánosságra hozták az amerikai kongresszusi küldöttség vietnami látogatásának eredményeiről szóló jelentést. A jelentés szerzői a külügyminisztériumnak azt javasolják, hogy vegye fontolóra az amerikai—vietnami diplomáciai kapcsolatok rendezését célzó tárgyalások felújítását, az elnököt pedig arra sürgetik, hogy vizsgálja meg az amerikai—vietnami kereskedelemre elrendelt tilalomnak a diplomáciai elismeréssel egyidejűleg történő feloldását. A bizottság tagjai — akik Pham Van Dong miniszterelnökkel és más vietnami vezetőkkel találkoztak és tárgyaltak — arra a következtetésre jutottak, hogy a vietnami vezetők rendezni akarják az amerikai—vietnami kapcsolatokat. Ezzel összefüggésben rámutatnak, hogy a rendezésnek mindkét fél javát kell szolgálnia, és hogy, a két fél számára kölcsönösen elfogadható megoldásokat kell találni. Izraeli provokációk Libanonban helyszínen dolgozó sajtótudósítók. A Rasaja al-Fukharban állomásozó „kéksisakosok” viszonozták a tüzet, s a tűzpárbaj másfél órán át tartott. Két polgári személyt megsebesítettek a jobboldali milicisták golyói. Egy palesztin szóvivő csütörtöki közlése szerint a hét elején 25 izraeli hajó közelítette meg a libanoni partokat Nakura és Zahrani között — a jelek szerint felderítési szándékkal. A Libanon elleni izraeli provokációk folytatódnak: izraeli repülőgépek szerdán behatoltak Libanon légterébe, s Beirut fölött elrepülve, hangrobbanást okoztak. Az akciót a hírügynökségek összefüggésben hozzák a Szíriával szemben a libanoni keresztények védelmének ürügyén egyre gyakrabban elhangzó izraeli fenyegetésekkel. A Dél-Libanont ellenőrzésük alatt tartó jobboldali milíciák csütörtök reggel tüzet nyitottak a körzetben állomásozó ENSZ-erő norvég katonáira, adták hírül a LOSONCZI PÁL, az Elnöki Tanács elnöke táviratban fejezte ki jókívánságait Muammar al-Kadhafi ezredes líbiai államfőnek, Líbia nemzeti ünnepe, a szeptember 1-i,forradalom 9. évfordulója alkalmából. BUDAPEST. A Magyar Szocialista Munkáspárt Köz-ponti Bizottságának meghívására csütörtökön Budapestre érkezett a Guyanai Népi Haladó Párt küldöttsége Cheddi Jagannak, a párt főtitkárának vezetésével. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Berecz János, az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője fogadta. MOSZKVA: Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke csütörtökön visszatért a Krím-félszigetről Moszkvába. BERLIN: Kurt Nier NDK külügyminiszter-helyettes és Günter Gaus, az NSZK állandó NDK-beli képviseletének vezetője csütörtökön Berlinben folytatta megbeszéléseit a mindkét felet érdeklő kérdésekről. A megbeszélések a tervek szerint szeptember 11-én folytatódnak, ugyancsak az NDK fővárosában. A SZOVJET—GÖRÖG kapcsolatok történetében első ízben látogat el Athénből a a kormány külügyminisztere Moszkvába. Georgisz Ballisz külügyminiszter szeptember elsején kezdődő látogatása így önmagában is jelentős esemény — ugyanakkor azonban annak bizonyítéka, hogy a Szovjetunió meszszemenően fejleszteni kívánja kapcsolatait minden országgal, függetlenül azok társadalmi rendjétől vagy politikai hovatartozásától. Georgisz Ballisz Moszkván kívül Leningrádba és Kijevbe is ellátogat. NAIROBI. Csütörtökön eltemették Jomo Kenyattát, a Kenyai Köztársaság első és az ország függetlenségének 1963- ban történt elnyerése óta egyetlen elnökét. Kenyatta a múlt hét keddjén halt meg életének 87. évében. , REYKJAVIK. Az izlandi fővárosban csütörtökön bejelentették, hogy szerdán este három párt részvételével ko- RÖVIDEN alíciós kormány alkuit. A három párt koalíciójának létrejöttével a jelek szerint véget ért a két hónapja tartó kormányválság. A kormányalakítással legutóbb megbízott Olafur Johannesson, az agrárburzsoáziát képviselő Haladó Párt elnöke vezetésével a Haladó Párt, a Néppárt (Szociáldemokrata Párt), és a kommunistákat és szocialistákat tömörítő Népi Szövetség Párt képviselőiből alakult meg az új kabinet. MEXIKÓVÁROS: Fegyveres banditák elrabolták, majd megölték Mexikó washingtoni nagykövetének a fiát. Rendőrségi tájékoztatás szerint öt fegyveres kedd este a mexikóvárosi egyetem mellett egy fekete Ford-személygépkocsiba kényszerítette Hugo Margain Carlost, miután tűzpárbajt vívott testőreivel. A lövöldözésben két testőr és egy terrorista megsebesült. A banditáik elhajtottak a helyszínről; a fekete Fordot később rendőrség a főváros közelében találta meg. Hugo Margain Carlos holttestére szerda reggel bukkantak rá egy Mexikóváros melletti településen. —KOMPOID 2 Angolaicsehszlovák külügyi tárgyalások Bohuslav Chnoupek csehszlovák külügyminiszter Angolában tett négynapos hivatalos látogatásának befejeztével csütörtökön Luandában angolai csehszlovák közös közleményt hoztak nyilvánosságra. A közlemény szerint Csehszlovákia a jövőben is segítséget nyújt Angolának az országépítés munkájában és a felek erőfeszítéseket tesznek a két ország mindenoldalú együttműködésének továbbfejlesztésére. A felek a gyarmatosítás Afrikában még meglévő maradványainak és a fajüldözésnek mielőbbi felszámolása mellett foglaltak állást és elítélték az imperialista országok agreszszív akcióit a függetlenségükért harcoló afrikai országok ellen. Luandai látogatása alkalmával Bohuslav Chnoupek csehszovákiai hivatalos, baráti látogatásra hívta meg angolai kollégáját, Paulo Jorgét. Mongol nyilatkozat a japán—kínai szerződésről A Moncame mongol hírügynökség jelentése szerint Sz. Dambadarzsa külügyminiszter-helyettes magához kérette Akijama Terudzsit, Japán mongóliai nagykövetét és nyilatkozatot tett előtte a nemrég megkötött japán—kínai „béke- és barátsági szerződéssel” kapcsolatban. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy az államoknak szuverén joga nemzetközi szerződéseket kötni, az egyes országok azonban más államok különböző akcióit annak alapján ítélik meg, hogy azok mennyiben érintik nemzeti érdekeiket és hogyan befolyásolják a nemzetközi helyzetet. A japán—kínai szerződés értékelésénél mindenekelőtt azt a cáfolhatatlan tényt kell figyelembe venni, hogy a kínai vezetők mind aktívabban nagyhatalmi, egyeduralomra törő politikát folytatnak, terjeszkedésre irányuló akciókkal kísérleteznek. Az, hogy Japán megkötötte a „béke- és barátsági szerződést”, amelynek hegemóniaellenes tételét kínai részről nyíltan a szerződés lényegének mondják és fennen hirdetik e tétel Szovjetellenes célzatosságát, a Mongol Népköztársaság véleménye szerint azt mutatja, hogy Japán gyakorlatilag szemet huny a kínai vezetőknek Mongóliával és más békeszerető országokkal szmbeni nagyhatalmi soviniszta cselekményei felett. A mongol nyilatkozat emlékeztet arra, hogy mindazok az országok, amelyekben kínai bevándorlók élnek, saját maguk számára is valós veszélyt látnak a kínai vezetőknek a Vietnami Szocialista Köztársaság szuverenitását és függetlenségét fenyegető cselekményeiben. Az hogy Japán a kínai nagyhatalmi törekvések részesévé vált, olyan légkört hozott létre, amely kedvez a japán militarizmus erőinek. Tevékenységük megélénküléséről nap mint nap új híreket közölnek japán és külföldi források. Nem lehetünk biztosak abban — mutat rá a nyilatkozat —, hogy miután Japán most engedményt tett Kínának, belső és külső nyomásra nem tesz-e többet is. Mindebből az következik hogy a japán-kínai „béke- és barátsági szerződés” megkötése olyan következményeket vonhat maga után, amelyek kedvezőtlenül befolyásolhatják a nemzetközi helyzetet és súlyos károkat okozhatnak a béke ügyének. Ázsia és az egész világ népei biztonságának és nemzeti függetlenségének, valamint a japán nép érdekeinek is — hangoztatja végezetül a mongol nyilatkozat. Nemzetközi konferencia „A fejlődő országok műszaki együttműködéséről folyó értekezlet a fejlődési folyamat új korszakát nyithatja meg és jelentős mértékben járulhat hozzá az új nemzetközi gazdasági rend kialakításához.” Ezekkel a szavakkal nyitotta meg Kurt Waldheim ENSZ főtitkár szerdán Buenos Airesban a fejlődő országok közötti technikai együttműködés kérdéseiről tanácskozó nemzetközi konferenciát. Jorge Videla argentin államfő üdvözlő beszédében sürgette a nemzetközi hitelek feltételeinek enyhítését és javasolta, hogy a fejlődő országok közötti műszaki együttműködés elősegítésére hozzanak létre különleges alapot. Befejeződött a leszerelési értekezlet nyári ülésszaka Genfben befejeződött a 30 ország képviselői részvételével folyó leszerelési értekezlet nyolchetes nyári ülésszaka. A tanácskozást januárig elnapolták. Az értekezlet kezdete, 1962. március 14-e óta a résztvevők összesen 805 ülést tartottak. Kezdetben 17 állam képviseltette magát, majd ez a szám 23-ra, később pedig 30-ra emelkedett. A UPI amerikai hírügynökség értesülése szerint elképzelhető, hogy Franciaország és Kína, amely eddig soha nem vett részt az értekezleten, januártól kezdve képviselteti magát. A genfi értekezlet az elmúlt 16 év során közreműködött az atomsorompó szerződés, a világűrben és a tengerfenéken folytatott atomkísérletek betiltásáról szóló egyezmény, az 1963. évi részleges atomcsend egyezmény kidolgozásában, és Genfben született határozat a Moszkva és Washington közötti „forró drót” létesítéséről is. Az atomfegyverkísérletek teljes betiltásáról és a vegyi fegyverek eltiltásáról azonban mind ez ideig nem született megállapodás. Intő figyelmeztetés INGERÜLT, szinte felháborodott hangon csattan fel mellettem valaki az autóbuszon: „Már megint háborús film!” Indulatából érezni: nem akar többet hallani a 33 évvel ezelőtt befejeződött világégésről Pedig az ő számára aligha lehet más a háború, mint olvasmányélmény, néhány film. Másik kortársam harmincéves és boldog apa. Négyéves kisfia élethű, fahangon kereplő játék-géppisztollyal rémiszti a ház lakóit. A statisztikák szerint ma már mi, háború után születettek vagyunk többségben a világon. Vannak országok, ahol az átlagéletkora harminc alatt van. A harminchárom évvel ezelőtt befejeződött, harminckilenc éve kezdődött háború számunkra, számukra egyértelműen történelem. Vagy talán mégsem? A háború utáni években születettek is csontjukban, hordják a pusztító évek iszonyatát. Szülők, nagyszülők elbeszélései, a deportálások, hadifogság, front és az ostrom emlékei sokunk első emlékezetes meséi. De talán már valóban nem kellene annyit emlékezni, talán ideje már, hogy a háború végleg történelemmé váljon? Aligha. Hiszen tény: az elmúlt harminchárom évben sem volt egyetlen nap, amikor Földünkön ne ropogtak volna a fegyverek, valahol mindig háborúztak, valamelyik kontinensen mindig gyilkolt az erőszak. Igaz világháború, általános, mindent elpusztító fegyveres küzdelem nem robbant ki, s Európa, szintén „háborúmentes” maradt. A veszély azonban nem múlt el. A Föld lakói számára soha nem volt ennyire világos mint ma a világháború kirobbanásának veszedelme. Az atomkorszak fegyverei elől nem lehet elbújni, nincsenek többé olyan „félreeső helyek”, amelyeket elkerül a pusztítás. A hirosimai és nagaszaki atombombák mai utódai sokezerszeres pusztításra képesek, a nagy hatósugarú rakéták, bombázórepülőgépek rövid pillanatok alatt a Föld legtávolibb sarkaiba is eljuttatják a halált. Az elmúlt évtizedben született meg az angol szó: overkill. Ez azt jelenti, többszörösen képes az emberiség egyik fele elpusztítani a másikat. A HATALMAS mennyiségű atomfegyver, a rakéták egyre korszerűbb változatai önmagukban hordják a háború kirobbanásának lehetőségét. Ez a veszély tudatosodott az emberiségben. Az elmúlt évtizedekben a Szovjetunió és a szocialista országok egymás után tették meg békejavaslatukat, leszerelési indítványaikat. Az, hogy ezek nem lehettek eredményesek, nem rajtuk múlott. Az viszont igen, hogy erejükkel megakadályozták a háború legagresszívebb híveit a végzetes gomb megnyomásában. Több, mint egy évtizede már, hogy a nyugati világ józanabb politikusai számára is világossá vált: a békés egymás mellett élésnek nincs alternatívája. A Szovjetunió aktív békepolitikája, s ez a felismerés vezetett el ahhoz a folyamathoz, amelyet enyhülésnek nevezünk. Ma ez a folyamat került veszélybe. Jól látható: vannak olyan, igen jelentős erők az Egyesült Államokban, amelyek nem az államok és állampolgárok közötti sokoldalú, kölcsönösen előnyös kapcsolatok fejlesztését kívánják, hanem egy új hideg vagy „langyos” háborút akarnak. Erre mutat a fegyverkezési verseny fokozása a Nyugat országaiban, a szocialista országok elleni sajtókampány az „emberi jogok védelmének” ürügyén, s az a viszony, amely ezeket a köröket a „NATO 16. tagállamához”, Kínához fűzik. Ma ugyanis egyedül Peking vezetői azok, akik nyíltan az új háborút hirdetik, s a kínai társadalom militarizálása, a szomszédokkal szembeni hegemonisztikus politikájuk valóban iszonyú következményekhez vezethet. Szomszédom, aki kattogó géppisztolyt ad csemetéje kezébe, aligha akar belőle katonát nevelni — de biztos, hogy nem neveli a békére sem. S az ingerült utastárs, aki lezárja a tévét, ha ott háborús filmet mutatnak, elzárja magát a történelem mának szóló tanítása elől is. 1939. SZEPTEMBER 1. a legpusztítóbb világháború első napja volt. Azoknál, akik még fülükben hallják a szirénák sikoltását — mindmáig a rombolás, a halál napja. Azoknak, akik számára „csupán” történelem, legyen intő figyelmeztetés. P. G. 1978. szeptember 1., péntek