Kisalföld, 1979. április (35. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-01 / 77. szám

4 ­ Na, meg egy kanad­ai..., nogy erős legyél! teolndos elseje NEM TUDOM. DIVAT-E MÉG az iskolákban az áp­rilis elsejei bolondozás? Húsz évvel ezelőtt még az volt. Igaz is, már húsz éve! Pedig, mintha ma lenne... Pitykó ötlete volt. A nagyszünetben mondta, hogy át kéne rendezni egy kicsit az osztályt. Mi tagadás, ben­nünk volt a félsz. Nem is csoda, hiszen G. tanár urat vártuk, akinek szigorától az egész iskola rettegett. Pitykó meg ugye, a legcsibészebb volt közöttünk, meg a leg­erősebb, így hát benne voltunk, hogy átrendezzük az osztályt. Az első emeleten, a folyosó végén balra volt az osz­tályunk. Ajtaján a tábla: 5la. Mellettünk volt a lány­vécé, ajtaján a tábla: hányok. A két táblát kicseréltük. Az osztály ablakaira irkalapot ragasztottunk. Mind­egyikre ugyanazt írtuk: Vészkisjárat! Direkt így írtuk. Pedig G. tanár úr nem is magyart, hanem orosz nyelvet tanított. No, aztán a tanári asztalt kihúztuk a katedra széléig. Úgy, hogy az egyik lába a levegőben lógott. G. tanár úr ugyanis mindig oda támaszkodott, míg hall­gatta a hetes jelentését. A legnehezebb munkát a padok hátrafordítása jelentette. Épphogy végeztünk vele a be­­csöngetésig! G. tanár úr késett is pár percet, így Pitykó­­nak még maradt annyi ideje, hogy cérnát feszítsen a két padsor közé, rajzszöget tegyen a tanári székre, és a táblára felírja: jó hecc, mi? A jót úgy írta, hogy ha­­rasó, a heccet orosz betűkkel írta, a­mi­t pedig úgy, hogy műt, ugyancsak cirill betűvel. Aztán a helyére ro­hant. És jött G. tanár úr. Mi a katedrának háttal ülve épp láttuk, amint az osztályajtóban megáll, s szájaszéle a füléig húzódik. Addig soha nem láttuk őt nevetni. Egé­szen más volt az arca. Már szántuk-bántuk, amit tet­tünk, de visszacsinálni késő volt. G. tanár úr átlépve a kifeszített cérnát, megindult a katedra felé. Fel nem álltunk, de felfordítással követtük őt. Jót derült a vész­kijáratokon, a táblára írt három szón. S ahogy mondani szokták: mint derült égből a villámcsapás, úgy ért ben­nünket Pitykó neve G. tanár úr szájából. Pitykó felállt, a katedra felé fordult. „Ugorj csak le, fiacskám a nevelői szobába...” G. tanár úr rövid szü­net után folytatta: „Lenn felejtettem az osztálynaplót.” Azzal rátámaszkodott az asztal sarkára, az asztal meg, ahogy elképzelük, szépen lebillent a katedráról. Hirte­len nem is tudtuk, nevessünk-e vagy.........No, Pitykó, nem hallottad?”, mondta G. tanár úr. Még soha nem mondta Pitykónak, hogy Pitykó. Pitykó kiment az osztályból, G. tanár úr meg azt mondta: „Forduljatok csak meg egy kicsit! Mutatok valamit!” Az osztálynaplót mutatta. Mondott hozzá egy mondatot is, először oroszul, aztán magyarul: Kölcsön kenyér visszajár. Még mindig nem tudtuk, hogy neves­sünk-e vagy... G. tanár­ úr ezután visszarakta az asztalt a katedrára, s mielőtt leült volna, felemelte székéről a rajzszeget és Pitykó padjának ülésére tette. Hamarosan jött is Pitykó, f­éldadogta, hogy a nevelésben nem találták az 5. a. napló­ját. G. tanár úr azt mondta: „Nem baj Pitykó, ülj a he­lyedre!” HARSÁNY NEVETÉSÜNK KÍSÉRTE Pitykót a he­lyére, aki a leülés után egyből fel is ugrott. Kezében a rajzszöggel, szegény azt sem tudta nevessen-e vagy... Nem tudom, divat-e még az iskolákban az április el­sejei bolondozás? Ha divat, vasárnap lévén, az idén nincs szerencséjük a diákoknak. Hámor Vilmos Olvasóink írják... Elhanyagolt Mosonmagyaróváron a Kórház utca 9. szám alatt működik a kisegítő iskola. Kívülről rendkívül elhanya­golt, falára nyomdafestéket nem tűrő szavakat firkáltak vandál kezek. Az útszakasz eléggé forgalmas, járda nincs az iskola előtt, a gyerekek pedig ki-be szaladgálnak az épületbe. A szülők szeretnék, ha a mintegy száz gyermek kulturált körülmények kö­zött tanulhatna. (Simáné Handler Margit, Mosonma­gyaróvár, Móra lakótelep Bt.) Hiánycikk? Kicsi községben lakom, ál­lattenyésztéssel foglalko­zom. Két fejős tehenem van, sok tejt adnak. Nagy szüksé­gem lenne tejeskannára, de sehol nem kapok tízlitereset. A probléma nemcsak engem érint, ezért jó lenne, ha a ke­reskedelem felfigyelne a kis­termelők gondjaira. (Kiss Pál, Bezenye, Vöröshadsereg u. 31.) Két éve várjuk A győri Ifjúság körút kör­nyékén a háztetőkön levő antennákat 1976-ban lesze­relték és központi antennát helyeztek el. A szerelő, aki az átállítást végezte a lép­csőházak erősítőjén, kijelen­tette, hogy Pozsony I. kivé­telével minden műsort fog­hatunk majd, és ha egy hó­napon belül megérkezik az új erősítő, akkor Pozsony I-et is nézhetjük. Azóta több mint két év eltelt, de az ígé­retből semmi nem lett. (Uva­­csak Ferenc, Győr, Ifjúság krt. 69. IV. 2.) Cs. T. (9400): Az Újévköszön­­tő meg A Fáradtság halála ér­dekes versek. A nehézkesen, erőltetett rímeken zökkenő for­mában kemény képek idézik a töprengő embert. Közlésükre még szerénytelenség gondolnia, „megsemmisítő véleményt” még­se olvasson ki válaszunkból, ilyent nem szoktunk üzenni, mert tiszteljük a legszerényebb alkot­­ások emberét is. Inkább némi elismerésre hajlunk verseivel kapcsolatban. „Kíváncsi”: Két kis történeté­ben jól látja az emberi maga­tartásokat. Szereplői azonban kéziratokról üzenjük csak figurák. Vagyis: a téma él, a konfliktust meglátni jó sze­me van, stílusa gördülő, de sab­lonokkal dolgozik: „a” lány, „a” férfiak, ,,a” féltékeny feleség. Intellektuális játék ez így, szám­talanul írhatók efféle történetek. Talán ha ki tudná takarni em­berei arcát. . . D. F. (1157): Nem üzentünk, mert nem volt remélhető, hogy eléri az üzenet. Nos, ha igen, ezúton köszöntjük „váromá­nyos soproniként”. Verseit köz­lésre küldte; gondolom, csak er­re vonatkozó üzenetet vár. Egy­­egy jó képe, a szép érzelem, a kellemes verselési rutin nem győzött meg bennünket közlé­sük szükségességéről. De sejte­tik, hogy valami van. (B. S.) 3 9002 gvorC J PP. 28.1 i n í { *t r \ Ti Jogászunké a szó Sch. L.-né dunakiliti olva­sónk kérdezi: lehetséges, hogy valaki 27 éves folyama­tos munkaviszony után nem kap sehonnan jubileumi ju­talmat? Azoknak a dolgozóknak, akik 25, 40, illetve 50 éven át munkaviszonyban állnak, ju­bileumi jutalmat kell fizet­ni. A jutalom összege a dol­gozó egyhavi alapbére. A dolgozó nyugdíjazásának évé­ben esedékessé váló jubileu­mi jutalmat a nyugdíjazás­kor ki kell fizetni; a 40, ille­tőleg 50 éves munkaviszony­nyal járó jubileumi jutalmat akkor is ki kell fizetni, ha a dolgozónak nyugdíjazásakor legalább 35, illetőleg 45 évi munkaviszonya van. A jubileumi jutalom szá­mításánál figyelembe kell venni mindazokat az időket, amelyeket a dolgozó a válla­latnál munkaviszonyként töl­tött el, és azokat is, amelyek a dolgozónak a vállalatnál levő munkakönyvében mun­kaviszonyban töltött időként szerepelnek. Olvasónkat meg­illette volna a 25 éves jubi­leumi jutalom annál a válla­latnál, amelynél a 25. munka­­viszonyban töltött évét el­érte. NAGY TAVASZI JÁRMŰBEMUTATÓ ÉS VÁSÁR 1979. április 2-től 14-ig A Győr-Sopron megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat villamos-műszaki áruház udvarán, GYŐR, Czuczor Gergely u. 21. és motorkerékpár-kerékpár szakboltjában, SOPRON, Lenin krt. 98. alatt és a Bástya téren. Vásárlóink a bemutatókon 8 fajta motorkerékpárból és 25 fajta kerékpárból választhatnak. A VERHOVINA és az S 50 B SIMSON típusú motorkerékpároknál 2000 Ft-os, a fél-versenykerékpároknál 470 Ft-os árengedmény. Ingyenes vizsgáztatás, üzembe helyezés, gyors OTP-ügyintézés a helyszínen. Győr, Czuczor Gergely u. 21. és Sopron, Lenin krt. 98. alatt. Munka szabadszombaton Önkéntes vagy kötelező? A MUNKAÜGYI jogsza­bály kimondja: a dolgozó a rendes munkaidőn felül csak rendkívüli esetben köteles munkát végezni. Például ak­kor, amikor valamely fontos termelési feladat határidőre való elvégzése a rendes mun­kaidőn belül nem hajtható végre, vagy amikor a munka­időn felüli munkára baleset, elemi csapás megelőzése, vagy következményeinek el­hárítása végett van szükség. Az ilyen túlmunka alól is mentesülnek azonban a ter­hes nők, a kisgyermekes anyák, a fiatalkorú dolgo­zók. A fentiek ismeretében ne­héz eldönteni, minek minő­sül az az értesítés, amit már­cius 20-án küldött dolgozói­nak a Kisalföldi Erdő- és Fa­­feldolgozó Gazdaság Észak­hansági Erdészete. A felhí­vásban az áll, hogy a hosszú­ra nyúlt téli időjárás több ágazatban is késleltette a munkák elvégzését, ezért a kitűzött feladatok eredmé­nyes elvégzése érdekében a munkavállalók megértő se­gítségét kérik. Március 24-én (szabadszombaton) általános munkanapot szerveznek és ezen minden dolgozó megje­lenésére számítanak. A szo­cialista brigádok példamuta­tó ügybuzgalmára külön is számítanak. A munkavállalóknak kül­dött felhívás így folytatódik: „E munkanapról csak ha­laszthatatlan ügyben és csak fizetett szabadság igénybe­vételével lehet távolmaradni, előzetes és személyes enge­délyemmel i­s.” (?!) Vajon szabályos a dolgozó hivata­los szabadszombatjára fize­tett szabadságot kiírni eset­leges távolmaradása esetén? Önkéntesnek mondható az a munkaakció, amiről a dolgo­zó csak a munkahelyi vezető előzetes és személyes enge­délyével hiányozhat? Távol áll tőlünk a felhívás szövegezőit megsérteni, de kikívánkozik belőlünk; né­hány odavetett sorral a leg­nemesebb akció sikerét is kétségessé lehet tenni. Nem tudjuk ugyan, hogy az ön­kéntes jelszóval indított, de valahogy mégis kötelezőnek tűnő társadalmi megmozdu­láson végül is hányan vet­tek részt. Akármennyire eredményes volt is a felhí­vás, szerintünk társadalmi munkaakciót ilyen módon szervezni nem szabad! A MUNKAHELYI kollek­tívák nap mint nap tanúsít­ják, hogy magukénak érzik a közösség gondját, a nemes ügyért hajlandók önzetlenül tevékenykedni. A szíves ké­rés mindenütt meghallgatás­ra talál, így az erdészet dol­gozói körében is. Mert ön­ként vállalkozni valamire azt jelenti, hogy saját aka­ratából, szabad elhatározá­sából, külső befolyástól men­tesen, magától hajlandó az ember cselekedni. Ezt a jo­gát nem szabad következmé­nyek kilátásba helyezésével csorbítani. N. M. Közúti Építő Vállalat a 81. sz. főút Vas Gereben utca 1. úti felüljáró keresztezés közötti szakaszát, és a Tanácsköztársaság útján a Vas Gereben—Tarcsay Vilmos utca közötti szakaszán , 1979. április 2-án 0.00 órától FORGALOMTERELÉSSEL csatorna- és útépítési munkát kezd. Lezárásra kerül a 81. út bal oldali mindkét forgalmi sávja, illetve a Tanácsköztársaság útja jobb oldali mindkét forgalmi sávja. A Révai utca—József Attila lakótelep között közlekedő 7. számú buszjárat „víztorony” megállóját kb. 50 m-rel déli irányba áthelyezik. A város felé közlekedő 7-es buszjárat „víztorony’­ megállóhely helyett a Tanácsköztársaság útján kiépített buszmegállóban fog megállni. 1979. április 1. vasárnap

Next