Kisalföld, 1979. március (35. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-01 / 50. szám

Mozgalmi tanácskozás az MVG-ben Első h­el­yen a gazdaságosság Líjabb előretörés az exportpiacon Kisebb létszámmal, nagyobb eredményeket Herczeg Károly a társadalmi elvárásokról Több jelentős témában hívták össze tegnap délutánra a győri Ady Endre Művelődési Házba a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár szakszervezeti tanácsának és a bizalmi küldötteknek az ülését. Az esemény alkalmából Győrbe érkezett Herczeg Károly, a Vas-, Fém- és Villamosenergiaipari Dolgozók Szak­­szervezetének főtitkára. Délelőtt a főtitkár látogatást tett a megyei pártbizottság székházában, ahol fogadta Háry Béla, az MSZMP Győr-Sopron megyei Bizottságának első titkára. Időszerű gazdaságpolitikai és mozgalmi feladatokról és azok megyei vonatkozásairól folytattak megbeszéléseket. Délután Herczeg Károly is részt vett Ujfalusi Sándornak, az SZMT vezető titkárának társaságában a szakszervezeti tanácskozá­son, ahol először az MVG kollektív szerződésének 1978. évi végrehajtásáról, az 1979. évi módosításokról hallgattak meg vállalati beszámolót és szakszervezeti bizottsági állásfogla­lást. Ezt követően az 1978. évi szociálpolitikai terv végrehaj­tásáról szóló beszámoló szerepelt a tanácskozás napirendjén. Mindkettőt elfogadták, mi­után a vállalat néhány hiá­nyosságtól, főleg munkavé­delmi teendőkben történt el­maradásoktól eltekintve tel­jesítette a tervekben meg­szabott kötelezettségeket. Ezt követően Horváth Ede vezérigazgató 1973. évi ered­ményekről szóló beszámolója volt a téma. Ezt azonban már többször is ismertették, ezért a vezérigazgató az elmúlt és lezárt előző évről mindössze arra emlékeztetett, hogy az elért 8 milliárd 246 millió fo­rint vállalati eredmény ki­emelkedő sikernek számít, majd azonnal rátért a követ­kező év feladataira. Kellő ön­kritikával ismerte el, hogy a gazdálkodás javításában sok még a tennivaló, túl na­gyok a készletek, márpedig megengedhetetlen, hogy egyes helyeken 3­­ évre szóló készletet is „bespájzoljanak". Jóllehet, az 1979. évi terv is már régen elkészült ám Horváth Ede mégis tudott néhány meglepően új dolog­gal szolgálni. Továbbra is ér­vényes a 12 százalékos ter­melésnövekedésre, a 18 és milliárd forintos termelési értékre vonatkozó terv. A szocialista export értéke el­éri a 225 millió rubelt. A tőkés export — és ez egye­dülálló — értéke, az ebből származó dollárbevétel 30— 40 százalékkal haladja meg az előző évit. Csaknem tíz százalékkal több motort gyár­tanak. Az utóbbi időben leg­nagyobb sikert hozott ter­mék a futómű gyártása, meghaladja a tervezettet. A vezérigazgató szerint a 30 százalékot is megközelítheti, s ezáltal sikerül kihasználni a számunkra igen kedvező piaci konjunktúrát. * Több mint harmadával növekszik a kamiontermelés. Ez is nagy népgazdasági érdek, hiszen a dollárexporton kívül nép­gazdasági egyensúlyt javít ál­tala a vállalat, mivel a ha­zai vállalatokat mentesítheti a tőkés kamionimporttól. (A kamionok eladásából egyéb­ként 79-ben 40 millió dollá­ros bevétele származik a nép­gazdaságnak.) A második ne­gyedévtől folytatódik a trak­torgyártás, és a Rába Steige­­reket a gyár az exportpiacon is megpróbálja elhelyezni. A nagy tervekhez, az or­szág érdekeinek megfelelő gazdaságosság eléréséhez lé­nyegesen meg kell változtat­ni a gazdálkodást. Az MVG- ben ezt szolgálja a jelenleg folyó, szükségszerű létszám­­csökkentés. A vezérigazgató nyomatékosan felhívta a fi­gyelmet arra, hogy minden termék minden darabjánál­ kifogástalan minőségűnek kell lennie, ezért szakmailag megerősített meóval kell foly­tatni a munkát. A tanácskozás ezúttal má­sodszor élt azzal a jogával, hogy véleményezhette a gazdasági vezetők tevékeny­ségét. Végezetül Herczeg Károly főtitkár kért szót. Elmondta, hogy az MVG-t a Kohó- és Gépipari Minisztérium hu­szonnégy gazdaságosan ter­melő vállalata között tartják számon, ami már csak azért is figyelemre méltó, mert nem fér be a huszonnégy kö­zé olyan ismert vállalat, mint például az Egyesült Izzó. Utalt arra ,is, hogy amit az MVG a terveiben megfogal­mazott, azt az utóbbi évek­ben sorra túlteljesítette. Egyetlen súlyos problémá­ról szólt nagy nyomatékkal a főtitkár, a kedvezőtlen bal­eseti helyzetről. Elmondta, hogy az elmúlt három évben a KGM-vállalatoknál 101 ha­lálos baleset történt, ebből 21 a Magyar Vagon- és Gépgyárban. „Itt valami ko­moly probléma van — hang­súlyozta. — Az okokat mi­előbb fel kell tárni. Min­denesetre figyelmeztető, hogy az öntödében, ahol a tavalyi súlyos robbanás történt a­­hónappal a tragikus esemény után már azt tapasztaltuk, hogy nem használják a vé­dőeszközöket.” A Vasas Szakszervezet partnere az olyan gazdasági vezetőnek, aki tud nemet is mondani. A gazdaságtalanul foglalkoztatható dolgozókat a főtitkár szerint is más terü­letre kell irányítani. Mind­ezt azonban nagyon embersé­gesen kell megoldani. A fő­titkár nyomatékosan felhívta a figyelmet arra, hogy csak akkor lehet eredményesen dolgozni, ha a terveknek meg tudjuk nyerni a dolgo­zókat, ha érvényesül az üze­mi demokrácia ... Magyar Tibor Egystí­ű­ működés Hatékony együttműködés alakult ki hazánk első, az inotai November 7. erőmű részeként működő nagy telje­sítményű csúcserőműve és a krasznodari észak kaukázusi erőmű között. A két erőmű azonos technológia, az egy­azon elven működő gáztur­bina, amelynek teljesítménye még világviszonylatban is ritkaságnak mondható — a hasznos információ és ta­pasztalatcserére ad lehetősé­get. Most az inotai erőmű­nél szovjet szakemberek út­mutatásai alapján készülnek fel a célszámítógép munkába állítására, amely majd krasz­nodari mintára az optimális pa­raméterek meghatározásá­ban, s ezáltal a hatékonyabb villamosenergia-termelés megvalósításában segíti. A szanáló bizottság ked­den töltötte első napját az iráni téeszben. Ezt a gazda­ságot 1972-ben szanálták elő­ször. Így tulajdonképpen a mostani veszteségek — több mint hat és félmillió forint fejlesztési alaphiányból és mérleghiányból — nem a múlt év bűne. Ez a gazdaság még az első szanálás óta tol­ta maga előtt évről évre duz­zadó veszteségeit. Néhány jellemző tény a múlt évi gazdálkodásra. A baromfitenyésztésnél­­ kilón­ként 88 fillér volt a ráfize­tése a szövetkezetnek. A múlt év első felében hatvan szarvasmarha éhenpusztult, emlegetik még most is­,, ha egy tehén betévedt az árok­ba, nem tudott kimászni be­lőle a gyengeségtől. Holott van a gazdaságnak 415 hek­tár legelője és 127 hektár rétje. Viszont renden rohadt a takarmány. Ezen a rossz adottságú csehi földön több mint ezer hektárra tettek kukoricát, a járásban van összesen ötezer hektáron, ugyanakkor betakarí­tógép, szárító se volt a temérdek kukoricához, bérkombájnolás­­ra, meg bérszárításra kifize­tett a szövetkezet egymillió­­nyolcszázezer forintot A cu­korrépa mázsájának 140 fo­rint volt az önköltsége és nyolcvanöt forintért adta el a gazdaság. Maradt még az idei esztendőre szárítatlan föld, kétség, bizalmatlanság, sőt fásultság is. A zárszám­adást már az új elnök vezet­te le, holott a réginek kellet­t volna szembenéznie a tagság­gal. Annyiból viszont, hasz­nos volt az évközi elnökcse­re (augusztusban vette át a tisztet az új elnök), hogy va­lamelyest elő tudta készíteni az 1979-es évet. Mert ez na­gyon nehéz éve lesz Iván­nak. Gyallai Károly harmincöt éves, a fertőszentmiklósi té­eszben volt ágazatvezető-he­­lyett­es. Egyik fő gondja most, hogy a szakemberek ,,félnek” Ivántól, nem véletlenül, már­pedig szakemberek kellenek a gazdaságba. Az első nehéz­sége a ,,jég” feltörése volt. Szeptemberben tartotta az első vezetőségi ülést. Senki nem szól hozzá. Aztán még három ilyen néma­­vezetősé­gi ülés volt, decemberben kezdett oldódni a hangulat, de akkor szinte meglepték az elnököt, a sok életrevaló, segítő tanáccsal. Először a veszteséges ba­romfiágazatot kezdték kri­tikusan vizsgálni, ma is min­den szállítmány eredményét elemzik. Ahol ez nem nyere­séges, ott megszüntetik. Gazdag Károlyné, az egyik baromfigondozó mondta: „El­nök elvtárs, nekem három évem van a nyugdíjig, de azt mondom, ha ráfizetéssel tud­juk csak megtermelni ezt a baromfihúst, szüntessük meg. Azt termeljünk csak, ami megéri, mert, ahogy volt, az tovább nem járható út.” Néhány példát a már ki­gondolt járható útra. Csök­kentették a bíbor és a rep­ce területét, ezt is veszteség­gel termelte a téesz, hiszen alig volt gép az aprómag el­­csépléséhez. Lényegesen ke­vesebb lesz a kukorica is, viszont nagyobb a búza te­rülete, mivel ennek az önkölt­sége még viszonylag­ elfogad­ható. Legelőt telepítettek, s ha késve is, de tavaly még sikerült répaszelet­tel kukori­­caszárral takarmányt készí­teni. Csak húshasznú szarvasmarhával foglalkozik a gazdaság, tagja lett a bu­daörsi központú rendszernek, s a rendszergazda véleménye szerint is­ lényegesen javult az állomány kondíciója. Ugyancsak fejlesztik a juhá­szától, 1930-ra már ezeröt­száz anyát akar tartani a gazdaság. Ehhez a szövetke­zet építőbrigádja régi is­tállókat alakít át birka­­akollá. A legsürgősebb vásá­rolni valók voltak, három traktor (már megvan), olaj­tartály, áramfejlesztő, műtrá­gya- és szervestrágya szóró. A háztáji gazdaságokból hat év óta nem hordták ki az istállótrágyát. Akikre támasz­kodhat a téesz, azok a ter­melési rendszerek, így az említetten kívül tagja lett a Kisalföldi Búzatermesztési Rendszernek, a juhtenyészté­­si rendszernek, mondjuk, megkülönböztetett támoga­tást, segítséget kapnak tőlük és ez a nehéz hónapokban igen jólesik. Akárcsak a mi­hályi téesz patronálasa, két hetente találkoznak a veze­tők. Ami a legmegnyerőbb az iráni téesz erőfeszítéseiben, az az életrevalóság. Egy pél­dát rá. Egyetlen nyereséges ágazata volt a szövetkezet­nek, ez a faipar és az erdé­szet. Ahol pedig erdő és vá­góut­ca van, ott hulladék is van. Gondoltak egyet, és el­kezdtek a hulladékból ládá­kat készíteni, először arra számítva, hogy jó lesz a gyü­mölcsösükbe. Megtudta ezt a répcelaki szénsavgyár, és azonnal rendelt a ládákból a patronoknak, így lett hama­rosan üzlet, és előrelátható­lag tíz-tizenötezer láda ké­szül el az idén. Nyugdíjasok­nak viszik ki házhoz a hul­ladékot, ők a ládakészítők. Ami még nehéz: a munka­­szervezés, a munkaidő meg­tartása. Arra rászoktatni az embereket, hogy egy mikro­busz nem járhat egyetlen emberrel, akkor­ olcsóbb, ha buszköltséget fizet a téesz, hogy a munkaidőt pontosan kell kezdeni és így tovább. Vannak még mindig úgyne­vezett ..felesleges” állások. ..felesleges munkaerővel”, és sajnos, vannak ezek ezek a munkaerőknek patrónusai, akik rátelefonálnak az el­nökre. Ez idegesítő. No, de sok nehézzel és gonddal szá­molt az, aki vállalta a vezető szerepet ennél a gazdaságnál. És csakis a tagokkal elvint — szorgalmukkal, segítő megértésükkel — talán egy év alatt sikerül addig eljut­ni, hogy a szakemberek ne féljenek az iváni téesztől. G. Szabó Szanálják az iváni téeszt Olvad a dermedtség, éled a bizalom Gy­allai Károly elnök: „Azt termelünk csak, ami megéri". 1979. március 1., csütörtök A TOT elnökségi ü­lése A mezőgazdasági szövetke­zetek legutóbbi kongresszusi határozatának megfelelően , TOT fokozta a szövetkezete tisztségviselőinek továbbkép­zését — állapította meg . Termelőszövetkezetek Orszá­gos Tanácsának Elnöksége szerdai ülésén, amelyen rész vett és felszólalt Borbél Sándor, az MSZMP Központ*­ Bizottságának titkára. Ta­valy például 6000 termelőszö­vetkezeti tisztségviselő vett részt a különböző tanfolya­mokon, az idén 7000-en ül­nek be újra az ..iskolapadok­ba”. Már épül és a tervei szerint jövőre megkezdi mű­ködését Budapesten a mező­gazdasági szövetkezetek háza ami jelentősen javítja és gyor­sítja a szövetkezeti tisztség­viselők tájékoztatásának es képzésének feltételeit. ­ A Rába Mosonmagyaróvári Mezőgazd­asági Gépgyára át­al gyártott baromfitartó berendezésekhez szükséges behordó csigákat a Szanyi Gépjavító és Bontótelepi Közös Vállalkozás készíti. A Továl az idén a Szovjetunióba irányuló berendezé­sekhez 142, hazai felhasználásra pedig 32 behordó csigát ké­szít. Képünkön Németh László és Varga Lajos a csigák sze­relését végzi. Tanácskozás a szövetkezeti gépiparról A népgazdaság érdekeinek jobban megfelelő exportará­­ny­ok kialakításának lehető­ségeiről, módjairól tanács­koztak szerdán a szövetkeze­ti gépipar vezetői. Rabi Béla kohó- és gépipari államtitkár, valamint a partner külkeres­kedelmi vállalatok képvise­lőinek részvételével. A ta­nácskozás vitaindítójában Rév Lajos, az OKISZ elnöke — egyebek között — a követ­kezőket mondotta: — Gépipari ágazatunk ad­ja az iparba sorolt szövetke­zetek teljes termelésének több mint 30, szocialista exportjá­nak mintegy 45, tőkés export­jának azonban csak 16 száza­lékát. Kívánatos lenne, hogy ez az utóbbi arány növeked­jék. A tőkés export aránya azonban az utóbbi időben stagnál, sőt néhány területen még csökken is. Pedig a gép­ipari szövetkezetek üzemi adottsága, gépi felszereltsége, szakember­gárdája lehetővé tenné minden olyan termék előállítását, amely hozzásegít­hetné az ágazatot a tőkés ex­port arányának növeléséhez A jelenleg érvényben levő ösztönzők azonban nem kész­tetik erre a szövetkezeteket így a tőkés export népgazda­sági érdekek által is megkí­vánt növelésére nem töreked­nek. A gépipari szövetkeze­tek a belföldi megrendelések és a szocialista export telje­sítésével is megtalálják üzle­ti számításaikat. A tőkés ex­port nyereségtartalma általá­ban kevesebb, mint ha ter­mékeiket belföldön, vagy szo­cialista piacon értékesítenék. A tanácskozáson szó volt a gépipari szövetkezetek lö­kés importot pótló termelésé­ről is. A budapesti szövetke­zeti gépipar tavaly 2,5 mil­lió dollár értékű importtól mentesítette a népgazdaságok különféle mezőgazdasági lán­cok, speciális tehergépkocsi akkumulátorok, tömítések hazai előállításával. Az idei import­ kiváltó termelés ér­téke várhatóan eléri majd a 3,4 millió dollárt. Értekezlet a MÉM-ben Termelés és ellenőrzés A gazdálkodás minden te­rületen fokozott ellenőrzésre van szükség, annak érdeké­ben, hogy minél előbb kiala­kuljon a mezőgazdasági és az élelmiszeripari termelés gaz­daságos szerkezete és javul­jon a szerződéses fegyelem — ezt állapították meg a MÉM- ben szerdán megrendezett ér­tekezleten, amelyen a gazda­sági ellenőrzéssel foglalkoz­tak. Megállapították: az ed­diginél többet kell tenni az ellenőrző apparátus szakmai felkészültségének javításáért és jobban számon kell kérni a vállalatoktól, hogy mit va­lósítottak meg az ellenőrök javaslataiból. Különösen ügyelni kell a szerződéses fe­gyelem javítására, ezzel kap­csolatban a hatósági, illetve a vállalati belső ellenőrök idén kiterjedt feladatokat kapnak. KN­ALFÖLD • 3

Next