Kisalföld, 1978. november (34. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-01 / 258. szám
November 8-tól új menetrend Fejlődik városaink tömegközlekedése Törzsvonalakon tízpercenként — Leghosszabb a 14-es — Jön az URH-s taxi Égető gond minden városban a tömegközlekedés. Ezért a rendelkezésre álló anyagi, technikai feltételek között kell évről évre valamennyit előrelépni. Hogy az elkövetkező időszakban hogyan javulnak Győr-Sopron megye három nagy városában a tömegközlekedés körülményei, arról tájékoztatta a sajtót Békefi Árpád, a 19-es Volán Vállalat forgalmi igazgatóhelyettese. -♦—*- r*~ A leglényegesebb, 1978. november 8-án új helyi autóbuszmenetrend lép életbe Győrött, Sopronban és Mosonmagyaróváron. A változásról sokezer példányban kinyomott tájékoztató könyvecske készült, amelyet minden forgalmi telepen, bérletárusító helyen megvásárolhat az utazóközönség. Csak néhány érdekesség. Győr: a törzsjáratokon (2- es, 4-es, 7-es, 10-es és 17-es) jövő szerdától tízperces lesz a járatsűrűség, bizonyos időszakokban a 17-esen pedig ötpercenként közlekednek a buszok. A leghosszabb — és teljesen új — járat a 14-es, amely az Ady városból indul és a Mátyás téren át a Bercsényi Gimnáziumig közlekedik. De számos módosítás található még a könyvecskékben, amelyet érdemes átböngészni a győrieknek, különösen a bérlettulajdonosoknak! Sopronban az 1-es, 6-os és a 10-es járatot sűríti a Volán, s főleg a 10-esét várták nagyon az Ibolya úti lakótelep lakói. Mosonmagyaróváron pedig az 1-es, 4-es, 5- ös törzsjáratok sűrítése köti össze tízpercenként a várost a vasútállomás előtti autóbusz-végállomással. -♦---♦---*A sajtótájékoztatón a menetrend összeállításának előzményeit is ismertették. Egyebek között azt, hogy ennek a menetrendnek az öszszeállítása egy januárban elküldött körlevéllel kezdődött, amelyben az érdekelt vállalatok igényeiről, kéréseiről kívánt a Volán tájékozódni. Nos, a vállalatoknak csak elenyésző kisebbsége válaszolt, sőt néhány válaszból meg az derült ki, hogy a legilletékesebbeket, vagyis a naponta utazó dolgozókat nem is kérdezték meg a levél megválaszolása előtt... Győrött a lépcsőzetes munkakezdés szeptemberi bevezetése előtt szintén megkérdezték a vállalatokat — ugyancsak csaknem minden visszhang nélkül. Ezzel együtt a menetrend összeállítói úgy gondolkoztak, hogy a járatok sűrítésével minden eddiginél jobb lehetőségeket kínálnak minden vonalon a lépcsőzetes munkakezdéshez. Ugyancsak cél volt az új, illetve módosított vonalak kialakításával, hogy legyen gazdaságos az autóbusz kihasználtságának mértéke (egyébként az országos állag 44,4 százalék, a győri már most 49,2), legyen célszerűbb a megálló elhelyezés, a vonalvezetés kövesse új intézmények, üzemrészek, lakónegyedek átadását. Győrött a napi kilométerteljesítmény 1300-zal lett több, Mosonmagyaróváron és Sopronban pedig a helyijáratos autóbuszoknak mind jobban besegítenek a helyközi kocsik is. Az új menetrend november 8-i bevezetését elsősorban az tette lehetővé, hogy elkészült Győrött a Révai utcai végállomás, valamint a Tompa utcai decentrum. Az indulón érkező járatok napi számát tekintve a megyeszékhelyen így oszlik meg a terhelés: Révai utca: 1042, Adyváros (Bacsó Béla utca): 858, Tompa utca: 343. Még egy adatsor: Győrött 100 000 utas veszi igénybe a 70 autóbusszal lebonyolított 2243 munkanapi járatot! A városi tanácsház oldalán ezentúl nem várakoznak többet az autóbuszok, csupán megállójuk lesz ott a Révai utcai végállomásról kiindult járatoknak. A vasútállomás előtti térség felszabadul, személygépkocsik számára lesz parkolóhely. Folyamatosan átfestik az autóbuszmegállókban , tavaly elhelyezett díszes tájékoztató hasábokat, s rövidesen a decentrumokat felszerelik korszerű utastájékoztató berendezéssel. További, a buszközlekedéssel kapcsolatos tervek közül még néhány. Érmeváltó automatákat szerez be a 19-es Volán (szintén a decentrumokba), Sopron jövő év elejétől csuklós panorámás járműveket kap; jövőre elkészül a győr-adyvárosi decentrum kiépítésének első üteme; tovább szorgalmazza a vállalat autóbuszvezetők képzését, és a járművek csak éjszakai műszakban történő karbantartását. S végül egy érdekesség, amely szintén a tömegközlekedést szolgálta a megyeszékhelyen. Jövőre felszerelik a taxikat URH-rádióval, és központi diszpécserhálózat irányítja majd a kocsikat a kívánt helyre. Új taxiállomást tehát nem tervez a Volán, a jelenlegi pedig marad a Városháza tövében. (Csiszka) Hamarabb a tervezettnél Felújítják a soproni téglagyárat Minden művelet tető alatt A századforduló táján létesített soproni téglagyár minden bizonnyal az iparág legrégebbi létesítményei közül való. A régmúlt időket idéző berendezések eltüntetését azonban aligha bánják az egyébként múltbecsülésükről híres soproniak. Éppenséggel büszkék is lehetnek a tünedező régi tőszomszédságában mind több látható jellel kibontakozó új téglagyárra. A régi üzemen a rekonstrukció kezdetéig alig-alig változtatott a létesítés óta eltelt nem kevés idő. A bányamunkák, és a tégla elszállításának gépesítése kivételével a gyár jóformán érintetlenül tűrte meg eredeti épületeit, berendezéseit. Elodázhatatlanná téve a döntést: felszámolni, vagy felújítani. Gazdái, az Észak Dunántúli Tégla- és Cserépipari Vállalat vezetői az utóbbi mellett szavaztak. Mégpedig abból a meggondolásból kiindulva, hogy kár lenne a gyár szakmai tradícióit veszni hagyni. Mintegy kétszázmillió forintot irányoztak elő a terv megvalósítására, hogy Sopronban egy új téglagyár egyesítse a gazdag szakmai tapasztalatok és a korszerű technológia előnyeit. Nem többet, hanem korszerűbbel, korszerűbben! — ez lett a rekonstrukció alapgondolata. Ennek megfelelően az új téglagyár tervezett kapacitása nem növekszik, marad a jelenlegi évi harmincmillió darab. Annál inkább változik a gyártás módja, s a gyártmány, a tégla minősége. Egyebek mellett a vállalat egyik híres újdonságának, a BNV-díjas Rába blokktéglának lesz egyik gyártója az új soproni téglagyár. Már jó ideje állnak az új téglagyár egyik legfontosabb részének, a hétezer négyzetméter alapterületű csarnokának a falai. Ebben már nem kell félniük a téglagyáriaknak az időjárás viszontagságaitól, az agyagelőkészítéstől a kész termék kibocsátásáig minden művelet tető alatt zajlik majd, véget vetve a téglagyártás hagyományos idényjellegének. Egyik legnehezebb része a téglagyártás amúgy sem könnyű munkájának a fárasztó anyagmozgatás, a súlyos téglarakatok gyakori emelgetése, továbbítása. Már folyamatban volt a soproni téglagyár rekonstrukciója, amikor a vállalat sikerrel szerepelt egy — az anyagmozgatás korszerűsítésére kiírt — pályázaton. A rakodás gépesítésének e pályázatra kidolgozott technológiáját a soproni rekonstrukciónál is hasznosítani fogják. A segédmunkások helyét — így mondják a vállalatnál — programvezéreit rakodó automaták foglalják el, szinte emberi kéz érintése nélkül sepül ki a tégla onnan, ahol jelenleg minden egyes darabot átlagosan hétszer kell megmozdítaniuk az ott dolgozó embereknek. Az évtizedeket „átugró" műszaki változások nyilvánvalóan újra írják a ..téglagyári munkás” fogalmát is. A gyárnak erre is fel kell készülnie. A fizikai erejéről, szívós helytállásáról híres téglagyári munkásoknak bonyolult technológiai berendezések kezelését, karbantartását kell elsajátítaniuk. A jóideje zajló továbbképzés azt bizonyítja, a vállalat előrelátó volt. Mint az egész rekonstrukció szervezésében is, így eshet meg, hogy a soproni téglagyár beruházása immár nyilvánvalóan a tervezett határidőnél — 1980 június 30. — jóval előbb várhatóan tíz-tizenegy hónappal (!) hamarabb valósul meg. TTH. 1978. november 1., szerda nemzetközi konferencia Az egészségügyi dolgozók képzéséről, továbbképzéséről kezdődött háromnapos nemzetközi konferencia kedden a Sammelweiss Orvostudományi Egyetem elméleti tömbjében. Az Egészségügyi Világszervezet európai irodája és az Egészségügyi Minisztérium által szervezett tanácskozáson hét európai ország 13 szakembere vitatja meg azokat a módszereket, amelyekkel előbbre vihető, folyamatossá tehető a képzés. A SZÖVTERV munkájáról A jelen ötéves tervidőszakban számottevően megsokasodtak a Szövetkezeti Tervező, Kivitelező és Üzemszervezési Vállalat — a SZÖVTERV — feladatai. A tanácsi tervekben maghatározott mintegy 25 ezer szövetkezeti lakásból 8183-at tervez és több mint tízezer akás beruházásában működik közre — egyéb fontos tennivalói, a szövetkezeti üzlet- illetve üzemhálózat úi létesítményeinek tervezése mellett. A SZÖVTERV lakásszövetkezetekkel összefüggő feladatairól tárgyalt keddi ülésen a SZÖVOSZ elnöksége. Ennek során felhívta a figyelmet arra, hogy az elkövetkező öt esztendőben a jelenleginél még nagyobb arányban kell a szövetkezetekszolgálatába állítani a SZÖVTERV Irodáinak szellemi szakmai kapacitását, ugyanis teljesítőképességük lehetővé teszi, hogy a hatodik ötéves terv időszakában évente 3090—2500 lakás kiviteli tervei készítsék el, s évi mintegy 3000 lakás beruházását bonyolítsák le. A lehetséges „lehetetlenf” A TETI PÉLDA Lehet-e négy és fél hónap alatt felépíteni egy kétszáz férőhelyes tehénistállót fele költséggel? A mai gyakorlat szerint nem. Ott se hitték sokan, ahol felépült, hallani még ma is tréfás fogadásokról, amiknek végeredményeként boldogan fizettek a vesztesek. Mert az istálló felépült, három hete betelepítették és vörös muskátli nyílik az ablakaiban. (Az utóbbi nemcsak dísz. Olyan levegőnek kell lenni a szálláson, hogy a muskátli viruljon.) A téti téesz látott hozzá négy és fél hónappal ezelőtt saját szakmunkás erővel az istálló építéséhez. (A szövetkezet eredeti terve szerint 1979-ben lett volna időszerű egy száz férőhelyes szállás felépítése.) Hogy mégis kétszáz férőhelyes lett, és még jó néhány dologban eltért az eredeti elképzeléstől, az köszönhető a Dalmandi Állami Gazdaságban tett tapasztalatcsere látogatásnak. Ott látta meg ezt az épülettípust a szövetkezet elnöke, és „meglátni, megszeretni” alapon elkezdődött a munka, az állami gazdaság és a szövetkezet vezetői közötti tanácskozás arról, hogy ilyen istálló legyen Téten is. Mert jó, mert olcsó, főleg akkor, ha a szövetkezet tagjai építik fel. Lényegében a dalmandi - rendszerű istálló is a MÉM által engedélyezett típusterv alapján készült, annyit változtattak, alakítottak a terven, amennyit az építési szabályok engedtek, illetve amennyit az ésszerűség diktált. A blokktéglából készült könnyűszerkezetes istállót előregyártott tetőszerkezet fedi, a mennyezet lángmentesített nádpadló. Az istálló teljesen gépesíthető, az itt dolgozó gondozók nem véletlenül jegyzik meg, a régi szálláshoz képest „szanatóriumba” kerültek. Takarmánykiosztó kocsi segíti az etetést, a minimális átalakítással felszerelt alumíniumvödrök kellékei az önitató berendezésnek, egy vízszint szabályozó és az elosztó tíz-tíz állat vízszükségletét elégíti ki. Gépesített az istállótrágya kihordása is, egyébként itt változtattak a tétiek a dalmandi rendszeren. A lengőlapátos megoldás helyett MTZ traktor elejére szereltek egy házilagosan szerkesztett, hidraulikával működtetett tolólapátot. A gyakorlat eddig azt bizonyította hogy ez a módszer szinte tökéletes. , Az ablakoktól kezdve az esőcsatornáig, a víz-, a villanyszerelést, a vezetékes fedéberendezést, a tejházat és felszerelését (itt még van munka) mind a szövetkezet mesteremberei végezték. Az építőbrigád 28—30 tagú, négy a lakatos, és három a villanyszerelő. Csakhogy ez a brigád általában fél létszámmal dolgozott, mert munkát vállaltak más gazdaságokban is, például a győrszemerei sertéstelep építése is sürgős. És mégis elkészült négy és félhónap alatt a kétszáz férőhelyes istálló, összesen 3 millió 600 ezer forintért, egy állat férőhelye tizennyolcezer forintért. Szakembereknek nem kell bizonygatni, mit jelentenek ezek a számok (!). Mióta betelepítették az épületet, ugyancsak sok vendég megfordult a majorban, elsősorban építési szakemberek, felügyeleti szervek képviselői. Érdemes is. Mert ez a példa nemcsak arra tanít, hogy a tisztességes, a főleg jól szervezett munkával sokszorosára lehet növelni a hatékonyságot, gondolkodással olcsón is lehet egészen jót készíteni. Az építkezés arra is jó példa, hogy a megyén túli látogatásoknak valóban úgy van értelme, ha a szakember igyekszik „hozni” is valami. G. Szabó Szerelik a tejházat. A saját szakemberek készítette épület. Hilfl Pok » 3