Kisalföld, 1979. február (35. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-01 / 26. szám
■ Rügyfakadás címmel történelmi, társadalompolitikai vetélkedő színhelye volt kedden a győri egészségügyi szakiskola. A tíz versenyző közül az első öt (a helyezés sorrendjében: Siklósi Erika, Majdán Izabella, Csölle Szilvia, Nyéki Ildikó, Tomsits Éva) a szombathelyi területi döntőbe jutott. Úttörővezetői konferenciák Mosonmagyaróváron a városi, Győrött a járási úttörővezetők konferenciáját rendezték meg január 27-én. A úttörővezetők mindkét helyen részletesen értékelték a három esztendő alatt végzett munkát és megválasztották a városi, illetve a járási úttörőelnökséget. Mosonmagyaróváron az úttörőcsapatok és szocialista brigádok, szülői munkaközösségek kapcsolatainak erősítését, az „egy őrs — egy család” mozgalmat szorgalmazták, Győrött pedig a szülők és pártoló tagok csapattáborban való részvételét igényelték. Szükségesnek tar tották, hogy a gyerekek alaposan ismerjék meg környezetüket, a 7. és 8. osztályosok pedig tudatosabban készüljenek a KISZ-tagságra. Műteremlátogatás A soproni Dobó István Úttörőcsapat a hagyományteremtés jegyében rendezi meg a festők és a gyerekek találkozóját. Elsőként Mühl Aladár festőművésszel találkoztak az úttörők. Hangulatos, vidám órát töltöttek el a művész társaságában, aki a tárlat és múzeumlátogatás szépségeiről és az akvarellkészítésről beszélt. — Volt egy kenyai nőm... — füllentette Péter. — Néger? — Naná, majd kínai. — És? — kíváncsiskodott a lány. — Éppen versenyszünetem volt. A főnököt, vagyis az edzőt, lefoglalta a többi fickó, hát intettem a csajnak, és eliszkoltunk az erdő felé. Ott az egész város az erdőben van. A nőn meg ilyen háncsból készült szoknya, amit csak éppen félre kell hajtani ... — Izgi lehetett — súgta a lány és szorosan hozzábújt Péterhez, de ő egy oldallépéssel kivonta magát az ölelésből. Tovább álmodta történetét. — Komolyan. Már majdnem nekiestem, mert azért a fekete nők nagyon érdekesek, de olyan erős izzadság szaga volt, hogy egyik pillanatról a másikra elpárolgott a kedvem. A lány önkéntelenül is távolabb húzódott. — Ráadásul — csorgatta tovább meséjét Péter —, hallom ám, hogy hangosan kiabálnak valamit. „Siess!”, lökött el magától a nő, mert jönnek a bátyáim, és ha itt élnek, akkor hetven kecskét kell fizetned értem.” — Kecskét ? — visított fel a lány, és nevetése lenyírta az éjszaka szárnyait. Elszabadult, átröppent a sekély árkon, és behuppant egy békés család konyhájába, ahol az asszony, aki éppen férje cipőjét pucolta, rosszallóan csóválta meg a fejét: „Ezek a mai fiatalok!” — Kecskét, bizony bakkecskét — srófolta feljebb az érdekességet Péter. — Jó lehet neked — sóhajtott a lány. Sokfelé jártál. Az én nővérem is volt tavaly Bulgáriában. Anyu majdnem kitépte a haját, amikor megtudta, hogy a szobabútor árából fizetett be az útra. Szerencséje volt, mert azért elvette a Bedi. Most Rúzsán laknak, az anyósáéknál. — Uhüm — zümmögte-dünnyögte Péter, és óvatosan kikerülte egy kerékvető kő árnyékgödrét. A szálló előtt letáboroztak. A lány várt. Péter lélegzetét szaggatta, és csillagokat számolt. A lány ezerszer gyakorolt ölelésekre várt. Egyszerre csak, mint a fák, mik mit sem értenek a viharból, összeborultak. Megszületett a csók, Péter a lány szájában matatott talán egy vallomás, talán néhány kedves szó után. S elaludtak a tiltások, helyettük valahonnét a központból munkára utasítottak a kezek, érezték a keménységet, kerekséget, simaságot, nagyságot, a központ pedig gyűjtögette az információkat, megfejtette az első jeleket, megtette az első összehasonlításokat. A lány maga volt a megtestesült nő, a kiszolgáltatott, a boldogan adakozó, a tiltásokat csak hírből ismerő. Amikor már-már elszabadították gátjaikat az ösztönök, Péter elszakította kezét a lány testéről, és egy szélvésznyit sóhajtva elköszönt: — Hát akkor szia! — Holnap jössz? — kapott felé a lány. — Lehet. — Gyere, jó? — Majd meglátom. — Beszólsz? — Nem tudom. — A Csóti Marit keresd! N. B. Egyszer találkoztak Tizennégy évesek lettek Tegnap délután majdnem 600 úttörőegyenruhás leány és fiú kereste fel Sopronban a Liszt Ferenc Művelődési Központot. Vidáman, az úttörőzenekar indulóinak hangjainál foglalták el helyeiket a tizenegy általános iskola végzősei a nagyterem nézőterén és karzatán. Kérdésemre — mit jelent számára az alkalom — az egyik kislány nevetve válaszolta: holnaptól nem kézit csókolommal, hanem jó napottal köszönök. A félig komoly, félig tréfás válasz is bizonyítja, jelentős állomás volt a megjelentek felnőtté válási folyamatának a tegnapi nap: a tizennégy életévüket elért gyermekek kapták meg személyi igazolványukat. Becsületes munkára, helytállásra és példamutatásra kötelez az igazolvány, figyelmeztette a tanulókat Molnár István általános iskolai igazgató, aki a városi tanács művelődésügyi osztálya, a városi úttörőelnökség és a városi rendőrkapitányság nevében mondott ünnepi beszédet. Ezután Újvári János rendőrőrnagy tizenegy kiváló úttörő és jó tanuló gyereknek adta át személyi igazolványát. Több száz társuk a Munkásőr úti és a Fenyő téri iskolák gyerekeinek műsora után vette át a közelgő felnőtt korra figyelmeztető okmányt. A tegnapi bevezető esemény után hamarosan a soproni járás általános iskoláinak tizennegyedik életévüket betöltő tanulói is ünnepi külsőségek között veszik át személyi igazolványaikat. 4 KIMPOID A szakszervezet jónak értékelte Tizenkilenc ifjúsági parlament tapasztalata A Közalkalmazottak Szakszervezete Győr-Sopron megyei Bizottsága tegnapi ülésén meghallgatta az ifjúsági bizottság vezetője, Szeli Imre szóbeli tájékoztatóját a közalkalmazottak múl évi ifjúsági parlamentjeinek megtartásáról és tapasztalatairól. Elmondta, hogy a fiatalok e fontos fóruma iránt nőtt az érdeklődés megyénkben. 1974-ben nyolc, 1976-ban és a múlt évben is tizenkilenc munkahelyi közösség élt e lehetőséggel. A szakszervezet megyei bizottsága és helyi szervei a korábbinál jobban segítették a parlamentek munkáját: a szervezési- és káderosztály kidolgozta az intézkedési tervet, amely pontosan tartalmazta a szakszervezet teendőit. A parlamentek összehívását mindenütt alapos felkészülés előzte meg, a dokumentumokat a legtöbb helyen előzetesen megvitatták, a párt, a KISZ és szakszervezeti bizottság véleményezte. A beszámolók alaposak, elemzők voltak, tükrözték az adott terület az elmúlt két év eredményeit. Visszatértek a beszámolókban a megelőző parlamenteken elhangzott javaslatok megvalósítására is. A fiatalok több helyen hiányolták, hogy az általuk felvetett, országos intézkedést igénylő gondjaikra nem kaptak választ. Megyénk közalkalmazottai körében tartott ifjúsági parlamenteken a részvétel és aktivitás változó volt, általában lehetett volna jobb is — hangzott az összegzésben. Például a tanácsokon dolgozó fiataloknak csak 63 százaléka a nem tanácsi dolgozóknak pedig 60 százaléka vett részt — ez bizony kevés! Az illeték-, az illetmény- és a földhivatal fiataljainak aktivitását bizonyítja, hogy a fiatalok 82 százaléka jelen volt. A múlt évi parlamenteken kevesebben nyilvánítottak véleményt a közalkalmazott fiatalok, mint a megelőző alkalommal. Pozitívumként elmondható azonban, hogy jogtalan követelőzés, egyéni sérelem nem hangzott el. A munkát, annak jó végzését, az egészséges életmódot és az emberrel való jobb törődést igénylő hozzászólások, javaslatok hangzottak el. Sokan felvetették a szakmai továbbképzést, szakkönyvtárak létrehozását, a pályakezdőkkel való jobb foglalkozást és beilleszkedés segítését, a közéleti tevékenység elismerését a jutalmazásokban, a munkahelyi szociális és technikai körülmények további javítását, a fiatalok lakásgondjainak enyhítését, a gyesen levőkkel való törődést és a községiek közétkeztetési gondjának megoldását, végül a kulturális és sportélet jobb támogatását kérték. Az országos hatáskörbe tartozó javaslatok közül egy, amely a hivatali munka korszerűsítését jelentené, a jogszabályok egységes szerkezetbe történő megjelentetése a gyorsabb ügyintézést segítené. Takács Gyula megyei titkár az összegezésében megerősítette, hogy a közalkalmazott dolgozók ifjúsági parlamentjei az előírások szellemében zajlottak és elérték céljukat. Hangoztatta e munka folyamatosságát, és azt, hogy jobb politikai munkával meg kell nyerni a közömbös, érdektelen fiatalokat, valamint javítani kell e körben a társadalmi munkában való részvételt. Javasolta az ifjúsági bizottságnak, hogy térjen vissza a parlamenten felvetett kérdések sorsára és segítse a gondok enyhítését. • H. I. KIJMPOID Fotópályázat diákoknak A nemzetközi gyermekév alkalmából a Szakszervezetek Megyei Tanácsának ifjúsági és nőbizottsága fotópályázatot hirdet általános és középiskolák, valamint a szakmunkásképző intézetek fiataljai részére. Az iskolai élet eseményeit bemutató képekkel lehet pályázni. A képek nagysága 18 X 24 centiméter legyen. A fényképekre rá kell írni a kép clmét, a pályázó nevét és iskoláját. A pályázatot szakzsűri bírálja el, és a díjakat általános, középiskolai, valamint szakmunkás kategóriánként adják ki. A beküldési határidő: május 15. A kiállítást május 26- án rendezik meg a Rába Művelődési Központban. A pályamunkákat az SZMT Ifjúsági Bizottságának címére kell küldeni: Győr, Pf. 173. 9002. SZEMHA A kisfiú, aki lencsevégre került, szőke hajú, kissé sápadt arcú. A szeme, akár a gyémánt. Napi útja a lakótelepi lakástól az óvodáig ötszáz méter, vagy még anynyi se. A kisfiú szemhatára a kerítésig, esetenként az eresz aljáig terjed. Azaz csak az első emeletig, mert a lakótelepen nincsen eresz. Van ellenben barátja otthon és az óvodában. A legjobb „barát” az anyja. A testvérével és az apjával gyakran összerúgják a patkót, összerúgják K. Tamással és H. Balázzsal is az oviban. Tamást ő irányítja, őt pedig Balázs. Legjobb játékuk az autó. Bármilyen szép, de meg lehet unni. Ezért történt, hogy a szőke hajú, és a barátja a játék-konyhaszekrényt „kinevezte" autónak, örömük nem tartott sokáig, mert a óvónéni megtiltotta az autózást. Ők pedig három napig nem beszéltek az óvónénivel. Haragtartók. Komolyak. Ebben az időben történt, hogy az estébe hajló délutánon az apja állított be a szőke fiúért az óvodába. Az apával volt a nagyobb iskolás fiú is. A szőke testvére. Hazafelé indultak, és mikor elhagyták az útkereszteződést, a két gyerek megiramodott, belegázolt a friss hóba, püfölték, dobálták egymást. A kisebbnek egyszercsak eltört a mécses. Lehurmant a hóra, hanyatt feküdt. Tekintete megakadt a magasban. Elhallgatott. A testvére így kérlelte: — Kelj fel gyorsan! Siessünk haza, mert már öreg este van. Ekkor ért hozzájuk az apa. — Öreg este? — hitetlenkedett. — Apu, mi az a fényes, arra messze? — kérdezte a szőke. A szürke égen egyetlen fény sercent. Pokoli távolságban. — Csillag az égen. — Csillag? — ámult el a gyerek és szédülten pillogott az égre. Elindultak a lakás felé. — Csillag, csillag, csillagocska! — énekelte, sivitotta a gyerek. V. M A pályaválasztásról Pályaválasztási szülői értekezletet tartottak kedden délután Győrött, a Balassi Bálint általános iskolában. Mintegy hatvan szülő és ötven nyolcadikos gyermek hallgatta meg a Pattantyús szakközépiskola, a Rejtő Sándor textilipari technikum és a 401-es Ipari Szakmunkásképző Intézet pedagógusait, akik beszámolót tartottak az iskolákban tanulható szakmákról. Szó esett még az egyéb szakközépiskolák beiskolázási lehetőségeiről és előnyeiről is. Ezzel a szülői értekezlettel azoknak akartak segítséget nyújtani, akik még nem választották ki, hogy hova mennek az általános iskola elvégzése után. 1979. február 1., csütörtök