Kisalföld, 1980. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-01 / 77. szám
A társközségek is fejlődnek Összefogással gyarapodik Mihályi A Mihályiba látogató ember mindig tapasztal valami újat. Hogy rendezettebb, szebb a község, mint legutóbb volt. „A mi községünkben már öt évvel ezelőtt járda futott minden utcában” — újságolta alkalmi ismerősöm. A törpevízmű több éve jó vizet ad a község lakosainak. Napközis óvodájuk, bölcsődéjük, szép iskolájuk van, ABC-üzletüket elfogadnák a városiak is. Felújított állapotban fogadja a betérőt a tanácsháza. Bizonyos, hogy még jobb körülmények között intézhetik az ott dolgozók Mihályi és a társközségek — Himód, Gyóró és Vadosfa — lakosainak ügyes-bajos dolgait. A szeles, napos márciusi napon gyér a falu forgalma. Itt is, ott is a kertben dolgozgató asszonyok. A tanácsházával szemközti telekszélen nagy halom tégla piroslik, beljebb nőnek a falak. — Orvosi rendelő meg orvoslakás lesz — felelik az emberek, szorgalmasan keverik a maltert, hordjákrakják a téglát. A község gyarapodásáról, mindennapi gondjairól Boha István vb-titkárt faggatom. — Évek óta raktuk a közpénzt az orvosi rendelőre és lakásra. Eddig az orvos saját lakásában lévő rendelőt béreltük, de mégis csak más lesz, ha a község saját és korszerű épülettel rendelkezik — érvelt a vb-titkár. — Az új rendelőbe jut új berendezés, műszer is? — Egyelőre nem, mert az építkezés kimerít bennünket, de egyébként is a jelenlegi rendelő műszerezettsége, felszereltsége jó, megfelel a követelményeknek. — Kapnak-e idén valamit a társközségek? — Igen. Hi módon folytatjuk a vízhálózat építését. A község egyik felében már korábban elkészült, és most újabb 600 méterre vezetjük a törpevízmű vizét, csak a bekötés van hátra. Két új közkifolyó lesz, és vizet kap az iskola, a két orvosi rendelő és az áfész. A fejlesztéshez a Győr-Sopron megyei Tanácstól kaptunk segítséget, a Kapuvári Áfész szakipari munkával segítette a megvalósítást. Egy-két év múlva még Gyóró vízellátását kell megoldani. — Mihályiban szép ABC- üzletük van. Milyen a lakosság ellátása? — Bolthálózatunk és az ellátás is sokat javult az utóbbi időben községeinkben. A jó ellátásra külön gondot fordítunk. Nagyon népszerű például a gázpalack, mindegyik községünkben van cseretelep. De még tovább javul az ellátás, Mihályiban, a kisfaludi részen is épít az idén telepet az ÉGÁZ, egy régi kívánságot teljesítve. — Lényeges feladata a tanácsnak az alapellátást nyújtó intézmények — iskolák, óvodák, bölcsőde, egészségügyi ellátás — zavartalan működésének biztosítása ... — Több mint hétmillió forintos költségvetésünk nagyobb részét az alapellátás emészti fel. Általában minden évben többet fordítunk erre a célra, hogy tudjuk tartani a színvonalat, illetve biztosítani a fejlődést. A takarékos gazdálkodás az intézményekre is érvényes. Jelentős összeget takarítanak meg, és a pénzt más célra fordíthatják Mihályiban azzal is, hogy évek óta társadalmi munkában történik a faluszépítés, fásítás, rendezés. Ki-ki a saját háza előtt világosít, árkot tisztít, a helyi társadalmi és politikai szervek pedig társadalmi munkákat szerveznek a közterületek rendezésére. Tavaly az egy lakosra jutó társadalmi munka értéke 552 forintot ért el. Az óvoda vezetőjével, Nagy Lászlónéval és az iskola igazgatóhelyettesével, Reinhoffer Istvánnal is beszélgettünk. Arra voltunk kíváncsiak, hogy az intézmények mivel tudnak takarékoskodni ? — Pénz dolgában sajnos nem bővelkedünk — mondta a vezető óvónő —, de sok mindent szeretnénk, hogy mielőbb meglegyen, azért mi magunk is teszünk. Szülők, a szénsavüzemiek és a termelőszövetkezetiek is segítenek. A tavasszal például Kresz-parkot kapnak a kicsik a szocialista brigádtól. * — Iskolánk e tanévben tért át a szaktantermi oktatásra — újságolja az igazgatóhelyettes —, amihez több tanterem kellett. Volt egy kevés pénzünk és ahhoz adtuk az erőnket: minden tanuló hét-hét társadalmi munkaórájával építettük fel a tantermet és klubszobát. Jó példa a takarékosságra: a korábbinál nagyobb gondot fordítanak a napköziben az igény szerinti ételadagolásra. A végére hagytam, hogy Mihályiban és a társközségekben történt gyarapodásnak, nagy lendítője az öszszefogás. A helyi termelőszövetkezet és a Szénsavtermelő Vállalat segítségét mindenütt emlegetik és köszönik. Horváth Irma Miért nehéz a kapa nyele? Régente a falusi családok elküldték a háztól a gyerekeiket, néha a messzi városba is, nem látva biztos jövőt a közös gazdaságban. Ma már nem találni falusi embert, aki kétségbe vonná a szövetkezet adta biztonságot, jövőt. Mégis, aki csak teheti — s ez nem anyagiaktól függ, hanem a gyereke képességeitől — iskolázottságra buzdítja csemetéjét. Érthető emberi törekvés, élni a lehetőséggel, többnek, gazdagabbnak lenni szellemiekben. Általános-e, hogy ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal indítják középiskolába vagy főiskolára ma a falusi családok a gyerekeiket? Ezzel is, de jobbára még azzal a régi rossz beidegződéssel: úr legyen a gyerekből, „tiszta kezű”, jól fésült, verejtékmentes úr, aki ne tudja azt se, mire való a kapa meg a villa. A napokban beszélgettem egy jól berendezett falusi otthonban, ahonnan jobbára kiröppentek a gyerekek; a szülő mindegyiknek felépülte a házat, vagy „kiállta” a lakás árát, csak egyetlen fiú él még az öregekkel, neki s a feleségének jutott a korszerű, tágas családi ház nagyobbik fele. A fiú szakmát tanult, a meny tanítónő. Az anyós vékony, olyan madárcsontú, a párján is meglátszik az idő, meg a munka. A közösben végzett tisztességes munka mellett annak a lehetőségnek a kihasználása is látszik rajta, hogy vesződhet háztáji állattal, amennyivel csak akar, s tette, teszi is, mert ebből a ház meg a minden a gyerekeknek. És beszélünk tovább a gyerekekről, ugye, csak besegítenek, legalább az itthoniak? „A fiam nem ér rá, hiszen dolgozik, a menyemet meg be se engedném az istállóba, ugyan, egy tanítónőt?!” Megjegyzem bátortalanul, hogy azért a bikák árát elfogadta a tanítónő is, ugye... „Kinek vesződnénk, ha nem nekik ...” így a mama teljes meggyőződéssel igaza mellett. Sorolhatnám az ehhez hasonló példákat arra, hogy aki mondjuk gépírással keresi a kenyerét, már nem tartja ildomosnak, ha a kertben elduggatja a hagymát. Hallom a példákat arra is, hogy disznóölésre összejön a család, vagy inkább a torra, de mikor eltörött a mama lába, a szellemi munkakörben dolgozó lányok egyike se emelte meg a takarmányos vödröt, a szomszéd segítette ki a mamát, s így tovább. Mert megszólnak a faluban... Ilyent mondanak, s a sokszoros műszakokat végigdolgozó szülők ezt természetesnek tartják. Megfejthetetlen, miért nem fér össze a könyv a kapával, az íróasztal, a katedra a földdel, a természettel, a fizikai munkával. Ez az egyik oldal, a másik az a szenvtelen nyugalom, amivel a fiatalok igényt tartanak az áldozatkész szülők áldozataira, s nemcsak a pénzt, az elméletet is elfogadják tőlük: nektek ezt már nem illik csinálni. Persze, mindez nem általános, sok a kivétel is, mégis egyre inkább jellemző. Egy rosszul értelmezett munkamegosztásra. G. Szabó 1980. április 1., kedd Árubemutató Győrött, a Rába Hotel különtermében a hét végén a Lindaco AB megbízásából a budapesti Universal KFT sokszorosítástechnikai irodaberendezéseket mutatott be. A Lindaco AB svéd cég, a világ legjelentősebb sokszorosító-berendezéseinek gyártója. Láthatóak voltak a bemutatón működés közben az iratösszehordó- és rázó gépek, elektromos lap és irkafűző gépek, elektromos papírlyukasztó gépek, könyvkötő rendszerek, mechanikus és hidraulikus varrógépek, bérmentesítő és borítéknyitó automaták, valamint iratmegsemmisítő készülékek. LétszámtervezésKülföldön is keresett A minőségi munka mellett rendkívül jelentős, hogy a legújabb divatigényeket is kielégítse nagy sorozatú termékekkel a Soproni Ruhagyár. A múlt évben több mint kétmillió darab ruhát állítottak elő. A női-, leányka- és gyermekruhák nemcsak a bel-, hanem a külföldi piacon is keresettek. Felvételeink a korszerű technikával felszerelt gyártósorról készültek, ahol szinte minden művelet elvégzéséhez gépeket használnak. Matusz Károly felvételei a szakmunkásképzésben A szakmunkástanulók felvételének megalapozottabb előkészítése, és a szakmai szerkezet arányainak javítása várhatón a munkaügyi és oktatási miniszter együttes rendeletétől, amely a tanulók létszámtervezését szabályozza. Az iskolázottság növelése fontos társadalmi érdek. Ezért nem az általános iskolát befejező fiatalok továbbtanulási arányait kell módosítani. A cél a szakmunkásképzésbe felvettek szakmai összetételének a megváltoztatása. Ezt segíti elő a szakmunkástanulók létszámtervezésének korszerűsítése is. Új elem a szabályozásban, hogy — ellentétben a múlttal — a tervezés valamennyi nappali képzési formában egyidősen történik majd. Ezzel nemcsak az összhang teremthető meg, hanem — a fiataloknak a szakmunkás- képzőkbe történő jelentkezését hónapokkal megelőzve — a teljes kép birtokában, a népgazdaság igényeinek megfelelő szakmai arányok alakíthatók ki. A létszámtervezést megalapozottabbá teszi, hogy a minisztériumok és az országos hatáskörű szervek a jövőben még a tervkészítést megelőzően tájékoztatást adnak a megyei tanácsok munkaügyi osztályainak. Ebben jelzik a központi fejlesztési programoknak, a beruházásoknak, a szelektív iparfejlesztésnek, vagy a termékszerkezet váltásnak a szakmunkásképzést érintő hatásait. A jövőben valamennyi munkáltató közvetlenül a megyei tanácsok munkaügyi osztályához nyújtja be igényét. Ezzel egyrészt egyszerűsödik a nyilvántartás, másrészt kizárt, hogy a vállalatok több iskolához egyszerre nyújtsák be ugyanazt az igényüket, elködösítve ezzel a tényleges helyzetet. A jövőben egyébként a munkáltatóknak — ha tanulókra lesz szükségük — közölniük kell szakmunkásaik létszámát és kérésüket meg kell indokolniuk. A szakmai szerkezet további javítását célozza, hogy néhány szakmában, ahol amúgy, is túljelentkezés van — ilyen például az autószerelő, a fényképész vagy a kirakatrendező — ezentúl a meghatározott létszám felett nem adhatnak pótkeretet a megyei tanácsok. Az 1981—82-es tanévre már a változásoknak megfelelően tervezik a szakmunkástanulók létszámát. Országos elődöntő MUNKAVÉDELMI VETÉLKEDŐ A MÉM, a TOT és a MEDOSZ tavaly júliusban felhívást tett közzé, amelyben az ország valamennyi megyéjét buzdította a munkavédelmi vetélkedők megrendezésére. Ennek a mozgalomnak az eredményeként került sor március 25-én és 26-án az országos munkavédelmi vetélkedő területi elődöntőjének a megrendezésére, amire a megbízást Győr- Sopron megye kapta, a vetélkedő színhelyéül pedig Kapuvárt választották. Mint azt megnyitójában Both Ernő, a megyei tanács osztályvezetője is említette: a mezőgazdaságban egyre gyorsabban terjed a korszerű technika, jellemző a kémiai anyagok, nagyhozamú fajták térhódítása. Tehát ezzel párhuzamosan változik a munkavégzés , jellege is egyre nagyobb gondosság, figyelem és szakértelem szükséges a balesetek elkerüléséért. Ezt a célt szolgálja a vetélkedő is, ahol a témakörök összeállítói figyelembe vették a sokoldalú követelményrendszert. Kapuváron négy megye, Győr-Sopron Komárom, Vas és Veszprém megye csapatai készültek a rajtra. Komárom megyéből négy, a többi megyéből pedig öt, valamint mindegyik megyéből egy-egy állami gazdasági csapat is érkezett a vetélkedőre. A versenyt megtekintette Varga Erzsébet is, a városi pártbizottság első titkára. A zsűri tagjait a MÉM, a TOT, a MEDOSZ és az Állami Gazdaságok Országos Központjának képviselői alkották, a zsűri elnöke volt dr. Török Szabolcs, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem munkaszervezési és munkavédelmi intézetétől. A megyéből a győrzámolyi téesz, a Szanyi Tóvál, a mosonmagyaróvári téesz, a hegykői téesz és a Kisalföldi Állami Gazdaság küldött versenyzőket Kapuvárra összesen hét fordulóban mérkőztek a csapatok, munkavédelmi fotókat töltöttek ki, munkavédelmi keresztrejtvényeket fejtettek meg, műszaki megoldásokat végeztek el, tesztlapokon igazolták tudásukat. A felkészültség színvonalára jellemző, hogy összesen 193 pontot lehetett elérni, száz pont alatt egyetlen csapat sem vizsgázott. Az első versenynap után nyolc csapat jutott tovább a 26. napi fordulóra, köztük a hegykői téesz versenyzői is. Végül is a verseny eredménye: az első lett a sárvári téesz csapata, 160 ponttal, második a mocsai téesz csapata, 145 ponttal, harmadik a szombathelyi tangazdaságé 136 ponttal, ők jutottak tovább az országos döntőre Mind a nyolc csapat jutalomban részesült, ezen kívül az első helyezett nyolcezer forintot, a második hétezer forintot a harmadik pedig hatezer forintot kapott. Elismeréssel szólt a zsűri a játékvezető Szűcs Ferenc, a megyei tanács műszaki és munkavédelmi felügyelője tevékenységéről. KVsztfölD ■ 3