Kisalföld, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-01 / 232. szám

A dolgozók érdekvédelme a Rába MMG-ben Mosonmagyaróvár város Tanácsa legutóbbi ülésén a Rába Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár beszámolója sze­repelt, amely a dolgozók érdekében hozott művelődésügyi egészségügyi, szociális és munkaügyi jogszabályok megtartá­sáról szólt. Az 1978 januárjától a Rába Magyar Vagon- és Gépgyárhoz tartozó gyárban a növekvő feladatok mellett fo­kozatosan gondoskodnak a dolgozók szociális helyzetéről, se­gítik képességeik kifejtését, valamint a társadalmi életben való részvételüket. A központi szabályozás elveire épülő rész­letes szabályozást a vállalati kollektív szerződés tartalmazza s annak ismertetésénél, tudatosításánál az üzemi demokrácia kialakított fórumrendszerére támaszkodnak. A fentiekre bárki mond­hatná: ez csaknem valameny­­nyi vállalatnál így van. Még­is, melyek azok az­ adatok, eredmények, amelyek kizá­rólag a mosonmagyaróvári Rába-gyárra jellemzőek? Nézzük először a művelődés­­ügyi körülményeket! A vál­lalatnál dolgozó negyven éven aluliak közül kilencvennek nincs meg az általános isko­lai végzettsége. Beiskolázásu­kat tervszerűen végzik, éven­ként 20—25 dolgozó kezdi el tanulmányait, őket taneszkö­zökkel és könyvekkel látják el. Nagy gondot fordítanak a szakember-utánpótlásra is. Öt szakmában 120 szakmunkás­tanulót képeznek a korszerű tanműhelyeikben. A politikai oktatás különféle tanfolyama­in 480-an vesznek részt éven­te. A háromezer dolgozót fog­lalkoztató vállalat egy-egy szépirodalmi és műszaki könyvtárat tart fenn. A köz­­művelődési könyvtárakat évenként 40 ezer forinttal fej­lesztik. A műszaki könytár állományából üzemegységek­be kihelyezett könyvtárakat létesítettek, hogy a dolgozók közvetlenül hozzájuthassa­nak az érdeklődésüknek meg­felelő szakirodalomhoz. A városi tanács illetékes osztályai is felmérést végez­tek a Rába-gyárban, és ta­pasztalataikról kiegészítő je­lentést készítettek. Az egész­ségügyi helyzetről például megemlítik, hogy egy régi épületből alakították át tíz évvel ezelőtt az orvosi ren­delőt, s ott a rendelés alkal­mazkodik az üzem munka­rendjéhez. A napi négy órás rendelési időt megosztva tartják, a nővérek viszont három műszakban dolgoznak. Az üzemorvosi rendelő felsze­relése és­ műszerezettsége a lehetőségek adta feltételeknek megfelel, el tudják végezni a munkaalkalmassághoz és az időszakos orvosi vizsgálatok­hoz­ szükséges laboratóriumi vizsgálatokat is. A felmérés tanúsága szerint több lett a táppénzes beteg, de­­ eddig még nem sikerült megoldást találni a rendszeres ellenőr­zésükre. Ennek ellenére szá­muk nem haladta meg a me­gyei átlagot. A gyár dolgozói a gyár du­­naszigeti és a bérelt Balaton­parti üdülőjében pihenhet­nek, persze szakszervezeti be­utalóval is. Eddig a nehézsé­gei­ ellenére is sikerült meg­oldaniuk, hogy a terhes nők az állapotuknak megfelelő munkát végezhessenek fize­tésük csökkenése nélkül, ide kívánkozik a családokat se­gítő adat is: az elmúlt évben 141 család részesült segély­ben, összesen 570 ezer forin­tot osztottak szét. Szó volt a lakásépítési és lakásvásárlási támogat­ásról is, miszerint a vállalat 25— 35 éves kamatmentes kölcsönt ad. Nagy gondot jelentett és jelent ma is dolgozók gyer­mekeinek bölcsődei és óvo­dai elhelyezése. Ezért a vál­lalat a IV. ötéves tervben másfél millió forintot, ebben az ötéves tervben­ eddig 300 ezer forintot adott helybizto­sításra. Elismerően szóltak a IV. sz. óvoda építéséhez nyúj­tott társadalmi munkáról, mely nagy segítséget jelen­tett. Ugyancsak örömmel nyug­tázták a tanácstagok, hogy a vállalat hathatósan foglalko­zik a csökkent munkaképes­ségűek problémájával, továb­bá azt, hogy a cigányszárma­zású dolgozókkal kapcsolat­ban a munkahelyi vezetők, valamint a szocialista brigá­dok tagjai beilleszkedésük elősegítésére különös gondot fordítanak. A testület a beszámolót el­fogadta, majd a terv- és munkaügyi osztály tevékeny­ségéről tanácskozott. H­U. Október 1-től 85 ezer egészségügy is bérét emelik Október _1l.-től__85 ezer egészségügyi dolgozó bérét emelik a Minisztertanács jú­niusi határozata, illetve az ezt követő miniszteri rende­let alapján.­­ Az érintettek ezekben a napokban kapják kézhez az új bérbesorolásokat, s a ma­gasabb bért először novem­ber 2-án fizetik ki — mon­dotta Füzi István, az Orvos- Egészségügyi dolgozók Szak­­szervezetének főtitkára Dere­­gán Gábornak, az MTI mun­katársának adott nyilatkoza­tában. — Az orvosok és más felsőfokú végzettségűek bére átlagosan 20, a tavalyi köz­ponti béremelésben nem ré­szesült szakdolgozóké 17, a gazdasági és ügyviteli dol­gozóké 10 százalékkal emel­kedik. A béremelés idei, má­sodik „lépcsőjének” éves költségkihatása 640 millió forint. A tavalyi emeléssel együtt — amely 126 ezer egészségügyi dolgozót érin­tett — meghaladja az egy­­milliárd 400 millió forintot. Legutóbb 1971-ben volt átfo­gó bérrendezés, akkor 410 millió forintot kapott erre a célra az egészségügy. El­mondhatjuk tehát, hogy az egészségügyi dolgozók ilyen mértékű anyagi megbecsülé­sére, mint a tavalyival együtt az idei, még nem volt példa. — Erre a nagyszabású in­tézkedésre kétségtelenül szük­ség volt. Az egyes egészség­­ügyi dolgozók keresete ugyanis elmaradt a nép­gazdaság egyéb ágazataiban, a hasonló szakképzettséget kívánó munkakörökben fog­lalkoztatottakétól. — Orvosellátottságunkról szólva ne feledkezzünk el arról, hogy a 10 000 lakosra jutó orvosok számát tekintve világviszonylatban a harma­dik helyen állunk. A dolgozó orvosok száma 1950 és 1975 között például több mint a két és félszeresére emelke­dett. Mégis számos területen van aránytalanság, minde­nekelőtt az egyes megyék között, sok orvosi állás be­töltetlen. Az idei bérrende­zésnél éppen ezért területi differenciálás történt néhány megye javára. Lehetőség nyílt arra, hogy az orvos­­hiánnyal küzdő Békés, Bor­sod és Szabolcs -Szatmár me­gyében, vagy Győr, Szolnok, Bács-Kiskun, Heves, Nógrád és Somogy megyében az or­szágos átlagnál magasabb arányban növekedjen az or­vosok bére. A megyékben tovább differenciáltak a kü­lönböző területek és intéz­mények között, ami például azt jelenti, hogy a huzamo­sabb ideje orvos nélkül levő távoli falvakban is nagyon tisztes bért fizetnek már. Itt szeretném megjegyezni, hogy a bérrendezés nyomán máris nőtt az érdeklődés e munka­helyek iránt.­­ Számottevően, átlagban 20 százalékkal emelkedett a pályakezdő orvosok bére, az egészségügyi szakdolgozók egy része tavaly, más részük pedig most kapott emelést. Erre is nagy szükség volt. A közel százezer szakdolgozó közül igaz, csupán mintegy 5000 hiányzik, de 20 000-nek nincs szakképesítése és je­lentős területi aránytalan­ságokról is beszélhetünk. Az egészségügyben dolgozó gaz­dasági és ügyviteli szakem­berek helyzetét elnökségünk az utóbbi időben két alka­lommal is elemezte. Sok az őket váró betöltetlen állás és a­ betöltött munkahelyeken sem mindenütt működnek megfelelő szakképzettségűek. Ez is magyarázatot adhat arra, hogy miért nem kielé­gítő az egészségügyben a gazdasági munka hatékony­sága. — Az egészségügyi dolgo­zók mostani anyagi elisme­rése kifejezője az erkölcsi el­ismerésnek is. Mindezek alapján joggal bízhatunk ab­ban, hogy az egészségügyi munkát több jó szakember megnyerésével és megtartá­sával is sikerül vonzóbbá ten­ni — mondotta befejezésül Füzi István. 1978. október 1., vasárnap 30 éves a barcsi V­örös Csillag Megalakulásának 30. évfor­dulóját ünnepelte szombaton Somogy megye neves közös gazdasága, a barcsi Vörös Csillag termelőszövetkezet. Az ebből az alkalomból a já­rási művelődési házban ren­dezett ünnepségen megjelen­tek az alapító tagok, köztük Losonczi Pál az Elnöki Tanács elnöke is. Ott volt Romány Pál mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszter, és Szabó István a Termelőszövetkeze­tek Országos Tanácsának el­nöke. Bogó László a Somogyi Ter­melőszövetkezetek Szövetsé­gének titkára ünnepi megem­lékezésben méltatta a barcsi­ak három évtizedes eredmé­nyét A jubileumi ünnepségen felszólalt Losonczi Pál, aki tolmácsolta Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizott­sága első titkárának jó­kívánságait. Az Elnöki Tanács elnöke és Romány Pál ezután kitüntetéseket adott át. Bőv­üi a telefonh­álózat Az épülő új győri telefonközpont szerelésével egyidőben folyik a megyeszékhelyen a táv­beszélő hálózat rekonstrukciója, bővítése. E munka érdekesé­ge, hogy a posta hálózatépítő üzemének soproni dolgozói most használják először a rádiós irányítású, francia gyártmányú l’lumett kábelbehúzó csörtöt, amely tíz ember munkáját taka­rítja meg, így az eddigi tizen­hat helyett most hatan tudják ugyanazt a munkát könnyebben biztonságosabban végezni. Felvételeinken: a francia kábelhúzó gép, és amit a föld alatti alépítménybe húz az új tele­fonközpont előtt, a vastag, 832 érpáros kábel. Újabb nyilvános telefonfülkét helyeznek üzem­be a Bástya térnél. Takarmány termeszt­és és felhasználás MILYEN VOLT A FŰTERMÉS? Elveszik a répacsíra — Melléktermékekből takarmány „Édes kis tehenem, mi bajod? Simogatlak, szép szóval is eltartlak, s mégsem adsz tejet” — siránkozik a szegény em­ber az­ egyik régi magyar népmesében. S mivel az ilyen tör­ténetekben szerencsére az állat beszélni is tud, elhangzik a válasz: „Drága gazdám, hiába a jó szó, a gondoskodás, ha nincs mit ennem.” Mindez a győri járási párt-végrehajtó biz­ottságnak a takar­mánygazdálkodást és felhasználást tárgyaló vitája után jutott eszembe. Tévedés ne essék, ma már mindenki megtanulta: etetni is kell a tehenet ahhoz, hogy fejni lehessen. Ám ha az állatok szólni tudnának, nemegyszer célszerűbb, jobb takar­mányozásra serkentenék a gazdát. Az állattenyésztés ráfor­dításainak csaknem hatvan százalékát a takarmányozás költségei teszik ki. Tehát ha olcsóbbá akarjuk tenni a tej­-­ és hústermelést, leginkább ezzel lehet takarékoskodni. A győri járás szövetkezeteinek nagy része az adottságoknak megfelelően takarmányozásra silókukoricát és lucernát ter­meszt. Ám míg a szemes ku­korica vetésére, művelésére, betakarítására nagy gondot fordítanak, addig a silókuko­ricát sok helyütt alacsonyabb rangú növényként kezelik. A lehetőségeket figyelembe vé­ve a győri járásban 350—400 mázsa silókukoricát kellene hektáronként betakarítani, ám tavaly a gazdaságok csak 186 mázsás hozamot értek el, s az idei mennyiség is csupán 230 mázsa körül lesz. És a mennyiség még nem minden, mert köztudott, hogy a siló értékét befolyásolja a száraz­anyag-tartalom és a szecska­­hossz is. Az alacsony száraz­anyag-tartalommal végzett betakarítás nem csupán a si­lónál, hanem a fű és pillan­gós szenázsok készítésénél is gyakorta gondot okozott. A takarmányozás egyik fontos bázisa a rét és a lege­lő, melynek területe a gy­őri járásban nyolcezer-három­­százhatvan hektár, s ehhez jön még a füveshere, melyet 1300 hektáron termesztenek a gazdaságok. A rétek és le­gelők szénaértékben kifeje­zett hozamai 25—28 mázsa között vannak hektáronként. Az alacsony átlagtermések oka, hogy a gyepek egy ré­szét őskori állapotok uralkod­nak. A rét- és legelőterüle­teknek csupán mintegy hat­va­n szá­z­aléká 1 "ma t­rá­gyá­zzak, s mindössze öt százalékát öntözik az üzemek. Szabó Pál, a Győri Járási Hivatal osztályvezetője beszámoló­jában azt is elmondta, hogy­­a gyepterületek egy része elhelyezkedésénél fogva ele­ve alkalmatlan a korszerű legelőgazdálkodásra. Minden­esetre a műtrágyázás és az öntözés javításával a jelen­leginél sokkal jobb eredmé­nyeket lehetne elérni, s ezál­tal a szántóföldi takarmány­­termesztésből újabb területek szabadulnának fel. A növényi eredetű mellék­­termékek hasznosítására a mezőgazdaságban mindig is törekedtek. Régen szinte minden háznál volt szecska­­vágó, amelyen a kukorica- és napraforgószárt aprították össze az állatoknak. A tudo­mányos kísérletek bebizonyí­tották, hogy a kukoricanö­vény összes táplálórészének harminc százalékát a szár teszi ki. Mi történik most e melléktermékkel? Az üzemek nagy részében beleszánt­ják a földbe, jóllehet egy másik melléktermék, a cukorrépafej hozzáadásával magas beltar­­talmi értékű siló készíthető belőle. Ám az üzemnek nagy része nem rendelkezik a ku­koricaszár és a répafej be­takarításához, felszedéséhez alkalmas gépekkel. Ugyan­­csak nagy lehetőségek van­nak a szalma feltárással, vagy anélkül történő etetésé­ben is. A KB ez év március 15-i határozata felhívja a figyel­met a megtermelt takarmá­nyok célszerű hasznosítására. Ennek segítésére a MÉM közreadta az abrakfelhaszná­lás célszerű és kívánt értékeit, így például egy liter tej elő­állításához negyven deka­grammnál kevesebb abrak felhasználását javasolták. Tavaly a győri járás üzemei átlagban ötvenkét deka ab­rakot etettek meg egy liter tej előállításához, a két szél­sőséget a tápi és péri terme­lőszövetkezet képviseli 76, illetve 30 dekagrammos fel­­használással. A egy kilo­gramm marha-, sertés-, illet­ve baromfihús előállítására felhasznált abrak a győri já­rás üzemeinek átlagában alacsonyabb, mint a MÉM irányelvekben meghatározott mennyiség. Ám sokszor az üzemeket a jelenlegi érde­keltségi rendszer sem kész­tette az abrakkal való taka­rékosságra Mert míg a leg­alacsonyabb abrakfelhaszná­­lású péri termelőszövetkezet­nek nyolcvanhárom fillér nyeresége volt egy liter te­jen, addig a legtöbb abrakot etető tápi szövetkezetnek egy forint nyolcvan fillérre jött ki a haszna. És bár a hízó­sertés-értékesítés minden ter­melőszövetkezetben kifizető­dő volt, az egy kilogramm hízósertés értékesítésére jutó nyereség itt is huszonkilenc fillér és tizenegy forint kö­zött váltakozik. A tápi és a gyomorés termelőszövetke­zet kivételével jó eredménye­ket értek el a szövetkezetek a baromfi tartásban is. Takács József, a péri ter­mel­őszövetkezet elnöke beszá­molt arról, hogy náluk már tudományos kísérletek foly­nak az állati eredetű mellék­­termékek: a vér, a lavalk­­töpörtyű, a csirkefej és­­láb takarmányként való haszno­sítására is. Az eddigi ered­mények nagyon biztatóak. Más módszerekkel ugyan, de megkezdték ezen termékek etetését a Kisalföldi Állami Gazdaságban is. Dr. Négyessy László, a győri járási pártbizottság tit­kára összegezve a tapasztala­tokat, elmondta, hogy bár az utóbbi évek jelentős vál­tozásokat hoztak a gazdasá­gok takarmánytermesztésé­­ben és felhasználásában, még mindig rendkívül nagyok a tartalékok, melynek feltárá­sához elengedhetetlen a gyors szemléletváltozás. A takarmánytermesztésben je­lentős változást hozhatnak a termelőszövetkezetek közti, kialakulófélben levő együtt­­működések, regionális ter­melési körzetek is, n. e. Ma már a BNV Zárásra készülődik az­­ őszi Budapesti Nemzetközi Vásár. A hétvége nem jelentett pi­henést, tétlenkedést a kiállí­tóknak, mert fogadniuk kel­lett az információra váró lá­togatókat, s jó néhány üzleti tárgyalást is most pecsételtek meg a szerződések aláírásá­val. A Lenfonó- és Szövőipari Vállalat vezetői közölték: 5 kisipari szövetkezettel és a fővárosi kézműipari vállalat­tal sikerült megállapodniuk a trapper farmeranyag márkás késztermékké való feldolgo­zásában és értékesítésében. A négy vidéki nagykereske­delmi vállalat árubeszerzését szolgáló Interunion Egyesülés vásári eredményei biztatóak a jövő évi áruellátás szem­pontjából. A szovjet partne­rekkel egyebek között 25 ezer varrógép, egy NDK-beli cég­gel 18 ezer 400 kályha, a cseh­szlovák Omniával 11 000 vil­lanybojler beszerzésére kötöt­tek megállapodást, és sike­rült még ezévi szállításra ter­ven felül vásárolniuk szovjet kerékpárokat és román aszta­li rádiókat is. A hongkongi Crimes-cég rozsdamentes háztartási eszközeiből — ame­lyek most a Corvin Áruház­ban kaphatók — a jövő évre 200 000 ezer dollár értékben vásárolt az Egyesülés. Vasárnap 10 órától utoljára fogadja a nagyközönséget az őszi Budapesti Nemzetközi Vásár, amelynek kapuit este 7 órakor zárják. KINAIFOID 3

Next