Kisalföld, 1979. február (35. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-01 / 26. szám

■ Rügyfakadás címmel történelmi, társadalompolitikai vetélkedő színhelye volt kedden a győri egészségügyi szakiskola. A tíz versenyző közül az első öt (a helyezés sorrendjében: Siklósi Erika, Majdán Izabella, Csölle Szilvia, Nyéki Ildikó, Tomsits Éva) a szombathelyi területi döntőbe jutott. Úttörővezetői konferenciák Mosonmagyaróváron a vá­rosi, Győrött a járási úttörő­vezetők konferenciáját ren­dezték meg január 27-én. A úttörővezetők mindkét he­lyen részletesen értékelték a három esztendő alatt végzett munkát és megválasztották a városi, illetve a járási út­törőelnökséget. Mosonma­gyaróváron az úttörőcsapatok és szocialista brigádok, szülői munkaközösségek kapcsolatai­nak erősítését, az „egy őrs — egy család” mozgalmat szor­galmazták, Győrött pedig a szülők és pártoló tagok csa­pattáborban való részvételét igényelték. Szükségesnek tar­­ tották, hogy a gyerekek ala­posan ismerjék meg környe­zetüket, a 7. és 8. osztályo­sok pedig tudatosabban ké­szüljenek a KISZ-tagságra. Műteremlátogatás A soproni Dobó István Út­törőcsapat a hagyományte­remtés jegyében rendezi meg a festők és a gyerekek talál­kozóját. Elsőként Mühl Ala­dár festőművésszel találkoz­tak az úttörők. Hangulatos, vidám órát töltöttek el a művész társaságában, aki a tárlat és múzeumlátogatás szépségeiről és az akvarell­­készítésről beszélt. — Volt egy kenyai nőm... — füllentette Péter. — Néger? — Naná, majd kínai. — És? — kíváncsiskodott a lány. — Éppen versenyszünetem volt. A főnököt, vagyis az ed­zőt, lefoglalta a többi fickó, hát intettem a csajnak, és eliszkoltunk az erdő felé. Ott az egész város az erdőben van. A nőn meg ilyen háncs­ból készült szoknya, amit csak éppen félre kell hajta­ni ... — Izgi lehetett — súgta a lány és szorosan hozzábújt Péterhez, de ő egy oldallé­péssel kivonta magát az öle­lésből. Tovább álmodta tör­ténetét. — Komolyan. Már majd­nem nekiestem, mert azért a fekete nők nagyon érdekesek, de olyan erős izzadság­ szaga volt, hogy egyik pillanatról a másikra elpárolgott a ked­vem. A lány önkéntelenül is tá­volabb húzódott. — Ráadásul — csorgatta tovább meséjét Péter —, hal­lom ám, hogy hangosan kia­bálnak valamit. „Siess!”, lö­kött el magától a nő, mert jönnek a bátyáim, és ha itt élnek, akkor hetven kecskét kell fizetned értem.” — Kecskét ? — visított fel a lány, és nevetése lenyírta az éjszaka szárnyait. Elszaba­dult, átröppent a sekély ár­kon, és behuppant egy békés család konyhájába, ahol az asszony, aki éppen férje cipő­jét pucolta, rosszallóan csó­válta meg a fejét: „Ezek a mai fiatalok!” — Kecskét, bizony bak­kecskét — srófolta feljebb az érdekességet Péter. — Jó lehet neked — sóhaj­tott a lány. Sokfelé jártál. Az én nővérem is volt tavaly Bulgáriában. Anyu majd­nem kitépte a haját, amikor megtudta, hogy a szobabútor árából fizetett be az útra. Szerencséje volt, mert azért elvette a Bedi. Most Rúzsán laknak, az anyósáéknál. — Uhüm — zümmögte-dünnyögte Péter, és óvatosan kikerülte egy kerékvető kő árnyékgödrét. A szálló előtt letáboroztak. A lány várt. Péter lélegzetét szaggatta, és csillagokat számolt. A lány ezerszer­ gyakorolt ölelésekre várt. Egyszerre csak, mint a fák, mik mit sem értenek a vi­harból, összeborultak. Meg­született a csók, Péter a lány szájában matatott talán egy vallomás, talán néhány ked­ves szó után. S elaludtak a tiltások, he­lyettük valahonnét a köz­pontból munkára utasítottak a kezek, érezték a kemény­séget, kerekséget, simaságot, nagyságot, a központ pedig gyűjtögette az információkat, megfejtette az első jeleket, megtette az első összehasonlí­tásokat. A lány maga volt a meg­testesült nő, a kiszolgálta­tott, a boldogan adakozó, a tiltásokat csak hírből isme­rő. Amikor már-már elszaba­dították gátjaikat az ösztö­nök, Péter elszakította kezét a lány testéről, és egy szél­vésznyit sóhajtva elköszönt: — Hát akkor szia! — Holnap jössz? — kapott felé a lány. — Lehet. — Gyere, jó? — Majd meglátom. — Beszólsz? — Nem tudom. — A Csóti Marit keresd! N. B. Egyszer találkoztak Tizennégy évesek lettek Tegnap délután majdnem 600 úttörőegyenruhás leány és fiú kereste fel Sopronban a Liszt Ferenc Művelődési Központot. Vidáman, az út­­törőzenekar indulóinak hang­jainál foglalták el helyeiket a tizenegy általános iskola végzősei a nagyterem néző­terén és karzatán. Kérdésemre — mit jelent számára az alkalom — az egyik kislány nevetve vála­szolta: holnaptól nem kézit csókolommal, hanem jó na­­pottal köszönök. A félig ko­moly, félig tréfás válasz is bizonyítja, jelentős állomás volt a megjelentek felnőtté válási folyamatának a teg­napi nap: a tizennégy élet­évüket elért gyermekek kap­ták meg személyi igazolvá­nyukat. Becsületes munkára, helyt­állásra és példamutatásra kö­telez az igazolvány, figyel­meztette a tanulókat Molnár István általános iskolai igaz­gató, aki a városi tanács művelődésügyi osztálya, a vá­rosi úttörőelnökség és a vá­rosi rendőrkapitányság nevé­ben mondott ünnepi beszé­det. Ezután Újvári János rendőrőrnagy tizenegy kiváló úttörő és jó tanuló gyerek­nek adta át személyi iga­zolványát. Több száz társuk a Munkásőr úti­ és a Fenyő téri iskolák gyerekeinek mű­sora után vette át a közelgő felnőtt korra figyelmeztető okmányt. A tegnapi bevezető ese­mény után hamarosan a sop­roni járás általános iskolái­nak tizennegyedik életévüket betöltő tanulói is ünnepi kül­sőségek között veszik át sze­mélyi igazolványaikat. 4 KI­MPOID A szakszervezet jónak értékelte Tizenkilenc ifjúsági parlament tapasztalata A Közalkalmazottak Szak­­szervezete Győr-Sopron me­gyei Bizottsága tegnapi ülé­sén meghallgatta az ifjúsági bizottság vezetője, Szeli Imre szóbeli tájékoztatóját a köz­­alkalmazottak múl évi ifjúsá­gi parlamentjeinek megtartá­sáról és tapasztalatairól. El­mondta, hogy a fiatalok e fontos fóruma iránt nőtt az érdeklődés megyénkben. 1974-ben nyolc, 1976-ban és a múlt évben is tizenkilenc munkahelyi közösség élt e lehetőséggel. A szakszervezet megyei bi­zottsága és helyi szervei a korábbinál jobban segítették a parlamentek munkáját: a szervezési- és káderosztály kidolgozta az intézkedési ter­vet, amely pontosan tartal­mazta a szakszervezet teen­dőit. A parlamentek összehí­vását mindenütt alapos fel­készülés előzte meg, a doku­mentumokat a legtöbb helyen előzetesen megvitatták, a párt, a KISZ és szakszer­vezeti bizottság véleményez­te. A beszámolók alaposak, elemzők voltak, tükrözték az adott terület az elmúlt két év eredményeit. Visszatértek a beszámolókban a megelőző parlamenteken elhangzott javaslatok megvalósítására is. A fiatalok több helyen hi­ányolták, hogy az általuk fel­vetett, országos intézkedést igénylő gondjaikra nem kap­tak választ. Megyénk közalkalmazottai körében tartott ifjúsági par­lamenteken a részvétel és ak­tivitás változó volt, általában lehetett volna jobb is — hangzott az összegzésben. Pél­dául a tanácsokon dolgozó fiataloknak csak 63 százaléka a nem tanácsi dolgozóknak pedig 60 százaléka vett részt — ez bizony kevés! Az ille­ték-, az illetmény- és a föld­hivatal fiataljainak aktivitá­sát bizonyítja, hogy a fiata­lok 82 százaléka jelen volt. A múlt évi parlamenteken ke­vesebben nyilvánítottak véle­ményt a közalkalmazott fi­­atalok, mint a megelőző al­kalommal. Pozitívumként el­mondható azonban, hogy jog­talan követelőzés, egyéni sé­relem nem hangzott el. A munkát, annak jó végzését, az egészséges életmódot és az emberrel való jobb törődést igénylő hozzászólások, javas­latok hangzottak el. Sokan felvetették a szak­mai továbbképzést, szak­­könyvtárak létrehozását, a pályakezdőkkel való jobb foglalkozást és beilleszkedés segítését, a közéleti tevékeny­ség elismerését a jutalmazá­sokban, a munkahelyi szoci­ális­ és technikai körülmé­nyek további javítását, a fi­atalok lakásgondjainak enyhí­tését, a gyesen levőkkel való törődést és a községiek köz­­étkeztetési gondjának megol­dását, végül a kulturális és sportélet jobb támogatását kérték. Az országos hatáskörbe tar­tozó javaslatok közül egy, amely a hivatali munka kor­szerűsítését jelentené, a jog­szabályok egységes szerkezet­be történő megjelentetése a gyorsabb ügyintézést­ segíte­né. Takács Gyula megyei tit­kár az összegezésében meg­erősítette, hogy a közalkal­mazott dolgozók ifjúsági par­lamentjei az előírások szelle­mében zajlottak és elérték céljukat. Hangoztatta e mun­ka folyamatosságát, és azt, hogy jobb politikai munká­val meg kell nyerni a közöm­bös, érdektelen fiatalokat, valamint javítani kell e kör­ben a társadalmi munkában való részvételt. Javasolta az ifjúsági bizottságnak, hogy térjen vissza a parlamenten felvetett kérdések sorsára és segítse a gondok enyhítését. • H. I. K­IJMPOID Fotópályázat diákoknak A nemzetközi gyermekév alkalmából a Szakszervezetek Megyei Tanácsának ifjúsági és nőbizottsága fotópályáza­tot hirdet általános és közép­iskolák, valamint a szakmun­kásképző intézetek fiataljai részére. Az iskolai élet eseményeit bemutató képekkel lehet pá­lyázni. A képek nagysága 18 X 24 centiméter legyen. A fényképekre rá kell írni a kép clmét, a pályázó nevét és iskoláját. A pályázatot szak­­zsűri bírálja el, és a díjakat általános, középiskolai, vala­mint szakmunkás kategórián­ként adják ki. A beküldési határidő: má­jus 15. A kiállítást május 26- án rendezik meg a Rába Mű­velődési Központban. A pá­lyamunkákat az SZMT Ifjú­sági Bizottságának címére kell küldeni: Győr, Pf. 173. 9002. SZEMHA A kisfiú, aki lencsevégre került, szőke hajú, kissé sá­padt arcú. A szeme, akár a gyémánt. Napi útja a lakó­telepi lakástól az óvodáig ötszáz méter, vagy még any­­nyi se. A kisfiú szemhatára a kerítésig, esetenként az eresz aljáig terjed. Azaz csak az első emeletig, mert a lakótelepen nincsen eresz. Van ellenben barátja otthon és az óvodában. A leg­jobb „barát” az anyja. A testvérével és az apjával gyakran összerúgják a patkót, összerúgják K. Tamás­sal és H. Balázzsal is az oviban. Tamást ő irányítja, őt pedig Balázs. Legjobb játékuk az autó. Bármilyen szép, de meg lehet unni. Ezért történt, hogy a szőke hajú, és a ba­rátja a játék-konyhaszekrényt „kinevezte" autónak, örömük nem tartott sokáig, mert a óvónéni megtiltotta az autózást. Ők pedig három napig nem beszéltek az óvónénivel. Haragtartók. Komolyak. Ebben az időben történt, hogy az estébe hajló dél­utánon az apja állított be a szőke fiúért az óvodába. Az apával volt a nagy­obb­ iskolás fiú is. A szőke test­vére. Hazafelé indultak, és mikor elhagyták az útke­reszteződést, a két gyerek megiramodott, belegázolt a friss hóba, püf­ölték, dobálták egymást. A kisebbnek egyszercsak eltört a mécses. Lehurmant a hóra, hanyatt feküdt. Tekintete megakadt a magasban. Elhallgatott. A testvére így kérlelte: — Kelj fel gyorsan! Siessünk haza, mert már öreg este van. Ekkor ért hozzájuk az apa. — Öreg este? — hitetlenkedett. — Apu, mi az a fényes, arra messze? — kérdezte a szőke. A szürke égen egyetlen fény sercent. Pokoli távol­ságban. — Csillag az égen. — Csillag? — ámult el a gyerek és szédülten pillo­gott az égre. Elindultak a lakás felé. — Csillag, csillag, csillagocska! — énekelte, sivitotta a gyerek. V. M A pályaválasztásról Pályaválasztási szülői értekezletet tartottak kedden délután Győrött, a Balassi Bálint általános iskolában. Mintegy hatvan szülő és ötven nyolcadikos gyermek hallgatta meg a Pattantyús szakközépiskola, a Rejtő Sándor textilipari technikum és a 401-es Ipari Szak­munkásképző Intézet pedagógusait, akik beszámolót tartottak az iskolákban tanulható szakmákról. Szó esett még az egyéb szakközépiskolák beiskolázási lehetősé­geiről és előnyeiről is. Ezzel a szülői értekezlettel azok­nak akartak segítséget nyújtani, akik még nem válasz­tották ki, hogy hova mennek az általános iskola el­végzése után. 1979. február 1., csütörtök

Next