Kisalföld, 1979. február (35. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-01 / 26. szám
Otthonteremtő közösség 2. Lakásfenntartó szövetkezetek (Befejező rész.) Budapesten más városokban, de mind több községben is vannak szövetkezeti lakások, házak. Így nevezik őket, mert tulajdonosaik lakásfenntartó szövetkezetbe tömörülve gondoskodnak a ház karbantartásáról, s majdan felújításáról. Hazánkban jelenleg mintegy 870 ilyen szövetkezet van, 170 ezer lakással. Létrejöttük és későbbi növekedésük körülményei nem voltak azonosak és ma sem azok. Egy részük a céljukat megvalósított lakásépítő szövetkezetből alakult át fenntartóvá. Ennél jóval nagyobb hányadukat azok alakították meg, akik úgynevezett tanácsi értékesítésű szövetkezeti lakást vásároltak. Végül: választották a fenntartó szövetkezeti formát olyan családok is, amelyek OTP-beruházású társasházban laknak. Háromnegyedmillió ember otthona Az utóbbiaknak is nyomós okuk van rá, hogy lakásfenntartó szövetkezetet hozzanak létre, illetőleg bevöljenek egy már működőbe. A költségvetésből gazdálkodó ingatlankezelő vállalatok ugyanis csak az állami, a tanácsi bérlakások karbantartásával, felújításával foglalkoznak és köztudomású, hogy nehézségekkel küszködnek. Minden, magánerőből épített ház, illetőleg lakás ,,üzemeltetése” és bizonyos idő után elkerülhetetlen tatarozása a tulajdonosok dolga, terhe. A társasházakra ugyanúgy érvényes ez, mint a szövetkezetiekre és természetesen a családi házakra. Kézenfekvő, hogy a társasházak lakóinak is az a legésszerűbb megoldás, ha a karbantartás és a felújítás költségeinek viselésére összefognak, s havonta bizonyos öszszeg befizetésével pénzügyi alapot képeznek. Ez a magyarázata annak, hogy az idén is várhatóan 2,5—3 ezer OTP beruházású lakással gyarapodnak a fenntartó szövetkezetek. További, mintegy ötezerrel a lakásépítő szövetkezetek növelik a mostani lakásállományt. S mint eddig, ebben az évben is a tanácsi értékesítésű szövetkezeti lakások járulnak hozzá a legnagyobb arányban — szám szerint 9,5—10 ezerrel — a fenntartó szövetkezetek térhódításához. A kezelésükbe tartozó lakások száma az idei év végén előreláthatóan meghaladja a 183 ezret. Ez pedig — a családtagok számát is figyelembe véve — annyit jelent, hogy több mint háromnegyed millió ember él szövetkezeti lakásban. Jó egyetértésben Nem mindegy, hogy hogyan. Jó közösségi szellemű szövetkezet egymással egyetértésben lévő tagjaiként-e, vagy csak úgy, mint nagy házakban összezsúfolódott idegenek, akik kényszerűségből vállalták a szövetkezetet. Minden rájuk vonatkozó jogszabály módot és ösztönzést ad rá, hogy egészséges gondolkozású és magatartású lakóközösségek alakuljanak ki ezekben a szövetkezetekben. Olyanok, amelyekben következetesen érvényesülhet a demokratizmus, a tevékeny részvétel a közös ügyek megvitatásában, a döntésekben és az érdekelteket közvetlenül érintő feladatok megoldásában. A szövetkezet — elveink és törvényeink szerint — azonos érdekű állampolgárok önkéntes összefogása, társulása olyan közös célok megvalósítására, amelyek egybevágnak a társadalom érdekeivel. Ez a lényege hiányzik minden olyan lakásfenntartó szövetkezetnek, amelynek a tagjai valójában kiutalásosalapon vásárolhatnak a tanácstól úgynevezett szövetkezeti lakást. A beköltözéskor vagy utána találkoznak életükben először a lakók egymással. S már első tapasztalataik sem kedvezőek. Mások — a megrendelő, a beruházó — veszik át az elkészült házat, lakásokat. Rendszerint hosszú hibajegyzékkel, s azzal az ígérettel, hogy a műszaki átvételkor felfedezett és a később előbukkanó hibákat majd kijavítják az illetékes vállalatok a jótállási határidőn belül. Növelni a tagok c? szerepét Ezek a javítások gyakran elmaradnak vagy elkésnek, és ennek minden következményét a szövetkezet kénytelen viselni. Nem egyszer milliós vagy még nagyobb költségeket, amelyeket elhárítani nem lehet, ha egyáltalán lakni akarnak a házban. Zsebbe nyúlnak tehát és fizetnek, azután futnak a pénzük után. Közben szidják a szövetkezet vezetőségét, amely pedig semmiről sem tehet, kényszerhelyzetben van. Rossz hatása van annak is, hogy a most már meglehetősen nagy méretű és létszámú, lakásfenntartó szövetkezetek egy részében még nem találták meg a jó gyakorlati megoldást a tagok érdemleges szerepének kibontakoztatására a közös ügyek megvitatásában a döntések meghozatalában és a határozatok végres másának az ellenőrzésében. Helyenként maguk a választott vezetők is hajlamosak rá, hogy bürokratikus, hivatali szellemben dolgozzanak, utasítgassanak. A tagok és a népgazdaság szempontjából sem közömbös hogy a szövetkezeti házak, lakások állagának megóvását karbantartását milyen színvonalon sikerül megoldani. Tavaly a szövetkezeti lakások 45 százalékára terjedt ki a szervezett házkezelés. Az a cél, hogy az idén öt százalékkal növekedjék ez az arány, ami pedig a karbantartást illeti, arról a szövetkezeti lakások 36 százalékában gondoskodjanak szervezetten, hivatásos szakemberek. Ez az előirányzott fejlődés újabb állomás lesz azon az úton, amely végül az egész lakásszövetkezeti hálózatban megvalósíthatja a korszerű és jól szervezett javítást és felújítást. A legutóbbi években több intézkedés biztosított a lakásszövetkezeteknek a korábbiaknál kedvezőbb lehetőségeket arra, hogy még jobban megfeleljenek rendeltetésüknek. Remélhető, hogy ez az esztendő megérlel további olyan döntéseket, szabályozásokat is, amelyek még meglévő nehézségeket hárítanak el a lakásszövetkezetek társadalmi szempontból is igen fontos, egészséges fejlődésének az útjából. G. P. A tisztes ipar helyzete Sopronban Legtöbb a kőműves Annyi a kútásó, mint a kozmetikus Országszerte egyre kevesebb a kisiparos. Nem egy kismesterséget hamarosan törölni kell a szakmák jegyzékéből. A nyergeseg, gyertyamártók kihalását leginkább a néprajz-kutatók bánják — a cipészekét, kárpitosokét valamennyien fájlaljuk. Sopronban és a városkörnyéki községekben az elmúlt évben — ha csekély mértékben is — növekedett a kisiparban dolgozók száma. A környékbeliek jelenleg 339 mester, segéd, vagy segítő családtag szolgálataira számíthatnak. Legjobb a helyzet Sopronban. Itt a kisipari létszám meghaladja a 300 főt. A községek közt Kópháza vezet — itt 23 iparos van —, Fertőrákos következik. A városkörnyéki településeken működő mesterek kizárólag szolgáltató tevékenységet folytatnak. Közülük minden második munkaviszonya megtartása mellett dolgozik. Ez a tény jelzi, hogy a vállalatok és szövetkezetek, ha a feltételek biztosítottak, támogatják a mellékfoglalkozásként való iparűzést. Az új iparigazolvány tulajdonosai közt sok a fiatal. Nyugdíj mellett viszont egyre kevesebben vállalkoznak műhelynyitásra. Bár az összkép kedvezőnek mondható, a magánkisipar létszámának alakulását mutató statisztikában számos jel a holnapi gondokra utal. Idén kevesebb műhelyben dolgoznak, mint tavaly. Csökkent a főfoglalkozásúak száma, növekedett a segítő családtagoké. A létszámnövekedés tehát az utóbbiaknak köszönhető. A szolgáltatás mellett a kisipar fontos hivatása, hogy átörökítse a sokszor csak e körben megszerezhető szakmai ismereteket. Annak ellenére, hogy a mesterek közül sokan tartanak tanulót vele miután azok szakképesítést szereznek, a kisiparosok nem szívesen foglalkoztatják őket. A szolgáltatások körének bővítését hátráltatja, hogy szinte nincsenek új műhelyek. Sopronban és környékén legnépesebb a kőműves szakma. Magában a városban 34 önálló mester, illetve alkalmazott dolgozik. Van elég szobafestő is. Ők 28-an vannak. Nincs hiány asztalosból és lakatosból sem. A városban és a környező öt kiemelt községben ugyanannyi kútásó és parkettcsiszoló van, mint kozmetikus: egy-egy. A városi tanács megállapítása szerint a helybeli magánkisiparosoknak elegendő munkájuk van. Műhelyeik technikai felszereltsége elfogadható. Az anyagellátás biztosítására a KIOSZ körzeti csoportja a helyi Áfésszel szerződést kötött. Az Áfész által szállított anyagokban nincs is hiány. Joggal panaszkodnak viszont, a vasasok, az építők és a háztartási és elektro-akusztikai berendezések javítói, valamint a gépkocsiszerelők. Nekik még sokat kell anyagra, kisgépre várniok. M. L. 1979. február 1., csütörtök Eső veri, hó takarja, rozsda marja Ha elmarad a téli fölkészülés... Az úton latyak, só olvasztotta, kerékgyúrta hó és sár, körben a tél fehérsége. Győrből Enese felé haladva, a jobb oldalon szembontó kép: raktár a szabad ég alatt. Festékek rozsdaette lemezdobozokban, elázott papírkartonok — több millió forint értékű áru. A Győr-Vas megyei Élelmiszer és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat (korábbi és ismertebb nevén: a Fűszert) árukészlete. Befordulunk a telep udvarára, s a Zsiguli tengelyig süllyed a kásás hóba, a sárba. Tengelyig süllyedt a targonca is, nem használható rendeltetése szerint, szerepét az emberi kéz vette át újra: csatárláncot, élő szállítószalagot alkotva rakodik pár ember a konténerekből. Körbe az udvaron lehangoló látvány: vastag hóréteg alatt százezernyi festékdoboz és egyebek. A kitt lemezdobozát teljesen szétette a rozsda, már-már szétesik. A különféle festékek dobozai sem tudnak dacolni az idővel, vaslemezből vannak, pár hét alatt elrozsdásodnak. Téli fölkészültségnek nyoma sincs. Sehol egy ponyva, fólia, amivel letakarhatnák az értékeket. A raktártelep dolgozói és a rakodómunkások egymás szavába vágva mondják, beszélik el a dolgok eredetét. — Tavaly ősszel költöztünk ide. Csak a hidegre legérzékenyebb anyagoknak tudunk itt egy fűtött helyiséget adni, a többi megfagy, megrozsdásodik. — Az udivar nincs lebetonozva, azért rakodunk kézi erővel — magyarázza Nagy Imre egységvezető. — Naponta tíz-húsz konténer áru érkezik, bizony alaposan meg kell dolgozni vele. — Miért nem takarták ez az árut legalább fóliával vagy ponyvával? — Ígérték, hogy vesznek, de azóta se történt semmi. — Nemhogy fóliát, még egy gumicsizmát sem sikerült kapnom — szól közbe a revizor és átázott bakancsára mutat. — Azt mondták, beteg a raktáros, azért nem tudnak adni. Az előzmények némi kiegészítésig szorulnak. Az történt ugyanis, hogy 1975-ben korszerű raktárral is gazdagodott a vállalat: Győrött hat vállalat összefogásával elkészült a koordinációs raktárbázis, ahol a Füszért is kapott 6500 négyzetméternyi raktárterületet, ott helyezték el az élelmiszereket. Ekkor került szóba az is, ho°v megfelelő támogatással fölépül a koordinációs raktárbázis úgynevezett II. üteme, ahol megoldódik a vegyianyagok tárolása, védelme. Előkészületként ajánlotta föl megvételre a vállalat a Bercsényi ligetben levő raktárát. Ezt a megoldást a Belkereskedelmi Minisztérium is támogatta, miután a volt raktár területe alkalmas arra, hogy ott ötezer adagos gyermekélelmezési üzemet létesítsen a Nyugat-magyarországi Vendéglátó Vállalat. A megállapodás szerint 1978. október 31-ig a Füszért a raktárat kiürítette, átadta. A termékek egy részét győri raktáraiban helyezte el, a többit a Zöldérttől bérelt enesei raktártelepre szállította. Az a telep azonban kicsinek bizonyult. A kialakult kényszerhelyzetben egyetlen lehetőség adódott: mindent elkövetni a szabadban tárolt anyagok védelme érdekében. Sajnos, éppen ezt mulasztották el... A Győr-Vas megyei Élelmiszer és Vegyiárú Nagykereskedelmi Vállalat igazgatója Eller Imre. Vele beszélgettünk a tárolási gondokról. — Évente több mint 3 milliárd forint értékű árut mozgatunk, forgalmazunk — mondta egyebek között. — Nagyobb tárolási gondunk csak a győri raktárháznál van. Amikor fölajánlottuk Bercsényi ligeti raktárunkat, úgy tűnt, sikerül rövid idő alatt tető alá hozni az újabb raktárbázist, és ezzel a gondok végleg megoldódnak. — Hol tart most a raktárépítés ügye? — Időközben a létesítés költségei elérték a 91 millió forintot. A gondok ellenére optimista vagyok, bízom abban, hogy megkapjuk az igen, nyert 50 milliós hitelt és esetleg már ebben az évben elkezdődhet a raktárépítés. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy addig nincs teendő az árukezelés terén. Sürgősen rendet teszünk, mert arra eddig is lett volna lehetőség, hogy legalább letakarjuk a szabadban tárott árukat. Megállapodtunk az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalattal is, és eszerint ők 2 millió forint értékű vegyianyag-készletet átvesznek szocialista megőrzés címén. A kiskereskedelmi raktárakban fedél alá kerül a társadalmi értékek egy része. A Bercsényi ligeti raktár átadása, eladása valóban közérdeket szolgált: a gyermekélelmezés megoldását, ötezer adagos éttermet létesít a helyén a vendéglátó vállalat. Mindez azonban korántsem jelentheti azt, hogy a lehetőségeikhez mérten ne kövessenek el mindent a több millió forint értékű termék védelméért. Az enesei telep vezetője is tehetett volna hatásosabb lépéseket, a vállalatnak sem lett volna szabad megfeledkeznie a téli felkészülésről. Sokszor elmondtuk már, itt is megismételjük: télen a tél nem jöhet váratlanul. A hóesésre, a hidegre akkor is számítani kellett volna, ha korábban néhány évig enyhe telünk volt. Mert ha nem ezt tesszük, akkor — mint ebben az esetben is — milliós értékek kerülhetnek veszélybe. Úgy vélem, ennek az ügynek ez a legfőbb tanulsága! Magyar Tibor A Győr-Vas megyei Élelmiszer és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat enesei raktártelepe. Matusz Károly felvétele Együttműködési szerződés Szovjet gyártmányú, úgynevezett lineáris elektrongyorsító berendezést helyeztek üzembe szerdán a Villamosszigetelő és Műanyag Gyárban. Ily módon elkészült az ország első, ipari méretű, gépi besugárzó üzeme. A berendezést a leningrádi Jefremov Intézet szállította. A villamos- és képesiparban évek óta megoldásra váró feladat a szerelési munka korszerűsítése, amelynek egyik akadálya volt, hogy hazánkban nem gyártottak széles körben alkalmazható, hőre zsugorodó kábelszerelvényeket. Ezeket eddig tőkés importból kellett beszerezni. Most a hazai sugárkémia jelentős állomásához érkezett. A szovjet Techsnabexport külkereskedelmi egyesülés olyan berendezést szállított a gépipar műanyagfeldolgozó bázisának számító Villamosszigetelő és Műanyag Gyárba, amelynek révén a hőre lágyuló anyagot, például polietilént, nagyenergiájú elektronsugárzással átalakítják. Az üzem ünnepélyes átadása után a magyar és szovjet partnerek hosszú távú együttműködési szerződést írtak alá, amely kiterjed a közös kutatásra, fejlesztésre is. KIÍMFÖLD 3