Kisalföld, 1980. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-01 / 101. szám
Felensséggel a világért! Fogvacogtató májusra virradunk — mondják a meteorológusok. Sajnos, nemcsak az időjárás zordabb a megszokottnál. Közhelyszámba megy — éppen ezért sok benne az igazság —, hogy a politikai klíma is fagyosabb, mint bármikor az elmúlt esztendőkben. Jeges fuvallatok érkeztek az óceánon túlról, s alaposan lehűtötték kontinensünk hőmérsékletét. Úgy is mondhatnók: közérzetünk romlott Nőttön nő az aggodalom, mert a fegyverkezési hajsza, a tömegpusztító fegyverek arzenáljának rohamos növekedése nem kedvez a békének. Ilyen körülmények között különös érdeklődést és széles körű visszhangot váltott ki huszonkét európai kommunista és munkáspárt képviselőinek párizsi találkozója. Az MSZMP képviseletében Gyenes András, a Központi Bizottság titkára felszólalósban joggal állapította meg: „a világ békéjét, az emberiség létét súlyosan fenyegeti napjainkban az imperializmus által szított fegyverkezési verseny fokozódása, a tömegpusztító eszközök növekvő ütemű felhalmozódása, s ezáltal a világméretű konfliktus anyagi-műszaki bázisának növekedése.” A SALTO II megállapodás hatályba lépésének halogatása, a szovjet—amerikai kapcsolatokban bekövetkezett mélypont, a washingtoni „héják” agresszív lépései — legutóbb az Irán elleni felelőtlen és végül kudarcba fulladt kommandóakció —, az USA által diktált bojkottintézkedések mindmind súlyos teherként nehezednek az emberiségre. A földkerekség népei azonban mélységesen érdekeltek a termonukleáris háború elkerülésében, az enyhülés vívmányainak megvédésében. Különös felelősséget éreznek ebben az európaikommunista és munkáspártok, valamenynyi haladó erő. Mint Gyenes András Párizsban hangsúlyozta: „Európában különösen fontos, hogy megtaláljuk az együttműködés és a közös fellépések lehetőségét a tőkés országokban komoly kormányzati pozíciókkal és jelentős tömegbefolyással rendelkező szocialista, szociáldemokrata pártokkal.” Napjainkban a békéért, az enyhülésért, az atomkatasztrófa elhárításáért folytatott erőfeszítések nem szűkülhetnek le bizonyos pártokra, egyes személyiségekre. Pártunk legutóbbi kongresszusán állást foglalt valamennyi békeszerető erő öszszefogásának szükségessége mellett. Ezt a véleményt tükrözte Gyenes András párizsi beszéde, amely atöbbi között az európai méretű párbeszéd folytatását szorgalmazta mindazon pártokkal és vallási, valamint egyéb szervezetekkel, mozgalmakkal, amelyek magukénak érzik a béke ügyét. „A béke valamennyiünk közös kincse!” — olvashatjuk a párizsi találkozó Európa népeihez intézett felhívásában. Ezt a kincset mindenáron meg kell — meg is lehet — védeni. A fogvaco°tató május — nem árt erre emlékeztetni — nem szükségszerű. Az időjárást nem, de a politikai klímát lehet, sőt szükséges megváltoztatni. Olyan irányban, hogy a kibontakozásnak a világméretű elvittmtsküdésnek kedvezzen. Ehhez viszont összefogásra, közös fél van szükség. 2 A magyar minkásosztály együtt halad osztálytestvéreivel Jakab Sándor ünnepi beszéde A munkásosztály nemzetközi ünnepe előestéjén beszédet mondott Jakab Sándor, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkárhelyettese. Beszédét a rádió és a televízió közvetítette. Az üdvözlő szavak után Jakab Sándor a következőket mondotta: A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, Népköztársaságunk kormánya és a Szakszervezetek Országos Tanácsa nevében a munkásosztály nagy nemzetközi ünnepének előestéjén tisztelettel köszöntöm mindannyiukat, munkásokat, termelőszövetkezeti parasztokat, értelmiségieket, hazánk minden dolgozóját. Kilencven esztendővel ezelőtt 1890-ben, a magyar proletárok budapesti első májusi harcos tüntetésének szónoka mondotta: „A társadalom leghasznosabb tagjai vagyunk, de nekünk nincs abból hasznunk; az, államnak polgárai vagyunk, de védtelenül állunk; vérben és pénzben adózunk, de nekünk nincsenek jogaink!” Azóta, a májusi menetben nemzedékek sokasodó seregei indultak harcba az őket megillető jogokért. Az első győztes állomás: 1919, a Tanácsköztársaság. A dolgozók bizakodva köszöntötték 1919. május 1-ét, mert érezték, oroszországi és európai testvéreik szolidaritását. A proletárdiktatúra példája negyedszázadon át erőt adott, lelkesített az elnyomók elleni harcban. József Attila így fogalmazta meg milliók vágyát: „Bátorság! Lesz még olyan munkád, amelyben kedved lelheted.” A kor, amelyről a költő szólt, 1945 tavaszán elérkezett. 35 esztendeje az alkotás, a munka ünnepe, a dolgozók nagyszerű megmozdulása minden május elseje. A fejlett szocializmust építő társadalmunkban több nemzedék munkálkodik együtt. Köztük vannak még azok, akik nagy áldozatvállalással, forradalmi hittel utat törtek mai, szabad életünknek. Növekvő számban, mind gazdagabb tudással folytatják ezt a munkát a fiatalok. Kedves elvtársak! Közismert, hogy csak a pontosan szervezett, szívvel lélekkel végzett munkával fejlődhetünk tovább, csak minden erőnk latbavetésével juthatunk előbbre. Munkásosztályunk, szövetkezeti parasztságunk, értelmiségünk döntő többsége tehetségének és képességeinek legjavát adva dolgozik céljainkért. Ma, amikor gazdasági építő munkánk külső feltételei a korábbinál kedvezőtlenebbek, hazai feladataink pedig bonyolultabbak, különösen fontos, hogy lehetőségeinket jól hasznosítsuk, adottságainkkal megfelelően éljünk. Csakis a munkában becsülettel helytállókra, a jószellemű közvéleményre támaszkodva teremthetjük meg azt a közérzetet, amely újabb lendületet ad további fejlődésünkhöz, a szocialista demokrácia gazdagításához. A hazához, a szocialista rendszerünkhöz való hűségünk, az országunk boldogulásáért érzett felelősségünk mércéje napjainkban a jobb, eredményesebb munka, a hatékonyabb, jövedelmezőbb gazdálkodás. Gondoskodnunk kell arról, hogy társadalmunk figyelme, teljes elismerése övezze a jó munkát, és életünk minden területén érvényesüljön az elv: aki többet, s jobbat ad, többet is kapjon, mert ez nemcsak a társadalom előrehaladásának a meghatározója, hanem az egyén boldogulásának is forrása. A közös tevékenységben érdekelt, a jó munkáért elismert ember jól érzi magát. Meggyőződésem, hogy június 8-a, az országgyűlési képviselő- és tanácstag választás is népünk, nemzetünk egységének méltó megnyilvánulása lesz, kifejezi rendszerünk demokratizmusát és azt, hogy a szocializmus építése nemcsak a kommunisták ügye, hanem a Hazafias Népfront programja, minden állampolgár sajátja. Kedves elvtársak! Szaktársak! Május 1-e évről évre országonként és világméretekben demonstrálja annak az osztálynak a növekvő súlyát, amelynek történelmi küldetése a kizsákmányolás és az elnyomás végérvényes felszámolása, a szocialista társadalom meegteremtése. Földünk egynegyedén a hatalomra jutott munkásosztály eredményesen építi az új társadalmat. A szocialista országok dolgozó tömegei büszkén tekinthetnek vissza megtett hatalmas útra, és hittel, bizalommal nézhetnek a jövőbe. A tőkés és a fejlődő országok munkásosztálya, dolgozói számára ez a nap harci szemle a nép jogaiért és érdekeiért, a nemzetközi monopoltőke uralmának visszaszorításáért és megtöréséért, a nemzeti és a társadalmi felemelkedésért vívott küzdelemben. A munkáskezek alkotásait a tőkés elsajátítók a világ több pontján a fenyegetés, a pusztítás eszközeivé változtatják. Történelmi felelősség hárul ma a nemzetközi munkásosztályra, az emberi haladás legfőbb letéteményesére. Meg kell akadályozni, hogy megsemmisüljenek a munkásgenerációk alkotásai, hogy pusztulásba sodródjon a civilizáció, az emberiség. Ehhez ideológiai ellentétektől és politikai különbségektől függetlenül össze kell fognia a kommunista, szociaista, szociáldemokrata, keresztény és más pártállású munkásoknak, dolgozóknak, csakúgy, mint a pártokhoz nem tartozóknak. Az elmúlt években kibontakozott a kommunista és a szociáldemokrata pártok, illetve a különböző irányzatú európai szakszervezetek közötti párbeszéd. Előrehaladt az egy irányba ható, együttes cselekvés lehetőségeinek feltárása, módszereinek kimunkálása. Meggyőződésünk, hogy a munkásmozgalomban erősödő együttműködés hasznosan mozdíthatja elő a nemzetközi feszültség enyhülését, a különböző társadalmi rendszerű országok kölcsönösen előnyös kapcsolatainak kiszélesedését, végső soron az emberiség közös gondjainak megoldását. A magyar munkásosztály — népünk egyetértésével — együtt halad a világ különböző országaiban élő osztálytestvéreivel, az emberiség jövőjét fenyegető erők elleni harcban. Pártunk XII. kongresszusának szellemében refunkálkodjunk tovább a szocialista építés külső feltételeinek javításán. Szilárdítsuk tovább testvéri barátságunkat, öszszefogásunkat a Szovjetunióval, a szocialista közösség országaival. Erősítsük internacionalista szolidaritásunkat a tőkés és a fejlődő országok dolgozóinak, népeinek imperialistaellenes küzdelmével. Járuljunk hozzá hazánk további felvirágoztatásához, az egyetemes béke, a társadalmi haladás ügyéhez. Íl palesztin önkormányzat vitája New Yorkban közép-európai idő szerint kedden éjjel összeült az ENSZ Biztonsági Tanácsa, hogy megvitassa a Palesztinai népnek az önrendelkezéshez és önálló államhoz való jogát kimondó határozattervezetet- Az el nem kötelezett országok csoportja által előterjesztett dokumentum a továbbiakban követeli Izrael kivonulását az 1967-ben megszállt területekről, köztük Jeruzsálemből; megállapítja, hogy a palesztin kérdés a közel-keleti probléma alapja, és hangsúlyozza, hogy a térség igazságos és tartós békéjéhez átfogó rendezésre van szükség. Megfigyelők szerint amerikai vétó esetén az el nem kötelezettek várhatóan a közgyűlés rendkívüli ülésének összehívását kérik majd, ahol nincs vétó. Baniszadr intézkedései Baniszadr iráni elnök május 10-re meghívta Teheránba Kurt Waldheim ENSZ-főtitkárt, Fidel Castro kubai államfőt, az el nem kötelezett országok szervezetének soros elnökét, és Jasszer Arafatot, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet végrehajtó bizottságának elnökét, hogy tekintsék meg az Egyesült Államok Irán-ellenes agreszsziójának bizonyítékait — közölték szerdán az iráni fővárosban. Több amerikai túszt, akiket eddig Teheránban őriztek, az Irán délkeleti részén fekvő Shiraz és Jahrum városokba szállítottak át — jelentette szerdán az „iszlám diákok” közleményére hivatkozva a teheráni televízió. Az iráni külügyminisztérium szóvivője szerdán kijelentette, hogy azok a fegyveresek, akik aznap elfoglalták Irán londoni nagykövetségét, valóságban „iraki ügynökök’. Mint ismeretes, a fegyveresek „iráni araboknak” mondják magukat. Ülést tartott a Minisztertanács A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: a Minisztertanács szerdán ülést tartott. Lázár György, a Minisztertanács elnöke tájékoztatta a kormányt dr. Bruno Kreiskynek, az Osztrák Köztársaság szövetségi kancellárjának meghívására Ausztriában tett nem hivatalos látogatásairól. A kormány a beszámolót jóváhagyólag tudomásul vette. A belügyminiszter, valamint a közlekedés, és postaügyi miniszter jelentést tett a közúti közlekedés biztonságával kapcsolatos 1972. évi kormányhatározat végrehajtásának tapasztalatairól. Ezek szerint az elmúlt években a közlekedés biztonsága javult, a balesetek száma — a gépjárműállomány nagymértékű növekedése ellenére — nem emelkedett. A kormány a jelentést elfogadta és felhívta az illetékes minisztereket, hogy a helyzet további javítására, elsősorban a halálos kimenetelű és súlyos balesetek számának csökkentésére, illetve megelőzésére tegyenek intézkedéseket. A Minisztertanács elfogadta a munkaügyi, miniszter előterjesztését a munkásszállásokról 1976-ban hozott kormányhatározat végrehajtásának tapasztalatairól. Az elmúlt években a vállalatok erőfeszítéseinek eredményeként a munkásszállókban fokozatosan csökkent a zsúfoltság, nőtt a megfelelő színvonalú ellátást biztosító helyek aránya. A lakók életkörülményeinek javítására azonban — elsősorban a fővárosban — változatlanul nagy figyelmet kell fordítani. Helyes, ha a vállalatok közös összefogással építenek és tartanak fenn munkásszállásokat, így nagyobb lehetőségük van ésszerűbb fejlesztéssel magasabb színvonalú ellátásra. Az 1980. évi SZOT-díjasok Szerdán a SZOT szállóban ünnepélyesen kiosztották az 1980. évi SZOT díjakat. Az ünnepségen részt vett Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese, Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, és Pozsgay Imre kulturális miniszter is. Vinszlay Gyula, a SZOT titkára üdvözölte a kitüntetetteket. A SZOT-díjakat Gáspár Sándor adta át. SZOT díjat kapott: Adorján Lajos, az Ózdi Kohász Néptáncegyüttes vezetője, Aradi Nóra művészettörténész, Bokor László filmrendező, Galambos Tibor koreográfus, Gács Rezső (Rodolfó) artistaművész, a Gyöngyössy Imre — Kabay Barna írórendező alkotópáros, Inke László színművész, Ipper Pál újságíró, Kakucsi Géza, a Debreceni Dolgozók Általános Iskolájának igazgatója, Aballa Viktor szobrászművész, Kapusi Rózsa, a Magyar Rádió főmunkatársa, Karai József, zeneszerző-karnagy, Kiss István, a HVDSZ Liszt Ferenc Férfikarának karnagya, Kovalik Károlyné,Hegyi Imre, a Magyar Rádió alkotópárosa, Kovács Kati táncdalénekes, Lóránd Hanna színművésznő, Olcsai Kis Zoltán szobrászművész, Raszter Károly grafikusművész, Tóth Béla író és Zelk Zoltán költő. A díjak átadása után a SZOT elnöksége fogadást adott a kitüntetettek tiszteletére. Szakszervezeti kitüntetések A munkásosztály nemzetközi ünnepén a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa a mozgalomban kifejtett eredményes munkáért kitüntetéseket adományozott. A Szakszervezeti Munkáért kitüntetés arany fokozatát kapta Újfalusi Sándor, az SZMT vezető titkára, Major Ferenc, az Építők Szakszervezete megyei bizottságának titkára, Takács Antal, az SZMT osztályvezetője. Ezüst fokozattal tüntették ki Zsebedics Tibort, a győrszentiváni szakmaközi bizottság titkárát, Barát Mihályt, a megyei tanács osztályvezető-helyettesét. Szakszervezeti Munkáért Oklevelet adományoztak Földes Gézának, a bősárkányi szakmaközi bizottság titkárának, Bozsoki Ferencnek az SZMT főmunkatársának, valamint Kajos Lászlónénak, a győri Rába városi Művelődési Központ előadójának. ■ Edmund Mudtie szenátort nevezte ki Carter elnök külügyminiszternek, a lemondott Cyrus Vance helyére. A képen az új és a távozó külügyminiszter sajtókonferenciát tart a Fehér Házban. Afrikai csúcsértekezlet A lagosi akcióterv elfogadásával kedden befejeződött az Afrikai Egységszervezet 1. gazdasági csúcsértekezlete. A záróokmányban 50 afrikai állam kötelezettséget vállal arra, hogy 2000-ig létrehozza az afrikai gazdasági közösséget. Az afrikai közös piac révén próbálják megvalósítani a földrész országainak szoros gazdasági, kulturális és társadalmi együttműködését. A dokumentum értelmében a nyolcvanas években tovább kell fejleszteni a kontinensen a regionéns együttműködést. A regionális szervezeteket a századfordulóig kívánják közös piaccá alakítani-Az afrikai országok megerősítették, hogy a fejlesztési terveket nem képesek végrehajtani a fejlett ipari országok támogatása nélkül. A résztvevő országok ezt a támogatást jogos követelésnek tekintik. Rámutattak, hogy Afrika elmaradottságának növekedése fenyegeti az iparilag fejlett országokat és a békét is. 1980. május 1., csütörtök