Kisalföld, 1980. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-01 / 77. szám

A társközségek is fejlődnek Összefogással gyarapodik Mihályi A Mihályiba látogató em­ber mindig tapasztal valami újat. Hogy rendezettebb, szebb a község, mint leg­utóbb volt. „A mi közsé­günkben már öt évvel eze­lőtt járda futott minden ut­cában” — újságolta alkalmi ismerősöm. A törpevízmű több éve jó vizet ad a köz­ség lakosainak. Napközis óvodájuk, bölcsődéjük, szép iskolájuk van, ABC-üzletü­­ket elfogadnák a városiak is. Felújított állapotban fogad­ja a betérőt a tanácsháza. Bizonyos, hogy még jobb kö­rülmények között intézhetik az ott dolgozók Mihályi és a társközségek — Himód, Gyó­­ró és Vadosfa — lakosainak ügyes-bajos dolgait. A szeles, napos márciusi napon gyér a falu forgalma. Itt is, ott is a kertben dol­gozgató asszonyok. A ta­nácsházával szemközti telek­szélen nagy halom tégla pi­­roslik, beljebb nőnek a fa­lak. — Orvosi rendelő meg or­voslakás lesz — felelik az emberek, szorgalmasan ke­verik a maltert, hordják­­rakják a téglát. A község gyarapodásáról, mindennapi gondjairól Boha István vb-titkárt faggatom. — Évek óta raktuk a köz­pénzt az orvosi rendelőre és lakásra. Eddig az orvos sa­ját lakásában lévő rendelőt béreltük, de mégis csak más lesz, ha a község saját és korszerű épülettel rendelke­zik — érvelt a vb-titkár. — Az új rendelőbe jut új berendezés, műszer is? — Egyelőre nem, mert az építkezés kimerít bennünket, de egyébként is a jelenlegi rendelő műszerezettsége, fel­szereltsége jó, megfelel a kö­vetelményeknek. — Kapnak-e idén valamit a társközségek? — Igen. Hi módon folytat­juk a vízhálózat építését. A község egyik felében már korábban elkészült, és most újabb 600 méterre vezetjük a törpevízmű vizét, csak a bekötés van hátra. Két új közkifolyó lesz, és vizet kap az iskola, a két orvosi ren­delő és az áfész. A fejlesz­téshez a Győr-Sopron me­gyei Tanácstól kaptunk se­gítséget, a Kapuvári Áfész szakipari munkával segítet­te a megvalósítást. Egy-két év múlva­­ még Gyóró vízel­látását kell megoldani. — Mihályiban szép ABC- üzletük van. Milyen a lakos­ság ellátása? — Bolthálózatunk és az ellátás is sokat javult az utóbbi időben községeink­ben. A jó ellátásra külön gondot fordítunk. Nagyon népszerű például a gázpa­lack, mindegyik községünk­ben van cseretelep. De még tovább javul az ellátás, Mi­hályiban, a kisfaludi részen is épít az idén telepet az ÉGÁZ, egy régi kívánságot teljesítve. — Lényeges feladata a ta­nácsnak az alapellátást nyúj­tó intézmények — iskolák, óvodák, bölcsőde, egészség­­ügyi ellátás — zavartalan működésének biztosítása ... — Több mint hétmillió fo­rintos költségvetésünk na­gyobb részét az alapellátás emészti fel. Általában min­den évben többet fordítunk erre a célra, hogy tudjuk tartani a színvonalat, illetve biztosítani a fejlődést. A ta­karékos gazdálkodás az in­tézményekre is érvényes. Jelentős összeget takaríta­nak meg, és a pénzt más célra fordíthatják Mihályi­ban azzal is, hogy évek óta társadalmi munkában törté­nik a faluszépítés, fásítás, rendezés. Ki-ki a saját háza előtt világosít, árkot tisztít, a helyi társadalmi és politi­kai szervek pedig társadal­mi munkákat szerveznek a közterületek rendezésére. Tavaly az egy lakosra jutó társadalmi munka értéke 552 forintot ért el. Az óvoda vezetőjével, Nagy Lászlónéval és az is­kola igazgatóhelyettesével, Reinhoffer Istvánnal is be­szélgettünk. Arra voltunk kíváncsiak, hogy az intéz­mények mivel tudnak taka­rékoskodni ? — Pénz dolgában sajnos nem bővelkedünk — mondta a vezető óvónő —, de sok mindent szeretnénk, hogy mielőbb meglegyen, azért mi magunk is teszünk. Szülők, a szénsavüzemiek és a ter­melőszövetkezetiek is segíte­nek. A tavasszal például Kresz-parkot kapnak a ki­csik a szocialista brigádtól. * — Iskolánk e tanévben tért át a szaktantermi okta­tásra — újságolja az igazga­tóhelyettes —, amihez több tanterem kellett. Volt egy kevés p­énzünk és ahhoz ad­tuk az erőnket: minden ta­nuló hét-hét társadalmi munkaórájával építettük fel a tantermet és klubszobát. Jó példa a takarékosságra: a korábbinál nagyobb gondot fordítanak a napköziben az igény szerinti ételadagolás­ra. A végére hagytam, hogy Mihályiban és a társközsé­gekben történt gyarapodás­nak, nagy lendítője az ösz­­szefogás. A helyi termelő­szövetkezet és a Szénsavter­melő Vállalat segítségét mindenütt emlegetik és kö­szönik. Horváth Irma Miért nehéz a kapa nyele? Régente a falusi családok elküldték a háztól a gyerekeiket, néha a messzi városba is, nem látva biztos jövőt a közös gaz­daságban. Ma már nem találni falusi embert, aki kétségbe vonná a szövetkezet adta biztonságot, jövőt. Mégis, aki csak teheti — s ez nem anyagiaktól függ, hanem a gyereke ké­pességeitől — iskolázottságra buzdítja csemetéjét. Érthető emberi törekvés, élni a lehetőséggel, többnek, gazdagabb­nak lenni szellemiekben. Általános-e, hogy ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal indítják középiskolába vagy főiskolára ma a falusi családok a gyerekeiket? Ezzel is, de jobbára még azzal a régi rossz beidegződéssel: úr legyen a gyerekből, „tiszta kezű”, jól fésült, verejtékmentes úr, aki ne tudja azt se, mire való a kapa meg a villa. A napokban beszélgettem egy jól berendezett falusi ott­honban, ahonnan jobbára kiröppentek a gyerekek; a szülő mindegyiknek felépülte a házat, vagy „kiállta” a lakás árát, csak egyetlen fiú él még az öregekkel, neki s a feleségének jutott a korszerű, tágas családi ház nagyobbik fele. A fiú szakmát tanult, a meny tanítónő. Az anyós vékony, olyan madárcsontú, a párján is meglátszik az idő, meg a munka. A közösben végzett tisztességes munka mellett annak a lehe­tőségnek a kihasználása is látszik rajta, hogy vesződhet ház­táji állattal, amennyivel csak akar, s tette, teszi is, mert eb­ből a ház meg a minden a gyerekeknek. És beszélünk tovább a gyerekekről, ugye, csak besegítenek, legalább az itthoni­ak? „A fiam nem ér rá, hiszen dolgozik, a menyemet meg be se engedném az istállóba, ugyan, egy tanítónőt?!” Meg­jegyzem bátortalanul, hogy azért a bikák árát elfogadta a tanítónő is, ugye... „Kinek vesződnénk, ha nem nekik ...” így a mama teljes meggyőződéssel igaza mellett. Sorolhatnám az ehhez hasonló példákat arra, hogy aki mondjuk gépírással keresi a kenyerét, már nem­ tartja ildo­mosnak, ha a kertben elduggatja a hagymát. Hallom a pél­dákat arra is, hogy disznóölésre összejön a család, vagy in­kább a torra, de mikor eltörött a mama lába, a szellemi munkakörben dolgozó lányok egyike se emelte meg a takar­­mányos vödröt, a szomszéd segítette ki a mamát, s így to­vább. Mert megszólnak a faluban... Ilyent mondanak, s a sokszoros műszakokat végigdolgozó szülők ezt természetesnek tartják. Megfejthetetlen, miért nem fér össze a könyv a kapával, az íróasztal, a katedra a földdel, a természettel, a fizikai munkával. Ez az egyik oldal, a másik az a szenvtelen nyu­galom, amivel a fiatalok igényt tartanak az áldozatkész szü­lők áldozataira, s nemcsak a pénzt, az elméletet is elfogad­ják tőlük: nektek ezt már nem illik csinálni. Persze, mindez nem általános, sok a kivétel is, mégis egy­re inkább jellemző. Egy rosszul értelmezett munkamegosz­tásra. G. Szabó 1980. április 1., kedd Árubemutató Győrött, a Rába Hotel kü­löntermében a hét végén a Lindaco AB megbízásából a budapesti Universal KFT sokszorosítástechnikai iroda­berendezéseket mutatott be. A Lindaco AB svéd cég, a világ legjelentősebb sokszo­rosító-berendezéseinek gyár­tója. Láthatóak voltak a be­mutatón működés közben az iratösszehordó- és rázó gé­pek, elektromos lap és irka­fűző gépek, elektromos papír­lyukasztó gépek, könyvkötő rendszerek, mechanikus és hidraulikus varrógépek, bér­mentesítő és borítéknyitó automaták, valamint iratmeg­semmisítő készülékek. LétszámtervezésKülföldön is keresett A minőségi munka mellett rendkívül jelentős, hogy a legújabb divatigényeket is kielégítse nagy sorozatú termékek­kel a Soproni Ruhagyár. A múlt évben több mint kétmillió darab ruhát állítottak elő. A női-, leányka- és gyermekruhák nemcsak a bel-, hanem a külföldi piacon is keresettek. Fel­vételeink a korszerű technikával felszerelt gyártósorról ké­szültek, ahol szinte minden művelet elvégzéséhez gépeket használnak. Matusz Károly felvételei a szakmunkás­­képzésben A szakmunkástanulók fel­vételének megalapozottabb előkészítése, és a szakmai szerkezet arányainak javítá­sa várhatón a munkaügyi és oktatási miniszter együt­tes rendeletétől, amely a ta­nulók létszámtervezését sza­bályozza. Az iskolázottság növelése fontos társadalmi érdek. Ez­ért nem az általános iskolát befejező fiatalok továbbtanu­lási arányait kell módosítani. A cél a szakmunkásképzésbe felvettek szakmai összetételé­nek a megváltoztatása. Ezt segíti elő a szakmunkásta­nulók létszámtervezésének korszerűsítése is. Új elem a szabályozásban, hogy — ellentétben a múlt­tal — a tervezés valamennyi nappali képzési formában egyidősen történik majd. Ez­zel nemcsak az összhang te­remthető meg, hanem — a fiataloknak a szakmunkás-­­ képzőkbe történő jelentkezé­sét hónapokkal megelőzve — a teljes kép birtokában, a népgazdaság igényeinek meg­felelő szakmai arányok ala­kíthatók ki. A létszámtervezést megala­pozottabbá teszi, hogy a mi­nisztériumok és az országos hatáskörű szervek a jö­vőben még a tervkészítést megelőzően tájékoztatást ad­nak a megyei tanácsok mun­kaügyi osztályainak. Ebben jelzik a központi fejlesztési programoknak, a beruházá­soknak, a szelektív iparfej­lesztésnek, vagy a termék­­szerkezet váltásnak a szak­munkásképzést érintő hatá­sait. A jövőben valamennyi munkáltató közvetlenül a megyei tanácsok munkaügyi osztályához nyújtja be igé­nyét. Ezzel egyrészt egysze­rűsödik a nyilvántartás, más­részt kizárt, hogy a vállala­tok több iskolához egyszerre nyújtsák be ugyanazt az igé­nyüket, elködösítve ezzel a tényleges helyzetet. A jövő­ben egyébként a munkálta­tóknak — ha tanulókra lesz szükségük — közölniük kell szakmunkásaik létszámát és kérésüket meg kell indokol­niuk. A szakmai szerkezet továb­bi javítását célozza, hogy né­hány szakmában, ahol amúgy, is túljelentkezés van — ilyen például az autószerelő, a fényképész vagy a kirakat­­rendező — ezentúl a megha­tározott létszám felett nem adhatnak pótkeretet a me­gyei tanácsok. Az 1981—82-es tanévre már a változásoknak megfelelően tervezik a szakmunkástanu­lók létszámát. Országos elődöntő MUNKAVÉDELMI VETÉLKEDŐ A MÉM, a TOT és a ME­­DOSZ tavaly júliusban fel­hívást tett közzé, amelyben az ország valamennyi me­gyéjét buzdította a munka­­védelmi vetélkedők megren­dezésére. Ennek a mozga­lomnak az eredményeként került sor március 25-én és 26-án az országos munkavé­delmi vetélkedő területi elő­döntőjének a megrendezésé­re, amire a megbízást Győr- Sopron megye kapta, a ve­télkedő színhelyéül pedig Kapuvárt választották. Mint azt megnyitójában Both Ernő, a megyei tanács osztályvezetője is említette: a mezőgazdaságban egyre gyorsabban terjed a korsze­rű technika, jellemző a ké­miai anyagok, nagyhozamú fajták térhódítása. Tehát ez­zel párhuzamosan változik a munkavégzés , jellege is egyre nagyobb gondosság, fi­gyelem és szakértelem szük­séges a balesetek elkerülé­séért. Ezt a célt szolgálja a vetélkedő is, ahol a témakö­rök összeállítói figyelembe vették a sokoldalú követel­mény­rendszert. Kapuváron négy megye, Győr-Sopron Komárom, Vas és Veszprém megye csapatai készültek a rajtra. Komárom megyéből négy, a többi megyéből pe­dig öt, valamint mindegyik megyéből egy-egy állami gazdasági csapat is érkezett a vetélkedőre. A versenyt megtekintette Varga Erzsé­bet is, a városi pártbizottság első titkára. A zsűri tagjait a MÉM, a TOT, a MEDOSZ és az Állami Gazdaságok Országos Központjának kép­viselői alkották, a zsűri el­nöke volt dr. Török Sza­bolcs, a Gödöllői Agrártudo­mányi Egyetem munkaszer­vezési és munkavédelmi in­tézetétől. A megyéből a győrzámolyi téesz, a Szanyi Tóvál, a mo­sonmagyaróvári téesz, a hegykői téesz és a Kisalföl­di Állami Gazdaság küldött versenyzőket Kapuvárra összesen hét fordulóban mérkőztek a csapatok, mun­kavédelmi fotókat töltöttek ki, munkavédelmi kereszt­­rejtvényeket fejtettek meg, műszaki megoldásokat vé­geztek el, teszt­lapokon iga­zolták tudásukat. A felké­szültség színvonalára jel­lemző, hogy összesen 193 pontot lehetett elérni, száz pont alatt egyetlen csapat sem vizsgázott. Az első ver­senynap után nyolc csapat jutott tovább a 26. napi for­dulóra, köztük a hegykői té­esz versenyzői is. Végül is a verseny ered­ménye: az első lett a sárvári téesz csapata, 160 ponttal, második a mocsai téesz csa­pata, 145 ponttal, harmadik a szombathelyi tangazdaságé 136 ponttal, ők jutottak to­vább az országos döntőre Mind a nyolc csapat juta­lomban részesült, ezen kívül az első helyezett nyolcezer forintot, a második hétezer forintot a harmadik pedig hatezer forintot kapott. Elis­meréssel szólt a zsűri a já­tékvezető Szűcs Ferenc, a megyei tanács műszaki és munkavédelmi felügyelője tevékenységéről. KVsztfölD ■ 3

Next